Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy régi GVH ügy tanulságai 13 év elteltével

2018.04.04

egy-regi-gvh....---kep.png

 

Vj-111/2005/14

 

A GVH 2005-ös vizsgálatában nem a devizahitel legnagyobb csalásáról, a valódi árfolyamkockázat ismertetés elmaradásáról volt szó. Mégis érdemes megismerkedni most, 13 évvel később a GVH és később az ügyben eljáró bíróság szempontjairól.

 

2004-től a háztartási eladósodásban a devizahitelezés erősen növekvő szerepet játszik, az MNB adatai szerint év végére a devizahitelek aránya meghaladta a teljes háztartási hitelállomány negyedét. 

 

A devizaalapú hitelezés gyors térnyerését keresleti és kínálati, intézményi (lakástámogatás), valamint pénzpiaci tényezők is indokolják az MNB szerint. Egyrészt a lakosság általában alacsony kockázattudata, a pozitív tapasztalatok, illetve a likviditási korlát miatt a nagy összegű fogyasztási hitelek esetében a törlesztőrészletben tapasztalható különbség miatt, általában devizakonstrukciót választ. Másrészt hitelezői oldalról a háztartási hitel-piac felértékelődése, a növekvő verseny miatt a devizakonstrukciók állománynövelési és piacszerzési szempontból egyre jelentősebbé válnak. A hitelezők nagyobb összeget tudnak devizában, mint forintban kihelyezni. A kedvező nemzetközi pénzpiaci környezet alacsony kamatszintje pedig a törlesztőrészlet szempontjából régóta jelentős kamatkülönbözetet eredményez. Az új deviza-folyósítások zöme svájci-frank alapú hitel. 

 

A termékek kockázata az MNB véleménye szerint elsődlegesen abban rejlik, hogy a bankok és a pénzügyi vállalkozások a kamat-, illetve az árfolyamváltozásból eredő kockázatokat tovább hárítják az ügyfélre, ugyanakkor a háztartásoknak nincs természetes fedezete a felvállalt árfolyam- és kamatkockázattal szemben. Abban az esetben, ha az adós hitelfelvételi döntését egy jelentősebb összeg igénybevétele esetén a hitel felvételekor érvényes kamat- és árfolyamszint alapján maximalizálja, a pénzpiaci feltételek kedvezőtlen változása a megemelkedő törlesztőrészlet késedelmes teljesítéséhez, fizetésképtelenséghez vezethet. További kockázatot jelent, hogy a likviditáskorlátos ügyfelek közül devizahitelezés esetén - az egységnyi hitelre jutó alacsonyabb törlesztőrészlet miatt, olyan kör is forráshoz jut, amely a forintfinanszírozásból kiszorulna. 

 

 

Na itt álljunk meg egy pillanatra!

 

Már 2005-ben felmerült, hogy olyanok kapnak magas kockázattal rendelkező devizakölcsönt akik nem jogosultak forint kölcsönre.

 

Már akkor tudták, hogy ez tömeges fizetésképtelenséghez vezethet!

 

 

Az egyre szélesebb és egyben kockázatosabb ügyfélkört megcélozva a bankok az újabb hitelkonstrukciók kidolgozásánál egyre jobban igyekeznek oldani a háztartások likviditási (devizahitel, hosszabb futamidő) és vagyoni korlátját (csökkenő önerő). Ezáltal a bankok új, magasabb kockázatú, és hiteltörténettel nem rendelkező piaci szegmensekbe lépnek be, a hitelezés strukturális változásából eredő fontos kockázati tényező a teljes gazdasági ciklust átfedő hiteltörténetek hiánya. 

 

A törlesztőrészlet mértéke a hiteltermékek lényeges tulajdonsága. Deviza alapú konstrukciók esetén az árfolyamváltozásoktól függően bekövetkező esetleges részletváltozások révén lényegesen nagyobb az ügyfél kockázatvállalása, így a piaci ajánlatok mérlegelésekor alapvetően meghatározó, hogy a fogyasztó akar-e emelt kockázattal hitelterméket igénybe venni. 



