Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Adóskamara törvényjavaslat - 2. rész

2018.03.04

Többen beszélnek már a "felvételkori árfolyamon" történő forintosításról.

 

Az Adóskamara a 12 pontjával összhangban elkészítette a saját törvényjavaslatát. Ezt eljuttattuk azoknak a pártoknak (Jobbik, MSZP-Párbeszéd, LMP), amelyek elfogadták a követeléseinket.

 

A törvényjavaslatot két részben tesszük most elérhetővé:

 

  1. rész - rendelkező rész (a §-ok)

http://www.hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/velemenyunk--allaspontunk/adoskamara-torvenyjavaslat---1.-resz.html

       

        2. rész - általános indoklás

 

tv-jav---2.-resz-altalanos---kep.png

 

 

Általános indoklás

 

 

 

 

  1. A korábban meghozott devizahiteles törvények abból a téves megállapításból indulnak ki, hogy a devizaárfolyam változásának az iránya és a változás várható mértéke előre nem határozható meg, így a kedvezményes árfolyamú végtörlesztés és a piaci árfolyamon történő forintosítás nem tekinthető igazságos megoldásnak. Ezek a devizahiteles törvények nem vették figyelembe a jelentős károkat okozó „árfolyamkockázat” hatásait, kizárólag az árfolyamrés-, valamint az egyoldalú kamatemelésre vonatkozó joghátrányokat rendezték.

 

 

  1. A korábban meghozott devizahiteles törvények abból a téves megállapításból indulnak ki, hogy a bekövetkezett devizaárfolyam növekedések kizárólag a 2007-2008-as pénzügyi válság miatt történtek, így ezeket a változásokat a pénzrendszer nem láthatta előre.

 

 

  1. A korábban meghozott devizahiteles törvények nem veszik figyelembe az alábbi tényeket:
    1. Két országot vizsgálva, annak az országnak a devizája várhatóan leértékelődik, amelyikben magasabb az infláció.
    2. Egyetemi jegyzetek, tankönyvek évek óta leírják:

Az árfolyamok alakulását időhorizontonként más-más tényezők befolyásolják:

  •  hosszú távon az inflációs ráták különbsége (alapvetően a vásárlóerő-paritás elmélet alapján)
  • középtávon a folyó fizetési mérleg és a tőkemérleg egyenlege
  • rövidtávon a kamatlábak eltérései.
    1. A 2011-2012-es devizahiteles albizottság jelentése tartalmazza a kamatparitás elméletét, mely a fenti tényezők egyik megfogalmazása
    2. A pénzintézetek évtizedek óta nap mint nap számolnak un. határidős árfolyamot, melynek képlete a kamatparitáson alapul. A határidős árfolyamok évtizedek óta mutatják pl., hogy a CHF erősödni fog az elkövetkező években.
    3. A Bankszövetség is vizsgálta a 2006. januári tanulmányában, hogy a fent felsorolt tényezők alapján változott-e a forint árfolyama 2000-hez képest. A Bankszövetség tanulmánya megállapítja, hogy a forint felülértékelt, mivel nem gyengült a forint a számításoknak megfelelően.
    4. A Budapesti Értéktőzsde a fent felsorolt tényezők alapján 2004-ben 10 évre előre meghatározta a CHF várható árfolyamát. A várható árfolyam és a tényleges árfolyam egyrészt mutatja, hogy a forint valóban felülértékelt volt a devizahitelezés legintenzívebb időszakában, másrészt 2014 decemberére 256 forintos CHF árfolyamot számol, pont annyit amennyi akkor a tényleges árfolyam lett.
    5. Mivel egyértelműen várható volt a szerződéskötések idején, hogy a forint a futamidő alatt tartósan és jelentősen gyengülni fog, olyanoknak adtak a pénzintézetek kölcsönt, akikről lehetett tudni, hogy a törlesztő részleteket nem tudják előbb-utóbb fizetni.
    6. A bankszövetség 2013-as szóhasználatával élve, a forint- és a deviza alapú kölcsönök „egyenértékűek”, azonban eltérő a törlesztési karakterisztikájuk. Az adósnak nagyjából mindkét esetben ugyanannyit kell visszafizetniük a futamidő alatt.
    7. A kockázat ismertetések mindig a várható értéktől való eltérés veszélyeire hívják fel a figyelmet. Így van ez az árfolyamkockázat esetén is. A devizahitelezés idején a várható emelkedés nem nulla volt, hanem a kamatparitás elméletéből számolható növekvő érték (pl. a BÉT 2004 évi számolása).

