Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Matolcsy válasz - és elemzések

2017.04.25

matolcsy-valasz---kep-01.png

Szabó Tímea független országgyűlési képviselő (Párbeszéd) írásbeli kérdése:

 

http://www.hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/kerdeseink-es-a-kapott-valaszok/ket-irasbeli-kerdes-az-orszaggyulesben.html

 

A Matolcsy válasz tehát említi a 2004-es MNB stabilitási jelentést.

 

2004-ben két stabilitási jelentés készült. Az első a júniusi.

A tartalomjegyzék szerint a 93. oldaltól lehet számunkra érdekes.

matolcsy-valasz---kep-02.png

Részletek a teljes jelentésből – devizahiteles szemmel:

A nemzetközi befektetők a fejlett országokban kialakult, történelmileg is alacsony kamatszintek miatt a feltörekvő piacokon igyekeztek magasabb hozamokat elérni. – 7. oldal

 

A befektetői bizalommal kapcsolatos változásokat a jegybanki kamatlépések is tükrözték. A jegybank november 28-án 3%-os kamatemeléssel tudta csak megakadályozni a befektetői bizalom további lemorzsolódását. – 8. oldal

 

A hazai bankrendszer mérlegfőösszegének látványos bővülését több tényező együttes hatása okozta. Egyrészt jelentősen emelkedett a magánszektor hiteleinek volumene, másrészt a lakáshitelek felfutása miatt nagymértékben megugrott a bankok közötti, jelzáloghitelezéshez köthetô refinanszírozás és hitelintézetek által kibocsátott jelzálogkötvény-vásárlás.  – 9. oldal

 

Az ügyfelek számára kedvező lakástámogatási rendszer, illetve az ezzel kapcsolatos szabályozási szigorítások 2003. nyár eleji és év végi kilátásba helyezése miatt az év folyamán közel megduplázódott a bankok lakáscélú hiteleinek az állománya. A növekedés szinte kizárólag a támogatott hiteleknek volt köszönhető, melyek gyakorlatilag kiszorították a piaci alapú termékeket. A tömeges lakáshitel-felvétel mellett számottevő bővülés volt tapasztalható a fogyasztási hitelek piacán is. – 9. oldal

 

Az elmúlt három évben bekövetkezett hitelállomány-robbanás jelentősen lecsökkentette Magyarország lemaradását a háztartási eladósodottság területén a nyugateurópai országokhoz képest…  – 9. oldal

 

A kockázatok növekedése irányába hathat viszont, hogy a banki termékeknél forint- és devizaalapú konstrukciók között fennálló jelentős kamatkülönbözet miatt a devizaalapúak térnyerésére lehet számítani a jövôben. A lakossági devizahitelek árfolyamváltozásból fakadó kockázataival, ennek esetlegesen jelentős törlesztési terheket növelő hatásával a hitelfelvevôk általában nincsenek tisztában. – 10. oldal

 

Kérdés: mit tett az MNB és a PSZÁF, hogy a lakosság tisztában legyen a kockázatokkal?

 

2003-ban a bankrendszer rekorderedményt ért el, a 176 milliárd Ft-os adózott eredmény csaknem 40%-kal haladta meg a bázisidôszakit.  – 10. oldal

 

A lakáshitelezésben tapasztalható legutóbbi fejlemények a keresleti és a kínálati oldal figyelmét is a devizaalapú konstrukciók felé fordította. Sok adós hitelfelvételi döntését a hitelfelvételkor aktuális kamat- és árfolyamszint alapján maximalizálja. A törlesztőösszeg emelkedésének valószínűsége nem alacsony. Így egy hitelboom esetén a szektor hitelkockázata jelentősen megnövekedhet. Amennyiben a verseny vagy egyéb tényezők (tapasztalatok hiánya) miatt a bankok nem megfelelő mértékben érvényesítik az árazásban és az egyéb hitelezési feltételekben a devizahitelezés addicionális kockázatait, a stabilitási kockázatok növekedhetnek.  – 11. oldal

 

Jellemzően a Jelentés a bankok stabilitásával foglalkozik és nem tekinti feladatának a lakosság fogyasztóvédelmi tájékoztatását.

Teljes mértékben szakmai anyag a Jelentés, nem a lakosság tájékoztatását szolgálja. Még arra sem alkalmas, hogy a sajtó belőle szemezgetve, felhívja a lakosság figyelmét a kockázatokra.  A több százezer megkötött devizahiteles szerződés legalábbia ezt bizonyítja. Ha cél is volt egyáltalán a lakosság Jelentésen keresztül történő tájékoztatása, lássuk be, nem sikerült.

 

Pénzügyi stabilitási kockázat akkor jelentkezik, ha a jelenlegi adósok romló jövedelmi helyzetük miatt tömegesen lennének képtelenek fizetni a lakáshiteleket. Ez akkor fordulhat elő, ha a beruházási és fogyasztási döntések nincsenek összhangban a jövedelem várható alakulásával. Az, hogy a lakosság a romló jövedelmi helyzethez várhatóan a fogyasztási kiadások mérséklésével alkalmazkodik, közvetve javítja az egyensúlyt, ezáltal mérsékli a stabilitási kockázatokat. A fogyasztás gyors viszszaesése viszont közvetlenül érinti bizonyos szolgáltatóágazatok jövedelmezôségét, aminek szintén lehetnek stabilitási kockázatai.  – 25. oldal

 

A deviza alapú lakáshitelek 2004-ben indultak. Itt még nem deviza jelzáloghitelekről van szó.

 

A háztartások megtakarításai egészen 2001-ig fedezték az államháztartás finanszírozási igényét, azonban a fenti folyamatok következtében 2002–2003-ban a háztartások nettó pénzügyi megtakarítása erősen lecsökkent, így a szektor már nem tudta finanszírozni az államháztartás hiányát. – 29. oldal

 

Ez nagyon lényeges! Azzal, hogy a lakosságot elkezdték eladósítani, megteremtődött annak a lehetősége, hogy az államháztartást a külföld finanszírozza (a hazai lakosság helyett).

