Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A devizahitel eltitkolt tulajdonsága

2018.10.09

eltitkolt---kep.png

 

 

A lakosság praktikusan egy kölcsön kiválasztásánál azt nézi, hogy mekkora a havi törlesztő részlet. Azt nézi, hogy a jövedelméből ki tudja-e fizetni a kölcsön törlesztő részletet vagy sem. Senki sem olyan meggondolatlan (eltekintve azoktól akik eleve csalni kívánnak és „le akarnak lépni” a kölcsönnel), hogy tudatosan olyan kölcsönt választ, melyet teljesen biztosan nem tud visszafizetni.

 

 

Jelzálogkölcsönök esetében ez fokozottan igaz, hiszen nem fizetés esetén elveszti a „zálogba helyezett” ingatlanát, ingatlanjait és még továbbra is követelése maradhat a banknak (nincs elsétálási jog hazánkban).

 

 

A deviza alapú kölcsönök egyik jellegadó vonása az alacsony törlesztő részlet. Ez az a vonás, amit minden esetben elmondtak a banki ügyintézők.

 

 

A másik jellegadó vonás a forintkölcsönnél alacsonyabb THM, ami automatikus következménye az alacsonyabb törlesztő részletnek.

 

A harmadik jellegadó vonás az alacsonyabb induló kamat (ügyleti kamatláb).

 

 

Ezekkel a tulajdonságokkal az adósok tisztában voltak, megfelelő tájékoztatást kaptak a banki ügyintézőktől.

 

 

A következő két jellegadó vonás esetében a bankok becsapták és félrevezették a lakosságot és az egész magyar társadalmat.

 

 

A negyedik jellegadó vonás a kamatkockázat. Mindenki számára könnyen belátható, hogy az infláció, a jegybanki alapkamat, a bankközi kamatláb, a banki betéti kamatok, a banki hitel kamatok, a béremelkedések között összefüggés van. Egyrészt vannak logikai összefüggések, pl.:

•         a banki betéti kamatláb jellemzően magasabb, mint az infláció (ha nem így lenne, akkor veszítene a bankban elhelyezett pénz az értékéből, az emberek nem a bankban kötnék le a pénzüket, hanem más lehetőség után néznének)

•         a hitel kamatláb magasabb mint a betéti kamatláb (ha nem így lenne, akkor mindenki kölcsönt venne fel és a kapott pénzt egyből banki betétként elhelyezné – az ügylet végén mindenki visszafizetné a kölcsönt és megtartaná a kamatkülönbséget).

 

 

Másrészt egymásra is hatnak a gazdasági mutatók (ha nő az infláció, akkor a bérből és fizetésből élők béremelést harcolnak ki, mert szeretnék megőrizni a fizetésük értékét, a bérek emelkedése növeli az inflációs veszélyt).

 

 

CHF elszámolású kölcsönök ügylet kamatára a svájci infláció, a svájci bankok közti kamatláb (CHF LIBOR) a meghatározó.

 

Az adósok elszenvedték az egyre emelkedő devizaárfolyamok káros hatását, miközben a kamatcsökkenés kedvező hatásából nem részesültek.

 

 

Az ötödik jellegadó vonás a legfontosabb: a forint várható árfolyama.  Azt, hogy miként fog valójában alakulni a CHF, az EUR árfolyama, teljes mértékben elhallgatták a devizahiteleket felvenni szándékozók elől. Közgazdasági alaptételről van szó: ha megnézzük két ország adatait (infláció, alapkamat, bankközi kamatok) és a két ország pénznemei közti árfolyamot, akkor az a törvényszerű, hogy annak az országnak a pénze romlani fog, amelyiknek az inflációja (alapkamat, bankközi kamatok) magasabb.

 

 

2007 táján készült az Erasmus programon belül (virtuális campus) egy tananyag nemzetközi szerzőkkel, Pucsek József vezetésével. 

„A deviza egyensúlyi árfolyamának becslésére háromféle módszer létezik.

