Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lőszer 17 - a kockázatfeltáró hiánya

2018.01.12

 

loszer-17---kep.png

 

 

 "A vizsgálat helyszíni szakasza során a Felügyelet megállapította, hogy a Társaság 2005. és 2008. közötti években nem alkalmazott a devizaalapú hitelekhez kapcsolódóan kockázatfeltáró nyilatkozatot, melyben a szerződéses ügyletben az ügyfelet érintő kockázatok bemutatásra és ennek megtörténte az ügyfél által igazolásra kerültek volna.  

 

 Fentiekkel a Társaság megsértette a Hpt. 2005. január 1-től 2008. augusztus 30-ig hatályos 203. § (6)-(7) bekezdését, mely előírta:

 

                  „203. § (6) Olyan lakossági ügyféllel kötött szerződés esetén, amely devizahitel nyújtására irányul, illetőleg ingatlanra kikötött vételi jogot tartalmaz, a pénzügyi intézménynek fel kell tárnia a szerződéses ügyletben az ügyfelet érintő kockázatot, amelynek tudomásulvételét az ügyfél aláírásával igazolja.

                   (7) A (6) bekezdésben meghatározott kockázatfeltáró nyilatkozatnak tartalmaznia kell

                  a) devizahitel nyújtására irányuló szerződés esetén az árfolyamkockázat ismertetését, valamint annak hatását a törlesztő részletre,…..”.

                  „203. § (4) Fogyasztónak minősülő ügyféllel kötendő, devizahitel nyújtására irányuló, illetőleg ingatlanra kikötött vételi jogot tartalmazó szerződés esetén a pénzügyi intézménynek fel kell tárnia a szerződéses ügyletben az ügyfelet érintő kockázatot, amelynek tudomásulvételét az ügyfél aláírásával igazolja.

                 (5) A (4) bekezdésben meghatározott kockázatfeltáró nyilatkozatnak tartalmaznia kell

                  a) devizahitel nyújtására irányuló szerződés esetén az árfolyamkockázat ismertetését, valamint annak hatását a törlesztő részletre,…”.

  

 

Budapest, 2010. május 21.  Dr. Istvánovics Éva  igazgató

 

 

 

 A PSZÁF bírság: FH-I/B-2/2010. számú határozat. (most nem találtam meg az MNB honlapján).

 

 

Van viszont korabeli sajtóbeszámoló:

 

A PSZÁF honlapján közzétett határozat indoklása szerint a társaság a devizaalapú hitelekhez 2005-2008. között nem alkalmazott kockázatfeltáró nyilatkozatot, amelyben az ügyfelet érintő kockázatokat bemutatta, és annak megtörténtét az ügyféllel igazoltatta volna.


 

A bírságot a kiszabható maximális összegben állapította meg a PSZÁF. A felügyelet súlyosbító körülményként értékelte a jogszabálysértés folyamatosságát, és azt, hogy az potenciálisan sérti az ügyfelek érdekét.

 

https://www.vg.hu/penzugy/penzugyi-szolgaltatok/ketmillios-birsag-a-lombard-finanszirozasi-zrt-nek-320731/

 

 

Szokás szerint a sajtó 2010-ben az MTI hírét vette át, mindenféle változtatás (elemzés, utánajárás stb.) nélkül.

 

Kétmilliós bírság a Lombard Finanszírozási Zrt.-nek    Budapest, 2010. július 1., csütörtök (MTI) - Kétmillió forint bírságot szabott ki a Lombard Finanszírozási Zrt.-re a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) az ügyféltájékoztatási szabályok megsértése miatt.    

 

A PSZÁF honlapján közzétett határozat indoklása szerint a társaság a devizaalapú hitelekhez 2005-2008. között nem alkalmazott kockázatfeltáró nyilatkozatot, amelyben az ügyfelet érintő
kockázatokat bemutatta, és annak megtörténtét az ügyféllel igazoltatta volna.

A bírságot a kiszabható maximális összegben állapította meg a PSZÁF. A felügyelet súlyosbító körülményként értékelte a jogszabálysértés folyamatosságát, és azt, hogy az potenciálisan 
sérti az ügyfelek érdekét.