 

Az államháztartás azonban nem működő tőkével, hanem adósság kibocsátásával finanszírozza hiányát. Az adóssággeneráló tételek között is átrendeződés volt tapasztalható 2003-ban, mert különösen a második félévben a forint/euró árfolyam és a forinthozamok megnövekedett volatilitása miatt jelentősen csökkent a portfóliótőke-beáramlás és a külföldiek forintkereslete. Így a devizapiac a belföldi hitelintézetek és a vállalatok nettó külföldi adósságának növekedésén keresztül kerülhetett egyensúlyba. Ez a két szektor nettó devizaadósságának növelésén keresztül megvásárolta az államháztartás által kibocsátott adósságinstrumentumok azon részét, amit a külföldiek visszaeső forintkeresletük miatt nem vásároltak meg. – 31. oldal

 

A fogyasztás növekedési üteme is jelentős mértékben lassulhat. Ez a következő, fogyasztást korlátozó tényezőkkel magyarázható: romló lakossági kilátások (reáljövedelmek várhatóan nagyobb volatilitása), államilag támogatott lakáshitelezés feltételeinek szigorítása (a hitelezés korábbi növekedése érezhetően hozzájárult a fogyasztás növekedéséhez), ma már számottevő háztartási eladósodottság és ennek terhei, valamint a pénzügyi megtakarításokat elősegítô magas forint kamatszint, mind a pénzügyi megtakarítások növekedésének irányába hatnak. Ezek a tényezők minden bizonnyal meghaladják a kínálati oldali nyomást, amit az alacsony devizahitelkamatok és a bankok magas hitelezési hajlandósága (elsősorban a fogyasztási hitelek terén), valamint egyes termékek piacán (pl.: személygépkocsi) észlelünk. – 45. oldal

 

A GfK Hungária 2003-as felmérése alapján a lakossági adósok 60%-a semmiféle megtakarítással sem rendelkezik, és ezeknek az adó- soknak a fele alacsony jövedelmű. Ezért a háztartások kamat- és törlesztőterhe a rendelkezésre álló jövedelmek arányában, mely évről évre dinamikusan növekszik, a fejlett országokhoz képest már egy alacsonyabb értéknél is háztartási likviditási korlát feszessé válását jelezheti. – 47. oldal

 

A „likvidítási korlát feszessé válása” kifejezés mit mond az egyszerű állampolgároknak? Mit mond az állam pénzügyi vezetőinek? És még csak ekkor indult be a devizahitelezés!

 

Abban az esetben, ha egy háztartás fizetési nehézséggel nézz szembe, akkor a fizetőképességének fenntartása érdekében először a legkönnyebben likvidálható pénzügyi eszközeit használja fel. A GfK Hungária már említett felmérése alapján a lakossági adósok mintegy 30%-a rendelkezik likvid pénzügyi megtakarításokkal. – 48. oldal

 

Ezt követően először elkezdi használni az „ajándékba kapott” hitelkártyákat. Utána pedig a közmű számlákat kezdi el nem fizetni… Bízva abban, hogy majd jobbra fordul a helyzet.

 

A 2003-as év végi érték alapján a háztartási eladósodottság már több EU 15 tagországét (Belgium, Olaszország) meghaladta, az eurózóna átlagos szintje pedig csak 1,3-szor magasabb. – 48. oldal

 

..és még a devizahitelezés igazából el sem indult!!!

 

A fejlett országokkal ellentétben – az előző jelentéshez hasonlóan most is hangsúlyozzuk – sem a háztartások, sem a bankok nem rendelkeznek a hosszú lejáratú hitelek, átmeneti fizetési nehézségek kezelésének megfelelő tapasztalataival, gyakorlatával. Feltételezhetôen a hitelfelvevők egy jelentős része a jelenlegi költségeket tekinti elsődlegesnek, az addicionális kockázatokat (kamat, árfolyam) nem veszik kellően figyelembe. A háztartások alacsonyabb pénzügyi kultúrája már egy kisebb eladósodottsági szint mellett is magasabb hitelezési kockázatot jelenthet. – 48. oldal

 

Nagyon jól tudta az MNB 2004-ben, hogy mi a helyzet! Az égvilágon semmit sem tett a lakosság kifosztásának elkerülése érdekében.

 

Rendeletmódosítás és kamatemelés együttes hatásaként a fogyasztók számára lényegesen megdrágultak a támogatott lakáshitelek. A változó külsô feltételekre a bankok egy része nagyon rugalmasan reagált. Alternatív termékként megjelentek a devizaalapú lakáshitellel.  – 49. oldal

 

A jelentős kamatkülönbözet fennmaradásáig a devizaalapú konstrukciók a jelenlegi alacsonyabb hitelköltségük és a magasabb banki marzs miatt valószínûleg kiszorítják egyrészt a piaci forinthiteleket, másrészt a használt lakás megvásárlását célzó támogatott hitelek egy részét, illetve kiegészítik ez utóbbit. (Részletesebben lásd az aktuális kérdések közül A devizaalapú lakásfinanszírozás addicionális kockázatai címût.) Összességében a hitelkínálat viszonylagos változatlansága ellenére a lakáshitel állománynövekedésének visszaesése, a devizahitelezés mérsékelt térnyerése várható. – 49. oldal

 

A devizában eladósodó háztartások számára a törlesztőrészlet megugrásának esélye nem negligálható kockázatot jelent. – 49. oldal

 

A banki fogyasztási és egyéb hitelek 14%-a devizaalapú. Ha konszolidáltan kezeljük a bankokat a pénz- ügyi vállalkozásaikkal, akkor a hitelkockázattá konvertálódó árfolyamkockázat mérete lényegesen nagyobb. A nem banki közvetítőknél ugyanis 80-90%-os a devizaalapú hitelek aránya. – 50. oldal

 

Feltehetőleg magasabb volt a közvetízői jutalék, hiszen a kamatmarzs is magasabb volt.

 

Az elmúlt másfél évben a kereslet növekedését összességében egyre több bank jelezte, többségük a következő félévben is a kereslet további növekedésére számít. Ezzel ellentétben az MNB a háztartások jövedelmi kilátásai és a jelenlegi eladósodottsági szintje alapján a fogyasztási és egyéb hitelezés területén a kereslet növekedési ütemének csökkenésére számít, ami az enyhén növekvô hitelkínálat ellenére az állomány növekedési ütemének visszaeséséhez fog vezetni. A forint- és devizaalapú konstrukciók között fennálló jelentős kamatkülönbözet miatt a devizahitelezés további térnyerését várjuk. – 50. oldal

 

A lakossági portfóliónál a minőség javulása egyértelműen a jelzáloghitelek dinamikájának köszönhetô. A rendelkezése álló számokból az idő rövidsége miatt még nehéz megítélni, hogy beindult-e már a nemfizetések első hulláma. – 51. oldal

 

Csak nem számítottak arra az MNB-nél, hogy „beindul a nemfizetések első hulláma”?

 

A 2004-ben elindított devizaalapú lakáshitelezés szintén rövid átárazódási idejű kihelyezéseket jelent, így egy esetleges gyors felfutás esetében sem várható a deviza-kamatkockázat növekedése. – 56. oldal

 

Vagyis, ha nő a CHF kamata a világpiacon, akkor azt egyből áthárítják az adósokra, így nem várható banki „deviza-kamatkockázat növekedés”.

