Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


az új Polgári Perrendtartás kritikái

2018.09.02

 

Egyre többet lehet olvasni a pereskedés teljes ellehetlenítéséről.

 

Néhány cikk, teljes terjedelmében (a vége felé vannak évekkel ezelőtti cikkek és kiderül az is, Handó Tünde az OBH elnöke is módosításokat tart szükségesnek):

 

cikkek-uj-pp-ellen---kep-01.png

 

Új polgári perrendtartás perek, polgárok nélkül

 

Szegény- és ügyvédellenes az új törvény, amely gyakorlatilag pénzkérdéssé tette a jogérvényesítést.

Farkas György

ÚJSÁGÍRÓ. 2018. 08. 06. 12:45

 

A 168 Óra szerint idén a korábbi évekhez képest sokkal kevesebb polgári peres kereset érkezett a bíróságokra. A befejezettként elkönyvelt ügyek több mint a harmadánál a bíróságok – formai hibák miatt – elutasították a perindítást is, az arány pedig tovább romolhat, mert a kérelmek többségében még nem járt le a három hónapos visszautasítási határidő.

Az új Polgári perrendtartás (Pp.) bevezetésétől a gyorsabb ügyintézést várták, de a jogászok általános meggyőződése, hogy a perindítás elé gördített akadályok az emberek jogérvényesítéshez és tisztességes bírói eljáráshoz fűződő jogát veszélyeztetik.

 

Vége a perek elhúzásának, jön az új polgári perrendtartás

A kormány elfogadta az új polgári perrendtartás koncepcióját - jelentette be Trócsányi László igazságügyi miniszter.

Az új törvény úgynevezett osztott perszerkezetet hozott létre. Ennek lényege, hogy az előkészítő, perfelvételi szakaszban írásban kell kommunikálni a bírósággal.

A felperesnek egy húszoldalas, igen bonyolult kérdőív kitöltésével előre közölnie kell, mit és milyen indokokkal szeretne elérni. Az alperesnek a kereset ismeretében 45 napja van, hogy szintén kérdőíves módszerrel válaszoljon.

Ez után – ha a bíró nem utasítja vissza a keresetet – a perfelvételi tárgyalás következik, ez az utolsó alkalom, hogy a felek előadják a bizonyítékaikat, érveiket. Amikor ez megtörtént, a bíró nyomban elkezdheti az érdemi szakaszt, akár határozatot is hozhat.

 

Kadlót Erzsébet ügyvéd szerint ez azt jelenti, hogy

úgy kell beadni a keresetet, és a perfelvételi tárgyaláson úgy kell megtenni a nyilatkozatokat, mintha minden lehetséges bizonyítékkal tisztában lennénk. (…) De egy tanúbizonyítás kimenetelével vajon hogyan lehet előre tisztában lenni?

Ezt az elvárást csak az „életből felmentett” jogalkotó találhatta ki.

A törvény ráadásul a peres fél érdekével ellentétes cselekedetet is elvár, amikor bevezeti a „feltárási kötelezettséget”, életszerűtlen és Kadlót Erzsébet szerint sérti a rendelkezési elvet, amely minden polgári eljárás veleje.

 

Magyar György ügyvéd szintén úgy véli, az előkészítő szakaszban ítéletképes érveléssel előállni lehetetlen, mert az ügyvédeknek előre tudniuk kellene számos olyan tényt, ami korábban is csak a perben derült ki. Nem ismerik az alperes védekezését, de már meg kellene nevezni a szakértőket, ha pedig a felperes minden kártyáját előre kiteríti, az óriási előny az ellenérdekű félnek.

 

Pénzkérdés a jogérvényesítés? Igen

A perfelvételi szakasz olyan bonyolult, hogy sokan hiába akarnak ügyvédhez fordulni, sok iroda nem fogad el megbízást. A jogszabály életbe lépése óta a bírák különféle hibákra hivatkozva alig fogadnak be keresetet.

Az Országos Bírósági Hivatal júniusi közlése szerint 2018. január 1. és április 30. között 30 százalékkal csökkent a benyújtott keresetek száma a tavalyi adatokhoz képest. A 25 888 ügyből 6893 már be is fejeződött, közülük 2892 visszautasítással.

Kadlót Erzsébet szerint a törvényhozó nem sorolta fel tételesen a perakadályokat, így kiszolgáltatott ügyfelet és ügyvédet is bírónak, a tömeges visszautasítás csak látszattevékenység, nem is bírói munka ilyen döntéseket meghozni.

A tömeges visszautasítás ugyanakkor javítja a statisztikát, döntéssel járó munkát nem végeznek a bíróság, mégis lezárt ügyként kezeli a visszautasítást, a javított keresettel új ügyet nyit. Ráadásul a visszautasításnak nagy ára van.

A perköltség a felperes által követelt összeg hat százaléka, amelynek tizede elvész a visszautasítással. Akár többször is, pedig magas perértéknél egy-egy visszautasítással a bíróság akár 150 ezer forintot is kasszírozhat.

Érthető, hogy az ügyvédek immár ódzkodnak a polgári perektől, hiszen a visszautasítással járó büntetést az ügyfél általában nem hajlandó kifizetni. Az irodák ezért lassan inkább eleve beszámítják a honoráriumba a majdani büntetéseket is. Egy kispénzű embernek így egyre nehezebb pereskedni, a jogérvényesítéshez, a tisztességes bírói eljáráshoz fűződő jog nagyjából pénzkérdéssé vált.

A 168 Óra emlékeztet arra, hogy eddig 512-en (főleg jogászok) írták alá azt a petíciót, amely a Polgári perrendtartás azonnali hatályon kívül helyezését követeli, mert a törvény szegény- és ügyvédellenes, akadályozza a tisztességes eljárást, önkényes bírósági döntéseket generál. A 24.hu-nak egy főleg devizahiteles perekből ismert ügyvéd azt mondta, inkább nyugdíjba ment, nem vállal polgári pereket.

 

https://24.hu/belfold/2018/08/06/uj-polgari-perrendtartas-perek-polgarok-nelkul/

 

 

 

A gyakorlat megmutatta: működésképtelen az új polgári perrendtartás

2018. augusztus 6. 06:30 - szerző: Barát József

Az idén sokkal kevesebb polgári peres kereset érkezett a bíróságokra, mint a korábbi években. Ráadásul a statisztikában befejezettként számon tartott ügyeknek több mint a harmada valójában el sem kezdődött, pontosabban úgy ért véget, hogy a bíróságok – ilyen-olyan formai hibákra hivatkozva – visszautasították a perindítási kérelmeket. Az arány várhatóan romlik majd, mert a kérelmek többségének esetében még nem járt le a három hónapos visszautasítási határidő. Az új Polgári perrendtartás (Pp.) bevezetésétől a törvényhozó az ügyintézés gyorsulását várta. Egyelőre hiába. A jogi szakmában viszont általános a meggyőződés, hogy az új szabályok olyan komoly akadályokat gördítenek a perindítás elé, hogy az veszélyezteti az állampolgárok jogérvényesítéshez és tisztességes bírói eljáráshoz fűződő jogát.

