Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Marietta levele Darák Péterhez

2018.08.18

marietta-levele-daraknak---kep.png

 

 

 

Dr. Darák Péter Elnök                                                                      NYÍLT LEVÉL!

 

Kúria

 

Tisztelt Elnök Úr!

 

Devizás témájú utóbbi levele, annak utolsó bekezdése /Gömöri Lászlónak 2018. augusztus 9-én/ igen érdekes változást jelent a korábbiakhoz képest: a megszokott ürességet felváltotta a szándékos félrevezetés. Vagy nem szándékos? Lehet, hogy Ön is a jogászoknak ahhoz a generációjához tartozik, amelyről dr. Osztovits András azt nyilatkozta, hogy… síkhülyék az uniós joghoz?

 

Javaslom, változtassa meg a témához való hozzáállását, ne várja meg, hogy úgy kelljen elkullognia a Kúria épületéből, mint ahogy az OTP-fiókból történt, amikor Pókáékkal összefutott. Írásomat nem azért kapja, mert kíváncsi lennék a válaszára, hanem azért, hogy a későbbiek során ne legyen lehetősége azt mondani, nem tudott az alábbiakról.

 

Jó-jó, rátérek a lényegre:

 

1. Az utolsó bekezdés

Azok az emberek, akik különböző minőségükben Önnel devizás témában kontaktálnak, olyan alapos vertikális tudással rendelkeznek, hogy őket nem lehet az utolsó bekezdésbeli marhaságokkal megkínálni. Nézzük mondatról mondatra:

 

„az egyes tagállamok eltérő nemzeti szabályai hasonló tényállású ügyekben is alapot adhatnak eltérő végkövetkeztetésre”

 

Huh…Az uniós jog primátusáról hallott-e? És arról, hogy a tagállamok fogyasztóvédelmi joga csak szigorúbb lehet az uniós jognál? Látom, nem… ahogy jó pár kollégája is továbbképzésre szorul e témában. De semmi gond: Uniós fogyasztóvédelmi jogból, joggyakorlatból szívesen tartunk Önöknek okítást a Bíróképző Akadémián, ahogy azt néhány évvel korábban a Bankszövetség tette. Ha azt nem tartották megalázónak, remélhetőleg fogyasztóvédelmi egyesülettől is elfogadnak hasonlót.

 

„Önmagában tehát az, hogy egy szerződés a horvát jog alapján semmisnek minősül, nem szükségképpen követeli meg ugyanazon szerződés magyar jog szerinti érvénytelenségét…

 

Hah…Mari néninek sem lehet ilyen mondatokat leírni, nemhogy Gömöri Lászlónak! A horvát ítélet elsősorban nem horvát jogon alapul, hanem uniós jogon. Beidézték, ezt fordítani sem kell, a C-186/16-ot. Ki kell küszöbölni az információs aszimmetriát. El kell látni Mari nénit azokkal a releváns információkkal, amelyek alapján képes mérlegelni a szerződés aláírásával rá háruló jogokat-kötelezettségeket. Ez az, ami nem történt meg Magyarországon, nem történt meg Horvátországban, Lengyelországban, Romániában, Ausztriában, Spanyolországban, a 80-as években Ausztráliában.

 

2. A releváns információk

Miután Ön – dr. Kriston István ügyvédnek írt levelében – már volt szíves elismerni, hogy a kamatparitásról hallott és ezzel összefüggésben azt is, hogy a kamatok és árfolyammozgás összefüggései alapján a deviza alapú kölcsön a forintkölcsönnel azonos terhet jelent, egy logikai lépést máris ugorhatunk. A kérdés az, hogy erről az összefüggésről miért nem tudott Mari néni? Miért nem tudott arról 1.800.000 esetben Mari néni, hogy deviza alapon eladósodni összességében ugyanolyan terhet jelent, mint forint alapon. Miért gondolta azt Mari néni, hogy racionális döntést hozott akkor, amikor a deviza alapú mellett döntött? Csak nem azért, mert nem volt felvilágosítva? Csak nem azért, mert totális homályban volt az ügylet lényegét tekintve, amit „Bankszövetségi Levente” frappánsan így fogalmazott meg: „Nem olcsóbb, csak a törlesztési karakterisztikája más.” Ha ezt ilyen jól tudták, miért hagyták, hogy 1.800.000 Mari néni azért vegyen fel deviza alapon, mert nem tudja megfizetni a forintkölcsönt, vagy mert egyszerűen nem hajlandó 15 %-os  kölcsönkamatot fizetni?

 

Az uniós jog világos: Ami előre tudható, amire előre számítani lehet, arról tájékoztatni kellett volna a fogyasztót. Mellesleg megjegyzem: A Német Legfelsőbb Bíróság nemrég meszelt el egy kölcsönszerződést a hasonló, nem megfelelő tájékoztatás miatt, pedig ott még nem is fogyasztó volt a megtévesztett fél.

 

Releváns információ tehát az lett volna /1./, ha megmondják: „Előre láthatóan nem olcsóbb, mint a forintkölcsön, csak a törlesztési karakterisztikája más.”