 

A magyar bankok kamatmarzsa nemzetközi összehasonlításban továbbra is magas. 2002. évi adatok alapján a magyar bankrendszer 4,2%-os marzsa meghaladja az EU-bankok átlagát és a KKE–5 átlagánál is 1 százalékponttal magasabb. – 63. oldal

 

Az EU-szintet jóval meghaladó fogyasztásihitel-marzsok elsősorban a magasabb kockázattal magyarázhatók, emellett a megfelelő árverseny hiányát (a magyar bankok nagyobb piaci erejét) is tükrözhetik. Az EU-átlagnál is alacsonyabb vállalatihitelmarzsok viszont nagyon erős versenyre utalnak ezen a szegmensen. – 64. oldal

 

A felértékelési spekuláció. 2002 végétôl a forint árfolyama folyamatos erősödést mutatott és 2003. január 15-re elérte a sáv erős szélét. Számos külföldi úgy gondolta, hogy amennyiben a jegybankot intervencióra kényszerítik, annak hatására nem intervencióval, hanem sáveltolással reagál a kormány és az MNB. Rövid idő alatt igen nagy összegû devizát (mintegy 1200 milliárd Ft-nyit, a 2003. évi GDP mintegy 6,5%-át) konvertáltak forintra egy nap alatt.  – 88. oldal

 

A konverzió során a külföldi ügyfelek a számukra számlát vezető magyar kereskedelmi bankoktól, azok pedig az MNB-től vettek forintot. – 88. oldal

 

A januárral ellentétben azonban – amikor a mintegy 1200 milliárd forintnyi pénzösszeg szinte egyetlen nap alatt „ömlött be” az országba – a deviza több hét alatt áramlott ki, mindenféle szélsőséges esemény kialakulásának veszélye nélkül  – 88. oldal

 

Június 4-én a kormány és az MNB közösen bejelentette a forint árfolyamsávjának 2,26% százalékos eltolását a gyenge irányba. A forint a nap folyamán mintegy 4%- kal 268 Ft/euróra gyengült. A Monetáris Tanács június 10-én 7,5%-ra, június 19-én 9,5%-ra emelte a jegybanki alapkamatot. Ebben az idôszakban mintegy 400 milliárd forint konverziója történt meg… – 89. oldal

 

2003. november 28-án a Monetáris Tanács 3%-os kamatemelést hajtott végre. Ebben az idôszakban az előzőekhez képest viszonylag kisebb mennyiségű, mintegy 200 milliárd forintnyi FX-swap segítségével konvertáltak át forintot más devizákra. – 89. oldal

 

Ezt csak érdekesség miatt másoltam ide. A „spekulánsok” állandóan figyelik az árfolyamot – lásd még az  arbitrázs lehetősége. Egy nap alatt megmozgattak 1.200 milliárd forintnyi összeget – a profit, a haszon reményében.

 

 

VI. 1. A DEVIZAALAPÚ

 

LAKÁSFINANSZÍROZÁS

 

ADDICIONÁLIS KOCKÁZATAI

 

 

Új helyzet a lakáshitelezésben. 2003 decemberében szigorították az állami lakástámogatási rendeletet. Lecsökkentették a piaci hozamoktól függő, az új és a használt lakás megszerzésére nyújtott állami támogatás mértékét, így emelkedett az ügyfelet terhelő költség, ezzel párhuzamosan 1,8–3,2%-ra csökkent a bankrendszeri teljes bruttó marzs. A bankok a jelenlegi devizaalapú termékeknél átlagosan 5,2%-os marzsot realizálnak.  – 93. oldal

 

A júniusi és novemberi jegybanki kamatemelések hatásaként a forint- és devizakamatok közötti különbség drasztikusan megugrott. A támogatott hitelek az ügyfelek számára jelentôsen megdrágultak. Ez a két tényezô új helyzetet teremtett a lakáshitelezésben, mely a keresleti és a kínálati oldal figyelmét is a devizaalapú konstrukciók felé fordította. – 93. oldal

 

Feltételezésünk szerint, melyet a banki tapasztalatok is alátámasztanak, hitelfelvételkor a hiteligénylők egy jelentős része elsődlegesen az aktuális kamat- és árfolyamszint melletti hitelköltségek havi mértékének ismeretében dönt, és jellemzôen – az addicionális kockázatok mérlegelése nélkül – azt a konstrukciót választja, melynek havi törlesztése a legkisebb. – 93. oldal

 

Mi más alapján döntene a „buta lakosság”, ha egyszer nem közlik vele (sem a bankok, sem az MNB, sem a PSZÁF), hogy a kamatparitás elve alapján a forint tartós és nagyanyárú gyengülése várható!

 

A jelenlegi termékeknél az árfolyam- és kamatkockázatot teljes egészében a hitelfelvevô viseli. Ez a banki védettség megszűnhet nem teljesítés és előtörlesztés esetén, amikor a banknak rögtön kinyílhat a devizapozíciója. Ugyanezen okok miatt kinyíló átárazódási rés kockázata, lévén a forrás rövid lejáratú, nem jelentôs. – 93. oldal

 

Kiemelem: banki védettséget jelent az, hogy „az árfolyam- és kamatkockázatot teljes egészében a hitelfelvevő viseli”. A banknak nem csak az növeli a kockázatát, ha az adós nem fizet, hanem az is, ha előtörleszt. Hm…

 

A fizetésképtelenség esélye nagyobb azoknál a hiteleknél, ahol az adós hitelfelvételi döntését a hitelfelvétel napján aktuális kamat- és árfolyamszint alapján maximalizálja. Jelenleg mind az eurózónában, mind Svájcban rendkívül alacsonyan, történelmi mélyponton van a kamatszint.

 

A múltbeli adatokból kiindulva középtávon nagy valószínûséggel kamatemelésre lehet számítani, ennek mértéke elérheti akár 1,5-3 százalékpontot is. Ezzel párhuzamosan vagy ettől függetlenül bekövetkezhet forintgyengülés is. A törlesztőösszeg emelkedésének valószínűsége nem alacsony. – 93. oldal

 

Egyáltalán nem ír az MNB a kamatparitás elméletéről. Ha a hazai infláció (kamatszint) magasabb mint a svájci infláció (kamatszint), akkor teljesen bizonyos, hogy a forint gyengülni fog!

 

matolcsy-valasz---kep-03.png

 

Simán előírhatta volna az MNB vagy a PSZÁF, hogy a fenti táblázatnak megfelelően, még szerződéskötés előtt jóval (mielőtt még kötelezetettséget vállal ingatlan vásárlásra, mielőtt még foglalót fizet például) kapjanak egy tájékoztatást az állampolgárok, hogy a törlesztő részlet egy éven belül megnőhet 43%-al is. Nem pár hónapig, hanem tartósan!

