Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Levél a Gazdasági bizottságnak - hozzászólás helyett

2017.12.05

csaba---00.png

 

Tisztelt Gazdasági Bizottság, Tisztelt Titkárság!

 

Szomorúan olvastam és vettem tudomásul, hogy az „önhibájukon kívül nehéz helyzetbe került devizaadósok számára valódi segítséget jelentő halaszthatatlan intézkedések megtételéről” című határozati javaslattal összefüggésben a tárgyaláson nem jutott szabad hely számomra.

 

Értesítésük út közben, fél órával az esemény előtt érkezett. Ha előbb értesíteni állt volna módjukban, hogy az ülésen nem vehetek részt, megírtam volna előre mondanivalómat, amelyet most utólag, pár sorban van alkalmam csak összefoglalni.

 

 

1) Fogyasztóvédelmi normákat sértve, elégtelen pénzintézeti tájékoztatás.
- Fontosnak tartom a Tisztelt Ház és így, ezt megelőzően a Tisztelt Bizottság figyelmébe ajánlani azt, hogy a hitelfelvevők egyáltalán nem tudtak arról, hogy a Frank árfolyama a Forinthoz képest minden évben, egy 8%–12,8%-al növekvő trendgörbe alapján növekszik, így ez nem képezhette döntésük alapját. Ugyancsak fontosnak tartom kiemelni, hogy ezen tény figyelembevételével ezen adósok nem lettek volna hitelképesek (így a pénzintézetek nem nyújthattak volna számukra hitelt), mint ahogyan ezt utólag keserűen bizonyítja a 900.000 végrehajtott. Mivel a fizetésük a legjobb esetben is csupán inflációval megegyező mértékben emelkedhet, lehetetlen követni a 8%–12,8%-al folyamatosan emelkedő tőketartozást és kamatait. Pénzügyileg tudatos, józan ítélőképességű egyén ilyen felelősségvállalást nem ír alá.

 

Engedjék meg, hogy figyelmükbe ajánljam az általam az MNB adataiból készített grafikont. Ha ilyet mutatnak a szerződéskötés előtt bárkinek, bizony, nem vett volna fel devizahitelt.

 

 

csaba---01.png

 

 

 

Arról sem adtak a pénzintézetek tájékoztatást továbbá, hogy a szerződéskötés időszakában a svájci frank Forint árfolyama – kb. 28%-al - felülértékelt volt, valamint nem tájékoztattak arról, hogy a svájci frank ún. „menekülő deviza” és annak árfolyama pénzügyi válságok idején, a tapasztalatok szerint jelentősen felértékelődik, így abban eladósodni – amennyiben nem abban szerezzük a jövedelmünket ­– fokozottan kockázatos.

 

 

 

2) A kormányzat törvényeket alkotott a Kúria 6/2013-as PJE-e alapján. 

A kormányzat rossz gazdasági alapokon nyugvó törvényei nem vették figyelembe, hogy a pénzintézetek tévedésbe ejtették a károsultakat. A finanszírozásért cserébe fizetendő kamat mértékét havi szinten (így a futamidő teljes egészére tekintve is) kisebb mértékűnek mutatták azzal, hogy kisebb ügyleti kamatot ajánlottak a Forint alapú szerződéshez képest, azonban arról nem tájékoztatták az ügyfeleket, hogy az árfolyammal növelt tőkére vetített kamat többszöröse lesz, és ezt hamis tájékoztatásként elhallgatták.
A deviza-alapon, v. deviza elszámolásúként kezelt kölcsönök és pénzügyi szerződések a konstrukció teljes futamideje alatt az eltérő kamatok és a fedezett paritás elve okán bizonyítottan nem lehetnek kedvezőbbek.  Ezzel szemben a bankok ezen konstrukciókat lényegesen kedvezőbbnek hirdették, mint a forintszerződéseket, azt a látszatot keltették, hogy az hosszú távon is lényegesen előnyösebb, mint a forintkölcsön.

 

 

A bankok nem egyenértékű hiteltermékeket teremtettek, három légyeges dolog miatt:

 

 

- ad1) A Forint a frankhoz képes 22-28%-al felülértékel volt (rögzített árfolyamrendszer stb.) és ez a kiigazítás szükségszerűen be kellett, hogy következzék a gazdasági folyamatok, a kamatparitások okán.

