Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Spanyol EDE ítélet - napi kamatszámítás

2018.02.03

 

c-421-14---kep.png

 

 

Ez az ítélet nem hétköznapi embernek íródott.  Egyáltalán nem lehet rájönni önmagából az ítéletből, hogy miről van szó (részletek):

 

 

64      Egyrészt az alapügy tárgyát képező szerződés ügyleti kamatok számítására vonatkozó 3. szakaszával kapcsolatban, a kérdést előterjesztő bíróság kiemelte, hogy jóllehet e szakasz a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésének hatálya alá tartozik, megfogalmazása nem világos és érthető e rendelkezés értelmében. Ilyen körülmények között, amint azt a főtanácsnok megjegyezte indítványának 61. pontjában, e bíróságnak kell az említett feltétel tisztességtelen jellegét, pontosabban azt megvizsgálnia, hogy e szempontok fényében a vitatott feltétel a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben „jelentős egyenlőtlenséget” idéz‑e elő a fogyasztó kárára, tekintettel a jelen ítélet 58–61. pontjában bemutatott megfontolásokra.

65      A kérdést előterjesztő bíróságnak össze kell hasonlítania különösen az ügyleti kamatok mértékének e szakasz által előírt számítási módját és az ebből eredő mérték tényleges összegét a szokásosan alkalmazott számítási módokkal, valamint az alapügy tárgyát képező szerződés megkötésének időpontjában a vizsgált kölcsönszerződés összegével és tartamával megegyező kölcsön tekintetében a piacon alkalmazott kamatok mértékével. E bíróságnak különösen azt kell majd vizsgálnia, hogy az a körülmény, hogy az ügyleti kamatokat 360 napos évre számítják 365 napos naptári év helyett, tisztességtelen jelleget kölcsönözhet‑e az említett 3. szakasznak.

 

http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf;jsessionid=9ea7d0f130de22d1644947764ae8a8a0fc85cbe3002d.e34KaxiLc3eQc40LaxqMbN4PaNyMe0?text=&docid=187170&pageIndex=0&doclang=hu&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=275050

 

 

Arról van szó, hogy tisztességes-e, ha a bank a kamatösszeg kiszámításakor egyrészt osztásnál egy évet 360 napnak számol, szorzásnál pedig 365 napot (szökőévben 366 napot). Vagyis az adós évente „ajándékoz”  5-6 napnyi kamatot a banknak.

 

A főtanácsnoki indítványból többet megtudunk, mint az ítéletbő:

 

58.      A vitatott szerződés 3. kikötése szerint: „az éves névleges kamatláb alapján az adott periódusban felszámított kamatok összegének kiszámításához szükséges matematikai képlet a következő: C x d x r/360 x 100; Jelmagyarázat: C = a kölcsönnek az elszámolási időszak kezdetén fennálló tőkeösszege, d = az elszámolási időszak napjainak száma, r = éves névleges kamatláb. [...] A kamatszámításnál úgy kell tekintetni, hogy az év 360 napból áll.”

59.      A vitatott kikötés a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében szabályozott feltételek olyan csoportjába tartozik, amelyekre nem vonatkozhat a nemzeti bíróság vizsgálata. Ugyanakkor ez a cikk abban az esetben lehetővé teszi e szerződéses feltételek vizsgálatát, amennyiben, ahogy az alapügyben is, ezek megfogalmazása nem világos és nem érthető.

60.      A kérdést előterjesztő bíróság, valamint a Bizottság kétségét fejezte ki aziránt, hogy a vitatott feltétel, amely az átlagfogyasztó számára valószínűleg érthetetlen, összetett matematikai képleten alapul, megfelelne a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében megkövetelt szövegezési és átláthatósági előírásoknak. A Bizottság főképp azt emeli ki, hogy e kamatoknak a 360 napos üzleti év alapján történő számítása a 365 napos naptári év szerint számítottnál magasabb kamatlábat eredményez.(34)

 

http://www.hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/loszer/loszer-13---kamatszamitas-365-360-nappal.html

 

 

Nyilvánvalóan nem a „kamatláb” kiszámításáról van szó, hanem a „kamatösszeg” kiszámításáról.

 

Azt sem értem, hogy jelen esetben miként beszélhetünk „érthetetlen, összetett matematikai képlet”-ről? Nem a képlet bonyolult, hanem az okozta a problémát, hogy a szerződés szövegének felolvasásakor (közjegyző olvasta fel általában a 30-40 oldalas szerződést)nem ugrott be az embernek, hogy itt turpisság van. Na persze 10 éve még nem gondoltuk, hogy a bankok szándékosan be kívánnak minket csapni…

 

 

Visszatérve az ítéletre:

 

7        A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:

„A tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket.”

43      Ennek kapcsán a Bíróság már több esetben megállapította, hogy a nemzeti bíróság – amennyiben a rendelkezésére állnak az e tekintetben szükséges jogi és ténybeli elemek – hivatalból köteles vizsgálni a 93/13 irányelv hatálya alá tartozó szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, ezzel ellensúlyozván a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató közötti egyenlőtlen helyzetet (2013. március 14‑i Aziz‑ítélet, C‑415/11, EU:C:2013:164, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2016. december 21‑i Gutiérrez Naranjo és társai ítélet, C‑154/15, C‑307/15, C‑308/15, EU:C:2016:980, 58. pont).