Származtatható :

- a vásárlóerő-paritás elméletéből,

- a kamatparitás elméletéből és

- a fizetési mérleg oldaláról közelítve”

 

„A vásárlóerő-paritás elmélete az « egységes árak törvényén » nyugszik, amely szerint egy kereskedelmi akadályoktól, szállítási és információs költségektől mentes világban az áruk árának a különböző országokban azonosnak kell lenni. Ha ez nem így van, akkor az adott áru esetében arbitrázs keletkezik. Tehát azt ott vásároljuk meg, ahol a legolcsóbb, és ott adjuk el, ahol a legdrágább, amíg az egyensúly újra helyre nem áll” .

 

 

„A kamatparitás elmélete. A kamatlábak és az árfolyamok közötti kapcsolat azt jelzi, hogy egy külföldi valuta törvényszerűen leértékelődik, amennyiben a külföldi kamatláb gyorsabban emelkedik, mint a hazai. A kamatparitás elmélete tulajdonképpen az egységes árak elvének pénzügyi piacokra történő alkalmazását jelenti.

 

 

Elmélet, mely szerint a határidős és az azonnali devizaárfolyamok közötti különbség megegyezik a külföldi és a hazai kamatlábak közötti különbséggel”.

 

 

A kamatparitás elvéből levezett képlettel számolják ki a bankok a határidős árfolyamokat. A határidős árfolyamtól pedig jellemzően nem nagyon szokott eltérni a tényleges napi piaci árfolyam, mivel az un. arbitrázs lehetősége a napi, tényleges  árfolyamot a korábban kiszámolt határidős árfolyam felé tereli. A rendelkezésemre álló szűk terjedelmi keretek nem teszik lehetővé, hogy elmélyedjünk a kamatparitással foglalkozó szakirodalomban, abban, hogy az előre számolt határidős árfolyam milyen körülmények között felel meg a tényleges napi árfolyamnak, milyen torzító-késleltető hatások vannak (pl. Balassa-Samuelson hatás), kik mikor ellenőrizték, hogy milyen különbség van a határidős árfolyam és a tényleges árfolyam között.

 

 

2004-ben a Budapesti Értéktőzsde az október havi elemzésében (5) végzett egy számítást, melyben az állampapírok hozamai alapján számolt 10 évre előre CHF árfolyamot. A saját készítésű 3. ábra tartalmazza az MNB árfolyamait (vékony, folyamatos fekete vonal) és a BÉT árfolyam előrejelzését (szaggatott szürke vonal nagyobb pontokból).

 

 

3.-kep---uj.png

3.ábra BÉT árfolyam előrejelzés és a tény CHF árfolyam

 

 

A CHF tényleges árfolyama kisebb-nagyobb kilengéssel, szórással követte a BÉT előrejelzését.

 

Schepp Zoltán közgazdász, egyetemi docens … részt vett a devizahiteles albizottság munkájában. Schepp Zoltán 2013-ban társszerzője volt egy devizahiteles tanulmánynak (6)…

 

„… gyakorlati tapasztalatok szerint rugalmas árfolyamrendszerben … a leértékelődés nem szokott bekövetkezni, sőt inkább a magasabb kamatot fizető eszközök devizája értékelődik fel. Előre meg nem határozható időközönként ugyanakkor a kamateltérést messze meghaladó árfolyamveszteségek is bekövetkezhetnek”.

 

 

Pontosan így történt hazánkban is, 2001 és 2008 közötti időszakra jellemző, hogy a „leértékelődés nem szokott bekövetkezni” így a „magasabb kamatot fizető eszköz devizája felértékelődik”. A forint valóban felértékelődött. Az „előre meg nem határozható időpont” 2008 vége lett, amikor is a „kamateltérést messze meghaladó árfolyamveszteség” bekövetkezett. Lásd a CHF árfolyamának az alakulását a 3. ábrán.

 

 

Nem ismerem, hogy Schepp Zoltán pontosan milyen anyagot adott át a devizahiteles albizottságnak, egyértelműen úgy tűnik azonban, hogy a parlamenti képviselők nem vették észre a kamatparitás jelentőségét. Sajnálatos módon a devizahiteles albizottság nem vizsgálta meg, hogy a lakosság kapott-e tájékoztatást a kamatparitás elvéből adódó, egészen biztosan bekövetkező tartós és jelentős forintgyengülésről - valamint a forint meglévő jelentős felülértékeltségéről. Ezt a vizsgálatot kihagyta a Kúria is a jogegységi határozatok meghozatalakor és kihagyta a Parlament is később, amikor meghozta a devizahiteles törvényeket.

