Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


február 22 - tárgyalás a C-51/17 ügyben

2018.02.19

c-51-17-targyalas-febr-22---kep.png

 

 

Tárgyalás 2018. február 22. csütörtök

C-51/17 ügy OTP Bank és OTP Faktoring

 

A devizahitel-szerződések egyes feltételeinek az uniós fogyasztóvédelmi szabályokkal való összhangja

 

A devizahitel-szerződések egyes feltételeinek tisztességtelenségével kapcsolatban az Országgyűlés több törvényt is elfogadott, amelyek célja az e feltételek által sújtott hitelfelvevők méltánytalan helyzetének rendezése volt. A magyar jogalkotó először is a pénzügyi intézmények javára e szerződések által fenntartott egyoldalú szerződésmódosítási jog, valamint az ezen intézmények által alkalmazott árfolyamrés tisztességtelenségének a kérdését rendezte, majd a tisztességtelen szerződési feltételeken alapuló fogyasztói túlfizetések elszámolására kötelezte a kérdéses intézményeket, végül pedig rendelkezett a fogyasztói tartozások forintosításáról.

 

A jogalkotó azonban érdemben nem változtatta meg a devizahitel-szerződések azon rendelkezéseit, amelyek szerint a forint és a kölcsönügylet alapjául szolgáló deviza árfolyamának a fogyasztó kárára történt megváltozásából előálló többletköltségeket egyedül a fogyasztó köteles viselni.

 

A Fővárosi Ítélőtábla egy előtte folyamatban lévő ügyben jelenleg azt vizsgálja, hogy a devizahitel-szerződéseknek az árfolyamkockázat viselését kizárólag a fogyasztóra hárító rendelkezései az uniós fogyasztóvédelmi szabályok (egészen pontosan a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK irányelv) által tiltott, és így a fogyasztó számára kötelezettséget nem jelentő tisztességtelen feltételnek minősülnek-e.

Ezzel összefüggésben a magyar bíróság több kérdést is feltett az Európai Bíróságnak az irányelv értelmezésével kapcsolatban.

 

Miután az irányelv kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a szabályai nem alkalmazhatóak a törvényi rendelkezéseket átvevő szerződési feltételekre, a Fővárosi Ítélőtábla szeretné megtudni, hogy az a tény, hogy a devizahitel-szerződések tartalmát a jogalkotó a fent említett törvényekkel lényegesen megváltoztatta, úgy, hogy gyakorlatilag fenntartotta az árfolyamkockázatnak a fogyasztókra történő hárítását, kizárja-e az e szerződések árfolyamkockázatra vonatkozó feltételei tisztességtelenségének az irányelv alapján történő vizsgálatát.

 

A magyar bíróság azzal kapcsolatban is iránymutatást vár, hogy a pénzügyi intézmények a devizahitel-szerződések megkötésekor eleget tettek-e a világos és érthető megfogalmazás követelményének azzal, hogy a fogyasztóknak csupán általános jellegű tájékoztatást adtak a devizában való eladósodás kockázatairól, anélkül hogy, egyrészről, például a svájci frank vonatkozásában tájékoztatták volna őket e deviza azon sajátosságáról, hogy árfolyama pénzügyi válságok idején a tapasztalatok szerint jelentősen felértékelődik, vagy, másrészről, információkat szolgáltattak volna a világ pénzpiacain 2007-től tapasztalható azon, általuk ismert bizonytalan helyzetről, amely egy ilyen válság kirobbanásához vezethetett.

 

Ez utóbbi kérdés megválaszolása egyrészt annak eldöntéséhez szükséges, hogy az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó és a devizahitel-szerződések egyik fő tárgyának tekinthető feltétel tisztességtelen jellege egyáltalán vizsgálható-e az irányelv fényében, mivel az uniós jogszabály a szerződések fő tárgyával kapcsolatban csak akkor engedi meg a tisztességtelenség vizsgálatát, ha az e tárgyra vonatkozó feltételek nem világosak és/vagy nem érthetőek. Másrészt pedig a fogyasztó tájékoztatása minőségének és mélységének kihatása van annak megítélésére, hogy az árfolyamkockázat egészének az adósokra történő hárítását előíró szerződéses rendelkezés tisztességtelennek minősül-e.

 

Végül a Fővárosi Ítélőtábla arra a kérdésre is választ vár, hogy az árfolyamkockázatnak, az árfolyamrésnek és a pénzügyi intézményt megillető egyoldalú szerződésmódosítási jognak a devizahitel-szerződésekbe való egyidejű beépítése azzal a hatással járt-e, hogy a fogyasztó – az irányelv követelményeivel ellentétes módon – ténylegesen nem láthatta előre a fizetési kötelezettségeit.