 

Ennek a 2010-es PSZÁF megállapításnak azért van most nagy jelentősége, mert 2017. szeptember 20.-án az Európai Unió Bírósága az alábbi ítéletet hozta:

 

50      Amint arra a főtanácsnok az indítványának 66. és 67. pontjában rámutatott, egyrészt a hitelfelvevőnek világos tájékoztatást kell kapnia arról, hogy a devizaalapú kölcsönszerződés aláírásával bizonyos mértékű árfolyamkockázatot vállal, amely gazdaságilag nehezen viselhetővé válhat, amennyiben az a pénznem, amelyben jövedelmét kapja, leértékelődik. Másrészt az eladónak vagy szolgáltatónak, a jelen esetben a banknak fel kell hívnia a figyelmet az átváltási árfolyam lehetséges változásaira és a devizában felvett kölcsönnel összefüggő kockázatokra, különösen, ha a kölcsönt felvevő fogyasztó nem ebben a pénznemben kapja a jövedelmét. Ezért a nemzeti bíróság feladata annak megvizsgálása, hogy az eladó vagy szolgáltató az érintett fogyasztók rendelkezésére bocsátotta‑e az ahhoz szükséges valamennyi releváns információt, hogy e fogyasztók felmérhessék az alapeljárásban szereplőhöz hasonló feltételnek a pénzügyi kötelezettségeikre gyakorolt gazdasági következményeit.

 

51      A fentiekre tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a szerződési feltétel világos és érthető megfogalmazásának követelménye azt jelenti, hogy a hitelszerződések esetén a pénzügyi intézményeknek elegendő tájékoztatást kell nyújtaniuk a kölcsönfelvevők számára ahhoz, hogy ez utóbbiak tájékozott és megalapozott döntéseket hozhassanak. E tekintetben ez a követelmény magában foglalja, hogy annak a feltételnek, amely szerint a kölcsönt ugyanabban a külföldi pénznemben kell visszafizetni, mint amelyben folyósították, nemcsak alaki és nyelvtani szempontból, hanem a konkrét tartalom vonatkozásában is érthetőnek kell lennie a fogyasztó számára, abban az értelemben, hogy az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó ne csupán azt legyen képes felismerni, hogy annak a devizának az árfolyama, amelyben a kölcsönszerződést megkötötték, emelkedhet vagy csökkenhet, hanem értékelni kell tudnia egy ilyen feltételnek a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt – esetlegesen jelentős – gazdasági következményeit is. Az ehhez szükséges vizsgálatokat a nemzeti bíróságnak kell lefolytatnia.

 

57      Ugyanis azon kérdés kapcsán, hogy az alapeljárásban szereplőhöz hasonló feltétel a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára, a nemzeti bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy az eladó vagy szolgáltató a fogyasztóval szembeni tisztességes és méltányos eljárása esetén észszerűen elvárhatta‑e, hogy utóbbi az egyedi tárgyalást követően elfogadja az érintett feltételt (lásd ebben az értelemben: 2013. március 14‑i Aziz ítélet, C‑415/11, EU:C:2013:164, 68. és 69. pont).

 

58      A fentiekre tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy egy szerződési feltétel tisztességtelen jellege az érintett szerződés megkötésének időpontjához viszonyítva értékelendő, figyelemmel mindazon körülményekre, amelyekről az eladónak vagy szolgáltatónak a szerződés megkötésének időpontjában tudomása lehetett, és amelyek az említett szerződés későbbi teljesítésére kihathattak. A kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy az alapeljárás valamennyi körülményére, és különösen az eladónak vagy szolgáltatónak, a jelen esetben a banknak a lehetséges árfolyam‑ingadozásokkal és a külföldi pénznemben folyósított kölcsönben rejlő kockázatokkal kapcsolatos szakértelmére és ismereteire tekintettel megvizsgálja, hogy először is tiszteletben tartották‑e a jóhiszeműség követelményét, és másodszor, hogy fennáll‑e az említett rendelkezés értelmében vett jelentős egyenlőtlenség.

 

Egyéb fontos megállapítások az ítéletből:

 

 

10      Az alapeljárás felperesei szerint a bank előre láthatta a svájci frank árfolyamának változását és ingadozásait. E tekintetben a felperesek nem kaptak teljes körű tájékoztatást az árfolyamkockázatról, mivel a bank nem adott magyarázatot arról, hogy a kölcsönök referenciadevizájaként meghatározott többi külföldi pénznemmel ellentétben a svájci frank román lejhez viszonyított árfolyama jelentősen ingadozott.