 

A Magyar Bankszövetség főtitkára 2013-ban állított össze egy részletes elemzést (7), melyben egy grafikonon mutatja meg, hogy miben tér el a forint kölcsön és a devizahitel törlesztő részletének az alakulása. A 4. ábrán jól látható, hogy szerződés megkötésekor a forint kölcsön törlesztő részlete (fekete vonal) lényegesen magasabb, mint a CHF elszámolású kölcsön törlesztő részlete (szürke vonal). Ahogy múlik az idő, a CHF elszámolású kölcsön előnye egyre inkább csökken. A futamidő nagyobb részében többet kell fizetnie az adósnak, mintha „drága” forintkölcsönt választott volna.

 

4.-kep.png

4.ábra A forint-és a devizahitel havi törlesztési összegének alakulása

 

 

„Végeredményben a teljes futamidőt tekintve reálértéken a forint és a svájcifrank-alapú hitelek törlesztési terhe hozzávetőleg megegyezik; a különbség az, hogy amíg a forinthitel törlesztési terhe (a magasabb kamatszint miatt) az első időszakban relatíve magasabb, a végső időszakban (a fixált forint törlesztő részlet elinflálódása miatt) viszont alacsonyabb. A devizahitel törlesztési terhe (az alacsonyabb kamatszint miatt) viszont alacsonyabb szintről indul, de a törlesztési időszak alatt a devizaalapú tőketartozás miatt (feltéve, hogy az árfolyam-emelkedés pontosan megegyezik a bér- és az árszintnövekedéssel!) reálértéken változatlan marad. A devizahitel törlesztési karakterisztikája kedvezőbb a családok számára, hiszen az első időszakban, amikor a családalapítás történik, nem jelent elviselhetetlen terheket; igaz, a gyerekek kirepülése után is marad még törleszteni való”.

 

 

A devizahitelek

 

leglényegesebb vonása az,

 

hogy  a devizaárfolyam

 

emelkedni fog!

 

 

A várható árfolyamváltozással kapcsolatban leginkább árfolyamkockázatot szoktak emlegetni: a forint árfolyam erősödhet is meg gyengülhet is, ha a forint gyengül, az tehernövekedést okozhat az adósnak...

 

 

Viszont nem egyfajta kockázat kérdéséről van szó, hanem teljes bizonyságról!

 

 

Amíg a forint banki kamat, a magyar infláció magasabb, mint a svájci banki kamat, a svájci infláció, addig törvényszerű, hogy forint gyengülni, a CHF árfolyama pedig erősödni fog. Az árfolyamkockázat ott jelentkezik, hogy a kamatparitás elméletéből számolt árfolyam irányvonalhoz (trend) képest a tényleges árfolyam mennyire tér el (kilengés, volatilitás). Lásd ismét a 3. ábra.

 

 

Jól látható, hogy 2006 és 2009 között a tényleges árfolyam alacsonyabb volt, mint az előre jelzett. Látszik, hogy a forint kevésbé romlott, mint az előrejelzés mutatta. Később aztán, a forint elérte az előre jelzett értéket. Ebből az következik, hogy a forint romlását nem a „világgazdasági válság” okozta. Ha így lenne, akkor most, 10 évvel a válság kitörése után, ismét 150 forint lenne a CHF árfolyam (a válság elmúltával visszatért volna a korábbi „stabil” szinthez). Jelenleg azonban a CHF árfolyam 290 forint környékén mozog…

 

 

A 3. ábrán viszont az is nagyon jól látható, hogy a 2006. előtti években a CHF árfolyam nagyjából állandó volt. Ekkor miért nem gyengült a forint? Nem kellett volna a kamatparitás elmélete alapján gyengülnie?

