Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2014 végén

2014.12.22

Keserűen tapasztaltuk, hogy a Hatalom,  az Országgyűlés, a Kúria, a Minisztériumok és az MNB nem áll velünk, devizahitelesekkel szóba. 

 

 

2014-dec---kep.png

 

 

Nem hogy nem áll velünk szóba, korlátozta alkotmányos jogainkat. Nem csak korlátozta, hanem a bankszektorral lepaktálva számunkra káros döntéseket hoz. „Természetesen” velünk nem egyeztetetve. Mit tehetünk? Erről szól majd a devizahiteles fórumunk január 23.-án…

 

 

van-miert-kuzdeni-teteje.png

 

Addig is egy velem készült riporttal búcsúzom. Karácsony idejére felejtsétek el ezt az őrületet, pihenjetek, töltsetek minden időt a családotokkal, barátotokkal. Szilveszter éjjelén viszont már koccintsatok küzdelmeink sikerére!

 

 

 

Devizahitel – Hol az (i)gazság? címmel jelent meg Szabó József könyve, melyben a deviza alapon történő hitelezés történetének közelebbi bemutatására vállalkozott az író. A deviza alapon történő hitelezést a köznyelv az évszázad csalásának nevezi.

Vagy, ahogyan az író fogalmaz: „Oda dobtak bennünket koncnak ….”

 

A Parlament a napokban fogadta el ezen kölcsöntermékek forintosításáról szóló törvényt, mely kimondja azt: a bankok jogosultak jelenkori árfolyamon forint nyilvántartásra váltani a deviza nyilvántartású kölcsönöket. E törvény által a bankok frankonként 110-130 forint kicsalt haszonra még mindig szert tehetnek, annak ellenére, hogy a bíróságokra sorra mondják ki: minden banki szerződés részben, vagy egészen a magyar hatályos jogszabályoknak nem megfelelően készültek el. Vannak olyan adósok, akiknek még szerződésük sincs, bankjuk mégis végrehajtja őket, egyetlen közjegyzői okirat alapján, mely okirat nem is a szerződést, hanem a szerződés tervezetet hitelesíti. Ezt megengedő jogszabály azonban Magyarországon nem létezik – ami azt jelenti, a történetnek jelen törvénnyel – a fair bankokról szóló rendelkezésekkel együtt sincs vége, a civil szervezeteknek van még mit tenniük.

 

 

Az íróval, Szabó Józseffel beszélgettem.

 

- Ilyen, összefoglaló, ismertető anyag a jogalkotó által törvényesített csalásról még nem készült hazánkban. Javasolnád a közgazdaságtant oktató iskolák számára, tananyagként a könyvet?

- Már több mint öt éve foglalkozom a bankok lakossági kölcsönszerződéseivel. Nap, mint nap találkozunk azzal, hogy miként akarja a bankrendszer félrevezetni a lakosságot, azokat is akik rendelkeznek bankkölcsönnel és azokat is akiknek semmilyen adósságuk sincs. Sajnos az állami intézmények állításai sem mindig felelnek meg a valóságnak. Minden jelentős kérdésnek, felvetésnek alaposan utána jártam. Így ha tankönyvként esetleg nem is, forrásanyagként mindenképpen javaslom ezt a könyvet. Nem csak a közgazdaságtant oktató iskolák számára, hanem minden középiskola számára. Teljesen bizonyos vagyok benne, hogy 5 éven belül érettségi tétel lesz a devizahitelezés folyamata hazánkban. Már most is sokan választják a közgazdasági és jogi egyetemeken a hallgatók a szakdolgozatukhoz ezt a témát.

 

- Több évnyi érdekvédelmi munka összefoglaló anyagáról van szó. Családod végig támogatott küzdelmedben. Hogyan reagáltak gyermekeid arra, hogy belevágsz ebbe az irtó keményfába, szélmalomharcot vívva?