 

Az Európai Bíróság egyébként a Romániából érkezett Andriciuc és társai ügyben tavaly szeptemberben meghozott ítéletében már részben választ adott a magyar bíróság által feltett kérdésekre.

 

   --------------- az ügy --------------------

 

 

A Fővárosi Ítélőtábla (Magyarország) által

2017. február 1-jén benyújtott

előzetes döntéshozatal iránti kérelem

 Ilyés Teréz és Kiss Emil kontra

OTP Bank Nyrt.

és OTP Faktoring Követeléskezelő Zrt.

(C-51/17. sz. ügy)

 

 

Az eljárás nyelve: magyar

 

A kérdést előterjesztő bíróság

Fővárosi Ítélőtábla

 

Az alapeljárás felei

Felperesek: Ilyés Teréz, Kiss Emil

Alperesek: OTP Bank Nyrt., OTP Faktoring Követeléskezelő Zrt.

 

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

 

A 93/13/EK1 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében írt egyedileg meg nem tárgyalt feltételnek minősül-e, és ekként az irányelv hatálya tartozik-e az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő az a szerződési feltétel, amely az árfolyamrést és ezzel együtt az árfolyamkockázat viselésének kötelezettségét is előíró tisztességtelen szerződési feltétel kiesése miatt, a szerződések tömegét érintő érvénytelenségi perekre tekintettel végrehajtott jogalkotási beavatkozás következtében ex tunc hatállyal vált a szerződés részévé?

 

Amennyiben az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő szerződési feltétel az irányelv hatálya alá tartozik, úgy az irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében foglalt kizáró szabályt úgy kell-e érteni, hogy az vonatkozik az olyan, a Bíróság C-92/11. „RWE Vertrieb AG” ítéletének 26. pontjában meghatározott kógens jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő szerződési feltételre is, amely jogszabályi rendelkezést a szerződés megkötését követően hoztak meg vagy léptettek hatályba? Ugyanazon kizáró szabály alkalmazási körébe vonandó-e az olyan szerződési feltétel is, amely a szerződéskötést követően vált ex tunc hatállyal a szerződés részévé, egy, a szerződés teljesíthetetlenségét eredményező tisztességtelen feltétel okozta érvénytelenséget orvosló kötelező jogszabályi rendelkezés folytán?

 

Amennyiben az előzőekben feltett kérdésekre adott válasz szerint az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő szerződési feltétel tisztességtelensége vizsgálható, az irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében említett világos és érthető megfogalmazás követelményét úgy kell-e érteni, hogy a törvényben előírt, szükségképpen általános jelleggel megfogalmazott tájékoztatási kötelezettségnek a tényállási részben ismertetett teljesítése is kielégíti e követelményeket, vagy a szerződéskötés időpontjában a pénzügyi intézmény által ismert, illetve általa hozzáférhető és a fogyasztó kockázatát érintő adatokat is közölni kell?

 

Az egyértelműség és átláthatóság követelménye, valamint az irányelv melléklete 1. pontjának i) alpontjában foglaltak szempontjából van-e jelentősége az irányelv 4. cikke (1) bekezdésének értelmezése körében annak, hogy a szerződéskötéskor a szerződésben az utólag, évekkel később tisztességtelennek bizonyult egyoldalú módosítási jogra és az árfolyamrésre vonatkozó szerződési feltételek az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó feltétellel együtt szerepeltek, amelyek kumulatív hatásaként a fogyasztó ténylegesen egyáltalán nem láthatta előre fizetési kötelezettségei alakulásának mikéntjét, és változásának mechanizmusát? Vagy az utólag már tisztességtelennek kimondott szerződési feltételeket az árfolyamkockázatot telepítő szerződési feltétel tisztességtelenségének vizsgálata során figyelmen kívül kell hagyni?

 

Amennyiben a nemzeti bíróság az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő szerződési feltétel tisztességtelenségét megállapítja, a jogkövetkezmény nemzeti jog szabályai szerinti levonása során köteles-e hivatalból, a felek kontradiktórius eljárásban való megvitatási jogának tiszteletben tartása mellett figyelembe venni olyan további szerződési feltételek tisztességtelenségét is, amelyekre a felperesek keresetükben nem hivatkoztak? A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerinti hivatalbóliság vonatkozik-e arra az esetre is, ha a fogyasztó a felperes, vagy a rendelkezési jognak az eljárás egészében elfoglalt helyére és az eljárás sajátosságaira figyelemmel a rendelkezési elv olyan szabálynak minősül, amely adott esetben a hivatalbóli vizsgálatot kizárja?

