Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hadházy: Új kárpótlási törvényt a devizahiteleseknek!

2017.08.14

hadhazy---uj-karpotlast---kep.png

 

31. ülésnap (2017.06.06.)

 

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Hadházy Ákos, az LMP képviselője: „Új kárpótlási törvényt a devizahiteleseknek!” címmel. Öné a szó, képviselő úr.

 

 

DR. HADHÁZY ÁKOS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Megint volt egy terroresemény Angliában. Megdöbbenéssel nézzük ezeket az eseményeket, azonban megint el kell mondanunk, hogy nemcsak terrorcselekményekben lehet meghalni, és nemcsak a terroristák gaztettei miatt lehet meghalni; a kormányzás miatt is meg lehet halni, a kormány cselekedni képtelensége vagy cselekedni nem akarása miatt is meg lehet halni. Gondoljunk bele, amikor Sopronban ott hagynak egy rezidens orvost, egy nem megfelelően képzett rezidens orvost a sürgősségi ellátásra, vagy akkor, amikor nincs elég mentős, amikor mennek ki úgy mentőautók, hogy csak a sofőrök mennek ki. Meg lehet mondani, hogy bizony ezekben is meg lehet halni.

 

Ezeket számszerűsíteni is lehet, a magyar egészségügy helyzete miatt Magyarországon 2,5-szer annyian halnak meg gyógyítható betegségben, mint Európa legfejlettebb 14 országának átlaga. De van egy másik haláleset, amiről nagyon nehéz statisztikákat mondani, de mindannyian tudjuk, hogy vannak ilyenek. Azok pedig azok az öngyilkosságok, amelyeket devizahitelesek kénytelenek elkövetni. Voltak ilyenek, vannak ilyenek, mindannyian tudjuk. Nem tudjuk, hányan vannak, nem lehet összeszámolni őket, mint egy terrorcselekmény után, de vannak. És egyértelműen a kormány tehetetlensége, a kormány tétlensége hozzájárul ezekhez a halálesetekhez.

 

Szinte elfelejtettük ezeket az embereket, a kormány egészen biztos, hogy elfelejtette, mert nagyon sokszor azt mondja, hogy ez a probléma már nem létezik, ezt a problémát már megoldotta, ez a probléma már le van zárva. Egyáltalán nincsen lezárva, sőt ezekben a hetekben, hónapokban nagyon sokan, mintegy 170 ezer devizahiteles ‑ és ez bizony legalább félmillió embert jelent ‑ fog azzal szembesülni, hogy az árfolyamgát lejárt, az árfolyamgát megszűnt, és emiatt mintegy 15 százalékkal emelkedni fog a törlesztőrészlete. 15 százalék azoknak, akik milliárdokat, százmilliókat lopnak itt az Országgyűlésben, nem számít, de azoknak, akiknek a keresete, mondjuk, 150 ezer vagy 100 ezer forint, nekik igenis számít a 15 százalékos emelkedés.

 

Azt mondják sokan, hogy minek őket megmenteni, ők tehetnek róla. Azt kell mondanom, hogy viszont itt valóban történtek megmentések, önök megmentették az önkormányzatokat, amelyek szintén a devizahitelek miatt kerültek nagyon nehéz helyzetbe, megmentettek bankokat ‑ most éppen meg is vásárolt a Mészáros Lőrinchez közeli kör egy ilyen kimentett, megmentett bankot ‑, és bizony az előtörlesztéssel megmentették azokat az embereket, akiknek legkevésbé volt rá szükségük, de nem mentették meg azokat az embereket, akiknek a leginkább szükségük van rá.

 

Az LMP mindezek miatt elkezdi kidolgozni egy devizahitel-kárpótlás feltételeit. Mindenképpen meg kell nézni és meg fogjuk találni azokat a segítségeket, amikkel ezeknek az embereknek segíteni lehet, azoknak is, akik még ezt a terhet nyögik, és bizony azoknak is meg kell nézni a kárpótlási lehetőségét, akik családi segítséggel vagy valamilyen módon ki tudtak menekülni ebből a problémából, de nekik is jár a kárpótlás.

 

Első körben, amit biztosan tudunk ígérni, hogy a Magyar Nemzeti Banknál felhalmozott alapítványi pénzek ‑ amelyek mintegy 265 milliárd forintra rúgnak most, ebből az adatok szerint körülbelül 70 milliárd ingatlan vagyonban van, de el lehet azt adni, illetve a maradék pedig jól mobilizálható pénzben van ‑, ez a vagyon lesz az alapja a devizahiteles kárpótlásnak. Ez egy teljesen törvénytelenül összeharácsolt pénz, törvénytelenül elköltött pénz. A Magyar Nemzeti Bank ezt a törvénytelenséget, amit az alapítványokban történő pénzelköltés jelent, nyilvánvalóan azért meri megtenni, mert Matolcsy Polt Pétert a felesége meg a lánya révén gyakorlatilag kilóra megvásárolta, de ehhez a pénzhez hozzá lehet majd nyúlni törvényesen, és ez a pénz igenis egy komoly segítséget nyújthat majd a devizahiteleseknek.

 

Ezenfelül is foglalkozni kell vele, mindenképpen jeleznünk kell, hogy nem felejtettük el ezeket az embereket, és elkezdünk egy nagyon komoly munkát azért, hogy ezeket az embereket megmenthessük. Köszönöm szépen.

 

 

ELNÖK: Köszönöm, Hadházy képviselő úr. A kormány nevében Völner Pál államtitkár úr fog válaszolni az elhangzottakra. Öné a szó.