A vizsgálat szerint a banki termékek, pénzügyi szolgáltatások esetében egyrészt alapvetően szükséges a fogyasztók körültekintő tájékozódása, másrészt a pénzpiacok az információáramlásra különösen érzékenyek és a piaci szereplők, így az OTP tájékoztatása is minél egyszerűbb döntést igénylő, gyors igénybevételre ösztönöz. 

 

A Tpvt. 8. § (1) bekezdése szerint tilos a fogyasztók megtévesztése a gazdasági versenyben. A (2) bekezdés a fogyasztómegtévesztésre alkalmas magatartások példálódzó felsorolását tartalmazza. Ezen belül az a) pont tiltja az áru ára, lényeges tulajdonsága tekintetében valótlan tény, vagy valós tény megtévesztésre alkalmas állítását, megtévesztésre alkalmas árujelzővel való ellátását, vagy az áru lényeges tulajdonságairól bármilyen más, megtévesztésre alkalmas tájékoztatás adását. 
A használt kifejezések értelmezéséről szóló 9. § előírja, hogy a mindennapi életben, illetve a szakmában elfogadott általános jelentés az irányadó annak megállapításánál, hogy a tájékoztatás a fogyasztók megtévesztésére alkalmas-e. 

 

A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény - ez a Tpvt.

 

A Tpvt. III. fejezetének, és azon belül is a fogyasztómegtévesztésre alkalmas magatartások tilalmára vonatkozó előírásoknak az a rendeltetése, hogy annak a fogyasztói döntésnek a szabadságát védje, amely szükségképpen kíséri a fogyasztók áruválasztását. Ez a döntés piaci léptékben is befolyásolható, nem tilalmazott magatartás, de versenyjogellenessé válik, ha tisztességtelensége megállapítható, mert a vásárlói kedvet fogyasztómegtévesztésre alkalmas magatartással kelti vagy fokozza, s így a fogyasztói érdeksérelem a fogyasztók versenytársaktól való jogellenes elvonásának lehetősége miatt a versenytársak jogszerűtlen hátrányát is okozhatja.

 

A teljes GVH döntés:

 

http://www.gvh.hu/dontesek/versenyhivatali_dontesek/dontesek_2005/4011_hu_vj-111200514.html

 

Nem a vizsgált ügy tárgya a lényeges, most 2018-ban, hanem a szempontok, az érvelés.

 

 

A GVH bírságból per lett! Részletek:

 

E körben rámutat a Fővárosi Ítélőtábla arra, hogy a jelen ügyben speciális tudást igénylő, bonyolult pénzügyi szolgáltatásról van szó. A vásárlók nagy része nem bankszakember, így különösen lényeges kérdés, hogy a fogyasztók a kínált hitelkonstrukciókról teljes és valós tájékoztatást kapjanak. Töretlen a bírói gyakorlat abban a kérdésben, hogy a pénzügyi szolgáltatások esetében kiemelkedően fontos a fogyasztók pontos, megfelelő tájékoztatása. Annál is inkább, mert - éppen a termék sajátosságai következtében - az értékesítési folyamatban a felek közötti bizalomnak is meghatározó szerepe van. A fogyasztók ismereteinek a banki szolgáltatások területén lévő hiányosságai, valamint a pénzügyi szervezetek szakmai hozzáértése iránti kényszerű bizalom igen hangsúlyossá teszi a fogyasztókat tájékoztató vállalkozások versenyjogi felelősségét. Miután a szolgáltatás - jellegéből fakadóan - a fogyasztói oldalt kiszolgáltatottá teszi, alappal várható el a vállalkozásoktól a teljes, alapos, korrekt, megbízható tájékoztatás. Csak így kerülhet a fogyasztó olyan helyzetbe, hogy megalapozottan hozzon döntést az adott banki szolgáltatás esetleges igénybevételéről.

 

A megalapozott fogyasztói döntés meghozatalának pedig kiemelkedő jelentősége van, hiszen e pénzügyi szolgáltatások érzékeny pontot érintenek: gyakran jelentős értékű (több millió forint értékű) szolgáltatásról van szó, amely a felek között általában hosszabb időtartamra - akár több évtizedre - szóló jogviszonyt hoz létre. Ezen túlmenően a jelen reklám tárgyát képező személyi kölcsönöket rendszerint labilis anyagi helyzete miatt azonnali financiális segítségre szoruló, és ezért kiszolgáltatott élethelyzetben lévő fogyasztók veszik igénybe. Így még hangsúlyozottabban kell jelentkeznie a felperesi vállalkozás azon kötelezettségének, hogy szolgáltatásairól teljes körű, valós és pontos információkat bocsásson a fogyasztók rendelkezésére.

