Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A közjegyzői tevékenység értékelése devizahiteles szemszögből

2018.09.28

kozjegyzoi-tev---kep.png

 

Tisztelt Trócsányi László igazságügyi miniszter úr!

      Tisztelt Vejkey Imre elnök úr!

              Tisztelt Igazságügyi Minisztérium!

                      Tisztelt Igazságügyi Bizottság!

 

 

Az Országgyűlés, illetve az Igazságügyi Bizottság hamarosan tárgyalja a T/1658 számú, közjegyzőkről szóló előterjesztést.

 

Kérjük, vegyék figyelembe a közjegyzői tevékenység értékelése során a csatolt összeállításunkat. Úgy véljük, itt az ideje a közjegyzői tevékenység átfogó elemzésének.

 

Kérjük, az Igazságügyi Minisztérium vonja vissza az előterjesztést és a közjegyzői tevékenység célját és szerepét bocsássa társadalmi vitára.

 

Tisztelettel:

Szabó József

Hiteles Mozgalom ügyvezető

Arany Liliom Alapítvány

 

 

 

 

------------------------------------------ a csatolt összeállítás ------------------------------

 

A közjegyzői tevékenység értékelése

devizahiteles szemszögből

 

 

A Parlament honlapján megjelent a T/1658 számú törvényjavaslat, mely „A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény és az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény módosításáról” címet viseli.

 

Összeállításunkban az elmúlt évek tapasztalatait szeretnénk átadni. Úgy véljük, ha már foglalkozik a Kormány és az Országgyűlés a közjegyzők tevékenységével, akkor célszerű ezt teljes körűen elvégeznie. Nem maradhat ki az elmúlt másfél évtized devizahiteles tapasztalatának elemzése, értékelése.

 

A közjegyzői tevékenység felmerült a 2017. november 6.-i devizahiteles parlamenti vitában is:

„Amire a hátralévő 3 perc 40 másodperc lehetőséget bocsát számomra, az az, hogy címszavakat említsek ezekből, de az egészen bizonyos, hogy a közjegyzői okiratok okiratiságának vizsgálata halaszthatatlan feladat lenne. A közjegyzői szisztémában ugyanis a civilek, az érintettek szerint temérdek mennyiségű jogsértés következett be. Egy parlamenti bizottságot is megérdemelne ez a kérdéskör, ahova civil szakértők véleményét is igenis be kell vonni, figyelembe kell venni.” – Z. Kárpát Dániel – Jobbik

„Ha a független bíróságoknak hagyták volna ezeket a pereket elbírálni, akkor javarészt kiderült volna, hogy a megkötésük idején hatályban lévő szabályoknak, jogszabályoknak a bankok és egyébként a közjegyzők is, de ez egy másik kérdés, a bankok nem feleltek meg.” – Dr. Staudt Gábor - Jobbik

 

Több pontba szedve részletesen ismertetjük észrevételeinket.

 

 

  1. A közjegyzői tevékenység célja

 

A bankkölcsönszerződések megkötésével kapcsolatos a közjegyzői eljárásnak eleget kellett tenni az alábbiaknak (célok):

  • jogsérelem megelőzése
  • jogviták kialakulásának a megelőzése
  • jogi konfliktuscsökkentést szolgál
  • félreértések kiküszöbölése
  • jogi prevenció
  • jogbiztonság szolgálata, megvalósítása
  • tehermentesíti a bíróságokat, az igazságszolgáltatást
  • esélyegyenlőség biztosítása a jogban járatlan félnek
  • fogyasztóvédelem, a jogban járatlan ügyfél ne szenvedjen hátrányt
  • világos és egyértelmű közjegyzői okirat megfogalmazás

A fenti felsorolást az alábbi dokumentumok átvizsgálása alapján állítottuk össze.