- Egyrészt érintettek vagyunk. 2007-ben vettünk fel az Erste Banktól kölcsönt. A bank szerint CHF kölcsönt, vagyis devizakölcsönt, mi szerintünk CHF elszámolású forintkölcsönt, vagy, ahogy leginkább nevezik deviza elszámolású kölcsönt. A bíróság 3,5 év alatt nem szánta még rá magát arra, hogy megállapítsa, mi a bankkölcsönünk tárgya, mi az az összeg, amit vissza kell fizetnünk a banknak. Ahogy mondani szokták elég erős a személyes érintettségünk ebben az ügyben. Ha vesztünk a perünkben, akkor földönfutók leszünk, az Erste teljesen kifoszt bennünket.

Másrészt ez egy hatalmas tanulási és fejlődési folyamat. Meglátni a problémákat, kérdéseket fogalmazni meg, utána járni a történéseknek. Magyar Nemzeti Bank tanulmányaiban, Parlamenti jegyzőkönyvekben, egyetemi pénzügytani jegyzetekben, a Bankszövetség és a pénzügyi felügyelet (korábban PSZÁF, most már MNB Pénzügyi Fogyasztóvédelmi Központ) tanulmányaiban, elemzéseiben, ajánlásaiban valamint törvényekben és rendeletekben, bírósági határozatokban, a Kúria utasításaiban, ajánlásaiban. Nekem ez a hobbim, mondhatnám, ha nem lenne ennyire vérre menő.

Elenyészik az Ersténél lévő adósságunk ahhoz képest, amennyivel a családomnak tartozom. A lányaimnak, a feleségemnek, és a nagyszülőknek. Nagyon-nagyon sokat kell tennem a következő 20-25 évben (amennyi még nekem adatik), hogy törlesszek ebből az érzelmi adósságból.

Semmiképpen sem tartom ezt szélmalomharcnak. A szélmalomharc kifejezés magában hordja a siker lehetetlenségét. Az igaz, hogy a bankrendszer és a magyar állam az összes intézményeivel összefogott ellenünk, de a siker mindenképpen a miénk lesz. Miért vagyok ebben annyira biztos? Azért mert nálunk van az igazság. Nehéz harc ez, lehet, hogy még évekig fog tartani, de a sikerünk nem maradhat el. Az idő ugyanis nekünk dolgozik. Minden nagy egyre többet tudunk, egyre több állításról bizonyosodik be hogy valótlan, egyre több döntésről derül ki, hogy a bankrendszer kérésére (és remélem, hogy nem kényszerítésére) hozzák meg.

 

- Említed a „mintha” devizakölcsön fogalmát a könyvben, hiszen a civilek már évekkel bebizonyították, hogy ennek a terméknek köze nincs a devizahitelhez. Úgy is mondhatjuk, hogy bár az évszázad csalásáról beszélünk, a felügyeleti szervek mégsem indítanak vizsgálatot, még akkor sem, ha egy jogilag tulajdonképpen nem létező termék forgalmazásáról beszélünk. Hogyan lehetséges ez?

- Számomra is az a legképtelenebb ebben az egész „devizahitelezés”-ben, hogy az állam szervei rendkívül közömbösek. Több példát is felsorolok a könyvemben, hogy miként próbáltuk felhívni a figyelmét a problémákra, a törvénytelenségekre a PSZÁF-nek, az MNB-nek, a GVH-nak, az Ügyészségnek, a Köztársasági Elnöknek (és még sorolhatnám). Azért használok többes számot, mert a legtöbb esetben többen készítettünk, több civil szervezet, csoport együttműködve beadványokat, elemzéseket. Sajnálatos módon ezekre nagyon gyakran lekezelő, mondhatni cinikus válasz érkezett. nagyon gyakran szándékosan kívántak bennünket, védendő fogyasztókat (alaptörvényben rögzítve) állami szervek félrevezetni.

 

 

- Mit gondolsz, mi lehet az oka annak, hogy a részvénytermékeket, azok forgalomba hozatala előtt engedélyeztetni szükséges, a hiteltermékeket viszont nem?

