Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Levél Bodzási Balázs helyettes államtitkárnak

2015.07.05

bodzasi-balazs-foto.jpg

 

 

Tisztelt Dr. Bodzási Balázs Úr!

 

 

A 2015. július 01-én az ELTE-n tartott előadása kapcsán kifejtette álláspontját a deviza alapú hitelezésről.

 

Ellenérzését fejezte ki a korábbi egyoldalú szerződésmódosításokkal szemben, amelyek során a pénzintézetek azokat az objektív költségtényezőket, amelyek őket érinti, áthárították az ügyfelekre. Arra hivatkozva tartja problémásnak, hogy a pénzintézetek ezt az egyoldalú hatalmasságot profit növelésének céljából kezdték el használni és ez tisztességtelennek bizonyult.

 

 

Megjegyezte, hogy a szerződéses teher utólagos eltolódását nem tekinti érvénytelenségi esetkörnek, de közszereplőként azt súlyos problémának gondolja, hogy Magyarországon súlyos mulasztások eredményeképpen elterjedhetett ez a szerződéses konstrukció, amely az ügyletből származó valamennyi kockázatot teljes egészében az ügyfélre telepítette.

 

 

Az előadás során elmondta, hogy egyetlen lehetőségnek azt gondolja, hogy a károsultak a tájékoztatás hiányosságára hivatkozva indítsanak pereket, de ezek sikerességét illetően szkeptikus, mert ön szerint a bizonyítás terhe az adóst terheli.

1)      Elsősorban hadd reagáljak ez utóbbira.

Az EU Curia a C‑449/13. sz. ügyben hozott ítélete vagy például a 2413/2011. számú gazdasági elvi határozatban kimondottak szerint a bizonyítás terhe nem a károsultak kötelezettsége, hanem a pénzintézeteké.

 

 

2)      Másodsorban kifejezem abbéli véleményemet, miszerint milyen egyéb lehetőség állhat még rendelkezésükre annak megakadályozására, hogy a pénzintézetek korlátozás nélkül terheljenek minden kockázatot az adósra.

 

Hadd emlékeztessem Önöket arra, amit Rogán Antal Úr 2011.09.19.-i parlamenti beszédében is elmondott.

azokat az embereket, akik annak idején a devizahitel felvételének a lehetőségével éltek, kevés kivétellel, de gyakorlatilag megtévesztették és becsapták; megtévesztették és becsapták abban az értelemben, hogy messze nem voltak tisztában a devizahitelek felvételének minden kockázatával. De még ha azzal tisztában is lettek volna, minden valószínűség szerint senki nem hívta fel a figyelmüket arra, hogy azok a szerződéses konstrukciók, amelyeket aláírhattak akkoriban - és nem volt más választásuk mást aláírni -, gyakorlatilag minden egyes kockázatot kivétel nélkül az ügyfélre hárítanak.

 

Valószínűleg arra sem hívta fel senki külön egyébként a hitelfelvevők figyelmét, hogy mindezeken túlmenően nem elegendő az, hogy a devizahiteleknek magukban óriási árfolyamkockázatuk van, nem elegendő az, hogy minden kockázatot a hitelt nyújtók, tehát a bankok és a pénzintézetek a hitelfelvevők, azaz a magyar családok számára hárítanak át, ezenkívül ráadásul az akkoriban aláírt szerződésekkel ezt egyoldalú szerződésmódosítás keretében is megtehették a magyar bankok.”

 

Ehhez képest most létrehoztak és benyújtottak egy olyan törvényjavaslatot, amely piaci árfolyamon számol, a 2011. évi CXXI. törvényhez (az otthonvédelemmel összefüggő egyes törvények módosításáról)  képest diszkriminatív, hátrányosan különbözteti meg a jelenleg érintett károsultakat.

 

A 180 Forintos végtörlesztőkhöz képest 256-os árfolyamon kényszerforintosít.

 

A törvényjavaslatot benyújtókat kötnie kellett volna, hogy a törvényi úton kieszközölt szerződésmódosításnak mindkét fél méltányos érdekeit figyelembe kell vennie, vagyis az ilyen szerződésmódosításnak is érdekegyensúlyra kell törekednie. Ezt a védelmet nem biztosították. A meghozott jogszabályok a pénzintézetek által készített hibás és tisztességtelen konstrukcióból származó árfolyam kockázatot teljes mértékben a károsultakra terheltek.

 

 

Engedjék meg nekem hitelkárosultnak, hogy jelezzem, hiába nyilatkozzák a törvényeket beterjesztők indoklásokban és expozékban, hogy az adott jogszabály az ügyfelek érdekeit védi, őket óvja az árfolyamkockázat hatásaitól, ha közben a jogszabály erőszakkal úgy módosít magánjogi szerződést, hogy a bizonyítékokkal igazolhatóan hamis és valótlan - múltbéli - árfolyamkockázatot kizárólag rá terheli, miközben bizonyossá vált, hogy a pénzintézetek más összetevők tekintetében sem viselkedtek fair módon, kifejezetten tisztességtelenül jártak el.