 

 

  1. A pénzintézetek folyamatosan téves információkat adtak a lakosságnak, amikor arról nyilatkoztak, hogy nem kell félni a devizahitelektől, a hosszabb futamidejű kölcsönök esetében az esetleges árfolyamváltozások kiegyenlítik egymást.

 

 

  1. A pénzintézetek folyamatosan téves információkat adtak a lakosságnak arra vonatkozóan, hogy nem számolnak jelentős forintleértékelésre, miközben tudták, hogy a forint árfolyama – kb. 28%-kal - felülértékelt volt a 2008. február 26-án eltörölt intervenciós sáv előtt.

 

 

  1. A pénzintézetek akkor sem tájékoztatták a lakosságot az őket fenyegető veszélyről, amikor már nyilvánvaló volt pl., hogy a CHF árfolyam nem fog visszatérni a devizahitelezés intenzív időszakában lévő 145-165 forintos szinthez.

 

 

  1. A pénzintézetek annak ellenére folytatták megtévesztő eljárásukat, hogy a deviza alapú (a deviza elszámolású) hitelezést végző pénzügyi intézetek vezetői már minden kétséget kizáróan tudták, hogy az árfolyam kedvezőtlen hatásai miatt beavatkozni szükséges. Dr. Veres János magyar pénzügyminiszter 2008. november 6-án írásos megállapodást kötött a magyar pénzintézetek vezetőivel a devizahitelekből eredő lakossági terhek csökkentése érdekében. Ennek ellenére – amikor már az árfolyam intenzív korrekciója zajlott -, még ezek után is intenzív deviza alapú hitelezést folytattak. A pénzintézetek a deviza alapú hitelezés kárainak csökkentését célzó megállapodás után, svájci frank alapon, még további 1,5 évig, 307,6 Mrd Forint összegben nyújtottak fogyasztási és lakáscélú hitelt.

 

 

  1. A PSZÁF és MNB felelősségét megállapítja a 2011-2012 évi devizahiteles albizottsági jelentés, és a bizottság munkája során napvilágra került dokumentumok.

 

 

  1. Az MNB 2008-ban érzékelte a közelgő veszélyt és elkezdett hatalmas mennyiségű devizatartalékot felhalmozni. Érthetetlen módon a lakosságot az MNB nem figyelmeztette. A várható és bekövetkező forintgyengülés hatása az MNB-nél 900 milliárd forint hasznot eredményezett, míg ugyanez a forintgyengülés százezrek végrehajtásához vezetett. Indokolt tehát, hogy a kártérítésből az MNB is kivegye a részét.

 

 

  1.  A 2011-2012 évi devizahiteles albizottsági jelentés ismerteti, hogy nem volt megfelelő pénzügyi fogyasztóvédelem a devizahitelezés időszakában. A devizahiteles törvényeket követően elszámolásokat elsősorban az MNB ellenőrizte, illetve a panaszok elbírálását az MNB-hez tartozó Pénzügyi Békéltető Testület végezte.  Fogyasztóvédelmi szempontból mindkét szervezet elégtelen munkát végzett. Indokolt tehát komplex pénzügyi fogyasztóvédelmi törvény megalkotása és a civilek aktív részvételével működő, az MNB-től független Pénzügyi Fogyasztóvédelmi Hatóság létrehozása.

