Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az első devizahiteles törvényjavaslat a Parlamentben 3/5

2014.07.27

  Örök kérdés: a döntés meghozatalakor tisztában vannak-e a tényekkel és a döntésük következményével a parlamenti pártok?

Első körben a parlamenti pártok vezérszónokai fejtették ki a pártjaik álláspontját...

 

- részletek, kiemelés a Hiteles Mozgalomtól -

 

elso-02.png

 

 

BÁNKI ERIK, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Még egyszer mondom, ennek a segélycsomagnak vagy ennek a devizahiteleseket megsegítő csomagnak egy nagyon fontos része az a törvényjavaslat, amely rendezi azt a tisztességtelen szabályozást, amellyel a bankok a hitelesek részére önkényesen állapítottak meg új és új feltételeket, amelyek nyilvánvalóan jelentős költségnövekedést jelentettek számukra.

 

Az emberek, amikor a hitelszerződéseket aláírták, és amikor ezek a kölcsönök számukra folyósítva lettek, akkor nem lettek felvilágosítva arról, hogy milyen módon, milyen árfolyamon fogják számolni nekik a havi törlesztő részleteiket, sőt azt sem tudták, hogy az árfolyamkockázatokat milyen szintig kell nekik saját maguknak viselniük.

 

Nagyon fontos kérdés, hogy azokat a pereket, ahol a vita az árfolyamrésről, illetve az egyoldalú szerződésmódosításoknál a kamatköltség- és díjemelésről folyik, felfüggesztik.

 

Igazából a mostani előttünk fekvő javaslatnak három fő pillére van. Ezek közül az első az árfolyamrés kérdése. Itt mérlegelésre nincs lehetőség, a Kúria egyértelműen rögzítette, hogy semmis az a kikötés, mely szerint a kölcsön felvételekor a deviza vételi, visszafizetéskor pedig érdekes módon a deviza eladási árfolyamán kell számolni. Ez egy nagyon érdekes kérdés. Itt van az az árfolyamrés, az a hihetetlen nagy költséghányad, amelyet egyértelműen a hitelesekre terheltek a bankok. Érdekes módon, ha megnézzük azokat a hitelszerződéseket, amelyeket például a vállalati szférában kötöttek, hogy, hogy nem, képesek voltak arra a bankok, hogy deviza-középárfolyamon számoljanak el az ügyfelekkel, ami természetesen egy sokkal tisztességesebb és a hitelfelvevők számára gyakorlatilag sokkal költségkímélőbb megoldás lehet. E helyett a passzus helyett az új gyakorlatnak megfelelően a Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyama fog belépni. Ez azért fontos, mert ebben a kérdésben nem az egyéneknek kell majd pereskedniük, hanem az állam írja elő az átszámítási kötelezettséget.

 

A bankoknak ezt a törvény hatálybalépésétől számított 90 napon belül el kell végezniük. Az átszámítás jogszerűségét, hogy hiba ne essék a számításokba, a Magyar Nemzeti Bank mint bankfelügyelet hivatalból fogja ellenőrizni. Az ősszel benyújtandó jogszabály-csomag már tartalmazza majd az árfolyamrés konkrét elszámolását, vagyis azt, hogy a bankoknak minden egyes szerződés esetében hogyan kell elszámolniuk a fogyasztókkal.

 

A javaslat második pillére az egyoldalú szerződésmódosítások ügye. Itt érdemes felidézni, hogy a gazdasági válság időszakában a bankok egyoldalúan emelték a kamatot, a költségeket és mindenféle, a hitelszerződésekkel kapcsolatos díjat is. Az egyoldalú szerződés módosítására elviekben van ugyan lehetőség, de annak van egy feltételrendszere, és a jogegységi határozat is tételesen felsorolja ennek az elemeit. Le kell szögeznünk, hogy a szerződésmódosítások csak akkor tisztességesek, ha ezeknek a feltételeknek maradéktalanul megfelelnek. A gyakorlati tapasztalat sajnos azt mutatja, hogy a hitelszerződések döntő többségében ez az egyoldalú szerződésmódosítás nem a fent hivatkozott menetrend szerint történt meg. Az eddigi gyakorlattal ellentétben így a törvény elfogadását követően a bankokra hárul az a bizonyítási teher, hogy igazolják, az általuk végrehajtott módosítások megfelelnek azoknak az elveknek.