 

Releváns információ továbbá az lett volna /2./, ha megmondják: „Előre láthatóan nem olcsóbb, sőt, 30 %-kal drágább, mint a forintkölcsön.”

 

Hogy miért? A forint felülértékeltsége okán. Van egy olyan bíróság, ahol valamelyik aktában szerepel egy banki körlevél arról, hogy most kell kidobni a deviza alapút, mert a forint 30 %-kal felülértékelt. Miért felülértékelt? A közgazdasági-pénzpiaci összefüggések  és az MNB-s árfolyamsáv alkalmazása, a két tényező együttes hatása miatt. Ja… tudom, hogy nem chfhufról, hanem eurhufról van szó, ennek ellenére az elvárható információ az lett volna, ha Mari nénivel közlik: Az MNB bármikor abbahagyhatja árfolyamkarbantartó tevékenységét, és akkor a forint árfolyama bezuhan saját reális árfolyamára, azaz előre láthatóan 30 %-ot esik… ahogy abba is hagyta 2008. februárjában és ahogy esett is…

 

3. Pár szó a jogkövetkezményekről

Hiába vergődnek: ebből forintkölcsönt csinálni nem lehet. Az uniós jog nem engedi a tisztességtelen szerződési kikötés alakítgatását. Egy következményt ismer: a kikötés kiesését. Esetleg diszpozitív szabály alkalmazását, de az adott esetben nincs ilyen. Mindössze egy döntés van: El kell dönteni, hogy a tisztességtelen árfolyamkikötés miatt a szerződés teljesíthető-e, vagy sem.

 

4. Felmerülnek azonban egyéb szempontok

E helyen csak kettőt emelnék ki:

 

4.1. Pénzkölcsön-szerződés tárgya a pénz, mint tudjuk. Pénznek pedig csak azt a dolgot nevezhetjük, ami a pénz funkcióival rendelkezik, mint tudjuk. Ebből következően… amivel nem tudunk fizetni, vagy nem cserélhetjük el bármire, az nem pénz. A svájci frankkal tudunk fizetni? Elcserélhető forinton kívül bármire? Nyilván nem, ez nem kérdés. A kérdés az, hogy ez az egyszerű logika miért nem jutott eddig a magyar bíróság eszébe.

 

4.2. Kérdés továbbá az is, hogy miért nem voltak képesek kinyitni a PTK Nagykommentárt. Igen érdekes útmutatás olvasható benne, emígyen: „Pénzkölcsön tárgya lehet pénz és helyettesíthető dolog is, amelyet az adósnak el kell adnia ahhoz, hogy a számára szükséges pénznemű fizetőeszközhöz jusson. Devizahitel esetén a deviza szerepe olyan pénz, amelyért külföldön közvetlenül vásárolhat az adós. Ha a devizáért adós közvetlenül tud vásárolni, akkor a deviza fizetőeszközként, pénzként funkcionál. Deviza alapú hitel esetén a deviza nem fizetőeszköz, hanem olyan helyettesíthető dolog /áru/, aminek a szerződés szerinti, kötelező értékesítésével jut adós olyan fizetőeszközhöz, vagyis pénzhez, amelyért belföldön vásárolni tud. Deviza alapú hitel esetén a deviza nem pénzként, hanem helyettesíthető dologként, áruként funkcionál.” Főképpen pedig: „A szerződést csak akkor lehet kölcsönszerződésnek tekinteni, ha a felek valóban az átadott dologért kapott pénzösszeget tekintik a kölcsön tárgyának.”

 

Leírtakkal kapcsolatban jó lenne tudni, mi akadályoz meg egy magyar bírót abban, hogy a Ptk. Nagykommentárt kinyissa, ha már – egyéb képességek híján – a deviza alapú kölcsön devizakölcsönkénti minősítésének tarthatatlanságára magától nem jön rá.

 

5. A téma megértéséhez egy kis történelmi mankó

Nincs új a Nap alatt: Ahogy a rabszolgát manapság humán erőforrásnak nevezik, a deviza alapú kölcsönnek /precízebben: beágyazott derivatívát tartalmazó pénzügyi hibridnek/ is voltak előzményei, innovatív változatai:

 

5.1. Ulpianus

„Kérted, hogy pénzt kölcsönözzek neked, de mivel nem volt készpénzem, egy tálat vagy aranyrögöt adtam neked, hogy azt add el és az árát használd fel. Ha eladtad, a kölcsönszerződés létrejött.”

Ebből annyi a lényeg, hogy a kölcsön összege az az összeg volt, amit a tálért vagy aranyrögért az adós kapott.

 

5.2.Diocletianus

Diocletianus kiszúrja, hogy az előbbi változattal a hitelező rosszul is járhat: Ha az adósnak sürgős, értékén alul fogja a tárgyat eladni, tartozni pedig csak a kapott összeggel fog… Ezért aztán:

Ha a hitelezőtől kapott készpénz kölcsön helyett te ezüst ingóságokat, lovakat vagy másfajta dolgokat kaptál, amelyek árát a hitelezővel consensus alatt felbecsültétek, utána a becslésben megállapított tőkét és a törvényesen szedhető kamatokat kell megfizetned.”

