Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Curia C-630/17 ítélet - horvát devizahitel

2019.02.16

c-630---kep.png

Részletek a sajtóközleményből:

 

2017. július 14-én hatályba lépett egy olyan, az alapügy tekintetében esetlegesen alkalmazandó nemzeti törvény, amely azon hitelszerződések visszaható hatályú semmisségét írja elő, amelyeket Horvátországban olyan külföldi hitelezővel kötöttek, amely nem rendelkezik az előírt, horvát hatóságok által kiadott engedélyekkel vagy jogosítványokkal.

 

 Az Općinski sud u Rijeci (fiumei városi bíróság) úgy véli egyrészt, hogy ha bebizonyosodik, hogy a szóban forgó szerződést Horvátországban kötötték, az immár semmisnek minősülhet, másrészt hogy e szabályozás sértheti a Raiffeisenbank pénzügyi szolgáltatások nyújtására vonatkozó szabadságát.

 

… jóllehet Horvátország azt állítja, hogy az uniós jog nem alkalmazható a szóban forgó szerződésre, mert azt Horvátország Unióhoz való csatlakozását megelőzően kötötték, ezen érvnek nem adható hely, mert a szerződés ezen időpontot követően továbbra is joghatásokat vált ki.

 

Azzal kapcsolatban, hogy minősíthető-e „fogyasztóval kötött szerződésnek” az olyan hitelszerződés, amelyet az adós a lakóhelyéül szolgáló ingatlanán főként turistaszállás-adói szolgáltatás nyújtása érdekében végzendő felújítási munkák céljából kötött, a Bíróság megállapítja, hogy az adós kizárólag akkor hivatkozhat az említett rendelkezésekre, ha az említett szerződésnek e szakmai tevékenységgel való kapcsolata olyan csekély, hogy nyilvánvalóan kitűnik, hogy az említett szerződés alapvetően magáncélokra irányul, aminek vizsgálata a nemzeti bíróság feladata.

 

A Bíróság megállapítja, hogy az uniós joggal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében a hitelszerződések és az e szerződéseken alapuló egyéb jogi aktusok megkötésük időpontjáig visszaható hatállyal semmisek, amennyiben azokat egy, a szolgáltatás címzettje szerinti tagállamtól eltérő tagállamban székhellyel rendelkező, olyan hitelezővel kötöttek, amely nem rendelkezik minden előírt, az e tagállam illetékes hatóságai által kibocsátott engedéllyel.

 

 

------------- REKLÁM ---------------

 

Már nyolc éve számolunk be

hazai és külföldi

devizahiteles perekről.

 

Támogass minket az SZJA 1%-val! 

  

18144741-1-42  

 

Arany Liliom Alapítvány

 

 

 Így az alapítványon keresztül

 a Hiteles Mozgalmat támogatod!

 

Közvetlen támogatás

adománnyal:

 

Magnet Bank 16200216-00245469

 

 

 

 

Részletek az indítványból és a döntésből:

 

 

6. inditv       2007. január 5‑én Anica Milivojević (a továbbiakban: felperes), aki a Horvát Köztársaság állampolgára, és férje, aki azóta elhunyt, 47 000 euró összeget érintően egyszeri kölcsönre vonatkozó szerződést kötött a Raiffeisenbank St. Stefan‑Jagerberg‑Wolfsberg eGennel (a továbbiakban: alperes), amelynek székhelye az Osztrák Köztársaságban található. Ezt az összeget készpénzben az alperes ausztriai székhelyén folyósították, és a szóban forgó szerződést egy horvátországi közvetítő segítségével kötötték meg, aki e segítség fejében jutalékot kapott.(5) A felperes – részben magánéleti okokból, részben pedig lakásoknak a turisztikai piacon történő bérbeadása érdekében – az otthonának bővítése és felújítása céljából kért kölcsön.(6) Nem vitatott, hogy az alperes nem rendelkezett a horvát nemzeti bank engedélyével arra vonatozóan, hogy a Horvát Köztársaság területén jelzálogfedezetű kölcsönök nyújtása céljából pénzügyi szolgáltatásokat nyújtson.

 

8. inditv       2015. április 23‑án a felperes keresetet nyújtott be az alperes ellen a kérdést előterjesztő bírósághoz a 2007. január 5‑i, egyszeri kölcsönre vonatkozó szerződés (a továbbiakban: szerződés) és a 2007. január 12‑én közjegyző előtt tett biztosítéki nyilatkozat semmisségének megállapítása iránt, valamint a jelzálogjog ingatlannyilvántartási bejegyzésének törlése iránt.

