Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Észrevételek a H/18383 számú határozati javaslathoz

2017.12.04

17.12.03---kep---00.png

 

Tisztelt Bánki Erik Elnök úr!

            Tisztelt Gazdasági bizottság!

 

 

Tárgy: észrevételek a H/18383 számú határozati javaslathoz

 

A 2017. december 5.-én tartandó bizottsági üléshez kívánok írásos anyagot benyújtani és ezt szeretném majd személyesen (szóban) is kiegészíteni. Kérem, hogy ezt az írásos észrevételt juttassák el a Gazdasági bizottság tagjainak.

 

 A Határozati javaslat általános indoklásának 1. pontja az alábbi megállapítást tartalmazza:

 

 „Az Orbán-kormány olyan gazdaságpolitikát folytatott, amelynek hatására a forint árfolyama soha nem látott mélységekbe zuhant az euróhoz és a svájci frankhoz képest…”

 

 A Javaslat tehát alapvető problémaként azt jelöli meg, hogy a forint árfolyama azért romlott, mert az Orbán-kormány rossz gazdaságpolitikát folytat. Amennyiben ez az állítás helyes, akkor az elmúlt 10-40 év árfolyam változásának vizsgálatából azt lehet leszűrni, hogy évtizedek óta hibás gazdaságpolitikát folytatott nem csak hazánk több kormánya, hanem a lengyel, a román, a cseh, a horvát kormányok is (lásd melléklet).

 

Amennyiben a GDP növekedése, az államadósság arányának alakulása, és más gazdasági mutatók alapján az látszik, hogy az elmúlt 8-10 évben sikeres volt hazánk gazdasága, akkor az a kérdés merül fel, hogy egy EUR árfolyama miért nem 250 Ft újra, és egy CHF árfolyama miért nem 150 Ft újra?

 

Ha vége van már a 2008.-ban elkezdődött pénzügyi-gazdasági válságnak, akkor miért nem erősödött vissza a forint a 2008. előtti szintekre?

 

Tegyük fel most azt az alapvető kérdést: mi határozza meg a deviza árfolyamok szintjét, a várható árfolyam változás irányát?

 

A deviza árfolyam várható alakulását a szakirodalom évtizedek óta elég pontosan leírja.  Az ezzel a kérdéssel foglalkozó egyetemi jegyzetek és tanulmányok szerint eltérő kamat-infláció szintű országok esetében annak az országnak a pénze leértékelődik, amelyikben a kamat-infláció szint magasabb. Mivel a magyar kamat-infláció magasabb volt a devizahitelezés éveiben mint a svájci, egyértelműen várható volt a forint gyengülése - a svájci frank erősödés. 

 

Ezt a tényt a bankok a szerződéskötés során nem közölték az emberekkel – olyan személyeknek, olyan családoknak adtak kölcsönt a bankok, akikről egészen biztosan lehetett előre tudni, hogy képtelenek lesznek fizetni rövid időn belül a törlesztő részleteket és egyáltalán nem fogják tudni  visszafizetni a devizás bankkölcsönöket.

 

Ez a gazdasági összefüggés (a magasabb kamatú-inflációjú ország pénze leértékelődik) a kamatparitás elvéből adódik. Az éppen 6 éve működött devizahiteles albizottság tagjainak Szász Károly, a PSZÁF akkori vezetője mesélt a kamatparitásról, 2011. november 15.én, az albizottsági meghallgatásán. A kamatparitás szó és jelentősége ki lett fejtve a devizahiteles albizottság jelentésében (J/5881 – 2012 február – 38.oldaltól) is.

 

Mivel egyértelműen várható a forint gyengülése, alapvetően másként alakul a törlesztő részlet változása a kölcsön futamideje alatt, egy forintos kölcsön esetében és egy devizás kölcsön esetében. A forintos kölcsön törlesztő részletét egyre könnyebb fizetni, mert az infláció „megeszi” a törlesztő részlet egyre nagyobb részét. A devizás kölcsön esetében a forintra átszámolt törlesztő részlet egyre magasabb lesz a forint várható leértékelődése miatt. Ezt nevezik úgy, hogy eltérő a „törlesztési karakterisztika”. Ezt a kifejezést ismerik és használják a Bankszövetségben és  az Igazságügyi Minisztériumban egyaránt.