 

 

- ad2) A bankok úgy állapították meg az ügyleti kamatokat, hogy az olcsóbb forrás ellenére arányosan olcsóbb kamatot nem engedtek az ügyfeleknek. A két deviza referencia kamata – a szokásos piaci kamatmarzson felüli - különbségét az árfolyamkockázatot vállaló ügyfélnek teljes egészében a rendelkezésére kellett volna bocsátani, mert ebben az esetben részesül a teljes futamidő alatt ugyanabban az egyenértékben, mintha a Forinthitelben vette volna fel a kölcsönt. Abból a pénzintézet nem realizálhatott volna annál nagyobb kamatmarzsot, mintha Forinthitelt helyezett volna ki. Ehhez képest, miközben a bankrendszeri teljes kamatmarzsa 1,8-3,2 százalékra csökkent, a bankok a devizaalapú termékeknél ennél csaknem kétszer nagyobb, átlagosan 5 százalék körüli marzsot realizálnak, és ezen a kereskedelmi bankoknak nem kell osztozkodniuk a jelzálogbankokkal, így figyelembe véve a kamatparitásokat, a deviza alapú hitel ez által is drágább lett, mint a forint hitel.

 

 

- ad3) A forrásdevizaként megnevezett referenciakamat (CHF esetében pl. Libor CHF 3M) csökkenése következtében a deviza alapú kölcsön ügyleti kamatát csökkenteni kellett volna, mivel a fedezett kamatparitás elve szerint ekkor a forrásdeviza árfolyama emelkedni kezd és így az ügyfél árfolyammozgásból adódó költségei növekedni kezdenek. Ha a bank a LIBOR csökkenő mértéke mellett – mint egy egyoldalú kamatemelésként – nem, vagy nem a különbségnek megfelelően csökkenti az ügyleti kamatot, akkor az ügyfél nem részesül a teljes futamidő alatt ugyanabban az egyenértékben , mintha a Forinthitelben vette volna fel a kölcsönt.

 


A fenti megállapításokat a jogalkotó nem vette figyelembe akkor, amikor megalkotta a károsultak "megmentésére" szolgáló törvényeit. A jogalkotó nem vette figyelembe, hogy a devizaalapú hitelek forintosítása és elszámolása során a hitelek rendbetétele nem történt meg, a fenti anomáliákat nem szűrte ki, a deviza alapú hitelek nem voltak és nem is lettek egyenértékűek a forinthitelekkel.



Az Elszámolási és Forintosítási törvények ilyen módon történő létrehozásával (a törvény erejével módosított szerződésekkel, a folyamatban lévő polgári perek felfüggesztésével és azok egyéb jogszabályi és PJE-k útján történő ellehetetlenítésével – pl. „devizás” megállapítási kereset nem nyújtható be, csak a jogkövetkezmények  előzetes megadásával), elvették a károsultaktól a lehetőséget, hogy bíróság által jussanak korrekt elszámoláshoz. A bankok érdekeit kiszolgáló törvények meghozatala megkérdőjelezi az államapparátus törvényes, szabályszerű működésébe, valamint az állami szervekbe és hivatalos személyekbe vetett bizalmat. Több alkalommal javasoltuk nyílt levélben, hogy a törvényhozás érje el, hogy ha nem volt megfelelő tájékoztatás, nem volt az adós számára is ismert kockázatelemzés, nem volt kockázatfeltáró nyilatkozat, akkor a szerződésben szereplő árfolyamkockázat ne terhelje a károsultat. Ugyanúgy, mint az egyoldalú kamatemelés és az árfolyamrés kapcsán, - figyelembe véve a tízezres nagyságrendű benyújtott pert - tekintsék vélelmezettnek, hogy nem tájékoztattak teljeskörűen, tisztességtelenek voltak a bankok e tekintetben is (és így a szerződések érvénytelenek/létre nem jöttek), mindaddig, amíg a pénzintézetek az ellenkezőjét bíróságon be nem bizonyítják.



Szükségesnek tartom, hogy a Gazdasági Bizottság foglalkozzon az üggyel. Nyújtson be javaslatot és hozzon döntést az alábbiakról:
A Gazdasági Bizottság, vagy annak Fogyasztóvédelmi albizottsága a civil szervezetek bevonásával állítsa össze az eddigi információkat, elemezze a kialakult helyzetet, állítson össze egy feladatsort, mely alapján egy devizahiteles parlamenti bizottság elkezdheti a munkáját. Legyen meghallgatása a korábbi és hivatalban lévő PSZÁF vezetők, MNB elnökök, pénzintézetek munkatársai, miniszterek stb., valamint javasolják a devizahiteles parlamenti bizottság felállítását.

 

 

Szükségesnek tartom új, valódi elszámolás alapjául szolgáló törvény meghozását és a károsultak kártérítését.

 

 

Köszönöm megtisztelő válaszukat!

 


Üdvözlettel, Baranyai Csaba