Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szempontok a devizahiteles parlamenti vitához 2012.03.18

2012.03.18

 Tisztelt Képviselő hölgyek és urak!

            Tisztelt Bizottsági Elnök urak!

                        Tisztelt Frakcióvezető urak!

Hamarosan sorra kerül a Parlamentben az Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság H/6068 számú Határozati javaslatának vitája.

 KÉRJÜK, NE FOGADJÁK MÉG EL A HATÁROZATI JAVASLATOT, NE ZÁRJÁK LE A VITÁT, AZ ALKOTMÁNYÜGYI BIZOTTSÁG FOLYTASSA A MUNKÁJÁT, HALGASSA MEG AZ ÁLLAMPOLGÁRI JOGOK ORSZÁGGYŰLÉSI BIZTOSÁT

Az állampolgári jogok biztosa 2011-ben állított össze egy részletes jelentést az elmúlt évek tapasztalatairól, a korábbi vizsgálatok eredményeiről.

ÁJOB PROJEKTFÜZETEK

 

PÉNZÜGYI JOGI PROJEKT

2011/3

 

Részletek:

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság független demokratikus jogállam. Az Alkotmánybíróság több határozatában rámutatott, hogy a jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az állam (…) kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára.


Az ombudsmani vizsgálat – figyelemmel a megkeresésekre adott válaszokra, a korábbi panaszokból leszűrt következtetésekre, valamint a hatályos jogszabályi rendelkezésekre – három fő területen, az érintett hatóságok (PSZÁF, NFH) hatásköre és eljárása, a magánszemélyek csődvédelme, valamint a békéltető testületek pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos eljárása tekintetében tárt fel a rendszert érintő hiányosságokat.

 

A pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos fogyasztóvédelmi hatósági hatáskör, valamint a fogyasztóvédelmi eszközök alkalmazása tekintetében a megkeresett intézményektől kapott válaszok alapján egy meglehetősen furcsa jogértelmezési gyakorlat rajzolódott ki a biztos számára. Az NFH álláspontja szerint a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos ügyekben az NFH azért nem járhat el, mert a PSZÁF-törvény 4. § c) pontja értelmében a Hpt. hatálya alá tartozó személyek, szervezetek felügyeletét a PSZÁF látja el. Az NFH főigazgatója e törvényi rendelkezést akként értelmezi, hogy a pénzügyi szolgáltatók és szolgáltatások tekintetében a PSZÁF nemcsak a prudenciális, hanem a fogyasztóvédelmi felügyeletet is ellátja. Ezzel szemben a PSZÁF főigazgatója válaszában azon álláspontjáról tájékoztatott, miszerint a vonatkozó szabályozás a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságot jelölte ki fogyasztóvédelmi hatóságnak, így az Fgytv. rendelkezései betartásának ellenőrzésére az NFH mint általános jogkörű fogyasztóvédelmi szerv rendelkezik hatáskörrel. A PSZÁF azért tartózkodik az Fgytv. rendelkezéseinek alkalmazásától, mert arra nincsen hatásköre.

 

E jogértelmezés alapján, bár a PSZÁF a fogyasztói panaszokat elintézi a rá vonatkozó törvényi szabályozás keretében, de ennek az eljárásnak gyakorlatilag semmi köze nincsen a fogyasztóvédelmi törvény szerinti eljáráshoz.

 

A PSZÁF honlapjának információi, az ott fellelhető jogértelmezési gyakorlat szerint, amelyet a biztos számára több korábbi ügyben tett megkeresésre adott válaszukban a Felügyelet vezetői is megerősítettek, a fogyasztói bejelentések vizsgálata során „a Felügyelet a szerződések megkötésével és teljesítésével kapcsolatos egyedi jogvitákba nem avatkozhat be”.

 

A biztos álláspontja szerint a jogállamiság elvéből fakadó követelményekkel nem egyeztethető össze, ha a Felügyelet az egyedi ügyekben nem jár el. Fontos azonban látni, hogy az egyedi ügyekben való eljárás követelménye nem jelenti azt, hogy a Felügyeletnek át kellene vagy szabadna vennie a felek közötti jogviták eldöntésére vonatkozó bírósági hatáskört. Az egyedi ügyekben való eljárás az ügy érdemi kivizsgálását jelenti ombudsmani álláspont szerint, amelyet szükség szerint a fogyasztóvédelmi törvényben meghatározott jogkövetkezmények követhetnek. A biztos vitatta azt az álláspontot, miszerint a PSZÁF nem alkalmazhatná a fogyasztóvédelmi törvény rendelkezéseit. E vita azonban valószínűleg meghaladottá válik a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény hatálybalépésével.

 

Az országgyűlési biztos jelentésében rámutatott, hogy a jogbiztonság érvényesülése szempontjából visszás, hogy az állam (a szabályozás) az információs erőfölényben lévő pénzügyi szolgáltatók tevékenységét fogyasztóvédelmi szempontból jelenleg alig korlátozza, a velük szemben jóval gyengébb pozícióban lévő ügyfelek számára ugyanakkor fogyasztóvédelmi eszközöket csak korlátozottan biztosít.