 

Az, hogy a devizás kölcsön törlesztő részlete alacsonyabb, mint a forintos kölcsön törlesztő részlete – csak a szerződéskötés időpontjában igaz. Ezt követően arra kell számolni, hogy a devizás törlesztő részlete egyre magasabb lesz, majd jóval meghaladja a forintos kölcsön törlesztő részletét. Arra lehet számítani, hogy mindegy, hogy az adós melyik kölcsönt választja, összességében ugyanakkora összeget kell visszafizetnie a futamidő alatt.

 

Egy devizahiteles ügyvédnek írt válaszlevelében a Kúria Elnöke, Darák Péter a kamatparitással kapcsolatban azt fejti ki, hogy „hogy hosszabb távon – általában – egyenértékű szolgáltatásokról van szó”.  A visszafizetendő érték mindkét esetben ugyanakkora – így egyenértékűek.

 

Amennyiben a bankok elhallgattak az Ügyfeleik, a Fogyasztók elöl nagyon lényeges információkat, olyan információkat, melyeket ha ismernek nem kötnek szerződést, akkor nem beszélhetünk létrejött kölcsönszerződésekről. Ezt mondja ki a Kúria jogegységi határozata, összhangban az uniós fogyasztóvédelmi elvekkel:

Előfordulhatott ugyanis, hogy a szerződés egyértelmű megfogalmazása, a megfelelő tartalmú kockázatfeltáró nyilatkozat ellenére a szerződéskötés során a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatás alapján a fogyasztó alappal gondolhatta úgy, hogy az általa viselendő árfolyamkockázat nem valós, annak nincs reális valószínűsége, vagy  az bizonyos mértékben korlátozott (van egy maximuma). Ez a helyzet akkor, ha a fogyasztó az árfolyamváltozás várható alakulásáról, maximális mértékéről a pénzügyi intézménytől, annak képviselőjétől konkrét, hitelt érdemlőnek tűnő, később azonban tévesnek, valótlannak bizonyult tájékoztatást kapott. Ebben az esetben a szerződés a nem megfelelő (téves, félreérthető, nem egyértelmű) tájékoztatással érintett rendelkezése tisztességtelen, amely a szerződés részleges vagy teljes érvénytelenségét eredményezi. - 2/2014 számú Polgári Jogegységi Határozat

 

Családok százezrei nem kötöttek volna devizás kölcsönszerződést, ha ismertetik velük a bankok, hogy egyre magasabb lesz majd a törlesztő részlet. Magasabb lesz, mint forintos kölcsöné.

 

Amit most ismertettem, az olyan kérdés, mely elhangzott az egy hónappal ezelőtti devizahiteles vitanapon  is, a többi felvetett probléma között. Indokolt tehát, hogy az összes problémával, a jelentőségének megfelelő mélységében parlamenti devizahiteles bizottság foglalkozzon. A bizottság megállapításainak megfelelő törvényeket kell majd hozni egy új elszámolásról, a károsultak kártalanításáról.

 

A leendő parlamenti devizahiteles bizottság munkájának előkészítésével kapcsolatban szeretnék egy konkrét javaslatot tenni. A Gazdasági bizottságnak van egy Fogyasztóvédelmi albizottsága. Javaslom, hogy a Gazdasági bizottság a 2017. december 5.-i ülésen fogadja el az alábbi lépéseket:

 

A fogyasztóvédelmi albizottság 2018. február végéig:

  1. kérjen a civil devizahiteles szervezetektől írásos probléma ismertető anyagokat.
  2. hallgassa meg azon civil szervezetek képviselőit, akik írásos anyagot küldtek és beszéljék át azon pontokat, melyek az írásos anyagból nem világosak, érthetőek.
  3. összesítse és rendszerezze az albizottság a felmerült problémákat
  4. állítson össze egy feladatsort, mely alapján egy devizahiteles parlamenti bizottság elkezdheti a munkáját
  5. határozza meg, hogy kiket hallgasson meg a devizahiteles parlamenti bizottság (pl. korábbi és hivatalban lévő MNB elnökök, PSZÁF vezetők, minisztériumi vezetők, bankszövetségi munkatársak stb.)
  6. az albizottság számoljon be a gazdasági bizottságnak a tevékenységéről és a Gazdasági bizottság kezdeményezze a devizahiteles parlamenti bizottság felállítását

 

Szinte napra pontosan 6 éve, 2011 decemberében 6.-án volt devizahiteles albizottsági ülés, melyen aktív hallgatóként részt vettem.

