Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


4 éve történt – 6/2013 PJE kormányfői megrendelésre

2017.12.03

 

mar-4-eve---pje---kep.png

 

 

Orbán elsőként „ultimátumot” adott a bankoknak, majd kiegyezett egymással a Kormány és a Bankszektor. Az egyezkedés során a bankok kérték, hogy ne perelhessék az adósok a bankokat a megegyezésüket követően. A perlést valóban rendkívül nehezítették a bíróságok – ezt tapasztaljuk. Több tízezren tapasztaljuk, akik merik perelni a bankjukat. Négy éve megszületett a fogyasztóvédelmi normákkal ellentétes, a bankoknak kedvező 6/2013 számú Polgári Jogegységi Határozat (PJE) a Kúrián – röpke 1 hónap alatt.

 

 

 

Részletek korabeli, 2013 őszi hírekből

 

„a Fidesz-KDNP a héten tartott visegrádi frakcióülésén arra szólította fel a bankokat, hogy november 1-jéig javítsák ki a devizahitelek hibáit, a szerződéseken pedig változtassanak az ügyfelek javára. A kormányfő a rádióinterjúban ezt azzal indokolta, hogy a kialakult helyzetet erkölcsi szempontból a bankok kötelessége megoldani, mert a szerinte rosszhiszeműen megkötött szerződések olyan szabályokat tartalmaztak, amelyek alapján baj esetén az összes kockázatot az embereknek kell viselniük.

 

A miniszterelnök szerint ezért a devizahiteleket úgy kell átalakítaniuk a pénzintézeteknek, hogy az árfolyam-módosításból származó veszteség nagy részét ők viseljék, ne pedig az emberek. Ha ezt önként nem teszik meg november 1-jéig, a kormány lépni fog, és olyan megoldást alkalmaz, amely megszünteti a devizakölcsönöket, de méltányos módon, vagyis a devizahitelesek nem járnak majd jobban, mint azok, akik forintban adósodtak el.

A bankok erkölcsi kötelessége a devizahitel-szerződések módosítása.”

2013.09.06.

http://2010-2014.kormany.hu/hu/miniszterelnokseg/miniszterelnok/beszedek-publikaciok-interjuk/orban-viktor-a-kossuth-radio-180-perc-cimu-musoraban-0909

 

https://mno.hu/belfold/orban-ha-nem-teszik-meg-a-kormany-lepni-fog-1182574

 

 

„Ha az eseményeket logikus rendbe állítjuk, akkor a következő kép rajzolódik ki előttünk. A bankokat arra kértük, hogy november 1-jéig készítsenek egy megoldási javaslatot erre az ügyre. Azért beszéltünk ilyen szikáran és világosan, mert nem akarjuk, hogy bárki elfeledkezzen az alaphelyzetről. Az alaphelyzet az, hogy a devizahitelek rossz hitelek, és ez a bankok hibája, nekik kell tehát a legnagyobb erőfeszítést tenni, hogy kijavítsák. Vártunk egy javaslatot, ez meg is érkezett, most a kormány azt a döntést hozta, hogy ezeket a banki javaslatokat meg kell vitatni azokkal az érintettekkel, azokkal az érdekképviseletekkel, akik a devizahitelesek érdekében léptek fel az elmúlt időszakban.

Azért lassacskán egymillió embert már kimentettünk a devizahitel miatt előállt csődhelyzetből a végtörlesztéssel, a Nemzeti Eszközkezelővel és az árfolyamgát eddig mintájával, itt további javulásra számítok. Ugyanakkor van egy körülmény, ami mellett a parlamenti képviselők elmehetnek, de nem mehet el a kormány.

 

A tény az, hogy egymásnak ellentmondó bírósági ítéletek születtek az elmúlt időszakban, és mi nem hozhatjuk az országot abba a helyzetbe, hogy valamilyen kormányzati megoldást kikényszerítünk vagy bevezetünk, majd ezzel ellentétes bírói ítéletek születnek, és előáll egy olyan jogi zűrzavar, amit senki sem tud kezelni, ugyanis a bíróság ítélete felülírja a kormány döntéseit.

 

Ezért most arra kell nekünk sarkalnunk az igazságszolgáltatás vezetőit, elsősorban a Kúriát, a Kúria elnökét, hogy előbb-utóbb tegyenek rendet ezen a területen, ezt jogegységi döntésnek nevezik a mi szakmánkban, tehát hozzanak egy olyan állásfoglalást, ami után a bírók az azonos tényállásokat, azonos élethelyzeteket azonos módon fogják megítélni, és azonos ítéletek születhetnek. Ha látjuk, hogy itt rend lett, akkor a kormány kockázat nélkül, az emberek mindennapi életének felborítása, kockázata nélkül tud úgy döntést hozni, hogy az összhangban legyen az igazságszolgáltatás által kialakított jogi helyzettel.

2013.11.08.

http://2010-2014.kormany.hu/hu/miniszterelnokseg/miniszterelnok/beszedek-publikaciok-interjuk/a-miniszterelnok-is-jogegysegi-dontest-surget

 

 

„A kiszivárgott hírek szerint a pénzintézetek javasolták, hogy november 1-jére hozzák előre a kilakoltatási moratóriumot (az ezzel kapcsolatos döntés azóta megtörtént). Másrészt vállalták volna, hogy nem kezdeményeznek végrehajtást, ha a tartozás nem haladja meg a félmillió forintot (erről nincs döntés). A szervezet továbbá indítványozta, hogy vagy azonnal, vagy fokozatosan alakítsák át a devizahiteleket forintkölcsönné (utóbbit az árfolyamgát átszabásával) – persze állami támogatás mellett. (Ebből azonban csak az árfolyamgát kiszélesítése lett, ideiglenes intézkedésként.) Jogi szempontból a neuralgikus pontot a bankszövetség azon elvárása jelenthette, hogy a végleges megoldás megszületése után a devizahiteles ügyfelek már ne perelhessék hitelszerződés miatt a bankokat.