 

A Psztv. módosítása hatósági eljárássá minősíti a Felügyelet korábbi bejelentéssel kapcsolatos eljárását. Ezzel a Felügyelet fogyasztóvédelmi feladatai megerősítésre kerültek, sokkal hatékonyabban tud fellépni az egyedi jogsértések előfordulása esetén. A Psztv. 4. §-ában meghatározott jogszabályokban foglalt fogyasztóvédelmi rendelkezések megsértése ellen hatékony fellépést biztosít, ide nem értve az egyedi szerződések létrejöttére, érvényességére, joghatásaira és megszűnésére vonatkozó rendelkezéseket, amelyek tekintetében a bíróság jár el.

 

2006-ban a Lakossági Pénzügyi Szolgáltatásokat Vizsgáló Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás lehetősége indokolatlan hatalmat jelent a pénzügyi szolgáltatók számára, ezért azt jogszabályi úton kell korlátozni.

 

 

KÉRJÜK, NE FOGADJÁK MÉG EL A HATÁROZATI JAVASLATOT, NE ZÁRJÁK LE A VITÁT, AZ ALKOTMÁNYÜGYI BIZOTTSÁG FOLYTASSA A MUNKÁJÁT, HALGASSA MEG A BANKSZÖVETSÉG VEZETŐIT

 

Az elmúlt napokban a Bankszövetség vezetői meglepő kijelentést tettek egy rádióriportban.

 

Kovács Levente a Bankszövetség Főtitkára

16:00

„A magyar banki szektor arra mindig nagy hangsúlyt helyezett, hogy az összes szerződése mindenkor a mindenkori jogszabálynak megfeleljen. Ezt egyébként a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete folyamatosan ellenőrzi, tehát ha valamelyik bank hibát követett volna el, akkor a PSZÁF ezt már régesrég kiszúrta volna és már régesrég megbírságolta volna.

Magyarországon bank nem vezetett be olyan terméket, nem csinált olyan szerződés módosítást amit PSZÁF kifogás után életben hagyott volna.

A PSZÁF ezeket nagyon gyorsan megteszi. Tehát alapvetően  jogszerütlenség nincsen.

Én azért egy dolgot látok, jogerősen Magyarországon bank jogi pert még ügyfelekkel szemben nem vesztett el.

 

Obersovszky Péter riporter

17:55

„Ha egész egyszerűen egy ügyfél nem érti meg akkor ez a Bankszövetség álláspontja szerint – úgy kell neki?

 

Kovács Levente a Bankszövetség Főtitkára

18:03

„Nem, de hát más a jogszerűsége és más az érthetősége.”

22:28

 „Ezeket a szerződéseket az Ügyfeleknek mind felolvasták, amikor leszerződtek. Megkérdeztük, van-e kérdésük. Akinek volt kérdése, arra a banki dolgozók a legjobb tudásuk szerint válaszoltak.”

26:10

„Látjuk, hogy ez hiba volt, hiba volt a lakosságnak alapvetően ilyen mértékben devizahitelt adni. Azon belül még nagyobb hiba volt, hogy svájci frankban kapták és nem euróban. De ebben semmiféle tudatos szándék nem húzodott meg, hiszen az árfolyam elmászáson a banki szektornak nem lehet haszna.”

 

Ütköző Délben – Kossuth Rádió   2012.03.13. 12:30

http://www.mr1-kossuth.hu/mrplayer.php?d=005f1e0b_5044734.mp3

 

A  Parlament Fogyasztóvédelmi bizottságának 2012.02.28.-i ülésén hangzottak el saját jegyzetem szerint:

 

Kovács Levente a Bankszövetség Főtitkára

 „Ne felejtsük el, hogy a bankok tudják, hogy van felelősségük, és ezt a felelősséget alapvetően vállalják is.” 
„Hogy a pénzügyi termékek jók vagy nem jók? Egy dolgot biztosan kijelenthetünk, hogy az elmúlt években egymillió családnak az új otthon, a korszerűbb, nagyobb otthon lehetőségét ezek a termékek végül is megteremtették. Az ügyfelek 85-90 százaléka a mai napig örül ennek a lehetőségnek, és nagyon pontosan helytáll a felvállalt kötelezettségéért.”

SÜTŐ ÁGNES (Magyar Bankszövetség kommunikációs vezetője)
A banki közösség egyértelműen elismerte a felelősségét a devizahitelezés nagymértékű kialakulásában, és vállalja ennek a terheit. Itt természetesen – ahogy ez többször is elhangzott – a terhek szétosztása, megosztása az, ami nagy kérdés.”


Szükségesnek tartjuk több kérdés feltevését is a Bankszövetség vezetőinek.

Például:

 

1.    A hiteltermékeket, vagyis a Szerződéseket és Általános Szerződési Feltételeket a PSZÁF nem hagyja jóvá. A PSZÁF egyedi szerződéseket nem vizsgál. Mire alapozza a Bankszövetség, hogy a jogsértéseket a PSZÁF már „régesrég kiszúrta volna”?