 

17.12.03---kep---01.png

 

Ezen az ülésen bizottság tagjai megszavazták hogy nem fejezi be az albizottság a munkáját, hanem bevonják a civileket a végleges albizottsági jelentés elkészítésébe. Erre azonban nem került sor – az  albizottság több ülést már nem tartott, befejezték a munkájukat. A devizahiteles albizottság anyagát a parlament elé terjesztették, előtte azonban a Kormány kérésére alaposan átdolgozták azt. Több képviselő is felszólalt az Alkotmányügyi bizottság ülésén, kifogásolva azt, hogy jelentős megállapításokat nem tartalmaz a végleges változat.  Az Alkotmányügyi bizottság önálló indítványában (H/6068. szám) az is szerepel, hogy a Hiteles Mozgalom vezetőit az albizottság meghallgatta. Ez az állítás alaptalan, nem mondhattam el sem én, sem más devizahiteles civil az álláspontját a devizahiteles albizottság ülésén – az albizottság munkájában nem vehettek részt civilek.

 

Ez a történet is indokolja, hogy legyen devizahiteles parlamenti bizottság – civilek bevonásával. Van nekem is, és van más civil érdekvédőnek is olyan anyaga, annyi tapasztalata, melyet meg kell ismernie a Parlamentnek azért, hogy tisztában legyen a devizahiteles problémákkal.

 

Mi civil érdekvédők, nem csak az Országgyűlést, az MNB-t és a minisztériumokat kerestük meg a problémákkal, hanem a Kúrát is. A Kúria elnöke, Darák Péter az elmúlt években több válaszában is elzárkózott a konzultáció, az egyeztetés elöl. Szinte pontosan egy évvel ezelőtt, 2016. november közepén azt javasolta, hogy a Magyar Jogász Egylet szervezzen egy devizahiteles konferenciát. Az Egylet tervei alapján a konferencián részt vettek volna a civileken kívül a Bankszövetség, az MNB, a Kúria, az Igazságügyi Minisztérium,  jogi és gazdasági egyetemek professzorai. A konferencia végül nem került megrendezésre. A legfontosabb problémákat (amit a konferencián előadtam volna) leírtam és elküldtem a Kúria Elnökének. Itt elérhető, megismerhető a 2017 tavaszi összeállításom:

https://drive.google.com/file/d/0B-taFPpeqhOzMVFnQWFlT3hiWWs/view

 

A felvetett problémákra nem kaptam érdemi választ a Kúriától. Azonban ezek az ismertetett problémák is indokolják, hogy legyen devizahiteles parlamenti bizottság.

 

Az általunk ismert problémák nagyon sok család életére, jövőjére kihatnak. A legfrissebb, a 2017 novemberi Stabilitás Jelentés szerint már százezrek vannak közvetlen veszélyben:

„a legnagyobb részt és a legnagyobb szociális kockázatot a mintegy 122 ezer késedelmes jelzáloghitel-szerződés jelenti, amelyek összege 1 006 milliárd forintot tett ki. 2017. első félév végén ennek az állománynak a nagyobbik része (mintegy 57 százaléka) a pénzügyi vállalkozások mérlegében (döntően követeléskezelők) volt megtalálható. Bár az MNB folyamatosan figyelemmel kíséri e háztartások helyzetét, a probléma szociális vetülete elsősorban jogszabályi és költségvetési eszközökkel kezelhető.”

