Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


30 gondolat

2014.03.05

30 gondolat...

 

 

Az új (kapitalista) rendszer természetes velejárója, a szinte kizárólagosan a piaci viszonyokhoz való vállalkozói alkalmazkodás, ahol az egyén érdeke, akinek munkájára egyébként épül a vállalkozás eredményessége, nem tud érvényesülni. Az egyén, mint gazdasági szereplő, mint fogyasztó életfeltételeinek fenntartása, szükségteleinek megteremtése tekintetében kiszolgáltatottabb. E helyzetet súlyosbította a válság hatásai következtében ellehetetlenülő vállalkozások és munkanélküliség számának növekedése.

 

Azon, hosszú évtizedek óta demokratikus berendezkedésű országokban, ahonnan a kapitalista gazdasági viszonyokat szolgáló normarendszerek szabályait, szemléletét átvettük, évtizedekkel ezelőtt felismerték, hogy az államnak szabályozó eszközeivel korlátokat kell szabnia a tőkerendszerek egyének felett működő mechanizmusának, a fogyasztói és jóléti társadalom kialakulása és fenntarthatósága érdekében az egyén védelmét szolgáló jogintézményeket kell kialakítani, működtetni.

 

A hiteltermékek sajátossága a kiszámíthatatlanul emelkedő törlesztő terhek mértéke, amelynek visszaszorítására az egyén nem képes, az államnak pedig a jogszabályi környezet hiányában eszköze nincs. Jogrendszerünk jelen adottságai az élethosszig tartó, vagy akár azt követően is fennálló tartozások fennmaradásának talaján áll.

 

Társadalmunk lélekszámának jelentős hányada a fent felsorolt gazdasági, pénzügyi és jogi okok miatt adósságspirálban van, sem saját eszköze, sem jogszabályi támogatása nincs ahhoz, hogy belátható időn belül – még munkajövedelem mellett is – kilábalhasson ebből.

  

A magyar társadalomban felgyülemlett feszültség és elkeseredettség indokolja a nehéz helyzetbe került embereket érintő jogszabályi környezet felülvizsgálatát. A jogszabályok jelentős része nem segíti elő a problémák enyhítését, nem jogállami módon, a kötelezettségek és jogok egyensúlyát igyekszik megteremteni, hanem esetenként még elő is segíti azon embertelen tevékenységeket, amelyek fokozzák az emberek kilátástalanságát, gondjaik megoldásának esélytelenségét.

 

A végrehajtási törvény az egyik olyan jogszabály, amely széleskörű lehetőséget teremt arra, hogy egy tartozással bíró személy törvényesen akár kifosztható is legyen. Mára mindennapos esetté vált az, hogy pár tízezer forintos közüzemi tartozásért valakit ingatlan végrehajtás alá lehet vonni, és ezzel földönfutóvá lehet tenni.

 

Indokolt továbbá a hatályos törvény olyan irányú módosítása, amely az emberibb, humánusabb eljárás biztosítása mellett a végrehajtásokból nyereséget kovácsolók ezen lehetőségét a jövőben megszünteti. A törvény jelen formájában nem korszerű , rendkívül sok benne a visszaélésre alapot nyújtó rendelkezés.

 

 Az utóbbi években számtalan alkalommal tapasztalhattuk a rendőrség indokolatlan bevonását . Fontos ezért bevezetni azt a kötelezettséget,amely szerint a rendőrség — közreműködését megelőzően — köteles ellenőrizni, hogy a végrehajtó a rendőrség bevonása előtt megtette-e azokat az intézkedéseket, amelyeket e törvény kötelezettségeiként előír.

 

Jogállamban az érintett tudta nélkül nem zajlik olyan eljárás, amelyben neki van kötelezettsége. Különösen sérelmes ez akkor, amikor a kötelezettséget tartalmazó, végrehajtható határozatot nem kézbesítették az adósnak, így nem is volt arról tudomása, hogy kötelezettsége keletkezett . Ha az az elsődleges cél, hogy a kötelezettségeket az adós teljesítse, akkor meg kell kapnia a végrehajtható okiratot.

 

A (törvény) rendelkezik a végrehajtói kamarának fizetendő költségátalánnyal. Indokolatlan az 500 000 Ft feletti végrehajtási ügyérték esetén az ügyérték 1%-ának korlátlan volta. A végrehajtás egyébként is rendkívül költséges az adósnak, szükségtelen egy köztestületet ilyen jelentős mértékű juttatással ellátni. Ezért 20.000 Ft-ban maximálni kell az ügyenként a kamarának jutó összeget.