 

Ezekkel a szabályozásokkal sikerül elkerülni, hogy több százezer per zúduljon a bíróságokra, ugyanakkor mivel ezek komoly jogkövetkezménnyel járó jogviták, a tervezet arról is rendelkezik, hogy peres eljárás esetén minden fellebbezési fórumot - fővárosi törvényszéket, táblabíróságot és a Kúriát is beleértve - végigjáró eljárásról van szó. Irányadóak a polgári perrendtartás szabályai lesznek azzal, hogy ezekben az ügyekben a tervezet rövidebb határidőkkel és gyorsabb eljárást rögzít, és kizárólag az említett klauzulák tisztességéről lehet majd a vitát lefolytatni.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az előterjesztés harmadik pillére a folyamatban lévő eljárások, árverések, perek és végrehajtási eljárások felfüggesztése. Mint ahogy mondtam, az összes olyan esetben, amely a törvény hatálya alá tartozik, felfüggesztésre kerülnek az eljárások, éppen annak érdekében, hogy a bíróságokat is tehermentesítsük, és a fordított bizonyítási eljárás révén a bankokat bevonjuk, és nekik kelljen igazolniuk azt, hogy a részükről ezek az egyoldalú szerződésmódosítások tisztességesek voltak.

 

Azt reméljük, hogy e törvényjavaslat elfogadásával az a körülbelül ötszázezer még vitatott hitelszerződés, amely komoly terheket jelentett az előző időszakban is a hitelt felvevő magyar állampolgárok részére, rendeződik, a korábbi költségek elszámolásra kerülnek, a bankok azokat a költségeket, amelyeket az egyoldalú szerződésmódosításokkal jogosulatlanul róttak az ügyfelekre, illetve az árfolyamváltozásból származó többletterheket visszafizetik. Ezáltal egy nagyon komoly tehertől tudjuk megszabadítani a magyar állampolgárokat, azokat az ügyfeleket, akik devizahiteleket vettek fel.

 

BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: A Kúria döntését üdvözöltük, hiszen világossá tette, hogy mi az a banki hiba, amely miatt egy egységes jogértelmezéssel a devizahiteles-problémacsomagban rendet kellett vágni. Üdvözöljük azt, hogy kimondta a Kúria, mik azok a tisztességtelen elemei a szerződéseknek, amelyeket a bankok nem alkalmazhatnak a jövőben, és amelyekért a terheket vállalniuk kell. Ez a törvényjavaslat a Kúria döntésének átvezetését jelenti, ezért a jogszabály az MSZP támogatását élvezni fogja. Élvezni fogja, hiszen a devizahiteles-problémacsomag egy részének megoldásával enyhít a terheken, ha nem is oldja meg magát a problémát. Enyhít a terheken, hiszen ki fogja mondani az Országgyűlés, hogy a bankoknak a tisztességtelen szerződésekért és az egyoldalú módosításért fizetniük kell, az ügyfelet ezért kártérítés illeti meg.

 

Ugyanakkor világossá tettük és tesszük most is, hogy ez a megoldás az egész problémahalmaznak egy kisebbik részét oldja csak meg. Az MSZP javaslata az, hogy a kormány minél előbb nyújtson be olyan törvényjavaslatot, amely az egész devizahiteles-problémát kezeli. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy a teljes megoldást először tavaly őszre ígérte a Fidesz, aztán a Kúria döntésére hivatkozva ezt idén tavaszra tolta. Most már nyár van, és most azt mondja a Fidesz, hogy a teljes megoldással meg kell várnunk az őszt.

 

Szögezzük le ugyanakkor, hogy a devizahiteles-problémacsomag fő eleme nem az árfolyamrés, hanem az árfolyamkockázat és maga az árfolyam.