 

 

 

Teljesen elképesztő módon még több alapvető kérdés nincs tisztázva. Például a Kúria pár hete fordult előzetes döntéshozatali kérelemmel az Európai Unió Bíróságához, a kölcsönszerződésekben szereplő kezelési költség tisztességtelensége miatt. Ez a probléma már ismert volt 2011-ben is, elég sok újságcikk jelent meg akkoriban ezzel kapcsolatban. A Kúriának mégis 6 év kellett ahhoz, hogy felismerje: ezt a kérdést önállóan nem tudja megoldani. Az uniós fogyasztóvédelmi elvek értelmezéséhez szükséges az Európai Unió Bíróságának útmutatása.

 

Jelenleg kilenc, magyar bíróságok által kezdeményezett devizahiteles ügy van az Európai Unió Bíróságán.  Ez azt jelenti, hogy 2-3 év múlva lesz várhatóan ezekben döntés az Európai Unió Bíróságán – és majd az követően folytatódhatnak a perek a konkrét (az ügyeket benyújtó) és a többi, a pereket felfüggesztő hazai bíróságokon. Közben folynak a végrehajtások, vonják az adósok fizetését, nyugdíját, elviszik a vagyontárgyaikat, elárverezik az ingatlanokat, tavasztól folytatódnak a kilakoltatások  – miközben lehet, hogy az adósoknak már nincs semmilyen fizetési kötelezettségük sem a bankjuk felé.

 

Az ismertetett tények miatt, a devizahiteles parlamenti bizottság felállítása mellett elengedhetetlen a végrehajtások azonnali felfüggesztése is. A Határozati javaslat többi pontjára most nem kívánok kitérni. Kérem, hogy a december 5.-i ülésen tegyék lehetővé, hogy szóban kiegészítsem ezt az írásos észrevételt.

 

 

Tisztelettel:

 

 

Szabó József

Hiteles Mozgalom ügyvezető

Arany Liliom Alapítvány

 

Budapest, 2017. december 3.

 

 

                  ----------------------------------------------------

 

 

Melléklet

 ábrák, dokumentumok

 

Az alábbi három ábrán látszik a devizahitelezésben érintett devizák árfolyamának változása az elmúlt 40 évben.

 

 

 

17.12.03---kep---02.png

 

 

17.12.03---kep---03.png

 

 

17.12.03---kep---04.png

 

Elmondhatjuk, hogy az elmúlt 40 év kormányainak a gazdaságpolitikája mind-mind hibás volt, mert a forint gyengült? Mondhatjuk, hogy amikor évekig (tehát tartósan)  pl. a japán jennel szemben a forint jelentősen erősödött (a svájci frakkal szemben nagyon enyhén erősödött), akkor éppen jó volt a magyar kormány gazdaságpolitikája?

 

Az alábbi ábrán kijelöltem kiindulási pontnak 2001 elejét (ekkor indult a devizahitelezés), ezt tekintem 100%-os állapotnak. Ezen az ábrán jobban látható a 40 éven keresztül tartó, szinte folyamatos forintgyengülés. Jól látszik, a svájci frank 2001 elejétől számítva lényegesen jobban erősödött a forinttal szemben, mint az euró.

 

 

A környező országok CHF árfolyamváltozásai az elmúlt 10 évben:

 

 

 

17.12.03---kep---05.png

 

Mindegyik országban a hibás kormányzati gazdaságpolitika okozta a helyi pénz gyengülését a CHF-kal szemben? Vagy más (törvényszerűség) miatt változik az árfolyam?

 

Az alábbi ábra mutatja, hogy a forint árfolyama miért gyengült jobban a CHF-kal szemben, mint az EUR-ral szemben. Nagyobb a kamatkülönbség hazánk és Svájc, mint hazánk és az EUR-országok között. A svájci kamatszint mindig alacsonyabb, mint az euróé.

 

17.12.03---kep---07.png

 

 

 

 

17.12.03---kep---08a.png17.12.03---kep---08b.png17.12.03---kep---08c.png

A Kúria által létrehozott devizahiteles jogegységi határozatok sajnos több valótlanságot tartalmaznak. Ezeknek a tisztázására a Kúria egyáltalán nem hajlandó.  Mindenkinek rendkívül káros lesz, ha csak akkor foglalkozunk a problémákkal, ha évek múlva az Európai Unió Bírósága dönt – addig pedig százezrek veszítik el otthonukat, vagyontárgyaikat, lesznek földönfutók.