Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


HOZZÁSZÓLÁSUNK -- 2012.02.28.

2012.04.04

 …..

 ELNÖK:

…Azt kérem a hozzászólóktól, hogy a nevüket, az általa képviselt szervezetet legyenek szívesek bemondani, én pedig nézem az időt. Szabó József úr, tessék parancsolni, öné az első megszólalási lehetőség. Úgy láttam, hogy most talán öt hozzászólás van, azt követően pedig a bizottsági tagoké a lehetőség. Így fogunk haladni.

 Hozzászólások a civil szervezetek részéről

 SZABÓ JÓZSEF (Hiteles Mozgalom): Szabó József vagyok, a Hiteles Mozgalom egyik alapítója. Köszönöm a lehetőséget, hogy elmondhatom a véleményünket. Szeretnék egyetlenegy hitelszerződésből egy-két pontot felolvasni, ismertetni azért, mert amikről eddig szó volt, az a jelentések alapján mindig úgy alakult ki, hogy egy pénzügyminiszter, egy PSZÁF-elnök elmondta a véleményét, de szerintem nem árt, ha megismerjük, hogy amiről vitázunk, azok a mindennapi életben hogyan jelentkeznek.

Először is, amit már múlt héten is említettem, hogy a deviza és a devizaalapú hitelezés különbsége hogyan jelenik meg a szerződésekben: „A bank a hirdetményében hivatkozott számlakonverziós deviza eladási árfolyamon kiszámított svájci frank összeget fordít az éppen esedékessé vált kötelezettség teljesítésére.”. Ugyanebben a szerződésben: „A bank a kölcsönt forintban folyósítja, ezt a folyósítás napján érvényes, a bank által alkalmazott, a bank hirdetményében hivatkozott, devizavételi árfolyamon kiszámított svájci frank összegben tartja nyilván.”.

Nyilvánvalóan egy szerződésen belül nem lehet az, hogy az egyik pontban devizaalapú hitelnek, a másik pontban pedig devizahitelnek van a szerződés feltüntetve.

A PSZÁF honlapja egyértelműen megállapítja, hogy a devizaalapú hitel olyan hitel, ahol a folyósítás és a törlesztés forintban történik, de devizában van meghatározva a hitelösszeg és a törlesztő részlet. A devizahitelnél a folyósítás és a törlesztés is ténylegesen devizában történik.

Hasonlóképpen különválasztja ezt a 83/2010-es számú kormányrendelet: devizahitel a forinttól eltérő pénznemben folyósított és törlesztett hitel, devizaalapú hitel pedig a devizában nyilvántartott, de forintban folyósított vagy törlesztett hitel.

A bankok gyakorlatilag nem hajlandók arra, hogy a korábbi álláspontjukat felülvizsgálják, a devizaalapú hiteleknél is felszámolnak árfolyamkülönbséget, illetve amikor a hitelt folyósították, akkor a kölcsön összegét devizakonvertálási árfolyammal, nem pedig devizaárfolyammal számolták ki. A kettő között több százaléknyi különbség van; adott hitelek esetén ez lehet több százezer, akár közel egymillió forint is, amivel most többet kell kifizetni, illetve ennek megfelelően a törlesztő részletek is visszamenőleg módosulnának.

Kamatemelés – ez lenne a 2. pont. A szerződésben egyértelműen le van írva, hogy a bank a kamat és a kezelési költség adós számára kedvezőtlen változtatására akkor jogosult, ha a tőke- és a pénzpiaci kamatlábak változása, a bank forrásköltségeinek változása ezt szükségessé teszi.

Az már nyilvánvalóan közismert az eddigi szakértői anyagokból, hogy a svájci frank háromhavi LIBOR-ja lecsökkent 2 százalékról 0,2 százalékra, ezzel egy időben a bankok pedig emelték a kamatot 4 százalékról 6-6,5 százalékra, tehát az egyik feltétel nyilvánvalóan nem igaz, nem lehet a pénzpiaci kamatlábak változására hivatkozni.