- Ez a kérdés nem kapcsolódik szorosan a könyv tartalmához, viszont teljes mértékben jogos. valószínű, hogy a könyv elolvasása után az olvasóban is sok kérdés, új probléma észlelése fog felmerülni. Tudom, nem illik kérdésre kérdéssel válaszolni…

Miért van az, hogy amikor a rendszerváltás követően létrejött a vállalkozások rendszere (bt, kft, rt stb) és kialakult a kétszintű bankrendszer, akkor ezen terület szabályozására úgy hoztak törvényeket, hogy egyidejűleg létrehozták a csődtörvényt is? Amikor a lakosság eladósításáról meghozták a döntést, miért nem hozták létre a magáncsőd intézményét? Miért csak az a fontos, hogy egy vállalkozó új vállalkozói életet kezdhessen?

Ha egy vállalkozást felszámolnak, mert tönkre ment, csődbe jutott, akkor a meglévő vagyonból kit fizetnek ki előbb, azt, aki ott dolgozott (munkabér), vagy aki finanszírozta a vállalkozást (bankok, hitelezők)?

Ha jól körülnézünk, ha figyeljük az elmúlt évek történéseit, változásait, akkor látjuk, a törvények nem a dolgozók, nem az alkalmazottak, nem a munkások érdekében születtek. Az elsődleges cél a befektetők szempontjainak, érdekeinek a biztosítása, ha ehhez törvény kell, akkor törvények által. Ha ehhez a dolgozók, a munkások jogait meg kell nyirbálni, akkor is.

 

- Mivel a bank az árfolyam minden irányú változásának kockázatát az ügyfélre terheli, így azt mondhatjuk, a banknak a szerződés szerint van joga a vis maiorhoz, igaz, ennek minden kockázata az ügyfélé, tehát az ügyfél, mintegy, a bank biztosítója szerepel az ügyletben. Ugyanakkor az ügyfélnek nincs a vis maiorhoz való joga, ugyanezen szerződés szerint. Azt már rég tudjuk, hogy a banki szerződések mindegyike egyoldalú, de ha az ügyfél mellett következik be vis maior esemény, automatikusan megindul a végrehajtási eljárás. Hogyan válhatott engedélyezetté a jogalkotó részéről ez az eljárási forma Magyarországon?

- Talán ott kell hozzálátni ennek a kérdésnek a tisztázásához, hogy megnézzük: egyforma esélye volt-e a CHF (vagy az EUR) árfolyamának a 30 forintos emelésének illetve a 30 forintos csökkentésének a szerződéskötés idején. Vagyis aki 2007-ben 150 forintos CHF árfolyamnál kötött bankkölcsön szerződést CHF elszámolással, annak ugyanannyi esélye volt arra, hogy az árfolyam 120 forint lesz, mint annak, hogy az árfolyam 180 forint lesz (20%-os árfolyamváltozásról beszélünk). A bankrendszer határozottan állítja, hogy igen! Egyforma esélye volt annak, hogy az árfolyam gyengül, hogy az árfolyam emelkedik.

Ez az állítás nem igaz!!! A könyvben részletesen ismertetem azt a 2006-os bankszövetségi tájékoztatást, mely tartalmazza, hogy a forint 15-20-25%-kal felülértékelt. Nem romlott a forint árfolyama annyira, mint amennyire gazdaságilag indokolt lett volna. Ez a tény a bankszektor részére ismert volt. A bankok nagyon jól tudták, hogy a forint gyengülni fog. A forint felül értékeltségét nem csak a 2006-os bankszövetségi tájékoztató tartalmazza, a könyvben több forrást is feltüntetek, melyek ezt megerősítik.

A vis maior azt jelenti, hogy olyan következik be, mely előre nem volt látható, amellyel előre nem kellet számolni a szerződést kötő feleknek.