 

 

____________

1 A Tanács 93/13/EGK irányelve (1993. április 5.) a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről; HL L 95., 29. o., magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet 2. kötet 288. o.

 

 

 

http://curia.europa.eu/juris/liste.jsf?language=hu&num=C-51/17

 

 

 

   ---------------  részletek a határozatból  --------------------

 

 

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.21.114/2016/6/I

 

 

A Fővárosi Ítélőtábla az Európai Unió Bírógánál előzetes döntéshozatali elrást kezdenyez, és a per tárgyalását az eljárás befejezésig felfüggeszti.

 

2008. február 15-én megkötött svájci frank alapú, önálló zálogjoggal biztosított kölcsönszerződés            érvénytelenségének    mellapítását és         az         érvénytelenség jogkövetkezményeként a szerződés érvényessé nyilvánítását kérték. Elsődlegesen arra hivatkoztak, hogy a kölcsönszerződés az árfolyamkockázatot a felperesekre mint fogyasztókra telepítő szerződési feltétele tisztességtelensége folytán érvénytelen. A szerződési feltétel ugyanis nem világos, nem érthető, mert a felpereseknek a szerződéskötés előtt az alapos megismerésre nem volt lehetőségük. Az árfolyamkockázatot illetően a hitelező eljárása akkor lett volna méltányos és tisztességes, ha még a szerződés megköse előtt olyan konkrét, makrogazdasági tényeken alapuló kockázatelemzést közöl, amely alkalmas a valóságos tákoztatásra. Ezzel szemben a kapott tájékoztatás túl általános és csak figyelemfelhívásként értékelhető. Hivatkoztak a 93/13/EGK irányelv (a továbbiakban: Irányelv) Mellékletének 1. pont i) alpontjára.

 

Az elsőfokú bíróság 2016. rcius 11. napján meghozott íletével az elsődleges keresetnek helyt adott.

 

A hitelező smára ismeretes volt a lappangó pénzügyi válság, és a svájci frank mint menekülő deviza” árfolyamkockázata, amelyről semmifajta konkrét tájékoztatást nem adott. A szerződéskötés időpontjában a forint gyengülése a svájci frankhoz képest törvényszerű volt, az árfolyamkockázat viselére kötelező szerződési feltétel pedig, mint a szerződés fő tárgya nem volt világos és nem volt érthető. A deviza alapú elsmolás a felpereseket nem köti, a szerződést úgy kell teljesíteniük, mintha forint alapú szerződést kötöttek volna, vagyis a folyósított forint összeget, a folyósísi jutalékot és a szerződésben meghatározott járulékokat (ügyleti kamat és kezelési költség) kell megfizetniük.

 

A szerződés életbiztosítási-megtakarítási szerződéshez kapcsolódott.

 

Az ügyleti kamaton kívül felszámított kezelési költség szerződéskötés kori mértéke 1,9% volt. A szerződésből nem derül ki, hogy ez a költség milyen, a hitelező által a kölcsönszerződésből eredő teljesítési kötelezettségét meghaladó szolgáltatás ellenértéke.

 

A szerződés Kockázatfeltáró nyilatkozat” címet viselő része szerint A Kölcsön kockázataival kapcsolatban az Adós kijelenti, hogy az erre vonatkozó, Hitelező által részére nyújtott részletes tájékoztatást megismerte, megértette, a devizahitel igénybetelével együtt járó és kizárólagosan őt terhelő kockázatokkal tisztában van. Tudomása van különösen azon árfolyamkockázatról, hogy a futamidő alatt a forintnak a svájci frankhoz viszonyított árfolyamának kedvezőtlen változása (azaz a folyósításkor érvényes árfolyamhoz képest a forint árfolyamának gyenlése) esetén a devizában mellapított törlesztőrészletek forintban fizetendő ellenértéke akár jelentős mértékben is emelkedhet. Jelen szerződés aláírásával Adós tudomásul veszi, hogy ezen kockázat vagyoni kihatásait teljes mérkben ő viseli. Kijelenti továbbá, hogy az árfolyamkockázatból adódó lehetges hatásokat alapos megfontolás tárgyává tette, és a kockázatot fizetőképesgének és vagyoni helyzetének megfelelően rlegelve llalta, a Bankkal szemben igényt az árfolyamkockázatból eredően nem érvényesít.”