 

Jelenleg a devizaalapú banki termékek marzsa átlagosan körülbelül kétszerese a támogatott forintkonstrukciókon elérhető marzsnak, és ezen a kereskedelmi bankoknak nem kell osztozkodniuk a jelzálogbankokkal. – 94. oldal

 

A devizaalapú hitelek részesedése a teljes lakáshitel-állományból jelenleg nagyon alacsony (1,4%). Azonban, ha a folyósításkor alacsonyabb hitelköltségű devizaalapú konstrukciók jelentősen megélénkítik a hitelkeresletet és ehhez a kínálati oldal is társul, akkor az így kialakuló hitelboom – mely esetleg eszközár-emelkedéshez is vezet – már fenyegetést jelenthet a pénzügyi stabilitásra, növelve a szektor külső sokkokra való érzékenységét. Amennyiben a verseny vagy egyéb tényezôk miatt a bankok nem megfelelő mértékben érvényesítik az árazásban és az egyéb hitelezési feltételekben a devizahitelezés addicionális kockázatait, a stabilitási kockázatok növekedhetnek. – 94. oldal

 

Ismétlem, a jelentés a bankok kockázatával foglalkozik kiemelten – a lakosságéval csak annyiban, hogy a nemfizetés növelheti a bankok kockázatáttt.

 

Ausztriában a háztartási szektor részére nyújtott hitelek 25%-a devizahitel, mely jellemzôen változó kamatozású, svájci frank vagy japán jen alapú lakáshitel. Állománya 2003-ban már meghaladta a vállalati szektor részére kihelyezett devizahitel-állomány nagyságát. A megnövekedett pénzügyi stabilitási kockázatok miatt az Osztrák Pénzpiaci Felügyelet (FMA) minimumkövetelményeket állít a bankoknak a devizahitelek nyújtása és kezelése terén. Norvégiában a hitelfelvevôk kockázati tudatosságának növelése érdekében a bankokat arra kötelezték, hogy a hitelezési folyamat megkezdése elôtt külön nyomtatványban hívják fel minden egyes ügyfél figyelmét a devizában történő eladósodás kockázataira. – 94. oldal

 

Automatikusan adódik a kérdés: ha ilyen jól ismerte a devizahitelezés veszélyeit az MNB 2004-ben, ha ennyire tudatában volt a lakosság butaságának („pénzügyi kultúra hiánya”), ha ismert volt. hogy dupla akkor haszon (kamatmarzs) van a devizahiteleken, akkor miért nem tett semmit az MNB (PSZÁF, kormány, fogyasztóvédelem stb) a lakosság védelmében?

Nézzük a Jelentés további részét.

 

A Magyar Nemzeti Bank 2003 tavaszán indította el a banki hitelezési folyamat jobb megértését szolgáló, fél- éves gyakoriságú, kérdőíves felmérését, „Felmérés a hitelezési vezetők körében, a bankok hitelezési gyakorlatának vizsgálatára” néven, röviden a Hitelezési felmérést. Mintául a Federal Reserve Board (Fed) „Senior Loan Officer Opinion Survey on Bank Lending Practices” (a továbbiakban SLO) negyedéves kérdőíve szolgált. A hazai kérdőív megfelelô harmonizáltságának érdekében figyelembe vettük az Európai Központi Bank által idôközben indított felmérés sajátosságait is. – 95. oldal

 

A hitelképességi standardok azok a belső banki szabályok, melyek meghatározzák, hogy a bank milyen ügyfeleknek, ügyfélcsoportoknak (ágazat, terület, méret, pénzügyi mutatók stb. szerinti besorolás alapján), és milyen típusú hitelt (fedezett, fedezetlen, beruházási, folyószámla stb.) nyújt. A nem ár jellegű hitelnyújtási feltételek (pl. fedezeti követelmények, adós kötelezettségvállalásai, hitel/hitelkeret maximális nagysága stb.), konkrét szerződéses feltételek, a bank csak ezek mellett hajlandó a hitel folyósítására. Ennek elméleti háttere az ötvenes évekre, a hatóságilag kötött kamatlábak időszakára nyúlik vissza. Az akkori „hozzáférhetőségi” doktrína szerint a banki hitelek elérhető mennyisége elsősorban – az árak kötöttsége miatt – a nem ártényezőktől függött. A „mennyiségi adagolás” modern elméletei szintén a nem árfeltételek elsődlegességét hangsúlyozzák. Ezek szerint a kamatlábakat az információs és ösztönzési problémák tartják alacsonyan, nem pedig a kormányzati beavatkozás. A banki hitelpiacokon tehát az ár – más piacoktól eltérően – nem tartalmaz elég információt, nem képes a keresletet és a kínálatot egyensúlyba hozni. – 95. oldal

 

Nyitott tôkepiacú, kis országként a hazai pénzügyi piacokra számottevő hatást gyakorolnak a külföldi (elsősorban az euró- és dollár-) kamatok, valamint a kockázati megítélés. A magyar államadósság denominációs összetételét tekintve jelenleg meghatározó a forintadósság, aminek finanszírozásában az elmúlt évek tapasztalatai alapján egyre fontosabb szerepet játszanak a külföldi befektetôk. – 105. oldal

 

A ‘90-es években tapasztalt igen intenzív feltörekvőpiaci-tőkebeáramlás, és a részben ennek tulajdonítható pénzügyi válságok sorozata – mexikói, ázsiai és orosz válságok – számos tanulsággal szolgál a tőkebeáramlás természetével kapcsolatban. – 105. oldal

 

Az említett pénzügyi válságok tanulságait az alábbiakban összegezhetjük. Mindegyikre jellemzô volt, hogy jelentős mértékű tőkebeáramlás előzte meg. A beáramlás alacsony fejlett piaci kamatok és bőséges globális likviditás mellett valósult meg, és szűkülő kockázati felárakat eredményezett. Egyes esetekben a devizaadósság dinamikus növekedésével párosult, ami egyszerre jelentett növekvő kamat- és árfolyamkockázatot. Közös jellemzô volt továbbá, hogy a válság kirobbanását követôen az országok devizája jelentôsen leértékelôdött, aminek következtében a bankok és vállalatok komoly veszteséget szenvedtek el a mérlegükben meglévô nyitott devizapozíciókon. – 106. oldal

 

Végigolvasvaés végiggondolva, előre be volt kódolva a pénzügyi válság és a jelentős forint leértékelődés. Ez MNB ezt 2004-ben tudta, hisz tartalmazza a Jelentés.