A pereskedés körülményeit meghatározó törvény reformján 120 szakértő három éven át dolgozott legjobb tudása szerint. A kodifikációs főbizottság elnöke az ELTE eljárásjogi tanszékének egykori vezetője, egyben az Alkotmánybíróság korábbi elnöke, Németh János volt. A bizottság javaslatait azonban utóbb félretették, bennfentesek szerint alaposan el sem olvasták. A „százhúszak” utolsó érdemi megszólalása az volt, amikor Trócsányi László igazságügyi miniszter törvényjavaslatát kodifikációra alkalmatlannak nyilvánították. A miniszter törvénytervezetét maguk a képviselők sem tarthatták jónak, hiszen a törvényalkotási bizottságtól a zárószavazás előtt 129 oldalnyi módosító javaslat érkezett. Ezt Kadlót Erzsébet ügyvéd, a Magyar Kriminológiai Társaság főtitkára lapunknak úgy kommentálta:

– Ilyen tömegű módosító indítvány a tapasztalatok szerint sohasem segít egy törvényen, legfeljebb az esetleg még tapasztalható koherenciát veri szét.

A Trócsányi-féle törvény 2016 novemberében ennek ellenére simán átment a kormánypárti szavazógépen. Magyar György ügyvéd a 168 Órának nyilatkozva összehasonlításként felidézte az új Polgári törvénykönyv megalkotásának folyamatát. Azon a kodifikációs bizottság 12 éven át dolgozott, és ennek a munkának az eredménye jelent meg a törvényben. Magyar szerint a NER rendszerében sajnos olyan alapvető jogszabályok, mint a Pp., hasonlóan rapid durrbele stílusban készülnek, mint egyes hirtelen felindulásból elkövetett, névre szóló „lex X. Y.” jogszabályok, amelyekről tudjuk, hogy velük egyes személyeket vagy csoportokat akarnak büntetni, esetleg jutalmazni.

 

Az új kódex elfogadására természetesen szükség volt. A tavaly még hatályos polgári perrendtartást 1952-ben fogadták el. Olyan kulcsfontosságú jogszabályról van szó, amelynek alapján évente csaknem 250 ezer per és több mint egymillió nemperes eljárás indul. Mint Magyar György felidézte: elfogadhatatlan volt, hogy korábban egy-egy válóper is el tudott tartani nyolc évig, ha a felek nem értettek egyet sem a gyermek elhelyezésében, sem a lakás, sem a vagyon ügyeiben. Mire véget ért a bíróság előtti huzakodás, már mindkét fél berendezkedett egy új életformára, új házastársakkal éltek, új gyermekeik születtek, új vagyontárgyakat szereztek, ráadásul a közös gyermek közben nagykorú lett. Holott az időtényező nyilvánvalóan kulcskérdés a magánemberek pereiben.

 

Az új törvény az egész folyamatot a jogviták gyors lezárásának céljából alakította át. Úgynevezett osztott perszerkezetet hozott létre, amelynek lényege, hogy az előkészítő, más néven perfelvételi szakaszban írásban kell kommunikálni a bírósággal. A felperesnek egy húszoldalas, igen bonyolult kérdőív kitöltésével kell előre közölnie a bíróval, hogy mit milyen indokokkal szeretne elérni. Az alperesnek a kereset ismeretében 45 napja van arra, hogy szintén kérdőíves módszerrel válaszoljon. Ez után – ha a bíró nem utasítja vissza a keresetet – a perfelvételi tárgyalás következik, ez az utolsó alkalom arra, hogy a felek előadhassák a bizonyítékaikat, érvelésüket. Amikor ez megtörtént, a bíró nyomban megkezdheti az érdemi szakaszt, és akár határozatot is hozhat.

 

– Az elvárások szerint úgy kell beadni a keresetet, és a perfelvételi tárgyaláson úgy kell megtenni a nyilatkozatokat, mintha minden lehetséges bizonyítékkal tisztában lennénk – mondja Kadlót Erzsébet. De egy tanúbizonyítás kimenetelével vajon hogyan lehet előre tisztában lenni? Szerinte ez olyan elvárás, amelyet csak az „életből felmentett” jogalkotó találhatott ki. A jogszabállyal egyéb bajok is vannak. Az ügyvédnő szerint a törvény a peres fél saját érdekével ellentétes cselekedetet vár el, amikor bevezeti a „feltárási kötelezettséget”. Valakinek, aki például tagadja, hogy kölcsönt vett volna fel, ki kellene adnia az átvételi elismervény nála lévő példányát. Életszerű ez? Kadlót Erzsébet szerint a „feltárási kötelezettség” előírása eleve sérti az úgynevezett rendelkezési elvet, amely minden polgári eljárás veleje. Ez azt jelenti, hogy a per a felek rendelkezése alatt áll, a bíróság abban a körben dönt, amit a felek kérnek, olyan bizonyítékok alapján, amelyeket a felek elé tárnak.

Kiöntötték a fürdővízzel a gyereket. Ha egy új jogszabály szigorú, az nem baj, de ha az alkalmazása túl merevvé válik, az káros – sommáz Magyar György.

 

Korábban az ügyvédek évekig pereskedtek, taktikáztak, játszmákat folytattak, módosították a kereseteket, most viszont rögtön az előkészítő szakaszban ítéletképes érvelésre lenne szükség. Az ügyvédeknek előre tudniuk kellene számos olyan tényt, ami korábban csak a per során derült ki. Még nem ismerik az alperesi védekezést, de máris meg kellene nevezniük a szakértőket. Ráadásul a felperesnek minden kártyáját előre ki kell terítenie, ami óriási előny az ellenérdekű fél számra.

 

– Ha minden így marad, mint ahogy most van, akkor a per eleje egyben a per végét is jelentheti, mert ha valaki például rosszul választ jogcímet, akkor is nagy csalódás érheti, ha netán megnyeri a pert – érvel Kadlót Erzsébet. Ha például egy hamis meghatalmazással eljáró, rosszhiszemű álképviselő valakinek eladja a lakását, akkor nem mindegy, hogy a károsult a szerződés érvénytelensége vagy kártérítés miatt indít pert. Az érvénytelenség ugyanis olyan szankció, amire bíróságon kikényszeríthető pénzügyi követelést nem is lehet alapítani.

