Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lakáshitelesek válságban - parlamenti vitanap – LMP

2011.05.13
A legnagyobb probléma, ahonnan kiindultunk, a lakáspolitika hiánya az elmúlt húsz évben. Nem volt stratégia, nem volt kiforrott közpolitika, a lakáspolitikára költségvetésből fordított tétel részaránya folyamatosan csökkent, ez az elmúlt húsz év hibája.
 
Szerintem fontos az, hogy legelőször tisztázzuk azt, hogy mik a hitelválság okai, és milyen felelősségi körök vannak ezzel kapcsolatban. Az államnak nagy felelőssége van, hiszen a pénzügyi szabályozás eléggé laza volt eddig, és a bankok ezt ki is használták. A pénzügyi kultúra hiányában is hatalmas felelőssége van az államnak, főként az oktatási rendszer tekintetében,
 
Az állam felelőssége az, hogy a helyzet felismerése után csak félmegoldások jöttek napvilágra, és a cselekvés elmaradt, a moratórium által csak jegelték a problémát. A bankok felelőssége hatalmas, visszaéltek erőfölényükkel, a felelőtlen hitelezés úgy alakult ki, hogy sokszor nem is a bankok, hanem különböző pénzügyi közvetítők, alkuszok útján tukmálták rá a hiteleket a hitelfelvevőkre; mindez az extraprofit érdekében, maguknak a hitelfelvevőknek az érdekeit semmibe véve. Az állampolgároknak is van felelőssége, hiszen sokan erőn felül vettek föl hitelt. Itt a pénzügyi kultúra hiányára is lehet utalni, de talán még nagyobb probléma az, hogy nem láthatták előre a gazdasági válságot, és az akkori erejükhöz mérték ezt a hitelfelvételt.
becslések szerint Magyarországon jelenleg 1,6 millió darab jelzáloghitel-szerződés van, az átlagos hitelnagyság 4 millió forint, amelynek átlagos havi törlesztőrészlete 15 éves lejárat esetén 40 ezer forint körül van.
A jelenlegi hitelállománnyal a háztartások ingatlanának 38 százaléka van jelzáloggal megterhelve.
A hitelszerződések 23 százaléka késedelmes, és ezek közül is több mint 105 ezer 90 napon túli késedelmes, tehát követeléskezelőnek átadásra kerülő hitel van, ahonnan egyenes út vezet a végrehajtáshoz mint az adósságrendezés egyedüli megoldásához, mivel a magáncsődről szóló törvényi kezdeményezés iránt semmit nem tett a kormány, lesöpörte az asztalról ezt a megoldást.
Havonta más és más koncepció jött ki a kormányzat boszorkánykonyhájából, körülbelül hatféle eszközkezelő-koncepcióról hallottam, és mivel hétről hétre jómagam és más ellenzéki képviselőtársaim is kérdéseket szegeztek a kormánynak, hétről hétre a semmitmondás volt, tehát, hogy úgy mondjam, a levegőt és a felhőt reszelték, érdemi választ nem kaptunk soha a kérdéseinkre. A kormány csupán a Bankszövetséggel tárgyal, figyelmen kívül hagyja azt a több tucat civil szervezetet, amelyek a hiteleseket képviselik, illetve a kormányzat az ellenzéki javaslatokat is figyelmen kívül hagyja.
 