 

1991. szeptember 10.-én tárgyalta az Országgyűlés a közjegyzőkről szóló törvényt. Részletek a törvényjavaslatot előterjesztő Dr. Isépy Tamás igazságügyi minisztériumi államtitkár beszédéből:

Engedje meg a tisztelt Ház, hogy a törvényjavaslat legfontosabb rendelkezéseihez kapcsolódó néhány rendező elvre és célkitűzésre hívjam fel a figyelmet, s ezeket megkíséreljem kiemelni. A rendezett jogélet követelménye nem csupán a már bekövetkezett jogsérelem orvoslását, hanem a jogsérelem megelőzését is magában foglalja. Most a közjegyzőség intézménye, mint mindenütt a kontinensen, az igazságszolgáltatás szerves része, és elsőrendű feladata a jogviták kialakulásának a megelőzése, az a bizonyos jogi prevenció. Ehhez azonban az szükséges, hogy a közjegyző a jogászi munkamegosztásban mintegy a bíró és az ügyvéd között foglaljon helyet. Tehát a hivatás szabályait úgy kell megalkotni, hogy egyesítse a két foglalkozás meghatározó jegyeit, de ugyanakkor mind a kettőtől elkülöníthető legyen. Most a közjegyző az állami felségjogból levezethető közjogi jellegű feladatokat lát el. Kizárólag a hatáskörében járhat el, ezért a tevékenységét formájában és tartalmában is közjogi kötelezettségekkel kell alátámasztani.

Most, ahol a manapság sokak által kárhoztatott állami beavatkozás nem nélkülözhető, az a közjegyzőség törvényes működésének figyelemmel kísérése, és olyan legitimációs jellegű feladatok, amelyek elsősorban a a jogbiztonságot szolgálják.

A közjegyzői okiratok és tanúsítványok tekintetében tehát elvárhatja a jogalkotó, hogy ezek a jövőben nagyobb mértékben szolgálják majd rendeltetésüket, vagyis a jogbiztonságnak a megvalósítását.

 

Részletek a törvényjavaslat általános indoklásából:

„A közjegyzőség intézménye az igazságszolgáltatásnak az a része, amelynek célja a jogviták megelőzése, a jogi prevenció.”

„A közjegyző kizárólagos hatáskörébe tartozik, hogy jogügyleteket, jognyilatkozatokat és tényeket közhitelű okiratban rögzítsen. Így jelentősen egyszerűsíthető a bírósági, illetve a hatósági eljárás elhúzódását leginkább előidéző hosszadalmas bizonyítás, a felek közötti nézeteltérések már a jogügylet létrejöttekor és nemcsak a peres eljárásban tisztázhatók. Ezáltal csökken a jogviták száma, és lerövidül az elintézésükhöz szükséges idő. A fogyasztóvédelmet nemcsak a jogvita elintézéséhez szükséges anyagi és időbeli hátrányok elkerülése szolgálja, hanem a közjegyzői okirat nagyfokú megbízhatósága is. A szociális jogállam a közjegyzői okirat elkészítése során a közjegyzőre rótt tájékoztatási kötelezettség által ad esélyegyenlőséget a jogban járatlan félnek.

A közjegyzői okirat a rendeltetését csak akkor töltheti be, ha a törvényben pontosan szabályozott garanciális eljárás megtartásával jön létre.”

Részletek a törvényjavaslat részletes indoklásából:

„Ha a közjegyzőnek az eljárás során nem a jogügylet egészével, hanem csupán annak valamelyik elemével kapcsolatban merül fel aggálya, erről tájékoztatást ad a félnek, és ezt a tényt az okiratban is rögzíti. Ha a fél ezzel nem ért egyet, a közjegyző a közreműködést megtagadja.”

„A jogtudomány a jogbiztonság erősödését és a perek gyors, gazdaságos befejezését kapcsolatba hozza az okiratokkal. A közjegyzői okirat a maga eszközeivel az igazságszolgáltatás és a konfliktuscsökkentést szolgálja.”

„A közjegyzői okirat és a közjegyzői tanúsítvány elhatárolása azon alapszik, hogy a közjegyzői okirat a felek között létrejött jogügyletről, az általuk megtett jognyilatkozatról készült okirat, míg a közjegyzői tanúsítvány – akár jegyzőkönyv, akár záradék formájában – csak a közjegyző jelenlétében megtörtént tényeket és esetleg szóbeli nyilatkozat megtételét tanúsítja. Ezért írja elő a törvény, hogy a közjegyzői okiratot a felek aláírják, vagy kézjegyükkel látják el, míg a tanúsítványt általában csak a közjegyző írja alá. A jegyzőkönyv, vagy záradék tartalmára a félnek nincs befolyása, és tanúsítványok kiállítása alkalmával a közjegyzőt a szigorú tájékoztatási kötelezettség sem terheli. A közjegyző a törvény által előírt formát választva készíti el az okiratot, kétség esetén azonban a közjegyzői okirati forma a legcélszerűbb.”