 

A gyorsítás abszurdba forduló szándéka ráadásul megszünteti a tárgyalások nyilvánosságát is, hiszen a legfontosabb tényeket a felek írásban közlik, és ha a bírák ennek alapján azonnal döntenek, kulcsfontosságú információk nem lesznek hallhatók a tárgyaláson.

 

Logikus, hogy ha a perfelvételi szakasznak ilyen nagy a jelentősége, és a siker ilyen bonyolult dokumentáció benyújtásától függ, akkor a győzelem reményében az emberek többsége ügyvédhez fordul – akár sok a pénze, akár kevés. Számos ügyvédi iroda azonban ma már nem is fogad el megbízásokat. A jogszabály életbe lépése óta ugyanis jelentős a visszautasítások száma: a bírák egyszerűen nem hajlandók befogadni a kereseteteket ilyen-olyan bürokratikus szabály vélt vagy valóságos megsértésére hivatkozva. Az Országos Bírósági Hivatal júniusi közlése szerint 2018. január 1. és április 30. között 30 százalékkal csökkent a benyújtott keresetek száma a tavalyi adatokhoz képest. A 25 888 ügyből 6893 már be is fejeződött, közülük 2892 visszautasítással.

 

Az ügyvédek horrorba illő eseteket említenek. Többen voltak, akiknek a keresetlevelét azért utasították vissza, mert a telefonszámát az e-mail után tüntette fel, és nem fordítva, ahogyan a bíró várta. Előfordult, amikor az volt a baj, hogy a keresetben a jogi képviselő nem ismételte meg, ami a csatolt ügyvédi meghatalmazásban benne volt: a jogszabály megnevezése, amelyen a jogi képviselet alapult. Egy gödöllői ügyvéd keresetét például azért meszelte el a bíróság, mert nem igazolta az általa képviselt egyesület perbeli jogképességét és az egyesületi elnök képviseleti jogát. Csakhogy a közhiteles nyilvántartásban szereplő adatokat a fő szabály szerint nem kell igazolni.

 

– Az embernek az az érzése, csak azt nem kell igazolni, hogy a Gergely-naptár szerint adtuk be a keresetet, és csak az Akadémiai Kiadó helyesírási szótárát nem kell csatolni – mondta Kadlót Erzsébet.

 

Az ügyvédnő azt is felrója a törvényhozónak, hogy nem sorolta fel tételesen a perakadályokat, így kiszolgáltatta az ügyfelet és az ügyvédet a bíró kénye-kedvének. Szerinte a tömeges visszautasítás csak látszattevékenység, amely erősen túldimenzionált pertechnikai kérdéseken alapul. Úgy véli, egyszerűen nem bírói munka ilyen döntéseket meghozni.

 

A tömeges visszautasítás a bíróság számára látszólag többféle hasznot is hoz a konyhára. Miközben tárgyalással és döntéssel járó munkát nem végeznek, mégis lezárt ügyként kezelik a visszautasítást, és a javított kereset kézhezvételével egyszerűen egy új ügyet nyitnak. Javul a statisztika.

 

Ráadásul a visszautasításnak komoly ára van. A perköltség a felperes által követelt összeg hat százaléka, amelynek a tizede elvész a visszautasítással. Esetleg többször is, pedig nem kis summáról van szó: magas perérték esetén egy-egy visszautasítással a bíróság akár 150 ezer forintot is kasszírozhat. Más kérdés, hogy hosszú távon jól járhat-e a bíróság azzal, ha az ügyfél érdekét csorbítja. Mindenesetre érthető, hogy az ügyvédek ódzkodnak a polgári perektől, mivel a visszautasítással járó büntetést az ügyfél általában nem hajlandó kifizetni. Mivel a jogi irodák manapság lassan eleve bekalkulálják a honorárium értékébe a majdani büntetéseket is, kispénzű ember számára egyre nehezebb pereskedni.

 

A jogérvényesítéshez és a tisztességes bírói eljáráshoz fűződő jog nagyjából tehát pénzkérdéssé vált. Papírforma szerint persze a húszoldalas kérdőíveket az ügyfél maga is kitöltheti, csak éppen kevéssé életszerű, hogy jogi végzettség nélkül hibátlanul elvégezhető az a feladat, amibe az év első négy hónapjában az ügyvédeknek is 2892-szer beletörött a bicskájuk. Igaz, az ügyfelek legalább élhetnek a hiánypótlás lehetőségével. A kispénzűek számára az is nyilvánvaló hátrány, hogy egy új szabály szerint a várható sikerdíj egyharmadát az ügyfélnek kell megelőlegeznie az ügyvéd számára – ha van miből.

 

Mindezek alapján petícióban követeli eddig 512 aláíró a Polgári perrendtartási törvény azonnali hatályon kívül helyezését. Jelentős részük jogász, aki vállalta az aláírás kockázatát. A kérelem szerzői szerint a törvény szegényellenes, kisügyvédellenes, elsősorban a középosztálybeli és a hátrányos helyzetű fogyasztói csoportokhoz tartozó felek tömegeit sújtja. Akadályozza a tisztességes eljárást, önkényes bírósági döntéseket generál.

 

Mit tehet az ügyfél, aki úgy érzi, hogy jogsérelem éri az új polgári perrendtartás bevezetésével? Egyelőre nem sokat, legfeljebb az ombudsmanhoz fordulhat. Strasbourgba csak konkrét ügyet vihet, ha már végigjárta a hazai bíróságok grádicsait, miközben épp az a baja, hogy el sem jut a bíró elé. Kadlót Erzsébet arra számít, hogy a törvénynek előbb-utóbb súlyos tulajdonjogi következményei is lesznek, és ennek alapján a Pp. sérelmezői számára is kinyílnak a strasbourgi bíróság kapui. Ezt azonban nem kellene megvárni. Olyan helyzetet kellene teremteni, hogy a felek és képviselőik tudják végre, igazságos eljárás során mire számíthatnak a keresetlevél benyújtásakor, a védekező irat benyújtásakor, majd az érdemi tárgyaláson. Mert egyelőre mindez kiszámíthatatlan, esetleges, teszi hozzá.

http://168ora.hu/itthon/a-gyakorlat-megmutatta-mukodeskeptelen-az-uj-polgari-perrendtartas-154051

 

 

 

 

Bozóki András–Kundrák Judit

Kafka visszanéz

A polgári perrendtartás új rendszeréről

PUBLICISZTIKA - LXII. évfolyam, 29. szám, 2018. július 20.