2.    A Bankszövetségnek hivatalosan is az az álláspontja, hogy a szerződéseknek nem kell érthetőnek lennie? Vagy ez csak egy magánvélemény?

3.    Milyen hibákat követett el a bankrendszer? Egyetértünk-e abban, hogy elhallgatták a kockázatokat; hogy nem érthető szövegű szerződéseket kötöttek; hogy hatósági ellenőrzés nélkül emelhettek indokolatlanul kamatot és költséget; hogy az egyértelmű Hatósági és Kormányzati figyelmeztetések ellenére sem vezettek be „önszabályzást”; hogy a kamat- és árfolyamkockázat emelkedését  2008-ban elhallgatták, helyette intenzív reklámkampánnyal még több „deviza alapú hitelt” adtak el a gyanútlan ügyfeleknek?

4.    Az ügyfelek 85-90 %-a egyáltalán nem örül, hiszen a törlesztő részletei olyan mértékben megemelkedtek, hogy aki eddig tudott is fizetni, azoknaknál is kétséges, hogy meddig bírják fizetni. Egy olyan család, mely rendelkezett 4-5 éve 300.000 Ft bevétellel, vállalt egy olyan „deviza elszámolású kölcsönt”, melynek a törlesztése 100.000 Ft volt. Nem vett fel olyan forint elszámolású kölcsönt, melynek a törlesztése 180.000 Ft lett volna. Nem is vehetett volna fel, mert jövedelme alapján nem volt rá jogosult. Most a törlesztő részlete 170.000 – 190.000 Ft között van. Az ingatlanát nem tudja értékesíteni, a magasan számolt adósság miatt. A családok százezrei kétségbe vannak esve! Miként lehet, hogy a Bankszövetség és a bankrendszer ezt nem érzi? Miből gondolják, hogy az ügyfelek 85-90%-a örül a kialakult helyzetnek?

5.    Mi van akkor, ha nem egyezik a banki dolgozók „legjobb tudása szerinti” válasza az elvárt mindenre kiterjedő kielégítő tájékoztatással? Utólag vizsgálva, a Bankszövetség szerint, elegendő volt a banki dolgozók oktatása az elmúlt 10 évben?

6.    Az általuk elkövetett hibák miatt, „elismerve és vállalva a felelősségüket” miként kívánja a Bankszövetség és a bankrendszer kártalanítani a kilakoltatott családokat?

7.    Az általuk elkövetett hibák miatt, „elismerve és vállalva a felelősségüket”, miként kívánja a Bankszövetség és a bankrendszer kártalanítani az öngyilkosságot elkövetettek családját?

8.  Az általuk elkövetett hibák miatt, „elismerve és vállalva a felelősségüket”, Miként kívánja a Bankszövetség és a bankrendszer kártalanítani azokat a családokat, akik érték alatt voltak kénytelenek eladni az ingatlanjukat, hogy megmeneküljenek az adósságcsapdából?

 

 

KÉRJÜK, NE FOGADJÁK MÉG EL A HATÁROZATI JAVASLATOT, NE ZÁRJÁK LE A VITÁT, AZ ALKOTMÁNYÜGYI BIZOTTSÁG FOLYTASSA A MUNKÁJÁT, HALGASSA MEG AZ ALÁBBI SZAKÉRTŐI BIZOTTSÁG TAGJAT

Kiemelünk két fontos részletet az általuk készített 2006-ban készült javaslatból:

 

„Megfelelő szabványok hiányában a fogyasztóknak juttatott információk a szolgáltató érdekei szerint befolyásolhatók. Az ügyletek bonyolultsága, a hosszadalmas szerződések, a szokásostól eltérő nyelvezet, az alkupozíció hiánya és gyakran a sürgetettség miatt is az ügyfelek leginkább az ügyintéző előadása alapján ismerik meg a feltételeket. Nem kerül sor a jogok és kötelezettségek szerződési egyensúlyának kialakítása, a fogyasztók választási joga arra terjed ki, hogy megkötik-e a szerződést.”

 

„Ma általánosan alkalmazott, jellemző üzletszabályzati és általános szerződési feltétel: a bank jogosult a hitel ügyleti kamatát, egyéb költségét és erre vonatkozó szerződési feltételeit egyoldalúan módosítani, ha a bankközi hitelkamatok, a fogyasztói árindex, a jegybanki alapkamat, az állampapírok hozama, a lakossági hitelek kockázati tényezőinek alakulása és a bank forrás-, valamint hitelszámla-vezetési költsége változik. Az egyoldalú szerződésmódosítás ilyen feltétele a gyakorlatban a pénzügyi intézmény javára korlátlan, indoklás nélküli módosítást alapoz meg.”

 

 

Lakossági Pénzügyi Szolgáltatásokat Vizsgáló Szakértői Bizottság

JAVASLATOK A LAKOSSÁGI BANKSZOLGÁLTATÁSOK PROBLÉMÁINAK KEZELÉSÉRE

Budapest, 2006. december

 

http://misc.meh.hu/letoltheto/Jelentes_bankibizottsag.pdf

 

Részletek a Bevezetőből:

A miniszterelnök a 1097/2006.(X.5.) számú kormányhatározattal létrehozott Lakossági Pénzügyi Szolgáltatásokat Vizsgáló Szakértői Bizottság (továbbiakban Bizottság) elnökévé dr. Várhegyi Évát, az MTA doktorát, tagjaivá Dietz Gusztávné dr.-t, dr. Király Júliát, a közgazdaságtudományok kandidátusát, dr. Kováts Surdot és dr. Németh Györgyöt, a közgazdaságtudományok kandidátusát nevezte ki.

