Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lakáshitelesek válságban - parlamenti vitanap - JOBBIK

2011.05.13
Úgy látom, hogy a retorika szintjén és az érvelés szintjén abban nagyjából egyetértés van elemzők és a politikai élet szereplői között is, hogy abban a helyzetben, abban a válsághelyzetben, ami mára kialakult, egyaránt felelősség terheli az ügyfeleket, a bankokat és az államot is.
Ennek ellenére a ma ismert kormányzati elképzelésekben még úgy tűnik, még mindig a teherviselők változatlanul kizárólag azok az ügyfelek lesznek, azok a hitelfelvevők, akik a már ismert módon mára adósságcsapdába kerültek.
 
Ami a legfontosabb, hogy valóban sikerült meghatározni azokat a jogszabályi fékeket, amelyek megakadályozzák azt, hogy még egyszer egy hasonló válsághelyzet kialakulhasson.
 
…azzal, hogy külön számlára kerül az árfolyam-különbözet miatti, a piacinál alacsonyabb törlesztőrészlet, ezzel megnövekszik a tőketartozás, tehát időben a törlesztés kitolódik
 
ha mindezeket az intézkedési elképzeléseket együttesen tekintjük, akkor is elmondható az, hogy végső soron a teher, a többletteher, ami az elmúlt évek árfolyamromlásából fakad, továbbra is az adósokat terheli teljes mértékben
ne felejtsük el, hogy olyan mértékű pénzpiaci összeomlás volt 2008-ban, amit nemhogy az ügyfelek, a hitelfelvevők nem láthattak előre, hanem a legnevesebb pénzügyi elemző központok sem voltak képesek előre prognosztizálni, előre jelezni.
Természetes, hogy akkor, ha valaki devizaalapú hitelt vett fel, akkor illett tisztában lennie azzal, hogy ezzel jár bizonyos árfolyamkockázat. Elvárható azonban csak az volt, hogy egy normál piaci kockázatot tételezzen fel a hitelfelvevő, ugyanis ez volt az a normál piaci kockázat, ami úgymond be volt árazva azzal, hogy a devizaalapú hitel olcsóbb volt, mint a forintalapú hitel. Hüvelykujjszabály szerint 10-15 százalékos árfolyam-ingadozást lehet normál piaci kockázatnak tekinteni. Minden, ami efölött van, márpedig ennél lényegesen nagyobb mértékben romlott az árfolyam, már nem tekinthető normál piaci kockázatnak. Ahhoz egy globális pénzpiaci összeomlás kellett, amit, még egyszer mondom, a legnevesebb pénzügyi elemzők sem tudtak abban az időben előre jelezni. Tehát nem követünk el nagy hibát akkor, ha azt mondjuk, hogy összességében az adósságállomány nagy részében nem felelőtlen hitelfelvétel történt. Biztos volt ilyen is, nem zárjuk ki, de amennyiben generális megoldást javaslunk, annak a hibaszázaléka nem lesz nagyobb, mint bármely más támogatáspolitikai eszköznél.
önmagában természetesnek, fontosnak tartjuk, hogy csökkenjen az államadósság, hogy mérsékeljük az államháztartás hiányát, viszont vannak olyan helyzetek, amikor nem ezt kell prioritásnak tekinteni, és jól meghatározott célok mentén akár ezek rovására is meg kell oldani bizonyos társadalmi és gazdaságpolitikai problémákat.
A devizahiteles válság megoldására komplex megoldáscsomagot dolgoztunk ki, megfelelő hatástanulmányokkal és elemzésekkel alátámasztva. Itt emlékeztetnék arra, hogy ennek az elképzelésnek a felvázolásával már tavaly szeptemberben előálltunk, hozzátéve azt, hogy a forrásoldali fedezetét, a magánnyugdíjpénztárak államosítását teremtheti meg, mégpedig úgy, hogy azt természetesen nem is kell teljes egészében kihasználni, annak egy részéből ez megoldható.