2013.11.13.

http://nol.hu/belfold/20131113-kerekasztalhoz_ulnek-1425851

 

 

 

2013. december 16-án a Kúria Polgári Kollégiuma, a Kúria elnöke által vezetett jogegységi tanácsként eljárva, jogegységi határozatot hozott a deviza alapú kölcsön- és lízingszerződésekkel kapcsolatban a bírói gyakorlatban felmerült legfontosabb elvi kérdésekben. A Kúria a 6/2013. számú PJE határozat teljes szövegét december 23-án hozta nyilvánosságra

http://www.origo.hu/jog/lakossagi/20131223-nyilvanos-a-kuria-hatarozata-ezt-mondta-a-jogegysegi-dontes-a-devizahitelekrol-1-resz.html

 

http://www.lb.hu/hu/joghat/62013-szamu-pje-hatarozat

 

 

A legnagyobb hazai civil szerveződés a Civil Összefogás Fórum, a CÖF.

Felismerve a mély társadalmi katasztrófa helyzetet, határozottan kiállt az adósok mellett – miközben a Kúria dolgozott a jogegységi határozaton.

 

 

A CÖF is az adósok mellé állt

 

Feljelentette a devizahitelezést, a devizahiteleket a Civil Összefogás Fórum - Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖF-CÖKA).

 

Büntetőjogi értelemben is támadhatóak a devizahitelek, a devizahitelezés, a szerződések jogi értelemben sem állják meg a helyüket -- jelentette ki a PolgárPortálnak Csizmadia László, a CÖF-CÖKA elnöke. Ezért különösen nagy kárt okozó, üzletszerűen és bűnszövetségben elkövetett csalás bűntettének gyanúja miatt, ismeretlen tettes ellen nyújtottak be feljelentést a Legfőbb Ügyészséghez. „Varga Mihály nemzetgazdasági miniszterrel is tárgyaltunk a devizahitelekről, megoldásokról" -- mondta Csizmadia László.

 

A CÖF-CÖKA a témában a jövő héten ül egy asztalhoz Patay Mihállyal, a Magyar Bankszövetség elnökével. A sajtótájékoztatón ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász azzal érvelt: a devizahitelezés elterjedésére, a folyamatra és a elviselhetetlen törlesztésre sokak egzisztenciája, munkája és egészsége ment rá. „A feljelentést ismeretlen tettes ellen tettük, de bizonyos szereplőket megneveztünk, így a 2010. előtti magyar államot és vezetőit, a 2010. előtti jegybank döntéshozóit, és az érintett bankok vezetőit.

 

A feljelentés mellé soron kívüliségi kérelemet nyújtottunk be az ügyészséghez. A devizahitelezés jogtalan hasznot generált a pénzintézeteknek, akik üzletszerűen, hallgatólagos megállapodás keretében, bűnszövetségben követték el ezen magatartást." Varga István közgazdász a PolgárPortálnak úgy nyilatkozott, ha a bankoknak olyan szabályuk van, hogy néhány napnál tovább nem vállalhatnak árfolyamkockázatot, akkor egyértelműen nem adhatnak el olyan hitelt, amelyben az embereket, az ügyfeleket kényszerítik arra, hogy ők vállalják az árfolyamkockázatot tíz-húsz-harminc évig.

 

 

 

 

Ajánlás (részletek)

 

A CÖF-CÖKA felhívja a kormány illetékeseinek figyelmét, hogy a függő jogi helyzet lezárása érdekében indítson közérdekű pert, amely tisztázza:

- hogy a pénzügyi intézmények által nyújtott kölcsön forintban vagy devizában valósult meg

- a bankok által egyoldalúan felszámított kamatemelések és megnövelt költségek jogszabályba ütköznek, vagy sem.

A CÖF-CÖKA támogatni tudja a közérdekű perek kiváltását a kormány és a bankok között létrejött egyesség alapján, ha a két érdekelt fél megfontolás után figyelembe veszi ajánlásainkat.

A kormány által meghozott adósmentési intézkedések a jogerős bírósági ítéletek függvényében érvényüket vesztik vagy a megkötött előző pontban említett egyesség vagy kormányzati intézkedés alapján sor kerül az érdekelt felek között az új szerződések megkötésére.

1.    Javasoljuk a végleges jogi megoldás kialakulásáig az árfolyamgát kiterjesztését mindazok számára, akik ezt igénybe kívánják venni azzal, hogy szűnjön meg a gyűjtőszámla. Az így keletkező „adósságot” a bankok saját eredményük terhére engedjék el.

2.    A végrehajtásokat azonnal fel kell függeszteni, az árfolyamgát kapcsán megállapított átváltási kurzus szerint a kormány, a bank és a civilek által összeállított szakértői csoport számolja újra a kölcsönvevők adósságterheit és a megkapott eredményt alapul véve javasolja a banknak, illetőleg az érintett ügyfélnek a meglévő kölcsönfizetési konstrukciók közül a legmegfelelőbbet.

3.    A kormány azon fizetésképtelen adósok számára, akik nem képesek törleszteni a tőlük függetlenül megváltozott teljesítőképességük miatt és elkerülhetetlen a fedezeti lakóingatlan elvesztése, méltányossági alapon a lakóhelyüktől függően régiós viszonylatban ajánljon fel bérlakást.

