Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Curia Főtanácsnok javaslat - részletek - C-483/16

2018.01.16

c-483-fotan---kep--02.png

 

Részletek:

 

1.         A jelen esetben ismét olyan ügyről van szó, amelynek hátterét azon nagy számban előforduló, devizában nyilvántartott fogyasztói kölcsönszerződések képezik, amelyeket ezelőtt néhány tagállamban, köztük Magyarországon kötöttek.

 

3.        A 93/13 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:

„A tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását.”

 

4.        A Polgári Törvénykönyvről szóló, 2014. március 14‑ig hatályos 1959. évi IV. törvény 239/A. §‑ának (1) bekezdése így rendelkezett:

„A fél a szerződés érvénytelenségének vagy a szerződés egyes rendelkezései érvénytelenségének (részbeni érvénytelenség) megállapítását a bíróságtól anélkül is kérheti, hogy az érvénytelenség következményeinek alkalmazását is kérné.”

 

15.      2008. május 7‑én Sziber Zsolt Szeder Mónikával együtt fogyasztóként eljárva svájci frankban nyilvántartott, de forintban folyósított és forintban törlesztendő kölcsönszerződést, valamint az e kölcsönszerződés mellékletét képező ingatlan‑jelzálogszerződést kötött az ERSTE Bank Hungary Zrt.‑vel (a továbbiakban: ERSTE Bank). A kölcsönszerződés akként rendelkezett, hogy a kölcsön törlesztőrészleteinek kiszámítása során a bank eladási árfolyamát kell alkalmazni, míg az előre folyósított összeget a bank vételi árfolyama alapján kellett forintra átszámítani. A szerződés egyoldalú szerződésmódosítási (kamat‑, díj‑ és költségemelési) jogot is biztosított a pénzügyi intézménynek.

 

16.      Mivel Sziber Zsolt a szerződést jogellenesnek ítélte, keresetet indított a Fővárosi Törvényszék (Magyarország) előtt. Utólag módosított keresetében Sziber Zsolt elsődlegesen azt kérte, hogy a bíróság számos okból állapítsa meg a szerződés teljes érvénytelenségét, mivel

i. a szerződés nem tartalmazza az egyes törlesztőrészletek, különösen a tőke és a kamattartalom összegét, így az lehetetlen szolgáltatásra irányul;

ii. forinthitelszámlára nem lehet devizaösszeget teljesíteni; iii. a szerződésben nem tisztázott a devizakonverziós árfolyam típusa;

iv. a pénzügyi intézmény nem tett eleget a felelős hitelbírálat követelményének, többek között az árfolyamkockázatra is kiterjedő adósi teljesítőképesség‑vizsgálatot illetően, valamint

v. nem világos és nem érthető tájékoztatás folytán a fogyasztó számára nem volt megítélhető az árfolyamkockázat mértéke.

 

17.      Sziber Zsolt másodlagosan csak egyes szerződési feltételek tisztességtelenségének, ezáltal pedig érvénytelenségének megállapítását kérte. Különösen azt állította, hogy a szerződés VII.2. pontja tisztességtelen, amennyiben a fogyasztó, aki nem részesült világos és érthető tájékoztatásban, nem tudta teljes egészében felmérni az árfolyamkockázat mértékét. Álláspontja szerint a szerződés VIII.13. pontja azért tisztességtelen, mert a banknak szerződés‑kiegészítési jogot biztosító banki hirdetmény úgy vált a szerződés részévé, hogy az sérti a felek közötti szerződési egyensúlyt. Sziber Zsolt azt is előadta, hogy a II.1. pontban (törlesztőrészletek meghatározása a banki hirdetmény szerint), a III.2. pontban (kamatláb és annak változó mértéke), valamint a III.3. pontban (kamat emelésének joga) foglalt szerződési feltételek tisztességtelenek, ezáltal pedig semmisek.

 

18.      E tekintetben Sziber Zsolt azt állította, hogy nem tudta felmérni az árfolyamkockázat mértékét. Ezenkívül előadta, hogy

i. a törlesztőrészleteknek a pénzügyi intézmény hirdetménye szerinti meghatározására, továbbá

ii. a kamatlábra és annak változó mértékére, valamint

iii. a kamat emelésének jogára vonatkozó feltételek tisztességtelensége e feltételeket semmissé teszi.