Az Amerikai Egyesült Államokban a bankok felelőtlenül hiteleztek, ahogy ott mondják, ragadozó hitelezés (predatory lending) folyt (hazánkban a rablóhitel kifejezés terjedt el). Tudták a bankok előre, hogy az ügyfél nem tud majd fizetni. Amikor a felfújt lufi kipukkant az USA-ban, akkor jött a „gazdasági válság”. A forint váratlanul nagyot gyengült – mondják a bankok, miközben egyszerűen csak a forint felülértékeltsége szűnt meg.

Mi valóban úgy éltük meg, hogy ez egy vis maior, miközben a bankok tapasztalták, hogy a várt forintgyengülés bekövetkezett. A tervük sikerrel járt. Mit léptek ekkor a bankok? Éltek azzal a lehetőséggel, hogy egyoldalúan megváltoztathatják a kamatokat. Emelhetik pl. 4 %-ról 6%-ra. Így az adósnak nem csak a forintgyengülés miatt emelkedett a havi törlesztő részlete, hanem a kamatemelés miatt is.

Rengeteg család nem tudta már fizetni a törlesztő részleteket, nem csak azok, akik a „válság” miatt elvesztették az állásukat, hanem azok is akik dolgoztak, azok is akik felélték az összes tartalékukat. A nyugdíjra gyűjtött összeget, az idős korukra félre tett pénzt, a gyermekek iskoláztatására gyűjtött pénz, az ifjak lakodalmára és az önálló életkezdésükre félre tett pénzt. A rablóhitel ezt mind elvitte. Aztán amikor mind elfogyott, akkor indult a végrehajtási folyamat.

Mind épp az előbb írtam, a törvények a befektetők, a beruházók így a bankok érdekeit veszik figyelembe.

 

- Az ügyfelek részére biztosítandó vis maiorhoz való jog meglétét vizsgálják a bíróságok az eléjük került szerződésekben?

- Az általam ismert perekben nincs kiemelt szerepe a vis maiornak. Ez egy elég nehezen megfogható fogalom. Van a kölcsönszerződésekben éppen elég törvénytelenség, tisztességtelen kikötés, melyeket bíróságon egyértelműen lehet bizonyítani.

 

- A szerződések mellé az ügyfelek kötöttek munkanélküliségi, és baleseti-rokkantsági biztosítást is. Több hitel visszafizetése pontosan a futamidő alatt bekövetkező munkanélküliség, illetve hirtelen betegség következtében lehetetlenült el, a biztosítók felelősségvállalását ennek ellenére a bankok sosem léptették életbe, hanem „leverték” az adóson a nem fizetés következményeit. Tudsz arról, hogy akár egy esetben is életbe lépett volna a biztosító kárfelelőssége az ügyfél által befizetett díjak után? Hozzá kell tenni: több esetben a biztosítónak járó díjakat eleve beleépítették a havi törlesztés összegébe, csak azért, hogy azt is devizában vehessék el az adóstól. …

- Ez a terület nem volt célja az elmúlt öt év vizsgálatának, így ennek nem néztem alaposan utána. Annyi el jutott hozzám, hogy akiknek volt munkanélküliségi biztosítása, azoknak a biztosító egyből felmondta, amikor a „válság” elérte hazánkat. Tehát amíg kicsi volt az esélye annak, hogy valaki munkanélküli lesz, addig a biztosítónak jó volt a munkanélküli biztosításból származó havi bevétel, amikor meg nőtt az esélye annak, hogy sokan munkanélküliek lesznek, akkor a biztosítók felmondták a szerződést. Az adós meg munkanélküli lett, és hiába fizette a biztosítást, semmi segítséget sem kapott a biztosítótól.