 

 

Magyarországon is lehet újra számolni a kölcsönök jelentős részét! Remélem az Ügyészség ez ügyben is indít közérdekű kereseteket!

 

 

Az ügy többi része a spanyol végrehajtási eljárással kapcsolatos.

 

Érdekességek:

 

 

18      2008. június 12‑én a Banco Primus jelzálogfedezetű kölcsönt nyújtott J. Gutiérrez García részére, amelynek fedezete az adós lakóhelyéül szolgáló ingatlan volt. A kölcsönt, amelynek futamideje 47 év, 564 havi törlesztőrészletben kellett visszafizetni. Miután az alapeljárás alperese elmulasztotta megfizetni e kölcsön hét egymást követő havi törlesztőrészletét, 2010. március 23‑án a hitelintézet a kölcsönszerződés 6bis szakasza értelmében lejárati idő előtt felmondta a kölcsönszerződést. A Banco Primus felszólította az adóst a tőke teljes összegének, valamint az ügyleti és késedelmi kamatoknak és egyéb költségeknek a megfizetésére. Kezdeményezte továbbá a jelzálogjoggal terhelt ingatlan árverési értékesítését. Mivel a 2011. január 11‑én megtartott árverésen egyetlen ajánlattevő sem jelent meg, a kérdést előterjesztő bíróság 2011. március 21‑i végrehajtható határozatával az ingatlant a Banco Primusnak ítélte oda a becsült érték 50%‑án. 2011. április 6‑án a Banco Primus kérte az ingatlan birtokbaadását. E birtokbaadást három egymást követő alkalommal el kellett halasztani, az utolsó alkalom a 2013. június 12‑i végzés elfogadásához vezetett, amely a kölcsönszerződés késedelmi kamatokra vonatkozó 6. szakaszát tisztességtelennek nyilvánította. A 2014. április 8‑i határozat elfogadása, a harmadik elhalasztást követően, a kilakoltatási eljárás felfüggesztésével zárult le.

 

A feltett kérdések:

 

25      Ilyen körülmények között a Juzgado de Primera Instancia n° 2 de Santander (santanderi 2. sz. elsőfokú bíróság, Spanyolország) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és az alábbi kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

„1)      Úgy kell‑e értelmezni az 1/2013. sz. törvény 4. átmeneti rendelkezését, hogy az nem képezheti akadályát a fogyasztói érdekek védelmének?

2)      A 93/13 irányelv, különösen 6. cikkének (1) bekezdése és 7. cikkének (1) bekezdése alapján, annak érdekében, hogy az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének megfelelően biztosítsa a fogyasztók és felhasználók védelmét, a fogyasztó, amennyiben a nemzeti jogszabályban e bejelentésre előírt határidő letelt, jogosult‑e a célból bejelenteni, hogy a szerződésben tisztességtelen kikötések szerepelnek, így a nemzeti bíróságnak állást kell foglalnia az említett kikötések tekintetében?

3)      A 93/13 irányelv, különösen 6. cikkének (1) bekezdése és 7. cikkének (1) bekezdése alapján a nemzeti bíróságnak annak érdekében, hogy az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének megfelelően biztosítsa a fogyasztók és felhasználók védelmét, hivatalból kell‑e vizsgálnia, hogy a szerződésben tisztességtelen kikötés szerepel‑e, a megfelelő jogkövetkezmények alkalmazása mellett, jóllehet korábban eltérő határozatot hozott, illetve ezen értékelés a nemzeti eljárásjogi szabályok szerint jogerőssé vált?

4)      Milyen feltételek mellett befolyásolhatja a minőség/ár viszony a szerződés nem alapvető feltételei tisztességtelen jellegének vizsgálatát? Az ilyen típusú tényezők ilyen jellegű közvetett befolyásának vizsgálatakor figyelembe kell‑e venni a nemzeti jogszabályokban előírt, az árakra vonatkozó jogi korlátozásokat? Előfordulhat‑e, hogy az absztrakt módon kikötött érvényes feltételek érvényüket vesztik annak megállapítását követően, hogy az ügylet ára a szokásos piaci árhoz képest nagyon magasnak bizonyul?

5)      A 93/13 irányelv 4. cikke alapján figyelembe lehet‑e venni a szerződés megkötésének időpontját követően fennálló körülményeket, amennyiben a nemzeti jogszabály vizsgálata ide vezet?

6)      Úgy kell‑e értelmezni a [LEC] 693. cikkének (2) bekezdését, hogy az nem képezheti akadályát a fogyasztói érdekek védelmének?

7)      Ha a 93/13 irányelv, különösen 6. cikkének (1) bekezdése és 7. cikkének (1) bekezdése alapján, annak érdekében, hogy az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének megfelelően biztosítsa a fogyasztók és felhasználók védelmét, a nemzeti bíróság azt állapítja meg, hogy a szerződésben előrehozott lejáratra vonatkozóan tisztességtelen kikötés szerepel, akkor azt ki nem kötöttnek kell‑e tekintenie, és az ahhoz kapcsolódó jogkövetkezményeket kell‑e alkalmaznia, akkor is, ha a szolgáltató megvárta a nemzeti rendelkezésben előírt minimális időtartam elteltét?”