„A közjegyzői okirat a jogélet lényeges alkotórésze, különösen a magánjogi viszonyok biztonsága, a jogviták kialakulásának megelőzése, a jogérvényesítés megkönnyítése szempontjából.”

 

A közjegyzői okirat elkészítése – részletes indoklás – részletek:

„A közjegyzőnek ügyelnie kell arra, hogy a felek között a félreértéseket kiküszöbölje és így a tapasztalatlan, a jogban járatlan ügyfél ne szenvedjen hátrányt.”

„A közjegyzői okiratot a közjegyző a felek egyidejű jelenlétében készíti el. Ez a követelmény a közjegyzői okirat lényegéből és jelentőségéből következik. A tájékoztatási kötelezettség mértéke a fél képzettségétől, műveltségétől, tudásszintjétől függ, és arra is tekintettel kell lenni, ha a félnek jogi képviselője van.”

„A világos és egyértelmű írásba foglalás azt jelenti, hogy az okirat szövege nem adhat okot kétségre, nem szorulhat értelmezésre. Nem elegendő a fél nyilatkozatának pontos rögzítése az okiratban, hanem annak alkalmasnak kell lennie a kívánt joghatás elérésére.

 

A tanúsítvány elkészítése – részletes indoklás – részletek:

„A tanúsítványok kiállítása során a közjegyző általában jegyzőkönyvet készít, amelyben megállapításait rögzíti.”

 

A negyed évszázada leírt elvek, célok visszaköszönnek a 3/2004 számú (2004.12.06.) jogegységi határozatból. Részletek:

A Magyarországon 1874-ben létrehozott közjegyzőséget 1949-ben mint "burzsoá" jogintézményt államosították és integrálták a bíróságok szervezetébe. A közjegyzőség 1992. január 1-jével vált ki a bírósági szervezetből, amikor hatályba lépett a közjegyzőkről szóló - ma is hatályos - 1991. évi XLI. törvény (Ktv.), amely létrehozta az új, szabadfoglalkozású, ún. latin tipusú közjegyzői szervezetet. Ennek jellemzője, hogy a közjegyző a hivatását szabadfoglalkozású személyként gyakorolja, de a bíróéhoz hasonló kötelmek mellett. A Ktv. 1. § (1) bekezdése deklarálta, hogy : "A törvény közhitelességgel ruházza fel a közjegyzőket, hogy a jogviták megelőzése érdekében a feleknek pártatlan jogi szolgáltatást nyújtsanak". A Ktv. miniszteri indokolása hangsúlyozta, hogy a közjegyző "az állam felségjogából levezethető feladatokat lát el", "közjogi jellegű jogosítványai vannak." "A közjegyzőség intézménye az igazságszolgáltatásnak az a része, amelynek célja a jogviták kialakulásának megelőzése, a jogi prevenció."

 

A 944/B/1994. AB határozat a közjegyzőséget az állami igazságszolgáltatás részeként a közjegyzői tevékenységet pedig az állam igazságszolgáltató tevékenységének részeként dekralálta. "A közjegyzői tevékenység állami tevékenység, amelyet gazdaságilag önálló (adójogilag egyéni vállalkozóként nyilvántartott) közjegyzők látnak el. A közjegyzőség az állami igazságszolgáltatás rendszerében foglal helyet".

A 108/B/1992. AB határozat szerint: "A közjegyző - egyebek között az általa szerkesztett és hitelesített közokiratok által - a jogviták megelőzése érdekében végez olyan jogi szolgáltatást, amely tehermentesíti a bíróságokat, az igazságszolgáltatást, de elősegíti a forgalom szabadságát, biztonságát és a szerződési fegyelem erősödését is".

 

A Ktv. 1. § (2) bekezdés értelmében a közjegyző egyik fontos tevékenysége, hogy jogügyletekről és jogi jelentőségű tényekről közokiratot állít ki. A Ktv. 111. § (1) bekezdés értelmében közokiratnak minősül a közjegyző által e törvényben előírt alakszerűségek megtartásával elkészített közjegyzői okirat, ennek hiteles kiadmánya, és a közjegyzői tanúsítvány. A Pp. 195. § (1) bekezdés szerint: "Az olyan okirat, amelyet bíróság, közjegyző, vagy más hatóság illetve közigazgatási szerv ügykörén belül a megszabott alakban állított ki, mint közokirat teljesen bizonyítja a benne foglalt intézkedést, vagy határozatot, továbbá az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát, úgyszintén az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, valamint annak idejét és módját." A törvény tehát a közokirathoz a valódiság vélelmét fűzi, a Ktv. 113. § pedig a közjegyző kötelességévé teszi a valósághoz való hűséget.

