Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Matolcsy - Parlament - devizahitel - 2013.03.01.

2013.03.21

- részletek, komment nélkül - 

DR. MATOLCSY GYÖRGY, a Magyar Nemzeti Bank elnökjelöltje:

 

"...Végül engedjék még meg, hogy megemlítsem, hogy azt is az elmúlt 33 hónap sikeres állami és költségvetési konszolidációs folyamatába illeszthetőnek tartsam, hogy az ország adóssága is csökkent. Nem csupán az állam adóssága, hanem az állam, a vállalkozások és a háztartások együttes adóssága is a korábbi rendkívül magas szintről, a bruttó hazai termék 140 százalékáról csökkent 100 százalék közelébe. Ezek a gazdaságpolitikai keretfeltételek, az állam pénzügyeinek rendbetétele határozzák meg a következő évek magyar nemzeti banki mozgásterét.

Egy jegybankelnökjelölt, majd egy jegybankelnök számára – ha a bizottság bizalmat szavaz – ritkán adódik lehetőség, hogy személyes mondatokat mondjon a monetáris politikáról. Sem előtte nem tanácsos, sem utána nem ildomos személyes mondatokat mondani.

Ezért engedjék meg, hogy most néhány olyan dolgot elmondjak az új jegybanki vezetés monetáris filozófiájáról, amelyekről nem nagyon szoktunk beszélni, és miután személyes mondanivaló, sem előtte, sem utána nem fogják tőlem sokszor hallani.

Az első, hogy személy szerint – mint gazdaságpolitikus, mint magyar polgár és állampolgár – nagyon nem szeretem a devizahitelt. A devizahitel intézményét, a devizahitel állomány  fölépülését, azt a 42 milliárd svájci frank értékű, az Európai Unió negyedik legmagasabb devizahitel-állományát felépítő politikát, ami 2003 után – és még a válság után is, 2008 után is – folyt Magyarországon, azt én személyesen nagyon nem szeretem. Nem csupán mint közgazdász és gazdaságpolitikus vagyok ellene, hanem mint családapa, mint itt, Magyarországon élő ember, ugyanis a legkiszámíthatóbb (Sic!), a legkockázatosabb, a legálnokabb pénzügyi, egyébként mérgezett eszköz egy országban, az Európai Unión belül fölépíteni devizahitel-állományt.

Ráadásul nem csupán az államnál – ez is nagy hiba lenne –,nem csupán az államnál és az önkormányzatoknál, hanem a háztartásoknál, családoknál és a vállalkozásoknál is.

A számokat a bizottság tisztelt tagjai ismerik, nem mondanám ezeket el.

Nagyon nehezen verekedjük, vágjuk ki magunkat a devizahitel-csapdából. Jó úton járunk, és mint jegybankelnök-jelölt, és ha a bizottság bizalmat szavaz, akkor a Magyar Nemzeti Bank elnöke mindent meg fogok tenni, hogy a következő hat évben soha többé ne ismétlődhessen meg az az erkölcsi, politikai és gazdaságpolitikai hiba, ami egyébként a monetáris politika hibája is volt, hogy felépül Magyarországon egy devizahitel-állomány. Azt gondolom, hogy ez egy személyes ügy is, és azt is tudom, hogy a bizottság sok tagjánál személyes ügy – a kormánynál mindenképpen –, és ezt mindenképpen az első között szerettem volna önöknek elmondani.

A második, amit, engedjék meg, hogy világossá tegyek, hogy az infláció ellensége vagyok. Mint fogyasztó, mint gazdaságpolitikus, most mint miniszter, de mindenképpen az infláció ellensége vagyok mint jegybankelnök-jelölt. Az infláció szintén egy álnok közgazdasági eszköz a pénzünk elvételére. Régen a királyok körbevágták az aranyat, most az infláció veszi el a pénzünket.

A liberális felfogású, felelőtlen monetáris politika megengedte a devizahitel-állomány felépítését. Mert azt mondta, hogy majd a piac elintézi, majd a piac elrendezi – ráadásul a láthatatlan kezével – mindazoknak a helyzetét, akik fölvették a devizahiteleket. Most már látjuk – sokan láttuk korábban is –, hogy ez nem így van. A magyar kormánynak, a bankrendszernek nagyon sokat kellett tennie azért, hogy valamelyest könnyebbé váljon a devizahitelesek helyzete Magyarországon. Azért is vagyok jelentős mértékben a liberális és felelőtlen monetáris politika ellen, mert ez azt is mondja – kimondva vagy kimondatlanul –, hogy a jegybank, a jegybankok az Európai Unióban nem csak függetlenek a kormányoktól, ez rendben van, ez benne van a jegybanktörvényben, ez jó dolog, függetlennek kell lenni a kormányoktól, hanem igazából nem is részei az államnak, a nemzetállamnak, valójában egy másik uniós intézmény részei.

Nos, ez nem így van. A magyar jegybank konzervatív és felelős felfogása szerint a Magyar Nemzeti Bank része a magyar nemzetállamnak. Ez egy nemzeti intézmény, ahogy egyébként a nevében is benne van, és természetesen része az Európai Unió jegybanki körének – ez szerepel a jegybanktörvényünkben –, és természetesen független ma is, és független marad mindig is a magyar kormányzati politikától.

 

ROGÁN ANTAL (Fidesz), a bizottság elnöke:

Mert azt tegyük hozzá: az én meggyőződésem szerint az elmúlt hat esztendő jegybanki politikája sikertelen volt. Ez a sikertelenség két dologgal egészen biztosan mérhető. Az egyiket elmondta maga Simor András elnök úr is, amikor bevallotta, hogy bizony saját hibájának tartja, hogy egyébként a devizahitelek elharapóztak olyan mértékben, ahogy elharapóztak. Szerintem lett volna a jegybanknak lehetősége arra, hogy ezt időben megakadályozza, és ez lett volna a kötelessége a magyar gazdaság szempontjából is, a magyar családok szempontjából is, hogy megvédje a magyar családokat. Volt a kezében eszköz, nem élt vele.

