Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fáy Árpád levele Varga Mihályhoz

2017.08.14

fay-level-varga---kep.png

 

 

Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter

Postai cím: 1051 Budapest, József nádor tér 2-4.
Telefonszám: +36-1-795-14-00
Fax: 06-1-795-0717
E-mail: miniszter@ngm.gov.hu


 

Tisztelt Miniszter Úr!

 

Engedje meg, hogy laikus, minden pozíció nélküli állampolgárként reagáljak a parlament 236. ülésnapján (2017.06.23.) Z. Kárpát Dániel képviselőnek adott válaszára.

 

Az Ön szavait minden bizonnyal az országos vagy annál is tágabb nagypolitikai taktika diktálta. Amennyiben így van, akkor érdemi kifogásom ezzel szemben nem lehet, mert nem ismerem az Ön valódi működési feltételeit, meglehet az Önt kérdező képviselő sem. De mivel nem ismerhetem az esetleges valódi kényszerítő taktikai feltételeit, ezért azokra figyelemmel sem lehetek. Tehát ami ott elhangzott, azzal kapcsolatosan a mindenféle intrikus és más szempontokat figyelmen kívül hagyva:

 

·         Egy olyan nagy tekintélyű és helyzetében meghatározó ember, mint Ön hogyan játszhat a szavakkal a devizahitel ügyben? A devizahitel ügy ugyanis nincsen megoldva, mint azt Ön nálam sokkal jobban tudja. Sőt. A devizahitel ügy a 2014-es forintosítással minden addigi képzeletnél súlyosabb terhet rakott a károsultak vállára. A kockázat helyett immár a megdöbbentő kölcsöntőke uzsora tényét törvénybe iktatva a napi árfolyamú szépen hangzó forintosítás révén. Választás előtt a választás fontosságát hangsúlyozó kormányerő részéről azt hangoztatni, hogy a kérdés meg van oldva, mert már csak 15 ezer devizahitel van, egyszerűen rövidlátó taktikai hiba kell legyen, mert az emberek a bőrükön érzik, hogy nincsen orvosolva. A fenyegető anarchia helyett a bekövetkezett és elviselhetetlen tényekkel szembesülve jobb lenne a felfordulás, a kiúttalanság, a káosz, mint a rendbetétel, a működőképes állapotok, intézmények kialakítása?

 

·         De nevezzük át. A homályos deviza-alapú vagy deviza elszámolású ügyletből nyíltan a klasszikus kölcsöntőke uzsora talán sosemvolt válfaját sikerül kihozni. Aki ezt megakadályozhatta volna, az az ország mindenkori kormánya, pénzfelügyelete. De nem tették sem az Önök elődei, sem Önök. A lakosság, a háztartások, a fogyasztók kárára teret engedtek a legarcátlanabb banki visszaéléseknek. Az érintett lakosság körében amit tettek, már egyszerűen genocidiális (népirtó) tettnek tekintik (annak most már klasszikus definíciója szerint - az 1955. évi 16. törvényerejű rendelet a népirtás bűntettének megelőzése és megbüntetése tárgyában 1948. évi december 9. napján kelt nemzetközi egyezmény kihirdetéséről II. Cikk). Önök hangoztatják, hogy nem engedik a zöldhatáron átáramlani a valószínűleg háborús stratégia keretében ide igyekvő migrációt, de az itteni lakosság életerejét tisztességtelen és primitív banki műveletek áldozatául engedik odavetni. Az Önök szavaival az út szélén hagyják őket. És hogy szedálják őket, monoton hangoztatják, hogy téves érzeteik vannak, mert a kormány megmentette őket.

 

·         Mi értek azon, hogy primitív banki műveletek? Gyurcsány Ferenc friss miniszterelnökként elment a közgazdasági egyetemre és előadást tartott a közgazdasági, gazdaságpolitikai alapismeretekről. Felvettem az előadást, többször meghallgattam, és középfokú, felszínes, ellentmondásos kijelentések halmazára ismerhettem rá, amelyek alkalmatlanok voltak a számomra evidensnek tűnő „rendszerváltási” problémák kezelésére. Természetesen fel lehet vetni, hogy mit akarunk mi, amikor nem hatalomváltás, hanem csak eszközül szolgáló rendszerváltás volt 90-ben. De mert én egy vagyok az ország lakosai közül, minden bennfentes információ vagy szerepkör nélkül, ezért próbálom hangoztatni, hogy az a pénzügyi kultúra, amit a devizahiteles ötlet, majd immár több mint évtizedes devizahiteles „hadművelet” képvisel, alkalmatlan az ország talpra állítására (nem tételezem fel, hogy ne volna cél az ország talpra állítása, továbbá nem veszem alapul, hogy tudatos genocidiális célja lenne a történéseknek – mint például az ötvenes évek óta regisztrált több mint hatmillió abortusznak, amelyek mostanra megfelezték az ország lakosságát, és pont a ma még munkaképes korúak és tanulók körében).