 

 

A közokirathoz fűződő másik fontos joghatás a végrehajthatóság, vagyis az a lehetőség, hogy a közjegyzői okiratba foglalt lejárt követelés alapján per nélkül bírósági végrehajtásra kerülhessen sor. A Ktv. 111.-119. §-aihoz fűzött miniszteri indokolás szerint: "a közjegyzői okirat a maga eszközeivel az igazságszolgáltatás tehermentesítését és konfliktuscsökkentést szolgálja".

"A közjegyzői okirat a jogélet lényeges alkotórésze, különösen a magánjogi viszonyok biztonsága, a jogviták kialakulásának megelőzése, a jogérvényesítés megkönnyítése szempontjából."

 

A közjegyző közokirat készítési tevékenységét a polgári eljárásjog tudománya önálló nemperes eljárásnak tekinti. Az elmélet a közjegyző hatáskörébe tartozó külön szabályozott nemperes eljárások mellett, a közjegyzői nemperes eljárások másik csoportjaként tartja számon az un. "felek részére végzett közjegyzői tevékenységeket", amelyek körébe tartozik a közjegyzői okirat készítése; a tanúsítvány kiállítása; a hiteles kiadmány, másolat, kivonat és bizonyítvány kiadása; az okirat megőrzése; pénz, értéktárgy és értékpapír bizalmi őrzésbe való átvétele (dr. Kengyel Miklós: A Magyar Polgári Eljárásjog, Osiris Kiadó Bp. 2000. 466. o.).

 

Ami a közokiratot kiállító közjegyző és az ügyfél viszonyának jogi megítélését illeti, a közokiratot a közjegyző ugyan az ügyfél kérelmére, az ügyfél "megbízásából" állítja ki, ez azonban nem jelenti azt, hogy itt magánjogi értelemben vett "megbízási szerződésről", az ügyfél és a közjegyző közötti magánjogi jogviszonyról lenne szó. A közjegyző és az ügyfél között nem a Ptk. szerinti megbízási szerződés jön létre, hanem közöttük közjogi jellegű jogviszony keletkezik. Az ügyfél a közjegyzőt nem "megbízza" a közokirat kiállításával, hanem igénybe veszi a közjegyző közreműködési kötelezettségét. A közjegyző ugyanis nem szabad belátása szerint "elfogadja" vagy "visszautasítja" az ügyfél felkérését, hanem eleget kell, hogy tegyen a Ktv. 5. §-ban írt közreműködési (szolgáltatási) kötelezettségének.

 

A Ptk. 474. § (2) bekezdés szerint a megbízást a megbízó utasításai szerint és érdekének megfelelően kell teljesíteni. Ezzel szemben a közjegyző az eljárása során csak a törvénynek van alávetve és nem utasítható, hanem részrehajlás nélkül kell eljárnia (Ktv. 2. §).

 

Az igazságszolgáltatás nem vitásan közhatalmi tevékenység, a közjegyzői tevékenység pedig a jogszolgáltatás, az igazságszolgáltatás keretébe tartozik. Igaz ez a közjegyző okirat készítési tevékenységére is, amely az Európai Bíróság joggyakorlata szerint a közhatalom gyakorlását jelenti. Közokiratot ugyanis csak hatóság készíthet, a végrehajtható közjegyzői okirat - ebben a vonatkozásban - a bírói ítélettel egyenértékű.

A közjegyzői okiratok közhitelességgel való felruházásával az állam lényegében egy állami felségjogot, jogosítványt engedett át a közjegyzőknek. Az Európai Parlament is azt hangsúlyozta az 1994. január 18-ai határozatában, hogy a közjegyzői hivatás gyakorlásának lényeges eleme az állami fennhatóság részbeni átengedése, mert a közjegyzői tevékenység célja, hogy a bíróságok tehermentesítése érdekében mint közszolgáltatást biztosítsa az érdekelteknek a szerződések készítését, hitelesítését és okiratba foglalását, végrehajthatóságukat és bizonyító erejüket, valamint a jogviták megelőzését szolgáló és pártatlan ügyintézést.