 

 

A horvát jog

A fogyasztói hitelről szóló törvény

16      A fogyasztói hitelről szóló módosított törvény 19 j. cikke, amely „A szerződések semmissége és a semmisség joghatásai” címet viseli, az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1)      Amennyiben a hitelszerződést olyan hitelező vagy hitelközvetítő kötötte, aki nem rendelkezik a fogyasztóihitel‑közvetítői szolgáltatások nyújtásához vagy a fogyasztóihitel‑közvetítői minőségben való eljáráshoz szükséges engedéllyel, a szerződés semmis.

 

A nemzetközi jellemzőkkel rendelkező hitelszerződések semmisségéről szóló törvény

20       … „A hitelszerződések semmissége” című 3. cikke így rendelkezik:

„(1)      A Horvát Köztársaság területén adósok és engedéllyel nem rendelkező hitelezők által megkötött, nemzetközi elemekkel rendelkező hitelszerződések semmisek.

 

21      ….  „Az egyéb jogi aktusok semmissége” című 4. cikke így rendelkezik:

„Semmis az e törvény 3. cikke értelmében vett semmis szerződés alapján létrehozott vagy ahhoz kapcsolódó valamennyi közjegyzői okirat.”

 

22      A nemzetközi jellemzőkkel rendelkező hitelszerződések semmisségéről szóló törvénynek a semmisség joghatásait szabályozó 7. cikke így rendelkezik:

„A szerződő fél köteles a másik szerződő félnek visszaszolgáltatni mindent, amihez a semmis szerződés alapján hozzájutott, amennyiben pedig ez nem lehetséges, vagy a teljesítés természete miatt az eredeti állapot helyreállítására nincs lehetőség, megfelelő kártérítést kell fizetnie, amelynek összegét a bírósági határozat meghozatalának napján érvényes ár függvényében kell meghatározni.”

 

 

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

 

20.inditv      Az alperes előadja, hogy Horvátország területén soha nem kínált vagy nyújtott hitelszolgáltatásokat, így engedély nélküli hitelezőnek nem minősíthető. A hitelkérelmet a felperes írta alá, majd ezt követően az alperes részére annak ausztriai székhelyére küldte meg. A szerződést annak szövege szerint az Osztrák Köztársaságban kötötték meg.

 

21. inditv     Az alperes az osztrák joggal összhangban, kizárólag Ausztria területén működik. Az, hogy a szerződést horvát állampolgárokkal kötötték meg, nem jelenti azt, hogy az alperes Horvátország területén tevékenységet végzett. Az alperes azzal érvel, hogy a horvát jog kifejezetten lehetővé teszi a horvát állampolgárok számára, hogy külföldi hitelezőkkel szerződjenek,(7) és hogy a horvát jog szerint a kölcsönszerződéseket a hitelezőnek az ajánlat megtételének időpontjában fennálló székhelyén vagy lakcímén megkötöttnek kell tekinteni.(8) Az alperes rámutat arra, hogy a felperes Ausztriába ment, és felveti, hogy a 2017. július 14‑i törvény a felperes helyett miért az alperest érinti.

 

 

27      Noha az alapügyben nem vitatott, hogy a Raiffeisenbank olyan, a nemzetközi jellemzőkkel rendelkező hitelszerződések semmisségéről szóló törvény 2. cikke értelmében vett, „engedély nélküli hitelező” volt, amely egy másik tagállamban rendelkezik székhellyel, és amely nem rendelkezik a Hrvatska narodna banka (horvát központi bank) engedélyével arra vonatozóan, hogy a Horvátországban kölcsönöket nyújtson, a kérdést előterjesztő bíróság kiemeli, hogy a felek között nincs egyetértés bizonyos, többek között a szóban forgó szerződés megkötésének helyére vonatkozó ténykörülmények tekintetében. Míg a Raiffeisenbank azt állítja, hogy e szerződést Ausztriában kötötték, A. Milivojević kijelenti, hogy a szerződéskötés helye Horvátország.

 

28      Amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, A. Milivojević kijelentette, hogy a szóban forgó szerződést közvetítő által – amelynek jutalékot fizetett – kötötte azzal a céllal, hogy házát kibővítse és felújítsa, és ott bérbeadásra szánt apartmanokat alakítson ki. Ugyancsak e határozatból kitűnik, hogy nem lehet kizárni, hogy a kölcsönösszeg egy részét magáncélra használták fel. A. Milivojević egyébiránt megemlítette, hogy a hitelt az e tevékenységből eredő haszon segítségével szándékozik visszatéríteni.