Rendkívül rosszul jártak azok, akik befektetéses életbiztosítással kombinált bankkölcsönt vettek fel. Ők nem törlesztettek semmit a banknak (csak kamatot fizettek) évekig, a törlesztés összegét egy biztosítónál befektették. Ezt a kombinált terméket úgy adták el, hogy a biztosításos befektetésen jóval több lesz a hozam, mint amennyit a banknak fizetni kell kamatot. A kamat és a törlesztő részlet nőtt, a befektetés hozama pedig elmaradt. Sokan azért, hogy fizetni tudják a kamatokat, abba hagyták a biztosítás fizetését. Jobb esetben a biztosítónak fizetett pénzt teljes egészében elvesztették, rosszabb esetben a bank egyből felmondta a kölcsönszerződést. Nem tartalmazza a könyv ezeknek a kombinált kölcsönöknek a vizsgálatát. Remélem, mások kedvet kapnak ahhoz, hogy ezt feldolgozzák, és erről könyvet írjanak.

Nekünk nem életbiztosítással, hanem lakástakarék pénztárral kombinált kölcsönünk van. Sajnos, tapasztalatból ismerem a kombinált kölcsönök hátrányát.

 

- A könyvben híres pereket is említesz, a legtöbb az OTP-t érinti, nem véletlenül, lévén az OTP szerződései buktak először a bíróságok megítélésében. Azt már tudjuk, hogy ezek szerint Csányi nem véletlenül hátrált ki a bank tulajdonlásából, mert időrendben az ő kivonulását, azonnal követték a bukások. Már ez a tény is bizonyítja, hogy a bankvezéreknek bizony személyes felelősségük van, hiszen tudták, látták, mi történik, mint ahogyan felelős vezetőként azzal is tisztában voltak, mely ponton nem felel meg a saját szerződésük a hatályos magyar törvényeknek. Az ő felelősségüket mégsem vizsgálja egy hatóság sem, akkor, amikor egy kis kft ügyvezetője minden üzleti döntéséért a magánvagyonával felel. Ez fair?

- Semmiképpen nem fogadható el. Összegyűjtöttem az OTP-re kiszabott bírságokat, volt köztük több százmilliós és több milliárd forintos is, az OTP által jogerősen elvesztett pereket, OTP bíróságon elhangzott hazugságait, melyekkel félre akarta vezetni a bírókat. Egy komplett anyagot állítottunk össze egy másik érdekvédő szervezettel és hivatalosan kezdeményeztük az MNB-nél az OTP tevékenységi engedélyének visszavonását.

Semmi hatása nem volt a beadványunknak. Az OTP (is) bármit megtehet, akárhányszor megsértheti a törvényeket, kap kisebb-nagyobb bírságokat. Ha a kocsiddal gyorsabban mész, mint a megengedett és ennek az a következménye, hogy 10 (tíz) forintra megbüntetnek, akkor ez ösztönöz arra, hogy betartsd a szabályokat? … Akkor lesz hazánkban felelősségre vonás, ha teljesen más lesz az emberek, a honfitársaink szemlélete, igénye a közügyek iránt. Ha elvárásaik és követeléseik lesznek egy országgyűlési képviselővel szemben. Minden, de minden rajtunk múlik, egyszerű embereken.

 

- A civil szervezetek többsége próbálkozott már azzal, hogy büntetőeljárást indítson a pénzintézetekkel, és annak vezetőivel szemben, ez a mai napig mégsem sikerült. A jogalkotónak pedig eszébe sem jut büntetőjogi szempontból megvizsgáltatni a bíróságokkal ezeket a szerződéseket. Mi lehet ennek az oka?

- Javaslom megnézni a Bennfentesek című filmet, megmutatja, hogy milyen vizsgálatok folytak a banki vezetők ellen az USA-ban. Nálunk ez ma még elképzelhetetlen. Hazánkban az, hogy mi történik, a bankrendszer és a kormány megállapodása szerint dől el. Ez a forintosítási törvény előtti megállapodásból látható: „A kormány bízik abban, hogy a devizahitelek kivezetését követően a bankok minden energiájukat és rendelkezésre álló forrásaikat a magyar gazdasági szereplők hitelezésére, a gazdaság növekedésének további előmozdítására fogják fordítani.”

Oda dobtak minket koncnak a bankoknak, a leendő gazdasági növekedésért cserébe.