 

A jelenleg hatályos 1991. évi XLI. törvény (a közjegyzőkről) is általános elvként fogalmazza meg:

1. § (1) A törvény közhitelességgel ruházza fel a közjegyzőket, hogy a jogviták megelőzése érdekében a feleknek pártatlan jogi szolgáltatást nyújtsanak.

 

Mi a különbség az között, hogy a szerződéskötéskor készült-e közjegyzői okirat vagy sem? A közjegyzői okirat megléte kimondottan csak a pénzintézeteknek kedvező, hiszen így (idézve a PJE-et): „a közjegyzői okiratba foglalt lejárt követelés alapján per nélkül bírósági végrehajtásra kerülhessen sor.”

A különbség egyértelmű:

  • amennyiben nincs közjegyzői okirat, akkor jogerős ítélet szükséges ahhoz, hogy végrehajtás induljon el. A pert a banknak kell indítania. A per alatt nincs végrehajtás.
  • amennyiben van közokirat, akkor bírósági döntés szükséges ahhoz, hogy a végrehajtás felfüggesztésre vagy megszüntetésre kerüljön. A pert az adósnak kell indítania. A per alatt zajlik a végrehajtás, egészen addig, amíg a végrehajtási záradékot kibocsátó közjegyző vagy az eljáró bíró esetleg fel nem függeszti a végrehajtást. A végrehajtás elleni per elindítása nem jelenti automatikusan a végrehajtás felfüggesztését pl. a per időtartamára.

 

A közjegyző tevékenysége akkor éri el a célját, ha a közjegyző ellenőrzi a kölcsönszerződés tartalmát. Csak akkor kerülhetők el a későbbi jogviták, ha a szerződéssel minden rendben van, ha nincsenek benne olyan pontok, melyeket félreérthetőek, ha a szerződési pontok mindegyike világos és egyértelmű.

 

Mit lehet egy kölcsönszerződésben ellenőrizni, hogy megelőzzük a későbbi jogvitákat?

 

Kézenfekvő válasz, hogy a legszembetűnőbbeket, a kötelező szerződési elemeket mindenképpen ellenőrizni kell, azokat melyeknek hiánya a törvény rendelkezése értelmében automatikusan a szerződés semmiségét okozzák.

 

A szerződéskötésünk időpontjában (2007 tavasza) a hitelintézeti törvény így rendelkezett:

213. § (1) Semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza

a) a szerződés tárgyát,

b) az éves, százalékban kifejezett teljes hiteldíjmutatót, a hiteldíjmutató számítása során figyelembe nem vett egyéb - esetleges - költségek meghatározását és összegét, vagy ha az ilyen költségek pontosan nem határozhatók meg, az ezekre vonatkozó becslést,

c) a szerződéssel kapcsolatos összes költséget, ideértve a kamatokat, járulékokat, valamint ezek éves, százalékban kifejezett értékét,

d) azon feltételeknek, illetőleg körülményeknek a részletes meghatározását, amelyek esetében a hiteldíj megváltoztatható, vagy ha ez nem lehetséges, az erről szóló tájékoztatást,

e) a törlesztő részletek számát, összegét, a törlesztési időpontokat,

 

A teljes bírói kar hatalmas erőfeszítéseket tesz évek óta azért, hogy a semmis szerződéseket a hiányzó szerződési adatok utólagos pótlásával  „meggyógyítsa”.

 

Az első, országosan ismertté vált ilyen ügy a PITEE per volt:

„Jelen perben a szerződés érvénytelenségének oka a korábban kifejtettek szerint az, hogy a szerződés tételesen, százalékos mértékben megjelölve nem tartalmazza az árfolyamrés vagy a vételi és eladási árfolyam egymástól való eltérésének mértékét. Ez az érvénytelenségi ok azonban kiküszöbölhető, vagyis a szerződés hibája orvosolható…

Lényegében az érvénytelen szerződés érvényessé nyilvánítása során a Kúriának az adott tényállás mellett nem volt más feladata, mint az, hogy a THM kiszámításakor, illetve a szerződés megkötésekor irányadó árfolyamrés mértékét vagy a vételi és eladási árfolyam közötti eltérés mértékét kifejezetten is a szerződés részévé tegye.

