Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


a bizonyítás terhe

2018.10.11

a-bizonyitas-terhe--kep.png

 

Kinek kell azt bizonyítania, hogy a Fogyasztó nem kapott a banktól megfelelő tájékoztatást?

 

A Kúria 4 évvel ezelőtti döntése egyértelmű:

 

 

„…ha a fogyasztó az árfolyamváltozás várható alakulásáról, maximális mértékéről a pénzügyi intézménytől, annak képviselőjétől konkrét, hitelt érdemlőnek tűnő, később azonban tévesnek, valótlannak bizonyult tájékoztatást kapott. Ebben az esetben a szerződés a nem megfelelő (téves, félreérthető, nem egyértelmű) tájékoztatással érintett rendelkezése tisztességtelen, amely a szerződés részleges vagy teljes érvénytelenségét eredményezi.
A nem megfelelő tájékoztatás tényét és azt, hogy ennek következtében a szerződés árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése számára nem volt világos és érthető, a fogyasztónak kell bizonyítania.”

2/2014. számú PJE határozat

http://www.kuria-birosag.hu/hu/joghat/22014-szamu-pje-hatarozat

 

 

Mi a helyzet akkor, ha a bank fontos információt (*lásd később) elhallgatott a szerződéskötés során?

 

Valami fontos hiányzik a szerződésből!

 

Nincs benne!

 

Miként, hogyan tudja ezt az adós „bizonyítani”?

 

Jogász ismerőseim szerint ilyenkor a bizonyítási teher megfordul!

 

A banknak kell igazolnia, hogy minden szükséges

információt megadott és semmit sem hallgatott el!

 

 

Olvassuk most el az Európai Unió Bíróságának C-51/17 ítéletéből az alábbi pontokat:

 

A magyar jog

 

10      A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 203. §‑a értelmében:

„(1)      A pénzügyi intézmény egyértelműen és közérthetően köteles ügyfeleit, illetve jövőbeni ügyfeleit a pénzügyi intézmény által nyújtott szolgáltatások igénybevételének feltételeiről, valamint e feltételek módosulásáról tájékoztatni.

 

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

23      A Fővárosi Törvényszék 2016. március 11‑i határozatában helyt adott a kölcsönfelvevők keresetének. Megállapította először is, hogy a devizában nyilvántartott kölcsönszerződés megkötése a szerződéskötés időpontjában a forintban nyilvántartott szerződéshez képest kedvezőbb és olcsóbb volt. Másodszor, az OTP Banknak a lappangó pénzügyi válságra tekintettel tudnia kellett volna, hogy a svájci frank mint menekülő deviza árfolyama jelentős kockázatokkal jár, az OTP Bank azonban erről semmilyen tájékoztatást nem nyújtott a kölcsönfelvevőknek. Ezenkívül az árfolyamkockázatra vonatkozó szerződési feltétel megfogalmazása nem volt világos és érthető. E bíróság úgy határozott, hogy a kölcsönfelvevők fennmaradó tartozását forintra váltja át, mintha a szóban forgó kölcsönszerződést e pénznemben kötötték volna meg.

 

 A harmadik kérdésről

71      Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését akként kell‑e értelmezni, hogy az a követelmény, amely szerint a szerződési feltételeket világosan és érthetően kell megfogalmazni, magában foglalja, hogy a hitelintézet olyan részletes tájékoztatással szolgáljon az árfolyamkockázatról, amelyben szerepel az azon gazdasági következményekkel kapcsolatos kockázatok elemzése, amelyek abból származhatnak, ha a nemzeti fizetőeszköz leértékelődik azon devizához képest, amelyben a kölcsönt nyilvántartásba vették.

 

74      Az alapeljárásban vizsgálthoz hasonló, külföldi pénznemben meghatározott kölcsönök kapcsán hangsúlyozni kell, hogy – amint arra az Európai Rendszerkockázati Testület a devizahitelezésről szóló, 2011. szeptember 21‑i ERKT/2011/1. sz. ajánlásában (HL 2011. C 342., 1. o.) rámutatott – a pénzügyi intézményeknek elegendő tájékoztatást kell nyújtaniuk a kölcsönfelvevők számára ahhoz, hogy ez utóbbiak tájékozott és megalapozott döntéseket hozhassanak, és e tájékoztatásnak ki kell terjednie legalább a kölcsönfelvevő lakóhelye szerinti tagállam fizetőeszköze súlyos leértékelődésének és a külföldi kamatlábak emelkedésének a törlesztőrészletekre gyakorolt hatására (A. ajánlás – A kölcsönfelvevők kockázattudatossága, 1. pont) (2017. szeptember 20‑i Andriciuc és társai ítélet, C‑186/16, EU:C:2017:703, 49. pont).