A másik a bank forrásköltségeinek változása. Mivel 2008-ban a bankok rekordszintű nyereséget értek el szinte kivétel nélkül, milyen forrásköltség-emelkedés okozhatta a kamat emelkedését, ha a bankok a több nyereséget értek el az előző évekhez képest?

Egyértelmű, hogy ez a bank, illetve a többi bank sem tartotta be ezt a szerződési pontot.

Felmerül a kérdés – és a Ptk. most ad egy eligazítást –, hogy lehet-e visszamenőlegesen módosítani egy élő szerződést, tehát ha van egy olyan szerződésünk, amelyben a kamat és a kezelési költség emelésére csak két feltétel van, akkor hozhat-e a parlament egy olyan törvényt, olyan jogszabályt, amely mondjuk 3. és 4. pontban lehetővé teszi a bankok kamat- és a költségemelését.

Véleményünk szerint ez csak akkor lehetséges, ha az ügyfelek ehhez kimondottan hozzájárulnak írásban, mert oly mértékben módosulhat, változhat meg a szerződés, amely alapján egy olyan szerződést az ügyfelek alá sem írtak volna.

Gyakorlatilag az történt adott esetben, hogy amikor a bankok eladták a hitelt, akkor svájci alapon volt

2 százalék, eladták a hitelt 4 százalékkal, ha akciós kamatozással adták el, akkor pedig eladták nullszaldóval, tehát 2 százalékos svájci LIBOR mellett eladták a hitelt 2 százalékos ügyleti

kamattal, és utána szépen felemelték 6 százalékra.

A THM-ről múlt héten beszéltem, ott majd várom a PSZÁF válaszlevelét. (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

A kockázatokról. A kölcsön folyósításának együttes feltételeiről ezt írja a szerződés:

„Az adós a devizafinanszírozás kockázata című nyilatkozatot aláírta, és a bank részére benyújtotta”. Mit tartalmaz a szerződés? „Tájékoztatás a külföldi devizában történő finanszírozás általános kockázatairól”. Véleményünk szerint az általános kockázat a jogszabály kikerülése. Nem az volt a banknak előírva, hogy egy általános kockázatról adjon tájékoztatást, hanem az volt előírva a banknak, hogy tételesen számolja ki, hogy ha az árfolyam vagy a kamat változik, az milyen módon fogja változtatni az ügyfél törlesztő részletét.

Lejárt az időm; a többit majd később. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen a megértését. Továbbadnám a szót. Az lenne a javaslatom, hogy most sorban a civil szervezeteket képviselők, illetve szakemberek szólalnak meg, a kör végén a Bankszövetségnek és a PSZÁF-nak adom meg a lehetőséget, ha ebben a körben szólni kívánnak, és akkor utána jönnek a képviselők. Nagy türelmet és megértést kérek mindenkitől, hiszen ha ezt a haladást választottuk, akkor ennek nyilvánvalóan az a velejárója, hogy legyen türelmünk meghallgatni mindenkit.

 …..

 DR. KOVÁCS LEVENTE főtitkár (Magyar Bankszövetség): Köszönöm szépen.

Először szeretném megköszönni Papcsák képviselő úrnak ezt a nagyon alapos, részletekbe menő, korrekt jelentést, ami ugyan nem vet pozitív fényt a bankközösségre, de ne felejtsük el, hogy a bankok tudják, hogy van felelősségük, és ezt a felelősséget alapvetően vállalják is.

A kockázatok kapcsán szeretnék reagálni egy-két dologra. A kockázatmegosztások kapcsán van más felosztási módszer is, amit tudni kell. A kockázatmegosztásnak megvan az ára, tehát aki mással szeretné megosztani, annak tudnia kell, hogy ennek költségeit akkor valakinek legvégül viselnie kell. A banküzemtan kapcsán szeretném megjegyezni, hogy itt hallottuk, hogy ez egy nagyon leegyszerűsített modellben is elképzelhető. Ez ugyan igaz, csak akkor ez nem fedi a valóságot. A banküzemtannál is ugyanaz igaz, hogy nincs királyi út, tehát a megismeréséhez alaposabb tanulmányok szükségesek.