 

Magyarországon olyan vegyes, kevert, hibrid politikai rendszer alakult ki, amelyben az önkény fokozatosan maga alá gyűri a jogállamot. A kiépülő rezsim a bírói függetlenség korlátozásával az önkényt legalizálja. A gránitszilárdságúnak hirdetett Alaptörvényt már hétszer módosították, és a miniszterelnök épp a minap hirdette meg annak átfogó revízióját. A legfőbb ügyész de facto a kormány ellenőrzése alatt áll, az állami peres ügyekről a kormánynak kedves, most létrehozandó, saját emberekkel feltöltött közigazgatási bíróság fog dönteni. Az Alkotmánybíróság eljutott odáig, hogy nem csupán halogatja a döntést egyes fontos ügyekben, hanem – mondvacsinált okokra hivatkozva – egyszerűen leveszi a napirendjéről. Nemcsak az alkotmányos alapjogok sérülnek, hanem a büntetőjog is az ellensúlyoktól megfosztott végrehajtó hatalom érdekei szerint változik.

Mindazonáltal a polgári jog és perrendtartás sokáig kívül esett ezeken a folyamatokon, és kiszámítható, jogállami szigetként működött abban a rendszerben, amely a jogszabályok relativizálására, a társadalmi anómia elmélyítésére, az autonómiák megtörésére és a függőségek kiterjesztésére épül. A polgári perrendtartás rendjének megváltoztatása azonban eléri és korlátozza a polgári jogi szerződéses kapcsolatok, valamint az ügyvédek és ügyfeleik eddig viszonylag szabadnak tekintett világát is. E cikk célja, hogy közérthetően mutassa be, milyen jogi nehézségekbe ütközik ma Magyarországon az, aki valamely jogát a bíróság előtt kívánja érvényesíteni, és milyen következményekkel járhat ez.

*

A polgári peres eljárások szabályait a polgári perrendtartás1 (a továbbiakban: új Pp.) tartalmazza, amely törvény a korábbi polgári perrendtartástól2 (továbbiakban: régi Pp.) 2018. január 1-től gyökeresen eltérő szabályokat vezetett be a peres eljárásokat illetően. Ezek nemhogy nem váltották be azokat az új szabályozáshoz fűződő reményeket, hogy a polgári peres eljárások ezáltal majd felgyorsulnak, éppen ellenkezőleg, az eljárások eddig nem tapasztalt lelassulását hozták. Mi több, a polgári perek megindításának olyan mérvű akadályát jelentik, amely miatt az állampolgárok jogérvényesítéshez és tisztességes bírói eljáráshoz fűződő joga már-már ellehetetlenülni látszik.

Vegyünk egy alapesetet: házasság felbontása közös megegyezéssel. A peres felek közös megegyezéssel fel kívánják bontani a házasságukat. Kiskorú gyermekük nincs, közös lakásuk már nincs, mert évek óta külön élnek, közös vagyonukat egymás közt megosztották, és azt kérik, hogy a bíróság a házasságukat közös megegyezésük alapján bontsa fel.

A régi Pp. szerint ilyenkor a házasság felbontásához egyetlen tárgyalásra volt szükség. Valamelyik házasfél felperesként beadta a házasság felbontása iránti kérelmét tartalmazó keresetlevelet. Ezt választása szerint megtehette saját maga vagy meghatalmazott ügyvédje révén. Ha személyesen, tehát jogi képviselő nélkül adta be a keresetet, akkor előfordulhatott, hogy a bíróság hiánypótlásra szólította fel: például a beadványt a törvény által kért megfelelő példányszámban terjessze elő, vagy rója le a házasság felbontásának illetékét, csatolja a házassági anyakönyvi kivonatot stb. Ügyvéd általi benyújtás esetén, közös megegyezéses bontóperben a legritkább esetben merült fel hiánypótlás szükségessége. A hiánypótlást követően a bíróság kitűzte a tárgyalás napját, amely a kereset beadásától számítva 3 hónapon belüli időpontra esett. A tárgyaláson a feleket meghallgatták, majd a házasságukat a bíróság felbontotta, ők a közös megegyezésükre tekintettel lemondtak az ítélet elleni fellebbezési jogukról, így azon az egy tárgyaláson, a keresetlevél beadásától számított 3 hónapon belül a házasságukat felbontották, és az írásba foglalt bontóperi ítéletet 30 napon belül megkapták.

Összevetésként vegyünk egy ugyanilyen, ám konkrét esetet már az új Pp. időszakából. A férj mint katona Ázsiában lévő támaszponton tartózkodik, felesége Budapesten. Évek óta nincs közük egymáshoz, mindketten fel kívánják bontani a házasságot. Sem közös gyermekük, sem közös lakásuk, sem pedig vagyoni vitájuk egymással nincs. A férj 2017 karácsonyán Budapestre érkezik, és szándékában áll benyújtani a bontókeresetet a bírósághoz. Nem fordul ügyvédhez, hanem tájékozódik, majd leírja a tényállást a keresetlevélben, ráragasztja a 30 000 Ft értékű illetékbélyeget, csatolja a házassági anyakönyvi kivonatot, és a beadványt három példányban benyújtja az egyik központi kerületi bírósághoz.

Ott hibázott, hogy keresetlevelét nem terjesztette elő 2017. december 31-ig, hanem azt 2018. január első napjaiban „érkeztette” a bíróság, így arra már az új Pp. lett az irányadó.

A keresetlevél ugyanis az új szabályoknak nem felelt meg. Ügyvéd nélkül eljáró magánszemélyek ugyanis csak a bíróságok hivatalos honlapjára feltett formanyomtatvány kitöltése útján jogosultak keresetet benyújtani. A házassági perek megindítására használatos keresetnyomtatvány 18 oldalas, azt módosítani nem szabad, hanem a kérdéseknek megfelelően kitölteni. A nyomtatvány szövegének bonyolultsága miatt a kérdések megértése és megválaszolása egy nem jogvégzett ember számára nem könnyű.

A bíróság az új Pp. alapján eljárva felhívta tehát emberünket a hiánypótlásra, amit ő először nem is értett. Végül előterjesztette a nyomtatványon a keresetlevelet, azonban a bíróság szerint a nyomtatványt hibásan töltötte ki, így újabb hiánypótlásra vonatkozó felszólítást kapott, amiben leírták, hogyan töltse ki a nyomtatványt, majd újra terjessze elő három példányban. A felperes ezt megtette, majd telefonon kapcsolatba lépett a bírósággal kérdezve, hogy – mivel áprilisban újra Budapestre jön – lehetséges volna-e akkor megtartani a bírósági tárgyalást. Erre nem volt mód, mert a szabályszerűen kitöltött keresetlevelet kötelezően ki kellett adni az alperesnek, hogy ő arra 45 napon belül észrevételeket tegyen, vagy viszontkeresetet terjesszen elő. Ez megtörtént, ám a feleség az általa alperesként előterjesztett beadványt szintén visszakapta hiánypótlásra részletes „hibajegyzék” kíséretében, amiben meg volt jelölve, hogy miket javítson ki. Hiába írták meg mindketten, hogy ők csak azt szeretnék, hogy a házasságukat mielőbb felbontsák, az eljárási szabályok merevsége miatt e kérelmüket nem vették figyelembe. A helyzet a sokadik forduló után most úgy áll, hogy a bíróság a felperes napi telefonálása hatására végül idén novemberre kitűzte a tárgyalást, amikor ez a két ember remélhetőleg képes lesz elválni egymástól. A tárgyalást tehát a keresetlevél beadását követően úgy tűzték ki 10 hónappal későbbi időpontra, hogy a per csupán formális, a felek között akarategység van, és semmiféle jogvita nem merül fel. Annak köszönhetik a „gyors” kitűzést, hogy a férj nagyon kitartóan járt az érintettek nyakára.

