Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


a teljes ítélet - a Kúria megfordította így az adós vesztett

2018.03.01

kuria-21.384---kep.png

 

 

Ez a Kúriai ítélet bejárta a sajtót:

 

 

Az ügyfél 12 milliós hitelkeretet kapott, de ténylegesen csak 8,1 milliót hívott le. A két alsóbb fokú bíróság nem tartotta jogosnak, hogy a bank végrehajtást kezdeményezett ellene, miután nem tudott törleszteni, a Kúria viszont igen.

 

http://hvg.hu/gazdasag/20180227_Megint_egy_devizahiteles_ellen_dontott_a_Kuria

 

 

 

Rendkívül elszomorító, hogy a Kúria már nem először, áthágva a magyar törvények szó szerinti követelményeit, a magyar hitelkárosultak százezreit a nyomorba taszítja – nyilatkozta lapunknak Róna Péter közgazdász-jogász. A New York-i ügyvédi kamara tagja annak kapcsán fejtette ki véleményét, hogy a Kúria egy pénteki döntése felülbírálta az első- és másodfokú bíróság ítéletét, ami az, hogy jogtalan a bank által kezdeményezett végrehajtás.

 

https://mno.hu/gazdasag/rona-peter-a-kuria-teves-magyarazattal-mentene-a-bankokat-az-adosoktol-2450192

 

 

Róna Péter arra hívja fel a figyelmet, hogy kölcsön csak a tényleges összegre vonatkozhat, nem a hitelkeretre, amelyet ez esetben nem használt ki az ügyfél. A Kúria tehát megengedhetetlen módon "kreatívan" értelmezte a jogot.

Ugyanezen a véleményen van Falus Zsolt, a Bankcsapda Egyesület érdekvédelmi szervezet vezetője. Szerinte a bíróságok sajátságos, a devizaadósokat sújtó jogértelmezése nem újdonság. A konkrét ügy is ezt bizonyítja, hiszen a Kúria elvileg csak nagyon nyomós indokkal bírálhatná felül az első és a másodfokú bíróság egybehangzó ítéletét.

https://www.napi.hu/magyar_gazdasag/kreativ_jogertelmezes_sujthatja_a_magyar_hitelfelvevoket.657607.html

 

 

----------------   A TELJES ÍTÉLET   ------------------

 

 

 

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

 

A határozat száma: Pfv.I.21.384/2016/9.

 

A tanács tagjai: Dr. Harter Mária a tanács elnöke

           Dr. Mocsár Attila Zsolt előadó bíró

           Dr. Sándor-Szőke Zsuzsanna bíró

             

 

A felperesek: I-II. rendű

A felperesek képviselője: 1000. Ügyvédi Iroda

              (ügyintéző. dr. Dantesz Péter ügyvéd)

             

 

Az alperes:

Az alperes képviselője: Dr. Mészáros Győző Ügyvédi Iroda

              (ügyintéző: dr. Mészáros Győző ügyvéd)

 

A per tárgya:       végrehajtás megszüntetése

 

 

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél:

              az alperes

 

A másodfokú bíróság és a jogerős határozat száma:

              Egri Törvényszék

              1.Pf.20.024/2016/5.

             

Az elsőfokú bíróság és határozatának száma:

           Gyöngyösi Járásbíróság

              7.P.20.553/2015/8.

Rendelkező rész

 

 

A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a keresetet elutasítja.

 

 

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 4.538.800 (négymillió-ötszázharmincnyolcezer-nyolcszáz) forint együttes - első- és másodfokú, valamint felülvizsgálati eljárási - költséget.

 

 

A le nem rótt 1.179.600 (egymillió-százhetvenkilencezer-hatszáz) forint kereseti illetéket az állam viseli.