 

Az elmúlt években hónapról hónapra követhettük a forint gyengülését, és nagyon sokáig azt hihettük, hogy egyszerűen csak tehetetlen a kormány, egyszerűen csak nem tartozik a prioritásai közé, második, harmadik helyen állhat legfeljebb a gazdaságpolitikai szempontrendszerben a forint erősítése vagy a forint értékállóságának megvédése, és tehetetlen egyszerűen a folyamatokkal szemben.

 

Az elmúlt hetekben világossá vált, hogy erről szó nincs, emögött egy tudatos kormányzati döntés húzódik meg, amelyet Varga Mihály miniszter úr el is ismert a Költségvetési bizottság ülésén: kerek perec kijelentette, hogy a forint árfolyamának kérdése, a forint erőssége vagy gyengesége tekintetében a kormány nem rendelkezik feladatkörrel, ezt a piaci folyamatok alakítják. Ez súlyos tévedés, egyébként következetlenség is, hiszen a Fidesz ellenzékben egyáltalán nem ezt gondolta, ez számos nyilatkozatból tetten érhető volt.

 

Azt javasoljuk, hogy a kormány igenis vállaljon felelősséget és terheket a devizahiteles-problémacsomag rendezéséből. Azt javasoljuk, hogy a presztízsberuházások elhalasztásával, törlésével hozzon létre egy pénzügyi alapot - a mi számításaink szerint ez több százmilliárd forint is lehet -, és ennek a pénzügyi csomagnak a terhére igenis vállaljon részt a nehéz helyzetbe került családok devizahitel-terheinek mérséklésében. Azt javasoljuk továbbá, hogy a kormány aktívan segítse azt elő, hogy a bajba jutott hitelesek egy lízingszerződéssel kiválthassák a mostani devizahiteleket, és így adósból bérlővé válva otthonukban maradhassanak, ne kelljen ingatlanuktól megválni.

 

Összegezve tehát, előrelépésnek tartjuk, hogy a Kúria döntését követően a kormány a javaslatával világossá tette, hogy a tisztességtelen szerződésekért és módosításokért a bankoknak vállalnia kell az anyagi felelősséget. De nem tartjuk elegendőnek ezt a lépést a probléma kezelésére, és nem tartjuk elegendőnek azt a kormányzati magatartást, ami széttárja a kezét, ha a forint árfolyamáról van szó, ahelyett, hogy aktív gazdaságpolitikával, kiszámítható, a magyar gazdaság növekedését segítő gazdaságpolitikával a forintot újra helyzetbe hozná, és ezzel a problémát érdemben kisebbítené.

 

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:  Nagy fájdalom számomra, hogy a KDNP nem kívánja magát képviseltetni a vitában, főleg azt figyelembe véve, hogy a magáncsőddel kapcsolatos kampánykiszólásai már a 2010-es kampány előtt egyébként az én személyes nagy tetszésemet elnyerték, tehát úgy érzem, indokolt lett volna ebben a nagyon fontos vitában részt venni.

 

Nagyon erős bennem a gyanú, hogy ez az előterjesztés, ami itt van előttünk, nem a Kúria döntését követően született. Ezt nem a Kúria döntését követő napon kezdték el megírni kiváló kodifikátorok, nem akkor ugrottak neki kiváló szakemberek.

 

Nem azt akarom én ezzel mondani, hogy a kormányzat presszionálta esetleg a Kúriát annak érdekében, hogy alátámassza egy döntéssel a már korábban kitalált javaslatcsomagját, de azt mondom, hogy bizonyos tekintetben kilóg a lóláb. Mégpedig a tekintetben lóg ki a lóláb, hogy egyes bankok kevésbé járnak rosszul ezzel a javaslatcsomaggal, és teljes körű banki közteherviselés akkor sem következik be általa, ha a Jobbik egyébként természetszerűleg támogat bizonyos olyan csomagrészeket, amelyek ebben benne vannak, tehát egy végrehajtási moratóriumot - általunk is harmincötször sajtótájékoztatón elmondott, bejelentett dolog - nagyon furcsa lenne, ha nem támogatnánk.