A mi meglátásunk ezért az - és ebben gyökeresen különbözik az eddig elhangzott álláspontoktól -, hogy itt az állami költségvetésnek is be kell szállnia, még akkor is, ha ez terhet jelent. Ismertetni fogom azokat a járulékos előnyeit, ami miatt ezt mégis érdemes megfontolni.
Ha el akarjuk érni azt a célt, hogy ez a devizahitel-állomány valóban forintalapú hitelállománnyá alakuljon át, ahhoz elkerülhetetlen egy masszív költségvetési támogatás.
ez egy "egyszer volt Budán kutyavásár" típusú megoldás lenne, amire egyébként volt már példa az elmúlt 20 évben. Emlékszünk: 1990-ben az OTP-nek a bizonyos 3 százalékos hiteleit egy ilyen, Alkotmánybíróság által is jóváhagyott és megerősített döntéssel oldott meg az akkori kormányzat. Márpedig a 2008-as globális pénzpiaci összeomlást okkal tekinthetjük egy olyan külső oknak, ami rendkívüli módon indokolttá tehet egy ilyen beavatkozást.
A megoldás kulcseleme az, hogy tegyük lehetővé a forinthitellé alakítást az ügyfeleknek, mégpedig azon az árfolyamon, amelyen ezt a hitelt felvette, ugyanis ő ezért vállalt felelősséget.
az a többletteher, ami ma jelenleg az adósokat nyújtja, körülbelül a mi számításaink szerint 700 milliárd forint.
A kérdés csak az, hogy ki viselje ezt a terhet, valaki mindenképpen fizet. A jelenlegi konfiguráció szerint, konstrukció szerint ezt az ügyfél fogja fizetni, lehet, hogy időben elnyújtva, de rá hárul ez a teher. A mi megoldási javaslatunk szerint ezt alapvetően zömmel a költségvetésnek kell vállalnia, természetesen a bankokkal ez a tehermegosztás megoldható
ne feledjük el, hogy mindenfajta támogatási politika az adófizetők vállát nyomja, az autógyárak támogatásától elkezdve a MÁV-konszolidációig lehetne sorolni azokat a példákat, amelyek a költségvetést terhelik, az adófizetők pénzét. Abban az esetben, ha a cél, a társadalompolitikai és gazdaságpolitikai cél indokolt, akkor ez önmagában nem lehet ellenérv.
Önmagában az, hogy ilyen mértékben megnövekedett a lakosság hiteltörlesztési kötelezettsége, azt is jelenti, hogy ezzel a pénzzel, amennyivel a családok - még azoké is, akik fizetik rendesen a törlesztőrészleteket - piaci kereslete, az ő fogyasztásuk csökken, ennyivel kevesebbet költenek árukra, szolgáltatásokra, és ez már olyan mértékű, hogy a GDP-növekedésre is jelentős fékezőerővel hat.
a magas devizahitel-állomány a gazdaságpolitikát is gúzsba köti. Elképzelhető olyan gazdaságpolitikai helyzet, amelyre egy olyan intézkedés lenne a megoldás, ami a forintárfolyam csökkentésével jár.
A kormányzatnak és a gazdaságpolitikának az a jó, ha ezzel az eszközzel szabadon tud bánni. Abban az esetben viszont, ha ilyen magas a devizahitel-állomány, ez az eszköz gyakorlatilag nem áll rendelkezésére, hiszen ki vállalja azt, hogy esetleg egy ilyen lépés miatt tízezrek vagy százezrek kerülnek az utcára. Tehát ezt a problémát is megoldaná a mi javaslatunk.
 