4.    Tekintve, hogy a biztosítékul szolgáló ingatlanok értékcsökkenése kézzelfogható, a pénzintézetek is viseljék ennek kockázatát, vegyék tudomásul, hogy a kölcsön visszafizetésének fedezete kizárólag, mint biztosíték, az ingatlan.

5.    Vessenek véget a pénzintézetek az egyoldalú, tisztességtelen szerződésmódosítási gyakorlatuknak és hitelesen, közérthetően tájékoztassák az ügyfeleket a törvényi előírások alapján, a jogellenes módosításokat vonják vissza.

6.    Javasoljuk önkéntesen az alábbi eljárásrend alkalmazását:

A pénzügyi intézmények által nyújtott kölcsön törlesztését abban a devizanemben és azon devizanemben meghatározott kölcsönösszeg alapul vételével a szerződésben megjelölt kamat és járulékok alkalmazása mellett számolják el – függetlenül a szerződésben megjelölt egyéb devizanemtől -, amely devizanemben a hitelező a kölcsönt folyósította. Az adós részére folyósítottnak kell tekinteni azon kölcsönösszeget is, amelyet nem közvetlenül az adósnak, hanem az adós felhatalmazása alapján a hitelező harmadik személynek fizetett ki.  

 

 

A Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖF-CÖKA) 2011. november 15-én stratégiai partnerségi megállapodást kötött a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériummal. A megállapodás preambuluma rögzíti, hogy a társadalmi egyeztetés a jó állam alapvető feltétele.

 

A megállapodás annak érdekében jött létre, hogy a jogszabály előkészítéséért felelős miniszter közvetlenül vonjon be a jogszabály előkészítésébe, a jogszabály tervezett tárgykörébe széles társadalmi réteg érdekeit megjelenítő, illetve kimagasló szakmai teljesítményt nyújtó szervezeteket, intézményeket. A stratégiai partnerség célja, hogy az együttműködés eredményeként a Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány és integrált szervezeti egysége a Civil Összefogás Fórum (CÖF) szakmai tapasztalataival, önkéntes munkát végző, kimagasló tudású szakembereivel hozzájáruljon a civil szervezeteket érintő jogszabályok elkészítéséhez, különösen a társadalmi, gazdasági konzultációs feladatokból adódóan.

 

Csizmadia László
CÖF alapító, CÖKA elnök

Budapest, 2013. október 29.

 

http://civilosszefogas.hu/ajanlas/

 

 

 

Máig nem lehet tudni, hogy egy hónap alatt milyen anyagok alapján hozta meg a döntését a Kúria négy évvel ezelőtt. Az igazság kiderítése érdekében kezdeményezett perek elakadtak a Kúrián.

Két dokumentumról tudunk, mely 6/2013-as PJE születésének időszakában készült.

 

 

 

Két korabeli dokumentom - Fővárosi Ítélőtábla és Bankszektor

 

A Fővárosi Ítélőtábla Polgári Kollégiuma 2013. december 9-én, egy héttel a Kúria döntése előtt, tartott szakmai tanácskozást. Álláspontot fogalmaztak meg deviza alapú fogyasztási kölcsönszerződések elvi kérdéseiről. Az álláspontot Dr. Szabó Klára kollégiumvezető írta alá (részletek):

 

A deviza alapú kölcsönöket forintkölcsönnek tartjuk.

Úgy gondoljuk: annak a kérdésnek a megítélésénél, hogy a deviza alapú kölcsön forint- vagy devizakölcsön-e, a szerződés tartalma irányadó. A szerződés tartalmát a hatályos Ptk. 523. § (1) bekezdése rögzíti, eszerint kölcsönszerződés alapján a hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni. Az új Ptk. 6:383. §-a értelmében kölcsönszerződés alapján a hitelező meghatározott pénzösszeg fizetésére, az adós a pénzösszeg szerződés szerinti későbbi időpontban a hitelezőnek történő visszafizetésére és kamat fizetésére köteles. A jogszabály szerint tehát a hitelező szerződéses kötelezettsége pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, illetve fizetése, míg az adós szerződéses kötelezettsége a visszafizetés és kamatfizetés. Ha ezt összevetjük a deviza alapú hitel fogalmával, azt találjuk, hogy a felek szerződéses kötelezettségeiknek mindig forintban tesznek eleget.

 

 

Az a kérdés, hogy mi az ügylet jellegadó tartalma, a szerződés értelmezésével dönthető el. A magánjogi viszonyokra irányadó Ptk. 207. § (1) bekezdése szerint a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett.

 

 

Az adós hiteligénylési kérelmében egyértelművé tette ilyen szerződések esetén, hogy forinthitelre van szüksége, ezt igényli. A másik fél (a bank) az eset körülményeire tekintettel nem érthette ezt másként, hiszen tudatában volt, hogy a kölcsönösszegre az adósoknak forintért megvásárolható lakás vagy tartós fogyasztási cikk (gépkocsi) adásvétele érdekében volt szüksége.

A Ptk. 207. § (2) bekezdése azt is kimondja, hogy amennyiben az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződés tartalma az (1) bekezdésben foglalt szabály alkalmazásával nem állapítható meg egyértelműen, a feltétel meghatározójával szerződő fél, illetve a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni. A fogyasztó számára pedig egyértelműen a felvett összeg forinthitelkénti elfogadása a kedvezőbb.

 

 

 

Összegezve: azt látjuk helyesnek, ha az ügylet jellegadó tartalma szempontjából – a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezési szabályra is figyelemmel – nem a teljesítés módjának (kirovó-lerovó pénznem, értékállandósági kikötés) tulajdonítunk jelentőséget, hanem a felek által a szerződés szerint teljesítendő szolgáltatásnak. A szolgáltatás pedig (rendelkezésre bocsátás és visszafizetés) mindig forintban történik. Minderre tekintettel a deviza alapú kölcsönt forintkölcsönnek tekintjük.