 

A vizsgált területtel foglalkozó hivatalos és társadalmi szervezetek, valamint a szektorral foglalkozó tudományos kutatók publikált tapasztalatai alapján, a fogyasztói szempontok előtérbe helyezésével fogalmazta meg a kezelésre váró problémákat és a szabályozási, intézményi és magatartási ajánlásokat.

 

A Bizottság a jelentésben foglalt értékelést és javaslatokat esetenként éles szakmai vita eredményeként alakította ki. A javasolt eszközök kiválasztása során arra törekedett, hogy azok reálisak, megvalósíthatók legyenek, és összhangban álljanak azzal az Európai Unióban is érvényesülő szemlélettel, hogy a problémák orvoslására a verseny erősítése a kívánatos a szabályozás eszközeivel szemben, és ahol ez utóbbi nem nélkülözhető, ott a szolgáltató intézmények önszabályozását szorgalmazza az állami kötelezéssel szemben.

 

Részletek a vezetői összefoglalóból:

6. A Bizottság a pénzügyi szolgáltatások területén különösen fontosnak tartja a fogyasztók megfelelő tájékoztatását és a termékek, kamatok, díjak összehasonlíthatóságát. Az előírt hozam- és hiteldíjmutatók alkalmazásának problémái miatt szükségesnek tartja, hogy a vonatkozó kormányrendelet módosítása és/vagy az érintett szolgáltatók önszabályozása egyértelműbbé tegye a mutatók számításának és közzétételének módját.

7. A Bizottság azt is fontosnak tartja, hogy a hitelintézetek termékeinek, szolgáltatásainak árazása kellően átlátható legyen az ügyfelek számára.

8. A Bizottság úgy látja, hogy a hiteldíjmutató számításáról és közzétételéről szóló kormányrendelet nem biztosítja minden esetben az ügyfelek egyénre szabott tájékoztatását (például a lakáshitelek esetében), ezért ebben a vonatkozásban is indokolt lehet a szabályozás fejlesztése. Az ügyfélre szabott tájékoztatás elterjedéséhez az állami szabályozás mellett a szolgáltatók önszabályozása is szükséges.

9. Az általános szerződési feltételekkel kapcsolatos problémák miatt a Bizottság támogatja a PSZÁF hitelezési ajánlásában a konkrét kamat, illetve díjelemhez kapcsolódó egyoldalú szerződésmódosítási feltételek meghatározására vonatkozó transzparens, követhető igénymegfogalmazását. Mivel az egyoldalú szerződésmódosítás lehetősége jelentős piaci hatalmat teremt a pénzügyi szolgáltatók oldalán, a Bizottság álláspontja szerint érdemes a kérdés jogi szabályozását újragondolni.

12. A Bizottság célszerűnek látja újragondolni a fogyasztói panaszok kezelésének intézményrendszerét és gyakorlatát azzal a céllal, hogy – összhangban az EU vonatkozó vitarendezési direktíváival – alkalmazása hatékonyabbá váljon, és megszűnjenek az intézményi párhuzamosságok.

17. A Bizottság javasolja, hogy amennyiben a fentiekben ajánlott önszabályozó eszközök egy éven belül nem jönnek létre, a pénzügyi kormányzat teremtse meg azokat a jogszabályi megoldásokat, amelyek alkalmasak az adott problémák kezelésére.

 

Részletek a megállapításokból:

Az egyes pénzügyi szolgáltatók oldalán meglévő piaci hatalmat jelenleg nem kielégítő mértékben korlátozza a többi piaci szereplő által jelentett verseny-nyomás.

A transzparencia növelése számos formában ölthet testet. Egyrészt javítani kell a fogyasztók számára rendelkezésre álló információk mértékét és minőségét, másrészt támogatni kell a fogyasztók pénzügyi kultúrájának fejlesztését. A termékek, kamatok, díjak áttekinthetővé és összehasonlíthatóvá tétele, valamint a fogyasztói ismeretek növelése a racionális fogyasztói döntés fontos biztosítéka.  

A pénzügyi termékek terén a fogyasztóvédelem fejlesztése jelentősen hozzájárulhat ahhoz, hogy a fogyasztók megfelelően tudják kifejteni a versenyt biztosító ellenőrző szerepüket.

 Nemzetközi tapasztalat, hogy az önkéntes elhatározás alapján történő bankváltás magas aránya általában korlátozza a bankok piaci hatalmát. Emiatt a bankváltás megkönnyítésével, költségeinek csökkentésével javítható a banki verseny érvényesülése, növelhető a fogyasztói jólét.