 

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

 

Indokolás

 

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

 

[1] A peres felek 2006. október 27-én „magánszemélyek részére lakásépítés céljára egyenletes részletfizetéssel CHF elszámolási alapon türelmi idővel 6 hónapos kamatperiódussal" elnevezésű szerződést kötöttek. A szerződés I.1. pontja szerint az alperes a felperesek biztonságos finanszírozás érdekében 81.589 CHF összegű kölcsönt bocsát rendelkezésre, tekintettel a felperesek azon igényére, hogy ingatlan építési célra 12.110.000 forint iránti finanszírozási igényt az alperes kifejezetten CHF elszámolással elégítsen ki. A felperesek elfogadták, hogy a nyilvántartásba vett devizaösszeg a szerződés megkötése, valamint a folyósítás időpontja közti időszak alatt bekövetkezhető árfolyamváltozás miatt a finanszírozási igényhez képest 15%-kal növelt mértékben kerül megállapításra. A szerződés szerint ezen összeg tájékoztató jellegű, a tartozás tényleges összege a szerződés II.1. pontjában írtak szerint kerül megállapításra.

 

A szerződés II.1. pontja értelmében az alperes a kölcsönt legfeljebb az I.1. pontban írt forintösszegben, az épület készültségi fokának megfelelően szakaszosan, a szerződésben meghatározott folyósítási feltételek maradéktalan megvalósulását követő 8 munkanapon belül folyósítja a felperesek számlájára, és azt a folyósítás napján érvényes, az általa alkalmazott és a hirdetményében hivatkozott számlakonverziós deviza vételi árfolyamon kiszámított CHF összegben tartja nyilván.

 

A szerződő felek meghatározták a törlesztőrészlet összegét, a felperesek tudomásul vették, hogy a törlesztőrészletek, illetve bármilyen más pénzbeni kötelezettség CHF-ben teljesítendő, más pénznemben való teljesítés esetén az alperes az általa, az esedékesség napján alkalmazott, a hirdetményében hivatkozott számlakonverziós deviza eladási árfolyamon kiszámított CHF összeget fordít az éppen esedékessé vált kötelezettség teljesítésére. A szerződő felek megállapodtak abban is, hogy az alperes mikor jogosult a kölcsön ügyleti kamatlábát, illetve késedelmi kamatát egyoldalúan megváltoztatni.

A felperesek kifejezetten úgy nyilatkoztak, hogy megértették az alperes felvilágosítását, amely szerint jelentős árfolyamkockázatuk keletkezhet abban az esetben, ha az árfolyam jelentősen változik, a kölcsön fedezete pedig nem CHF forrás, ezen információ ismeretében is igénybe kívánták venni a szerződésben meghatározott kölcsönösszeget, továbbá igényelték a CHF nyilvántartást.

 

A szerződés VIII.12. pontjában foglaltak szerint az alperes által nyújtott kölcsön és járulékai mindenkori összegének megállapítására az alperes könyvei és nyilvántartásai az irányadók.

 

A felperesek a szerződésből eredő kötelezettségeiket közjegyzői okiratba foglalt egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatban elismerték, megerősítették és kötelezettséget vállaltak a szerződésszerű teljesítésre.

 

Az alperes 2006. november 2-án 4.000.000 forintot, 2007. február 28-án 3.810.000 forintot, 2008. november 14-én 300.000 forintot folyósított, azonban a szerződésszerű teljesítés elmaradása miatt közjegyzői okiratba foglaltan 2010. szeptember 29-én felmondta a szerződést felmondta, és a közokiratok záradékolásával végrehajtást kezdeményezett a felperesek ellen.

 

 

 

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

 

[2] A felperesek a Pp. 369.§ a) pontjára alapított keresetükben az ellenük indult végrehajtások megszüntetését kérték. Azzal érveltek, hogy a végrehajtani kívánt követelés érvényesen nem jött létre, mert a szerződés a régi Hpt. 213.§ (1) bekezdés a), c) és d) pontjaiba ütközik, semmis, továbbá az alperes nem tájékoztatta őket, hogy az árfolyamváltozás a törlesztőrészleteket miként befolyásolja. A CHF klauzula „nagymértékűnek" az 5%-os változást tekinti, így az általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó alappal feltételezhette, hogy az árfolyamkockázat nem valós. További hivatkozásuk szerint tisztességtelen az a szerződéses rendelkezés, amelynek értelmében a kölcsön és járulékai mindenkori összegének megállapítására az alperes nyilvántartása és könyvei irányadók. Ebből következően a közvetlen végrehajtás elrendelésének feltételei sem valósultak meg, ami ugyancsak indokolja a végrehajtás megszüntetését.

 

 

[3] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Álláspontja szerint érvényes szerződést kötött a felperesekkel, a támadott szerződéses rendelkezés nem tisztességtelen.