 

Az már korábban szerepelt a jelentésben, hogy az államháztartást hosszú évekig a hazai lakosság megtakarításai finanszírozták.

 

A devizaadósság hazai devizában kifejezett kamatterhe és a devizaadósság lejáratakor visszafizetendô összeg forintértéke függ az árfolyamtól. Mivel az államháztartás bevételei hazai devizában jelentkeznek, az árfolyam esetleges gyengülésének a költségvetés kamategyenlegére és a devizaadósság hazai devizában kifejezett értékére gyakorolt hatása érzékenyen érinti a költségvetés devizapozícióját és a befektetôk által figyelt adósság- és adósságszolgálati mutatókat. Minél nagyobb a devizaadósság súlya az államadósságban, annál nagyobb megszorításokra van szükség az elsődleges egyenleg szintjén egységnyi leértékelődés ellensúlyozásához. Ezért magasabb devizaadósság mellett a fiskális pálya fenntarthatósága és hitelessége érzékenyebb az árfolyam változásaira, és nagyobbak egy esetleges leértékelôdés költségei is. – 110. oldal

…az árfolyamkrízisek eddigi tapasztalata azt mutatja, hogy a devizaadósság magas és növekvő aránya jól jelzi előre az árfolyamválságok bekövetkeztét… – 110. oldal

..jellemzően nem azok az országok adósodnak el devizában, ahol ez indokolt – mert például az állam bevételei jellemzôen devizában jelentkeznek –, hanem azok, amelyek az árfolyamrendszer alacsony hitelessége és a belső piac fejletlensége miatt nem tudnak hitelt felvenni saját devizájukban, vagy ahol a költségvetés nem akarja megfizetni a magas árfolyam-kockázati prémiumot. A feltörekvő országok ugyanis az árfolyam-kockázati prémium miatt saját devizájukban jellemzően csak lényegesen magasabb kamat mellett jutnak forráshoz, mint devizában, ezért jelentős a kísértés, hogy a kormányzat hiányát az olcsóbbnak tűnő devizahitelekkel finanszírozza. A figyelmen kívül hagyott árfolyamkockázatnak azonban súlyos ára lehet, mert ha mégis leértékelődik az árfolyam, akkor az esetleges válságot tovább mélyíti az adósságszolgálat nemzeti devizában kifejezett értékének megemelkedett terhe. – 110. oldal

 

A saját államunk devizában adósodott el – majd megismerve kezdett megszabadulni a deviza adósságtól – közben engedte hogy a lakosság (és a vállalkozók, vállalatok, önkormányzatok) is devizában adósodjon el. Úgy, hogy az adósok tényleges árfolyamkockázatnak a tudatában lett volna!

 

A devizaadósság súlya az 1990-es évek elején jellemzô 60 százalékról fokozatosan mérséklődött, majd 2002 végétől 24 százalékra csökkent, és azóta 24-26 százalék között ingadozik. Ezzel Magyarország devizaadósságának aránya a fejlett országokra jellemző szint közelébe süllyedt. – 111. oldal

 

Ismétlem. Miközben az állam a kockázatos devizaadósságtól igyekezett megszabadulni, engedte a lakosságot devizában eladósodni.

Végül csak előbukkan a kamatparitásból eredő árfolyamváltozás – igaz, igencsak elrejtett formában:

 

Miután azonban a bérek is átárazódnak az új, hosszú távú egyensúlyi értékükhöz, a termelékenység sem, s így a bérhányad sem változik kiinduló helyzetéhez képest. Kérdés persze, hogy milyen időtávra tehető az az intervallum, amire a gazdaságban levő nominális ragadósságok már nem érvényesülnek. Mivel ár- és bérváltoztatások gyakorisága még a fejlett gazdaságokban is legalább évente egyszeri, egy adott árfolyamváltozás akár egy évig tükröződhet a bérhányad adatokban. Létezhetnek azonban reál-ragadósságok (várakozások lassú alkalmazkodása, inflációs perzisztencia stb.) is, amelyek miatt versenyképességi hatás ennél hosszabb időtávon is érvényesülhet. Ennek felső határa azonban feltehetőleg még a rugalmas árfolyamrendszerrel és stabil inflációs környezettel rendelkező fejlett gazdaságokban sem lehet több 3-4 évnél, annál az időtávnál amikorra a vásárlóerő-paritás átlagos érvényesülését teszik. Értelemszerûen azonban magasabb inflációs környezetben és gyakoribb árazás mellett a felsô határ jóval alacsonyabb lehet, hiszen ezekben az országokban az árfolyam-begyűrűződés is gyorsabb, mint fejlett társaiknál. – 132. oldal

 

 

Nézzük, szolgál-e újdonsággal a 2004 decemberi jelentés?

Aktuális téma a 85. oldaltól a lakossági devizahitelezés.

 

matolcsy-valasz---kep-04.png

 

… a magyar gazdaság továbbra is hosszú távon nem fenntartható eladósodási pályán halad. Az ország külső finanszírozási igénye az idei év első felében meghaladta a GDP 9 százalékát, nettó külföldi adóssága pedig a GDP 25,6 százalékára emelkedett, ami azt jelenti, hogy 2001 vége óta lényegében megduplázódott az ország nettó külföldi adóssága. – 8. oldal

 

Kedvezőtlen folyamatnak tartjuk, hogy mind a vállalatok, mind a háztartások esetében az új hitelek felvétele egyre nagyobb mértékben devizában történik. A vállalatoknál a növekvô svájci frank alapú hitelezés arra utal, hogy egyre több cég rendelkezik fedezetlen devizapozícióval és vállal árfolyamkockázatot, ami a pénzügyi rendszer nagyobb sérülékenysége irányába mutat. 2004 első félévében a háztartások eladósodásának a növekedési rátája érezhetően csökkent, de még így is dinamikusnak tekinthetô. A lakástámogatási rendszer jelentős szigorítása ellenére, a piaci folyamatok miatt, a háztartások lakáscélú eladósodása, alacsonyabb ütemben, de továbbra is növekvő. – 9. oldal

 

Ennyi? Megállapítja az MNB a jelentésben, hogy „kedvezőtlen folyamat”?

 

A devizaalapú hitelek térnyerése alapvetően kétféle módon mérséklődhet: rövid távon, negatív tapasztalatokon keresztül, az ügyfelek és bankok kockázati tudatosságának növekedésével; illetve hosszú távon, a hosszú forinthozamok mérséklôdésével, a hazai konvergenciafolyamat újbóli felerősödésével. – 9. oldal

 

A negatív tapasztalat „győzött”!

