Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fogyasztóvédelmi Bizottság ülése - jegyzőkönyv részlet - 2012-02-20

2012.02.26

 - részlet -

 

Civil szervezeti képviselő hozzászólása

 

SZABÓ JÓZSEF (Hiteles Mozgalom): Köszönöm szépen a szót. Gyakorlatilag két különálló hiteltermékről van szó, a devizahitelről és a deviza alapú hitelről.

Az a véleményünk, hogy a hiteleseknek káros az, hogyha a két hitelterméket jogszabályi úton összemossuk.

Azt szeretnénk, ha az elkülönítés még a jelenleginél is határozottabb lenne, és a bankok is úgy számolnának, hogy külön-külön a két hitelformát, a devizahitelt devizahitelként a deviza alapú hitelt pedig deviza alapú hitelként kezelnék.

 

Hiányoljuk mi is a konkrétumokat a közszféra dolgozóival kapcsolatban, hiányoljuk a számításokat mi is arról, hogy milyen költségemelkedés várható öt év múlva, és milyen összeg halmozódhat fel.

 

A hitelesek a döntéseiket a saját hitelük THM-je alapján tudják megítélni. Sajnos több bank nem tünteti fel a honlapján a deviza alapú hitelnek a THM-értékét, egyszerűen nincs ilyen rovat a hirdetményükben, ahol meg van, ott pedig olyan furcsaság van, hogy 2008-as évben 5 százalékos deviza alapú svájci frankos kamatnál a THM 7,7 százalék, míg 2012-nél szintén 5 százalékos kamatnál a THM szintén 7,7 százalék, ami képtelenség, mivel a THM kiszámításánál az árfolyamváltozást figyelembe kell venni.

Kiosztottam mellékletként a THM-ről egy kis rövid tájékoztatót, kérem az illetékesek figyelmét, hogy ezt mindenképpen ellenőrizzék, eléggé komoly következményei lehetnek annak, hogyha a bankok tévesen számolnak ki egy THM-értéket.

 

Fogyasztóvédelmi kérdésként tudjuk jelezni, hogy a hitelesek gyakorlatilag a problémájukkal magukra maradtak, kénytelenek peres eljárásokat indítani saját erőből. Ugyanis a Pénzügyi

Szervezetek Állami Felügyelete nagyon sok kérdésben nem jogosult eljárni, ez szintén a kiosztott THM-es mellékletnek a hátoldalán található, amiben gyakorlatilag minden egyes felvetett kérdésre a PSZÁF közli, hogy nem jogosult eljárni, akinek problémája van, az forduljon polgári peres eljáráshoz.

 

Szeretném bíztatni a képviselő urakat, hogyha a lakóhelyükön valaki perli a bankokat, akkor vegyék fel a kapcsolatot, és tájékozódjanak direktben a problémákról.

 

Egyetlen egy észrevétel lenne a végtörlesztéssel kapcsolatban. Gyakorlatilag sokan azért nem tudtak élni a végtörlesztéssel, mert mikor bementek a bankba, hogy felvegyenek forinthitelt, akkor nem voltak jogosultak forinthitel felvételére, sem a meglévő ingatlanfedezet alapján, sem pedig a jövedelmük alapján.

Tehát gyakorlatilag egy korábban felvett hitelük alapján fizetniük kellett egy magasabb összeget, és nem tudták kiváltani egy forinthitellel a végtörlesztést, hogy kevesebb legyen a havi törlesztő részletük, mert a bankok elutasították, hogy nincsen kellőképpen jövedelmük. Köszönöm szépen a figyelmüket.

 

ELNÖK: Én köszönöm szépen a szakmai észrevételeit Szabó úrnak. És akkor úgy vélem, hogy itt az idő, hogy államtitkár úr reagáljon a kérdésekre, megjegyzésekre, és azt követően pedig a bizottság kialakítja az álláspontját az előterjesztés általános vitára való alkalmasságával kapcsolatban. Államtitkár úr, tessék parancsolni, öné a szó.

 

Nátrán Roland viszontválasza

 

NÁTRÁN ROLAND helyettes államtitkár (Nemzetgazdasági Minisztérium):

Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Igyekszem az összes felmerült kérdésre legjobb

tudásom szerint válaszolni, és megpróbálok az elhangzás sorrendjében végighaladni a kérdéseket.