 

19.      Az eljárás során ugyanakkor módosult az alkalmazandó nemzeti jogszabályok némelyike, és további szabályok kerültek bevezetésre. A magyar bíróságok előtt ugyanis nagy számban indítottak a Sziber Zsolt által indított keresethez hasonló vagy azzal megegyező kereseteket. A Kúria a Bíróság Kásler ítéletét(4) figyelembe véve 2014. június 16‑án kimondta, hogy a fogyasztói kölcsönszerződésekben foglalt bizonyos szerződési feltételek tisztességtelenek. Mindazonáltal a Kúria e szerződéseket nem nyilvánította semmisnek, úgy határozva, hogy bizonyos szerződési feltételek módosíthatók. Különösen, a Kúria kimondta, hogy a deviza alapú kölcsönszerződésekben átszámítási árfolyamokként alkalmazott vételi és eladási árfolyamok helyébe a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyama lép. A fogyasztó által korábban teljesített túlfizetéseket a pénzügyi intézménynek vissza kellett térítenie.(5)

 

20.      Mivel a devizában nyilvántartott kölcsönszerződések megkötése elterjedt gyakorlat volt, a magyar jogalkotó úgy határozott, hogy a Kúria ítélkezési gyakorlatát jogszabályi szintre emeli, az ezen ítélkezési gyakorlatból eredő következmények kezelése érdekében pedig konkrét eljárási szabályokat állapított meg. Különösen, elfogadásra került a fenti 6–14. pontban hivatkozott DH1, DH2 és DH3 törvény (a továbbiakban: a szóban forgó nemzeti jogszabályok).

 

21.      Az új jogi háttér alapján a kérdést előterjesztő bíróság megállapította, hogy a törlesztőrészletek átszámítása során az ERSTE Bank eladási árfolyamának alkalmazása és a bank egyoldalú szerződésmódosítási joga érvénytelen. Következésképpen a Sziber Zsolt által e szerződési feltételek alapján az ERSTE Bank részére teljesített összegek kifizetése jogalap nélkül történt, és azokat vissza kellett téríteni. Ezenkívül arra az esetre, ha Sziber Zsolt további követeléseket kívánna érvényesíteni, a kérdést előterjesztő bíróság felhívta őt arra, hogy a DH2 törvény 37. §‑ában foglalt rendelkezésekkel összhangban módosítsa a keresetét. Sziber Zsolt azonban nem tett eleget e felhívásnak.

 

22.      Mivel Sziber Zsolt elmulasztotta módosítani a keresetét, a Fővárosi Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az ügy fennmaradó kérdéseit érdemben nem tudja elbírálni. A DH2 törvény 37. §‑a értelmében a pert meg kellett volna szüntetni. Ugyanakkor, mivel e bíróságnak kétségei merültek fel néhány uniós jogi rendelkezés helyes értelmezését és bizonyos nemzeti jogszabályok e rendelkezésekkel való összeegyeztethetőségét illetően, 2016. augusztus 29‑i végzésében akként határozott, hogy felfüggeszti a tárgyalást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:….(megj: majd a későbbi idézetekben).

 

24.      A jelen eljárásban írásbeli észrevételeket terjesztett elő az ERSTE Bank, a magyar kormány és a Bizottság. A 2017. október 24‑i tárgyaláson szóban is előadták érveiket.

 

31.      A szóban forgó nemzeti jogszabályok alapvetően minden, 2004. május 1‑je és 2014. július 26. között a pénzügyi intézmény és a fogyasztó között létrejött deviza alapú (devizában nyilvántartott vagy devizában nyújtott és forintban törlesztett) vagy forint alapú olyan kölcsönszerződésre alkalmazandók, amely az e jogszabályokban tisztességtelennek nyilvánított vagy ilyennek vélelmezett szerződési feltételeket tartalmaz. E szerződési feltételek törlésre kerülnek (és ahol indokolt, a helyükbe más szerződési feltételek lépnek), a devizában nyilvántartott szerződéseket pedig forintban nyilvántartott szerződésekre kell átváltani. A pénzügyi intézmények kötelesek a fogyasztóknak elszámolást küldeni annak érdekében, hogy meghatározzák az előbbiekből eredő pénzügyi következményeket. A fogyasztók által túlfizetett összegeket vissza kell téríteni részükre.