 

 

 

Az első- és a másodfokú ítélet

 

[4] Az elsőfokú bíróság a felperesek elleni végrehajtásokat megszüntette, az alperes fellebbezését elbíráló másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A bíróságok ítéletüket azzal indokolták, hogy a perbeli szerződés nem tartalmazza egyértelműen annak tárgyát: az a pénzösszeg, amelyet az alperes a felperesek rendelkezésére bocsátott, csupán hozzávetőlegesen került megállapításra, a 12.110.000 forint sem a kölcsön összege, hanem a felperesek finanszírozási igényének mértéke.

 

Hangsúlyozták: a peres felek a DH1 tv. és a DH2 tv. rendelkezései szerint elszámoltak egymással, ezért a kettős árfolyam alkalmazása, illetve az egyoldalú szerződésmódosítás lehetősége miatti érvénytelenség kérdését már nem kell a perben vizsgálni.

További megállapításaik szerint: az alperes az ügylet kockázatát feltárta a felperesek előtt, a felperesek ezt tudomásul vették és vállalták.

 

A szerződés VIII.12. pontja azonban tisztességtelen, mert a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II.5.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) 1.§ (1) bekezdés a), b) és j) pontjaiba ütközik. A tisztességtelen szerződési feltétel „kiesik" a szerződésből, így a közvetlen végrehajtás elrendelésének feltételei nem teljesültek, az okiratokat nem lehetett volna záradékkal ellátni.

 

 

 

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

 

[5] A jogerős ítélet ellen - hatályon kívül helyezése, elsődlegesen az első- vagy a másodfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára, másodlagosan az elsőfokú ítélet megváltoztatása, a keresetek elutasítása végett - az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Okfejtése szerint a perbeli szerződés VIII.12. pontja a „kizárólag" szót nem tartalmazza, ezért a szerződés rendelkezéséből nem következik, hogy a követelését kizárólag a könyvei és a nyilvántartásai alapján lehetne megállapítani. A felperesek a perben bizonyíthatják a könyveiben és a nyilvántartásaiban szereplő adatok ellenkezőjét, ezt viszont nem tették meg, de egyébként is a szerződésből, mint kötelemből fakad a magánjogi perben értelmezhető követelés, nem a nyilvántartásokból. Egy olyan szabály, ami elszámolási kérdést rendez, amivel szemben bizonyításnak van helye, nem lehet a régi Ptk. 209.§-a szerinti érvénytelenséget megalapozó szabály. A szerződés VIII.12. pontjában foglaltak nem ütköznek a jóhiszeműség és a tisztesség követelményébe és nem tekinthetők indokolatlannak sem, ezért a régi Ptk. 209.§ (1) bekezdése alapján nem is tisztességtelenek. A felperesek közokiratban foglaltan vállaltak kötelezettséget a szerződés teljesítésére, ezzel feljogosították őt a közvetlen végrehajtás kezdeményezésére, a közvetlen végrehajtás mint többletjogosultság a felperesek felhatalmazásán alapul. A közjegyzői ténytanúsítvány kiállításának alapjául nyilvánvalóan az alperes könyvei, nyilvántartásai szolgálhattak, hiszen ha a végrehajtás elrendeléséhez az ügyfél hozzájárulására is szükség lenne, vagy ha az ügyfél határozhatná meg a tartozásának pontos összegét, akkor ez kizárná annak lehetőségét, hogy a követelését közvetlen bírósági végrehajtás útján érvényesítse. Nem minősülhet tisztességtelennek a szerződési feltétel, ha azt jogszabály állapítja meg, vagy jogszabály előírásának megfelelően határozzák meg [régi Ptk. 209.§ (5) bekezdés]. Egyébként a ténytanúsítvány kiállítása és annak alapján a közvetlen végrehajtás elrendelése sem eredményezi azt, hogy az ügyfél a végrehajtás során ne kérhetné a követelés érvényes létrejöttének vizsgálatát vagy a tartozás összegének korlátozását, amennyiben az adott összeg az ő nyilvántartása alapján, de az ügyfél számításától eltérően került meghatározásra. A végrehajtás megszüntetése iránti per az egyik speciális jogi eszköz, ami az adósok rendelkezésére áll, ez a jogintézmény biztosítja annak lehetőségét, hogy az általa megállapított összeget a bíróság felülvizsgálja, ha azt a felperes vitatja. Jól felfogott érdeke egy hitelintézetnek, hogy a folyósított kölcsön adatait nyilvántartsa, a követelése összegét folyamatosan nyomon kövesse, hiszen ez elengedhetetlen a kölcsönszerződésből eredő igényeinek az érvényesítéséhez, mindehhez a szükséges személyi állománnyal és infrastruktúrával rendelkezik. A hitelintézet ügyfele a részére megküldött bankszámla-kivonatok, egyéb elszámolások alapján rendszeresen értesülhet a tartozása összegéről, azt panasz vagy kifogás útján vitathatja.

