Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


szakértői elemzés a Kúriának a legfőbb Ügyész anyagáról 1/5

2013.06.01

 -a terjedelem miatt öt részletben - 

1/5

 

Igen Tisztelt Kúria!

  

Folyamatosan figyelemmel kísérjük a Kúria munkáját a banki hitelezéssel és ezen belül is a devizahitelezésnek elnevezett kölcsöntermékkel kapcsolatban.

A Pénzügyi Szervezetek Lakossági Figyelője és Hiteles Mozgalom is küldött szakmai anyagot a joggyakorlat elemző csoport készülő anyagához és aktívan részt vett a Kúria által szervezett konferencián.

A napokban került a kezünkbe a Legfőbb Ügyész szakmai véleménye a „költség” értelmezésével kapcsolatban. Ezt alaposan áttanulmányozva sajnos meg kellett állapítanunk, hogy nagyon sok tárgyi tévedés van a szakmai véleményben és ezek miatt a végkövetkeztetésnek nincs alapja.

Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a Kúria megalapozott, helytálló adatok és tények ismeretében hozza meg döntését és ne vélemények alapján. Erre tekintettel a szakmai véleményben szereplő kölcsönszerződés adatai alapján bontjuk ki álláspontunkat.

Az alábbiakban részletezett, jogi, közgazdasági és általános érveket tartalmazó álláspont tömörített lényege, jogi érvrendszerének összegzése a következő:

Hpt. 213. § (1) Semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, mely nem tartalmazza

b, az éves, százalékban kifejezett teljes hiteldíjmutatót, a hiteldíjmutató számítása során figyelembe nem vett egyéb – esetleges – költségek meghatározását és összegét, vagy ha az ilyen költségek pontosan nem határozhatók meg, az ezekre vonatkozó becslést,

c, a szerződéssel kapcsolatos összes költséget, ideértve a kamatokat, járulékokat, valamint ezek éves százalékban kifejezett értékét

A betéti kamat, az értékpapírok hozama és a teljes hiteldíj mutató számításáról és közzétételéről szóló 41/1997 (III.5.) Korm rendelet:

8. §. (1) A teljes hiteldíj mutató (a továbbiakban: THM) az a belső kamatláb, amely mellett az ügyfél által visszafizetendő tőke és hiteldíj egyenlő az ügyfél által a hitel folyósításáig bezárólag a kölcsönnel kapcsolat – a (2) bekezdésben meghatározott kivételekkel - fizetett összes költséggel csökkentett hitelösszeggel. A THM számításánál az ügyfél által a pénzügyi intézménynek fizetett költségeket, valamint a harmadik személynek fizetett költségek közül az ügyfél által felajánlott fedezet értékbecslésének díját és lakásépítéseknél a helyszíni szemlék díját kell figyelembe venni.

  

Magyarország Alaptörvénye

28. cikk A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.

 

Ptk. 207. §
(1) A szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett.
(2) Ha az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződés tartalma az (1) bekezdésben foglalt szabály alkalmazásával nem állapítható meg egyértelműen, a feltétel meghatározójával szerződő fél, illetve a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni.

 

Következtetések:

Az Alaptörvény szerint a józan észnek és a közjónak megfelelően kell a jogalkalmazás során a jogszabályokat értelmezni.

A Ptk. szerint , ha egy szerződés tartalma nem állapítható meg egyértelműen, akkor a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezést kel elfogadni.

A költség fogalma jogszabályi szinten nem meghatározott.

A kölcsönszerződésben szereplő THM kiszámításának módját a Korm. r. határozza meg, mely számítás során a deviza vételi és eladási árfolyamokat, azaz az árfolyamrést az OTP Bank. Nyrt.  elismerten figyelembe vette.

A THM a szerződés részét képezi, így a THM kiszámításánál figyelembe vett költségek is a szerződés részei kell, hogy legyenek, hisz ezt a Hpt. 213.§.(1) bek. kötelezően előírja.

A fenti premisszákból következik, hogy  a nem meghatározott tartalmú „költség” kifejezés  a józan ész és a fogyasztó érdekei figyelembe vételével való értelmezése nem vezethet jogszerűen más eredményre, mint arra, hogy az árfolyamrés költség.

A fenti alapelvekkel ellentétes az ügyészségi vélemény, amely  önkényes, elfogult, jogellenes jogértelmezést tartalmaz, önellentmondásokkal teli, így a jogállamiságot ássa alá, kifejezetten bankmentő, politikai-gazdasági megfontolásból.

 

 

Részletesen kifejtve:

 

Lássuk a példaként alapul vett, 2006-ban megkötött, 12.000.000 Ft kölcsönösszegről szóló kölcsönszerződés  egy rendelkezését:

 

01.png 

 

Legelsőként tisztáznunk kell alapfogalmakat, mert ezek ismerete, meghatározása elengedhetetlen ahhoz, hogy a kérdésekre megalapozott választ kapjunk.