 

32.      A fentiek mellett úgy tűnik, hogy a szóban forgó nemzeti jogszabályok Sziber Zsolt esetében már kifejtették azt a joghatást, hogy az általa tisztességtelennek ítélt szerződési feltételeket semmissé tegyék. Azok az állítások, amelyek a Sziber Zsolt által a kérdést előterjesztő bíróság előtt érvényesített követeléseket egyebekben alátámasztják, összességében úgy tűnik, hogy olyan belső jogi rendelkezéseken alapulnak, amelyek nem kapcsolódnak az uniós jog alkalmazandó rendelkezéseihez (ideértve, amennyire meg tudom ítélni, a 93/13 irányelvet is); ezek az állítások a következőkkel kapcsolatosak: azzal, hogy a pénzügyi intézmény az adósi teljesítőképesség‑vizsgálatot illetően nem tett eleget a felelős hitelbírálat követelményének, továbbá azzal, hogy nem lehet megfizetni a különböző törlesztőrészleteket, mivel nem jelölték meg azok összegét, valamint azzal, hogy forinthitelszámlára nem lehet devizaösszeget teljesíteni.

 

33.      A fentiek alapján úgy tűnik számomra, hogy a kérelem elfogadhatatlan, mivel a jogi és ténybeli háttér ismertetése nem elég részletes ahhoz, hogy a Bíróság az EUMSZ 267. cikk alapján hasznos választ adhasson.

 

 

1.      Az első és a második kérdés

35.      Első és második kérdésével, amelyek együtt vizsgálhatók, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a 93/13 irányelv 7. cikkének (1) bekezdésével ellentétesek‑e az olyan nemzeti jogszabályok, amelyek a DH2 törvény 37. §‑ában foglaltakhoz hasonló követelményeket vezetnek be az olyan fogyasztók által indított kereseteket illetően, akik valamely meghatározott időszakban olyan kölcsönszerződést kötöttek, amely tisztességtelen szerződési feltételeket tartalmaz.

 

36.      Mindjárt az elején figyelembe kell venni, hogy a 93/13 irányelv által bevezetett védelmi rendszer azon az elgondoláson alapul, hogy a fogyasztó mind tárgyalási lehetőségei, mind pedig információs szintje tekintetében hátrányos helyzetben van az eladóhoz vagy a szállítóhoz képest.(9) E hátrányos helyzetet illetően az irányelv 6. cikkének (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a tisztességtelen feltételek nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve. E rendelkezést azon nemzeti jogszabályokkal egyenértékűnek kell tekinteni, amelyek a nemzeti jogrendben a közrendi szabályok jellegével bírnak.(10) E rendelkezés arra irányul, hogy a szerződő felek jogai és kötelezettségei tekintetében a szerződés által megállapított formális egyensúlyt a szerződő felek egyenlőségét helyreállító, valódi egyensúllyal helyettesítse.(11)

 

38.      A fentiek alapján világosnak tűnik, hogy a jelen ügyben előterjesztett kérdéseket nem lehet elvontan megválaszolni, hanem azok a belső jog releváns rendelkezéseinek elmélyült és a konkrét ügyre vonatkoztatott értékelését igénylik.

 

39.      Ez elvileg olyan értékelés, amelynek lefolytatására a nemzeti bíróság van a legkedvezőbb helyzetben. A szóban forgó nemzeti szabályozásnak ugyanis lehetnek olyan releváns vonatkozásai, amelyekkel kapcsolatban előfordulhat, hogy azokról nem tájékoztatták a Bíróságot. Ráadásul a szóban forgó konkrét szabályok, valamint az érintett tagállam egyéb kulcsfontosságú rendelkezései vagy elvei közötti kölcsönhatás sem biztos, hogy világos a Bíróság számára. Mindez különösen érvényes a jelenlegihez hasonló ügyben, amelyben – a felek által benyújtott beadványok és az ügyben tartott tárgyalás ellenére – a jogvita bizonyos ténybeli vonatkozásai, valamint a releváns belső jogi szabályok hatálya és tartalma továbbra sem átláthatók.

 

41.      Felfogásom szerint a jelen eljárás alapvető jelentőségű kérdése a következő: a DH2 törvény 37. §‑ához hasonló nemzeti szabályok biztosítják‑e az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elveinek tiszteletben tartását?