 

Rámutatott arra: a perben eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták, hogy ha részleges érvénytelenség állapítható meg (nem a szerződés teljes érvénytelensége), akkor legfeljebb csak a követelés összegszerű meghatározása lehet kérdéses. Ilyen esetben a felperesnek meg kell jelölnie a végrehajtás korlátozásának mértékét. A perbeli esetben tisztességtelenül alkalmazott árfolyamrés a felperesek által tudomásul vett felülvizsgált elszámolás szerint sem volt, így nem is lehetett kihatással a végrehajtani kívánt követelés összegére.

 

Hangsúlyozta: a perben korábban eljárt bíróságok azon megállapítása, hogy a szerződés nem tartalmazza a szerződés tárgyát, jogszabálysértő, továbbá az 1/2016. PJE határozatba is ütközik, de a jogegységi határozatban foglaltak figyelembevétele nélkül is megállapítható a jogerős döntés jogellenessége, mivel a szerződés tárgya, tehát a forintban folyósított kölcsönnek a folyósítás napján érvényes árfolyamon kiszámított, devizában (kirovó pénznemben) rögzült összege pontosan megállapítható a szerződésből. A felperesek részére CHF-kölcsönt bocsátott rendelkezésre, amikor a szerződés a kölcsön kifejezést „használja" CHF devizanemben meghatározott összeget „ért" a kirovó pénznem szerinti kölcsön összegen. A szerződés II.1. pontja is megerősíti, hogy a kölcsön CHF összegben került nyilvántartásra. A felperesek CHF-ben való törlesztést vállaltak szerződéses főkötelemként. A nyilvántartás alapja CHF, a törlesztési főszabály pedig CHF-ben való törlesztést ír elő, más pénznemben való teljesítés esetén deviza eladási árfolyamon kiszámított CHF összeget fordít az éppen esedékessé vált kötelezettség teljesítésére. A felperesek az általa megküldött elszámolást elfogadták, ezen magatartásukkal a tőke és a kamat esetében is konvalidálva az elszámolással érintett szerződés létrejöttét, a követelés átváltása vonatkozásában is véglegesítve a felülvizsgált elszámolásban foglaltakat, azaz a szerződés tárgya részletesen és kimerítően meghatározott. A szerződés I.1. pontja kifejezetten rögzítette, hogy a tartozás tényleges összege a II.1. pontban írtak szerint kerül megállapításra. A szerződés II.1. pontja rögzítette azt a számítási módot, amellyel a folyósított kölcsön CHF-ben nyilvántartott összege pontosan megállapítható, a kölcsönt forintösszegben folyósította és a CHF összegben tartja nyilván. A szerződés tárgya pontosan annyi CHF, mint amennyi forintra a folyósítás napján a finanszírozási igény kielégítéséhez szükséges összeg megvásárlásához a felpereseknek szükségük volt, az alperes ezen a napon érvényes számlakonverziós deviza vételi árfolyamán számítva.

 

 

[6] A felperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására és felülvizsgálati költségük megtérítésére irányult. Álláspontjuk szerint a DH1 és a DH2 tv. alapján az árfolyamrés és a tisztességtelenül felszámított kamattöbblet nyomán keletkezett fogyasztói túlfizetéseket kell elszámolni, akként, hogy a túlfizetéseket tőketörlesztésként kell figyelembe venni, a két törvény rendelkezéseit a végrehajtás megszüntetési perben nem kell alkalmazni. Keresetükben nem hivatkoztak az árfolyamrés alkalmazásának, illetve a kamatemelés tisztességtelenségére, egyébként is elszámolásra csak a szerződés érvénytelensége megállapítása iránti perekben kerülhet sor.

