Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fogyasztóvédelmi bizottság 2013-06-03 Dudás Anna

2013.06.03

 TISZTELT HÖLGYEIM ÉS URAIM!

 

Évek óta küzdöm azért, hogy a gyermekek jogainak érvényt szerezhessek a közigazgatási eljárásokban, mert kijelenthető: a gyermekjogokat az összes hatósági eljárásban látványosan mellőzik. Különösen szembetűnő ez a végrehajtási eljárásban. Már maga a most módosítani kívánt törvény alapjaiban sem mutatja még csak a szándékát sem annak, hogy a jogalkotó tudomásul venné azt: a gyermekek vannak, léteznek, jogaik és szükségleteik volnának Magyarországon. A gyermekek úgy lesznek részesei a végrehajtási eljárásnak, hogy a szülők bárminemű szerződésének – amelyből a követelés ered – nem jogalanyai, arról tudomásuk nincs. Felnőttek közötti társas kapcsolati jogviszonyokban a házastárs nem felelős azért a tartozásért, amit a másik házastárs az ő tudomása és beleegyezése nélkül generál a házassági különvagyon terhére. Kérdem én és joggal: Ha a felnőtteknek adott ez a lehetőség, akkor a gyermekeknek miért nincs megadatva az a lehetőség, hogy a jóhiszemű birtoklásában ne zavarják?

A gyermek jóhiszemű birtokosnak minősül akkor, amikor úgy gondolja, a szülei háza az ő házuk, az ő otthonuk is. Nincs tudomása arról, hogy zálogjogosult rendelkezik-e az ő otthona felett, mert úgy tudja: a szüleié, ezáltal az övé is a házuk. A Polgári Törvénykönyv szabályozza a birtokjogi jogviszonyokat, mégpedig oly formán, hogy a jóhiszemű birtokosnak joga van a tulajdonostól való elbirtoklásra, ha ő, jóhiszemű birtokosként birtokában van már legalább 10 éve. A Ptk. tulajdonjogi része rendelkezik a zálogjogosult jogairól, ám ezek a jogok kizárólag a szülő tulajdon és birtokjogát érintik, azt korlátozzák, nem pedig a gyermekét. A gyermek pedig birtokjogát még a szülő tulajdon- és birtokjogával szemben is érvényesítheti, ha ehhez érdeke fűződik és ebben a gyermekjogi képviselő segíti őt. Ehhez fűződik ugyanis a nemzetközi egyezményekben is aláírt mindenekfelett álló érdeke, lévén a családjához, az otthonához minden gyermeknek joga van.

A hitelszerződések segítségével megvásárolt lakások a végrehajtási eljárásba már úgy kerülnek bele, hogy abban a gyermek jóhiszeműen már eleve 5-8-10 éve lakik. Tehát, ha birtokjogi szempontból vizsgáljuk meg a végrehajtási eljárásba bekerült ingatlant, ott a gyermek elbirtoklása a tulajdonostól – esetünkben tulajdonképpen a zálogjogosulttól – már vagy folyamatban van, vagy már meg is történt – ám ezt a tényt a végrehajtási eljárás jelenlegi szabályai szerint nem vizsgálja sem a végrehajtó, sem a bíróság. Gyermekjogi képviselő pedig a jelenlegi szabályok szerint nincs kirendelve ehhez az eljáráshoz a kiskorú mellé, aki érvényesíthetné jogait. Ne gondolják, hogy levegőbe beszélek: maga a törvény mondja ki azt, hogy a jóhiszemű elbirtoklás akkor valósul meg, ha a tulajdonos nem gyakorolja birtoka felett a tulajdonosi jogait, ezáltal nem bizonyítja kétséget kizáró módon, hogy bármikor is jogot szeretne formálni szerződéssel megszerzett birtokára a jóhiszemű és valódi birtokossal szemben.

Márpedig egy bankról nem lehet azt állítani, hogy zálogjogosultként érvényesíteni, vagy gyakorolni akarná tulajdonosi jogait. Nézzük csak meg közelebbről: ha az ingatlan az idők folyamán, vagy az időjárás viszontagságai által javíttatásra szorul, a szükséges és elvégzendő javításokat a szülő, mint zálogkötelezett tulajdonos teszi meg, és fizeti ki, hiszen a zálogjogosult, így részben tulajdonos bank ezekből a költségekből részt nem hajlandó vállalni, ezzel is bizonyítva azt: ő tulajdonképpen és gyakorlatilag nem tekinti saját magát tulajdonosnak. A legtöbb bank azzal is ezt bizonyítja, hogy a zálogjogát csomagokban, tömegesen adja el egy másik banknak, majd egyszer csak elkezd követelőzni, és harcolni az ingatlan tulajdonjogáért úgy, hogy a jóhiszemű elbirtoklás vagy folyamatban van, vagy pedig már meg is történt a gyermek részéről.