 

 

 

Leszögezhetjük, hogy az árfolyamkockázat adósra telepítését, az irányadó deviza nyilvántartási-átszámítási pénzként való alkalmazását jogszabály nem tiltotta, az nem összeegyeztethetetlen az általános társadalmi felfogással sem figyelemmel a velejáró mérsékeltebb összegű ügyleti kamatra. Az ezekről kialakult közfelfogást tükrözi az ilyen típusú megállapodások közkedvelt volta: jóerkölcsbe ütköző szerződésnek ezeket a szerződéseket megkötésükkor senki nem tartotta.

 

 

A tisztességtelenség kérdése nem egy szerződéssel vagy szerződéses konstrukcióval kapcsolatban, hanem egyes általános szerződési feltételekkel vagy a fogyasztókkal egyébként egyedileg külön-külön meg nem tárgyalt kikötésekkel összefüggésben merülhet fel.

 

 

 

Az adósok a szerződés megkötésekor tudatosan, a mérsékelt összegű kamatra tekintettel vállalták az árfolyamváltozás kockázatát bízva az árfolyam kedvező alakulásában.

A devizaárfolyamok fogyasztóra hátrányos változása önmagában szintén nem elég tévedésre, megtévesztésre hivatkozás esetén az érvénytelenség megállapításához, ehhez többlettényállás lenne szükséges.

Hangsúlyozni kell azonban, hogy a konkrét ügyek olyan egyedi tényállásokat tartalmaznak, amelyek vizsgálata alapján az adott szerződés érvénytelenségének megállapítására sor kerülhet.

 

 

 

A hitelezőt a deviza alapú hitelezés esetén külön tájékoztatási kötelezettség is terheli a (a bankokról szóló törvény alapján), nevezetesen a pénzügyi intézménynek fel kell tárnia a szerződéses ügyletben az ügyfelet érintő kockázatot, ennek során ki kell térni az árfolyamkockázat ismertetésére, valamint annak a törlesztőrészletre való hatására. E kötelezettségüknek a bankok a kockázatfeltáró nyilatkozat útján tesznek többnyire eleget. E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a bankok csak az általuk ismert körülmények tekintetében tehettek eleget tájékoztatási kötelezettségünknek, mivel az árfolyam későbbi változásának mértéke a hitelezők előtt sem volt ismeretes, ezért a szerződéskötéskor e tekintetben tájékoztatással sem láthatták el a fogyasztókat.

 

 

 

A pénzügyi intézménynek (a bankokról szóló törvény alapján) tájékoztatási kötelezettsége volt és van a kamatokat, a szolgáltatási díjakat, az ügyfelet terhelő egyéb költségeket, késedelmi kamatokat, valamint a kamatszámítás módszerét illetően is. Álláspontunk szerint a bank e kötelezettségének nem tesz eleget oly módon, hogy a szerződésben olyan képletet vagy általános jellegű előírást rögzít, amelyet a fogyasztó szakember közreműködése nélkül nem tud értelmezni. Ezzel kapcsolatos többlettényállás esetén felmerülhet a tévedés, megtévesztés miatti érvénytelenségi ok.

 

Előfordulhat, hogy az éveken át teljesített törlesztéssel a tőke összege és a késedelmi kamat is már megfizetésre került, vagy abból már csak akkora összeg van hátra, amit az adós képes egy összegben teljesíteni. A kérdés ezért inkább az, hogy az eredeti állapot helyreállítása a tartós jogviszonyt eredményező deviza alapú kölcsönszerződések esetén ténylegesen megvalósulhat-e.

A probléma lényege abban áll, hogy egyes felfogások szerint a kölcsönszerződés irreverzibilis használati kötelem, amely esetében a hitelező meghatározott összegű pénz használatát biztosítja a másik fél számára, továbbá egyéb szolgáltatást is nyújt (a törlesztés figyelemmel kísérése, nyilvántartása, a szerződés előkészítése és kockázatvállalás), míg az adós köteles a pénz használatáért járó ellenszolgáltatást (kamatot) megfizetni. E felfogás szerint az irreverzibilitás nem teszi lehetővé az eredeti állapot helyreállítását.

 

 

A Fővárosi Ítélőtábla szaktanácsai ezzel nem értenek egyet.

A kölcsönszerződést ugyanis nem lehet pl. a bérlethez mint használati kötelemhez hasonlítani, melynél a dolog használata valóban nem tehető meg nem történtté, hiszen pl. egy ingatlanhasználat avulással járhat. A pénz használata ehhez képest annyiban speciális, hogy a kapott pénzösszeget mindig vissza lehet szolgáltatni (értékcsökkenés nélkül).

 

 

 

Amennyiben az adós a keresetlevelében az egész szerződés érvénytelenségére, de emellett bizonyos szerződési feltételek tisztességtelenségére is hivatkozik, nem mellőzhető mindegyik hivatkozás vizsgálata.

Ha ugyanis a szerződés egészében érvénytelen, ennek jogkövetkezménye levonása körében sor kerülhet az érvényessé nyilvánítására: az érvényessé nyilvánított szerződés azonban nem tartalmazhat tisztességtelen, s ez által semmis kikötést (ugyanúgy, mint ahogy a bíróság előszerződés esetén sem hozhat létre olyan szerződést, ami érvénytelen lenne).