 

Minthogy az adós létfenntartása nem kerülhet veszélybe a végrehajtás által, az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összege nem elegendő ennek biztosításához. Ezért javaslatom annak kétszeresére emelni a végrehajtás alól mentes összeget.

 

A (törvény) rendelkezik arról, hogy milyen összegig lehet a becsérték alapján a vételárat leszállítani. A 25 % jelenlegi szabály tömegesen olyan visszaélésszerű gyakorlatot alakított ki, amelyet megváltoztatni szükséges. A becsértékeket eleve alacsony összegben határozzák meg az eljárásokban, s ahhoz képest a negyedéért történő értékesítés egyet jelent az adós kifosztásával, ezért mindenképpen indokolt felemelni 60 %-ig.

 

Az új javasolt (3) bekezdés pedig arra vonatkozik, hogy a lakhatás biztonsága hazánkban elsődleges cél kell, hogy legyen. Javaslatom szerint nem vonható végrehajtás alá olyan lakás céljára szolgáló ingatlan, amely legalább egy természetes személy állandó lakóhelyéül szolgál.

 

A követelések kielégítése nem hozhat létre olyan másodlagos hatást, amellyel az adós vagyona elherdálásra kerül, s ez a vevőknek profit elérési lehetőséget biztosít. Le kell bontani a végrehajtások üzleti jellegét, ehhez pedig ezek a vételi értékmódosítások elkerülhetetlenek.

 

Egyúttal szükségtelen az a kitétel, hogy ha az adósnak ez az egyetlen lakóingatlana. Nem érthető, hogy a jogalkotó ezen kitételének mi köze van a végrehajtáshoz . Ha tehát valakinek több ingatlana van, akkor meg lehet fosztani az egyik ingatlan értékének egy részétől? Semmiféle társadalmi igény és a végrehajtások eredményességének igénye nem indokolhat ilyen igazságtalan és logikai szempontból sem a rendszerbe illeszthető szabályokat.

  

Ezek a szabályok hozták létre azt a lehetőséget, hogy spekulánsok ügyeskedhetnek a végrehajtások során. Semmi nem indokolja, hogy az, aki árverez és elnyeri a vétel lehet őségét, halasztást kapjon a vételár kifizetésére. A végrehajtások során számos esetben előfordult, hogy a vevőjelöltek egy részét erőszakot alkalmazva elriasztották az árverésen történő részvételtől, majd jelentősen csökkent áron megszerezték az ingatlant, s a piacon azelőtt eladták magasabb áron az ingatlant, mint mielőtt kifizették az árverési árat.

 

 Az otthonvédelemmel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvények hatálybalépése óta eltelt időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy a különböző pénzügyi intézmények egymástól eltérően, illetve bizonyos esetekben nem az eredeti jogalkotói szándék szerint alkalmazzák a hiteleseket segítő szabályokat. Egyúttal az is megállapítható, hogy a két jogszabály által megteremtett segítő intézmények az érintett személyek kb. 6 %-ának segít és a pénzügyi intézmények által felállított fedezeti adottságok nagyon sok esetben nem illeszkednek a jogalkotó szándékához. Ezek a körülmények alkotmányos diszkriminációt eredményezhetnek.

 

Az elmúlt időszak eseményei azt is mutatják, hogy a 2011 . évi CXXX. törvényben meghatározott határidő rendkívül kevés, egy egyszerű elszámolás sem készül el a pénzügyi intézményeknél 30 nap alatt. A pénzügyi intézmények által – tapasztalatok szerint is – a végtörlesztés lebonyolíthatósága érdekében olyan szabályok kerültek bevezetésre, amelyek áthidalására is idő kell. Ezért szükséges a bejelentési és intézkedési, törlesztési határidőt módosítani.

 

А hitelezésben az un. „deviza alapú” kölcsönnyújtás hatásai széles körben ismertek, mindamellett а forint alapú kölcsönt felvevő hitelesek esetében is tetten érhető а hibás pénzintézeti gyakorlat.

 

А bankok által eladott devizahitelek hibás terméknek minősülnek, ami elsősorban а pénzintézetek felelősségét veti fel. А hitelnyújtáskor hatályos jogszabályok alapján is megtörténhetett volna а hibás termék PSZÁF általi felülvizsgálata, amire azonban nem került sor.