 

42.      A kérdést előterjesztő bíróság felhívja a Bíróság figyelmét a szóban forgó nemzeti szabályozás bizonyos konkrét vonatkozásaira. Amennyiben az állítólag tisztességtelen szerződési feltételek érvénytelenítése érdekében a fogyasztó által indított kereset a szóban forgó nemzeti jogszabályok hatálya alá tartozó szerződéseket érinti, e kereset csak akkor elfogadható (illetve, ha már folyamatban van az eljárás, a kereset vizsgálata csak akkor folytatható), ha a felperes i. a szerződés érvénytelenségéből eredő jogkövetkezmények alkalmazását kéri a bíróságtól, ii. az érvénytelenség jogkövetkezményei közül a szerződés érvényessé vagy a határozathozatalig terjedő időre történő hatályossá nyilvánítását kéri a bíróságtól, valamint iii. határozott, összegszerűen megjelölt kereseti kérelmet terjeszt elő, amely tartalmazza a felek közötti elszámolást is (a továbbiakban együtt: a szóban forgó eljárási követelmények).

 

43.      A nemzeti bíróság hangsúlyozza, hogy e követelményeknek nem kell teljesülniük az olyan fogyasztók által indított érvénytelenségi keresetek esetében, akik nem a szóban forgó nemzeti szabályozás hatálya alatt járnak el, továbbá hogy e követelmények megnehezíthetik a fogyasztók számára a 93/13 irányelv alapján őket megillető jogok gyakorlását.

 

44.      Amennyiben ez így van, először azt kell megvizsgálni, hogy teljesül‑e az egyenértékűség kritériuma.

 

a)      Az egyenértékűség elve

45.      Meg kell bizonyosodni arról, hogy a szóban forgó nemzeti jogszabályok a Sziber Zsoltéhoz hasonló helyzetben nem kedvezőtlenebbeke a belső jogra alapított hasonló keresetekre vonatkozó szabályokhoz képest. Felfogásom szerint hasonló helyzetnek az olyan fogyasztó helyzete tekinthető, aki valamely pénzügyi intézménnyel kölcsönszerződést kötött, és a DH2 törvény 37. §‑án kívüli egyéb nemzeti jogszabályi rendelkezések (például a Polgári Törvénykönyvben vagy a kereskedelmi jogszabályokban foglalt, kötelező jellegű szabályok) alapján kívánja elérni e szerződés teljes vagy részleges érvénytelenítését.(14)

 

46.      Az utóbbi típusú eljárásokban – amelyekre, ha jól értem, a korábbi (2014. március 14‑ig hatályos) Polgári Törvénykönyv 239/A. §‑a és az új (2014. március 15‑től hatályos) Polgári Törvénykönyv 6:108. §‑a vonatkozik – a szóban forgó eljárási követelményeknek nem kell teljesülniük ahhoz, hogy a kereset elfogadható legyen (illetve annak vizsgálata folytatható legyen azokban az eljárásokban, amelyek az új jogszabályok hatálybalépésének időpontjában folyamatban voltak). Következésképpen biztosan kijelenthető, hogy e követelmények további erőfeszítést kívánnak a felperestől annak megjelölése során, hogy „mit és miért” kér.

 

47.      Mindez azonban nem jelenti azt, hogy nem teljesül az egyenértékűség követelménye. Álláspontom szerint ugyanis téves lenne a szóban forgó eljárási követelményeket a releváns összefüggésektől elszigetelten vizsgálni, mint azt a kérdést előterjesztő bíróság látszólag teszi.

 

52.      Mint azt említettem, a jelen ügy hátterét azon nagy számban előforduló, devizában nyilvántartott fogyasztói kölcsönszerződések képezik, amelyeket ezelőtt Magyarországon kötöttek, és amelyek miatt utólag nagyon sok keresetet indítottak nemzeti bíróságok előtt. E szerződések gyakran tartalmaztak tisztességtelen feltételeket. A magyar jogalkotó – a Kúria 2014. június 16‑i azon határozata(19) alapján, amely levonta a Bíróság Kásler ítéletéből(20) eredő megfelelő következtetéseket – a DH1, a DH2 és a DH3 törvény elfogadásával egyszer és mindenkorra meg kívánta oldani e helyzetet. Ennek érdekében azt az eszközt választotta, hogy e konkrét helyzetben egyszerűbb és gyorsabb utat biztosít a fogyasztóknak a jogaik bíróság előtti érvényesítéséhez, ezzel együtt ugyanakkor tiszteletben tartva az érintett pénzügyi intézmények védelemhez való jogát.