 

33      Következésképpen e bíróságban felmerül először is az a kérdés, hogy a nemzetközi jellemzőkkel rendelkező hitelszerződések semmisségéről szóló törvény összeegyeztethető‑e az EUMSZ 56. és EUMSZ 63. cikkel, mivel úgy véli, hogy e szabályozás sértheti a Raiffeisenbank pénzügyi szolgáltatások nyújtására vonatkozó szabadságát. Az említett bíróság kételkedik abban, hogy a horvát kormány által e törvény visszaható hatályú alkalmazásának alátámasztásául előadott célok igazolhatnának ilyen sérelmet.

 

34      A kérdést előterjesztő bíróság rámutat továbbá, hogy a Vrhovni sud (legfelsőbb bíróság, Horvátország) által értelmezett, fogyasztói hitelről szóló törvény nem alapozhatja meg az e módosított törvény hatálybalépését, azaz a 2015. szeptember 30‑át megelőzően kötött hitelszerződések semmisségének megállapítását.

 

38      E körülmények között az Općinski sud u Rijeci – Stalna služba u Rabu (fiumei városi bíróság – rabi állandó kirendeltség) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„1)      Úgy kell‑e értelmezni az [EUMSZ] 56. és [EUMSZ] 63. cikket, hogy azokkal ellentétes a [Horvátországban] engedély nélküli hitelezővel kötött, nemzetközi jellemzőkkel rendelkező kölcsönszerződések semmisségéről szóló törvény; […], különösen e törvény 10. cikke, amely előírja (a hivatkozott törvény 1. cikke és 2. cikkének első francia bekezdése értelmében vett) adós és (az ugyanezen törvény 1. cikke és 2. cikkének első francia bekezdése értelmében vett) engedély nélküli hitelező között létrejött kölcsönszerződésből következő vagy azon alapuló kölcsönszerződések és egyéb jogi aktusok semmisségét, annak ellenére, hogy azokat e törvény hatálybalépése előtt kötötték meg, és e semmisséget a megkötésük időpontjától kezdve írja elő, azon következménnyel, hogy az egyes szerződő feleknek vissza kell fizetniük a másik félnek a semmis szerződés alapján kapott összegeket, és ha ez nem lehetséges, vagy a teljesítés jellege ellenkezik a visszatérítéssel, a bírósági határozat meghozatalának időpontjában irányadó árak alapján vagyoni formában nyújtott megfelelő kártérítést kell fizetniük?

 

2)      Az [1215/2012 rendeletet], különösen a 4. cikkének (1) bekezdését és 25. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétesek a [Horvátországban] engedély nélküli hitelezővel kötött, nemzetközi jellemzőkkel rendelkező kölcsönszerződések semmisségéről szóló törvény 8. cikkének (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezések, amelyek megállapítják, hogy az e törvény értelmében a nemzetközi jellemzőkkel rendelkező kölcsönszerződésekkel kapcsolatos jogvitákban az adós az engedély nélküli hitelező ellen azon állam bíróságai előtt indíthat keresetet, ahol a hitelező székhelye található, vagy az engedély nélküli hitelező székhelyétől függetlenül az adós saját lakóhelye, illetve székhelye szerinti bíróságok előtt, míg az engedély nélküli hitelező a hivatkozott törvény értelmében kizárólag azon állam bíróságai előtt indíthat keresetet az adós ellen, amelyben az adós lakóhellyel vagy székhellyel rendelkezik?

 

3)      Az 1215/2012 rendelet 17. cikkének (1) bekezdése és az egyéb uniós jogi vívmányok rendelkezései értelmében vett fogyasztói szerződésről van e szó, ha a kölcsön kedvezményezettje olyan természetes személy, aki szállásadói tevékenység végzése és turisták számára magánszálláshely szolgáltatás nyújtása céljából kötött üdülőapartmanokba történő beruházásra irányuló kölcsönszerződést?

 

4)      Úgy kell e értelmezni az 1215/2012 rendelet 24. cikkének 1. pontjában foglalt rendelkezést, hogy a kölcsönszerződés és a vonatkozó biztosítéki nyilatkozatok semmisségének megállapítására és az ingatlan nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjog törlésére irányuló eljárás elbírálására a Horvát Köztársaság bíróságai rendelkeznek joghatósággal, ha a kölcsönszerződésből eredő kötelezettségek teljesítésének biztosítása céljából az adósnak a Horvát Köztársaság területén található ingatlanaira alapították a szóban forgó jelzálogjogot?”?