 

Lenne egyetlen tuti megoldás, ami a teljes devizáskrízist rendbe teszi: ez az, ha azon a forintárfolyamon, ami a felvétel napján jellemző volt, mindenkinek átszámolnák a hitelét, mint ha forinthitel lett volna, hiszen a bankok többsége a bírósági perekben a gyakorlatban az igazolást a mai napig nem tudja bemutatni arról, hogy történt-e devizabevonás; nagyjából egyötöde annyi történt, mint amennyit kihelyeztek.

 

Ha viszont ezt a csodafegyvert, amit a Jobbik 2011 óta szorgalmaz, a hitelek felvételkori árfolyamon történő forintosítását, meg akarná lépni a kormányzat, mondjuk, teszem azt, ősszel - és azért feltételezem, most már tudja a kormány, hogy mit akar majd szeptemberben csinálni. Nem is merek olyanra gondolni, hogy önöknek fogalmuk sincs arról, hogy végigtárgyalják a Bankszövetséggel a nyarat, és mi lesz annak a vége. Arra meg pláne nem szeretnék gondolni - mint ahogy sokszor előfordult -, hogy a Bankszövetséggel önök tárgyalgatnak három hónapot, aztán teljesen más lesz az akaratuk, mint annak előtte volt, hiszen ilyet a szocialista kormányok alatt folyamatosan tapasztaltunk, az önök kormányzása alatt pedig szünet nélkül, tehát nagyjából ennyi volt a különbség.

 

A bankoknál egy forint sem maradhatna, amit indokolatlanul vettek el az emberektől. És a vicc az, hogy ezt Rogán Antal elmondja sajtótájékoztatón, és nem ez köszön vissza előttünk a papíron. Nem az van benne, hogy az összes indokolatlanul elvett forintot vissza kell utalni az embereknek, és bankok, kaptok erre 30, 60 vagy 90 napot. Hanem az van benne, hogy állítólag a Kúria döntése után menve, de még egyszer mondom, állítom, hogy sokkal hamarabb kész volt ez a törvénycsomag, mint ahogy a Kúria döntött volna, bizonyos tételeket visszaengednek, az árfolyamrést esetleg visszaverik, pár tételt visszavernek a bankokon, csak hogy egy dolgot elkerülhessenek, azt, hogy forint alapon kelljen a felvétel napjának árfolyamán elszámolni ezt az egészet. Mert az lenne az igazi érvágás a bankoknak, az lenne az igazi tehertétel, de önök ezt valamilyen lobbi vagy háttérerő folytán nem merik felvállalni, továbbra sem merik. Sajnálatos módon a többéves huzavona folytatódik. Ha önök ezt 2010-ben, az akkori kormányváltáskor, amikor szintén kétharmaduk volt, rendbe tették volna, meglépték volna, az ország több mint ezermilliárd forintot spórolt volna ezen a rendbetételi folyamaton.

 

Tehát egyértelmű, hogy többéves huzavona után, kétszeri Kúriára várakozás után, szánalmas Európai Bíróságra való várakozás után, különböző egyéb döntéshozó szervekre való várakozás után most egy újabb lépcsőfokot hoztak ide, ebbe a húzd meg-ereszd meg játékba, ami az önkormányzati választások előtt, szeptember első vagy második hetében abban fog kicsúcsosodni, hogy idehoznak elénk még egy csomagot, ahol valami, talán a piacihoz képest csökkentett árfolyamon megpróbálja forintosítani azokat a devizahiteleket, amelyeknél csak a felvétel napjának árfolyamáról lenne érdemes beszélni.

 

Önök majd elmennek nyaralni, és ősszel lesz valami, amiről még nem mondták meg, hogy micsoda, de addig a Bankszövetséggel tárgyalnak róla.