A gyermek jóhiszemű birtokosnak minősül akkor is, amikor úgy gondolja, az ő számítógépe, kerti játékai, a ruhái, az esetleg antik könyvei az övé, ő kapta, ő használja, ő birtokolja. És egyszer csak jön a végrehajtó bácsi, és mindenét elveszi tőle. Megfosztja, kisemmizi őt úgy, hogy magyarázatot nem ad, a szülők pedig nem védik meg azt, ami az övé. Csalódik a szüleiben, csalódik a társadalomban. Csalódik a tanár néniben is, aki házi feladatként adott egy számítástechnikai megoldásra váró feladatot, de ő képtelen volt elkészíteni, mert a végrehajtó bácsi elvitte a számítógépét. Mivel megmondani ezt az iskolában nem meri, ennek okán a gyermek tanulmányi átlaga szépen lassan romlani kezd. Nem mindig tud tiszta, mosott ruhában iskolába menni, mert a végrehajtó bácsi elvitte anya mosógépét is. Főtt ételt sem eszik, sokszor egy pohár vízzel fekszik le vacsora helyett, mert a végrehajtó bácsi az otthon talált élelmiszereket is elvitte magával. És a szülei nem tettek semmit.  Osztálykirándulásra nem mehet, a többiek szánakozva nevetnek rajta, és ráfogják: „Csóró vagy!” – ennek okán a baráti köre szépen, lassan a nullára redukálódik, mert már a gyermekek között is égő az, ha valaki csóró, azzal ugyanis nem állnak szóba, kiközösítik maguk közül. A gyermek egyedül marad, szüleivel beszélgetni nem mer, otthon robbanásig feszült már a légkör. Kérni már semmit nem mer, inkább csak a sarokba húzódva tudomásul veszi azt, hogy a családja már nem az a család, aki régen volt.

Nem tudja hová fordulhat, hogy kibeszélje magából gondjait és problémáit, a szüleit nem ez érdekli, hanem a pénz. Folyamatosan mást sem hall, mint: kell a pénz; meg kell menteni a házat; nem adom a gyereket zaciba; inkább megölöm magam; stb. Jeges rémület fogja el, mert tudja azt: ha anya meghal, mi lesz velem? Mi az a zaci, ahová be akarnak engem vinni? Mi lesz ott velem? Anyáék jöhetnek velem? Mi lesz a tesómmal, őt is velem együtt viszik a zaciba? …

És akkor jön a végső döfés: az otthonából, a szülei mellől mennie kell.

Úgy kell az otthonából mennie, hogy droidokkal néz szembe, mintha egy sci-fi film jelenetébe cseppent volna. Csak azt látja, hogy a szüleit és a szüleit védelmező embereket bántják a felfegyverzett, fekete ruhás emberek, az ajtójukat, kapujukat betörik, őt két idegen a karjánál fogva megragadja, és elrángatják a szülei mellől, az embertumultusból, beerőszakolják egy rendőrautóba. Sír, zokog, vigasztaló szót, vagy magyarázatot nem kap. Elviszik egy idegen épületbe, idegen emberek közé, nem tudja, mi fog történni vele. Kétségbeesetten keresi szüleit, akik nincsenek sehol. Mikor jönnek? Miért hagyták itt? Mi történik?

Választ nem kap. Nem vele, róla beszélnek idegen felnőttek az ő feje fölött, szorítaná babáját, hogy abból merítsen bátorságot, de úgy hozták el az idegenek, hogy kiverték azt a kezéből a dulakodás közben. Megint beültetik egy autóba, és átszállítják egy másik idegen intézetbe, ahol sok gyermek van, megmutatják, hol fog aludni, és rázárják az ajtót. A kétségbeesett sírás ekkor tör fel a torkából, mert úgy érzi, az egész nagyvilágon teljesen egyedül maradt. Sem a szülei, sem a testvére, senki nem védte meg őt, senki nem magyarázta meg, mi történik vele, mi fog rá várni. Csupán annyit közöltek vele: itt maradsz! … Mint egy kutyának.