Kérdem én itt a tisztelt kormánypárti képviselőktől, akik nyolc éven keresztül zengték a bankárkormány kórusát: ki most a bankárkormány? Ki az, aki a bankárok érdekeit veszi csak figyelembe, és figyelmen kívül hagyja az adósokat?
És most rátérnék a szakmai megoldásra. Az LMP egy ingatlanalap létrehozásával oldaná meg ezt a problémát, amely most rövid távon is segítene a bajba jutott hiteleseknek, és hosszú távon pedig megalapozna egy közösségi bérlakásrendszert.
Az ingatlanalap finanszírozásába a bankok bevonásának az erkölcsi alapja az lenne, hogy a jelenlegi lakossági eladósodottságban a bankok aktív és hatékony szerepet játszottak. Az elmúlt két év jogszabályi változásai, magatartáskódex folyamatosan rávilágított, hogy a hitelszerződésekben sok esetben visszaéltek erőfölényükkel, és egyoldalúan alkalmazták a szerződéses feltételeket, minden esetben az ügyfelek hátrányára.
Az ingatlanalap célja, hogy az alapba került ingatlanokat bérlakásként hasznosítsa. A volt tulajdonos adós bérelhetné a volt ingatlanát, vagy kisebb lakást kaphatna bérleményként. Az ingatlanok az alapból kikerülhetnek, amennyiben a bérlő helyzete rendeződik, és meg tudja vásárolni az ingatlant. A bérleti díj kezdetben alacsony, hogy az egyébként is feszített helyzetben lévő, ingatlanját elvesztő adós életét rendezni tudja. Egy vagy két év után az alacsony bérleti díjat egy piaci vagy piac közeli bérleti díj váltaná fel.
Az együttműködés alapja, hogy az adós hozzájáruljon ahhoz, hogy hitele fejében a bank az alapnak értékesítse a lakást. A bérleti szerződés kötelező, főbb elemei az alapkezelési szabályzatban is meghatározásra kerülnek. A bérlő köteles egy állagmegóvást vállalni, viszont egy visszavásárlási joga is lenne.
Az alap feladata, hogy a bérlő helyzetére tartós megoldást találjon, amelyek az alábbiak lehetnek. Elsődlegesen a nála meglévő ingatlanvagyonból olyan ingatlant próbál keresni, amit a bérlő a korábbiaknál kisebb hitelből meg tud vásárolni. Eladhatja másnak az ingatlant, de csak azzal a feltétellel, hogy tovább bérelheti, további bérleti díj megfizetése mellett a bérlő legalább három évig az ingatlant tovább bérelheti. Az önkormányzatoknak is eladhatja az ingatlant, de az önkormányzatok is legalább három évig a jelenlegi bérlőnek kell hogy kiadják.
A konstrukció az állam szemszögéből: tehát egyrészről a befektetési jegyekre, amivel beszállnak, tőkegaranciát vállal 80 százalék erejéig a Garantiqa Zrt., százszázalékos állami készfizető kezességet vállal maga az állam. Az ingatlanalapból nem feltétlenül kerülnek ki az ingatlanok, hanem állandó eszközként szerepelnek benne, és megalakulásától kezdve új ingatlanokkal is bővülhet, ezzel megalapozván egy állami bérlakás-portfóliót.
azok az információk, amelyek eddig kiszivárogtak, hogy az önkormányzati bérlakásrendszer majd önkormányzati pénzből lesz finanszírozva, ezek nem megoldások. Viszont hogyha ebbe az ingatlanalapba az önkormányzatok bevinnék ezt a lakásvagyont, vagy eladnák, és utána esetlegesen jegyeket vásárolnának föl belőle, akkor az önkormányzatok pénzhez is juthatnának, és mégis működhetne egy közösségi bérlakásszektor.
A bankok a hitelingatlan-konverzió révén megszerzik az ingatlan tulajdonjogát, és az ingatlant beviszik az alapba. Az alapba bekerülő ingatlanokért cserébe befektetési jegyeket jegyeznek. A bankok azért érdekeltek a bevitelben, mert jelenleg csomagokban, 15-30 százalék közötti értéken árulják a követeléskezelők számára a bedőlt hiteleket, tehát mindenképpen megérné számukra az állami garanciával működő ingatlanalapba bevinni az ingatlanokat, onnan később kamatot kapnak, illetve a befektetési jegyeket később eladhatják, amire 80 százalékos állami garancia rendelkezésre állna.
Hát igen, és most jön a fő kérdés, hogy ki fizeti a cechet. Az ingatlanalap forrásszerzés céljából befektetési jegyeket bocsáthat ki, amelyet bárki jegyezhet, és itt már említettem, a befektetési jegyekre tőkegaranciát vállalna a Garantiqa Zrt. Biztosítandó, hogy az ingatlanalap működjön, az alapkezelő és az alap megalapítása előtt a bankokkal szándéknyilatkozatot, együttműködési megállapodást kell kötni a konstrukció feltételeiről és az abban való részvételről.
Az alap indulásakor mindenféleképpen kell állami forrást biztosítani, de ez töredéke lenne a jelenleg bedőlt hitelek állományának, hiszen a bankok követelését egy hosszú távú beváltási határidejű értékpapírra cserélné. A végrehajtások során a végrehajtást kérők által befizetett, de végső soron az adós által megfizetett végrehajtási költségekből másfél százalékot a végrehajtók a Végrehajtói Kamara számára fizetnek be jelenleg, ez évi 400 ezer végrehajtással, átlagosan 100 ezer forint végrehajtási költséggel számolva évi 600 millió forintot eredményez. Hogyha ezt nem a Végrehajtói Kamarának fizetik be, hanem mondjuk, ennek az alapnak, vagy nincs is szükség ennek befizetésére, az 600 millió forintot jelenthet.
VÁGÓ GÁBOR,  LMP
 