A fenti ügy a lehető legegyszerűbb peres ügyre vonatkozó forgatókönyv alapján zajlott. Az esetek zömére azonban az jellemző, hogy az emberek jogvitás ügyeikkel ügyvédhez fordulnak, és képviseletükben az ügyvédjük nyújtja be a keresetlevelet a bírósághoz. A régi Pp. idején az esetek túlnyomó többségében az első tárgyalás megtartására a jogi képviselő útján indított perben a keresetlevél benyújtásától számított 3-4 hónapon belül sor került. Budapesten kívüli bíróságok esetében ennél rövidebb határidők is előfordultak. Ám az új Pp. hatálybalépése óta a helyzet gyökeresen megváltozott, az ügyvédek által benyújtott keresetlevelek befogadása drasztikusan csökkent, a keresetek túlnyomó többségét a bíróságok visszautasítják, a tárgyalás kitűzése egy-egy követelés esetén teljesen bizonytalan és a távoli jövőbe vész.

 

Miért van ez így? Hogyan lehet így jogot érvényesíteni?

A válaszhoz nézzük meg, mi volt a helyzet az új Pp. hatálybalépése előtti időszakban. A régi Pp. „Elutasítás” címszó alatt nevesítette azokat az okokat, amelyek olyan alapvető akadályát jelentették a per tárgyalásának, hogy bármelyik fennállása esetén a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kellett utasítani. Ezeket az okokat a régi Pp. egyértelműen és tételesen felsorolta,3 így mind a bíróság, mind pedig a peres feleket képviselő ügyvédek számára világos volt a törvény által a keresetlevéllel szemben megfogalmazott követelményrendszer.

Ám az új Pp. merőben átírta ezt a rendszert. Az új Pp. a korábbi „elutasítás” fogalom helyett a „visszautasítás” terminológiát használva a régi elutasítási okok meghagyása mellett számos új visszautasítási okot is bevezetett4, ráadásul a bíróság – a hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve – a keresetlevelet akkor is visszautasítja, ha az nem tartalmazza az új Pp.-n kívüli más törvényben előírt egyéb kötelező tartalmi elemeket, illetve alaki kellékeket. Ez a szabályozás megszünteti az elutasításhoz kötődő régi Pp.-beli rendelkezések egzakt mivoltát. Teret enged olyan elutasítási indokok bírói alkalmazásának, amelyekre nem lehet előre felkészülni, emiatt még alapos, precíz és mindenre kiterjedő munka esetén sem képes a jogi képviselő kizárni az általa beadott keresetlevél visszautasításának lehetőségét.

A keresetlevél jogi képviselő általi beadása esetén nem alkalmazandóak a magánszemélyek által benyújtandó keresetlevelekre bevezetett, fent hivatkozott formanyomtatványok, hanem a keresetlevélnek az új Pp. szerinti formai követelményeknek kell eleget tennie.

A bíróságok az új Pp. által bevezetett nagyon szigorú szabályokat is megszorítóan értelmezik. Ennek az lett a következménye, hogy a jogi képviselők által benyújtott kereseteket nagyrészt visszautasították. Néhány példa visszautasítási okokra:

– A keresetlevél bevezető részében fel kell tüntetni a felperes jogi képviselőjének nevét, székhelyét, telefonszámát, elektronikus levélcímét. Több ügyvéd is beszámolt arról, hogy az általa benyújtott keresetet azért utasították vissza, mert a telefonszámát az elektronikus címe után tüntette fel, a bíróság szerint pedig – holott ezt semmilyen törvény nem mondja ki – abban a sorrendben kellett volna ezt megtennie, ahogy azt a Pp. egyik pontja tartalmazza, tehát előbb a telefonszám, azt követően az elektronikus levélcím.

– Egyes kollégák beszámoltak arról, hogy a keresetlevélben feltüntetett székhelyükön kívül a levélpapírjuk az alirodájuk címét is tartalmazza. A keresetet ilyen esetekben azzal az indokkal utasították vissza, hogy az nem fejtette ki pontosan, ha a kereset a székhelyét tartalmazza, akkor miért van az aliroda is feltüntetve, illetve mi közöttük a kapcsolat. Ahogyan a korábban említett elutasítási ok, ez sem magyarázható racionális indokokkal, különösen azért nem, mert a bíróság a jogi képviselővel elektronikus úton tartja a kapcsolatot – az erre kiépített informatikai rendszeren keresztül –, emiatt még csak tévedés sem fordulhat elő, hogy a két cím közül melyikre kézbesítsék az iratokat.

– Hallani olyan elutasításokról is, amikor bár a jogi képviselő pontosan feltünteti a bíróság illetékességét megalapozó tényeket és jogszabályhelyet – az új Pp. alapján az a bíróság, amelynek területén az alperes lakik, mindazokban a perekben illetékes, amelyekre más bíróság kizárólagos illetékessége nincs megállapítva –, tehát beírja a keresetlevelébe, amelyben az alperes lakóhelyét feltüntette, hogy a bíróság illetékessége a Pp. adott bekezdésén alapul. Mégis a bíróság arra hivatkozva utasítja vissza a keresetet, hogy az ezzel kapcsolatos tényeket nem fejtette ki.

– A következő szőrszálhasogató módszer is a népszerű elutasítási okok között szerepel. Habár a jogi képviselő keresetlevélhez csatolt ügyvédi meghatalmazása pontosan megjelöli azt a jogszabályt, amelyen a jogi képviselet alapul, mivel ugyanezt a keresetlevélben nem ismételte meg – hanem csak utalt az ügyvédi meghatalmazás csatolására –, a keresetlevelet azonnal visszautasítja a magas grémium.