A tapasztalatok arról győzték meg, hogy Magyarországon is hasznos lenne, ha a hitelintézetek olyan önszabályozási mechanizmusa jönne létre, amely

• egyszerűsíti a folyószámla-váltás folyamatát

• továbbá egyszerűsíti a hiteltermékek közötti váltás menetét, azaz megkönnyíti a hitelek előtörlesztését és új hitelekkel való kiváltását.

A pozitív adóslista melletti érveket áttekintve a Bizottság úgy találta, hogy van olyan közérdekű alkotmányos érdek (nevezetesen a lakossági hitelcsődök bekövetkeztének csökkentése), amely indokolhatja az alapjogi korlátozást.

A magyar lakosság adósságszolgálatának növekedése, mindezek következtében a lakossági nemfizetési (default) ráta várható exponenciális emelkedése olyan kiterjedt és súlyos társadalmi problémát jelentenek, amelyek szükségessé teszik a hitelinformációs rendszerre vonatkozó szabályok átgondolását.

Az empirikus kutatások alátámasztják, hogy a pozitív lista alkalmas a lakossági csődráta csökkentésére. Ezért a felelős hitelezői magatartás kialakulása és a fogyasztói biztonság növelése érdekében a Bizottság támogatja a minden pénzügyi szolgáltatóra és minden hitelfelvevőre kötelező jellegű pozitív lista létrehozását.

Az információs rés mérséklésének hatásos módja a pénzügyi termékek összehasonlíthatóvá tétele, aminek következtében a termékek közérthetőbbé, átláthatóbbá és jobban megítélhetővé válnak. A Bizottság különösen a teljes hiteldíj mutató alkalmazásánál lát problémákat, például annak „sávos” megadása esetében, ami ahhoz vezethet, hogy az ügyfelek képtelenek a mutató alapján értékelni az ajánlatokat.

A Bizottság ezért úgy ítéli meg, hogy szükség van a termékeket összehasonlító mutatók révén történő tájékoztatás, tájékozódási lehetőségek fejlesztésére. Ennek egyik lehetséges módja, ha a kormányrendelet felülvizsgálatával és/vagy az érdekelt pénzügyi intézmények önszabályozásával a mutatók számítása és közzététele egyértelműbbé válik, hogy nagyobb lehetőséget teremtsen a hitel- és betéttermékek összehasonlítására.

A fogyasztó megfelelő tájékoztatását szolgálná és a felszámolt díjak mérséklését eredményezné, ha a hitelintézetek termékeinek, szolgáltatásainak árazása kellően átlátható legyen az ügyfelek számára.

Komoly problémát jelent a nem megfelelő ügyfélre szabott egyéni tájékoztatás: A Bizottság úgy látja, hogy a 41/1997 (III.5.) kormányrendelet nem biztosítja minden esetben az ügyfelek egyénre szabott tájékoztatását (például a lakáshitelek esetében), ezért a szabályozás fejlesztése is indokolt lehet.

A hivatkozott kormányrendelet szerint ugyanis például lakáskölcsönök esetében a teljes hiteldíj mutatót egy meghatározott összegre és futamidőre kell kiszámolni. Ez a gyakorlatban azt eredményezi, hogy az ügyfelek nem a saját kölcsönszerződésükre vonatkozó információt kapnak, ami gátja lehet a racionális döntés meghozatalának, mivel a hivatkozott mutató nem teljesen megfelelően tölti be a szerepét.

Fontos, hogy az ügyfél még a szerződés megkötése előtt olyan egyéni tájékoztatást kapjon, amely lehetővé teszi az összehasonlítást más szolgáltatók ajánlataival Vizsgálni kell azt is, miképp növelhető a szolgáltatók felelőssége annak elérésében, hogy a fogyasztók érdekeinek felismerésére is alkalmas, megfelelő információk kerüljenek a fogyasztókhoz, milyen eszközökkel és módon érhető el, hogy a fogyasztó a lehető legjobb tanácsot kapja a döntéséhez. Az ügyfélre szabott egyéni tájékoztatás elterjedését azonban nem lehet csak állami szabályozó eszközökkel elősegíteni, ehhez a szolgáltatók önszabályozása is szükséges.

A felek rendszerint nincsenek gazdaságilag egyenlő erőpozícióban, a fogyasztói oldalon gyakran hiányos az informáltság, elégtelen a pénzügyi kultúra. A feltételek megismerésére az ügyfelek, megismertetésére pedig a pénzügyi közvetítők nem fordítanak kellő energiát.

Megfelelő szabványok hiányában a fogyasztóknak juttatott információk a szolgáltató érdekei szerint befolyásolhatók. Az ügyletek bonyolultsága, a hosszadalmas szerződések, a szokásostól eltérő nyelvezet, az alkupozíció hiánya és gyakran a sürgetettség miatt is az ügyfelek leginkább az ügyintéző előadása alapján ismerik meg a feltételeket. Nem kerül sor a jogok és kötelezettségek szerződési egyensúlyának kialakítása, a fogyasztók választási joga arra terjed ki, hogy megkötik-e a szerződést.