Z. Kárpát Dániel képviselő úr kezdte a hozzászólásokat és a kérdések feltételét.

Valóban, én az összefoglalóban nem mondtam el, hogy ki az a kör, kik azok a devizahitelesek, akik igénybe vehetik az árfolyamgát-konstrukciót. Ezt most pótolom.

Tehát két kritérium szerepel a jogszabályjavaslatban, helyesebben három. Az egyik alapvetően természetesen, hogy deviza alapú hitellel kell rendelkezzen az állampolgár vagy a család, a másik ilyen kritérium, hogy a fedezetül szolgáló ingatlan az ingatlanvásárlás időpontjában vagy a hitelelbírálat időpontjában, fedezetértékelés időpontjában nem haladta meg a 30 millió forintos értéket, és a harmadik ilyen kritérium, hogy a késedelmes tartozás, amelyet az adós felhalmozott, nem haladja meg a 90 napot. Ez az a három kritérium, ami alapján azt mondhatjuk, hogy a devizahitelesek túlnyomó része, háromnegyedét meghaladó része jogosult erre a konstrukcióra.

 

Itt talán a legfontosabb azokra fókuszálnunk, akik azért nem jogosultak, mert 90 napon túli késedelemben vannak. Ez az adatok alapján a devizahiteleseknek mintegy 12 százalékát teheti ki.

Nos, ezeknek az adósoknak segít, ahogy az elhangzott, valóban, az Eszközkezelő intézménye. Ez egy fontos segítség.

 

És itt rögtön vissza is utalnék a decemberi bankszövetségi megállapodásra, merthogy ez a megállapodás erre a körre is tartalmaz megoldási javaslatot.

Mégpedig az egyik fontos kritériuma ennek kapcsán, hogy az Eszközkezelő a korábbi ötezer ingatlan helyett várhatóan 25 ezer ingatlant fog felvásárolni, így tehát körülbelül 120-130 ezer olyan adósról beszélünk, akiknek 90 napon túli késedelme van. Nekik körülbelül az ötödét segíti az eszközkezelő közbelépése.

 

A másik nagyon fontos eleme a bankszövetségi megállapodásnak az az, hogy ezeknek az adósoknak, mármint a 90 napon túli késedelemben lévő adósoknak a tartozását a bank forintosítja, forintra váltja, és az így fennálló tartozásnak a 25 százalékát elengedi.

 

Tehát ezeknek az adósoknak egy jelentős könnyítés szerepel a bankszövetségi megállapodásban.

 

Ezen túl a kormány döntött egy kamattámogatás, illetve több kamattámogatásos konstrukcióról, többféle helyzetben lévő devizahitelesnek, többféle helyzetben lévő jelzálog-

fedezetű hitellel rendelkezőnek, tehát a 90 napon túli késedelemben lévők esetében azt mondhatjuk, hogy a tartozás egy részének az elengedése, továbbá a kamattámogatás nyújtása és egyéb paraméterek alapján körülbelül 40 százalékkal csökkenhet a havi törlesztő részlete. Amitől azt reméljük, hogy a 90 napon túli késedelemben lévők, hívhatjuk őket már nem teljesítő hiteleseknek, egy jelentős része – reményeink szerint minél nagyobb része – újra képes lesz a hitelét törleszteni, és így elhárul a feje fölül az ingatlana elveszítésének a veszélye.

Ez tehát a 90 napon túli késedelemre vonatkozó konstrukció, ami ennek a törvényjavaslatnak nem része. Ez a törvényjavaslat a bankszövetségi megállapodásnak azt a részét hivatott végrehajtani, amely a még ilyen mértékű késedelemben nem lévő devizahiteleseknek segít.

 

Felmerült, hogy öt év elteltével az előző árfolyamgátas konstrukcióhoz hasonló adósságtömeg zúdul az adós nyakába, de ahogy elmondtam, az annuitásos hiteleknél a törlesztési időszak első felében vagy az elején jóval nagyobb a hiteltörlesztés nagysága.

Ez tehát egy tipikus hitelnél, egy átlagos hétmillió forintos hitelnél, amit 18 évre vettek fel átlagos feltételekkel, azt jelenti, hogy a gyűjtőszámlára kerülő összeg lenne egyrészt 18 ezer

forint a kamatból és mintegy 6-7 ezer forint a tőkéből, és az utóbbi fog csak a gyűjtőszámlára

kerülni. Tehát egy átlagos hitelesnél több mint kétszerese a gyűjtőszámlára kerülő összegnek

elengedésre kerül minden hónapban.