 

 

  1. A Kúria egyik legnagyobb rangú vezetője, Dr. Wellmann György, a Kúria Polgári Kollégiumának vezetője 2018 januárjában elismerte, hogy a devizahiteles perekkel 7-8 éve küszködnek a bíróságok, majd kifejtette, hogy a tömegméretű társadalmi problémát nem tudják egyedi perekben a bíróságok rendezni, a törvényhozásnak szükséges lépni.

 

 

  1.  Nem zárható azonban ki, hogy egyes bankok tényleges tájékoztatást adtak a fogyasztóknak, elmondták, hogy a forint gyengülése várható, elmondták, hogy a forint épp felülértékelt (csalóka az elmúlt évek forintárfolyamának stabilitása) elmondták, hogy a deviza és deviza alapú kölcsön törlesztő részlete pár év múlva várhatóan magasabb lesz, mintha most magas kamatozású forintkölcsönt venne fel, elmondták, hogy a forintban kifejezett adósság (tőkeösszeg) hamarosan magasabb lesz, mint a felvett kölcsön, magasabb lesz, mint az ingatlan értéke.. Mivel mindez nem zárható ki, a pénzügyi szolgáltatók ezért a bíróságon benyújthatják a dokumentumokat és így megcáfolhatják a törvény vélelmét a Magyar Állam ellen indított perben.

 

 

  1.  A pénzintézetek szándékosan figyelmen kívül hagyták a hazai és uniós fogyasztóvédelmi elveket, becsapták és félrevezették a magyar állampolgárokat, majd a devizahiteles perek tízezreiben ahogy csak tudták, úgy vezették félre a bíróságokat valótlan állításokkal. Mindez azt jelenti, hogy a cselekedetük szándékos, előre megtervezett volt. Ha nem így lett volna, akkor minden bizonnyal az elmúlt 10 évben találtak volna rá módot, hogy a „tévedésük” miatt kérjék a társadalom megértését és önként felajánlottak volna tisztességes lezárási lehetőségeket, vagy méltányos kártérítést.

 

 

  1. Figyelembe véve a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatról szóló 2005/29 számú EK irányelvet, megállapítható, hogy a devizahitelezésben érintett pénzügyi vállalkozások, hitelintézetek nem kellő szakmai gondossággal kötöttek kölcsön- és lízingszerződéseket, torzították a fogyasztók magatartását. Megtévesztő kereskedelmi gyakorlatot folytattak, mivel hamis információkat adtak át, így a fogyasztók százezrei olyan ügyleti döntéseket hoztak, melyeket valós tények ismeretében nem hoztak volna meg. Megtévesztő mulasztást is lekövettek, mivel lényeges információkat elhallgattak, így a fogyasztók százezrei olyan ügyleti döntéseket hoztak, melyeket valós tények ismeretében nem hoztak volna meg.

 

 

  1. Olyan mérvű tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatról van szó, mely nyilvánvalóan jó erkölcsbe ütközik. Nem lehet erkölcsös cselekedet olyan személyeknek pénzkölcsönt nyújtani, akikről tudható, hogy nem tudják visszafizetni a kölcsönt, akik nem lesznek képesek fizetni a törlesztéseket, ha a devizaárfolyam a pénzügyi elméleteknek megfelelően jelentősen, folyamatosan és tartósan emelkedni fog és előbb-utóbb meg fogja haladni egy „magas kamatozású” forint elszámolású kölcsön törlesztő részletét. Akik esetleg képesek fizetni az emelkedő törlesztő részleteket, indokolatlanul magasabb díjat fizetnek a kölcsönért, mint ami számukra a banki tájékoztatás során várható volt.

 

 

  1. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat kizárólag csak megfelelően hatékony szankciókkal akadályozható meg. Olyan szankciókkal, melyek hatékonyak, arányosak és visszatartó erejűek.

 

 

  1. A fentiekben felsoroltak miatt semmilyen kamat, költségtérítés nem illeti a pénzintézeteket. Kizárólag akkora forint pénzösszeg illeti a pénzintézeteket, amennyit az adósok rendelkezésére bocsátottak.