 

 

Schepp Zoltán közgazdász arra a következtetésre jutott 2008-ban készült írásában (8), hogy éppen az intenzív devizahitelezés a magyarázata annak, hogy a forintleértékelődés elmaradt: „Hazánkban jelenleg ugyanis épp az új hitelek felvétele révén folyamatosan újratermelődő devizakínálat az egyik fontos oka annak, hogy nem következik be az utólagos hozamkiegyenlítődést eredményező forintleértékelődés. A devizaadósokra az egyik legnagyobb veszélyt épp az jelentené, ha ezen hitelek kereslete hirtelen és jelentős mértékben visszaesne”.

 

 

A parlamenti devizahiteles albizottság jelentése (2) ír arról is, hogy a leértékelődés időben elcsúszhat: „a gyakorlati tapasztalatok szerint rugalmas árfolyamrendszerben utólag jellemzően nem szokott bekövetkezni a kamateltéréseket kompenzáló árfolyamváltozás, sőt inkább a magasabb kamatot fizető pénzek szoktak felértékelődni. Tudni kell azonban mindezek mellett azt is, hogy carry trade komoly kockázattal jár: bár a magasabb kamatú pénz az időszakok többségében nem értékelődik le, de előre nem meghatározható időközönként azért az aktuális időszak kamateltérést messze túlkompenzáló árfolyamveszteségek is be szoktak következni. A pénzügyi piacok profi aktorai ezt tudva általában tartalékolnak is tőkét, de egy deviza alapú lakáshitelét a folyó jövedelmét kifeszítve törlesztő adós számára a hasonló időszakok végzetesek tudnak lenni” (40. oldal).

 

Az előre számolható forintgyengülés bekövetkezése több százezer családnak valóban végzetes lett.

 

A Magyar Bankszövetség 2006 januárjában készített egy lakossági tájékoztatót (9), ebben megállapítja, hogy a forint kevésbé romlott, mint kellett volna: „Ha a 2000. évi átlagot 100-nak tekintjük, akkor – akár a fogyasztói árak, akár az ipari termelői árak alapján számított HUF/EUR reál effektív árfolyamindex 2005. októberig nagyjából 22%-kal erősödött. Másként ez azt jelenti, hogy a forint árfolyama 22%-kal kevésbé gyengült, mint ha az a hazai és az EU-s infláció különbözetének megfelelően változott volna.”

 

A bankszövetség 2007 évi tevékenységéről szóló beszámoló (10) már nagyobb felértékelődésről számol be: „a forint/euró árfolyam 2000 és 2007 között a 253 forintos átlag körül ingadozott, viszonylag csekély szórás mellett.… A forint az euróhoz képest ebben az időszakban mindegyik reál effektív árfolyamindex alapján jelentősen felértékelődött (fogyasztói inflációk különbsége alapján megközelítőleg 30%-kal).”

 

A deviza alapú kölcsönök ajánlásakor, a szerződéskötés folyamata során az adósok azonban arról, hogy a forint jelentősen felülértékelt (vagyis az elmúlt években „kevésbé romlott”, mint a számítások szerint kellett volna), nem kaptak tájékoztatást a bankoktól.

 

 

Az adósok a bankoktól a devizahitel biztonságosságáról kaptak információkat.

 

 

A 2006-os bankszövetségi tájékoztatóban (9) így nyugtatják az adósokat: „Valós-e az a félelem, amit az utóbbi időben – kampánycéllal – a kormánypárti és ellenzéki oldalon egyaránt hangoztattak: „bekövetkezhet a forint tartós és jelentős mértékű gyengülése, s ha ez bekövetkezik, akkor a devizában eladósodottak törlesztési terhei akár elviselhetetlen mértékben is megnövekednek”. (2. oldal) „Hosszabb távon egyértelműen azzal kell számolni, hogy a forint árfolyama – legalábbis reálértelemben – folyamatosan felértékelődik.” „A hosszabb lejáratú hitelt felvenni szándékozók nyugodtan választhatják a pénzintézetek által kínált devizaalapú hitelkonstrukciókat is, a hitel futamideje alatt a hitel törlesztési terhét jelentősen és tartósan megnövelő árfolyammozgás valószínűleg nem lesz.”