 

Ez tehát azt jelenti, hogy jóval kisebb lesz várhatóan a gyűjtőszámla egyenlege, sokkal kisebb lesz, mint az az előző konstrukcióból adódott volna, továbbá, amit senki nem tud megmondani, az az, hogy mennyi lesz az elkövetkezendő öt évben az árfolyam.

 

Ha azt mondjuk, hogy egy historikus csúcson van az euró/svájci frank árfolyama, és ez a

historikus csúcs átléphetetlen, miután a Svájci Jegybank 1,2 svájci frank/euróban rögzítette a

minimummértéket, azt mondhatjuk, hogy gyakorlatilag csak annak az esélye létezik, hogy az

árfolyam kedvező irányba változik.

 

Itt most a svájci frank/euró árfolyamról beszélek.

Tehát arra szeretném csak felhívni unos-untalan a figyelmet, hogy az árfolyammozgás nem egyirányú és nem is konstans. Ha pár évvel ezelőtt azt mondtuk volna az akkori hitelfelvevőknek, hogy 240-250 forint lesz egy svájci frank, akkor nem hitték volna el valószínűleg. Ha most azt mondjuk, hogy előfordulhat, hogy 200-210 forint lesz egy svájci

frank, ami már egy előrelépés lenne, akkor valószínűleg megint csak túlzott optimizmussal vádolnának engem, holott 2011 elején 200-210 között mozgott a svájci frank/forint árfolyam.

 

Tehát csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy nem tudja senki megmondani, hogy mennyi lesz a gyűjtőszámla egyenlege a futamidő végén. Amit tud tenni a kormány és a parlament, hogyha ezt jóváhagyja, hogy minden eszközt megragad, hogy ez a lehető legkisebb összeg legyen, ezért javasolja azt, hogy a kamattörlesztésen adódó árfolyamkülönbözetet 50-

50 százalékban átvállalja.

 

Továbbá még egy dologra hívnám fel a figyelmet. Az öt év leteltével a gyűjtőszámlán, jelenleg bármekkora legyen is az, bármekkora, mert nem tudhatjuk az árfolyamokat,

az már egy forintban denominált összeg lesz. A magyar gazdaságban, ahol a törvényes fizetőeszköz a forint, ahol a forint árfolyamára fiskális és monetáris politikai eszközökkel bírunk hatással, egy forintban denominált probléma lesz, ami kezelhető. A problémát most

éppen az adja, hogy a probléma euróban és svájci frankban denominált, és jelentős része a

probléma kezelésének nem a magyar hatóságokon múlik.

Tehát arra hívnám fel megint csak a figyelmet, hogy az árfolyamgátas konstrukciónak, a gyűjtőszámlás konstrukciónak nem az fő kérdése, hogy mekkora az összeg, ami elhalmozódik a végén, hanem az a fő kérdése, hogy ez egy forintban denominált összeg lesz, egy kezelhető mértékű, nagyságrendű összeg lesz, és a háztartások számára az elkövetkezendő öt évben egy kiszámítható törlesztési terhet jelent a rögzített árfolyam.

 

Az árfolyamgát tavaly nyári jogszabályban rögzítése utáni kihasználtságát illetően én messzemenőkig egyetértek képviselő asszony hozzászólásával, miszerint az, hogy valaki

belép-e az árfolyamgát-konstrukcióba, és ez az első verzió esetében egyértelműen így volt, némileg megalapozott pénzügyi ismereteket, és leginkább informáltságot feltételez.

Sajnos a devizaadósok egy jelentős része nem rendelkezik ezzel az információval, még oly kiterjedt erőfeszítéseket tett is a kormány is és az Országgyűlés is ebben a kérdésben. Tehát én azt állítom, szakértőként ezt mondom, hogy akkor, hogyha megvizsgáljuk azokat a háztartásokat, akik beléptek az első árfolyamgátba, és összevetjük azokkal, akik mindez idő alatt a bankok által nyújtott fizetéskönnyítő megoldásokat használták, akkor azt látjuk, hogy értelemszerűen a bankok befolyásolják azt, hogy egy-egy ügyfelük milyen konstrukcióban vesz részt. És ezt a két számot akár össze is adhatnánk, hiszen definíció szerint az árfolyamgát kedvezőbb bármilyen banki fizetést könnyítő konstrukciónál, hiszen a banki fizetéskönnyítő konstrukciók piaci alapúak, míg az árfolyamgát egy megegyezéses, nem piaci alapú konstrukció.