 

A 2/2014. PJE III. pontjában foglalt indokolás:

Az, hogy az adott szerződés árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése világos, ill. érthető-e, annak ellenére vizsgálható, hogy a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződések túlnyomó többségét a Ptk.-nak a 2009. évi XXXI. törvénnyel történt módosa előtt kötték meg. A 2009. május 22-től hatályos hivatkozott módosítással ugyanis a szerződéskötések idején az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Társulási Megállapodás, illetve az Európai Unióhoz való csatlakozás folytán már Magyarországon is irányadó Irányelv rendelkezései kerültek átültetésre. A módosított szabályozás épp az Inyelv rendelkezéseire tekintettel a Ptk. 209. § (4) bekezdéseként egy olyan rendelkezést iktatott be, mely szerint: az általános szerződési feltétel és a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt feltétel tisztességtelenségét önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem világos vagy nem érthe.

 

A Kúria Polgári Kollégiuma 2/2014. smú jogegységi határozata:

1.A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés azon rendelkezése, amely szerint az árfolyamkockázatot – a kedvezőbb kamatmérték ellenében – korlátozás nélkül a fogyasztó viseli, a főszolgáltatás körébe tartozó szerződéses rendelkezés, amelynek a tisztességtelensége főszabályként nem vizsgálható.

E rendelkezés tisztességtelensége csak akkor vizsgálható és állapítható meg, ha az általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasz(a továbbiakban: fogyasztó) számára annak tartalma a szerződéskötéskor – figyelemmel a szerződés szövegére, valamint a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatásra is – nem volt világos, nem volt érthető.

Ha a pénzügyi intézménytől kapott nem megfelelő tájékoztatás vagy a tájékoztatás elmaradása folytán a fogyasztó alappal gondolhatta úgy, hogy az árfolyamkockázat nem valós, vagy az őt csak korlátozott mértékben terheli, a szerződésnek az árfolyamkockázatra vonatkorendelkezése tisztességtelen, aminek következtében a szerződés részlegesen, vagy teljesen érvénytelen.

 

A Kúria továbbra is hatályban lévő, a bíróságokra kötelező jogegységi határozatából az következik, hogy az árfolyamkockázat tisztességtelensége tárgyában való vizsgálódás a devizahiteles törvények hatálybalépését köveen is lehetséges úgy, mintha a jogalkotásra sor sem került volna. Ha az árfolyamkockázatra vonatkozó szerződési feltétel tisztességtelen, a szerződés forintszerződésnek minősül.

 

A kialakult helyzetben a Fővárosi Ítélőtábla szára nem egyértelmű, hogy az árfolyamkockázat viselére vonatkoszerződési feltétel tisztességtelensége az Irányelvvel összhangban álló értelmezés kötelezettsége mellett még mindig vizslható-e, azaz hogy ez a szerződési feltétel még mindig az Irányelv hatálya alá tartozik-e. A szerződés a megkötésekor egyedileg meg nem tárgyalt feltételként tartalmazta az árfolyamkockázat adósok általi viselésének kötelezettsét. Ez a kötelezettség a teljesítésre vonatkozó szabályokból következett. A hitelező a kölcsönt a saját deviza vételi árfolyamán forintra átszámított összegben folyósította, az adósok pedig a havi törlesztőrészleteket a hitelező saját deviza eladási árfolyan kiszámított forint összegben vállalták teljesíteni. A kockázatfeltáró nyilatkozat az ilyen értelemben vett árfolyamváltozásra vonatkozott.

 

A szerződéskötéskor hatályos diszpoziv szabályból következő MNB árfolyam tehát nem a szerződéskötéskor és nem a felek megállapodása alapján, hanem kógens jogszabályi rendelkezéssel vált a szerződés részévé. Ez az árfolyam az árfolyamkockázatot az eredetileg megkötött szerződésben foglaltakhoz képest kisebb mértékben ugyan, de magában foglalja. A jogalkotással kialakult erre a szerződési tartalomra az egyedi megtárgyaltság (Irányelv 3. cikk) már nem értelmezhető, ugyanis nem a felek egybehangzó akaratát, hanem kívülállóként a jogalkotó beavatkozását tükrözi.

 

Az Irányelv 6. cikk (1) bekezdéséből az a következtetés adódik, hogy az uniós jog egyges, a tisztességtelenséghez kapcsolódó jogkövetkeznyként azt és csak azt írja elő, hogy az ilyen szerződési feltétel nem jelent kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés e feltétel elhagyásával is teljesíthető, a szerződés egyébként változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket.

 

 

Budapest, 2017. január 17.