Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


C-118 - a főtanácsnok indítványáról

2018.11.16

c-118-fotanacsnok---kep.png

 

A jelen ügy egy sor, főként magyar bíróságoktól érkezett, devizában nyilvántartott hitelszerződésekben szereplő kikötések érvényességére vonatkozó jogvitával kapcsolatban a 93/13/EGK irányelv rendelkezéseinek értelmezésére irányuló előzetes döntéshozatal iránti kérelem közé illeszkedik.

 

Felhívom mindenki figyelmét arra, hogy az irányelv, melynek értelmezéséről van szó, 1993-as. Pontosan 25 éves.

 

Hazánk közel 15 éve csatlakozott az euróai unióhoz, a csatlakozás előtt évekig tartott a felkészülés, az uniós jogok megismerése, átvétele. Mi mégis ott tartunk, hogy a bíróságok nem tudják (vagy nem merik) alkalmazni a fogyasztóvédelmi uniós szabályokat.

 

Hány éve is tartanak hazánkban a devizahiteles perek, melyekbe az az indítvány is „illeszkedik”? Az első perek 2010 körül indulhattak. Már 8 éve!

 

Hány éve mondta ki Orbán és Rogán, majd az egész kormánypárt hogy becsapták és megtévesztették a bankok az emberek millióit? 7 éve! Ez bizony 2011 őszén lett közismert.

 

A bíróságaink ismerkednek az unisó fogyasztóvédelmi elvekkel. Miért nem ismeri száz százalékosan minden bíró? Kinek is jó mindez? Tegyétek fel a kérdést bátran és gondolkodjatok a válaszon! Kinek jó ez? A bankok által becsapott százezreknek egészen biztosan nem. Ez a bizonytalanság kizárólag a törvényeket és fogyasztóvédelmi ajánlásokat teljesen figyelmen kívül hagyó bankoknak jó.

 

A banki károsult ellen az Erste már végrehajtást indított:

 

Az említett szerződést az alapeljárás felei közjegyzői okiratba foglalták, így az adós nemteljesítése esetén a szerződés bármilyen magyar bíróság előtti peres eljárás nélkül végrehajthatóvá vált.

2016. április 12‑én a közjegyző a bank kérelme alapján elrendelte a szerződés végrehajtását.

 

Az 1. kérdés:

 

A kérdést előterjesztő bíróság jelzi, hogy a jogalkotó beavatkozása (megj: tisztességtelen az árfolyamrés) miatt az eljáró bíróság többé nem állapíthatja meg a devizában nyilvántartott kölcsönszerződés érvénytelenségét, mivel a beavatkozás megszüntette az érvénytelenségnek okot adó helyzetet, ami maga után vonja a kölcsönszerződés érvényességét, így a fogyasztó továbbra is köteles viselni az árfolyamkockázat okozta pénzügyi terheket. Mivel a fogyasztó pontosan e kötelezettség alól akart mentesülni a bankkal szembeni kérelem benyújtásával, ellentétes volna az ő érdekeivel, ha az eljáró bíróság érvényesnek nyilvánítaná az említett szerződést.

 

Világos a helyzet ugye? Az egész szerződés tisztességtelen lenne, így nem kerülhetne sor a végrehajtásra sem, ha a törvényhozás nem „javította” volna meg a szerződést!

 

Ezt az előterjesztő bíróság pontosan megfogalmazza:

 

A kérdést előterjesztő bíróság szerint nyilvánvaló, hogy a magyar jogalkotó egy sor törvény 2014‑ben való elfogadásával kifejezetten azzal az eredménnyel módosította a kölcsönszerződések tartalmát, hogy azzal a bankok javára befolyásolja az eljáró bíróságok döntését.

 

Az előterjesztő bíró pontosan jelzi azt is, hogy mi a probléma a jogegységi határozatokkal:

 

Egyébiránt a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a Kúria polgári jogegységi határozatai, különösen a 2013. december 16‑i 6/2013 PJE határozat megtiltják a bíróság számára az alapügyben szereplőhöz hasonló kölcsönszerződések érvénytelenségének megállapítását. E bíróság jelzi, hogy e polgári jogegységi határozatok meghozatala során nem biztosított sem a törvényes bíró kijelölése, sem pedig a tisztességes eljárás feltételeinek a betartása. Noha az erre irányuló eljárás nem kontradiktórius, olyan határozatot eredményez, amely a peres bírósági kontradiktórius eljárásokban eljáró bírákra nézve kötelező.

 

Nézzük mit jelent ez az idegen szó? Nézzük a C-89/08. sz ügy ítéletét:

 

„A kontradiktórius eljárás elve főszabály szerint nem csupán azt a jogot biztosítja az eljárásban részes felek mindegyike számára, hogy megismerjék és megvitassák az ellenérdekű fél által a bírósághoz benyújtott beadványokat és észrevételeket, és nem csupán azt zárja ki, hogy a közösségi bíróság olyan tények és dokumentumok alapján hozza meg a határozatát, amelyekről a felek vagy a felek valamelyike nem szerezhetett tudomást, és amelyekről emiatt nem is állt módjukban kifejteni az álláspontjukat. Ez az elv főszabály szerint a felek azon jogát is magában foglalja, hogy tudomást szerezzenek a bíróság által hivatalból felhozott azon jogi természetű jogalapokról, amelyekre a határozatát alapítani szándékozik, és azokat megvitassák.”