 

Tehát arra szeretném felhívni a figyelmet, amire Selmeczi Gabriella is felhívta a figyelmet, hogy a bankok jelentős részt befolyásolják a lakosság viselkedését, és természetesen ezért is feladatunk, hogy minél több információt nyújtsunk a lakosságnak, illetve a devizaadósoknak.

 

Azt a felvetést, megmondom őszintén, nem tudom értelmezni, hogy miért a tehetősek járnak jól ezzel az árfolyamgátas konstrukcióval, hiszen ezt bárki igénybe veheti, függetlenül attól, hogy milyen jellegű jövedelemmel rendelkezik.

Itt ugye abból a logikai sorból vezetődött ez le, hogy aki tehetős, az meg tud takarítani és a későbbi gyűjtőszámlát vissza tudja fizetni. Ez valóban így van: aki tehetős, az meg tud takarítani. Ez egy nagyon egyszerű logikai összefüggés, ezt nem tudom megcáfolni, de ennek a korrigálása valószínűleg nem ebben a demokratikus rendszerben lenne lehetséges, hogy a tehetősek ne takaríthassanak meg.

 

A magánszférában dolgozókat illetően megint csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy a közszférában dolgozók átlagos keresete alacsonyabb a magánszférában dolgozókénál,

tehát megint csak nem értem, hogy miért lenne rosszabb az érdekérvényesítő képessége a magánszférában dolgozóknak, hiszen ennek a statisztikai adatok ellentmondanak, és ezek

a statisztikai adatok sajnos jelentős eltitkolt jövedelmet tartalmaznak, hisz a közszférában

nincsen eltitkolt jövedelem, a magánszférában van.

Tehát ezt felvetést nem igazán tudom értelmezni.

A magánszférában a piaci viszonyoknak megfelelően alakulnak a kereseti viszonyok és természetesen a munkavállalóknak van e tekintetben mozgásterük.

 

A Nemzeti Eszközkezelő esetében nem a bank kezdeményezi az Eszközkezelő közbelépését, hanem az ügyfél.

A bank hivatott megállapítani a jogszabályoknak való megfelelést. Tehát ez csak a jogszabályoknak való megfelelésre terjed ki, és ezt követően a bank és az ügyfél együtt keresik meg az Eszközkezelő társaságot.

 

Az Eszközkezelő által felvásárolt vagy felvásárolható ingatlanok és a kvóta közötti különbség az, ami felmerült. E tekintetben fontos arra felhívni a figyelmet, hogyha az eszközkezelő igénybevételére valaki jogosult, és az Eszközkezelőhöz fordult, és a jogosultságot az Eszközkezelő megállapítja, akkor függetlenül attól, hogy abban az adott évben mennyi ingatlant vásárolhat fel, az érintett ingatlanát nem lehet kényszerértékesíteni, tehát az Eszközkezelő akár az az évi kvóta, akár a következő évi kvóta terhére ezt felvásárolhatja.

 

Elnök úr hozzászólásában említette, hogy a devizaadósoknak egy széles köre nem érintett ezekkel a konstrukciókkal.

Elnézést, nem akartam megzavarni az elnök úr hozzászólását, csak nem értettem pontosan a felvetést, tehát a devizaadósokról beszélünk. Itt megint csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy a devizaadósok gyakorlatilag száz százaléka le van fedve valamilyen konstrukcióval.

Ugye elmondtam, hogy a 90 napon túli késedelemben lévőknek milyen segítséget nyújtanak a megállapodásban foglaltak, forintosítás, a tartozás 25 százalékának az elengedése, az Eszközkezelő tevékenységének a kibővítése.

A 90 napon túli késedelemben nem lévő háztartások 100 százalékának, illetve a 30 millió forintot el nem érő ingatlannal rendelkező háztartások száz százalékának pedig ez a konstrukció lehetőségként igénybe vehető.

Tehát azt mondhatjuk, hogy azon, egyébként csekély összegű háztartást leszámítva, ahol az ingatlan értéke meglehetősen nagy, a devizahiteleseknek teljes spektrumára létezik megoldás, mégpedig olyan megoldás, ami a havi törlesztőrészleteknek a mintegy 25-30 százalékos csökkenését eredményezi.

Azt gondolom, hogy ez egy rendkívül jelentős segítség, és erre a segítségre, még egyszer mondom, mindenki jogosult, akinek nincsen 90 napon túli késedelemben lévő tartozása.