Az alapvető kérdés megítélésünk szerint az, hogy meg akarjuk-e oldani gyökeresen a problémát vagy sem; megelégszünk-e azzal, ami egyébként önmagában fontos, hogy kiszámíthatóbbá tesszük a terheket, és a végveszélyben lévőknek segítséget nyújtunk, nem megoldva ugyanakkor a keresletcsökkentő hatást a gazdasági növekedésre nézve, vagy pedig veszünk egy nagy levegőt, rendelkezésre állnak azok a források, amiből ez megoldható, és felszámoljuk ezt a problémát gyökeresen. A kulcskérdés az, ha összevetjük azzal, hogy az állam az elmúlt húsz évben mennyit költött a bankoknak a konszolidációjára - ami több ezer milliárdos tételt jelent időben elnyújtva természetesen, de több ezer milliárd forintot költött az állam a bankok konszolidációjára az elmúlt húsz évben -, akkor kész-e most a kormányzat arra, hogy ennek nagyságrendileg a tizedéből megoldja a családok konszolidációját. Ha ez megtörténik, akkor elmondhatjuk, hogy elvégeztük a feladatot, amit ránk rótt a sors.
A bankokra igenis a mi megoldási javaslatunkkal teher hárul a tekintetben, hogy ezt a hitelkonstrukciót egy nyomott kamatlábon kell biztosítaniuk, a jegybanki alapkamat fölött 2 százalékponttal. Azért ez egy olyan erősen korlátozott kamatmarzsot jelent, ami a bankok részéről igenis egy komoly tehervállalást jelent a kockázatviselés tekintetében. És - mint mondtam - nem zárjuk ki azt, hogy a már egyszer kivetett bankadót a kormányzat akár bővítse is.
HEGEDŰS TAMÁS, a Jobbik
 
 
 
 
Ha tehát vonnánk egy mérleget, és megnéznénk mondjuk, a Jobbik által ismertetett megoldási javaslatot és annak a költségvonzatát, ez valószínűleg sokkal kevesebb, mint amit a szükséges szociális, illetve gyermekvédelmi ágazat fejlesztése kívánna meg, hogy a problémát, illetve a katasztrófát elkerüljük. És akkor még nem beszéltünk a másodlagos és harmadlagos következményekről. Nem beszéltünk alapjogokról, nem beszéltünk arról hogy a gyermeknek joga van az egészséges mentális fejlődéshez. Nem beszéltünk arról, hogy hosszú távon egy kilakoltatás a gyermek életében, egy törés a gyermek életében milyen szocializációs problémákat okozhat a továbbiakban, és ez is lehet a következménye, illetve az oka annak, hogy a társadalom hasznos vagy a társadalom által eltartott állampolgárává válik Magyarországnak.
VÁGÓ SEBESTYÉN, Jobbik
 
 
 
 
 
Végre egyszer mondjuk már ki azt, hogy a kereskedelmi bankokra senki nem rakott gyeplőt az utóbbi 20 évben, olyan szabadrablást vittek véghez Magyarországon, amely egyenesen vezetett ehhez a mostani helyzethez,
 
Az ellen sem tett senki semmit, hogy - 2001-ben kezdődően egyébként és azóta folyamatosan - a kereskedelmi bankok egyoldalú szerződésmódosítások tömegével áthárítsák a költségeiket a vásárlókra, fogyasztókra, azokra, akikkel szerződést kötöttek. Az ellen sem tett senki semmit, hogy a kereskedelmi bankok a válságadónak nevezett adót - nem is tudom, lehet-e így nevezni - egy az egyben áthárították a fogyasztóikra, vásárlóikra, szerződött ügyfeleikre.
 
Javasoltuk azt, hogy a végrehajtási jutalékot maximáljuk, mondjuk, 2 százalékos összegben, hogy ne legyen érdekelt a végrehajtó szervezetek összessége abban, hogy minél több ingatlan kalapács alá kerüljön, hiszen ma nem ritka, hogy egy ingatlan esetében egy 10 milliós lakásnál egymilliót is elvisz a végrehajtó vagy a végrehajtási eljárás.
 
Javasoltuk azt is, hogy a bankok esetében nevezzük meg a felelősöket, azokat a folytatólagosan a fogyasztói bizalommal visszaélő magatartást tanúsító bankokat, amelyeknek nem lenne helyük a magyar piacon, ezeket szankcionáljuk, ha pedig erre sem hallgatnak, ha pedig nem változtatnak felelőtlen hitelezési politikájukon, akkor igenis a működési engedélyük kerülhessen felfüggesztésre.
 