 

Összességében: lennének alternatív piaci megoldások, gazdasági megoldások, és a Jobbik letette ezeket az asztalra. Vegyék le róla a Jobbik-logót, nyújtsák be a saját nevük alatt, mi meg fogjuk szavazni akkor is, csak történjen végre valami, mert önök négy éve húzzák a rétestésztát, és még mindig nem képesek megoldani ezt a problémakört. És sajnálatos módon most a Bankszövetséggel készülnek tárgyalni, aztán nyaralni készülnek, őszre pedig biankó csekket kívánnak aláíratni velünk. Ez az, ami elfogadhatatlan, nem pedig az, ami a papíron van, hiszen annak, még egyszer mondom, részleteit tudjuk támogatni, de csak akkor, hogyha a mögötte húzódó alapelvek és filozófia a valódi megoldás felé mutatnak, és nem egy választási kampány részét képezik.

 

DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről:  Ez a törvényjavaslat helyes, ezért támogatjuk, viszont mindenképpen megkésett, nem teljes - erre a javaslatainkat el is fogom mondani -, és most látszik igazán annak a kára, hogy a költségvetési vita során nem támogatták az LMP-nek azt a módosító javaslatát, amelyik kifejezetten a devizaalapú hitelszerződésekből eredő perekre, illetve a devizahitel-krízisre tekintettel a bíróságok kapacitását szerette volna hathatósan megnövelni. Önök ezt tavaly novemberben lesöpörték az asztalról, most viszont az előttünk fekvő törvénymódosítás miatt fönnáll a veszély, hogy olyan mennyiségű pertömeg árasztja el az igazságszolgáltatást, hogy gyakorlatilag ezek a bírósági csatornák be fognak dugulni.

 

Maga ez a devizaalapú hitelkonstrukció álláspontunk szerint egy hibás termék, sőt egy mérgező termék. Ezért is gondoljuk azt, hogy miközben az elmúlt négy évben is következetesen képviseltük a szerződések szentségének elvét, illetve azt, hogy a lezárt jogviszonyokba az állam lehetőleg ne avatkozzon be egy olyan szerződéses terméknél, amelyik magában hordozza a fogyasztó megtévesztését, hiszen eleve egy fiktív pénzügyi buborékként keltették életre, én azt gondolom, cinizmus, képmutatás lenne ugyanazokkal az elvekkel operálni, mint a hétköznapi kereskedelmi kapcsolatokban megszületett, eredendően tisztességes szerződéseknél.

 

Azt is fontos elmondani, hogy akkor, amikor mérgező terméknek nevezzük ezeket a hitelügyleteket, ezeket a pénzügyi konstrukciókat, akkor nemcsak a hitelkárosult családokra, nemcsak a hitelkárosult kis- és középvállalkozásokra gondolunk, hanem arra is, hogy azáltal, hogy a bankrendszer elárasztotta ezzel a mérgező termékkel a magyar nemzetgazdaságot, egy komoly gátat is beépített, fejlődési gátat is beépített a magyar nemzetgazdaságba. A devizahitel-krízis ma és hosszú évekre visszatekintve nagymértékben okozója annak, hogy a magyar gazdaság nem tud rendesen fejlődni, nagymértékben okozója annak, hogy a kormány 2010-es célkitűzései rövid időn belül zátonyra futottak.

 

Érdemes visszatekinteni, hogy ez a történet hol indult el, és nem lehet elhallgatni, hogy a startpisztolyt nem más durrantotta el, mint Orbán Viktor 2001-ben a 88/2001. kormányrendelettel. Innen ered a történet. Viszont itt rögtön meg kell állni, mert hallhattunk egy okfejtést a Szocialista Párt részéről, hogy az egész devizaalapú hitelkrízis oka az, hogy az elmúlt négy évben romlott a forint árfolyama. Ezt nem egészen így látjuk, pont fordítva, ha úgy tetszik. Az, hogy ez a krízis elmélyült, annak az az oka, hogy 2002 után - nem feltétlenül kormányzati felelősség ez, hanem jegybanki, a Járai-, illetve Simor-féle jegybankvezetések felelőssége - elsősorban mesterségesen magasan lett tartva a forint árfolyama. Ennek volt egy oka, hogy így gondolták az inflációt visszaszorítani, ami nem sikerült. A következménye viszont az volt... Illetve még egy háttértörténés volt, hogy azért is tartották magasan a forint árfolyamát mesterségesen, mert a forintkamatok folyamatosan nőttek. Azáltal, hogy a forintkamatok nőttek, gyakorlatilag ez a mesterségesen magasan tartott forintárfolyam szinte belekergette a családokat, illetve a kisvállalkozásokat ezekbe a devizaalapú hitelkonstrukciókba. Nem lehetett forinthitelhez jutni! És gyakorlatilag a mesterségesen tartott forintárfolyam legalább részben, de nem kis részben felelőse annak, hogy meg lettek vezetve családok, kis- és középvállalkozások.