 

 

Ha viszont először a tisztességtelen kikötés uniós jogkövetkezményét alkalmazva a semmis szerződési feltételt elhagyjuk, úgy lehet, hogy az egész szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményeit másképpen kell végül levonni, mint a feltételek kihagyása hiányában (például nem kell kiküszöbölni azt az alaki hibás rendelkezést, amely tisztességtelen volta miatt elhagyásra kerül a szerződésből). Itt tehát felmerülhet a megszokottól eltérő sorrend az érvénytelenségi okok vizsgálata körében.

 

 

Az Európai Unió Bíróságának az az általunk is figyelembe veendő gyakorlata alakult ki, miszerint a nemzeti bíróságok csak arra kötelesek, hogy a tisztességtelen feltétel alkalmazásától eltekintsenek, de nem jogosultak arra, hogy a feltétel tartalmát módosítsák.

 

 

Megjegyzendő még, hogy az Európai Unió Bíróság a C-397/11. számú ügyben (Jőrös Erika – AEGON Magyarország Hitel Zrt. ügye) azt is kimondta, hogy az Irányelvvel nem ellentétes az a lehetőség, hogy az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között létrejött egy vagy több tisztességtelen feltételt tartalmazó szerződést egészében semmissé nyilvánítsa a nemzeti bíróság, amennyiben kiderül, hogy ez a fogyasztó fokozottabb védelmét biztosítja (47. pont).

 

 

 

A konklúzió tehát az, hogy mindig a fogyasztó fokozottabb védelmét biztosító jogkövetkezményt kell alkalmazni.

 

 

Az „egyoldalú szerződésmódosítást” úgy kell felfogni, hogy az végső soron a hitelező és az adós szerződésén alapul: abban határozzák meg a felek, hogy a kamat mértékét szerződéskötéskor milyen körülmények, feltételek mellett állapította meg a bank, továbbá hogy ezen feltételek milyen változása vonja maga után a kamat megváltozását. A felek tehát előre meghatározott, de később bekövetkező változásokat rögzítenek szerződésükben.

 

 

A fentiekből következik, hogy az átláthatóság szempontjából annak van jelentősége, hogy a fogyasztó már a szerződés alapján előre láthassa, hogy milyen körülmények változása okozhatja a kamat (díj, költség) emelkedését, és ennek a ténye (a körülmény változása és annak hatása a fizetési kötelezettségére) igazolható, ellenőrizhető legyen (nem forintszerűen).

 

http://fovarosiitelotabla.birosag.hu/sites/fovarosiitelotabla.birosag.hu/files/field_attachment/a_fovarosi_itelotabla_polgari_kollegiumanak_allaspontja_a_deviza_alapu_fogyasztasi_kolcsonszerzodesek_ervenyessegevel_kapcsolatos_elvi_kerdesekben_.doc

 

 

Így is elérhető:

http://fovarosiitelotabla.birosag.hu/20130530/polgari-kollegium

 

 

A Hitelintézeti Szemle a Bankszövetség saját lapja volt 2013 végén. Egy évben általában 6 számot adnak ki. 2013-ban, az ötödik számban jelent meg Gárdos István és Nagy András írása, „A devizahitel jogi alapkérdései” címmel.

 

Az újabban született jogszabályok különbséget tesznek „devizahitel” és „devizaalapú hitel” között, és használják a „devizában nyilvántartott kölcsön” fogalmat is.

E fogalmak meghatározásai nem egységesek, de alapvetően a különbségtétel azon alapul, hogy mind a kirovó és a lerovó, vagy pedig csupán a kirovó pénznem deviza. A jogszabályok azt tekintik a szűk értelemben vett devizahitelnek, ha mindkét fél fizetési kötelezettsége devizában van kiróva, és effektíve ebben a devizában is teljesítendő (lerovandó).  Ráadásul a tartozás meghatározása (kirovása) helyett általában annak nyilvántartásáról, méghozzá a hitelező általi nyilvántartásról beszélnek.

 

 

Valójában az ügylet lényege, üzleti tartalma tekintetében nincs lényeges különbség a fenti kategóriák között. Amint fentebb írtuk, a tartozás tartalmát alapvetően a kirovó összeg határozza meg. A devizahitel lényege szempontjából közömbös, hogy lerovó pénznemként a hazai pénznem (forint) vagy valamely idegen pénznem került-e meghatározásra, és az is, hogy a folyósítás milyen pénznemben történt.

Az pedig egyértelműen hibás, hogy egy jogviszony minősítése szempontjából bármilyen jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy az egyik fél azt miként tartja nyilván.

 

 

A devizahitelekkel szembeni támadások egyik pontja az, hogy a devizahitel „valójában” nem is az, mert ténylegesen nincs mögötte deviza.

Ezzel szemben a bankárok és e konstrukció egyéb védelmezői igyekeznek igazolni, hogy de igen, a devizahitelek mögött devizaforrások, vagy gazdasági értelemben ennek megfelelő származékos ügyletek állnak.

Az ügylet jogi minősítése szempontjából azonban ez nem releváns kérdés. A felek erre irányuló akarata szükséges és önmagában elegendő feltétele annak, hogy devizatartozás keletkezzen.

 

 

Alapvetően abból kell kiindulni, hogy a hitelezés és a forrásteremtés elkülönült jogviszonyok keretében történik.

Hiába van és kell is, hogy legyen a banki működésben szoros kapcsolat a kettő között, jogi szempontból, kivételes esetektől eltekintve, nem lehet az egyikből levezetni a másikat.

A hitel jellegének meghatározása nem a források alapján kell, hogy megtörténjen.