 

http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=78655&pageIndex=0&doclang=HU&mode=req&dir=&occ=first&part=1

 

Minden sorsa iránt érdeklődő devizahiteles tudja, hogy a Kúria „titkos” szakmai anyagra alapozva hozta meg a 6/2013-as jogegységi határozatát. A szakmai anyagot a Magyar Nemzeti Bank készítette. A szakmai anyagot sem a Kúria, sem az MNB nem hajlandó nyilvánosságra hozni. Tehát a PJE létrejöttének eljárása nem volt kontradiktórius.

 

Most következzen egy olyan szabály, melyet hazánkban a bíróságok teljesen figyelmen kívül hagynak:

 

Fontos hangsúlyozni, hogy ezen ítéletben a Bíróság emlékeztetett azon ítélkezési gyakorlatára, amely kimondja, hogy főszabály szerint a bíróságnak nincs lehetősége többek között a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése alapján arra, hogy a tisztességtelen kikötést annak tartalma módosítása útján kiegészítse. A bíróságok kizárólag a tisztességtelen kikötés alkalmazásának mellőzésére kötelesek annak érdekében, hogy az ne váltson ki kötelező joghatásokat a fogyasztó vonatkozásában.

 

Miért hagyják ezt a szabályt figyelmen kívül a bíróságok? Azért mert a Kásler perben a bíróság enyhítette ezt a szabályt!!!

 

A Bíróság pontosan emiatt enyhítette a szabályt a 2014. április 30‑i Kásler és Káslerné Rábai ítéletben (C‑26/13, EU:C:2014:282). Abban az ügyben olyan szerződésről volt szó, amelynek teljesítése az érvénytelen szerződéses kikötések – illetve azoknak jogszabályi vagy rendeleti rendelkezésekkel való helyettesítése – nélkül lehetetlenné vált volna.

Ahogyan az a 2014. április 30‑i Kásler és Káslerné Rábai ítélet (C‑26/13, EU:C:2014:282) 85. pontjából kitűnik, a Bíróság által alkalmazott megoldás tehát ez utóbbi azon óhaján alapul, hogy megvédje a fogyasztót a szerződés megsemmisítésének negatív következményeitől, lehetővé téve azon nemzeti szabály alkalmazását, amelynek értelmében lehetőség van a fogyasztói kölcsönszerződés érvénytelen kikötéseinek a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével való helyettesítésére.

A Bíróságnak eljárása során gondja volt arra, hogy emlékeztessen a felek közötti valós egyensúly helyreállításának célkitűzésére, amely valóban magában foglalja többek között a fogyasztó érdekeinek figyelembevételét, ami azonban nem vezethet a szerződéses egyensúly megbontásához vagy akár a szerződés megsemmisítéséhez

 

Nocsak-nocsak! Ezek szerint a Kásler pernek köszönhető, hogy „meggyógyítják” a semmis szerződéseket a bíróságok? Beírják utólag a szerződésbe a hiányzó kamatlábat, törlesztő részletet, THM-et sőt még a kölcsön összegét is?

 

Van azonban egy olyan kifejezés, amelyre mindenképpen nagyon kell figyelnünk a jövőben. Ez a „felek közötti valós egyensúly helyreállítása”. Milyen egyensúlyról és ennek a helyreállításáról beszélhetünk (majd) akkor, ha bankok a devizaárfolyam várható változásáról hazudtak a szerződéskötés során? Ha az árfolyamkockázatismertetés teljesen félrevezető volt? Gondoljátok végig! Volt egyensúly?

 

A főtanácsnok előveszi a bankok kedvenc érvét:

 

Ahogyan azt a Bíróság ezen ítéletben hangsúlyozta, a szerződés egésze megsemmisítésének főszabály szerint az a következménye, hogy a részletekben megfizetendő fennmaradó kölcsönösszeg azonnal esedékessé válik, ami azzal a kockázattal jár, hogy meghaladja a fogyasztó pénzügyi képességeit, és ezért jobban bünteti őt, mint a hitelezőt, amely ennek következtében lehetséges, hogy nem lesz annak elkerülésére ösztönözve, hogy ilyen kikötéseket illesszen az általa kínált szerződésekbe

 

Könnyű belátni, hogy több ponton is hamis ez az érvelés. Tény, hogy a bankok szándékosan kötöttek tisztességtelen szerződéseket. Ha ebből a tényből kifolyólag a károsult adósnak anyagi kára keletkezik, akkor azt a kárt köteles a bank megtéríteni. Ha erre önként nem hajlandó, akkor bíróságnak kell erre köteleznie. Ha ilyen kártérítésre nem kerül sor, akkor mi tartja vissza a bankrendszert attól, hogy máskor is figyelmen kívül hagyja a fogyasztóvédelmi szabályokat? Az égvilágon semmi! Ha nincs visszatartó erő, ha nincs szankció, akkor egész egyszerűen nem veszik figyelembe a bankok a törvényeket.