– Ám a bíróság tarsolyában a felsoroltakon kívül számos hasonló formai visszautasítási ok szerepel. Sokszor olyan visszautasításokról is hallani, amelyeket a per során tisztázni lehetne, a bíróság mégis idézés kibocsátása nélkül elutasítja a keresetlevelet. Ez a helyzet áll elő akkor, amikor a bíró eltérően értelmezi a felperesi jogi képviselő által a keresetlevélben leírt, az egyes kereseti kérelmek egymáshoz való viszonyát. Például az ügyvéd egymás melletti kérelmekként terjeszti elő a kereseti követeléseit, tehát mindegyiknek a megítélését kéri, míg a bíró szerint ezek a kérelmek csak vagylagosan lennének kérhetők.

A visszautasításokat jellemzően a keresetlevél benyújtásától számított 3 hónap alatt küldik meg, addig a jogi képviselő bizonytalanságban marad, hogy a bíróság befogadta-e a keresetet. Ez alatt az ügy nem megy előre. Attól kezdve, hogy a visszautasítást tartalmazó végzést a felperesi képviselő átveszi, a felperesnek 30 nap áll rendelkezésre ahhoz, hogy a keresetlevelét ismét előterjessze. De az általa kifizetett, a követelt összeg 6 százalékának megfelelő perindítási illeték 10 százaléka a visszautasítással elvész, azt az állam jogosult megtartani. Így amikor a felperes jogi képviselője újra benyújtja a keresetlevelet, akkor a korábban befizetett perindítási illetéket ezzel a 10 százalékkal ki kell egészítenie.

Arra nincs semmi garancia, hogy újabb 3 hónap múlva nem születik újabb végzés a kereset ismételt visszautasításáról. A bíróságnak ugyanis joga van az újból benyújtott keresetet újra visszautasítani olyan ok miatt is, amely okot a korábbi visszautasítást tartalmazó végzésben nem írt le.5 Emiatt a bíróság a felperes keresetét kétszer, háromszor vagy akár többször is visszautasíthatja, tetszése szerint. E kafkai helyzetben a felperes arra kényszerül, hogy a keresetet újra és újra benyújtsa, minden alkalommal a peres illeték további 10 százalékának kifizetése mellett, és a bíróság által megkövetelt újabb és újabb tartalom szerinti kiegészítéssel. Eközben a felperes által kívánt jogérvényesítéssel semmi nem történik, az ügy áll, hiszen még odáig sem jut el, hogy a bíróság egyáltalán befogadja a keresetlevelet. Ma már neves ügyvédek több évtizedes peres gyakorlattal a hátuk mögött képesek gyermeki örömmel újságolni, ha előfordul, hogy egy-egy keresetüket a bíróság befogadta.

A keresetlevél visszautasítása az eljáró bíró szemszögéből kényelmes lehet, mivel a sok visszautasítás a bíró személyes havi statisztikájának jót tesz, hiszen magas lesz az általa az adott hónapban befejezett ügyek száma anélkül, hogy ítéletek meghozatalával és azok írásba foglalásával kellene bajlódnia. Az ő szempontjából az sem zavaró tényező, hogy ezek a perek előbb-utóbb újra megjelennek a bíróságon, mivel az elutasítás folytán ismét előterjesztett keresetlevelet új számra iktatják, és így új ügynek számít, aminek a befogadásáról majd ismét határozhat.

 

 

Adódik a kérdés, hogy ha ilyen nagy a baj a keresetlevelek befogadásával, akkor ez vajon a bíróságok statisztikáiból látszik-e.

Bennfentes vélemények szerint a Fővárosi Törvényszéken ezzel kapcsolatban az a gyakorlat alakult ki, hogy a beérkező és nagyrészt visszautasított keresetek mellett új peres ügyként iktatják a visszautasítás folytán ismét benyújtott kereseteket, a felfüggesztett, de újra folytatásra kerülő pereket, valamint a korábban szünetelő, de a szünetelésből ismét tárgyalásra kerülő pereket. A jogtanácsosok által beadott állandó meghatalmazások is a statisztika szempontjából az új peres ügyek között jelennek meg. Minthogy a jogtanácsosok döntő többsége egy 2018. január 1-től hatályos törvényi rendelkezés alapján a területi ügyvédi kamarák tagjává vált, a budapesti székhelyű cégeket képviselő jogtanácsosoknak a bírósági eljárásra szóló állandó meghatalmazása – amelyet az ügyvédi tagsági joguk folytán meg kellett újítaniuk – a Fővárosi Törvényszékhez tartozik.

Ezek a valóságban nem peres eljárások. Ilyenekből több ezer „indult” az idén, mind az újonnan induló perek statisztikáját gyarapítják és szépítik, így a jámbor szemlélő számára úgy tűnhet, hogy január elseje óta a szokásos számú új ügy indult és van folyamatban.

A keresetlevelet visszautasító végzés elleni fellebbezéstől az ügyvédek ódzkodnak, mivel egyrészt felmerül a fellebbezési illeték, amely a követelt összeg 3 százaléka, másrészt az eljárás időtartama ebben az esetben is legalább 3 hónap, harmadrészt pedig semmi garancia nincs arra, hogy a fellebbezés sikeres lesz, és a másodfokú bíróság majd hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság keresetet visszautasító végzését. Márpedig, ha a másodfokú bíróság helybenhagyja az elsőfokú bíróság végzését, akkor elvész a fellebbezésre fordított idő és pénz, és a felperes további negyedév eltelte után ismét visszajut oda, hogy 30 napon belül újra elő kell terjesztenie a keresetlevelét a korábban lerótt 6 százalékos kereseti illeték összege után számított további 10 százalék összegű illeték megfizetése mellett. Maguk az ügyfelek is inkább azt támogatják, hogy az ügyvéd még a nyilvánvalóan törvénysértő visszautasítás esetén is a bíróság felhívásának megfelelően újra adja be a keresetlevelet, és tekintsen el a fellebbezéstől.

Nem csoda, hogy manapság az ügyvédek nem versengenek az új perekért, és nem nagyon szeretik emiatt kockára tenni a szakmai hírnevüket. Az ügyfél azért adja a megbízást, hogy a követelés érvényesítésére az ügyvéd szakértelme folytán nagyobb esélye legyen. Eredményeket szeretne látni, a visszautasítást rosszul éli meg, őt a legkevésbé sem érdekli a kereset visszautasításának jogszerűsége, hanem egész egyszerűen az ügyvéd szakmai tudásába vetett bizalma inoghat meg. Ezen túlmenően az ügyvéd anyagilag is rosszul járhat. A megfizetett 6 százalékos illeték összege után számított, a keresetlevél újbóli beadásakor fizetendő 10 százalékos illeték megfizetése – főleg magasabb perértékű ügyekben, ahol a perindítási illeték 1 500 000 Ft is lehet – visszautasításonként a százötvenezer forintot is elérheti. Ez a fizetési kötelezettség az ügyvédet terheli, mivel ezt az összeget nyilvánvalóan nem kérheti el az ügyfelétől. Az ismételt előterjesztéssel járó pluszmunka szintén nem térül meg. Mondhatjuk ugyan, hogy ez az ügyvédek egyéni problémája, és oldják meg, azonban ez még sincs teljesen így. Érzékenyen érintheti magát a megbízást adni kívánó ügyfelet, hogy felperesi jogi képviseletre ma már nem könnyű ügyvédet találni. Hiába megy az illető ügyvédtől ügyvédig, lehet, hogy sokáig kell keresgélnie, mire valaki, akiben ő is megbízik, végül elvállalja a jogi képviseletét. Több ügyvéd döntött az új Pp. hatására úgy, hogy befejezi a peres gyakorlatát, és újonnan induló pert már egyáltalán nem vállal.