Az általános szerződési feltételeket kidolgozók saját érdekeiket érvényesítve egyoldalú előnyöket alakíthatnak ki, amelyek jellemzően csak problémás esetben – a szerződés megkötését követően – kerülnek felismerésre, amikor a fogyasztói igényérvényesítés már korlátozott vagy lehetetlen.

Ma általánosan alkalmazott, jellemző üzletszabályzati és általános szerződési feltétel: a bank jogosult a hitel ügyleti kamatát, egyéb költségét és erre vonatkozó szerződési feltételeit egyoldalúan módosítani, ha a bankközi hitelkamatok, a fogyasztói árindex, a jegybanki alapkamat, az állampapírok hozama, a lakossági hitelek kockázati tényezőinek alakulása és a bank forrás-, valamint hitelszámla-vezetési költsége változik. Az egyoldalú szerződésmódosítás ilyen feltétele a gyakorlatban a pénzügyi intézmény javára korlátlan, indoklás nélküli módosítást alapoz meg.

A probléma kezelésének egyik lehetősége, ha a bankok önszabályozó módon állapítanak meg a jelenlegi szabályoknál szigorúbb feltételeket. A Bizottság támogatja a PSZÁF 2006. novemberében közzétett hitelezési ajánlásában a konkrét kamat, illetve díjelemhez kapcsolódó egyoldalú szerződésmódosítási feltételek meghatározására vonatkozó transzparens, követhető igénymegfogalmazását, s javasolja, hogy a Bankszövetség ösztönözze tagjait annak megvalósítására. A másik lehetőség, ha kötelező elemeket is tartalmazó szabályozás jön létre, amely számol a piaci pozícióbeli és információs aszimmetriákkal. (A Polgári Törvénykönyv jelenleg folyó újraszabályozása során a szabályozás elveként elfogadták ezeket.)

A Bizottság álláspontja szerint az egyoldalú szerződésmódosítás lehetősége jelentős piaci hatalmat teremt a pénzügyi szolgáltatók oldalán, éppen ezért indokolt lehet a szerződésmódosítási lehetőség szabályozási szintű korlátozása. A jelenlegi szabályozás, illetve gyakorlat alapján a pénzügyi szolgáltatók szerződésmódosítási joga indokolatlanul széles körre terjed ki, annak nincsenek megfelelő korlátai, valamint a fogyasztók informálása a változtatásról meglehetősen korlátozott, így gyakorlatilag a fogyasztók teljesen kiszolgáltatottak az ilyen jellegű módosításokkal szemben.

A kellő ismeretek birtoklásán alapuló tudatos fogyasztói magatartás a szolgáltatók közötti versenyt is erősíti, különösen azon hiteltermékek esetében, amelyeknél az ügyfelek döntése nem a tényleges bankköltségek (hanem pl. a havi törlesztési díjak) összevetésén alapul. Rendkívül fontos a megfelelő pénzügyi és jogi tájékozottság olyan hitelszerződések megkötésénél, amelyek jelentős vagyoni következménnyel járó és/vagy hosszú időtartamra szóló elköteleződést jelentenek (pl. jelzáloghitelek).

Önmagában annak megállapítása, hogy a pénzügyi kultúra alacsony, nem ad választ arra, hogy milyen célokkal és eszközökkel kell fejleszteni széles rétegek ismeretszintjét. Azt is meg kell vizsgálni, hogy a lakosság különböző rétegeit, a pénzügyi termékeket leginkább igénybe vevő csoportokat hogyan, milyen módon, milyen eszközökkel lehet elérni, miként lehet a fogyasztói bizalmat erősíteni. A fogyasztói panaszok értékelését is figyelembe véve célirányos, összehangolt fellépésre van szükség. Külön figyelmet érdemel az egyre bonyolultabb, összetettebb, gyakran összekapcsolt banki és biztosítási termékekre vonatkozó ismeretek terjesztésére, az öngondoskodásra alkalmas termékek és szolgáltatások ismereteinek közvetítésére.

A pénzügyi kultúra terjesztése érdekében a Bizottság támogatja a pénzügyi ismeretek középiskolai (esetleg általános iskolai) oktatását, illetve az alaptantervbe (érettségibe) történő felvételét.

A pénzügyi szolgáltatással elégedetlen fogyasztó a bírósági eljárást megelőzően a szolgáltatóhoz, a PSZÁF-hez, a Gazdasági Versenyhivatalhoz, a Választott Bírósághoz, az IRM által nyilvántartott mediátorokhoz, a fogyasztóvédelmi társadalmi szervezetekhez és a Békéltető Testületekhez fordulhat segítségért. Közelebbről megvizsgálva a fórumoknak ezt a sokféleségét, az állapítható meg, hogy mégsem garantálják maradéktalanul az állampolgári és fogyasztói jogok érvényesülését. Akinek szüksége volna rá, gyakran nem tud a lehetőségekről, a hatóságok – hatáskör hiányában – a szerződéses kapcsolatokba nem avatkozhatnak be, a Választott Bíróságok és a mediátorok iránt hiányzik a fogyasztói bizalom, a civil szervezetek és a békéltető testületek döntéseinek „erejét” pedig mérsékli, hogy a gazdálkodó szervezetek nem mindig veszik komolyan őket.  