A lényeg tehát, hogy a kölcsön összege az az összeg volt, amiben a hitelező és az adós megállapodott, a becsérték. A becsértékben viszont benne rejlett az uzsora /tőkeuzsora/ lehetősége is, így ez a verzió az adóst tette kiszolgáltatottá.

 

5.3. A valódi contractus mohatrae

Nem egy komplikált képlet: kölcsönügylet = 2 db. adásvételi ügylet. A valódi c.mohatrae ügylet lényege, hogy két adásvételi szerződéssel leplezzük a törvényes mértékét meghaladó kamatszedést. Ókori találmány, hogy ki a feltaláló, az homály. Viszont a séma nem az:

 

Első lépésben a hitelező nem odaadja, hanem eladja a dolgot adósnak azzal, hogy adós majd később teljesít.

 

Második lépésben adós eladja a dolgot 3. személynek, a teljesítés azonnali. A két ügylet közötti árkülönbség lesz a kölcsön ára, ami nyilván uzsora, de az alkalmazott módszer nem tiltott: a régi törvények csak a nagy összegű kamat szedését tiltották /havi 1 % volt a megengedett, azaz évi 12%/, de azt már nem írták elő, hogy adásvétel kapcsán a kereskedő mekkora haszonra tehet szert.

 

5.4. Ez is valódi „moha”, de a háromszereplős ügyletből kétszereplős ügyletet varázsol az ismeretlen zseni, források szerint Maimonides.

M. rájött, hogy a dolgot, amit eddig azért adott el, hogy adós azt továbbadja, megveheti akár ő is – kikapcsolva a 3. személyt. Mért nagy szám ez? Hát azért, mert ha ugyanannak a dolognak az egyik ügyletnél ő az eladója, a másik ügyletnél ő a vevője, akkor annak a dolognak meg se kell lennie. A dolognak, vagyis az adásvétel tárgyának nem kell megjelennie a valóságban, csak a pénz, az ellenérték mozog a hitelező és az adós között. Ismerős? Mit is mondott az ügyészség? Azt mondta, hogy deviza alapú kölcsönhöz nem kell deviza. Tényleg nem kell.

 

A c. mohatrae ügylet tiltott, uzsora-ügylet volt, deviza alapú kölcsönnek nevezett reinkarnációja is az. Az ügylet lépései:

Első lépésben a hitelező úgy tesz, mintha megvenné az adóstól azt a devizát, aminek, mint látjuk, nem kell meglennie. Ezért használtak vételi árfolyamot, amíg az átváltás hiánya miatt meg nem buktak, és át kellett térniük MNB árfolyamra.

Második lépésben, azaz a törlesztésnél hitelező úgy tesz, mintha eladná az adósnak a devizát – eladási árfolyam.

Összességében – a jelenbeli vételi és majdani jövőbeli árfolyamok között pedig ott van az a különbözet, amiről – az információs aszimmetriával visszaélve – csak a hitelező tudhat ill. amire csak a hitelező számíthat.

 

6. Pénzintézeti tőkeuzsora

Fájdalom leírni is a tényt: lassan 10 év alatt nem akadt egyetlen bíró sem, aki ítélkezési tevékenysége során a leírtakhoz hasonló gondolatmenet során eljutott volna odáig, hogy az ügylet nem más, mint egy pénzintézeti tőkeuzsora. Leragadnak az rPtk. „más helyzetének kihasználásával” szövegrészénél, és azt kizárólag a gazdasági helyzetre értik, holott… holott „helyzet” alatt érthetnék az /alul/informáltságot, a tájékozottságot is. Ami a tőkeuzsorát illeti… tőkeuzsoráról akkor beszélünk, ha valaki kölcsönként ismeri el azt, amit nem kapott meg /nem bocsátották rendelkezésére – a svájci frank épp ilyen: azzal az adósok egyetlen percig sem tudtak szabadon rendelkezni./

 

7. Átverés a kockázatfeltáró szövegével

Már hogy lenne átverés, ha egyszer le van írva feketén-fehéren, hogy az árfolyam mehet le és mehet fel, bármikor és bármeddig – igaz? És mégis az… Sajnálatos tény, hogy a Kúria bíráinak pénzügyi ismeretei egy egyszerű annuitás-számításhoz sem elegendőek. /Hitelesmozgalom-Szabó József – dr. Wellmann-féle matek/  

 

Javaslom, szántsák fel az internetet „alacsony idősík-felettes trend” témakörben, műveljék ki magukat, ne legyen az, ami az egyik tárgyaláson: a bírósági jogmunkásból a fentihez hasonló, de sokkal részletesebb információk alapján e három szóban buggyant ki összes intellektusa: „Ezeket honnan szedi?”

 

Budapest, 2018. augusztus 13.

 

Hallelujah

 

Schöck-Sándorházy Marietta