…egyéb jogkövetkezménye a szerződés perbeli „formainak" tekinthető hiányosságának nem lenne, mint az érvénytelenségi ok kiküszöbölése, vagyis annak ítélettel történő rögzítése, hogy az árfolyamrés a deviza-középárfolyam +/- 0,5%, a vételi és az eladási árfolyamok közötti különbözet 1%.”

Kúria Gfv.VII.30.078/2013/14 – 2013. július 4.

 

Törvényeket kellett azért hoznia az Országgyűlésnek, hogy az összes kölcsönszerződésből kikerüljön két tisztességtelen elem, az adósnak költséget okozó árfolyamrés és az adósnak költséget okozó ügyleti kamatláb emelés (korlátlan és ellenőrizhetetlen) lehetősége.

 

Százezer számra jártak el úgy közjegyzők az országban, hogy az alapvető tartalmi elemeit nem ellenőrizték a szerződéseknek. Úgy készültek közjegyzői okiratok, hogy nem volt előtte közjegyzői eljárás – elmaradt a szerződés ellenőrzése. Ha nincs ellenőrzés, akkor miként lehet megelőzni a későbbi jogvitákat?

Ha nincs ellenőrzés, akkor hogyan lehet a jogban járatlant segíteni? Ha nincs ellenőrzés, akkor miként lehet rálelni az aggályos szerződési pontokra?

 

 

 

  1. Tanúsítvány

 

Jellemző volt az elmúlt években azonban a közjegyző nem ügyleti okiratot, hanem tanúsítványt készített. Pl: „Tartozáselismerő és kötelezettségvállaló nyilatkozat.” (Erste Bank). A közjegyző azt a tényt rögzíti, hogy megtörtént korábban egy szerződésnek az aláírása. Majd a tanúsítványba a közjegyző beleírta a szerződés szövegét szóról-szóra.

 

A közjegyzői okirat és a tanúsítvány szerepének különbsége – részletes indoklás (törvény előterjesztés - 1991):

„A közjegyzői okirati forma azoknak a jogügyleteknek és jognyilatkozatoknak az írásba foglalására szolgál, melyekhez a felek különleges bizonyító erőt kívánnak fűzni; ez a forma lehetővé teszi, hogy polgári jogi igények a bíróság közreműködése nélkül végrehajtási jogcímet nyerjenek.

A tanúsítvánnyal viszont a közjegyző olyan tényeket rögzít (pl. az aláírás valódi, a másolat az eredetivel megegyezik, egy meghatározott személy életben van, a közjegyző által készített jegyzőkönyvben leírt események a közjegyzői jelenlétében történtek stb.), amelyek általában nem lehetnek közjegyzői okirat tárgyai.

A jogszabályi előírások és a legbiztosabb út követelményének megtartásával a közjegyző dönt abban a kérdésben, hogy az adott tényállás mellett közjegyzői okiratot készít, vagy tanúsítványt állít ki. Amikor a Javaslat (megj: a tövény javaslat) az érvényességhez közjegyzői okirati formát ír elő, ezt a közjegyzői tanúsítvány nem pótolhatja, megfordítva azonban lehetséges.”

 

 

A jelenleg hatályos 1991. évi XLI. törvény ismerteti a közjegyzői okiratok két fajtáját:

111. § (1) A közjegyzői okiratok az ügyleti okirat és a ténytanúsító okirat (közjegyzői tanúsítvány). Az ügyleti okirat közhitelesen tanúsítja a jogügyletre vonatkozó akaratnyilvánítás tényét, a ténytanúsító okiratban a közjegyző a jogi jelentőségű tényeket közhitelesen tanúsítja jegyzőkönyvi vagy záradéki formában.

 

 

A kiállított tanúsítvány során nem végzett a közjegyző a  szerződés szövegével tartalmával kapcsolatban semmilyen tevékenységet. Pl. nem ellenőrizte, hogy a szerződés kötelező tartalmi elemei szerepelnek-e a szerződésben.

 

 

Amikor még 2012.-ben levélben jelezte egy devizahiteles aktivista, hogy a szerződés hiányos, és valótlanságokat tartalmaz, akkor a közjegyző írásban (ügyszám E69/2012/2 – 2012. 05.03.) közölte, hogy

„A rendelkezésemre álló és Önök által hivatkozott közjegyzői okiratból megállapítható, hogy Önök az Erste Bank Nyrt.-vel kölcsönszerződést kötöttek és ezen szerződésre vonatkozóan – mely magánokiratba jött létre – Önök az akkor helyettesemként működő dr. Viola Judittól „Tartozáselimerő és Kötelezettségvállaló Nyilatkozat” elkészítését kérték.”

