Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Könyvajánló

2018.01.10

konyvajanlo---18.jan.png

 

 

Kedvcsináló olvasáshoz!

 

Elsőként pár részlet a könyvből:

 

 

Az eladósodást kiváltó okok Magyarországon sem különböztek sokban. Ide sorolható: a lakossági hitelezési piac fejletlensége, az agresszív megtévesztő piaci gyakorlatok alkalmazása, a könnyű és felelőtlen hitelezés, a kockázatos pénzpiaci termékek bevezetése (devizahitelek) és annak pozitív fogadása a lakosság által, miközben a forint alapú hitelek a fogyasztókra nézve hátrányosak voltak. Mindezen tényezők olyan körülmények között nyilvánultak meg Magyarországon, mikor a lakáspiaci kereslet jelentősen megnőtt, de az ajánlat messze alulmaradt a magas tulajdonlási igény mellett, egy nagyon fejletlen bérlakás rendszerben. Megállapítható tehát, hogy ezekben az országokban a lakossági adósok (fogyasztók) jelentős mértékig voltak kitéve szerződéskötéskor és a hitelek későbbi törlesztése során olyan rendszertényezőnek, amelyek később jelentősen meghatározták teljesítőképességüket. A lakossági eladósodást kiváltó tényezőknek csupán egyike tehát a tisztességtelen szerződési feltételek széles körben elterjedt gyakorlata, amely eszköze/hordozója volt az ügyleteknek, az új lakossági pénzpiaci termékeknek. Ezért is nem tudta a magánjogi igazságszolgáltatás egymagában a krízist hatékonyan kezelni, mivel olyan feladat hárult a magánjogra, amely részben meghaladta annak céljait és funkcióját, és ez érvényes a tisztességtelen szerződési feltételek jogára is. Hangsúlyozandó ugyanakkor az is, hogy a később tisztességtelennek bizonyuló szerződési gyakorlat széles körű alkalmazása, aminek hátterében gyakran tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat állt, nagymértékben a piacok terméke, illetve a hiányos, nem megfelelő piacszabályozás és piacfelügyelet következménye.

 

Az érintett tagállamok közös vonása, hogy a közjogi válságkezelés, illetve a magánjogi jogszabályi beavatkozás a hitelszerződések egyensúlyának visszaállításában túl hosszú ideig kivárt a magánjogi bírói megoldásrendezésre, és eközben a tisztességtelen szerződési feltételek tilalmára vonatkozó 93/13/EK irányelv mint európai uniós jogi eszköz és a nemzeti szerződési jog segítésével próbálkozott az igazságszolgáltatás a rosszul teljesítő hiteleket rendezni. Ez volt az egyetlen rendelkezésre álló fogyasztóvédelmi érdekérvényesítő eszköz, amivel meg lehetett próbálni a hitelszerződések végrehajtásának megakadályozását és ezáltal legalább átmenetileg kezelni az eladósodás társadalmi hatásait. Tulajdonképpen a válságkezelő közjogi eszközök (a fogyasztói szabályozási szükségleteket is figyelembevevő hatékony piacszabályozás és piacfelügyelet) hiányában a magánjogra szakadt a piacszabályozás hiányából adódó jogi szükségletek orvoslása, és ebben a helyzetben gyakran társadalmi indíttatású kreatív megoldásokkal, illetve ennek követelményével kellett szembesüljenek a bíróságok.

 

A tisztességtelen szerződési feltételek tilalmának szerepe felértékelődött a szerződések egyensúlyának rendezésében, és a 13/93/EK irányelv „Csipkerózsikaként” éledt fel a krízis hatására.

 

2008–2014 között 21 előzetes döntés született a 93/13/EK irányelv értelmezése kapcsán az EUB-n, amelyek döntő többségét spanyol és magyar bíróságok intézték, ahhoz képest, hogy 1994–2007 között mindössze 6 esetben fordult tagállami bíróság az előzetes döntéshozatali eljáráshoz a 93/13/EK irányelv kapcsán.20 A fogyasztói szerződések tisztességének vizsgálata olyan terület, amelyen az európai uniós jogalkotás elsőként avatkozott be, és alakított ki új mércét a hagyományos polgári jogi elvekhez képest, viszont e terület jogfejlődési szempontból stagnált a krízis előtt.