 
Önöknek egy többezres apparátus áll rendelkezésre, ehhez képest egy év alatt sikerült eljutniuk ahhoz a hárompontos javaslathoz, amelynek a nagy része továbbra is ködösítés, konkrét rendeleti vagy törvénykezési intézkedésről a mai napig nincsen szó, de közben a tétlenség milliárdokban lenne mérhető. Eddig, ami konkrétum volt, az a moratórium meghosszabbítása, amivel kényszerűségből mi is egyetértettünk, ugyanakkor ezzel kapcsolatban látni kell, hogy ez csak átmeneti megoldás. A helyzet haszonélvezői az árverezési hiénák voltak, akik már újra gyűlnek, hogy kiforgathassák vagyonukból az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe kerülő adósokat. No meg a bankok voltak a haszonélvezők, akik most is a színfalak mögötti mutyizásban bíznak, egy kis bankadócsökkentésben itt, egy kis kockázatállamosításban ott. Mi számos alkalommal tettünk kísérletet arra, hogy a nyilvánosság előtt tárgyaljunk, erre nem volt lehetőség.
Láthatóan a kormány továbbra sem mer érdemben ujjat húzni a közjegyzői lobbival.
támogatni tudjuk azt, hogy a törlesztőrészletet maximalizáljuk, és egy gyűjtőszámlára elkülönítve, a futamidőt meghosszabbítva kezeljük, legalább átmenetileg az árfolyamkockázatot.
 
Összességében eltelt egy év, és még mindig csak sajtóinformációkkal rendelkezünk, és továbbra is fennáll a veszélye annak, hogy a kormánnyal kötött paktumból sajnos a válságért elsősorban felelős bankok jönnek ki jól, és több tízezrek kénytelenek, úgy tűnik, csalódni önökben a lakáshitelválsággal kapcsolatos lépéseik miatt.
(MSZP) miért nem tettek nyolc évig, amíg kormányon voltak, semmit; miért hagyták, hogy a bankok extraprofit mellett semmizhessenek ki az egyoldalú szerződésmódosítással családokat
 
elismerésre méltó és értékelhető elem a magáncsőd intézménye, amit mi teljes mértékben támogatni tudunk
 
(Jobbikról) gyakorlatilag költségvetési, adófizetői pénzen kívánnák megmenteni a bankokat, és átváltani a devizahiteleket forintalapú hitelre. Ez körülbelül egy 900 milliárdos Jobbik-csomag lenne, ami duplájára növelné a költségvetési hiányt, és adófizetői pénzekből stafírozná ki a bankokat. az államosított magánpénztári megtakarításokból kívánnák esetleg finanszírozni a bankok ilyetén formájú kistafírozását. Ezt teljes mértékben elfogadhatatlannak tartjuk.
ahhoz nem fogunk asszisztálni, hogy az érintettek feje fölött pacsizzanak le a bankokkal egy olyan mentőcsomagot, amelynek egyetlen célja, hogy a pénzintézetek ne viseljék a saját felelőtlen viselkedésükkel elért extraprofit után a ránk maradt romhalmaz eltakarításának a terheit.
bár valóban kötöttek egyfajta megállapodást, magatartási kódexet a bankokkal, ugyanakkor ez megoldást valójában semmire sem jelentett. A helyzet az, hogy a válság során a bankok Magyarországon folytatták azt, hogy óriási extraprofitra tesznek szert a devizahitelezésből. Miközben a lakosság nagy része bukott ezzel az egész ügylettel, addig a bankok jól jártak, kétszeres profitra tettek szert Kelet-Európában Nyugat-Európához képest, a válság során is. Ez egészen elképesztő, ezzel sokkal erősebben szembe kellett volna mennie.
nem minden devizahiteles konstrukció rossz alapvetően, másrészt sokkal hatékonyabban meg lehet mozgatni állami pénzeket, például hogyha az állam garanciavállalással száll be egy olyan lakásprogramba, amiben a bankok is érdekeltek, és lakáshoz juttatja azokat, akiket az utcára kerülés veszélye fenyeget.
 