A Jobbik nem mondja, hogy aki adós, az ne fizessen. Aki tud, az természetesen fizessen. Sőt, a tisztességes profit, a tisztességes tőke és gazdálkodás ellenségei sem vagyunk, hiszen ezek nélkül egy gazdaság nem működhet. Viszont ki kell jelenteni azt, hogy kell, hogy legyen következménye annak, hogy ha a kereskedelmi bankok egy jól elhatárolható csoportja éveken, sőt lassan évtizedeken keresztül folyamatosan visszaél a magyar állam bizalmával. Gazdatestként használ egy országot, és visszaél a szerződő ügyfeleknek nemcsak a bizalmával, de pénztárcájával, ezáltal szűkítve életterüket, és olyan helyzetet idézve elő, ami ma egy szociális katasztrófába fog torkollni egyértelműen az önök által kilakoltatásinak nevezett moratórium ideje alatt.  Ugyanis a kilakoltatások elindultak és folyamatosan zajlanak, nem lehet megoldásokat találni a felelősök egyértelmű elhatárolása és végre az elszámoltatás nélkül
 
lényegében a felszólalók nagy többsége, habár kimondva nem is mindig, de elismerte az utóbbi 20 év politikumának az egyetemleges felelősségét abban a helyzetben, ami jelen pillanatban kialakult.
 
Úgy látom, hogy teljesen egyértelműen felrajzolható az a folyamatábra, ami idevezetett. Gyakorlatilag 2000-től beszélhetünk a devizahitelezés rendszeréről. 2001-ben, tehát még az előző kormányzások idején vált lehetővé a szerződések egyoldalú módosítása. Most, a tavalyi évben vált lehetővé az úgynevezett különadó áthárítása. És most jutottunk el oda, hogy a politikum végre elismerte a felelősségét; cselekvési pályára lehet lépni.
Z. KÁRPÁT DÁNIEL, Jobbik
 
 
 
itt történt egy-két olyan dolog a bankok, illetve a nekik tartozó, hitelt felvevő személyek viszonyában, amely mellett nem mehetünk el szótlanul. Például az is ilyen kiváltó oka gyakorlatilag ennek a jelenleg előállott helyzetnek, hogy nem annyival mentek csak föl a törlesztőrészletek, mint amennyit elmozdultak az árfolyamok fölfelé, hanem ennél lényegesen meghaladó mértékben, és ezen még a jelenlegi kormányzat sem változtatott teljeskörűen. Ugyanis a törlesztőrészletek emelkedésének nem kis részben az volt az oka, hogy különböző működési költségek változását érvényesítették a pénzintézetek a törlesztőrészletekben a nekik tartozó adósok felé, és ilyen módon gyakorlatilag nyakukba tudták zúdítani akár a banki dolgozók fizetésének megemelését, akár a különböző irodabérleti díjak megemelkedését, energiaárak megemelkedését s a többi.
a pénzügyi szervezeteken kívül nincs más olyan vállalkozás jelenleg Magyarországon, amely egyoldalúan módosíthatja a szerződési feltételeket, amely azt mondja, hogy igaz, hogy én ennyiért vállaltam el ezt az adott dolgot, de most megemelem az árat, mert úgy gondolom, hogy nekem bizonyos költségeim megemelkedtek. Hát ez, uraim, az üzleti kockázat, amit a bankok nem viseltek
 VOLNER JÁNOS, Jobbik
 
 
 
 
Hogy az akkori miniszterelnök, a pénzügyi, gazdasági miniszter, illetve az MNB-elnök a monetáris világhatalom nyomására vagy belső meggyőződéstől vezérelve szolgálta-e ki a szabadpiac irányítóinak gátlástalan igényeit, ez még egy külön történet.
 
Előre látható volt azonban, hogy a magyar társadalom túlnyomó többsége az ország magas államadósságából fakadó sérülékenysége és a forint gyengülésének következtében vesztese lesz egy eljövendő válságnak. Annak a válságnak, ami az évi százmilliárdos hasznot bezsebelő pénzügyi szektor számára nem más, mint a spekulációs haszon realizálásának módja. Amikor is szabad kezet kapnak a hatalmas pénzügyi alapok a politikai szféra nyílt színi zsarolásához.
 