Európának tőlünk nyugatabbra eső felén az új Pp. kapcsán nálunk kialakult, a keresetlevelek tömeges visszautasítására vonatkozó joggyakorlat ismeretlen és elképzelhetetlen. Ott csak elvétve, extrém esetben kerülhet sor ilyen drasztikus lépésre, de azt megelőzően a bíró kapcsolatba lép a jogi képviselővel, egymással megbeszélik, hogy mit kellene módosítani a keresetlevél tartalmán ahhoz, hogy az ügy tárgyalható legyen. Csakis a szükséges módosítás megtagadása esetén kerülhet sor elutasításra, de az elsődleges cél minden esetben a mielőbbi tárgyalás. Például a Németországban dolgozó ügyvédek döntő többsége szakmai élete során sohasem találkozott elutasítással.

Az új Pp.-t tehát mielőbb módosítani kell. Addig is, amíg ez megtörténik, a bírósági joggyakorlatot általános érvénnyel meg kell változtatni az okszerűtlen keresetlevél-visszautasítások mielőbbi megszüntetése érdekében. Habár a keresetlevelek visszautasítása a bírósági statisztikákat javítja, és a bírói munkaterhet időlegesen enyhíti, valamint az állam költségvetési bevételeit növeli, ezek az előnyök csupán látszólagosak, és a közösség számára kifejezetten hátrányosak. Mivel a bírák havi befejezést mutató statisztikái nem tényleges befejezéseken – ítéleteken –, hanem a nagyszámú visszautasításon alapulnak, ettől tehát az ügyek befejezése lassul, és az állampolgároknak újabb és újabb köröket kell futniuk ahhoz, hogy az ügyük egyáltalán tárgyalásra kerüljön. A jelenlegi rendszer nemhogy nem váltja be azokat a reményeket, hogy ezáltal a polgári peres eljárások időtartama rövidül, az eljárás gyorsabb lesz, hanem már most egyértelműen látszik, hogy ennek éppen az ellenkezője valósul meg. Az állampolgárok jogérvényesítési lehetőségei beszűkültek, a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos joguk sérült.

Egy ideig el lehet fedni a problémát statisztikai eszközökkel, de ez nem fog menni a végtelenségig. A bírák kezén a nagyszámú elutasítás miatt egyre kevesebb folyamatos ügy lesz, ebből pedig a politikai döntéshozók azt a következtetést is levonhatják, hogy kevesebb bíróra van szükség, ami hosszabb távon akár bírói státuszok megvonását eredményezheti.

Mivel az új Pp. lehetővé teszi, hogy az eljáró bíró önkényes okok folytán, kénye-kedve szerint visszautasíthassa a keresetleveleket, előállhat akár olyan helyzet is, amelyben teret nyernek az uralkodó elit szempontjából barátiként számon tartott ügyvédi irodák, amelyek keresetleveleit nem utasítják vissza, míg a többi ügyvédét igen. Ezért utóbbiaknak, ha perekkel kívánnak foglalkozni, nem marad más választásuk, mint a kivételezett ügyvédi irodáknak dolgozni. Ez viszont azzal járna, hogy az ilyen ügyvédi iroda vezetője dönti el az ügy jogi menetével kapcsolatos főbb irányokat, valamint ő tájékozódhat az ügy legapróbb részleteiről is. Így végső soron akár odáig is el lehet jutni, hogy nem lesz egyetlen olyan polgári per sem, amelyről valamelyik, a kormányhoz közelállónak minősíthető ügyvédi irodának ne lenne részletes tudomása, és befolyása arra, hogyan alakuljon a per.

Összevetve mindezt az igazságszolgáltatás mint önálló hatalmi ág amúgy is ingatag lábakon álló függetlenségével, a szemlélő előtt valóságos alternatívaként jelenhet meg Kafka világa, amelyben az állampolgár gúzsba kötve vergődik az állami szabályok szövevényében.

Olyan folyamat indult el, amely egyaránt korlátozza az ügyvédi szabadságot és a bírói mérlegelés szabadságát. Ebben a rendszerben a bírákat kijátszhatják az ügyvédek ellen, és felhasználhatják őket a jogászi szakma ellehetetlenítésére. Ha pedig a perindítás szabadságát adminisztratív úton megnehezítik, azzal végső soron a szerződések jogállami garanciáit és a szerződésszegések törvényes szankcionálhatóságát szüntethetik meg. A „túl sok pereskedés” megakadályozásának populista jelszava mögött egy olyan jogrendszer víziója húzódik meg, amelyben az ügyvédek és a bírák száma drasztikusan csökken, a jogorvoslat lehetősége pedig csak a NER-hez bekötött ügyvédi irodákon és a politikailag kézben tartott bírákon keresztül érvényesíthető. A vitás ügyek jogi eljáráson kívül fognak „megoldódni”, egyszerűen az erősebb fél „joga” alapján.

Végül idézzük fel az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1993. évi XXXI. törvény 6. cikkét a tisztességes tárgyaláshoz való jogról, amelyet hazánk is elfogadott. E szerint „mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és észszerű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában”.