 

- Minden, deviza alapon kihelyezett hiteltermék egy kaptafára készült, a versenyhivatal mégsem indít, hivatalból vizsgálatot kartellezés gyanújával, pedig a civil szféra ezt folyamatosan jelzi számukra. de ha még nem is jelezné, akkor is láthatják, a tudósításokból, hogy a bíróságok ugyanazokat a pontokat találja jogsértőnek minden bank szerződésében, és ez már nyilvánvalóvá teszi a kartellbe tömörülést, a termék piacra dobása előtt. A Bankszövetség is becsukja a szemét, nem foglalkozik ezzel a kérdéssel, de a fair bankokról szóló törvény sem tiltja meg a pénzintézetek kartellbe való tömörülését. Hogyan fordulhat ez elő, a világon egyedülálló módon, nálunk?

- A válasz ugyanaz, mint ez előbb. A kormány (és az állami intézmények) eleget tesznek a bankrendszer kérésének. A Bankszövetség egyáltalán nem csukja be a szemét. Nagyon is nyitva tartja, lát és figyel mindent. Nem elszenvedi a folyamatokat, hanem irányítja.

 

- A közvélemény egyöntetűen azon az állásponton van, hogy úgy a Kúria, mint az Alkotmánybíróság a kormány kezében van, a kormány pedig a bankok kezében. Ezt alátámasztja a kormány adósmentésnek álcázott bankmentése is. Például a forintosítás is ezt mutatja, hiszen a jelenkori árfolyam rögzítésével extra hasznot hagy a jogilag érvénytelen szerződései alapján a bankoknál maga a kormány. Hová fordulhatnak a civilek annak érdekében, hogy ez ne így legyen, ha a legmagasabb hazai fórumok – tulajdonképpen ily módon – „behajoltak” a bankoknak?

- A könyvben több példa is van arra, hogy a Kúria miként tett eleget a bankrendszer igényeinek. A folyamatokat a bankrendszer és a kormány megállapodásai szabják meg. Szerencsére azonban a végrehajtás és a megvalósítás során sok hibát követnek el. Ezekbe a hibákba be lehet kötni. Több mint 12.000 adós által indított pert függesztettek fel, ezek a perek folytatódni fognak és újabb ezer és ezer per fog indulni hónapokon belül.

Állampolgári jogunk alkotmányjogi panaszt beadnunk az Alkotmánybíróságra. A panasz beadásához nem szükséges ügyvéd, és díjat sem kell fizetni. Ez az eljárás ingyenes. A bankok már sok alkotmányjogi panaszt adtak be és ezeket az Alkotmánybíróság befogadta. Most rajtunk a sor, nekünk is panaszokat kell beadnunk. Érvelnünk kell, bizonyítani a tényeket, mert ha nem így teszünk, az Alkotmánybíróság a banki beadványok nyomán minden devizahiteles törvényt „szentesíteni” fog. Ahogy mondják, néma gyereknek az anyja sem érti a szavát. 

Szembesüljenek csak a legmagasabb szinten ülő bírák a tényekkel, és legyen számukra lelkiismereti kérdés, a bankok nyomásának engedjenek, vagy a szakmai méltóságuknak feleljenek meg? Vállalják-e az utókor, a gyermekeink, unokáink nemzedéke előtt, hogy tétlenül hagytak kifosztani több százezer magyar családot?

 

- Ezeket a jogilag érvénytelen szerződéseket a közjegyzők hitelesítették, tehát mondhatjuk azt, hogy szakmájukat illetően megbuktak, és illene visszaadatni velük a diplomájukat, mert egyértelműen fogalmuk nincs a hatályos magyar jogszabályokról. Az ő felelősségüket mégsem vizsgálja sem a kamara, sem a bíróság, sem a jogalkotó. A civilek már többször próbálták meg erre a tényre felhívni a közvélemény figyelmét, de az újságírók érdeklődése elmaradt a témában. Fognak tudni e nagyfokú érdektelenségen a téma iránt változtatni a civilek?