Mit jelent a „devizában nyilvántartott jelzálog-típusú kölcsönszerződés”, a „deviza alapú kölcsön”, a „kamat és egyéb költségek svájci frankban kerültek megállapításra”, a „kölcsön összegének devizában való megállapítása”?

A leggyakrabban devizahitelként nevezett hitelintézeti kölcsönök valójában két, jól elkülöníthető és egyértelműen meghatározható kölcsönre oszthatók.

A devizahitel esetén a kölcsönszerződés forinttól eltérő devizában (CHF, EUR, YEN) van meghatározva, a kölcsönt felvevő devizában kapja meg a kölcsönt és devizában kell törlesztenie. Külön megállapodás alapján lehetséges forintban folyósítani a kölcsönt és forintban fizetni a törlesztéseket. A pénzintézet devizát bocsát a kölcsönt felvevő rendelkezésére.

Deviza elszámolású hitel esetén a kölcsönt a kölcsönfelvevő forintban kapja és forintban törleszti a részleteket. A devizának csak elszámolási szerepe van. Jelen esetben a svájci frankban kerül megállapításra a forintban felvett kölcsön összege, és ebből a kölcsöntőke tartozásból számolja ki a pénzintézet a forintban fizetendő törlesztő részleteket. Ezt a hitelformát leggyakrabban deviza alapú hitelnek is nevezni, de ez nem szerencsés fogalmazás, mert azt a téves képzetet keltheti, hogy a kölcsön alapja deviza, miközben az elszámolás alapja a deviza. Csak a nyilvántartás történik devizában. A pénzintézet forintot bocsát a kölcsönt felvevő rendelkezésére.

 

A szerződéskötéskor érvényben lévő THM rendelet (41/1997. (III. 5.) Korm. rendelet a betéti kamat, az értékpapírok hozama és a teljes hiteldíj mutató számításáról és közzétételéről) az ismertetettek szerint meghatározza, hogy a kétféle kölcsön esetén miként kell számolni a THM-t.

 

 

11/B. § (1) Deviza alapú kölcsönök esetén a 10. §-ban meghatározott képleteknél az ügyfél által teljesített fizetéseket forintban kell számításba venni

a) a szerződésben rögzített THM számításánál a pénzügyi intézménynél alkalmazott, a szerződés megkötését megelőző 10. napnál nem régebbi devizaárfolyam,

b) a 13. § (1) bekezdésében meghatározott helyeken és a hirdetésben szereplő THM számításánál a pénzügyi intézménynél alkalmazott, a tárgynegyedévet megelőző hónap 1. munkanapján érvényes devizaárfolyam

figyelembevételével.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezést nem kell alkalmazni, ha mind a kölcsön folyósítása, mind a törlesztése a kölcsön devizanemében történik. Ebben az esetben a forintban felmerülő költségeket a THM meghatározásakor a kölcsön devizanemében kell figyelembe venni az (1) bekezdés a) vagy b) pontja alapján meghatározott devizaeladási árfolyamon.

 

A rendelet alapján a deviza elszámolású kölcsön esetén a képletbe forint értékeket kell írni, míg devizakölcsön esetén a képletbe deviza értékeket kell írni. Abban az esetben, ha devizakölcsön esetén felmerült a pénzintézet részéről forintban is költség, akkor azt deviza eladási árfolyamon kell forintról devizára váltani.

A deviza kölcsön leginkább ahhoz hasonlítható, mintha Bécsbe utazna a kölcsön felvevő és egy osztrák bank, ausztriai fiókjában venne fel kölcsönt pl. euróban.

 

Egyértelműen megállapítható, hogy a vizsgált esetben deviza elszámolású kölcsönről van szó.

 

 

02.png

 

A deviza elszámolású kölcsönöknek megfelelően a THM kiszámítása forint fizetések alapján történt.

 

03.png 

 

Elengedhetetlenül szükséges tisztázni az árfolyamrés fogalmát.

 

Az OTP honlapján elérhetők a szerződéskötés napján érvényes árfolyamok.

 

04.png

 

A bank meghatározza az aznapra érvényes középárfolyamot, és a középárfolyamhoz képest meghatározza a bank a vételi és az eladási árfolyamot valuta, csekk és deviza esetén.

A szerződés deviza árfolyam használatát írja elő.

közép

162,98

 

vétel

162,17

99,50%

eladási

163,79

100,50%

 

A bank a vételi árfolyamot a középárfolyamhoz képest 0,5%-kal alacsonyabban határozza meg, az eladási árfolyamot 0,5%-kal magasabban határozza meg.

Az eladási árfolyam magasabb mint a vételi árfolyam. Számolható, hogy hányszorosa az eladási árfolyam a vételi árfolyamnak. Az eladási árfolyam 101%-a a vételi árfolyamnak.

vétel

162,17

eladási

163,79

szorzó

101,0%

 

A vételi és eladási árfolyam közti különbség, különbözet, vételi és eladási árfolyam közti rés 1%. Ez az árfolyamrés.