 

Az ismertettek alapján tanúsítvány nem pótolja a közjegyzői ügyleti okiratot, bíróság közreműködése nélküli végrehajtáshoz viszont közjegyzői ügyleti okirat szükséges.

Ügyleti okirat viszont nem született, „csupán” tanúsítvány. A tanúsítvány kiállítására a bankfiókban, közvetlenül a szerződés aláírása után került sor.

 

Minden szerződés által kötelezettségek és jogosultságok keletkeznek. A bankkölcsön szerződés aláírása után a bank a kötelezett, a szerződésben leírtak alapján köteles a szerződés tárgyát az adós rendelkezésére bocsátani. Az adós a jogosult, joga van a banktól követelni a pénzt, ha a bank a kölcsön összegét nem bocsátja a szerződésben leírtak szerint, a meghatározott időpontig az ügyfele rendelkezésére.

 

Amikor a kölcsönt a bank az adós rendelkezésére bocsátotta, akkortól a szerepek megfordulnak. Az adós lesz a kötelezett, köteles a szerződés szerint a kölcsön összegét visszafizetni. Erről a hitelintézeti törvény így rendelkezik:

Pénzkölcsönnyújtás

a hitelező és az adós között létesített hitel-, illetőleg kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amelyet az adós a szerződésben megállapított időpontban - kamat ellenében vagy anélkül - köteles visszafizetni.

 

Kizárólag a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása után tudta volna csak a közjegyző tényként megállapítani azt, hogy az adósnak ténylegesen fizetési kötelezettsége van. Azonban azt, hogy mennyi az adós tartozása, azt a szerződéskötéskor sem és a banki teljesítés (a kölcsönösszeg folyosítása, rendelkezésre bocsátása).

Egy követelés csak akkor válik tartozássá (és így végrehajthatóvá), ha azt az illető (a kötelezett) elismeri. Teljesen egyértelmű, hogy egy kereskedelmi ügylet során egyértelmű, hogy mi a fizetendő összeg így könnyen megállapítható, hogy mennyi a tartozás, mely végrehajtható. Bankkölcsön esetén, ahol a kölcsön lefutás során az adósság és kamatfizetési kötelezettség egyre csökken, megjelenik a késedelmi kamat, szerződéskötéskor nem lehet megállapítani a tartozás összegét és erről nem lehet TÉNYtanusítványt közokiratba foglalni.

 

Szerződéskötéskor a tartozás összege nem tény!

Szerződéskötéskor egyedül a szerződéskötés megtörténte a tény!

 

 

  1. Felmondás magánokiratban és közokiratban

 

Több devizahiteles aktivista beszélgetett a közjegyzők szerepéről és a végrehajtásokról Dr. Tóth Ádámmal, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnökével. A beszélgetés három részletben felkerült az internetre. A bankkölcsönszerződés felmondásával kapcsolatban a kamara elnöke a következőket állította:

„Ezt kevesen tudják. Abban az esetben ha a bank egyszer magánokiratban felmondta (és egy csomó bank ezt a hibát elkövette) a szerződést, már nem mondhatja fel közokiratban.”

( 3. rész 27:05-től)

 

„ Leírom azt, hogy felmondtam a szerződést, ezzel tudomására hoztam a másik félnek, hogy felmondtam,  ha én ezt előbb kapom meg igazolhatóan, mint a közokirati felmondást, akkor a közokirati felmondásnak már nem lesz hatálya. Mert azzal mondom fel, hogy tudomást szerez a másik fél. Akkor hatályosul a felmondás. Ha én  magánokiratban leírom hogy felmondom, közokiratban leírom, hogy felmondom, de a magánokiratot nem juttatom el, pedig előbbi keltezésű, akkor a közokirat lesz az érdekes. Ha ez fordítva történik, akkor a magánokirat lesz az érvényes... Az a kérdés, melyiket kapom meg előbb… Amikor tudomást szereztem, én akkor tudom, hogy köztünk megszűnt ez a jogviszony az Ő egyoldalú nyilatkozatával. De a felmondásnak a  végrehajthatósághoz közokirati formában kell történnie. Ha nincs közokiratban felmondott jogviszony közöttünk, csak magánokiratban, nem lehet végrehajtást vezetni.”