 

Magyarországon a bankok között erősödő verseny nyomán fellépő kínálati nyomás, a lakástámogatási rendszer szigorítása és a magas kamatkülönbözet az idei évben a devizahitelezés fellendülésének irányába hatott, és negatív tapasztalatok híján, a háztartások az árfolyamkockázat ellenére is az alacsonyabb törlesztőrészletű devizahiteleket preferálják. Lengyelország 2003-as tapasztalata azonban azt mutatja, hogy egy nagyobb árfolyamgyengülés, azaz az árfolyamkockázat bekövetkezése erősítheti a háztartások kockázati tudatosságát. – 11. oldal

 

Ha ilyen jól tudták, miért nem volt naponta több tucat reklám a tv-kben, melyben „oktatják a (buta) népet” a lengyel példával?

 

A magasabb eladósodási szint mellett azonban nő a háztartások sérülékenysége, a lakossági reáljövedelmek növekedésének tartós lassulása, illetve a devizaalapú hitelállományt érintő negatív exogén sokk (forint leértékelődése, illetve nemzetközi kamatok emelkedése) a háztartások körében fizetési problémákat, míg nemzetgazdasági szinten a lakossági (fogyasztási, illetve beruházási) kereslet jelentős csökkenését eredményezheti. – 11. oldal

 

A forint leértékelődése nem egyfajta „negatív exogén sokk”, hanem a kamatparitás elvéből adódó törvényszerűség, elkerülhetetlen következmény.

 

A fogyasztási hitelek részesedése a háztartási hitelezésből a fejlett országokhoz képest magas, a háztartások kamatterhének döntő része ezekből származik. A hitelinstrumentumok közötti állományi arányok még tradicionális hitelezési képet mutatnak, a jövőben a megújítható, illetve fedezetlen hitelek térnyerését várjuk. A felzárkózó országok sajátossága, a devizaalapú hitelezés terjedése, nálunk nagyon jelentős méretet ölt.

 

A fogyasztási hitelezés legjelentôsebb kockázati szegmensét jelentő hitelkockázatot befolyásolja, hogy a hazai pénzügyi kultúra hiányosságaiból fakadóan, az adósok egy része nem képes helyesen megítélni teherviselô képességének reális határait. A hitelezési kockázatokat növeli, hogy az információk korlátossága miatt a nem fizetés valószínűsége nehezen becsülhető, emellett a devizaalapon is hozzáférhetô hiteltermékek esetében az adósokat terhelő árfolyam- és kamatkockázat a hitelezési kockázatot növeli. A gépjármű-finanszírozás piacán az erősödő verseny hatására a finanszírozók kitolták kockázatviselési hajlandóságuk határait, melynek kedvezőtlen hatása végső soron a pénzügyi vállalkozások mögött tulajdonosként és szinte kizárólagos finanszírozóként álló hazai piacvezetô bankoknál csapódhat le. A banki fogyasztási hitelezés, jövedelmezőségét tekintve a jelenlegi kamatmarzsok nemzetközi összehasonlításban is igen magasak. A gépjárműfinanszírozás terén ugyanakkor a folyamatos mérséklődést mutató kamatok csökkenő mértékben képesek fedezni a tényleges kockázatokat. – 12. oldal

 

Már megint azok a „buta emberek”. Azonban szerepel-e a Jelentésben a kamatparitás elmélete? Ismerteti-e a BÉT, szintén 2004-ben készült 10 éves CHF árfolyam előrejelzését az MNB Jelentése?

 

A folyó fizetési mérleg hosszú ideje magas hiánya miatt a gazdaság egyensúlyi szempontból sérülékeny helyzetben van: a külső kereslet jelentős nem várt visszaesése vagy a finanszírozási kondíciók kedvezőtlenebbé válása esetén a hiány fenntarthatóságáról alkotott, jelenleg még toleráns befektetôi megítélés könnyen kritikussá válhat. – 17. oldal

 

A „buta ember” az ilyen mondatokból alig ért valamit. Szerintem nem is várható el, hogy mindenhez értsen. Ezért aztán adót fizet, melyből bankfelügyeletet, fogyasztóvédelmi hatóságot tartanak fenn. A „buta ember” képviselőket választ, akik az általuk befizetett adókból kapnak fizetést. A „buta ember” elvárta volna, hogy az „okos emberek” elvégezzék a feladatukat. Nem így történt.

 

Kedvező fundamentális fejlemény volt azonban a dezinfláció újbóli megindulása. Az év eleji adóemelések hatásaként az infláció a fokozatos emelkedését követően májusra érte el csúcspontját (7,6 százalék), majd – többek között – az erős és stabil árfolyam hatására októberre 6,3 százalékra csökkent. A forint árfolyama április közepe óta erős és igen stabil a korábbi időszakok volatilis árfolyam-alakulásához képest. Április közepén megtört a február elejétôl tartó fel- értékelődési trend, melynek során a forint mintegy 8 százalékot erősödött, és az ezt követô időszakban az árfolyam gyakorlatilag egy szűk sávban, 245-255 forint/euró között ingadozott. – 18. oldal

 

Az „okos embereknek” fel kellett volna tűnnnie, hogy az sehogy sincs jól, hogy nő az infláció, a forint meg ez idő alatt jelentősen erősödik. Jelzem, az sem normális, amikor magasabb az infláció, mint a lakáshitelek kamatlába… Most pillanatnyilag ez van (hogy sokan adósodjanak el).

 

Előre tekintve, az árfolyam- és hozamalakulással kapcsolatban a legnagyobb kockázatot a makrogazdasági fundamentumok közép- és hosszabb távú alakulása jelentheti. Az egyensúlyi mutatók megítélésében nem történt szignifikáns javulás az elmúlt félévben, a magyar gazdaság kockázati megítélésének javulása mögött döntô részben a rendkívül kedvezô nemzetközi pénzpiaci folyamatok állnak. A hosszú távú kockázatokat megragadó forint–euró forwardkülönbözetek továbbra is magasak, és az idei év jelentôs részében trendszerűen emelkedtek. Mindez arra utal, hogy a piaci szereplők a korábbi éveknél borúlátóbban ítélik meg a magyar gazdaság hoszszabb távú egyensúlyi kilátásait, így az euró bevezetését célzó konvergenciapályát is egyre kevésbé tartják reálisnak. – 19. oldal

 

Az MNB-nek nem kellett volna ezt emberi nyelvre lefordítani és közzé tenni? Nőtt az árfolyamkockázat!!!

 

A friss piaci elemzések szerint a meghatározó piaci szereplők középtávon szignifikánsan gyengébb forint árfolyammal számolnak, ami szintén összefüggésben állhat a kedvezôtlenebb hosszabb távú megítéléssel.  – 19-20. oldal

 

„Gyengébb árfolyammal számoltak”, és osztogatták a deviza elszámolású kölcsönöket azzal a mantrával, hogy nem kell félni a devizahitelektől!