Hogy a pénzügyi termékek jók vagy nem jók? Egy dolgot azért biztosan kijelenthetünk, hogy az elmúlt években egymillió családnak az új otthon, a korszerűbb, nagyobb otthon lehetőségét ezek a termékek végül is megteremtették, az ügyfelek 85-90 százaléka a mai napig örül ennek a lehetőségnek, és nagyon pontosan helytáll a felvállalt kötelezettségéért.

Konkrétumként is elhangzott a jogalkotási kérdés. Azt gondolom, hogy a magyar jogalkotás egy nagyon összetett és bonyolult folyamat, és a Nemzetgazdasági Minisztérium az a helyes információforrás, ahonnan lehet érdeklődni arról, hogy milyen törvények megalkotása van még vissza ahhoz, hogy a 90 pluszos ügyfelek megoldása napirendre és megvalósításra kerülhessen.

A NET kapcsán itt szeretném megemlíteni, hogy ezt egy alapvetően szociális kérdésként kezelik a bankok. Épp a bankközösség javasolta azt, hogy ne csak a két-, hanem az egygyermekes családok is kerülhessenek bele ebbe a programba, tehát hogy magyar gyermek ne maradhasson fedél nélkül. Éppen ezért azt kell mondanom, hogy mindenféle negatív feltételezést vissza kell utasítani; itt alapvetően az a cél, hogy magyar gyerek ne maradjon fedél nélkül.

A forintosításnál van egy csodavárás. Szeretném megemlíteni, hogy a forintosítás esetében is van kockázat, ez pedig a kamatkockázat, aminek a jövője olyan bizonytalanságot hordoz magában, hogy nem jelenthetjük ki, hogy a forintosítással az ügyfelek jobban járnának, mint a mai devizahitelek további fizetésével. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, főtitkár úr. A PSZÁF-nak adnék szót. Öné a szó, igazgató

úr, tessék parancsolni!

 

Dr. Kolozsi Sándor hozzászólása (PSZÁF)

DR. KOLOZSI SÁNDOR igazgató (Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete): Dr. Kolozsi Sándor vagyok, a felügyelet fogyasztóvédelmi igazgatóságának vezetője.

Nagy tisztelettel köszönöm az elnök urat, a bizottságot! Engedjék meg, hogy a határozati javaslattal kapcsolatban nagyon röviden összefoglaljam a felügyelet álláspontját. A felügyelet a határozati javaslatban foglalt lépésekkel és intézkedésekkel egyetért, és kész arra, hogy a fogyasztóvédelmi szervezetekkel, így a határozati javaslatban is megfogalmazott módon, a Gazdasági Versenyhivatallal is együttműködve végrehajtsa azokat a vizsgálati célokat, irányokat és együttműködéseket, amelyeket a határozati javaslat megfogalmaz.

Ezt azért teheti meg a felügyelet, mert 2010. január 1-je óta rendelkezik fogyasztóvédelmi hatáskörrel, és bízunk abban, hogy ennek a hatáskörnek a gyakorlásával egy nagyon fokozott vizsgálati együttműködést tudunk a Versenyhivatallal végrehajtani.

Engedjék meg, hogy megfogalmazzam azt, hogy a felügyelet látja azt, hogy a kormányzat részéről számos nagyon fontos jogalkotási lépés következett már be, amely a devizahitelesek védelmével, ügyük rendezésével foglalkozik, és bízunk abban, hogy a határozati javaslatban megfogalmazott további előirányzott jogszabály-alkotási, -módosítási lépések is ezt a célt fogják majd szolgálni.