 

 

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ha végighallgattuk képviselő úr beszédét, akkor tapasztalhattuk, hogy sok mindenről beszélt, de a devizahitelesekről, azoknak a folyamatoknak a kialakulásáról és a devizahitel-probléma kezeléséről vajmi kevés szót ejtett, ehelyett belebonyolódott egy olyan levezetésbe, hogy el kell adni azt a közvagyont; bebizonyította az ellenzék ‑ és elismerten közpénznek minősül a Nemzeti Banknál és az alapítványainál lévő vagyon ‑, hogy tehát önök megint ott folytatnák, ahol 2002-ben az elődeik elkezdték, illetve az MSZP, hogy mindazokat a gazdasági eredményeket, amelyeket elért az ország az elmúlt hét évben, pillanatok alatt elherdálnák, és ugyanarra a lejtőre tennék Magyarországot, amelyen volt.

 

De azért, hogy a tényekről is essék szó, én fölemlítenék néhány dolgot, ami 2010 óta devizaügyben történt, és ami ennek a kormánynak és ennek a parlamenti többségnek a tevékenységét mutatja be. Tudható, hogy 2010-ben családok százezrei voltak kiszolgáltatva a devizahiteleknek, gyakorlatilag a lakhatásuk került veszélybe, kilakoltatások fenyegették őket, és egy teljesen megoldhatatlan spirálba kerültek bele: emelkedő devizaárfolyamok mellett egy stagnáló gazdaságnál sok százezres munkanélküliséggel sújtva, több mint 11 százalék volt az országban a munkanélküliségi arány. S egy komplett gazdasági átalakítást kellett végrehajtani ahhoz, hogy az ország is stabilizálódjon, és a devizahitelesek helyzete is rendeződjön, betartva a jog kereteit, mert azért ne feledkezzünk el arról, hogy van Alaptörvény, vannak európai uniós normák, vannak nemzetközi szabályok, s a tulajdont védő jogszabályok, amelyek a bankokat is védik. Mindig olyan megoldást kellett találni, ahol a végén majd nem a köz fog fizetni, hanem valóban a bankokkal történő egyezkedések, korrekt jogszabályalkotás mentén kell megosztani azokat a károkat, amelyek az előző kormányzat átkos gazdaságpolitikájából, a devizahitelek elszabadításából eredtek.

 

Hogy néhányat felidézzek ezek közül: tudjuk, 2010-ben a végrehajtásokat ez a parlament felfüggesztette, tehát senki nem veszítette el az otthonát, nem került fedél nélküli helyzetbe amiatt, merthogy ezeknek a hiteleknek a következtében azonnal kitehették volna az utcára. Utána megalkotásra került a középárfolyamról szóló törvény, a 2010. évi XCVI. törvény, amely a bankokat kötelezte arra, hogy csak középárfolyamon alkalmazhatnak átváltásokat. Maximáltuk az előtörlesztési díjak mértékét, a futamidő-meghosszabbítási díjakat töröltük, és ilyen-olyan költségeket nem számolhattak el a bankok, amelyek sokszor a kamatterhekkel vetélkedve sújtották az adósokat. Utána sikerült a Bankszövetséggel megállapodni az árfolyamgát bevezetéséről, a Nemzeti Eszközkezelő létrehozásáról, amely azoknak az adósoknak nyújtott segítséget, akik eleve talán nem is vehettek volna föl hitelt, mert nem voltak hitelképes állapotban, de ugyanúgy elveszítették volna a lakásukat, és nem juthattak volna olyan helyzetbe, hogy meneküljenek ezek alól a terhek alól.

 

Képviselő úr megvetően említette a végtörlesztés lehetőségét, amely több mint 130 ezer családot mentett meg attól, hogy a továbbiakban is hurcolnia kelljen a devizahitel-örökséget. Más kérdés, hogy a bankok nem adtak kiváltó hiteleket, hogy ehhez még többen hozzáférhettek volna. Tehát nem a konstrukció volt a hibás, hanem gyakorlatilag a piaci fogadtatása nem volt elég kedvező. De azt mondani, hogy 130 ezer család kimentése egy ilyen csapdahelyzetből gyakorlatilag negligálható és nem értékes tevékenység, egyszerűen rágalom.

 

 

Sikerült a törlesztési árfolyamokat rögzíteni, és gyakorlatilag sikerült utána elszámoltatnunk a bankokat a Kúria jogegységi döntése alapján, amely azt tartalmazta, hogy gyakorlatilag a bankok az indokolatlanul felszámolt kamatokat, költségeket vissza kellett hogy térítsék az adósoknak. Erre a korábbi gazdaságtörténetben nem nagyon volt példa Magyarországon, azt hiszem. Ez is egy jelentős vívmány volt, s kellő jogi keretek, jogi garanciák mellett történt, anélkül, hogy nemzetközi pereskedéseknek tettük volna ki magunkat. S legvégül sikerült forintosítani a devizahiteleket, megjegyzem, pontosan egy olyan rögzített árfolyamon, amikor jóval magasabbak voltak éppen a piaci árfolyamok, tehát abban a pillanatban, amikor Horvátországban, Romániában és a többi környező államban a devizahitelesek kétségbeejtő helyzetbe kerültek, nekünk pont akkor sikerült stabilizálnunk a helyzetüket.

 

Tehát minden olyan lehetőséget, amire a magyar jogrendszer kereteket ad, a múltban is megtettünk és a jövőben is meg fogunk tenni a devizahitelesek érdekében. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

 

http://www.parlament.hu/documents/10181/56618/ny170606/f63d4277-0160-475e-b957-6609b79bbb17