 

76      Végül, mint azt a 93/13 irányelv huszadik preambulumbekezdése is kiemeli, a fogyasztó számára ténylegesen lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a szerződés összes feltételét megismerhesse. A szerződési feltételekről és a szerződéskötés következményeiről a szerződés megkötése előtt időben nyújtott tájékoztatás ugyanis alapvető jelentőségű a fogyasztó számára annak eldöntéséhez, hogy szándékában áll‑e az eladó vagy a szolgáltató által előzetesen meghatározott feltételeket elfogadva az eladóval vagy a szolgáltatóval szerződéses kapcsolatba lépni (lásd ebben az értelemben: 2014. április 30‑i Kásler és Káslerné Rábai ítélet, C‑26/13, EU:C:2014:282, 70. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

 

 

Részlet a hivatkozott C‑186/16 ítéletből:

 

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

11      Általánosabban, a tájékoztatás részrehajló volt, mivel e terméktípus és az alkalmazott pénznem előnyeit hangsúlyozta, azonban nem ismertette a potenciális kockázatokat, valamint e kockázatok bekövetkezésének valószínűségét. Ezzel összefüggésben az alapeljárás felperesei arra hivatkoznak, hogy az említett ingadozásokról való átlátható tájékoztatás elmulasztásával a bank megsértette a tájékoztatási, figyelmeztetési és tanácsadási kötelezettségét, valamint azon kötelezettségét, mely szerint a szerződéses feltételeket világos és érthető módon kell meghatároznia annak érdekében, hogy a hitelfelvevő fel tudja mérni a megkötött szerződéssel általa vállalt kötelezettségek terjedelmét.

 

 A második kérdésről

50      Amint arra a főtanácsnok az indítványának 66. és 67. pontjában rámutatott, egyrészt a hitelfelvevőnek világos tájékoztatást kell kapnia arról, hogy a devizaalapú kölcsönszerződés aláírásával bizonyos mértékű árfolyamkockázatot vállal, amely gazdaságilag nehezen viselhetővé válhat, amennyiben az a pénznem, amelyben jövedelmét kapja, leértékelődik. Másrészt az eladónak vagy szolgáltatónak, a jelen esetben a banknak fel kell hívnia a figyelmet az átváltási árfolyam lehetséges változásaira és a devizában felvett kölcsönnel összefüggő kockázatokra, különösen, ha a kölcsönt felvevő fogyasztó nem ebben a pénznemben kapja a jövedelmét. Ezért a nemzeti bíróság feladata annak megvizsgálása, hogy az eladó vagy szolgáltató az érintett fogyasztók rendelkezésére bocsátotta‑e az ahhoz szükséges valamennyi releváns információt, hogy e fogyasztók felmérhessék az alapeljárásban szereplőhöz hasonló feltételnek a pénzügyi kötelezettségeikre gyakorolt gazdasági következményeit.

 

54      Ebből az következik, amint arra a főtanácsnok az indítványának 78., 80. és 82. pontjában rámutatott, hogy egy szerződési feltétel tisztességtelen jellege az érintett szerződés megkötésének időpontjához viszonyítva értékelendő, figyelemmel mindazon körülményre, amelyről a szolgáltatónak a szerződés megkötésének időpontjában tudomása lehetett, és amely az említett szerződés későbbi teljesítésére kihathatott, mivel a szerződési feltétel a felek közötti olyan egyenlőtlenséget is magában foglalhat, amely csak a szerződés teljesítése során válik nyilvánvalóvá.

 

BINGO !!!

 

 

 

„amelyről a szolgáltatónak

 

a szerződés megkötésének időpontjában

 

tudomása lehetett,

 

és amely az említett szerződés

 

későbbi teljesítésére kihathatott”

 

 

Nos, szerintem itt fordul meg a bizonyítási teher!

 

 

A Kúria elnöke által felállított konzultációs tanács tanulmányozta a C-51/17 ítéletet. A megállapításaiból:

 

„… az  árfolyamkockázat  fogyasztó  általi  viselését  eredményező szerződési  feltétel tisztességtelensége  érdemben  vizsgálható,  annak  ellenére,  hogy  e  feltételt  a  devizahiteles  törvények utóbb módosították”

 

„Jelenleg  a  Kúria  részéről  újabb,  általános jellegű   elvi  iránymutatás  kibocsátása,  illetve  a  korábbiak   módosítása  nem  szükséges.”

 

„A Konzultatív Testület megítélése szerint a C-51/17. sz. ügyben hozott ítélet nem biztosít új  vagy  szélesebb  körű   jogalapot  a  fogyasztók  számára  a  perlésre,  ezért  azon  fogyasztók számára,  akik  eddig  nem  láttak  indokot  a  perlésre, ez  az  ítélet  sem  szolgáltat  alapot  újabb  perek indítására…”

 

http://kuria.birosag.hu/sites/default/files/konz_testulet/sajtokozlemenyc-51.17_masolata_0.pdf

 

 

A jogalap valóban lehet, hogy nem lett szélesebb. Viszont már tudjuk, hogy ezzel a jogalappal hogyan tudunk hatékonyabban élni !

 

 

* A „fontos információról”, mely nincs benne a szerződésben, amit eltitkoltak a bankok:

 

http://www.hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/konyv/a-devizahitel-eltitkolt-tulajdonsaga.html

 

 

Egy másik, egy korábbi feldolgozás:

 

 

Ne feledjétek, 2011-ben már hoztak törvényt, melynek alapja az volt, hogy

 

A BANKOK BECSAPTÁK

 

ÉS

 

MEGTÉVESZTETTÉK

 

AZ EMBEREKET !!!

 

 

Emlékeztek még? Olvassátok:

 

http://www.hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/alap-informaciok/2011-osze-a-remeny-idoszaka-volt.html