A törvényhozás érdekeinket figyelmen kívül hagyva, kizárólag az egyik fél érdekeit érvényre juttatva, a fogyasztóvédelmi – és uniós - előírásokkal szembe menve, akaratunk és hozzájárulásunk nélkül törvényesíti az általunk vitatott, nagyságrendben és tisztességtelen módon megnövelt tőketartozást.

 

 

Nem volt biztosítva a vonatkozó jogszabályban előírt társadalmi egyeztetés, csak a bank lobbival tárgyalt a kormány.

 

 

A „forintosítás” árfolyamának diszkriminatív meghatározása – a konferencián elhangzott -, politikai döntés volt, így ennek felelőssége a jogszabályokat benyújtókat terheli!

 

„A Kúria a 6/2013. PJE határozat 1. pontjában egyértelműen úgy foglalt állást, hogy deviza alapú kölcsönszerződések esetén úgy a folyósításkor, mint a törlesztésekkor átváltásra nem, hanem csak átszámításra kerül sor. Így tehát a deviza alapú kölcsönszerződésekben szereplő különnemű árfolyamok mögött tényleges, a fogyasztó számára közvetlenül nyújtott pénzváltási szolgáltatás nincs. E rendelkezések azért is tisztességtelenek, mert alkalmazásuk gazdasági indoka az átlagos fogyasztó számára nem világos, nem átlátható. Az ilyen módon történő árképzés nehezíti, hogy a fogyasztó tisztán lássa az őt terhelő fizetési kötelezettséget, azt, hogy azok hozzávetőleges mértékével előre számolni tudjon.”

 

 

A fentiek alapján, miszerint nem volt átváltás – vélelmezve a tisztességtelenséget - jogszabályt hoztak az egyoldalú kamatemelés és az árfolyamrés tisztességtelensége kapcsán, de ugyanezen axiómából származtatható árfolyamkockázat (árfolyam emelkedés) tisztességtelenségét nem vélelmezték és ennek katasztrofális hatású költségeit - a károsult kárára - továbbra is a hitelfelvevőre terhelik.

 

 

Pedig a törvényhozásnak van lehetősége ennek a tisztázására is.

 

Mind a 6/2013-as, mind a 2/2014-es PJE kimondják, hogy a mennyiben a fogyasztó nem kapott megfelelő tájékoztatást a szerződéses kockázatokról, a szerződés tisztességtelenségét és érvénytelenségét eredményezi.

 

 

A 6/2013-as azt is kimondja, hogy „a téves vagy nem megfelelő tartalmú tájékoztatás, illetve a félrevezető tájékoztatás –  bizonyítottság esetén – annak megállapításához is vezethet, hogy az adós a szerződés megkötésekor tévedésben volt vagy a pénzügyi intézmény őt szándékosan megtévesztette.” Ez innentől – nyilvánvalóan a jogtalan haszonszerzés céljából - már büntetőjogi kategória, amely mellett nem lehet elmenni.

 

 

Engedjék meg nekem hitelkárosultnak, hogy jelezzem: a fentieket nem kezelték megnyugtató módon a meghozott törvényekben. Elmulasztották a két vonatkozó jogegységi határozatból azt a részt is kezelni és jogszabállyal rendezni, hogy az árfolyamkockázat az adóst terheli, kivéve, ha a pénzintézet nem tájékoztatott teljes körűen, mert akkor bizony a szerződés létre nem jött, vagy érvénytelen.

 

Javaslom és kérem, hogy a törvényhozás érje el, hogy ha nem volt megfelelő tájékoztatás, nem volt az adós számára is ismert kockázatelemzés, nem volt kockázatfeltáró nyilatkozat, akkor a szerződésben szereplő árfolyamkockázat ne terhelje a károsultat. Ugyanúgy, mint az egyoldalú kamatemelés és az árfolyamrés kapcsán, - figyelembe véve a tízezres nagyságrendű benyújtott pert - tekintsék vélelmezettnek, hogy nem tájékoztattak teljes körűen, tisztességtelenek voltak a bankok e tekintetben is (és így a szerződések érvénytelenek/létre nem jöttek), mindaddig, amíg az ellenkezőjét be nem bizonyítják.

 

 

Annak érdekében, hogy a jogállam fennmaradjon, hogy a károsultak jogbiztonsága helyreálljon, kérem varrják el a szálakat.

 

 

Üdvözlettel, Baranyai Csaba

 

 

Címzett: 

Dr. Bodzási Balázs (igazságügyi és magánjogi jogalkotásért felelős) helyettes államtitkár

 

Másolatban:
Dr. Répássy Róbert parlamenti államtitkár 

Dr. Molnár Zoltán közigazgatási államtitkár