 

A háztartások eladósodottsága a dinamikus növekedés ellenére még nem kiemelkedôen magas, és bár a háztartások a tavalyi év folyamán nettó devizaadóssá váltak, árfolyamkockázatuk rendelkezésre álló jövedelmük arányában egyelőre még elhanyagolható. A jelenlegi fenntarthatatlan külső egyensúly javulásának kulcsa az államháztartási hiány csökkenése. Az Európai Uniónak benyújtott konvergenciaprogramban Magyarország kötelezettséget vállalt az államháztartási hiány fokozatos csökkentésére. Ugyanakkor a költségvetésben meglévő determinációk miatt további nagymértékű elsődleges egyenleget javító intézkedések szükségesek, ami növeli a tervezettnél nagyobb hiány kialakulásának a kockázatát. Jelentős stabilitási kockázatokkal járhat, ha ezekre a hiánycsökkentő intézkedésekre nem kerül sor. – 30. oldal

 

„Elhanyagolható a lakosság árfolyamkockázata” – ez lehet hogy még 2004.ben igaz volt, hiszen épp hogy a deviza elszámolású  jelzálog hitelezés elindult.

 

A növekvő devizahitelezés következtében a nem pénzügyi magánszektor nettó devizapozíciója fokozatosan kinyílt. 2004 első félévében a forinthitelek és devizahitelek kamatai közötti rés növekedése, valamint az erős hitelkínálat valószínûleg a nem pénzügyi vállalatok árfolyamkockázattal szemben fedezetlen devizahiteleinek felfutását eredményezte. A háztartások árfolyamkockázat ellen fedezetlen devizaalapú, főleg ingatlanhitel-állománya is emelkedett a vizsgált idôszakban, azonban ezt a folyamatot véleményünk szerint a lakásvásárlás állami támogatásának szigorítása és a forintforrások szűkülése által kiváltott erôs kínálati nyomás (banki devizaalapú hitelkonstrukciók elterjedése), illetve ezzel összefüggésben a háztartások likviditási korlátjának enyhülése, valamint a szektor alacsony kockázati tudatossága indította el. A magánszektor árfolyamkockázat ellen fedezetlen devizahiteleinek további növekedését stabilitási szempontból kedvezőtlen tendenciának értékeljük. Ezen folyamatok figyelemmel kísérését, széles körû elemzését továbbra is kiemelt jelentőségűnek tartjuk. A növekvô devizahitelezés kockázatainak csökkentése a hitelnyújtó intézmények alapvetô érdeke. Minden bank számára fontos, hogy prudens hitelezési magatartásával csökkentse a devizahitelezés addicionális kockázatait. Ez az ügyfelek megfelelô tájékoztatását, kockázati tudatosságának (kamat- és árfolyamkockázat léte és mértéke) növelését, valamint a megfelelô árazást és a fokozottabb monitoringot jelenti. – 52. oldal

 

Az MNB Jelentése megállapítja, hogy „kedvezőtlen tendencia”. És mit tett az MNB???

A Bankoknak nem volt egyáltalán „alapvető érdeke” a devizahitelezés (kockázatainak) csökkentése.

 

A GfK felmérése alapján 2004-ben Magyarországon megközelítőleg 1,5 millió ember rendelkezik valamilyen hiteltermékkel. 2004-ben az eladósodás elsősorban a magasabb jövedelmű, jobb vagyoni helyzetű személyek körében növekedett, mely kockázati szempontból kedvező. A fenti elmozdulást valószínűleg keresleti és kínálati okok egyaránt magyarázzák. A lakosság egészének jövedelme alacsonyabb ütemben növekedett, mint tavaly, jövedelemvárakozásai romlottak. A reáljövedelem közel változatlanságát érezték a bérből és fizetésből élők. Míg a magasabb társadalmi státusúak – akik jelentősebb egyéb jövedelemmel rendelkeznek – jövedelme továbbra is dinamikusan növekedett. Ebben az esetben változatlan hitelkínálati feltételek mellett is, az alacsonyabb jövedelműek csak kis része válik hitelképessé, ezért a már korábban is hitelképeseknél történik a folyósítások zöme. A növekvô – elsősorban a bankok pénz- ügyi vállalkozásainál keletkező – nem teljesítő háztartásihitel-állományok hatására pedig a hitelintézetek való- színűleg bizonyos átcsoportosítást hajtanak végre a magasabb státusok irányába. Ennek következtében 2004- ben erősebbnek látszik az eladósodás gyakorisága és a jövedelem, illetve vagyoni helyzet közötti kapcsolat. A piaci verseny miatt ezt azonban nem tekintjük trendszerűnek, a háztartási pénzügyi közvetítés további mélyülését várjuk. - 60. oldal

 

Egyre inkább adtak 2004 után a bankok olyanoknak is deviza elszámolású kölcsönt, akikről biztosan tudhatták, hogy nem fogják tudni azt visszafizetni. Egyetlen egy számított csak, legyen ingatlanfedezet….

 

2004 júniusában a teljes háztartásiadósság-állománynak már több mint 20 százaléka devizaalapú volt. 2004-ben jelentôs változás történt a bankok hitelezési politikájában, legtöbbjük megjelent széles ügyfélkörnek szóló devizaalapú termékkel. A megelőző években a bankok devizaalapú hitelezést döntően a pénzügyi vállalkozásaikon keresztül, a gépjárműhitelek esetében folytattak. Bankrendszeri szinten a devizaalapú hitelezés marginális volt. Az állományok döntően egy-két banktól származtak. Az év elején a bankok gyors termékfejlesztésbe kezdtek, ennek eredményeképpen 2004 második és harmadik negyedévében már azok a kereskedelmi bankok is, amelyek korábban egyáltalán nem rendelkeztek devizaalapú termékkel, több ilyen instrumentummal jelentek meg a piacon. A bankok ezeket a szolgáltatásokat – a korábbiakkal ellentétben – már tömegtermékként nyújtják. Ennek következtében a devizahitelek részesedése a bankrendszer háztartásihitel-állományán belül a 2003. év végi érték duplájára, 11 százalékra emelkedett a harmadik negyedévben. Ezen belül a svájci frank alapú hitelek részesedése 11 százalékról 58 százalékra növekedett. - 60. oldal

 

A banki devizaalapú hitelezés további nagymértékű térnyerése jelentősen növelheti a pénzügyi szektor külső sokkokkal szembeni sebezhetőségét. A bankok pénzügyi stabilitási felelőssége az, hogy prudens hitelezési és árazási magatartásukkal mérsékeljék a pénzügyi közvetítőrendszer sokkokra való érzékenységét. Ennek megfelelően a bankok számára is kiemelt fontossággal bír, hogy a devizahitelezés addicionális kockázatairól az ügyfeleket alaposan tájékoztassák. - 60. oldal

 

A bankok mindent elkövettek, hogy a lehető legtöbb deviza elszámolású kölcsönt helyezzék ki, ezért figyelmen kívül hagyták a fogyasztóvédelmi elveket, a PSZÁF figyelmeztetéseit és eszük ágában sem volt az ügyfeleiket „elriasztani” tényszerű árfolyamkockázat tájékoztatással.