Kiemelték: a szerződés VIII.12. pontja a már említett Kormányrendelet kógens jogszabályi rendelkezéseibe ütközik, ezért is tisztességtelen, de azért is, mert a jóhiszeműség és a tisztesség követelményét sértve egyoldalúan a fogyasztók hátrányára bontja meg a felek közötti szerződéses egyensúlyt. A Legfelsőbb Bíróság Pfv.I.20.652/2007/4. számú határozata értelmében a Pp. 369.§-a szerint folyamatban lévő perben is lehetőség van annak megállapítására, hogy az okirat záradékolása törvénysértő.

 

 

 

 

A Kúria döntése és jogi indokai

 

[7] A felülvizsgálati kérelem megalapozott.

 

A Pp. 270. § (2) bekezdésében, valamint a 275. § (3) és (4) bekezdésében foglaltak együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálatot anyagi jogi, vagy eljárásjogi jogszabálysértés egyaránt megalapozhatja; utóbbi azonban csak akkor ha annak az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással volt.

 

 

[8] Az alperes felülvizsgálati kérelme két kérdéskört érintett: egyrészt azt, hogy a peres felek meghatározták-e a perbeli szerződés tárgyát, másrészt azt, hogy a szerződés VIII.12. pontjában foglaltak megfelelnek-e a jóhiszeműség és a tisztességesség követelményének.

 

 

[9] A szerződés tárgyának meghatározása kapcsán a Kúria a következőkre mutat rá: a régi Ptk. 523. § (1) bekezdésének megfelelően a kölcsönszerződés tárgya meghatározott pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, illetőleg ennek az igénybevétele.

    A régi Ptk. 522. § (1) bekezdése a bankhitel-szerződés fogalmát határozza meg, amely szerint bankhitel szerződésben a pénzintézet arra vállal kötelezettséget, hogy jutalék ellenében meghatározott hitelkeretet tart a másik szerződő fél rendelkezésére, és a keret terhére - a szerződésben meghatározott feltételek megléte esetén - kölcsönszerződést köt, vagy egyéb hitelműveletet végez.

Mindezek szerint a kölcsönszerződés tárgya meghatározott pénzösszeg kölcsönadása, a bankhitelszerződésben viszont a pénzintézet meghatározott hitelkeret rendelkezésre tartását és a hitelkeret korlátai között kölcsönszerződés kötését (vagy más hitelművelet végzését) helyezi kilátásba. Bankhitelszerződés esetén a pénzintézettel szerződő fél nem köteles igénybe venni (lehívni) az ígért összeget, szemben a kölcsönszerződéssel, melynek esetén az adós valójában kötelezettséget vállal arra, hogy a szerződés megkötésekor vagy későbbi időpontban elfogadja (átveszi) a pénzintézet által átadott összeget. Bankhitel szerződés esetén a pénzintézettel szerződő fél a hitelkeret rendelkezésére tartásáért jutalékot (províziót) fizet, amelynek mértéke általában kisebb a kamat mértékétől; ugyanakkor a visszterhes kölcsönszerződés alapján az adós a pénzhasználat ellenében kamat fizetésére válik kötelessé.

 

 

[10]    A perbeli esetben a peres felek szerződésüket ugyan kölcsönszerződésnek nevezték, de annak rendelkezéseiből, valamint a felpereseknek a szerződéssel kapcsolatos közokiratba foglalt nyilatkozatából az állapítható meg, hogy valójában bankhitelszerződést kötöttek: abban állapodtak meg, hogy az alperes meghatározott keretösszeget tart a felperesek rendelkezésére, amely összeg keretén belül a felperesek szakaszosan, építkezésük készültségi fokának megfelelően jelezhetik igényüket a továbbépítéshez szükséges összeg átutalására, a pénzintézet pedig a szerződésben meghatározott folyósítási feltételek maradéktalan megvalósulását követő 8 munkanapon belül folyósítja az adott összeget. Abban is megállapodtak a szerződő felek, hogy a rendelkezésre tartási időszak alatt a felperesek a még nem folyósított összeg után rendelkezésre tartási jutalékot kötelesek fizetni, amelynek mértéke szerződéskötéskor évi 1% volt (a szerződés III.4. pontja), míg a „kifolyósított" kölcsönösszeg után a felpereseket 4,5% kamat és 1,5% kezelési költség megfizetése terhelte.