Ha a bank hibájából a szerződés semmis, akkor ugyan mitől lenne egyből esedékes az adósság megfizetése? Miért is kellene az adósnak eladnia az otthonát azért, hogy a tisztességtelen banknak azonnal fizessen? Mi akadályozná meg a bíróságot, hogy részéletfizetést írjon elő az adósnak, olyan havi összeggel, melyet képes fizetni.

Jól látható, hogy a Kásler per kapcsán a fogyasztóvédelem teljesen kibicsaklott. Átment bankvédelembe…

 

Ezt észleli a főtanácsnok is:

Márpedig, ha a nemzeti bíróság jogosult lenne arra, hogy a tisztességtelen kikötések tartalmát módosítsa, e lehetőség sérthetné e cél megvalósítását. E jogosultság ugyanis hozzájárulna annak a visszatartó erőnek a megszüntetéséhez, amely az eladók vagy szolgáltatók tekintetében jelentkezik az ilyen tisztességtelen feltételeknek a fogyasztók vonatkozásában való puszta és egyszerű alkalmazhatatlansága következtében, mivel az eladók vagy szolgáltatók továbbra is alkalmazni próbálnák az említett feltételeket annak tudatában, hogy még ha azok érvénytelenségét meg is állapítanák, a szerződést a nemzeti bíróság a szükséges mértékben továbbra is kiegészíthetné oly módon, hogy az említett eladók vagy szolgáltatók érdekei biztosítottak legyenek

 

 

A főtanácsnok meghatározza az elérendő célt:

Ahogyan a Bíróságnak már lehetősége volt hangsúlyozni, az uniós jogalkotó által a 93/13 irányelvben követett cél a felek közötti egyensúly helyreállítására irányul, főszabály szerint ugyanakkor fenntartva a szerződés egészének érvényességét, és nem a tisztességtelen feltételeket tartalmazó összes szerződés megsemmisítése a cél.

 

Mikor lehet ezt a célt kitűzni? Akkor, ha a „felek közötti egyensúlyt” kivánjuk helyreállítani. Az árfolyamkockázat perében-ügyében azonban semmilyen egyensúlyról sem lehet beszélni.

 

Úgy tűnik, az eljárás során a főtanácsnokot valaki alaposan félretájékoztatta, ugyanis az alábbi megállapítást teszi:

 

az átváltásról szóló törvény a 2/2014. PJE azon megállapításából indul ki, hogy az árfolyamkockázat az érvényes szerződések esetén a hiteladóst terheli, és a kikötések tisztességessége bíróság előtt nem, illetve csak a jogegységi határozatban megjelölt szempontok mentén és esetekben vitatható.

 

Nagy baj lenne, ha így lenne! Ha előírná a 2/2014. PJE, hogy milyen szempontok alapján lehet perelni a bankokat azért, mert becsapták és megtévesztették az embereket.

 

Az alábbi állítást képtelen vagyok értelmezni:

 

a törvény logikája éppen az, hogy annak ellenére, hogy a 93/13/EGK irányelv 4. cikke (2) bekezdésének értelmezése alapján a szerződés lényegi elemét, a főszolgáltatás részét képező árfolyamkockázati előírás tisztességtelenségének vizsgálata nem lehetséges, a fogyasztók törvényi beavatkozás útján, valamiféle segítséget kapjanak hiteleik további törlesztéséhez.

 

Kérem, valaki segítsen megérteni!

 

Végül a főtanácsnok lehetőséget ad arra, hogy az eljáró hazai bíróság kikerülje a PJE megállapításait:

 

Márpedig rámutatok, hogy a Kúria által elfogadott jogegységi határozatok ugyan kötelezőek a magyar bíróságokra nézve, de egyáltalán nem akadályozzák azokat abban, hogy megvizsgálják az eléjük tárt szerződések uniós joggal való összhangját, sem azt, hogy adott esetben e jognak megfelelő döntést hozzanak, eltérve a jogegységi határozattól az uniós jog elsőbbségének elve alapján.

 

Remélem világos mindenkinek? Az uniós jog a jogegységi határozat felett áll!!!

 

 

Amennyiben a Bíróság a jogegységi határozatban foglaltakkal ellentétes következtetésre jut, a jogegységi határozat felülvizsgálatára kerülhet sor annak érdekében, hogy az egységes jogalkalmazás az uniós jognak megfelelő legyen a továbbiakban.

 

Végül arról, hogy miért fontos a főtanácsnok indítványa? Gyakran előfordul, hogy a meghozott ítélet hivatkozik a főtanácsnok indtványára, anélkül hogy pontosan idézné. Volt olyan is, hogy az ítélet jelentősen eltért az indítványtól.

 

A teljes indítvány:

http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=207807&pageIndex=0&doclang=HU&mode=req&dir=&occ=first&part=1&cid=1620370