 

A devizahitelezés elterjedésére és ennek kockázataira már az előző stabilitási jelentésben is felhívtuk a figyelmet. Azóta felügyeleti hatóságok több szabályozási kezdeményezéssel éltek a devizahitelezés addicionális kockázatainak enyhítése céljából. Az ügyfelek kockázattudatosságának növelése érdekében a hitelintézetek kötelesek ügyféltájékoztatóban felhívni az ügyfelek figyelmét a devizahitelezéssel kapcsolatos többletkockázatokra. 2005. január 1-jétől pedig a hitelintézetek kötelesek a lakáshitelek esetében is a teljes hiteldíjmutatót közzétenni, ezáltal segítve az ügyfelek pontosabb tájékozódását. - 62. oldal

 

A deviza alapú kölcsönök esetén a THM használata teljesen elhibázott lépés volt – lásd parlameti vizsgálati jelentés. Ez egy külön elemzést igényel…

 

Elértünk a fő témához!

 

 

IV. 1. A LAKOSSÁGI

 

DEVIZAHITELEZÉS

 

ALAKULÁSA

 

MAGYARORSZÁGON

 

ÉS AZ ÚJONNAN

 

CSATLAKOZOTT KELET-

 

KÖZÉP-EURÓPAI

 

ORSZÁGOKBAN

 

 

Magyarországon az 1999 óta eltelt időszakot – a többi újonnan csatlakozott országhoz hasonlóan – a háztartások gyors eladósodása jellemezte. 1999 végétől 2004 III. negyedévére a lakosság teljes hitelállománya a GDP 4 százalékáról a GDP 18 százalékára nőtt, a lakossági eladósodás azonban még így is jelentősen elmarad az euróövezetre jellemző szinttől (2003-ban a GDP 51 százaléka). - 86. oldal

 

A lakossági devizahitelezés 1998-ban indult meg, és azóta a devizahitelek összes hiteleken belüli részaránya folyamatosan nőtt. - 87. oldal

 

A vizsgált országok közül a valutatanácsot működtető balti országokban a legmagasabb a devizahitelek aránya a teljes háztartási hitelállományon belül. A lakáshitelezésben meghatározó a devizahitelek részesedése. A 2000-es évek elején Lengyelországban a monetáris politika magas kamatkülönbözetet tartott fenn, amely a volatilisebb árfolyam ellenére ösztönzőleg hatott a devizahitel-felvételre. A háztartások devizaalapú eladósodása nagyon dinamikus növekedést mutatott. Azonban 2003-ban a lengyel zloty 17 százalékkal gyengült az euróval szemben (a svájci frankkal szemben is hasonló mértékben), mely már érezhetően visszavetette, fôleg a jelzálog típusú devizahitelek iránti keresletet. Ez jó példaként szolgál arra, hogy egy negatív árfolyamsokk, ha a lakosság viszonylag széles körét érinti, már növelheti a hitelfelvevôk kockázati tudatosságát. - 89. oldal

 

Jelentősebb és széles körű devizaeladósodás mellett, egy külső sokk (árfolyam, kamat) a háztartások viszonylag tág körének növeli a törlesztési terhét, mely az aggregált fogyasztás visszaeséséhez vezethet. A banki veszteségek bizonyos szintje felett további két mechanizmus is hozzájárulhat a fogyasztás csökkenéséhez. A banki hitelkínálat a háztartásokkal szemben általánosan csökkenhet, erősítve a háztartások likviditási korlátját. A nem fizető deviza-lakáshitelek esetleges megugrása a nagyobb számú kényszerértékesítésen keresztül egy ingatlanpiaci visszaesést indíthat el, mely negatív vagyonhatással járhat. - 90. oldal

 

Már 2004-ben felvetődött az a fejlemény, hogy „nagyobb számú kényszerértékesítés” lehet a történet vége. A nagyobb szám most, 2017-ben 130-140.000 lakást jelent.

 

Ez már később van a Jelentésben:

 

A lakossági reáljövedelmek növekedésének tartós lassulása, illetve a devizaalapú hitelállományt érintő negatív exogén sokk (forint leértékelődése, illetve nemzetközi kamatok emelkedése) esetén a háztartások körében fizetési problémák jelentkezhetnek, míg nemzetgazdasági szinten a lakossági (fogyasztási, illetve beruházási) kereslet terén jelentős csökkenés következhet be. - 95. oldal

 

Az 1990-es évek végétől több országban (Egyesült Államok, Anglia, Dánia, Írország) megfigyelhető, hogy a háztartások jelzáloghitel-felvétellel, lakásvagyonuk egy részét kivonva, gyakran folyó fogyasztásukat növelik, más hiteleket fizetnek vissza, vagy pénzügyi eszközöket vásárolnak. A fogyasztók arbitrálnak, a jelzáloghitelfelvételük (likviddé tett lakásvagyon) kiszorítja a klasszikus fogyasztásihitel-termékek egy részét. Az Egyesült Államokban a jelzáloghitelek újrafinanszírozása, kicserélése 2001-ben már rendkívüli mértékeket öltött (refinanszírozási felfutás). A jelzáloghitelek kicserélése kétféle módon növelheti a háztartások vásárlóerejét. Egyrészt a növekvô lakásárak következtében – változatlan hitel/hitelbiztosítási érték mellett – lehetővé váló hitelfelvételi többlet azonnali készpénzhez juttatja a háztartásokat. Másrészt, ha az új jelzáloghitel kamata alacsonyabb, mint a régié, mely lecserélésre került, akkor azonos hitelösszeg mellett is növekszik a rendelkezésre álló jövedelem a kisebb mértékű kamatfizetés miatt (Deep–Domanski [2002]). Sok európai országban – az Egyesült Államokkal ellentétben – az előtörlesztés tiltott, illetve jelentős költségekkel nehezítik, mely az európai háztartások kisebb pénzügyi rugalmasságát eredményezi.

 

Mint tudjuk ez felelőtlen jelzáloghitelezéssé alakult az USA-ban és ebből lett a Nagy Válság…