 

·         Az aranypénz korszakát általában úgy tekintik, hogy az első világháború lezárta. Tehát száz éve hitelpénzrendszerben élünk. És Magyarországon száz éve ezt nem veszik figyelembe, vagy ha igen, akkor viszont ez egy titkos adat, amiről nem tud a lakosság, a közgazdaság, a jog, a politika, a pénzügytani tankönyvek, tanulmányok, szakirodalom és lehet folytatni. A devizahitelek esetében nem tud róla az igazságszolgáltatás. Pedig eléggé fontos szempont, mi minek az oka, forrása, és mi minek a következménye, a felhasználása. A devizahitelek nyújtásához a banknak előzetesen devizaforrást kellett beszereznie, és ezért, ezt a drága forrást fizetteti meg a tájékozatlan fogyasztóval, vagy a devizahitelnek nevezett pénzteremtő forinthitelek jelentettek forrást az utóbb végzett banki spekulációs műveletekhez, azok árfolyamváltozási terhét a fogyasztó ügyfelekre hárítva? Erős a kétség, hogy ez utóbbi forgatókönyv a valóságé. És sok éves tény, hogy erre a kétségre a pénzfelügyelet, a jegybank, a minisztérium és mások nem adtak kielégítő választ.

 

·         Tehát a hitelszerződést kötő ügyfél vállalásával pénz teremtődik (nem a bank csinálta a pénzt, nem is más megtakarítását közvetítette a bank devizahiteles mezben). Ezt az ügyfél törlesztési vállalásán alapuló pénzt a bank kamattal terheli (vajon ennek van értelme?). Majd árfolyamindexálja az ügyfél vállalását, és jelzálogfedezet elvonására törekszik. Holott a banknak a pénzteremtő hitelt adminisztrálnia kellene ahhoz hasonlatosan, mint egy könyvelő az ügyfele adatait kezeli.

 

·         A jelzálog értelmét pedig meg kellene indokolni, hiszen az nem lehet a közvetített megtakarítás tulajdoni fedezete (ha pénzteremtés), és nem lehet a Forint értékállóságának záloga (nem is a jegybankhoz kerülnek a bukott hitelek jelzálogai).

 

·         Érthetetlen, hogy a fogyasztói érdekvédelmet „klasszikus” korrupcionális recept szerint államigazgatási hivatalba utalták és bank kartelli kötődésű munkatársakkal töltötték fel, akiknek a pénzteremtő hitelről elemi fogalmaik nincsenek, akik elcsodálkoznak azon, ha a devizahiteles logikai modellről kérdezik őket, akik szenvtelenül indokolják, excel táblás (tehát a fogyasztó által ellenőrizhető) banki tájékoztatás ma minimális követelmény kellene legyen. Érthetetlen, hogy …………….. még sok minden érthetetlen.

 

·         Ezekre a nyitott problémákra is felhívja a figyelmet az Önök konokul hangoztatott érvelése, hogy a devizahitelek ügye rendeződött. Némi utómunkálatokat a bíróságok végeznek olyan szakkifejezéseket használva, mint „kegyelemdöfés” (lásd a pécsi bírósági értekezletet). Tehát sem elméleti alapja nincsen a devizahitelek piaci árfolyamon történő forintosításának, sem erkölcsi alapja nincsen a történetesen jogszabályban tisztességtelennek nevezett bankok áldozatául vetni a devizahiteles károsultakat „piaci forintosítás” jelszóval.

 

·         Felmerül bennem, hogy csak nem akarják a devizahiteles ügyet az OTP lakáskamat emelési akciójának sorsára kárhoztatni? Mert ott is a „piaci kamat” volt a jelszó, holott gazdasági-pénzügyi indoka nem volt a lakáskamat emelésnek. Viszont sikerült vele megmérgezni a rendszerváltás hangulatát. Az is uzsorás visszaélés volt, mint sok más esemény 1990 óta. Önök az ország gazdasági felemelkedéséért felelnek elvileg. És nem tesznek rendet. Kivéreztetik a lakosságot. A lakossági ingatlanok végső menedéknek számítanak a lakhatóság szempontjából (ha már a privatizációt államilag elvétették). Mitől volna a bérlési forma modernebb a tulajdonlásinál? Mert a bérlő kiszolgáltatottabb?