 

 

A Bankszövetség az MTI-hez eljuttatott közleményeiben (11) is folyamatosan nyugtatgatták a lakosságot, a magyar társadalmat. A sajtó ezeket az „üzeneteket” pedig tovább adta a saját kiadványaiban. Bankszövetség: „nem kell félni a devizaalapú konstrukcióktól” (MTI – 2006. január 31.). „A forint gyengülése miatt nem kell súlyos következményektől tartaniuk sem a devizaalapú hitelt felvevőknek, sem a bankoknak – mondta Nyers Rezső a Magyar Bankszövetség főtitkára az MTI-nek a forintárfolyam romlására reagálva” (MTI – 2008. február 7.).

 

 

A parlamenti albizottság jelentésében (2) a volt PSZÁF elnök irreálisan erős forintról beszélt:  „Farkas István volt PSZÁF elnök: … A devizahitelek volumenének megnövekedésében az alapvető okot a kamatkülönbségek okozták alapvetően, de e mellett a forint irreálisan erős helyzete is közrejátszott” (24. oldal).

 

 

2006 után még 2 évig tartott a forint felértékelődése – egészen 2008 őszéig. Hosszabb távon viszont már a kamatparitás elve érvényesült. 2008 után megszűnt a forint felülértékeltsége. A törlesztési terhek a családok számára elviselhetetlen módon megemelkedtek. Családok százezrei veszítették el, veszítik el otthonukat és cipelnek magukkal továbbra is jelentős tartozást. Akik tudnak fizetni, azok is károkat szenvednek el, a gépjármű kölcsönt felvevők az autójuk értékének többszörösen fizetik ki, hasonlóan azokhoz, akik a lakáscélú kölcsönnel rendelkeznek, mivel ők az ingatlanjuk többszörösét fizetik vissza a bankoknak.

 

 

 

 

Összefoglalva a deviza alapú kölcsönök jellegadó vonásai:

  1. forintkölcsönöknél alacsonyabb (induló) törlesztőrészlet;
  2. alacsonyabb, ám megtévesztő, THM érték a szerződéskötéskor;
  3. forintkölcsönöknél alacsonyabb ügyleti kamatláb;
  4. ügyleti kamat kockázat;
  5. teljesen biztos és folyamatos forint gyengülés (folyamatosan emelkedni fog a törlesztő részlet forintban);
  6. az adósság összege (tőke összeg) is növekszik, ha romlik a forin árfolyama; (Azt, hogy az árfolyam az adósságra is hat, a legtöbb esetben a bankok elhallgatták a szerződéskötés folyamán.)
  7. nincs devizaforrás, a bankok nem bocsátottak devizát az adósok rendelkezésére;
  8. a forint jelentősen felülértékelt; (Ez egy lényeges körülmény, mely nem a devizahitelek jellegadó vonása, viszont jellemző a hitelezés időszakára. A forint 2000-hez képest évről évre egyre inkább felülértékelté vált.)
  9. elmaradtak a „professzionális kockázatmenedzselési technikák” a lakossági devizakölcsönöknél (Néhány bank nyújtott „technikát”, árfolyamgarantált devizahitelt, azonban amikor az árfolyamok megindultak felfelé, ezt a szolgáltatást megszüntették.)

 

 

 

Kiegészítő jellegadó vonások, melyek minden bankkölcsönre vonatkoznak, nem csak a deviza elszámolásúakra:

10.      nincs termékengedélyeztetés, a kölcsönszerződések, az általános szerződési feltételek (ÁSZF) pontjait nem vizsgálja meg semmilyen hivatal, hatóság, állami szervezet;

11.      a kölcsönszerződés pontjai csak bíróságon támadhatóak meg, az állami fogyasztóvédelem nem jogosult a szerződési pontokkal kapcsolatos vita esetén eljárni, nem utasíthatja a bankot, hogy „cserélje ki a hibás terméket”;

12.      a fogyasztók kölcsönigénylési kérelmet nyújtanak be, a bankok kötelessége meggyőződni arról, hogy az adósok a kölcsön összegét vissza tudják majd fizetni, a kölcsönszerződés megkötésére egy több lépésből álló vizsgálat után kerül sor;