 

39      A horvát kormány azt állítja, hogy a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel az első kérdés vizsgálatára, mivel a szóban forgó szerződést 2007. január 5‑én, azaz a Horvát Köztársaság Unióhoz való csatlakozását, 2013. július 1‑jét megelőzően kötötték. Álláspontja szerint a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel valamely tagállam által előzetes döntéshozatal céljából előterjesztett, az uniós jog értelmezésére vonatkozó kérdés megválaszolására, ha azok a ténykörülmények, amelyek között e jogot alkalmazni kellene, e tagállam Unióhoz történt csatlakozását megelőzően jöttek létre. A tárgyaláson e tagállam azt állította továbbá, hogy e szerződést 2012 folyamán felmondták.

 

Az első, a második és a harmadik kérdés elfogadhatóságáról

44      A Raiffeisenbank, valamint a horvát kormány az első kérdés hipotetikus jellegére hivatkozik, és kijelenti, hogy nem nyert bizonyítást, hogy a nemzetközi jellemzőkkel rendelkező hitelszerződések semmisségéről szóló törvény alkalmazandó a jelen ügyben.

 

Az első kérdésről

68      Amint az a horvát kormány által előterjesztett írásbeli és szóbeli észrevételekből kitűnik, a nemzetközi jellemzőkkel rendelkező hitelszerződések semmisségéről szóló törvényt olyan, nagyszámú horvát állampolgár védelmének céljából fogadták el, akik olyan hitelezőkkel kötöttek hitelszerződéseket, amelyek tevékenységüket anélkül gyakorolják, hogy azt a horvát központi bank megfelelő módon engedélyezte volna. E tekintetben a horvát kormány rámutatott, hogy a 2000 és 2010 közötti években mintegy 3000 hitelszerződést kötöttek engedély nélküli hitelezők, hozzávetőleg 360 millió euró értékben. Állítása szerint e szabályozást végső megoldásként fogadták el, azt követően, hogy több, ezt megelőzően elfogadott jogalkotási aktus eredménytelenül kísérelte meg e szerződések joghatásainak orvoslását, ami igazolja annak visszaható hatályú alkalmazását. Az említett szabályozás célja tehát a közrendnek, valamint a pénzügyi szektor jóhírnevének és megfelelő működésének fenntartása, a gyengébb szerződő fél védelme és különösen a fogyasztók jogainak a védelme.

75      A fenti megfontolások összességére tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 56. cikket akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló tagállami szabályozás, amely előírja többek között az adós és egy másik tagállamban székhellyel rendelkező, az első tagállam illetékes hatóságai által tevékenysége gyakorlása céljából kibocsátott engedély nélküli hitelező között az első tagállamban létrejött hitelszerződés vagy az azon alapuló egyéb jogi aktusok semmisségét akkor is, ha azokat az említett szabályozás hatálybalépését megelőzően kötötték.

 

 

A második kérdésről

 

78      Amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, a nemzetközi jellemzőkkel rendelkező hitelszerződések semmisségéről szóló törvény 8. cikkének (1) és (2) bekezdése az adós számára biztosítja azt a jogot, hogy választhasson azon tagállam bíróságai, amelynek területén az engedély nélküli hitelező székhelye található és a lakóhelye szerinti bíróságok között, míg a hitelezőnek az adósa lakóhelye szerinti bírósághoz kell fordulnia.

79      A nemzetközi jellemzőkkel rendelkező hitelszerződések semmisségéről szóló törvény 1. cikkének (1) bekezdése értelmében azt alkalmazni kell minden, Horvátországban adós és engedély nélküli hitelező között létrejött szerződésre, anélkül hogy figyelembe kellene venni az adós minőségét, azaz hogy fogyasztóról vagy eladóról/szolgáltatóról van szó.