 

A végtörlesztéssel kapcsolatos kérdéskört illetően a végtörlesztés, mint lehetőség gyakorlatilag lezárult, szűk azoknak a végtörlesztőknek a száma, akiknek a pénzügyi rendezése még február végéig meg kell hogy történjen, de azt mondhatjuk, hogy a végtörlesztők összes számát tekintve húsz százalékot meghaladó mértékű a végtörlesztés, tehát nem 16 egynéhány százalék, hanem húsz százalékot meghaladó mértékű.

Végleges számot február 28-a után tud mondani a PSZÁF, illetve a vonatkozó kormányzati statisztikák.

De a végtörlesztők esetében fontos azt hangsúlyozni, hogy a végtörlesztők a devizakockázattól, az árfolyamkockázattól megszabadultak, a végtörlesztés árfolyama miatt mintegy 25-30 százaléka a tartozásuknak gyakorlatilag elengedésre került, és még abban az esetben is, hogyha forinthitelből teljesítették a végtörlesztést, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ők egy ingatlan tulajdonosai.

Tehát valóban törleszteni kell a forinthitelt, de hát egy ingatlant vásároltak. Ma Magyarországon sajnos nem tudjuk azt biztosítani, hogy minden állampolgár ingyen hozzájusson egy ingatlanhoz, így, aki ezt a döntést meghozta, ki kell fizetni ennek a finanszírozását szolgáló hitelt.

 

Amit segítséget a végtörlesztés nyújtott, az az, hogy már árfolyamkockázattól szűrten és 25-30 százalékot elérő mértékű diszkonttal kell kifizetni ezt a már forintosított tartozást.

 

Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy a végtörlesztés mintegy húszegynéhány százaléka, továbbá a 90 napon túli késedelmek esetében a forintosítás és a 25 százalékos tartozás elengedés azt jelenti, hogy a devizahitelesek mintegy egyharmadának az árfolyamkitettsége megszűnt.

A devizahitelesek egyharmada nem szembesül semmilyen árfolyamkitettséggel a jövőt illetően. Ez, azt gondolom, hogy egy óriási eredmény.

 

Ez nemcsak az ő kitettségüket, hanem a magyar gazdaság, a magyar pénzügyi rendszer, mindannyiunk kitettségét csökkentette.

 

A másik fontos megjegyzésem ezzel kapcsolatban, hogy a fennmaradó kétharmadnak az árfolyamgátas konstrukció lehetőséget nyújt arra, hogy a havi törlesztő részletük csökkentett és kiszámítható mértékű legyen.

 

A költségvetést terhelő rész, ami egy rendkívül fontos rész, szintén elnök úr tette fel ezt a kérdést. Megint csak arra kell utalnom, hogy a jövőbeli árfolyamokat nem tudjuk természetesen megbecsülni, de hogyha azzal a feltételezéssel élünk, hogy a mostani árfolyamok maradnának mondjuk az elkövetkező öt évben, akkor ez azt jelentené, hogy az öt év alatt összességében a költségvetést körülbelül 100-150 milliárd forint terhelné, tehát évi 20-30 milliárd forintnyi kiadás terheli a költségvetést.

Ez értelemszerűen minden évben a költségvetési törvényekben betervezésre kell hogy kerüljön. Az idei évben ennek a fedezetét, a mintegy 100 milliárd forintra jutó általános tartalék teremti meg. Tehát ez a 20-30 milliárd forintos kiadás. Ez egyébként ha megengedik, hogy költségvetési pénzügyi kérdésekben szakértőnek mutatkozzam, abszolút kezelhető mértékű.

Tehát a költségvetés 14 ezer milliárd forintos főösszegéhez képest ez – mondhatni – elenyésző, ez a GDP kevesebb, mint egytized százalékát teszi ki, és ahogy mondtam, az idei évben az általános tartalék az, ami ennek a fedezetét tudja biztosítani, a jövő években pedig természetesen a költségvetési tervezésnél ezt figyelembe kell venni.

 

Összességében tehát, amit elnök úr említett, hogy az eddigi konstrukciók és az ezen konstrukciók közben felmerült költségek megoldhatták volna a teljes devizahiteles problémakört, ezt sajnos cáfolni vagyok kénytelen.

A teljes devizahitel-állomány, lakossági devizahitel-jelzálogállomány mintegy 19 milliárd eurót tett ki a végtörlesztést megkezdését megelőzően.