 

A fogyasztók tájékozott döntés meghozatalára való képességét feltétlenül biztosítani kell, ellenkező esetben a fogyasztók gazdasági magatartása jelentős mértékben torzulhat, ez pedig jogilag tilalmazott.

 

Az üzleti vállalkozásoknak a fogyasztókkal szemben a belső piacon folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005/29/EK számú Irányelv szabályozási modellje szerint biztosítani kell, hogy a piac a végső felhasználók döntéséhez szükséges információkat rendelkezésre bocsássa, valamint garantálni kell, hogy a fogyasztók a döntéseiket a piacon lévő ellenérdekű félnek a megtévesztő, illetve agresszív, vagyis manipulatív értékesítési stratégiáitól mentesen hozzák meg.

 

A kereskedelmi gyakorlat tisztességtelenségének ellenőrző mércéje e vonatkozásban az átlag-fogyasztó modellje, azaz az átlagosan tájékozott, figyelmes és körültekintő fogyasztó - értékelve természetesen a konkrét esetben érintett fogyasztói csoportok sajátos tulajdonságait is.

 

Az Irányelv szerint megtévesztő az olyan kereskedelmi gyakorlat, amely bármilyen formában félrevezeti vagy félrevezetheti az átlagos fogyasztót, úgy, hogy az ténylegesen vagy valószínűleg olyan ügyleti döntést hozzon, amelyet egyébként nem hozott volna meg. Továbbmenően az olyan kereskedelmi gyakorlat is megtévesztő, amely elmulasztja a fogyasztó számára szükséges és lényegyes információ közlését, amelyre az átlagos fogyasztónak szüksége lenne ahhoz, hogy tájékozott üzleti döntést hozhasson.

 

Mindezek folytán a másodfokú bíróság a Pp. 253.§-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

 

Budapest, 2007. évi november hó 7. napján

 

http://www.gvh.hu/dontesek/birosagi_dontesek_vj_szam_alapjan/birosagi_dontesek_2005/5039_hu_vj-111200514.html

 

 

Az OTP nem adta fel! Következett a Legfelsőbb Bíróság (mai nevén a Kúria) Részletek:

 

A felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a fogyasztó egy döntési folyamat részeként jut el addig az elhatározásig, hogy a kínált személyi kölcsönt igénybe veszi-e. A döntési folyamat során először a felperes reklámjával találkozik, amely a szolgáltatás lényeges elemeire felhívja a figyelmét, majd ezt követően a bankfiókban megismerheti a szolgáltatás - konkrétan a személyi kölcsön - nyújtásának további részletszabályait. Az alperesnek a versenyjogi jogsértés vizsgálatakor nem a teljes ügyintézési, döntési folyamatot kell vizsgálnia, hanem a Tpvt. rendelkezései értelmében annak azt az önállóan vizsgálható szakaszát, mozzanatát, amellyel szolgáltatás reklámozása történik. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a reklámban a pénzügyi szolgáltatásról állítás hangzik el, ennek az állításnak igaznak és valósnak kell lennie minden olyan terméket érintően, amelyre a reklám vonatkozik.

 

Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

Budapest, 2009. március 18.

 

http://www.gvh.hu/dontesek/birosagi_dontesek_vj_szam_alapjan/birosagi_dontesek_2005/5827_hu_vj-111200514.html

 

 

Elkeserítő, hogy ennek a banknak még vannak ügyfelei!

 

Az, hogy nem tiltják be, az „érthető”. De miért vannak még ügyfelei?

 

A Tpvt. 2005-ben módosult, a módosító törvény:

 

https://mkogy.jogtar.hu/getpdf?docid=a0500068.TV&printTitle=2005.+%C3%A9vi+LXVIII.+t%C3%B6rv%C3%A9ny&targetdate=fffffff4&referer=lawsandresolutions

 

és

 

https://mkogy.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a0500068.TV