Hadd emeljem ki még azt, hogy a felügyelet nagyon fontos küldetésének tartja a fogyasztók pénzügyi kultúrájának fejlesztését már ma is, ebbe az irányba már számos intézkedést tett meg, és ezen az úton szeretnénk a magunk részéről tovább haladni, és ebben közreműködésünket és működésünket felajánlani.

Nagyon köszönöm.

 ….

 

SÜTŐ ÁGNES (Magyar Bankszövetség): Jó napot kívánok! Sütő Ágnes vagyok, a

Magyar Bankszövetség kommunikációs vezetője. Csak röviden foglalnám össze, tényleg az ismétlések elkerülése érdekében mindazt, ami elhangzott. Látható, hogy egy olyan gazdasági krízishelyzet alakult ki, amelyet megjósolni nem lehetett, és sem a szakemberek, sem a kívülállók ezt nem tudták. Akik ismerik a pénzügyi gazdálkodási elemzéseket, azok tudják, hogy ezeknek a módszere alapvetően a múlt adatainak elemzése és kiértékelése. Ebből is látható, hogy mivel az elmúlt évtizedekben nem volt hasonló típusú válság, ilyen típusú devizakitettség, így nagyon nehéz lett volna, lehetetlen megjósolni mindennek a bekövetkezését.

Mindemellett a banki közösség egyértelműen elismerte a felelősségét a devizahitelezés nagymértékű kialakulásában, és vállalja ennek a terheit. Itt természetesen – ahogy ez többször is elhangzott – a terhek szétosztása, megosztása az, ami nagy kérdés.

Üdvözöljük azt, hogy egy olyan szakmai tanulmány és anyag született, amely segít ennek a helyzetnek a tisztázásában, és egy olyan képet ad, amely lehetőséget ad arra, hogy a felelősségek tisztázásra kerüljenek. A bankok emellett – ahogy azt eddig megtették – továbbra is nyitottak, aktívak és kooperatív partnerek kívánnak lenni ebben a folyamatban, ahogy a legelejétől. Amikor még nem voltak kormányzati összefogott programok ennek a helyzetnek a kezelésére, már akkor is egyedi banki devizahitel-könnyítő programokkal jelentkeztek a bankok. A kormánnyal történt megállapodás pontos betartása, ennek követése a banki közösség fontos feladata, amelynek eleget kívánunk tenni, és a jövőben is ezt követjük.

Köszönöm.

 

ELNÖK: … Szerintem kezdjük önnel, Szabó úr!

Méltányosságból öt perc, de kérem szépen, hogy ezt ne lépjék túl! 4 és fél percnél jelezni fogok időben. Ez még negyed óra, aztán meglátjuk.

 

SZABÓ JÓZSEF: Köszönöm szépen a második lehetőséget is.

Szabó alelnök úr jelezte most is, illetve már korábban is, hogy tíz éve foglalkozik a devizahitelek témakörével.

Jómagamnak sajnos kell foglalkoznom vele, és ha valamit tévedek, akkor kérem, hogy majd javítson ki. A hitelintézeti törvény kitettségnek hívja a bankok pénzkihelyezéseit, befektetéseit, hitelezéseit. A törvény különböző osztályokat határoz meg, és előírja, hogy minden kitettséget be kell sorolni valamilyen osztályba. Mérni kell minden osztálynál a kockázatokat, minősítő rendszert kell kialakítaniuk a bankoknak, ezeket a minősítő rendszereket folyamatosan újra meg újra át kell vizsgálni. Ezek működésére több kormányrendelet, illetve törvény vonatkozik, hogy a bankoknak ezt hogyan kell elvégezniük.