 

54.      Úgy tűnik számomra, hogy a magyar kormány nagyon helyesen állítja, hogy – a fent említett két eljárás egyetlen olyan eljárássá történő összevonása folytán, amelynek során a jogvita bizonyos vonatkozásainak (bizonyos szerződési feltételek tisztességtelenségének) értékelése nem a bíróságra marad, hanem jogszabály mondja ki azt, a bíróság megállapításaiból eredő jogi következmények meghatározása pedig egyszerűbbé válik (azáltal, hogy a felperesnek világosan meg kell jelölnie a követeléseit) – a 93/13 irányelv alapján az érintett fogyasztókat megillető jogok tekintetében biztosított védelem az új törvények által szabályozott helyzetekben meglehet még hatékonyabb is, mint az általános szabályok által biztosított védelem. Általánosabban úgy tűnik, hogy az új eljárások mind a fogyasztók, mind pedig a pénzügyi intézmények vonatkozásában növelik a jogbiztonságot, továbbá ahol lehetséges, elkerülik az olyan összetett és hosszadalmas bírósági eljárásokat, amelyek túlterhelhették volna a nemzeti bírósági szervezetrendszert és ellentmondásos ítélkezési gyakorlatot eredményezhettek volna.

 

56.      A fenti okok alapján úgy vélem, hogy az alapeljárásban irányadó nemzeti szabályok összhangban vannak az egyenértékűség elvével.

 

b)      A tényleges érvényesülés elve

 

57.      Ezek után azt kell eldönteni, hogy a szóban forgó eljárási követelmények a tényleges érvényesülés elvével is összhangban vannak‑e.

 

58.      A fentiekben kifejtett megfontolások alapján igazán úgy tűnik, hogy összhangban vannak. Már kifejtettem, hogy a szóban forgó nemzeti jogszabályok olyan eljárásokat alakítanak ki, amelyek az ügy körülményeire tekintettel valószínűbb, hogy a fogyasztók és a pénzügyi intézmények közötti viták egyszerűbb, gyorsabb és kevésbé költséges rendezését teszik lehetővé.

 

59.      Mindenesetre nehezen értem, hogy a fenti 42. pontban említett első két követelményt hogyan lehetne olyanoknak tekinteni, mint amelyek az új törvényekkel érintett fogyasztók számára lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé teszik a 93/13 irányelv alapján őket megillető jogok gyakorlását. Meglehetősen csekélynek tűnik a fogyasztótól annak érdekében megkövetelt erőfeszítés, hogy egyrészt kérje a nemzeti bíróságtól a szerződés (teljes vagy részleges) érvénytelenségéből eredő jogkövetkezmények alkalmazását, másrészt pedig az érvénytelenség jogkövetkezményei közül a szerződés érvényessé vagy a határozathozatalig terjedő időre történő hatályossá nyilvánítását kérje e bíróságtól. Úgy tűnik számomra, hogy e követelmények nem igényelnek többet a fogyasztóktól, mint azt, hogy a bírósághoz intézett kérelmeiket világosabban és egyértelműbben fogalmazzák meg.

 

60.      Végeredményben úgy vélem, hogy – függetlenül az alkalmazandó jogi háttértől – a Sziber Zsolthoz hasonló helyzetben lévő fogyasztónak az eljárás során valamikor szükségképpen jeleznie kellene a bíróságnak, hogy a kölcsönszerződés részleges vagy teljes semmisségéből eredő jogi és pénzügyi következményekkel kapcsolatban milyen álláspontot képvisel.

 

61.      Ugyanezen megfontolásokat megfelelően alkalmazni kell a fenti 42. pontban említett harmadik követelményre. E követelmény értelmében a fogyasztóknak „határozott” és „összegszerűen megjelölt” kereseti kérelmet kell előterjeszteniük.(22) Más szavakkal, csupán azt az összeget kell megjelölniük, amelyet álláspontjuk szerint túlfizettek, és ezt egyértelműen kell megtenniük.

