Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


3. kép - megtévesztés, félrevezetés

2018.12.28

orsz-kep-03.png

 

 

2005 májusában hozta meg az Európai Parlament és a Tanács a 2005/29 számú EK irányelvet, mely a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatról szól. Ez az irányelv vonatkozik a pénzintézetekre, a bankokra is.

 

Ez az irányelv, mint minden uniós irányelv minden uniós országban érvényes, sőt a helyi, nemzeti jogszabállyal szemben elsőbbséget élvez.

 

 

 

A 6. cikk megtévesztő tevékenységnek nevezi, amikor a fogyasztónak hamis információt adnak. Hamis, valótlan információval érik azt el, hogy a fogyasztó olyan döntést hozzon meg, amilyent egyébként nem hozott volna meg.

 

 

A 7. cikk megtévesztő mulasztásnak nevezi, amikor a fogyasztónak lényeges információt nem adnak át. Olyan információt hallgatnak el a fogyasztó elől, mely szükséges lenne ahhoz, hogy megalapozott döntést tudjanak hozni. Lásd a 2. képnél írtakat:

 

 

 

A PÉNZÜGYI INTÉZMÉNYEKNEK

ELEGENDŐ TÁJÉKOZTATÁST KELL NYÚJTANIUK

A KÖLCSÖNFELVEVŐK SZÁMÁR AHHOZ,

HOGY EZ UTÓBBIAK TÁJÉKOZOTT

ÉS MEGALAPOZOTT DÖNTÉSEKET HOZHASSANAK.

 

 

 

Információ elhallgatásával érik azt el, hogy a fogyasztó olyan döntést hozzon meg, amilyent egyébként nem hozott volna meg.

 

 

Tegyük fel a kérdést!

 

Mi a devizahitel megkötésénél az a szükséges információ, melynek ismeretében tud csak teljes bizonyossággal felelős döntést hozni a fogyasztó?

 

 

Mi volt a megtévesztő tevékenység és mi volt a megtévesztő mulasztás a devizahiteles szerződések megkötésekor?

 

 

Mit hazudtak a bankok és miről hallgattak? Tudtak-e a fogyasztók megalapozott döntést hozni?

 

 

Tudtad Te ezelőtt 10-15 évvel,

hogy mit is vállalsz valójában akkor, ha aláírod a devizás kölcsönszerződést? Van olyan információ, olyan tény amit már tudsz, és nagyon-nagyon jó lett volna, ha már az aláírás előtt is tudtál volna róla? 

 

 

 

Idézetek az uniós irányelvből:

 

„1. cikk Célkitűzés. Ennek az irányelvnek az a célja, hogy hozzájáruljon a belső piac megfelelő működéséhez, valamint hogy a fogyasztók gazdasági érdekeit sértő tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási tagállami rendelkezések közelítése révén magas szintű fogyasztóvédelmet valósítson meg.”

 

6. cikk Megtévesztő tevékenységek. Megtévesztőnek minősül a kereskedelmi gyakorlat, amennyiben hamis információt tartalmaz, és ezáltal valótlan, vagy bármilyen módon – ideértve a megjelenítés valamennyi körülményét – félrevezeti vagy félrevezetheti az átlagfogyasztót, még akkor is, ha az információ az alábbi elemek közül egy vagy több tekintetében tényszerűen helytálló, és feltéve bármelyik esetben, hogy ténylegesen vagy valószínűsíthetően arra készteti a fogyasztót, hogy olyan ügyleti döntést hozzon, amelyet egyébként nem hozott volna meg.”

„Megtévesztőnek minősül a kereskedelmi gyakorlat akkor is, ha az tényszerű összefüggésében, sajátosságaira és körülményeire figyelemmel, az átlagfogyasztót ténylegesen vagy valószínűsíthetően olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg.”

 

7. cikk Megtévesztő mulasztások. (1) Megtévesztőnek minősül az a kereskedelmi gyakorlat, amely a ténybeli körülmények alapján – figyelembe véve annak valamennyi jellemzőjét és feltételét, valamint kommunikációs eszközeinek korlátait is –, az átlagfogyasztó tájékozott ügyleti döntéséhez szükséges jelentős információkat hagy ki, és ezáltal – a körülményektől függően – ténylegesen vagy valószínűsíthetően ahhoz vezet, hogy az átlagfogyasztó olyan ügyleti döntést hoz, amelyet egyébként nem hozott volna. (2)   Megtévesztő mulasztásnak minősül az is, ha a kereskedő az (1) bekezdésben említett jelentős információt hallgat el, vagy azt homályos, érthetetlen, félreérthető, vagy időszerűtlen módon bocsátja rendelkezésre, figyelembe véve az említett bekezdésben leírt szempontokat, illetve ha nem nevezi meg az adott kereskedelmi gyakorlat kereskedelmi célját, amennyiben az a körülményekből nem derül ki, és amennyiben ez bármelyik esetben ténylegesen vagy valószínűsíthetően ahhoz vezet, hogy az átlagfogyasztó olyan ügyleti döntést hoz, amelyet egyébként nem hozott volna.

 

https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX%3A32005L0029