 

·         Már többször jelentkeztem, hogy valamiféle konzultációt kellene szervezni pénzelméleti kérdésekben, de az Ön munkatársai valamint a jegybanki munkatársak mereven elzárkóztak, és olyasmiket mondtak, hogy ha majd világszerte megkerülhetetlen tekintély leszek (??? !!!!) és a szakirodalomban nem leszek kikerülhető, akkor lehet szó eszmecseréről. Ugye ez nem komoly? A helyes, felelősségteljes reakció viszont gondolom az lett volna, ha ezek a beszélgetések elindultak volna (akár kormányzati felelősség, döntési kompetencia stb nélkül, de érdemi részvétellel) – hogy legyen egyáltalán fogalmunk arról, hogy miért működnek olyan furcsán egyes pénzügyi műveletek. Legalább egyes kíváncsi, laikus fogyasztók megnyugtatására. Nem érné meg?

 

·         Civilként vagy mert a civil szó már Soros megbízottat jelent, akkor egyszerű állampolgárként nem tarthatok arra igényt, hogy legalább elviekben tájékoztassanak? Hogy legalább értelmezhetőek legyenek a sorsommal kapcsolatos kijelentések (a devizahitelesek kockázati bizonytalansága olyatén felszámolására gondolok elsőként, mint a piacinak mondott forintosítás, amely miatt 2015-től nem a kifosztás kockázatával kell szembenézni, hanem a kifosztottsággal, a tőkeuzsora tényével). Hogyan lehet felvetni a kapcsolódó kérdéseket, például a pénzhasználati jog kérdését, amely a hitelpénzrendszer evidens alapja, ha a banki kartell és állami szövetségesei minden elképzelhető szakmai és nem szakmai fórumot lezártak (nyílt és kevésbé nyílt öncenzúrával).

 

 

Tisztelt Miniszter Úr!

 

Ne higgye, hogy üres szócséplésnek szántam levelemet.

 

Azt hiszem, hogy valóban igen nagy veszedelmet jelent az országnak egy olyan bankrendszer és annak olyan felügyelete, gazdaság- és társadalompolitikája, amely a devizahiteles ügyet piaci forintosítás néven képes ledugni az ország torkán. Teljesen feleslegesen. Mert pénzteremtés a politikai vezetés, a gazdaságpolitika rendelkezésére álló technika. A 90-es években forogtak a számok.

·         10 milliárd $ államadósság.

·         Sárközy Tamás 100 milliárd $ közbűntényes privatizációs visszaélésre kért közkegyelmet Göncz Árpádtól (akinek elmaradt újraválasztása akadályozta meg a közkegyelem valóra váltását).

·         De ha a 90-es években az ázsiai fejlődéshez hasonlítottuk volna a magyar rendszerváltást, akkor már a kilencvenes években 1.000 millárd $ nagyságrendű elmaradt fejlődési haszon adódott.

 

És azóta még 17 év telt el. A magyar pénzügyi rendszer, gondolkodás, elméleti felkészületlenség és érdektelenség következménye számszerűsíthető: több ezer millárd $ elmaradt haszon vagy fejlődés.

 

Nem hiszem, hogy volna olyan varázsvessző, amellyel most orvosolni lehetne helyzetünket. De hogy nem a devizahiteleseken (vagy más szóval a több ezer milliárd forintos forintosítási kölcsöntőke uzsorával) kellene megtámogatni düledező bankrendszerünket, gazdaságpolitikánkat, abban biztos vagyok. Általánosságban a rendszerváltás társadalmi sikerének egyik oszlopa lehetett volna, ha háztartási és az országos költségvetés világát szétválasztják. A háztartások kárán konszolidálni az országos költségvetést igen haszontalan dolog. akkor is ha a bankrendszer közbeiktatásával történik, például a devizahiteles visszaélések révén.

 

Levelemnek az az értelme, hogy hangoztassam, lehetne jobb, kíméletesebb és gazdaságilag racionálisabb megoldást keresni. Itt a választások előtt nem lehetne elkezdeni a méltányos, élhető kiútkeresést?

 

Nem mint pártpolitikusnak, hanem mint szakminiszternek írva e sorokat,

tisztelettel:

 

Fáy Árpád