Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az a fránya lerovó-kirovó - 1924-es államkötvény

2017.07.14

 

Az 1924-es devizakölcsön napjainkban is gondot okoz!

 

Részletek a Kúria elődjének 525/2000 számú elvi határozatából:

 

 

Az irányadó tényállás szerint a Magyar Állam az 1924. évi IV. törvénycikk, valamint a Nemzetek Szövetsége Tanácsának határozata alapján 1924. március 14-én évi 7,5% kamatozású államadóssági kötvényt bocsátott ki, 1944. évi lejáratra. A kibocsátás részben belföldi, részben pedig külföldi forgalomba hozatallal történt, a külföldi részkibocsátású kötvények meghatározott külföldi valutában kerültek kibocsátásra. A visszafizetés a lejárat előtt két módon, nevezetesen visszavásárlás, avagy sorsolás útján történt.

 

A Magyar Királyság és a Népszövetség Kölcsönbizottsága az 1937. szeptember 17-én kelt Memorandumban a kötvények lejáratát 1979. augusztus 1. napjára, a kamat mértékét pedig évi 4,5%-ra módosította.

 

…  1941. IV/b számú Pénzügyminiszteri Hirdetmény akként rendelkezett … belföldiek tulajdonában álló kötvények 1941. augusztus 1. napján és ezt követően esedékessé váló szelvényei és az esetleg kisorsolásra kerülő címletek ellenértéke is pengőben fog kifizetésre kerülni: az átszámításban az esedékesség napján érvényes hivatalos devizaárfolyam az irányadó.

 

 

A felperes birtokában van egy, az 1924. évi IV. törvénycikk alapján külföldi részkibocsátás keretében forgalomba hozott - annak részét képező -, de időközben megsemmisült egy darab 1000 svájci frank névértékű, bemutatóra szóló államadóssági kötvényről 1946. május 1-jén kiállított 30 187 sorszámú ideiglenes elismervény. 

 

A felperes a keresetében a fenti ideiglenes elismervény alapján 1000 svájci frank kifizetéskori forint ellenértékének a megfizetésére kérte az alperest kötelezni.


Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a felperes kötvényét számjegyzékbe vették, ezáltal az eredetileg svájci frankban meghatározott követelés pengőköveteléssé alakult át, amely értékét vesztette. Elévülési kifogást is előterjesztett.

 

A másodfokú bíróság a jogerős ítéletében kimondta, hogy a perbeli ideiglenes elismervény alapját képező államkölcsön kötvény nem került számjegyzékbe vételre, ezért nem változott át pengőben fizetendő követeléssé.

 

Érdemben vizsgálva a felülvizsgálati kérelmet: jogsértően állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a perbeli ideiglenes elismervény alapját képező államkölcsön kötvény nem került nosztrifikálásra, és ez okból nem alakult át pengőköveteléssé. 

 

Nem osztotta viszont a Legfelsőbb Bíróság az alperes jogi álláspontját, miszerint a számjegyzékbe vett perbeli értékpapírban külföldi pénznemben meghatározott követelés a számjegyzékbe vétellel pengőköveteléssé alakult át és emiatt értékét vesztette.

 

A kirovó pénznem a kötvény tekintetében svájci frank volt, és maradt 1941-ben is. Az 1941-ben kibocsátott hirdetménnyel csupán az ún. lerovó pénznem változott oly módon, hogy a svájci frankot az esedékességkor pengőre váltják át. Azok akik a kötvényüket számjegyzékbe vetették, a lerovó pénznem megváltozását elfogadták. 

 

lb---2000---kep.png

 

A lerovó pénznem a pengő 1946. augusztus 1-jétől kezdődően - a forint megjelenésével - megszűnt az ország törvényes fizetőeszközének lenni, ezáltal esedékességkor a tartozás pengőben való lerovása lehetetlenné vált. A lerovó pénznemben való fizetés lehetetlenné válása azonban nem tette lehetetlenné és ez által nem szüntette meg a fennálló tartozásnak a kirovó pénznemben - svájci frankban - való kifizetését. A követelés tehát svájci frankban fennmaradt, és annak lejárata folytán köteles azt az állam a belföldi törvényes fizetőeszközben a kötvény tulajdonosának kifizetni.

 

Legf. Bír. Gfv. I. 31.754/1999. sz.

 

 

http://www.lb.hu/hu/elvhat/3252000-szamu-gazdasagi-elvi-hatarozat

 

 

 

1924---02-kep.png