- Ez nagyon fontos kérdés, a könyvemben is megpróbáltam megvilágítani, hogy mekkora jelentőséggel is bír. Egyrészt a közjegyzők kerestek nagyjából 50 milliárd forintot. Másrészt ezt az összeget az adósok fizették a közjegyzőknek és nem a bankok. Harmadrészt a közjegyzői okirat csak a bankoknak előnyős, mert így bírósági eljárások nélkül tudnak végrehajtást kezdeményezni. A Fővárosi Törvényszék tett fel az Európai Bíróságnak kérdéseket a közjegyzők szerepével kapcsolatban. Ez a történet valójában még csak most kezdődik.

Az újságírók érdeklődése valóban elég szelektív és lanyha, ahhoz képest, hogy több millió embert érintő társadalmi katasztrófáról van szó. Évek óta írunk rendszeresen a hazai médiának leveleket, küldünk anyagokat, hívjuk fel a figyelmüket a megtévesztésekre, a félrevezetésekre. Semmi hatása, elvétve jelenik meg egy-két sor. Az MTI közleményeinket is figyelmen kívül hagyják.

Hol vannak a tényfeltáró újságírók? Hány devizahiteles fórumot szervezetek az elmúlt 5-6 évben? Miként lehet, hogy a feltett riporteri kérdésekből egyből látszik, hogy teljesen tájékozatlan nagyrészük, és komoly elismerés a kevés kivételnek.

 

- A könyvben beszélsz a fogyasztó ellenes világképről, és az ügyvédek szerepéről a szerződések összeállításakor, de a jogalkotásban egyaránt. Pár szóban összefoglalnád a civil szféra véleményét erről az olvasóink számára?

- Nem észlelek fogyasztó ellenes világképet, épp ellenkezőleg. Nagyon fontos fogyasztóvédelmi jogszabályok születtek az Európai Unióban. Cseppet sem hiszem, hogy mondjuk Oroszországban vagy Kínában nagyobb sikerrel tudnánk perelni a bankjainkat. A könyvben hosszasan idézek egyetemi oktatók által készített anyagokból, tanulmányokból. Tény, vannak, akik teljes odaadással kiszolgálják a bankrendszer érdekeit és a fogyasztóvédelmi előírásokat teljesen feleslegesnek tartják. El nem tudom képzelni, hogy miket oktathatnak, mire képezhetik a jövő értelmiségét!

A könyvben idézek ügyvédi irodákban dolgozó ügyvédek szakmai elemzéseiből, tanulmányaiból is. Ezek olyan irodák, melyek a jogalkotásban részt vesznek, vagyis befolyásuk van arra, hogy milyen törvények szülessenek. Olyan irodák, melyek most a bankok - Magyar Állam perben a bankokat védik. Senkinek se legyenek kétségei, minden gátlás nélkül vezetik félre a bankok által fizetett ügyvédek a bírókat a tárgyalótermekben. Elég elolvasni egy-két tárgyalás jegyzőkönyvét, vagy a bankok által beadott alkotmányjogi panaszokat.

 

- Elemzed a Kúria döntéseit is, melyek több helyen még egymásnak is ellentmondanak, aszerint, ahogyan a kormány véleményt alkot egy-egy megvitatandó kérdésben. Mit gondolsz Magyarországon a bíróságok függetlenségéről?

- Erős kétségeim vannak, nem vagyok teljes mértékben meggyőződve arról, hogy a bírók függetlenek és nincs rájuk hatással a kormány vagy a bankrendszer elvárása. Tapasztalatból tudom (több tucat tárgyaláson részt vettem nézőként), hogy a bírók nem felkészültek, alapvető fogalmakkal összefüggésekkel nincsenek tisztában (tisztelet a kevés kivételnek). Ezt több alkalommal jeleztük már a Kúriának, sikertelenül. A könyvben erről nagyon sokat írtam.

