Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Kúria és az egyenletes törlesztés

2018.02.25

kuria-pfv.i.20.504-2017-5---torleszto-reszlet---kep.png

 

Részletek a Kúria ítéletéből:

 

 

A szerződő felek - továbbiak mellett - meghatározták a kölcsön futamidejét (amely 25 év volt), a kamatot, a kezelési költséget, a folyósítási jutalékot. A kölcsön hiteldíja kamatból és kezelési költségből állt, a teljes hiteldíj mutató (a továbbiakban: THM) a szerződéskötéskor évi 6,40% volt, az ügyleti kamat 3,95%, a kezelési költség pedig 2,04%.

A kölcsön összegének megállapítása a folyósítás napján érvényes devizavételi árfolyam alapján történt, pontos összegéről a folyósítási értesítőben adott a bank tájékoztatást.

 

 

Az első törlesztés 2007. szeptember 1. napján vált esedékessé. A törlesztőrészlet összege a közjegyzői okirat aláírásának napján (a hitelező által 2007. július 16. napján alkalmazott deviza eladási árfolyam figyelembevételével) 227,73 CHF, vagyis az induló törlesztőrészlet összege havi 33.950 forint, amelyből a kezelési költség havi összege 11.560 forint. Az egyes törlesztőrészletek fizetendő forint összegét a hitelező az esedékesség napját megelőző napon érvényes deviza eladási árfolyam alapján határozta meg.

 

 

A hitelező a felperesek részére a tőke törlesztésére a futamidő első 5 évére, azaz 60 hónapra türelmi időt biztosított, amely alatt a felpereseknek csak a hiteldíjat (kamatot, kezelési költséget) kellett megfizetniük. A türelmi idő lejártát követően a felperesek a hátralévő futamidő alatt szintén egyenletes törlesztéssel voltak kötelesek teljesíteni (a tőkét a türelmi idő lejártát követően havonta minden hónap 4. napján esedékes egyenletes törlesztéssel, míg a hiteldíjat havonta minden hónap 4. napján esedékes egyenletes törlesztéssel).

 

Én már ezt nem értem, mi az hogy „egyenletes törlesztéssel”?

Amennyiben az adósság (tőke) csökken az „egyenletes törlesztés” megfizetésével, a hiteldíjnak csökkenni kell, mert azt a csökkenő adósságból (tőke) számolják ki. A hiteldíj ezáltal nem lehet „egyenletes”, egyértelműen csökkenőnek kell lennie. Nem lehet más, mint csökkenő!

 

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetének helyt adott, megszüntette az önálló bírósági végrehajtó előtt és számon folyamatban levő végrehajtási eljárásokat...

Döntését azzal indokolta, hogy a felperesekkel szemben folyamatban levő végrehajtási eljárások alapjául szolgáló kölcsönszerződés nem jött létre. Nyilvánvaló hibája, hogy a törlesztőrészletek összegét a kölcsön teljes futamidejére kiterjedően a szerződésnek tartalmaznia kellett volna a Hpt. 213.§ (1) bekezdés e) pontja alapján, azonban a szerződés e kritériumnak nem tesz eleget, mert sem a törlesztőrészletek összege, sem a kiszámítás módja, sem az alkalmazandó devizaárfolyam nem állapítható meg belőle.

Nem találta alaposnak, ezért elutasította a felpereseknek a Hpt. 213.§ (1) bekezdés a) és b) pontjaira alapított keresetét.

 

 

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és elutasította a keresetet… arra kötelezte a felpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek az állam javára 1.089.500 forint le nem rótt eljárási illetéket, az alperesnek pedig 15 nap alatt 508.000 forint elsőfokú és 1.706.700 forint másodfokú perköltséget.

 

A jogerős ítélet indokolása szerint az első fokon eljárt bíróság ítélete megalapozatlan, mert téves annak megállapítása, hogy a felek közötti szerződés a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt lényeges szerződési feltétel hiányában nem jött létre, vagyis nem tartalmazta a törlesztőrészletek számát, összegét és a törlesztési időpontokat.