 

62.      Nem tűnik úgy számomra, hogy ez a felperesekkel szemben különösen megerőltető feladat lenne, különösen azért nem, mert viszonyítási alapként használhatják azt a részletes elszámolást, amelyet a pénzügyi intézmény a szóban forgó nemzeti jogszabályokkal érintett valamennyi fogyasztónak köteles megküldeni. Észszerűnek tűnik, hogy amennyiben a fogyasztó úgy véli, hogy a részére megküldött és általa elfogadott (vagy a nemzeti bíróság által véglegesnek nyilvánított) elszámolásokban figyelembe vett követeléseken kívül további követelései vannak, köteles legyen e dokumentumot benyújtani, az álláspontját kifejteni, az új követeléseket pedig összegszerűen megjelölni.

 

63.      A fentiek alapján nem látok egyetlen olyan körülményt sem az iratanyagban, amelynek alapján azt gondolhatnám, hogy az új követelmények általában véve lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé tehetik a fogyasztók számára, hogy a szóban forgó nemzeti jogszabályok hatálya alá tartozó területen gyakorolják a 93/13 irányelv alapján őket megillető jogokat.

 

64.      …. Az a körülmény azonban, hogy bizonyos fogyasztók a tétlenségük vagy mulasztásuk folytán kedvezőtlennek találhatják az új eljárásokat, nem jelenti azt, hogy csorbult a tényleges érvényesülés elve. A Bíróság ugyanis következetesen úgy ítélte meg, hogy annak szükségessége, hogy tiszteletben tartsák a tényleges érvényesülés elvét, nem terjedhet odáig, hogy teljes mértékben kompenzálják az érintett fogyasztó tétlenségét.(23)

 

67.      Azt javaslom tehát, hogy a Bíróság az első és a második kérdést akként válaszolja meg, hogy a 93/13 irányelv 7. cikke (1) bekezdését helyesen értelmezve azzal nem ellentétesek az olyan nemzeti jogszabályok, amelyek a DH2 törvény 37. §‑ában foglaltakhoz hasonló követelményeket támasztanak az olyan fogyasztók által indított keresetek vonatkozásában, akik valamely konkrét időszakban olyan kölcsönszerződéseket kötöttek, amelyek tisztességtelen szerződési feltételeket tartalmaznak.

 

2.      A harmadik kérdés

68.      Harmadik és egyben utolsó kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy a 93/13 irányelvben foglalt rendelkezések olyan helyzetekre is alkalmazandók‑e, amelyeknek nincs határon átnyúló elemük. Ezzel összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy az alapeljárásban vizsgálthoz hasonló helyzetben e határon átnyúló elem megnyilvánulhat‑e abban, hogy a kölcsönszerződést devizában tartották nyilván.

 

69.      Úgy tűnik, hogy e kérdés a Bíróságnak az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben hivatkozott ítélkezési gyakorlata téves értelmezésén alapul.

 

71.      Az eddigiek alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a harmadik kérdést akként válaszolja meg, hogy a 93/13 irányelvben foglalt rendelkezések olyan helyzetekre is alkalmazandók, amelyeknek nincs határon átnyúló elemük.

 

 

IV.    Végkövetkeztetés

72.      Végkövetkeztetésként azt javaslom, hogy a Bíróság a Fővárosi Törvényszék (Magyarország) által előterjesztett kérelmet nyilvánítsa elfogadhatatlannak.

 

73.      Vagylagosan azt javaslom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket az alábbiak szerint válaszolja meg:

–        a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK tanácsi irányelv 7. cikkének (1) bekezdésével nem ellentétesek az olyan nemzeti jogszabályok, amelyek a 2014. évi XL. törvény 37. §‑ában foglaltakhoz hasonló eljárási követelményeket támasztanak az olyan fogyasztók által indított keresetek vonatkozásában, akik valamely konkrét időszakban olyan kölcsönszerződéseket kötöttek, amelyek tisztességtelen szerződési feltételeket tartalmaznak;

–        a 93/13 irányelvben foglalt rendelkezések olyan helyzetekre is alkalmazandók, amelyeknek nincs határon átnyúló elemük.

 

 

A javaslat teljes szövege:

 

http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=198449&pageIndex=0&doclang=HU&mode=req&dir=&occ=first&part=1&cid=438880