 

 

A devizahitelekkel kapcsolatban a legnagyobb problémát az árfolyamkockázat okozza, és ezzel kapcsolatban sokszor megfogalmazódik az a vád, amely szerint a bankok a devizahitelek feltételeinek kialakítása során az árfolyamkockázatot áthárították az adósokra. Ez a nézet azonban hibás. A bankok semmit nem hárítottak át, hiszen náluk ez a kockázat nem merült fel, az fogalmilag mindig az adóst terheli.

 

 

A devizatartozással szükségszerűen együtt jár az árfolyamkockázat, azaz annak bizonytalansága, hogy a teljesítés időpontjában a devizatartozás teljesítéséhez mennyi hazai pénznem szükséges (függetlenül attól, hogy a tartozás lerovása forint vagy valamely idegen pénznem adása útján történik).

 

 

A devizatartozás adósa, hacsak a pozíciója nincs valamiképpen fedezve, e kockázatnak, az ügylet jellegéből fakadóan, elkerülhetetlenül kiteszi magát. Az adós kötelezettsége vagy az ügylet jogszerűségének a megítélése szempontjából közömbös, hogy helyesen vagy tévesen látta-e előre az árfolyam jövőbeli alakulását, hogy a tartozás pénznemének megválasztásával összességében jól járt vagy veszített.

 

 

Az árfolyam alakulása a feleken kívül álló, számukra objektív körülmény, amely mutatja a lerovó pénznemnek a kirovó pénznemben mért értékét, illetve az ebben bekövetkezett változást. Ezért a hitelező a lerovó pénznem árfolyamának romlásán nem nyer semmit, hiszen ez azt jelenti, hogy egy kisebb értékű devizából kap arányosan többet, számára csak a fennállt száz dollár összegű követelés térül meg.

 

 

A banki szerződések esetén a felek között információs egyensúlyhiány áll fenn, ezért e tekintetben a bankokat tájékoztatási kötelezettség terheli (amelyet az ún. kockázatfeltáró nyilatkozat révén teljesítenek). E tájékoztatási kötelezettség nem terjed ki a kockázat mértékére, de arra igen, hogy e kockázat fennáll, és hogy annak mértéke előre nem látható. Ha e kötelezettségnek a hitelező eleget tesz, akkor önmagában az árfolyamkockázat vagy általában a fizetési kötelezettséghez kapcsolódó kockázatok fennállása miatt a devizahitel jogszerűségének megkérdőjelezése alaptalan.

 

 

Aggasztó például, hogy maga a Kúria még egy, a közelmúltban hozott ítéletében is úgy foglalt állást, hogy „a kölcsönszerződés esetleges […] semmissége esetén az eredeti állapot helyreállításának van helye, melynek alapján a devizakölcsönt forintban kellene visszafizetni, szerződéskori forintárfolyamon, kamattal növelten.

 

 

Aggodalomra ad okot: a Kúria magától értetődő természetességgel mondta ki azt, hogy kölcsönszerződés érvénytelensége esetén az eredeti állapot helyreállításának van helye, és nem kevésbé aggasztó az sem, ahogy felvázolta az eredeti állapot helyreállítása megvalósításának a módját. Az alábbiakban elsősorban azzal a kérdéssel foglalkozunk, hogy kölcsönszerződés esetén egyáltalán lehetséges-e az eredeti állapot helyreállítása.

 

 

Kimutatjuk, hogy az idézett eseti állásfoglalás nincs összhangban az eredeti állapot helyreállításával kapcsolatban a Kollégiumi Véleményben kifejtett elvi állásponttal, és azt, hogy erős érvek szólnak amellett: kölcsönszerződés esetében az eredeti állapot nem állítható helyre.

 

 

Az a kérdés pedig, hogy az árfolyamrés költség-e, kizárólag azért kapott nagy figyelmet, mert egy kellően át nem gondolt fogyasztóvédelmi jogszabály azt mondja ki, hogy semmis a kölcsönszerződés, ha nem tartalmazza világosan a hitelfelvevőt terhelő költségeket és azok mértékét. E jogszabály ráadásul nem határozta meg a költség fogalmát, így hosszas vita indulhatott arról, hogy e fogalomba az árfolyamrés beletartozik-e (annak ellenére, hogy több éven át egyetlen bank és a felügyeleti hatóság sem értelmezte azt így).

Végül a Kúria arra az álláspontra helyezkedett, hogy – az adott jogszabály fogyasztóvédelmi céljára tekintettel – a költség fogalmát tágan kell értelmezni, és így abba az árfolyamrés is beletartozik. E vita kimenetelétől függetlenül felvetődik azonban az a kérdés, hogy miért minősíti a jogszabály egy költségelem hiánya miatt a szerződést teljes egészében érvénytelennek.

 

 

A szerződésekre vonatkozó általános szabályok alapján egyértelmű, hogy a hitelező csak olyan költséget tud felszámítani, amit a szerződésben kikötött. Miért nem elég az a „szankció”, hogy olyan költség nem számítható fel, amit a szerződés nem jelöl meg egyértelműen?

 

 

Végiggondolta-e a jogalkotó, hogy mik a következményei annak, ha a szerződések érvényessége bizonytalanná válik, probléma esetén utólag megkérdőjelezhető?

 

 

Kinek jó az, ha jogszabályi úton, mesterségesen növeljük az érvénytelen szerződések számát?

 

 

A szerződések érvénytelennek nyilvánítása súlyos következményekkel járt volna: az adósok tartozása egy összegben azonnal esedékessé válik; a fizetendő összeg meghatározásának módja körül viták alakulnak ki, amely bizonytalanságot eredményez a teljes érintett hitelállomány tekintetében; a bankok követeléseit biztosító zálogjogok megszűnnek, a hitelek biztosíték nélkül maradnak.