 

Utalt az 1/2016. PJE Határozat 2. és 3. pontjára is, amelyek figyelembevételével ugyanezen számítási mód alapján a türelmi időszak leteltét követő törlesztőrészletek is kiszámíthatóak, hiszen a hiteldíjat az adósok ugyanolyan módon kötelesek megfizetni, mint a türelmi időszakban. A tőke vonatkozásában pedig a szerződés azt tartalmazza, hogy a türelmi idő lejártát követően havonta egyenletes törlesztéssel kell azt teljesíteni.

 

 

A jogerős ítélet ellen - a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatala érdekében - a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet.

 

A Hpt. 213.§ (1) bekezdés e) pontja szerinti semmisség is megállapítható, mert a jogerős ítélet ugyan hivatkozik az 1/2016 PJE határozatra, de azt nem veszi figyelembe. Ennek alapján a törlesztőrészletek akkor tekinthetőek kiszámíthatónak, ha a szerződés rögzíti legalább azokat az adatokat és számítási módokat, amely alapján a törlesztőrészletek összege az átszámítás szerződésben rögzített későbbi időpontjában, ennek hiányában az egyes törlesztőrészletek esedékességekor pontosan meghatározható. Hivatkoztak arra is, hogy a deviza alapú kölcsönszerződés akkor felel meg a fent idézett pontban írtaknak, ha meghatározza a törlesztőrészletek összegét a számítás módja, az ehhez szükséges adatok egyértelmű megadásával, azonban álláspontjuk szerint mindezen előírásoknak a perbeli szerződés nem felel meg.

 

Véleményük szerint a bíróság jogszabályellenesen állapította meg, hogy a türelmi idő lejártát követően az általuk ismeretlen devizaösszeget kellene elosztani a türelmi idő lejártát követő törlesztések számával, mert az egyenletes törlesztés tényleges mibenlétét sem a szerződés, sem az általános szerződési feltétel, sem pedig az üzletszabályzat nem tartalmazza.

 

 

Nocsak-nocsak az adósok azt sem tudták, hogy annuitásos vagy másféle kölcsönszerződést kötöttek!

 

Hivatkoztak (felperesek)az Európai Unió Bíróságának C-42/15. számú ügyben meghozott ítéletére, amely kimondja, hogy a fogyasztó számára a fizetések időpontjai nehézség nélkül és bizonyossággal legyenek azonosíthatóak. Hangsúlyozták, hogy amennyiben a türelmi idő leteltét követő törlesztőrészlet összege kiszámítható lenne, akkor azt bizonyára maga az alperes, vagy a másodfokú bíróság is rögzítette volna ítéletében.

 

A másodfokú bíróság megalapozottan jutott arra a következtetésére, hogy a perbeli kölcsönszerződés nem ütközik a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés e) pontjába, mert a szerződésben meghatározott volt a törlesztőrészletek összege, illetőleg azok kiszámítási módja. A Kúria a jogerős ítéletben foglalt jogi indokolással is egyetért, azt megismételni vagy kiegészíteni nem kívánja.

 

2017. május 31.

 

dr. Harter Mária s.k. a tanács elnöke,

dr. Sándor-Szőke Zsuzsanna s.k. előadó bíró,

dr. Mocsár Attila Zsolt s.k. bíró

 

A határozat száma: Pfv.I.20.504/2017/5

 

 

Lassan már két éve, hogy felhívtuk a Kúria figyelmét arra, hogy tévesen számolnak:

 

Levél a Kúriának a Wellmann féle számolásról

2016.05.24

http://www.hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/birosag/level-a-kurianak-a-wellmann-fele-szamolasrol.html

 

 

Úgy tűnik, a Kúriát kizárólag csak az vezérli, hogy megmentsék a bankokat és hatalmas költségekkel terheljék a pereskedni merészelő adósokat.

 

Nem számít sem a számtan, sem a józan ész, sem pedig az uniós fogyasztóvédelmi elvek, sem a hazai fogyasztóvédelmi jogszabályok.

 

Tegyük fel a kérdést: miért számol „egyenletes törlesztéssel” a Kúria?

Azért mert csak ezzel az indokkal tudja azt mondani, hogy az adós számára is kiszámolható a szerződés adatai alapján a törlesztő részlet!

 

Csak így, ezzel a béna számolással tudja a tisztességtelen, törvényeket figyelmen kívül hagyó bankokat megmenteni a Kúria.