A pénzintézetnek kell számolnia különböző kockázatokkal – működési kockázat, hitelezési, befektetési és országkockázat, kamat- és árfolyamkockázat, mérlegen kívüli kötelezettséghez kapcsolódó kockázat, és még van több ilyen kisebb kockázat –, tehát gyakorlatilag a banknak kell számolnia kamat- és árfolyamkockázatot, és a banknak minden kockázatra tartalékot kell képeznie. Meg van nevezve például, hogy a kamat- és árfolyamkockázatra kockázati céltartalékot kell a bankoknak képezni. Ezek a kockázati céltartalékok a bankok éves eredmény kimutatásában szerepelnek.

Megnéztem két bank kockázati céltartalékának összegét: 2005, 2006, 2007 egy szinten van, 2008-ban van egymásfélszeres ugrás, és 2009-ben szintén van egy közel másfélszeres ugrás, tehát ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy 2008-ban és 2009-ben a bankok tudták, hogy nő az árfolyam- és a kamatkockázat.

Arról már beszéltem, hogy kamatkockázat nem következett be, mivel hogy éppenséggel a svájci banknál a svájci LIBOR éppenséggel zuhant a töredékére.

2007-ben 1500 milliárd forint összegű volt a devizaalapú lakáshitel-állomány, 2009-ben pedig már 2462 milliárd, tehát gyakorlatilag ez alatt a két év alatt, amikor a bankok már mérték, hogy nőtt az árfolyamkockázat, kihelyeztek ezermilliárd forintnyi hitelt lakásállományba deviza elszámolással. Szerintem ennek kivizsgálása mindenféleképpen szükséges.

Korábban említettem, hogy a bankok semmiféle útmutatót nem adtak az ügyfeleknek arra nézve, hogy hol tudják a kockázatot figyelemmel kísérni. Egyetlenegy szerződésben nem találtam azt, hogy felhívták volna a figyelmet arra, hogy az ügyfelek figyeljék akár a svájci LIBOR alakulását, nem találtam Magyarországon olyan honlapot – sem a PSZÁF, sem a Magyar Nemzeti Bank, sem egyetlenegy bank honlapján –, ahol nyomon lehetne például követni a CHF LIBOR alakulását, illetve ezt az árfolyamkockázatot és kamatkockázatot jelző mutatót sem.

2007-ben a forinthitelek THM-je általában 17 százalék körül mozgott, a svájcifrank-elszámolásoké pedig 7 százalék között. 17 százalék áll szemben 7 százalékkal.

Ez azt jelenti, hogy a hitelfelvevők nem voltak jogosultak forinthitel felvételére; egyszerűen bement a bankba, azt mondta, hogy ilyen jövedelmi viszonyom van, ilyen ingatlanom van, szeretnék felvenni egy forinthitelt, és elutasították.

Nem állja meg a helyét az az összehasonlítás, hogy a devizahitelesek még így is jobban jártak, mintha forinthitelt vettek volna fel, mert forinthitelt nem vettek volna fel.

Ugyanígy jelentkezett ez a végtörlesztésnél is.

Bement az ügyfél, hogy szeretne végtörleszteni, és azt mondák, hogy uram, az ön jövedelmi viszonya és az ön ingatlana nem teszi lehetővé, hogy forinthitelt vegyen fel, hogy kiváltsa végtörlesztéssel a devizahitelét.

Azért foglalkozunk mi, civilek ezzel a témakörrel, mert úgy érezzük, hogy az erre hivatott állami hatóságok és hivatalok, amelyeket gyakorlatilag mi a saját adóinkból tartunk fent, nem tették meg azokat a lépéseket, amelyekre szükség lett volna.

Tartalmazza a jelentés is, hogy gyakorlatilag a pénzügyminisztérium mutogat a PSZÁF-re, a PSZÁF mutogat Magyar Nemzeti Bankra, a Magyar Nemzeti Bank pedig mutogat a parlamenti képviselőkre, hogy nem megfelelő törvényeket hoztak.