Az árfolyamrés léte, illetve változása jelentéktelen mértékben növeli az adósok terhét, ennek alkalmazása a szerződés alapján teljesen egyértelmű, mértékének alakulása pedig átlátható módon követhető az adósok számára.

 

http://www.bankszovetseg.hu/wp-content/uploads/2013/05/371-387-Gardos-Nagy.pdf

 

 

Részletek a Devizahitel – Hol az (i)gazsság című könyvemből:

 

Kezdjük az egyik legfontosabbal! Ezek a deviza alapú hitelek, devizakölcsönök vagy forintkölcsönök?

 

Idézetek az egyik féltől:

A deviza alapú kölcsönöket forintkölcsönnek tartjuk. Devizaforrások közvetlenül nem kapcsolhatók az egyes kölcsönügyletekhez, a deviza alapú kölcsönszerződések alapján a bank és az adós között tényleges devizamozgás nem volt.

A hitelkihelyezés mögötti közgazdasági háttér az adós kötelezettsége szempontjából közömbös.

Annak a kérdésnek a megítélésénél, hogy a deviza alapú kölcsön forint- vagy devizakölcsön-e, a szerződés tartalma irányadó.

A szerződés tartalmát a hatályos Ptk. 523. § (1) bekezdése rögzíti, eszerint kölcsönszerződés alapján a hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.

Amennyiben az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződés tartalma az (1) bekezdésben foglalt szabály alkalmazásával nem állapítható meg egyértelműen, a feltétel meghatározójával szerződő fél, illetve a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni. A fogyasztó számára pedig egyértelműen a felvett összeg forinthitelkénti elfogadása a kedvezőbb.

 

Idézetek a másik féltől:

A pénztartozás teljesítéseként annyi, a teljesítés helyén és idején ténylegesen forgalomban lévő pénzt kell adni (leróni), amennyi megfelel a tartozás szerződésben meghatározott (kirótt) összegének. A pénztartozás kapcsán tehát meg kell különböztetni a kirovó pénznemet és a lerovó pénznemet.

A pénztartozás mértékének meghatározása a kirovó összeg meghatározásával történik, az így meghatározott fizetési kötelezettséget kell a lerovó pénznemmel teljesíteni.

Effektivitási kikötésnek nevezzük, ha a szerződés úgy rendelkezik, hogy a tartozást ténylegesen valamely, a fizetés helyének pénznemétől eltérő pénznemben kell leróni. Effektivitási kikötés esetén, amikor a lerovó pénznem a kirovóval megegyező külföldi fizetőeszköz, akkor az adósnak a tartozása teljesítéséhez be kell szereznie azt; ilyen kikötés hiányában, amikor a törvényben meghatározott főszabály érvényesül, azaz a tartozást a hazai pénznemben kell teljesíteni, akkor csupán egy számítást kell végezni a lerovó pénznemben fizetendő összeg meghatározása érdekében.

 

A Kúria döntése erről a kérdésről:

A deviza alapú hitel-, kölcsön- és pénzügyi lízingszerződések (a továbbiakban: deviza alapú kölcsönszerződések) devizaszerződések. A felek a hitelezőnek és az adósnak a kölcsönszerződésből fakadó pénztartozását egyaránt devizában határozták meg (kirovó pénznem), és azt mindkét fél forintban volt köteles teljesíteni (lerovó pénznem).

A deviza alapú kölcsön is devizakölcsön, mivel a tartozás devizában van meghatározva, ugyanakkor a hitelező a kölcsönt forintban köteles folyósítani, az adós pedig forintban köteles törleszteni, tehát mind a hitelező, mind az adós a devizában kirótt pénztartozását forintban rója le. Nincs akadálya annak, hogy a felek úgy állapodjanak meg, miszerint mindkét fél a kötelezettségének a kirovó pénznemben (effektivitási kikötés) köteles eleget tenni, tehát mind a folyósításra, mind a törlesztésre a kirovó pénznemben kerül sor. Ebből következően a devizakölcsönnek két fajtája létezik: az effektivitási kikötéssel el nem látott kölcsön (deviza alapú kölcsön) és az effektivitási kikötéssel ellátott deviza kölcsön.

 

Az első idézetek most a Fővárosi Ítélőtábla álláspontjai voltak, a második fél idézetei most két ügyvéd által készített anyagból származik, melyek a Bankszövetség saját folyóiratában jelent meg. Mindkettő anyag közvetlenül a Kúria jogegységi határozatának meghozatala előtt lett közzé téve.

 

Viszont a Kúria átvette a bankszektor szavait és álláspontját. Előfordult ez más vitatott pontnál is?

 

Jelentős eltérés van abban a kérdésben is, hogy mi az adós érdeke, ha semmis, ha érvénytelen az egész kölcsönszerződés úgy ahogy van.

 

Idézetek az egyik féltől:

A szerződések érvénytelennek nyilvánítása súlyos következményekkel jár: az adósok tartozása egy összegben azonnal esedékessé válik.

 

Idézetek a másik féltől:

Amennyiben a deviza alapú kölcsönszerződések bármely okból érvénytelenek, a legtöbb esetben igaz, hogy az eredeti állapot helyreállítása az adósnak nem érdeke, mert ez esetben a tartozást azonnal egy összegben kell visszafizetnie. Ha azonban a deviza alapú kölcsönszerződés alapján hosszú éveken át a törlesztés megtörtént, és már csak 1-2 év van hátra, az adósnak érdeke lehet az érvénytelen szerződés alapján az eredeti állapot helyreállítása és az ennek megfelelő elszámolás.