 

Tehát nem dicsekedni kellene azzal, hogy korábban, 2010 előtt vagy 2011 előtt egész pontosan magas volt a forint árfolyama, hanem leginkább szégyenkezni, mert a mesterségesen magasan tartott forintárfolyam nagymértékben okozója annak, hogy ez a hibás termék elharapózott a magyar nemzetgazdaságban.

 

És természetesen lett volna eszköz az akkori parlament és az akkori kormányok kezében, hogy megfékezzék ennek a hibás terméknek a terjedését. Én utalnék arra, hogy 2006-2007 fordulóján a svájci központi bank figyelmeztetett több kelet-közép-európai országot az ilyen típusú termékeknek a kockázataira. Lengyelország lépett, Horvátország lépett, a Gyurcsány- és Bajnai-kormányok viszont felelőtlen módon, illetve az akkori jegybankvezetés felelőtlen módon ezt a svájci figyelmeztetést figyelmen kívül hagyta. Kutya kötelessége lett volna a Gyurcsány- és Bajnai-kormányoknak, illetve a Járai-, Simor-féle jegybankvezetésnek meg aztán 2010 után az Orbán-kormánynak is megkezdenie azokat a tárgyalásokat a svájci központi bankkal, ami lehetővé tette volna azt, hogy a bankrendszer megrendülése nélkül a devizaalapú hiteltermékeket ki lehessen vezetni úgy a nemzetgazdaságból, ahogyan ezt Horvátországban vagy például Lengyelországban, vagy más térségbeli országokban megtették. Nem tették meg, és ezért, mondjuk ki, az elsődleges felelősség a Gyurcsány-kormányt, a Bajnai-kormányt, amelyik egy szemérmetlen banki magatartási kódexszel lefeküdt a bankoknak és természetesen a második Orbán-kormányt terheli - nem beszélve a két jegybanki vezetésről.

 

A végtörlesztés azért nem volt egy hatékony eszköz a kétharmad dacára, mert pontosan azon az alsó 75 százalékon nem segített, akit leginkább veszélyeztetett alapvető megélhetésében az egész devizahitel-krízis.

 

Az árfolyamgát esetében meg az volt a történet, hogy három és fél éven keresztül, amíg meg nem neszelték, hogy ez a történet nagyon fontos lehet a 2014-es választási kampány szempontjából, szintén a legrászorultabbak, tehát a 90 napnál tartósabb elmaradásban lévők esetében nem tették lehetővé az árfolyamgát igénybevételét, arról nem beszélve, hogy pontosan tudjuk, hogy az árfolyamgát mint konstrukció megint csak nem megoldás alapvetően a problémára.

 

Az eszközkezelő pedig egy nevetséges gumicsont volt. Hiszen milyen eszközkezelő az, ami eszköztelen? Önök egy eszköztelen eszközkezelőt hívtak életre.

 

Javasoltuk továbbá azt is tavaly, illetve idén több törvényjavaslatban - és erre továbbra sem nyújt megoldást a kétharmados többség, illetve a kormányzat -, hogy ha egyszer elismerjük azt, hogy ez a konstrukció egy hibás, mérgező termék, akkor mondjuk ki azt is, hogy nem lehet végrehajtást vezetni közjegyzői okirat alapján, bírói út megkerülésével senkinek semmilyen vagyontárgyára nem lehet végrehajtást vezetni.