 

А javaslat megalapozottságát támasztják alá а legutóbbi bírósági döntések eredményei: а hitelezés során а bankok jellemzően visszaéltek erőfölényeikkel, а szerződéskötéskor hatályos jogszabályokat nem tartották be maradéktalanul. А kamat-felárat és az egyéb költségeket egyoldalúan, az adós számára méltánytalanul, ezáltal tisztességtelenül és jóerkölcsbe ütköző módon határozták meg.

 

А rendelkezésre álló adatok alapján továbbá alappal állítható, hogy а magyarországi hitelintézetek nem rendelkeztek, а nemzetközi banki gyakorlatban kialakult sztenderdektől eltérően, а folyósított kölcsönhöz igazodó hosszú távú devizaforrással. А rövid távú deviza fonás előnyeire spekulálva az azzal járó kockázatokat kizárólag az adósokra hárították а szerződésekkel, olyan módon, hogy erről а körülményről és kockázatairól nem nyújtottak tájékoztatást а hitelfelvétel során.

 

А megoldás érdekében - hazai piaci gyakorlat hiányában - а Nyugat-Európában meghonosodott banki megoldások alkalmazását kell megkövetelni, ezáltal biztosítva egyben az EU konform rendezést. Mindenekelőtt az egyoldalú szerződésmódosítások felülvizsgálatát és utólagos korrekcióját kell elvégezni. Biztosítani kell, hogy а szerződéskötéskor meghatározott feltételek alkalmazása mellett а töгlеsztőrészlеt ne lehessen magasabba kamat és költségek változása miatt, mint az induló részlet.

 

Rendelkezni kell arról is, hogy а felsorolt szempontok szerint а kölcsönszerződéseknek а megkötésüktől kezdve а helyes újraértelmezésére kerüljön sor, а sajátosságaiból adódó eltérésekkel а forint alapú hitelekre is kiterjedően. Ezzel összhangban а meghatározott szempontok figyelembevételével az adósok kapjanak teljes körű elszámolást, és szükség szerint választási alternatívát is tartalmazó ajánlatot а bankjuktól. Az elszámolást havi bontásban, а teljes eltelt futamidőre а ТНМ képlet összes elemét bemutatva, közérthető formában kell biztosítani.

 

А pénzintézetek ne követelhessék tovább а hibás gyakorlatuk nyomán kivetett késedelemi kamat, kötbér és ezzel összefüggésben bármilyen egyéb jogcímen érvényesíteni kívánt követetéseiket.

 

А vizsgálat során nem kerülhető meg az esetleges polgári-, valamint büntetőjogi felelősség kérdésnek vizsgálata sem.

 

А javaslattal összhangban а kormánynak biztosítani kell а végrehajtási eljárások felfüggesztését, továbbá legalább а deviza alapú hitelezés körében а közvetlenül végrehajtható okiratok kiállításánаk megakadályozását.

 

Szükséges biztosítani az adósoknak hatékony, ingyenes jogsegélyt egyedi jogérvényesítés körében, ennek fedezetére а költségvetési forrást első sorban а pénzügyi intézményekre kivetett felügyeleti bírságok jelenthetik.

 

А munkanélküli vagy bármilyen egyéb okból fizetésképtelen, а kölcsönöket törleszteni képtelen tömegek helyzetének javítása érdekében а végrehajtási törvény módosítására irányuló és а természetes személyek adósságrendezési eljárásról szóló törvény magalkotása elengedhetetlenül szükséges.

 

А Magyar Nemzeti Bankkal (MNB), mintapénzügyi szervezetek felügyeletét ellátó intézménnyel együttműködve а pénzügyi intézmények gazdasági-bankszakmai, polgári- valamint büntetőjogi felelősségének vizsgálata 60 napon belül kerüljön lefolytatásra.

  

A fenti idézetek Dr. Szili Katalin által benyújtott törvények tervezeteiből származnak.

 

 

 

T/8132 A természetes személyek csődhelyzetének rendezési eljárásáról (2012. augusztus)

T/7665 A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény módosításáról (2012. június)

T/4885 A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2011. évi CXXX. törvény módosításáról az otthonvédelmi intézkedések kiterjesztése tárgyában (2011. november)

H/13490

A hitelezésben alkalmazott hibás pénzintézeti gyakorlat feltárása, megszüntetése és a következmények enyhítése érdekében szükséges egyes intézkedésekről (2014. január)

 

 szili-devizahiteles-tv-javaslatok-c.png