 

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ez történik a jelenlegi végrehajtási eljárásról szóló törvény rendelkezései szerint, ezt a sorsot rendelték Önök, mint jogalkotók a gyermekeknek azzal, hogy már eleve hiányosan és nem megfelelően alkották meg ezt a törvényt. Nagyon kérem, legalább most, e rettenetes törvény módosításakor adjanak esélyt a gyermekeknek arra, hogy biztonságtudatuk, a testvérük, a családjuk, a saját tárgyaik velük maradhassanak. Ehhez az szükséges, hogy ebben az eljárásban az ő jogaikat és érdekeiket mindvégig gyermekjogi képviselő képviselje. Kiemelten fontos az is, hogy a gyermekvédelmi jelzőrendszer azonnal, már a záradékoláskor élesítésre kerüljön.

Elengedhetetlenül szükséges az, hogy a gyermekjogi képviselő kötelezettségeit egy végrehajtási eljárásban ez a törvény szabályozza, tekintettel arra, hogy a gyermekjogi képviselők munkáját előíró törvény erre az eljárásformára rendelkezést, utasítást nem ad számukra. Gyakorlati tapasztalatom az, hogy ha a gyermekek védelme érdekében gyermekjogi képviselőt kérünk az eljárásba, akkor a képviselő semmi más megoldást nem tud elképzelni, mint a gyermek kiemelését a szülei mellől – a munkájukat előíró kormányrendelet ugyanis nem ad számukra más mozgásteret, vagy lehetőséget, csak és kifejezetten ezt. Nevezetesen: a szülővel szemben kell védeni a gyermeket, mert más veszély nem is leselkedhet rá a jogalkotó szerint. A gyermekek védelmét kizárólag a szülővel szemben kell ellátniuk, másfajta veszélyeztetését a gyermekeknek a gyermekjogi képviselők munkáját előíró kormányrendelet nem képzel el. A végrehajtási eljárásról szóló törvény rendelkezik arról, hogy a gyámügyi hivatal bevonása szükséges (ez is kizárólag a kilakoltatáskor), a magam részéről azonban ez ellen kifejezetten tiltakozom. Nem másért, mint azért, mert a gyámhivatalok munkáját előíró törvény sem szabályozza a tevékenységüket egy végrehajtási eljárásban szerepet kapó gyermek védelmével kapcsolatban. Mit tesznek hát? A legegyszerűbb dolgot: fogjuk, és hatósági gondozásba emeljük a gyermeket. Más alternatíva nincs előttük, ez a leggyorsabb, és számukra a legkényelmesebb megoldás.

Ha a Közigazgatási Minisztérium venné a fáradtságot, és az önkormányzatok gyámhivatalaitól bekérné az eredményességi mutatóikat a gyermekek védelmezése körében, el volnának képedve a látottaktól, és a hatósági gondozásba emelések számától. A gyermeknek mindenekfelett álló érdeke az, hogy családban nevelkedhessen. Ennek ellenére úgy a gyámhivatalok, mint a gyermekjogi képviselők egyedüli megoldásként a gyermek védelme közben a gyermek családjából való kiemelését látják. Lehetőség volna még a kilakoltatás előtt az adósságrendezési szolgáltatásban való részvételre, de mivel azzal is dolgozni kell, és ráadásul nem is kötelező az önkormányzatok számára, így nem is adott ez a lehetőség a gyermekes családok számára. Ez az első lépés ahhoz, hogy a gyermeket elszakítsák a családjától. A második lépés az, hogy sem anyaotthonokkal, sem családok átmeneti otthonával, sem egyéb átmeneti szállóval a legtöbb önkormányzat nem tart kapcsolatot, mint ahogyan ezeket nem is tartja fenn a saját működési területén. Fogalmuk nincs arról, van-e férőhely, el tudnák-e helyezni ott a családot, vagy ha az egész családot nem is, de az anyát a gyermekeivel?