A családok nagy hányada képtelen volt az életszínvonalát az általa kívánt szinten tartani. A megtakarítások elfogytak, és megkezdődött az adósságok felhalmozása. A lakhatási költségek és a bérjövedelmek, valamint a szociális juttatások közötti olló egyre szélesebbre nyílt
 
Az adósságok felhalmozódása elsősorban azokat a családokat érintette, amelyek tartósan jövedelemhiányosnak bizonyultak, ahol a bevételek emelkedése nem tartott lépést az emelkedő lakhatási és létfenntartási költségekkel, tovább nehezült azoknak a helyzete, akiknél többféle adósság halmozódott fel, akiknek nem volt és ma sincs természetes erőforrásuk. Az adósságok felgyorsult halmozódásának nagy sebessége miatt a szociális szféra ma a kilakoltatott vagy azzal fenyegetett családok gyermekeit gyámügyi eljárások eszközrendszerével kénytelen támogatni, illetve az állami nevelési rendszerben elhelyezni, a szülőknek pedig lakhatási vagy adósságrendezési támogatást folyósít, végső esetben a hajléktalanszálláson helyezi el őket.
 BARÁTH ZSOLT, Jobbik
 
 
 
 
 
Én nagyon hiányoltam az MSZP-s képviselőtársaktól azt a nyílt és őszinte bűnbánatot, beismerést, hogy ebben igenis kőkemény felelősségük van, azt, hogy megzabolázatlan módon odaterelték az embereket a hitelpiac szereplői elé, a multiérdekeltségű bankok elé
 
a bankok tipikusan elzárkóznak a fizetőképességében megrendült, de rövid idővel ismét fizetőképessé vált ügyfelek szerződéseinek újraélesztésétől. Tehát ez egy olyan hihetetlen gyakori és gátlástalan magatartás, amelyből több tucat példát tudnék én magam is felsorolni, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat és több más jogvédő szervezet, civil szervezetek több ezer ilyen esettel találkoznak, foglalkoznak, és ez mindenképpen szabályozást igényel. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete számára meg kell teremteni azokat a feltételeket, amivel ezt a fajta banki magatartást még a tavaly októberben elfogadott törvényen túlmenő, még keményebb eszközökkel lehet szankcionálni.
ott van az a rendkívül figyelemreméltó kísérlet, amely több károsult részéről érvénytelenségi keresetek megindítását eredményezte, hiszen valóban az elmúlt tíz hónapban gyakorlatilag magukra maradtak, és megpróbáltak az ellenállás útjára lépni. Ezek a perek folyamatban vannak, akár a vételi jog kikötése, akár pedig az egyoldalú szerződésmódosítás még tavaly októberig biztosított intézménye bizony semmis.
 
a bankokkal szemben a kormány mozgástere sokkal nagyobb, mint ahogy azt bárki gondolhatná. Tehát én arra buzdítom a kormány képviselőit, amikor a tárgyalások végső szakaszába lépnek, hogy igenis nagyon keményen és határozottan határolják be a bankok mozgásterét.
Sajnos, az sem kivételes helyzet, hogy banktisztviselők összejátszanak valóban a végrehajtásban érdekeltekkel, a végrehajtókkal adott esetben és a mögöttük álló körökkel, kifejezetten célzatosan vadásznak le kívánatos lakásokat.
 
a magyar államot azért működtetik az állampolgárok, azért működtetjük adónkból, hogy ha és amennyiben ilyen, jelentős mértékben önhibájukon kívüli megszorult helyzetbe, kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek, akkor számukra az állam tehervállalással akár tartósan vagy időlegesen olyan megoldást adjon, ami az emberhez méltó körülményeket, a lakhatáshoz való jogukat biztosítja, mert ezzel lehet csak egy emelkedő nemzet útjára lépni.
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, Jobbik