A leghatásosabb eszköz a bírósági jogérvényesítés, a gyakorlatban azonban ez annyira hosszadalmas, költséges és bonyolult, hogy a panaszosok, ha lehet, még akkor is elkerülik, ha a hátrányos helyzetű peres felet eljárási rendelkezések segítik. Az eljárás során a fogyasztó előnytelen helyzetben van a jogi szakértelemmel körülbástyázott pénzügyi szolgáltatóhoz képest.

A Bizottság célszerűnek látja újragondolni a fogyasztói panaszok kezelésének jelenlegi intézményrendszerét és gyakorlatát azzal a céllal, hogy összhangban az EU vonatkozó vitarendezési direktíváival jobb, hatékonyabb alkalmazás alakuljon ki a ma tapasztalható – gyakran burkolt – elutasítás, kifárasztás helyett. Célszerű megvizsgálni a különböző szervezetek és gyakorlatok összekapcsolásának, a párhuzamosságok megszűntetésének lehetőségét. Mérlegelésre érdemes a brit gyakorlat hazai adaptálása is, amelyben (egy bizonyos összeghatár alatt) független ombudsmani hivatal látja el a pénzügyi szervezetekkel kapcsolatos panaszok kezelését.

…fontosnak tartja a Bizottság azt, hogy a szakmai szövetségek arra használják fel tekintélyüket, hogy tagszervezeteik körében erősítsék a felelős hitelezés, valamint a fair és diszkriminációmentes ügyfélkezelés szemléletének és magatartásának elterjedését, a partneri megközelítés érvényesítését.

A hitelintézetek önszabályozó módon kialakított magatartási formái és eljárásai számos, korábbiakban tárgyalt problémára adhatnának hatásosabb megoldást, mint a jogszabályi kötelezések. Ennek egyik oka az, hogy a pénzintézetek jobban ismerik az ügyfelekkel kapcsolatos problémákat, mint a szabályozó hatóságok, csupán rövidtávú érdekeik akadályozzák abban, hogy a fogyasztók számára előnyös megoldásokat keressenek. Az önszabályozással kialakított magatartási formák másik előnye, hogy jobban ösztönözhetik a betartásukat, mint a külső jogszabály.

Sokféle módon működhet a bankok önszabályozási mechanizmusa. A Bizottság arra tesz ajánlást, hogy az érintett szövetségek, és mindenek előtt a Magyar Bankszövetség alakítson ki egy, a tagszervezeteire kötelező erővel bíró magatartási kódexet, amely alapelvként tartalmazza a felelős hitelezést, a diszkriminációmentes ügyfélkezelést és a fair szerződési feltételek alkalmazását, és megoldásokat kínál a fogyasztói problémák kezelésére, különös tekintettel a fent felsorolt kérdésekre. 

A nemzetközi (főként angolszász) gyakorlat áttekintése alapján a Bizottság javasolja, hogy a magyar pénzügyi hatóságok (PM, PSZÁF) dolgozzanak ki a fontosabb hiteltermékek esetében a lakosság eligazodását, választását megkönnyítő szabványokat, amelyeket a hitelintézetek önkéntesen alkalmazhatnak, mintegy „minőségbiztosításként”.

A Bizottság szükségesnek látja, hogy a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos fogyasztói problémák gyökereinek jobb megvilágítása érdekében – az eddigiekben felvetettek mellett – következő témakörökben is folyjanak további kutatások:

1. További vizsgálatok szükségesek annak feltárására, hogy a hazai bankszektor viszonylag magas átlagos kamatmarzsában testet öltő, piactorzító jelenségek mögött milyen a magyar bankrendszer sajátos helyzetéből fakadó tényezők állnak.

2. Kutatást igényel a hazai ügyfélkör sajátosságaiból (gyenge bankolási hajlandóság, magas bankváltási költség, alacsony pénzügyi kultúra) és a korlátozott versenyből fakadó tényezők hatásainak elkülönítése, így pl. annak meghatározása, hogy mekkora kamatfelárat indokol a magasabb hitelezési kockázat. Külön vizsgálandó, hogy mi magyarázza a magas spreadet egyes betéti termékek esetében.

6. A hitelek devizásodása következtében a forintkamatok egyre kevésbé tükrözik a magyar bankpiac viszonyait, és szükség lenne olyan strukturáltabb elemzésekre, amelyek figyelembe veszik ezt az új tényezőt is.

 A hazai bankrendszert az EU-átlaghoz képest viszonylag magas jövedelmezőség jellemzi az ezredforduló óta, ami mögött az ottaninál lényegesen nagyobb, több mint kétszeres átlagos kamatmarzs figyelhető meg, miközben az eszközarányos költségszint is duplája az uniós átlagnak. Ezekhez társul az a megfigyelés, hogy egyes lakossági termékek esetében hitel- és betéti kamatoknak a pénzpiaci kamatokhoz eltérése (spread) jóval meghaladja az uniós átlagokat. És bár a lassan csökkenő marzsok a verseny erősödését jelzik, a fentiekből mégis arra lehet következtetni, hogy a bankok még ma is képesek áthárítani viszonylag magas költségeiket a lakossági (és kisvállalkozói) ügyfeleikre.