 

84      E megfontolásokra tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1215/2012 rendelet 4. cikkének (1) bekezdésével és 25. cikkével ellentétes az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló tagállami szabályozás, amely az e rendelet hatálya alá tartozó, nemzetközi jellemzőkkel rendelkező hitelszerződésekkel kapcsolatos jogvitákban lehetővé teszi az adós számára, hogy az e tagállam illetékes hatóságai által e tevékenységnek a tagállam területén való gyakorlása céljából kibocsátott engedély nélküli hitelező ellen akár azon állam bíróságai előtt indítson keresetet, ahol a hitelező székhelye található, akár az adós saját lakóhelye, illetve székhelye szerinti bíróságok előtt, míg az említett hitelező által az adós ellen indított kereset elbírálására vonatkozó joghatóságot fenntartja azon állam bíróságainak, amelynek területén az adós lakóhellyel vagy székhellyel rendelkezik, függetlenül attól, hogy ez utóbbi fogyasztó vagy eladó/szolgáltató.

 

 

A harmadik kérdésről

 

91      Ami konkrétabban az olyan személyt illeti, aki kettős céllal köt szerződést olyan felhasználásra, amelynek egyik része szakmai tevékenységére, másik része pedig magáncélokra irányul, a Bíróság megállapította, hogy ez a személy csak abban az esetben hivatkozhat az említett rendelkezésekre, ha az említett szerződésnek az érdekelt fél szakmai tevékenységével való kapcsolata olyan csekély, hogy az mellékesnek tekinthető, és így összességében véve elhanyagolható szerepet játszik abban az ügyletben, amely miatt a szerződés megkötésre került (2018. január 25‑i Schrems ítélet, C‑498/16, EU:C:2018:37, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

 

93      E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság figyelembe veheti azt, hogy A. Milivojević kijelentése szerint a szóban forgó hitelszerződést háza felújítása céljából vette fel, ahol többek között bérbeadásra szánt apartmanokat szándékozott kialakítani, nem kizárva ugyanakkor azt, hogy a felvett összeg egy részét magáncélra használták fel. A jelen ítélet 91. pontjából következően ehhez hasonló körülmények között A. Milivojević kizárólag akkor tekinthető úgy, mint aki fogyasztói minőségben kötötte meg a szóban forgó szerződést, ha a szerződés és a turistaszállás‑adói szolgáltatások nyújtásából álló szakmai tevékenység közötti kapcsolat olyannyira mellékes és elhanyagolható, hogy nyilvánvalóan kitűnik, hogy e szerződést alapvetően magáncélból kötötték.

 

94      E megfontolásokra tekintettel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1215/2012 rendelet 17. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy nem minősülhet e rendelkezés értelmében „fogyasztónak” az az adós, aki a lakóhelyéül szolgáló ingatlanán főként turistaszállás‑adói szolgáltatás nyújtása céljából végzendő felújítási munkák céljából kötött hitelszerződést, kivéve ha azon művelet körülményeinek összessége fényében, amely céljából a szerződés létrejött, e szerződésnek e szakmai tevékenységgel való kapcsolata olyan csekély, hogy nyilvánvalóan kitűnik, hogy az említett szerződés alapvetően magáncélokra irányul, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

 

A negyedik kérdésről

 

101    A jelen ügyben a szóban forgó szerződés és a jelzálogjog alapítására vonatkozó közjegyzői okirat semmissé nyilvánítására irányuló kérelmekkel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy azok olyan kötelmi jogon alapulnak, amelyre kizárólag az alperessel szemben lehet hivatkozni. Következésképpen e kérelmek nem tartoznak az 1215/2012 rendelet 24. cikkének (1) pontjában foglalt kizárólagos joghatósági szabály hatálya alá.

102    Ezzel szemben, ami a jelzálogjog bejegyzésének ingatlan‑nyilvántartásból való törlése iránti kérelmet illeti, meg kell jegyezni, hogy a jelzálogjog, miután azt a vonatkozó nemzeti szabályozás által előírt formai és érdemi szabályoknak megfelelően létrehozták, dologi jognak minősül, amely erga omnes fejti ki joghatásait.

105    E megfontolásokra tekintettel a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1215/2012 rendelet 24. cikke 1. pontjának első bekezdését akként kell értelmezni, hogy e rendelkezés értelmében „ingatlanon fennálló dologi joggal” kapcsolatos keresetnek minősül egy ingatlant terhelő jelzálogjognak az ingatlan nyilvántartásból való törlése iránti kereset, de nem tartozik e fogalom alá egy hitelszerződés és az e szerződésből eredő követelés biztosítékául szolgáló jelzálogjog alapítására vonatkozó közjegyzői okirat semmisségének megállapítása iránti kereset.

 

 

Ezzel a C-630 üggyel kapcsolatban itt mindent megtaláltok:

http://curia.europa.eu/juris/liste.jsf?language=hu&num=C-630/17&td=ALL