A szerződésben foglaltaknak megfelelően az alperes négy részletben folyósította a felpereseknek az általuk igényelt összeget, a folyósítások időpontjában jöttek létre az adott (folyósított) összegekre vonatkozó kölcsönszerződések, melyekhez (a „kifolyósításokhoz") már nem volt szükség külön kölcsönszerződések aláírására.

A kifejtettekből az a következtetés vonható le, hogy a szerződő felek nem kölcsönszerződést, hanem bankhitelszerződést kötöttek, amelyben meghatározták a szerződés tárgyát: a felperesek rendelkezésére bocsátott és rendelkezésére tartott összeget. Mindezek szerint a perbeli szerződés nem ütközik a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakba.

 

 

[11]    A szerződéskötéskor még hatályos - 2014. március 15-től hatálytalan - Kormányrendelet 1. § (1) bekezdés a) pontját érintően arra mutat rá a Kúria: az „egyoldalú értelmezés" azt jelentené, hogy kizárólag a bank határozhatná meg, hogy egy szerződéses feltételt, kikötést hogyan kell érteni és alkalmazni, a bankkal szerződő fél erre vonatkozó jogait pedig kizárnák, megfosztva őt attól, hogy értelmezhesse a szerződési kikötéseit, illetve vitathassa a pénzintézet értelmezését.

Az adott esetben azonban nem zárták ki a felperesek jogát és lehetőségét: az alperes a nyilvántartása alapján valóban meghatározta a felperesek tartozásának összegét, a felpereseknek azonban a jogviszony fennállása alatt, a megszűnésekor (a felmondáskor) és azt követően is lehetőségük volt arra, hogy nyomon kövessék tartozásuk alakulását és annak törlesztését. Közölhették és érvényre juttathatták az alperes álláspontjától eltérő álláspontjukat, és annak a lehetősége is rendelkezésükre állt, hogy végső soron - vita esetén - ezt akár perben is megtegyék.

 

 

[12]    A Kormányrendelet 1. § (1) bekezdés b) pontját illetően hangsúlyozza a Kúria, hogy az alperes eleget tett a szerződésből eredő kötelezettségének: jutalék ellenében a szerződésben meghatározott hitelkeretet a felperesek rendelkezésére tartotta, illetve a folyósítási feltételek maradéktalan teljesülését követően az egyes részösszegeket a felperesek részére átutalta. Mivel az alperes az átutalással a maga részéről eleget tett a szerződésből eredő kötelezettségének, érdekében állt az, hogy figyelemmel kísérje a felperesek visszafizetési kötelezettségének teljesítését. Általánosságban kimondható: ha a pénzintézet nem találja szerződésszerűnek az adós teljesítését, nem zárható el attól, hogy felszólítsa teljesítésre és a felszólítás eredménytelensége esetén felmondja a jogviszonyt. A pénzintézet jogszabály (a Számviteli törvény és a régi Hpt.) rendelkezései alapján köteles követeléseinek nyilvántartására, és nem jogsértő az sem, ha követelése összegének (az adós oldaláról a tartozás összegének) közlésekor a saját kimutatásait veszi alapul, figyelemmel arra is, hogy a tartozás fennállását és a közölt összeg nagyságát az adósok vitathatják.

A perbeli szerződés VIII.12. pontjában foglaltak támpontot adnak a tartozás összegének a megállapításához, de nem biztosítanak kizárólagos jogosultságot az alperesnek hiszen a felperesek vitathatták a tartozás fennállását és az alperes által kimutatott összegét, a végrehajtani kért tartozás összegét. A végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti per a pénzintézet nyilvántartásain alapuló követelés vitatásának egyik eszköze.