A versenykorlátozó magatartást előidézhetik piacszerkezeti problémák, torzulások. Ezt a hipotézist támasztja alá, hogy egyes lakossági piacokon még ma is igen magas a piaci koncentráció foka, sőt, van olyan szegmens (lakáshitelek), ahol az utóbbi években erősödött is.

Feltehetően az OTP bankcsoport lakossági piacokon hagyományosan domináns szerepe (amely bár némiképp erodálódott, de máig fennmaradt) az oka annak, hogy a magyar lakossági bankpiacon a vezető-követő modell érvényesül. Ez a bankok számára kedvező működési feltételt teremt: a piacvezető bank számára biztosítja a magas profitszint fenntartását, a lassan csökkenő piaci részesedést és a bank modernizációját, miközben a versenytársak számára olyan nyereséget tesz lehetővé, amely képes fedezni a nagy költséggel járó terjeszkedést. A vezető-követő modell révén korlátozott verseny árát az adott piacok ügyfelei fizetik meg.

A bankváltással kapcsolatos költségek nehezítik a bankváltást. Amennyiben ezek a költségek nagyon magasak, az egyes részpiacokon a pénzügyi szolgáltatók piaci hatalma jelentősen megnő, ami a verseny korlátozódásához, és az adott részpiac nem megfelelő működéséhez vezet.

Magyarországon a bankváltás tekintetében jelenleg nincs érvényben semmilyen (ön)szabályozás. Pedig a bankváltás problémát jelenthet a lakossági bankpiacon, ahol egyrészt viszonylag alacsony a folyószámlát-váltó fogyasztók aránya, másrészt jelentős a hitelek miatt fogva tartottság.

A verseny akkor képes betölteni ezt a funkcióját, ha a fogyasztók a szerződésből kifolyólag a lehető legkisebb mértékben minősülnek fogva tartottnak. Ennek érdekében célszerű lehet korlátozni a hitelpiacokon a kilépési költségek és az indokolatlan elsüllyedt költségeket.

Megítélésünk szerint az adatvédelmi biztos érvelése megkívánja, hogy a pozitív adóslista melletti érvek bizonyító erővel mutassák be, hogy a magánemberek helyzetében egyértelműen és közvetlenül következik be a javulás, ami más módon nem érhető el. Három ilyen érvrendszert találtunk a megvizsgált hazai és nemzetközi szakirodalomban:

a) A lakosság további eladósodásának mérséklődése

b) A lakosság hitelezési terheinek mérséklődése, a hitelek „olcsóbbá” válása

c) A lakossági hitelcsődök számának mérséklődése, az „adósbiztonság” növekedése

 

KÉRJÜK, NE FOGADJÁK MÉG EL A HATÁROZATI JAVASLATOT, NE ZÁRJÁK LE A VITÁT, AZ ALKOTMÁNYÜGYI BIZOTTSÁG FOLYTASSA A MUNKÁJÁT, HALGASSÁK MEG A CIVIL SZERVEZETEKET

A határozatai javaslat túlértékeli a Hiteles Mozgalom eddigi szerepét az Albizottság munkájában. Úgy érezzük nem alakult ki oly mértékű együttműködés, információ csere, mely mindenképpen indokolt lenne. Az alábbi ülésen megtett javaslatunkat továbbra is fenntartjuk.

 

Az Országgyűlés Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottsága

a 2002-2010 közötti lakossági deviza-eladósodás okainak feltárását, valamint az esetleges kormányzati felelősséget vizsgáló albizottságának

2011. december 6-án, kedden, 9 óra 03 perckor

az Országház főemelet 58. számú tanácstermében megtartott üléséről

(az ülésről a beszámoló ezen a honlapon megtalálható)

Kérjük, hogy az albizottság a saját szavazásának megfelelően folytassa a munkáját.

A fentiek szerint egyértelmű, hogy a bankszektor számára már 2006-ban ismert volt eljárásaik tisztességtelensége, kifogásolhatósága. A bankok a figyelmeztetéseket figyelmen kívül hagyták, nem éltek a felkínált „önszabályzás” eszközével. Sajnos a szükségesnél évekkel később születtek meg a bankokat szabályzó jogszabályok.

Túl későn, mivel most, 2012-ben már több százezer család van veszélyben. Több ezer családra vár heteken belül kilakoltatás.

Javasoljuk Ügyészségi vizsgálat kezdeményezését, mely kivizsgálhatná a bankok felelősségét. Az Ügyészségi vizsgálat szükségességére már a 2012. február 28.-i Fogyasztóvédelmi bizottsági ülésen felhívtuk a figyelmet.

Javasoljuk a kényszerértékesítések és kilakoltatások azonnali felfüggesztését az Ügyészségi vizsgálat végéig.

 Kérjük a képviselő hölgyeket és urakat támogassák javaslatainkat!

  

A Hiteles Mozgalom alapítóinak és támogatóinak a véleményét összeállította:

Szabó József a Hiteles Mozgalom egyik alapítója

  

Budapest, 2012. március 18.