 

Önök elutasították ezt a javaslatot, hiszen ennyiben önök továbbra is a bankokat pártolják, de itt fekete és fehér van. Ha igaz az, ami ennek a törvényjavaslatnak is az indokolása, hogy ez egy eredendően spekulációra, megtévesztésre, pénzügyi buborékra építő konstrukció volt, akkor nincs helye mellébeszélésnek, ki kell mondani azt is, hogy közjegyzői okirat alapján nem lehet végrehajtást vezetni senkinek a vagyontárgyára. Kettő: ha már egy ilyen disznó konstrukciót alkalmaztak a bankok, akkor nézzenek az emberek szemébe, és meg kell tiltani - erre is három alkalommal nyújtottunk be törvényjavaslatot - ilyen ügyletek esetében a faktorálást: ne lehessen a követeléseket félbűnöző behajtócégekre átruházni!

 

És nem utolsósorban arra is javaslatot tettünk, hogy levonva az elmúlt 13 év tanulságait, a polgári törvénykönyv feketén-fehéren a jövőre nézve tiltsa meg ilyen típusú banki ügyletek, banki fogyasztói szerződések alkalmazását. A Ptk. mondja ki azt, hogy semmis a jövőben minden ilyen típusú konstrukció. Ez sem történt meg, erre sem kínál önmagában ez a törvényjavaslat megoldást.

 

Ezeknél a konstrukcióknál a bankok rendre nem csökkentették a kamatot akkor, amikor a piaci kamatok egyébként csökkentek. Ezért teszünk javaslatot arra, hogy amikor a bankok rendre emeltek, kihasználva az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét, de ritkán csökkentettek, amikor a széljárás megfordult, ezt is vegyük bele abba a körbe, amit reparálni akar most a törvényhozás.

 

Tehát azt javasoljuk, hogy a szimmetria elvének az alkalmazásánál azt is vegyük tekintetbe, hogy amikor az egyszer megemelt kamat esetében valójában elkezdtek csökkenni az árfolyamok, akkor a csökkentést a fogyasztó esetében miért nem érvényesítette a bank. Így kerek egész és logikus a történet. Kérem a kormányt, hogy ezeket a javaslatainkat fontolják meg.

 

Az egész konstrukcióval kapcsolatban az igazi bombát egyelőre még senki nem akarta fölrobbantani. Tudniillik arról van szó, hogy az akkor hatályos hitelintézeti törvény 78. § (1) bekezdése a kockázatvizsgálattal kapcsolatban tipikusan egy jogbiztonságot, bankbiztonságot, szabályt tartalmaz. Ez úgy szól, hogy a hitelintézetnek a kihelyezésről történő döntés előtt meg kell győződnie a szükséges fedezetek, illetőleg biztosítékok meglétéről, valós értékéről és érvényesíthetőségéről.

 

Ez azt jelenti, hogy az ilyen típusú ügyleteknél, tehát a devizaalapú hitelügyleteknél egész egyszerűen a bankok képtelenek voltak megfelelni a 78. § (1) bekezdésének, hiszen nem lehetett megmondani egy 10-20 éves hitelkonstrukciónál, hogy ha mondjuk, elszabadul a forint-svájci frank árfolyama, akkor a delikvens, ahova kihelyezik a hitelt, teljesítőképes lesz-e, megvan-e a fedezet. Ezt azért mondom, mert azt még nem kapargatta senki, a Kúria sem, hogy maga a konstrukció nem ütközik-e jogszabályba, nevezetesen az akkori hitelintézeti törvény 78. § (1) bekezdésébe, mint olyan. Ebben az esetben ugyanis, ha a Kúria ezt megvizsgálná, kimondaná azt, hogy ezek a szerződések mint konstrukciók, eleve alkalmatlanok arra, hogy megfeleljenek a hitelintézeti törvény kockázatelemzést előíró passzusainak, akkor az összes úgy, ahogy van, semmis, és forintban el kell számolni ebben az esetben az ügyfelekkel.

 

NA UGYE, ÉRDEMES VOLT VÉGIG OLVASNI!?


A következő, a 4. részben a törvényelőterjesztést tárgyaló parlamenti bizottság ülésén elhangzottakat ismertetjük - emlékeztek, erről lettünk

KITILTVA !!!

 

http://www.hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/a-parlament-ben/a-parlamenti-bizottsag-uleserol-kitiltva.html