Veszteség nélkül egyetlen szereplő sem tud ebből a helyzetből kijönni: sem az állam, sem a pénzintézet, sem pedig a hitelfelvevő. Mindenkinek áldozatot kell ebben a helyzetben vállalni.
SCHEIRING GÁBOR, LMP
 
 
 
 
akik már nem tudják fizetni a hiteleket, és ezért egy hitelező fog rendelkezni az ingatlanjukkal, a bank pedig eladja a követelésüket egy faktorcégnek vagy átadja végrehajtásra.
Az a helyzet, hogy a fogyasztóvédelmi szervezetektől érkező beszámolók szerint és személyes megkeresések alapján is a legtöbb sérelem ekkor éri a már amúgy is kiszolgáltatott adóst. Hiába tudna esetleg másból fizetni, a lakását potom áron elárverezik, jogtalanul levonják a bankszámlájáról még azokat az összegeket is, amelyeket elvileg védene a törvény, tehát megélhetésre se marad neki. Olyan óriási díjakat és mindenféle mondvacsinált díjakat számolnak ki, amelyek aránytalanok, indokolatlanok, és az amúgy is mélyben levő adóst még mélyebbre taszítják.
A behajtott követelés ne lehessen több annál, mint amivel az adós a szerződés bontásakor tartozott. A PSZÁF-vizsgálatok szerint ugyanis a faktoringcégek sokszor még olyan költségeket is rávernek az adósra, amelyekkel a tartozás meghaladja az eredeti késedelmi kamattal növelt hitel összegét is, pedig a faktoringcég töredék áron jut hozzá a követeléshez. Sajnos, olyan esetleírással kerestek meg minket néhányan, amiben elmondják, hogy az OTP-től átvett hitelt a faktoringcég úgy akarta erőszakosan átütemezni, hogy a törlesztőrészletet megemelné, és sokkal gyorsabban akarja visszaszedni a pénzt.
 
A követhetetlen banki középárfolyam helyett javasoltuk, hogy az MNB középárfolyamát kell használni,
 
Azt is javasoltuk, hogy egy úgynevezett védett számlát hozzunk létre, amely a bankok feladata lenne, és olyan védett forrásból származó jövedelmek érkeznének erre, amit tilos végrehajtani. Így elkerülhető az, hogy a bank megbízására a faktoringcég jogtalanul minden pénzt leemel, amit csak ott talál, és az adós hiába tiltakozik. Ez olyan, mint amikor valaki a kórházban fekvő betegnek még a zsebét is kirabolja. A fogyasztóvédelmi szervezetek szerint ez a leggyakoribb jogsértés, amikor olyan jövedelmekre teszi rá a kezét a faktoringcég, amelyekre a törvény szerint sem tehetné.
Az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét jelentősen szűkíteni kell. Ez a lehetőség jelenleg mentesíti a bankokat olyan alapvető társadalmi funkciójuk, például a kockázatok felmérése, kiszűrése és beárazása alól, amelyeket nem lehetne nekik megengedni. Azt is szűkíteni kell, hogy olyan költségeket is ráterhelnek, amiket nem tud már fizetni az adós
 
a végrehajtási díjat is csökkenteni kell, hiszen végrehajtás alá vont lakásoknál elképesztő nagy nyereségre tesznek szert a végrehajtók.
ERTSEY KATALIN, LMP