 

- Mi lehet az oka annak, hogy a banki szerződések törvényesített jogsértéseit (csalás, sikkasztás, közokirathamisítás, stb.) a Büntető Törvénykönyv szabályozza, de minden esetben polgári bíróság tárgyalja? Tudsz arról, hogy akár csak egy esetben is, a polgári bíró hivatalból észlelte a bűncselekmény elkövetését, és áthelyezte az elbírálás jogát a büntetőbíróság hatáskörébe?

- Hazánkban a hatalmi ágaknál tabu téma, hogy a bankok illetve a bankok felső és középvezetői bűncselekményeket követtek el. Egyetértek azokkal, akik a helyzetet a zsidó honfitársaink vagyonfosztásához és külföldi haláltáborokba küldéséhez, a kulákok vagyonfosztásához és hazai táborokba kényszerítéséhez hasonlítják. Akkor minden törvényes volt, a törvények tették lehetővé magyar állampolgárok kivégzését, átvitt és szó szerinti értelemben is. Ma már elborzadva gondolunk vissza arra, hogy mi történt 80 vagy 60 évvel ezelőtt.

Most alapjaiban törvénytelen, tisztességtelen kölcsönszerződésekből csinálnak utólag törvényes szerződéseket. Ezért nevezzük a most elfogadott törvényeket bankmentő törvényeknek. Ami most történik a bíróságokon, a Kúriánál, a Minisztériumokban, a Parlamentben, azt nem csak mi ítéljük meg most, hanem a jövő generációi is, évtizedek múlva. Nem arról van szó, hogy pár ezer, pár millió szerződést figyelmetlenül fogalmaztak meg a bankoknál dolgozó közgazdász és jogász szakemberek. Előre megterveztek mindent. …

Mi tehet az állam, és mit nem? Mit lehet törvénnyel rendezni, és mit lehet csak bírósági eljárás keretében? A bankok szabályozzák önmagukat és a piaci verseny a banki ügyfelek érdekeit szolgálják, vagy a bankok ragadozók és kordában kell őket tartani, mert pusztítást végeznek a környezetükben a zsákmányolás során?

 

- Említed a bankok és az állam pereit is. Érdekes és feltűnő jelenség, hogy ha a bank többségi tulajdonosa az állam (hiszen most vásárolja fel őket), akkor izgalmas végkimenetele lehet a saját magával szembeni pereinek? Hiszen ebben az esetben az állam perli az államot. Mondhatjuk azt, hogy ezek tulajdonképpen kirakatperek, a közvélemény pozitívvá formálása érdekében?

- Ezt mindenképpen ki kell mondanunk, nagyon jól fogalmaztál: a közvélemény pozitívvá formálása. A polgári és a pénzügyi hatalom megegyezett egymással. A megegyezés nyilvánosságra tartozó szövege a kormány honlapján elolvasható. A könyv is tartalmazza ezt.

 

- Beszélgetésünk végén arra kérdeznék rá, hogy ha valaki meg szeretné vásárolni a könyvedet, ezt hol és hogyan teheti meg?

- Több könyvesboltban is megtalálható, megrendelhető: Anima, Líra, Libri. Ami nálam volt az első kiadásból, az már mind elfogyott. Egyszerre nem tudok nagyon sok példányt nyomtatni, ahogy fogy, úgy megyek majd a nyomdába újabbakat nyomtatni. Most készül a digitális e-könyv változat, ez értelemszerűen nem tud soha elfogyni…

 

- Köszönöm az interjút.

- Én köszönöm a lehetőséget.

 

Az író minden eladott könyv árából 150 forinttal támogatja az Arany Liliom Alapítvány munkáját. Az Alapítvány munkaszervezeteként tevékenykedik a Hiteles Mozgalom, tehát a könyv megvásárlói ily módon a Hiteles Mozgalom munkáját segíthetik.

 

Doody

 

 

http://www.13keruleti-hirhatar.hu/hirek/devizahitel-hol-az-igazsag