Aztán hangsúlyoznám azt, hogy az én meggyőződésem szerint az is óriási hiba volt, hogy 2008 előtt a Magyar Nemzeti Bank vezetése képtelen volt felmérni azt, hogy egy érkező pénzügyi válság esetén – bár persze annak idején az önök kormányának gazdasági minisztere, Bajnai Gordon még a válság beköszönte előtt egy hónappal is arról beszélt, hogy semmilyen válság nincs egyébként napirenden, aztán két hónappal később felvettük az IMF-hitelt. És miért is?

Azért volt rá szükség, mert egyébként szabadjára engedték a bankokat, és kiderült, hogy a devizahitelek mögött nincs fedezet, és ezért meg kellett emelni a devizatartalékot, mert a jegybank nem készült fel erre, és a devizatartalék nem volt elégséges. Azt gondolom, ez is egy nagy tanulság a jövőre nézve. Egyetértek miniszter úrral abban, hogy bizony a konzervatív, óvatos jegybanki politika, amely nem engedi, hogy a bankok mindenféle pénzügyi innovációkkal a saját helyzetüket bizonytalanítsák el, hanem kétszer végiggondolja, és tőkét is kér tőlük, az bizony ebben a formában talán kiegyensúlyozottabb, pénzügyileg stabilabb országot eredményezhet.

 

TUKACS ISTVÁN (MSZP):

A másik ilyen ügy, amire reflektálni szeretnék, hogy ön nem szereti a devizahitelt.

Akkor nem szeretik a devizahitelt az emberek – gondolom, ön sem –, amikor nem tudják törleszteni. Addig a devizahitellel nem volt semmiféle gondja senkinek, amíg munkahelye és jövedelme volt, valamint alacsonyak voltak az árfolyamok. Nagyon kíváncsi lennék a véleményére, tisztelt elnökjelölt úr, hogy mi erről a véleménye. Nem a devizahitelről úgy általában, hogy ez egy csúnya termék, hanem arról, hogy vajon mi okozta azt, hogy az emberek törlesztő részletei, valamint a jövedelme nem elégségesek ahhoz, hogy ezt törleszteni tudják.

 

KOVÁCS TIBOR (MSZP):

Egyébként az a devizahitelezés, amit itt kárhoztat Matolcsy úr és elnök úr is, az Járai Zsigmond jegybankelnöksége idején indult el és teljesedett ki, és annak idején nagyon sok vezető fideszes politikus is vett fel devizahitelt, és hát őket segítette meg a kormányzatnak, illetve a parlamentnek az a döntése, amely az egy összegben történő visszafizetés lehetőségét teremtette meg egyébként számukra.

 

DR. MATOLCSY GYÖRGY, a Magyar Nemzeti Bank elnökjelöltje:

Rogán elnök úrral mélyen egyetértek, és szeretném elmondani azt, hogy azt gondolom, egy jegybankelnöknek lehetnek személyes – most, és aztán talán nem, de személyes – szövetjei, a személyes működését meghatározó alapelvei, és amikor a leköszönő, a korábbi jegybankelnök elvállalta a pozícióját hat éve, mondhatta volna, hogy ő abban nem partner, hogy tovább épüljön fel a devizaadósság. Lehetett volna ez a feltétele. Nem volt.

Sajnálom, hogy így van, mert még 2007-2008-ban is nagyon jelentős mértékben fölépült mind az állam, mind az önkormányzatok, mind a vállalkozások, mind a háztartások devizaadóssága.

Meg lehetett volna állítani, a jegybanknak nagyon sok közvetlen és közvetett eszköze van, nem csak a szavak, amelyek egyébként fontosak, hanem kezdeményezhetett volna egy sor olyan lépést – tartalékráta-emelést –, amelyekkel a lengyelek és az osztrákok megállították a devizahitel-fölépülést. Ott is elindult, látjuk a mai hírt, 250 ezer osztrák állampolgár vett fel zömében svájcifrank- és jenhitelt, és most az osztrák bíróság és a kormány álláspontja szerint ez hibás volt, de az osztrákok korábban leállították a devizahitelek fölépítését, és ugyanígy a lengyelek.

Végül: a devizahiteleket biztosan sokan szerették, főként azért, mert nem mondták el – ahogy ezt Ausztriában sem mondták el –, hogy ez milyen kockázatos. Kötelessége lett volna az akkori jegybanki vezetésnek, az akkori kormánynak, az akkori pénzügyminisztereknek és egyébként az akkori bankrendszernek elmondania, hogy ez most nagyon jó – miután elrontották a forinthitel kamatszintjét 2003-tól –, de ez nagyon kockázatos. Bármikor az árfolyam, egy külső válság miatt a dolog alapvetően megváltozhat, ahogy ez történt is.

 

Dr. Matolcsy Györgynek, a Magyar Nemzeti Bank elnökjelöltjének meghallgatása

 (A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2011. évi CCVIII. törvény 46.§ (6), valamint a 47. §

(3) bekezdése alapján)

 

 

J e g y z ő k ö n y v

az Országgyűlés Gazdasági és informatikai bizottságának

2013. március 1-jén, pénteken, 14 óra 6 perckor

az Országház főemelet Delegációs termében

megtartott üléséről

 

Érdemes végig olvasni:

http://www.parlament.hu/biz39/bizjkv39/GB/1303011.pdf