11      Általánosabban, a tájékoztatás részrehajló volt, mivel e terméktípus és az alkalmazott pénznem előnyeit hangsúlyozta, azonban nem ismertette a potenciális kockázatokat, valamint e kockázatok bekövetkezésének valószínűségét. Ezzel összefüggésben az alapeljárás felperesei arra hivatkoznak, hogy az említett ingadozásokról való átlátható tájékoztatás elmulasztásával a bank megsértette a tájékoztatási, figyelmeztetési és tanácsadási kötelezettségét, valamint azon kötelezettségét, mely szerint a szerződéses feltételeket világos és érthető módon kell meghatároznia annak érdekében, hogy a hitelfelvevő fel tudja mérni a megkötött szerződéssel általa vállalt kötelezettségek terjedelmét.

15      A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a jelen esetben az alapeljárásban szóban forgó kölcsönök nyújtása óta jelentősen emelkedett a svájci frank árfolyama, valamint hogy ezen emelkedés hatásai az alapeljárás felperesein csapódtak le. E bíróság szerint ezért meg kell vizsgálni, hogy a banknak a hitelszerződések megkötésének időpontjában fennálló tájékoztatási kötelezettsége keretében tájékoztatnia kellett‑e az ügyfeleket a svájci frank árfolyamának esetleges jövőbeli csökkenéséről vagy emelkedéséről, továbbá hogy az alapeljárásban szóban forgó feltétel keretében meg kellett‑e jelölni e feltételnek a hitelfelvevő által fizetett ár befolyásolására alkalmas valamennyi következményét – így az árfolyamkockázatot is – ahhoz, hogy e feltétel a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében világosan és érthetően megfogalmazott feltételnek legyen tekinthető.

 

38      E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a hitelező a hitelszerződéssel arra vállal alapvetően kötelezettséget, hogy bizonyos pénzösszeget bocsát a hitelfelvevő rendelkezésére, míg az utóbbi a maga részéről alapvetően azt a kötelezettséget vállalja, hogy általában kamatokkal növelten előre meghatározott időpontokban visszafizeti ezt a pénzösszeget. Egy ilyen szerződés alapvető szolgáltatásai tehát egy pénzösszeghez kapcsolódnak, amelyet a folyósítás és a visszafizetés pénznemének hitelszerződésben történő rögzítésével kell meghatározni. Ezért, amint arra a főtanácsnok az indítványának 46. és azt követő pontjaiban rámutatott, a hitel meghatározott pénznemben történő visszafizetésének kötelezettsége főszabály szerint az adós kötelezettségének természetével összefüggő, nem pedig a fizetés módját érintő kiegészítő elemre vonatkozó kötelezettség, ezért a hitelszerződés lényeges jellemzőjének minősül.

 

40      Ugyanakkor, amint arra egyébiránt a kérdést előterjesztő bíróság rámutatott, amíg a 2014. április 30‑i Kásler és Káslerné Rábai ítélet (C‑26/13, EU:C:2014:282) alapjául szolgáló ügyben a kölcsönöket – jóllehet azok devizaalapúak voltak – a külföldi pénznemnek a bank eladási árfolyamán, román lejre történő átváltásával kellett visszafizetni, addig az alapeljárásban a kölcsönöket ugyanabban a pénznemben kellett visszafizetni, mint amelyben azokat folyósították. Márpedig, amint arra a főtanácsnok az indítványának 51. pontjában rámutatott, a külföldi pénznemhez kötött hitelszerződések nem azonosíthatók az alapeljárásban szereplőhöz hasonló, külföldi pénznemben meghatározott hitelszerződésekkel.

 

http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf;jsessionid=9ea7d2dc30d6b62315fe088041de9356a7c3399ddb46.e34KaxiLc3qMb40Rch0SaxyMbx90?text=&docid=194645&pageIndex=0&doclang=hu&mode=req&dir=&occ=first&part=1&cid=703958

 

 

Ezt az ismertetést semmiképpen se tekintsd jogi tanácsadásnak, a szándékunk a figyelemfelhívás. Az ügyvédeddel beszéld meg, hogy a saját ügyedben ez a lőszer használható-e?