Hogyha csak a svájci frank részre összpontosítunk, és azt mondjuk, hogy az átlagos hitel felvételkori árfolyam, ami körülbelül 168, de legyen 170 forint és a mostani árfolyam 240 közötti különbség 70 forint.

Hogyha ezt a 19 milliárd eurót beszorozzuk ezzel a 70 forinttal, ez csak egy nagyon egyszerű, nagyon primitív gyors számítás, azt látjuk, hogy itt 1500 milliárd forintot kitevő problémáról van szó. Nem költött el 1500 milliárd forintot senki erre a problémára a konstrukció kapcsán, merthogy senkinek nem áll rendelkezésre, a költségvetésnek sem ekkora lehetősége.

És ez egy fontos tényre mutat rá.

Tehát ez az árfolyam különbözet nem tűnik el a rendszerből, vagy az állam vagy a bankok vagy a háztartások oldalán felmerül, és ez az árfolyam különbözet, amit a célul kitűzött tehermegoszlás alapján célszerűen egyharmad-egyharmad-egyharmad arányban mind a háztartásoknak, mind az államnak és mind a bankoknak viselniük kell.

Ez a megállapodási pont egyébként ezt veszi alapul.

 

Szabó József hozzászólásaira nem reagáltam talán még.

A devizahitel és a deviza alapú hitelnek az elkülönítése evidens, a szakmabeliek számára ez nyilvánvaló.

Devizahitel pár ezer van, deviza alapú pedig pár százezer van.

Magyarországon mind a jogszabályi, mind a pénzügyi keretek ezt világosan elkülönítik egymástól.

 

A közszférát illető konkrétumokkal kapcsolatban nem tudom, hogy mi az az információ, ami hiányzik, de nagyon szívesen válaszolok rá természetesen.

Tehát ahogy elmondtam, a közszférában dolgozók kamattámogatást kapnak, bubor mínusz 3 százalék, plusz minden egyes eltartott gyermek után 1-1 százalékpont.

Tehát azt mondhatjuk, hogy a mostani buborszint alapján egy négygyermekes család kamatmentesen fogja a gyűjtőszámlát összegyűjteni.

 

Az öt év múlva felmerülő teherrel kapcsolatban elmondtam, hogy nem lehet megmondani, de a számítások azt mutatják, hogy a mostani hektikus, gyakorlatilag hónapról hónapra változó havi törlesztő részletnek a kisimulása már egy megfelelő előny ahhoz, hogy az öt év múlva összegyűlő gyűjtőszámla-tartozást a családok tudják teljesíteni, és ez természetesen a hátralévő futamidőre elosztva fog náluk jelentkezni.

 

Amennyiben a THM nincsen feltüntetve bármelyik banknál, bármelyik banki konstrukcióban, az jogszabálysértés gyanúját veti fel, ebben az esetben a PSZÁF-nak eljárási kötelezettsége van.

 

Tehát, hogyha ilyen van, akkor bíztatnám Szabó urat, hogy a PSZÁF illetékes hatóság figyelmét erre hívja fel. A PSZÁF eljárási jogosultságát illetően.

 

Ugye pont ebben a bizottságban tárgyaltuk meg, és hogyha visszaemlékszem, talán egyöntetű volt az a vélemény, hogy a pénzügyi termékek esetében a fogyasztóvédelem, a fogyasztóvédelmi

feladatok PSZÁF-hoz telepítése remélhetőleg egy hatékonyabb rendszert fog eredményezni.

 

Tehát most a pénzügyi fogyasztóvédelmi feladatok a PSZÁF-hoz vannak telepítve, tehát a PSZÁF jogosult minden pénzügyi vonatkozású fogyasztóvédelmi kérdésben eljárni.

 

Amennyiben bírósági kérdés merül fel, természetesen a PSZÁF nem helyettesíti a köztársaság demokratikus bíróságát.

 

Mindenkinek joga van bírósághoz fordulni, és ezt nem tudjuk kiváltani azzal, hogy a PSZÁF-ot bármilyen jogkörrel ruházzuk fel természetesen.

 

A végtörlesztést illetően pedig megbeszéltük, hogy a végtörlesztés gyakorlatilag lezárult, húsz százalékot meghaladó mértékű a végtörlesztők köre. Ez az ő esetükben természetesen azt jelenti, hogy az árfolyamkockázattól ezek az állampolgárok megmenekültek.

 

Igyekeztem rövid lenni, de nem sikerült sajnos, úgyhogy elnézést kérek érte.