 

 

Az Európai Bírósághoz intézett előzetes döntéshozatali kérelmekből megállapítható, hogy elsősorban az jelentette az alapproblémát a tagállami bíróságoknál a válság hatására kialakult szerepkör kapcsán, hogy meddig terjedhet a joghézag-pótló bírói kompetenciájuk, miközben egy sor kérdésben a 93/13/EK irányelv kiegészítő nemzeti jogszabályra szorult.

 

 

A gazdasági világválság tulajdonképpen felszínre hozta a szerződések tisztességtelenségére vonatkozó nemzeti politikák és a fogyasztóvédelem törékenységét, illetve azt is, hogy ha a minimális jogharmonizációt követően a tagállamok nem végzik el azt a kiegészítő jogalkotást, amely a hatáskörükben maradt, akkor az uniós szabály nem működőképes.

 

 

Az előzetes döntéshozatali kérelmek e tekintetben arról tanúskodnak, hogy a 93/13/ EK irányelv által biztosított fogyasztói jogok érvényesítése a tagállami bíróságok által feloldhatatlan perrendtartási akadályokba ütközik, amikor a 93/13/EK európai uniós irányelv alapján megkérdőjelezik a tisztességtelen feltételeket, miközben a tagállami kormányok erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a tömeges eladósodás okozta társadalmi hatásokat kezeljék. Tehát a tagállami magánjogi válságkezelésnek megvannak a belső ellentmondásai mind az előzetes döntéshozatal kezdeményezése, mind az EUB-ítélet nemzeti hatása kapcsán, amelyek szorosan

kapcsolódnak a közjogi beavatkozások időzítéséhez és eszközeihez. Ebben annak is jelentős része van, hogy az EUB magánjogi válságkezelő stratégiája sem mentes belső ellentmondásoktól, ami tovább nehezíti a tagállami azonosulást az EUB által javasolt megoldásokkal.

 

 

A blanketta szerződési modell, amely tulajdonképpen válfaja a „nincs sajátos probléma” modellnek, lényege az, hogy úgy tekinti a felek szabad akaratán alapuló általános szerződési jogot, hogy az képes biztosítani az igazságos eredményt, ezért a modellben az egyéb igazságossági  formák csak másodlagosan játszanak szerepet.

 

 

Az eladósodott fogyasztók körében végzett felmérések azt igazolják, hogy a szerződés megkötése előtt a fogyasztók nagy része nem olvasta el a szerződést, nem tájékozódott más ajánlatokról (kivétel Románia és Spanyolország), és nem élt azzal a lehetőséggel, hogy a szerződéstől elálljon a szerződéskötést követően (kivétel Románia). Sőt, Spanyolországban a törvény nem engedte meg az elállást a szerződéskötést követően az ingatlanjelzálog hitelek esetén. A fogyasztói viselkedés a szerződéskötés során később elbizonytalanította az igazságszolgáltatást abban, hogy a szerződéses jog általános rendelkezései alapján helyre állítsa a felek közötti egyenlőtlenséget, főleg azokban az országokban, ahol a polgári jogi igazságszolgáltatás nem volt innovatív, hanem a szerződési jog hagyományos elvei alapján próbálkozott a krízist követően rendezni a nem teljesítő hiteleket.

 

 

Alapjában véve az alábbi kérdéskörrel kapcsolatban fordultak a tagállami bíróságok az EUB-hoz:

a) Mi a szerepe a fogyasztónak a tisztességi vizsgálat során; az egyéni érdekérvényesítést feltételezi-e a tisztességtelenségi vizsgálat, illetve a fogyasztónakkell-e azt kezdeményezni, tekintettel arra, hogy magánérdekről van szó a blanketta szerződés esetén is?

b) Meddig terjedhet a bíró szerepe a tisztességtelenségi vizsgálat során, illetve mit tegyen, ha a magánjogi implementáló szabály ütközik a perrendtartás közjogi szabályával?

c) A hivatalból folytatott vizsgálat milyen bizonyítékok alapján történik, ebben mi a bíró feladata?