 

A Kúria döntése:

A bíróságnak érvénytelen deviza alapú kölcsönszerződések esetében azért kell elsősorban a szerződés érvényessé nyilvánítására törekednie, mert az esetek nagy részében ez a megoldás szolgálja mindkét szerződő fél, de főként az adósok érdekét, akiknek a még fennálló tartozása más érvénytelenségi jogkövetkezmény alkalmazása esetén egy összegben azonnal esedékessé válna.

 

Az első idézet most a bankszektor véleménye, a második fél most a gyakorlati tapasztalattal rendelkező Fővárosi Ítélőtábláé. A Kúria teljesen figyelmen kívül hagyta, hogy az esetek eltérőek, előfordulhat, hogy a semmiség kimondása a fogyasztónak kimondottan előnyös. Figyelmen kívül hagyja, hogy a fogyasztó szempontjait kell előtérbe helyezni. Még a lehetőségét sem adja meg annak, hogy a fogyasztó, az adós eldöntse, hogy jó-e neki a semmisség kimondása?

 

 

Hogyan alakultak a vélemények az árfolyamrés jogszerűségével kapcsolatban? Melyik fél álláspontját fogadta el a Kúria?

 

Idézetek az egyik féltől:

A hazai és az idegen pénznem közötti mozgás technikailag kétféle módon történhet. Effektivitási kikötés esetén az adósnak a kapott devizaösszeget át kell váltania forintra, és ugyanígy hiteltörlesztéskor a forintot át kell váltania a lerovó pénznemre. Az átváltás egy pénzügyi szolgáltatás, amelynek során a szolgáltatás nyújtója megvásárolja az ügyfél által felkínált, illetve eladja az igényelt devizát. A pénzváltók az általános piaci gyakorlat szerint a devizavásárlásra és a devizaeladásra eltérő árfolyamokat határoznak meg, a kettő közötti rés fedezi működési költségeiket és biztosítja nyereségüket.

Effektivitási kikötés hiányában a devizatartozás megfizetése (folyósítás vagy törlesztés) forintban történik. Ekkor a lerovandó összeget a devizában fennálló tartozás forintra való átszámítása útján kell meghatározni. Az átszámítás szintén csak valamilyen árfolyam alkalmazása útján végezhető el, ebben az esetben azonban már nem evidens a kétféle árfolyam alkalmazása.

Az átszámítás a devizahitelek szerves eleme, és az átszámítás során alkalmazandó árfolyam meghatározása terén a felek szabadok, annak sincs akadálya, hogy a folyósításra és a törlesztésre eltérő árfolyamot határozzanak meg. Az árfolyamrés léte, illetve változása jelentéktelen mértékben növeli az adósok terhét, ennek alkalmazása a szerződés alapján teljesen egyértelmű, mértékének alakulása pedig átlátható módon követhető az adósok számára.

 

Idézetek a másik féltől:

Deviza alapú hitelről akkor beszélhetünk, amikor a fogyasztó által a hiteligénylésben forintban kért kölcsönösszeget a bank a megtett ajánlatával elfogadja azzal, hogy a kért forintösszeget az irányadónak tekintett devizára átszámolja és könyveiben ekként is tartja nyilván, ugyanakkor a kölcsönösszeget forintban folyósítja, míg az adós az ugyancsak devizában kiszámolt, majd forintra átszámított törlesztőrészletet – az aktuális árfolyamnak megfelelően – fizeti meg. A konstrukció lényege tehát nem a kirovó és lerovó pénznem különbözősége.

 

A Kúria döntése:

Deviza alapú kölcsönszerződéseknél két tipikus módja van a kölcsönösszeg meghatározásának. Vannak olyan deviza alapú kölcsönszerződések, melyek a kölcsönt devizában határozzák meg és a szerződés egyéb rendelkezései nem hagynak kétséget afelől, hogy a devizát a szerződésben meghatározott időpontban, a szerződésben – tipikusan – a kölcsönt nyújtó pénzintézet vételi árfolyamán kell átszámítani forintra. Ezt az összeget folyósítja a pénzügyi intézmény. Az adósnak pedig a kölcsön adott devizának megfelelő összeget és annak járulékait kell visszafizetnie forintban, az aktuális eladási árfolyam figyelembe vételével (ha tehát 10.000 euró a kölcsön összege 10.000 eurónak és járulékainak megfelelő forint összeget).

A másik szokásos meghatározási mód az, hogy a kölcsönt forintban határozzák meg, de a  szerződés egyéb rendelkezéseiből következően egyértelmű, hogy a kölcsön devizában kerül megállapításra, a szerződésben meghatározott időpontban az ott meghatározott pénzintézet deviza vételi árfolyama figyelembe vételével, és ezt az összeget, valamint annak járulékait kell az adósnak forintban visszafizetnie a mindenkor irányadó eladási árfolyamon számítva.

 

Az elsőként idézett fél, a bankszektoré (az általa feltámasztott effektivitási kikötés kifejezés egyértelművé teszi). Két csoportot állít fel, az egyiknél történik átváltás, a másiknál csupán átszámítás van. Az átváltásnál „nem evidens a kétféle árfolyam alkalmazása.”  Az evidens szó jelentése: szemmel látható, magától értetődő, magyarázatra nem szoruló, nyilvánvaló, világos. 

 

A második idézet az Ítélőtábláé. Az Ítélőtábla álláspontja kizárólag átszámításról ír, meg sem említi az átváltás szót. Nem foglalkozik sem vételi sem eladási árfolyammal, nem szerepel az álláspontjában az árfolyamrés szó sem.

 

A Kúria a döntésében szintén két csoportot határoz meg, ezzel a bankszektor véleményét teszi magáévá.

 

 

6/2013. számú

 

PJE határozat

 

http://www.lb.hu/hu/joghat/62013-szamu-pje-hatarozat