13.      A szerződést írásban kell megkötni, nem jöhet létre bankkölcsönszerződés sem szóban, sem ráutaló magatartással.

14.      Hitelpénzrendszerből adódóan a bankok a kölcsönnyújtással, a hitelezéssel hozzák létre az un. kereskedelmi számlapénzt. Azt a pénzt ami a bankszámlánkon van, ami a bankkártyánkkal elköltünk. A kölcsön visszafizetésével a kereskedelmi számlapénz megszűnik. A bankok hazánkban csak forint folyószámlát vezethetnek, a bankok csak forintot tudnak hitelezéssel teremteni. A kereskedelmi számlapénz csak abban a bankfiók hálózatban használható, mely a kereskedelmi számlapénzt létrehozta. A bankok az MNB által létrehozott un. jegybanki számlapénzt (vagy készpénzt) tudják átváltani más ország devizájára. Az az állítás, hogy a bankok betétet gyűjtenek és azt adják kölcsön, ebben a „steril formában” egyszerűen nem igaz.

 

Szeretném az eddigieket az adós, az egyszerű állampolgár szemszögéből megfogalmazni. A pénzintézetek tájékoztatása egyértelműen az volt, hogy egyaránt egyforma esélye van a forint erősödésnek és a forint gyengülésnek. Hosszú távon az árfolyammozgások hatása kiegyenlíti egymást. Vagyis a várható árfolyamváltozás, az irányvonal (árfolyamtrend) egyenes. Ehhez képest lehet volatilitás, kilengés – általában 10-15-20%-t mondtak a banki ügyintézők. Ez jelenti az árfolyamkockázatot: rövidebb időre lehet jelentősebb törlesztőrészlet-emelkedés is.

 

Az adós, az egyszerű állampolgár számára teljesen mindegy, hogy a vásárlőerő paritás, vagy a kamatparitás elve érvényesül-e inkább, mindegy, hogy melyik hat inkább rövidebb időtávban és melyik hosszabb idő alatt. A lényeg az, hogy az irányvonal, az árfolyamtrend emelkedő.

 

Abból következően, hogy a magyar kamatszint magasabb mint a svájci, egyértelműen következik, hogy a forint gyengülni fog.

 

Nagyon szemléletesen fogalmazta meg mindezt a Bankszövetség főtitkára, amikor a törlesztő részletek eltérő karakterisztikáit ismertette. Sajnos nem a szerződéskötésnél hívták fel az adósok figyelmét erre…

(részletek)

 

 

 

Több mint egy éve írtam azt az összegző tanulmányt, melyből most idéztem. A tanulmány, sok más szerző tanulmánya mellett, most egy könyvben jelenik meg. Lásd:

 

 

 

DEVIZAHITEL?

 

Rejtjel kiadó - 2018

„Kiadványunk széles körű hazai és nemzetközi összefogás eredménye.

Célunk, hogy segítsük a „devizahitelezéssel” kapcsolatos tisztább és árnyaltabb kép kialakítását; a valós és objektív társadalmi tájékozódást; vitafórumot generáljunk a higgadt párbeszédhez, a konstruktív társadalmi és szakmai vitához, s a közös megoldások konszenzuson alapuló kereséséhez.”

http://www.hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/konyv/devizahitel----nemzetkozi-szerzogarda.html

 

A bankok tehát tudták, hogy olyanoknak adnak kölcsönt, akik nem tudják majd visszafizetni.

Ezért vesztik el százezrek otthonaikat.

Nem kéne azonban ennek így lennie. Pl. ha nem piaci árfolyamon forintosítják a devizahiteleket. Nézd csak:

 

Rogán Antal 2014 nyarán az árfolyamkockázatról és a forintosítási árfolyamról:

„ha ép ésszel csak a felét beláthatták volna annak, amivel ma számolniuk kell, akkor nyilvánvalóan nem döntöttek volna ilyen hitel mellett” (12:20 - 10:28)

„az a meggyőződésem, hogy a piaci áron történő forintosítás, amit ma a Bankrendszer kér, az méltánytalan lenne a devizahitelesekkel szemben (11:29 – 11:37)

a devizahitelesek számára hozzunk egy számukra egyébként bátor döntést (13:27 – 13:32)

kérdésre válasz, a 180 forint „ez nyilvánvalóan egy kézenfekvő megoldás” (13:38 – 13:41)

Rogán Antal 2014.07.01 Hír Tv