d) Meddig terjed a hivatalból történő beavatkozás a szerződésbe a végrehajtás során, érint-e e kötelesség más hatóságokat, mint például a közjegyzőket, vagy csak az igazságszolgáltatásra vonatkozik?

e) Mit tehet a bíró a tisztességtelenség megállapítása után, helyettesítheti-e a tisztességtelen szerződési feltételt, esetleg a felekre bízhatja-e annak rendezését?

f ) Milyen tételes kritériumok alapján végezze a bíróság a tisztességtelenségi vizsgálatot?

g) Kiterjeszthető-e a tisztességi vizsgálat a főszolgáltatásra, megengedi-e ezt a jogharmonizáció minimális jellege?

 

 

A 93/13/EK irányelv alapján történő szerződési tisztességtelenségi megállapítás deklaratív jellegű, ami azt jelenti, hogy az irányelv nem tartalmaz rendelkezéseket arra vonatkozóan, hogy a felek között miként legyen visszaállítva az eredeti állapot, sem a kártérítésre nézve, csupán azt a szabályt állítja fel, hogy a tagállamok mindent meg kell tegyenek annak érdekében, hogy a tisztességtelen szerződési feltétel ne legyen érvényesíthető a fogyasztóval szemben. Az EUB is tág mozgásteret ad a tagállamoknak e tekintetben, hiszen megállapította, hogy az 93/13/EK irányelv 7. cikke és a (24) preambulum bekezdése arra kötelezi a tagállamokat, hogy rendelkezzenek megfelelő és hatékony eszközökről annak érdekében, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását.  Ez a nagyon általános megfogalmazás eltérő tagállami értelmezéshez, illetve egy sor előzetes döntéshozatali kérdéshez vezetett.

 

 

A szerző és a fejezet címe:

 

Józon Mónika:

 

 A BÍRÓI JOG SZEREPE A VÁLSÁGKEZELÉSBEN

 

 

121-153. oldalakon a könyvben

 

Dr. Józon Mónika PhD, egyetemi docens, Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem

 

 

A könyv előszavából pár sor:

 

 

ELŐSZÓ

 

A 2008-ban kezdődő pénzügyi és hitelpiaci válság komoly gazdasági, társadalmi és politikai következményekkel járt nemcsak az Egyesült Államokban – ahonnan kiindult –, hanem az Európai Unióban, így Magyarországon is. Ennek néhány aspektusát kiemelve az előző évek gazdasági visszaesést, tönkrement vállalatokat, növekvő munkanélküliséget s különösen Magyarországon és néhány közép-európai államban komoly nehézségeket hoztak a devizában eladósodottaknak. A különböző uniós tagállamok gazdasági helyzetük és az érintettségük eltérő foka miatt adott válaszaik eltérőek, azonban az irányok hasonlóak. Ebben fontos szerepet játszottak a különböző uniós szervek, amelyek ajánlások, irányelvek megfogalmazásával igyekeztek átfogó és hiteles válaszokat adni.

 

Ezzel a témával kapcsolatban a válság kirobbanásától kezdve napjainkig bezárólag számos hazai és nemzetközi tanulmány látott napvilágot, főleg az okok és következmények gazdasági oldalát véve górcső alá. Egyetemünk oktatói ellenben arra vállalkoztak, hogy ezen kötet kilenc tanulmányában a pénz- és tőkepiacokon kialakuló, alapvetően gazdasági jelenséget jogi szempontokból közelítsék és mutassák be, a válságra adott válaszokat különböző (pénzügyi jogi, magánjogi, szerződési jogi, társasági jogi stb.) aspektusokból vizsgálva.

 

 

A könyvet még én sem olvastam el, ebbe a fejezetbe is csak épp bele-bele olvasgattam. Feltehetőleg a többi szerző is foglalkozott a devizahitelezéssel…

 

Javaslom, OLVASSUK EL EGYÜTT !!!

 

ITT éred el

https://akk.uni-nke.hu/document/akk-uni-nke-hu/ebook-a-gazdasagi-vilagvalsag-hatasa-egyes-jogintezmenyekre-magyarorszagon-es-az-europai-unioban.original.pdf