A mai napig is a PSZÁF-től olyan jelzéseket kapunk, hogy nem jogosultak eljárni, nem jogosultak vizsgálni a beadott indítványainkat, egytől egyig jönnek vissza; a múlt heti ülésen minden képviselő hölgynek és úrnak kiosztottam, hogy milyen válaszokat kapunk vissza. Ez a helyzet egyszerűen megengedhetetlen.

Továbbmegyek.

Az ügyészségi feljelentéseket sorra küldi vissza az ügyészség mondvacsinált indokokkal, hogy nem hajlandó vizsgálni.

A jelenlegi tendencia az, hogy ha bírósághoz fordulunk, a bíróság első dolga gyakorlatilag az, hogy azt mondja, hogy egy tisztességtelen piaci magatartás a per tárgya, ezáltal ő nem jogosult eljárni, és áthelyezi megyei hatáskörbe.

Az idei évtől az új törvények alapján megyei hatáskörben már csak ügyvéd közreműködésével lehet pert indítani, illetve az ügyfélnek eljárni.

Egy teljesen kiszolgáltatott helyzetben lévő devizahiteles gyakorlatilag nem tudja perelni a bankot, mert nem tud ügyvédet fizetni, mert nincs arra jövedelme.

A hatóságok, hivatalok nem járnak el, a bankokhoz nem lehet bemenni tárgyalni. A bankfiókba be lehet menni beszélgetni egy ügyintézővel, aki semmiben nem jogosult eljárni, ha pedig leveleket írunk a bankközpontba, akkor félreértik a kérdést, nem arra válaszolnak, mellébeszélnek.

Mindenféleképpen azt javaslom tehát, hogy az ügyészség szerepét kellene ezen a téren határozottabbá tenni. Fel kellene oldani, melegíteni a korábban lezárt ügyészségi beadványokat, és ki kellene vizsgálni azokat a megállapításokat, amelyek az albizottság anyagában vannak, illetve amelyek elhangzottak idáig, hogy a végére járjunk ennek az ügynek.

Köszönöm szépen.

 

 

Az ülés résztvevői

A bizottság részéről

Megjelent

Elnököl:Simon Gábor (MSZP), a bizottság elnöke

Szabó Zsolt (Fidesz), a bizottság alelnöke

Boldog István (Fidesz)

Fejér Andor (Fidesz)

Földesi Gyula (Fidesz)

Dr. Horváth Zsolt (Fidesz)

Mágori Józsefné (Fidesz)

Örvendi László (Fidesz)

Dr. Selmeczi Gabriella (Fidesz)

Varga Gábor (Fidesz)

Spaller Endre (KDNP)

Tóbiás József (MSZP)

Tóth Csaba (MSZP)

Balla Gergő (Jobbik)

Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Ertsey Katalin (LMP)

Helyettesítési megbízást adott

Zsigó Róbert (Fidesz) Szabó Zsoltnak (Fidesz)

Simonka György (Fidesz) Boldog Istvánnak (Fidesz)

Meghívottak részéről

Hozzászólók

Dr. Papcsák Ferenc, a 2002-2010. közötti lakossági devizaeladósodás okainak

feltárását, valamint az esetleges kormányzati felelősséget vizsgáló albizottság

elnöke

Szabó József, a Hiteles Mozgalom egyik alapítója

Barabás Gyula elnök (Széchenyi Hitelszövetség)

Galcsikné Erdősi Éva (Banki Hitel Károsultjainak Egyesülete)

Kaszai Sándor (Pertársaság a Hitelkárosultakért)

Dr. Kovács Levente, a Magyar Bankszövetség főtitkára

Dr. Kolozsi Sándor igazgató (Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelet)

Sütő Ágnes kommunikációs és marketingvezető (Magyar Bankszövetség

 

A TELJES JEGYZŐKÖNYV:

 

http://www.parlament.hu/biz39/bizjkv39/FVB/1202281.pdf

 

Ui:a feltett kérdéseket és észrevételeinket írásban is elküldtük a NGM-nak és a PSZÁF-nek.