( 3. rész 28:55-től)

 

„A lényeg, igazolnom kell tudni, hogy előbb kaptam a magánokiratit és utána a közokiratit. Ez azért lényeges, mert amikor a végrehajtást elrendelik, én ezt bizonyítékként tudom felmutatni, hogy nem volt szabályszerű a végrehajtás elrendelése.”

( 3. rész 30:40)

 

 

A 3. rész elérhetősége:

 

 

Tóth Ádámmal beszélgettünk. 3. rész. (közzé téve: 2016. aug. 23.)

 

Egyik aktivistánk esetében a bankkölcsönszerződést az Erste Bank 2014.02.24.-én mondta fel „azonnali hatállyal”.

 

Az Erste Bank több mint egy évvel később, fordult közjegyzőhöz. Dr. Viszoki Szilvia  közjegyző 2015. március 25.-én állított ki közokiratot (Jegyzőkönyv) a szerződés felmondásáról:

„Az Erste Bank Hungary Zrt képviseletében …. rögzítjük, hogy a Hitelező a Kölcsönszerződést a 2014. február 24. napján magánokiratba foglalt nyilatkozatával a Polgári Törvénykönyv 525.§ e) pontja alapján azonnali hatállyal felmondta…”

 

2015. május 29.-én kérte az Erste, hogy a közjegyzői felmondás alapján „a közjegyző a benyújtott/csatolt okiratot a fentiek szerint záradékkal lássa el”. A végrehajtási záradék kiállítására 2015. június 22.-én került sor Dr. Radics Katalin közjegyző irodájában.

A végrehajtó 2017.08.07.-én indította el a végrehajtást.

A kamara elnökének állítása szerint nem lehetett volna a végrehajtást elindítani.

 

Álláspontunk szerint felül kell vizsgálni az ismertetett példák alapján, milyen szerepe lehet a közjegyzők intézményének bankölcsönszerződések megkötésekor és ezen szerződések egyoldali, bank általi felmondásakor.

Az teljesen bizonyos, hogy a közjegyzők, összefonódva a bankrendszerrel, visszaéltek a jogszabályok adta lehetőségekkel – ezt alaposan fel kell tárni, úgy kell módosítani a közjegyzői törvényt, hogy ilyen fogyasztóellenes, a lakosság kifosztásához vezető „együttműködés” ne fordulhasson elő.

 

 

  1. Több bíróság jogerősen elmarasztalta a közjegyzők tevékenységét

 

Jogerős bírósági perek ítéletei mondják ki, hogy súlyos hiányosságok vannak a közjegyzők munkájában.

 

A közjegyző az alapvető feladatát sem végezte el, amikor nem olvasta fel a közjegyzői okiratot:

„a másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperes sikerrel bizonyította, hogy a közjegyző az okiratban foglaltak ellenére a rendelkezésre álló idő alatt nem olvasta fel teljes terjedelmében a közvetlen végrehajtás alapjául szolgáló közjegyzői okiratot és tartalmát nem magyarázta meg.”

(Fővárosi Törvényszék 73.Pf.632.870/2018/4)

 

Az alábbi ügy olyan súlyos hibákat tárt fel a közjegyző munkájával kapcsolatban, hogy az eset bekerült a Bírósi Döntések Tárába:

„…a közjegyzői okiratban nem került meghatározásra a kötelezettség pontos összege.”

„…az alperes a készfizető kezességvállalást tartalmazó közjegyzői okiratot nem a jogszabályban megjelölt tartalmi elemekkel készítette el, így annak záradékolása is minden esetben jogszabálysértő volt.”

„…az alperes által kibocsátott végrehajtási záradékokat a bíróság valamennyi alkalommal törölte.”

„Megállapítható tehát, hogy a közjegyzői okirat kiállítása során az alperes súlyosan felróhatóan járt el, eljárása a kártérítési felelősségét megalapozza.”

(Bírósági Döntések Tára BDT2018.3852 - 2018/5/60  - illetve Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.762/2017/7.)

Az észrevételeink alapján szükségesnek tartjuk az egész közjegyzői intézmény újra gondolását és teljesen új közjegyzői törvény létrehozását.

 

 

2018. szeptember 28.

 

 

Szabó József

Hiteles Mozgalom ügyvezető

Arany Liliom Alapítvány