Mivel ezek a szállások már így is várólistások, marad a szülők számára az utca, ezzel együtt azonnal a gyermekeik elveszítése is, hiszen a jelenlegi törvények szerint a gyámhivatal hatósági gondozásba emeli őket. Azt pedig mindannyian jól tudjuk, hogy a hatósági gondozásban csak a legritkább esetben maradhatnak együtt a testvérek. Ezzel együtt a hatósági gondozásban a gyermeket bántják, a lányokat megerőszakolják, prostitúcióra kényszerítik, rászoknak a kábítószerre, majd szép lassan belesodródnak a bűnözői életmódba. A nevelői felügyelet kétes, sok esetben maga a nevelő használja szexuális rabszolgaként a gyermeket – és itt nincs különbség a lányok és fiúk között. Az alapjogi biztos már több jelentésében is feltárta ezeket a visszásságokat, mégis ezt a fajta megoldást látják a gyámhivatal dolgozói a gyermekek legfőbb érdekének.

Pedig volna lehetőség a humánusabb elhelyezésre is, hiszen az önkormányzatoknak volna lehetőségük helyettes/hivatásos nevelőszülői hálózatot fenntartani, az átmeneti szállókkal a kapcsolatot fenntartani, és ne soroljam tovább. Nem teszik meg. Miért? „Mert sok vele a papírmunka az Állami Számvevőszék felé!” – ezt a mondatot nem egy alkalommal hallottam önkormányzati dolgozók szájából. Sok a papírmunka, hölgyeim és uraim, akkor vesszenek a gyermekek érdekei, mert a közigazgatásban a hiányos jogalkotás jóvoltából mindez megengedett.

Arra kérem hát Önöket, emeljék be a végrehajtási eljárásról szóló törvénybe a gyermekek jogait, és rendelkezzenek az ő érdekeik szerint. Hangsúlyozom: ők csak ártatlan elszenvedői egy olyan eljárásnak, ami állami kényszert jelent a gyermek és a szülők életében, ráadásul nem is nem ők a hibásak, hanem a szülők. A szülő mulasztott, a szülő nem teljesített, és a gyermek szenvedi el a legnagyobb kárt mégis. Mind pszichésen, mind fizikailag, mind szellemileg.

Miközben e törvény módosításán fáradoznak, kérem, vegyék figyelembe a gyermekek azon jogát is, hogy még a végrehajtási eljárásban is joguk van a szociális biztonságukhoz. Ennek okán meg kell tiltani a végrehajtónak azt, hogy a szülő bankszámláját és munkabérét nyakló nélkül végrehajtsa, a család szinte teljes jövedelmét elvigye. A gyermekek számára folyósított önkormányzati- és állami szociális ellátások miért végrehajthatók? A munkabér kötelezően 50%-a, a gyermeket nevelő szülő esetén miért végrehajtható? A munkanélküli segély, a közmunka után járó bér, ami a minimális létbiztonsághoz sem elégséges, miért végrehajtható? Egyedül a gyermek után járó tartásdíj nem végrehajtható, ha azt a szülő a postán kapja. Mert bizony, hölgyeim és uraim, abban az esetben, ha a gyermektartásdíj a szülő folyószámlájára érkezik, bizony, hogy elviszi azt a végrehajtó. Mert a jelenlegi törvény alapján megteheti. Mint ahogyan megteheti azt is, hogy a már eleve, 50%-os mértékben végrehajtott munkabér maradékát a bankszámla inkasszálásával elviszi, úgy, hogy a szülő teljes mértékben jövedelem nélkül marad.

Kijelenthető tehát, hogy az átgondolt, részletekbe menően történő újraszabályozásra elengedhetetlenül és haladéktalanul szükség van a végrehajtási eljárások kapcsán. Ezzel kapcsolatban már eljuttattuk Önök számára úgy a végrehajtási eljárásokban tapasztalható anomáliák kapcsán készített helyzettanulmányomat, mint magát a végrehajtási eljárásról szóló törvény módosításának részletekig kidolgozott javaslatát, kizárólag a gyermekek jogainak figyelembe vételével. Kérem, a módosításról való zárószavazás előtt az ezekben foglaltakat legyenek szívesek figyelembe venni.  Ezen kívül még több szempont is van, amelyeket e szóban forgó módosításba szükségesen bele kell foglalni, ezt harcostársaim Önök elé tárják.  

Köszönöm figyelmüket.

Dudás Anna

Hiteles Mozgalom

 

2013. június 3.

 

ui: Dudás Anna a szöveg első egynegyedét olvasta fel, a többit röviden szóban összefoglalta.