 

 

[13]    A Kormányrendelet 1. § (1) bekezdés i) pontjával összefüggésben kiemeli a Kúria: tisztességtelen lenne, ha a pénzintézet ok nélkül hárítaná át a bizonyítási terhet a fogyasztóra, azonban ez az adott esetben nem történt meg. A végrehajtási záradékolás alapja valóban az alperes közlése volt és ez a közlés kitért a tartozás összegére is, de vita esetén mindez nem több mint az alperes nyilatkozata: a perben nem a szerződés VIII.12. pontja határozza meg a bizonyítási terhet, hanem a Pp. rendelkezései. A Pp. 164. § (1) bekezdésének megfelelően a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Abban az esetben ha egy adós nem kifogásolja időben az alperes által kimunkált összeget és a tartozás végrehajtási szakba kerül, a végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti perben a bizonyítás már az általános szabályok szerint is a pert indító adóst (felperest) terheli: a Pp. 164. § (1) bekezdésének megfelelően rá hárul annak igazolása, hogy nem, vagy nem a kimutatott összeggel tartozik.

 

Mindezek szerint: akkor lenne tisztességtelen a szerződés VIII.12. pontja, ha amellett, hogy kizárólagos jogosultságot adna az alperesnek a tartozás összegének meghatározására, egyben megvonná a felperesek ezzel kapcsolatos jogait és lehetőségeit. Az adott esetben azonban mindez nem állapítható meg, ezért a támadott szerződéses kikötés nem tisztességtelen.

Megjegyzi a Kúria: a régi Ptk. 209. § (5) bekezdése értelmében nem minősülhet tisztességtelennek a szerződési feltétel, ha azt jogszabály állapítja meg, vagy jogszabály előírásának megfelelően határozzák meg.

A Kúria az előbbiekben vázolt álláspontját a Pfv.I.21.783/2016/5. számú határozatában is kifejtette.

 

 

[14]    A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmében foglaltak kapcsán utal arra a Kúria: a Vht. 23/C. §-a tartalmazza a végrehajtási záradékolás alaki és tartalmi követelményeit. A végrehajtást kérőnek meg kell jelölnie a kötelezettség tárgyát, mennyiségét (összegét) és jogcímét, hiszen ezek nélkül a végrehajtás nem rendelhető el. A végrehajtási záradékolásnál, a végrehajtás elrendelésekor a közjegyző azt nem vizsgálhatja, hogy alapos-e a végrehajtást kérő követelése.

 

A Legfelsőbb Bíróság Pfv.I.20.652/2007/4. számú ítéletének azt a megfogalmazását amely szerint a Pp. 369. §-ára alapított végrehajtási perben is lehetőség van annak megállapítására, hogy az okirat záradékolása törvénysértő, akként kell értelmezni, hogy ez a megállapítás csak akkor lehetséges ha a végrehajtás megszüntetésére, illetőleg korlátozására a Vht. 41. § vagy 56. §-a szerint a bírósági végrehajtási eljárás keretében nincs lehetőség (Pp. 366. §).

 

 

[15]    A Kúria a kifejtettek értelmében a Pp. 275. § (4) bekezdésében foglaltak szerint a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a jogszabályoknak megfelelő (a keresetet elutasító) új határozatot hozott.

 

 

Záró rész

 

[16]    A Kúria a Pp. 270. § (1) bekezdése értelmében alkalmazott Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a pervesztes felpereseket az alperes együttes (első és másodfokú, valamint felülvizsgálati) költségének megfizetésére. Az együttes perköltség összegének meghatározásakor figyelemmel volt az alperes által a másodfokú eljárás során lerótt 1.572.800 forint fellebbezési illeték, a felülvizsgálati eljárás során lerótt 1.966.000 forint felülvizsgálati eljárási illeték, valamint az alperes képviseletét ellátó jogi képviselő ügyvédi munkadíjának 1.000.000 forint összegére. Ez utóbbi meghatározásánál a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (1), (5) bekezdéseiben és a 4/A. § (1) bekezdésében foglaltakat alkalmazta.

 

 

A felperesek az illeték viselésére kiterjedően részleges költségmentességben részesültek, ezért a le nem rótt kereseti illetéket a bírósági eljárásban a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. § (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a 14. §-ban foglaltak alapján az állam viseli.

 

 

A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson bírálta el.

 

Budapest, 2017. június 28.

 

dr. Harter Mária s.k. a tanács elnöke,

dr. Mocsár Attila Zsolt előadó bíró s.k.,

dr. Sándor-Szőke Zsuzsanna s.k. bíró