 

1 2016. évi CXXX. törvény a polgári perrendtartásról

2 1952. évi III. törvény, a polgári perrendtartásról

3 „130. § (1) A bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül [125. § (1) bek.] elutasítja, ha megállapítható, hogy

a) a perre a magyar bíróság joghatósága a törvény vagy nemzetközi egyezmény rendelkezése alapján kizárt;

b) a felperes követelésének érvényesítése más bíróság vagy más hatóság hatáskörébe tartozik, vagy a perre más bíróság illetékes, de a 129. § rendelkezése a szükséges adatok hiányában nem alkalmazható;

c) a pert más hatósági eljárásnak kell megelőznie;

d) a felek között ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog iránt - akár ugyanazon bíróság, akár más bíróság előtt - a per már folyamatban van (128. §), vagy annak tárgyában már jogerős ítéletet hoztak (229. §);

e) a félnek nincs perbeli jogképessége (48. §);

f) a felperes követelése időelőtti, vagy - az elévülés esetét ide nem értve - bírói úton nem érvényesíthető;

g) a pert nem a jogszabályban erre feljogosított személy indítja, vagy a per csak jogszabályban meghatározott személy ellen indítható, illetve meghatározott személyek perben állása kötelező, s a felperes e személyt (személyeket) – felhívás ellenére – nem vonta perbe, továbbá – ha jogszabály másként nem rendelkezik – a munkáltató helytállási kötelezettsége körébe tartozó személyiségi jogot sértő tevékenység, illetve károkozás miatt a pert a munkavállaló ellen indították.

h) külön jogszabály a keresetindításra határidőt állapít meg, ezt a felperes elmulasztja, és igazolási kérelmet sem terjeszt elő, vagy azt a bíróság elutasítja;kérelmet sem terjeszt elő, vagy azt a bíróság elutasítja;

i) a 124. § (2) bekezdésében foglalt ok áll fenn;

j) a felperes a hiánypótlás végett (95. §) neki visszaadott keresetlevelet a kitűzött határidő alatt nem adta be, vagy újból hiányosan adta be, és emiatt a keresetlevél nem bírálható el.”

4 176. § [Visszautasítás]

(1) A bíróság – hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve – a keresetlevelet visszautasítja, ha

a) a perre magyar bíróság joghatósága – törvény, az Európai Unió kötelező jogi aktusa, nemzetközi egyezmény alapján – kizárt, vagy külföldi bíróság rendelkezik kizárólagos joghatósággal,

b) az igény elbírálása más hatóság – ideértve a büntető vagy szabálysértési ügyben eljáró bíróságot is – hatáskörébe tartozik vagy polgári nemperes bírósági eljárásban érvényesíthető,

c) a pert törvényben meghatározott más hatósági vagy egyéb eljárásnak, illetve a 24. § (3) bekezdése szerinti eljárásnak kell megelőznie,

d) a felek között ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog iránt indított más perben a perindítás joghatása már beállt vagy annak tárgyát már jogerősen elbírálták,

e) a félnek nincs perbeli jogképessége,

f) az igény – az elévülés esetét kivéve – bírósági úton nem érvényesíthető,

g) a pert nem jogszabályban erre feljogosított személy indítja,

h) a pert jogszabály alapján a munkáltató helytállási kötelezettségébe tartozó személyiségi jogot sértő tevékenység, illetve károkozás miatt a közigazgatási, bírósági vagy ügyészségi jogkörében eljáró személy ellen indították,

i) a felperes a perindításra jogszabályban megállapított határidőt elmulasztja,

j) az nem tartalmazza a 170. §-ban, illetve törvényben előírt egyéb kötelező tartalmi elemeket, illetve alaki kellékeket vagy a felperes nem csatolta a 171. §-ban, illetve törvényben előírt egyéb kötelező mellékleteket,

k) a felperes nem fizette meg a keresetlevélben megjelölt pertárgyértéknek vagy a jogszabályban meghatározott tételes illetéknek megfelelő mértékű eljárási illetéket, valamint költségkedvezmény iránti kérelmet, illetve jogszabályon alapuló költségkedvezményre történő hivatkozást sem terjesztett elő, vagy

l) azt a felperes a kötelező jogi képviselet ellenére jogi képviselő közreműködése nélkül nyújtotta be.

(2) A bíróság visszautasítja a keresetlevelet, ha a felperes hiánypótlási felhívás ellenére nem

a) pótolta a fél mellőzött törvényes képviselőjét,

b) gondoskodott azon személyek perben állásáról, akik ellen jogszabály szerint a per indítható, illetve akiknek a perben állása kötelező,

c) nyújtott be - törvény által meg nem engedett keresethalmazatot vagy pertársaságot tartalmazó keresetlevél esetén – e törvény rendelkezéseinek megfelelő keresetlevelet,

d) gondoskodott a 73. § (3) bekezdése szerinti esetben a jogi képviseletéről,

e) pótolta az (1) bekezdés j) pontjában foglaltakat tartalmazó, de egyéb okból hiánypótlásra szoruló keresetlevél hiányait, vagy

f) pótolta  – az (1) bekezdés k) pontja szerint a megjelölt pertárgyértéknek megfelelően megfizetett illetéken felül – a bíróság által a felperestől eltérően meghatározott pertárgyértékhez képest a hiányzó illetéket.

(3) A keresetlevelet vissza kell utasítani akkor is, ha az (1) vagy (2) bekezdésben meghatározott okok a keresetlevélnek csak valamely részét érintik.

5 Ezt az álláspontot erősítette meg a Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Értekezletének (2018. május 3.) a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvénnyel (Pp.) összefüggésben felmerülő jogértelmezési problémákról kiadott állásfoglalásai közül a 15. számú állásfoglalása. Arra a kérdésre, hogy: „Visszautasítható-e a Pp. 178. § alapján előterjesztett keresetlevél olyan hiányosság miatt, amelyben a megelőzően visszautasított keresetlevél is szenvedett, de arra a keresetlevelet visszautasító végzés nem tért ki?”, azt a választ adta, miszerint: „A Pp. keresetlevél visszautasítására vonatkozó rendelkezése nem támaszt speciális tartalmi követelményt a visszautasító végzéssel szemben. A Pp. 177. § (1) bekezdése szerint a végzés ellen a felperes külön fellebbezéssel élhet. A Pp. 349. § (3) bekezdése alapján erre tekintettel a végzés a 346. § (4)-(5) bekezdéseinek megfelelő indokolást tartalmaz. Az indokolás kötelező tartalmi eleme a felperes kérelmének ismertetése, a jogi indokolás pedig tartalmazza a végzés alapjául szolgáló jogszabályokat és szükség esetén azok értelmezését.”

https://www.es.hu/cikk/2018-07-20/bozoki-andras-kundrak-judit/kafka-visszanez.html

 

 

 

Trócsányin múlnak a szegények perei

 

Farkas György

újságíró. 2018. 08. 08. 12:17

Handó Tünde egyszerűsítené a keresetlevél nyomtatványokat.

 

Mint korábban megírtuk, az új polgári perrendtartási törvényt a  bírók és ügyvédek egy része élesen bírálta, mondván, az szegény- és ügyvédellenes, januártól szinte el is lehetetlenítette a perindítást. A szigorú szabályozás miatt sok ügyvéd idén még nem is mert keresetet indítani, de lapunk olyan védőről is tud, aki inkább nyugdíjba ment, mert irracionálisnak tartotta a kialakult helyzetet.

Az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke jelentősen rövidebbé, közérthetőbbé tenné az új Polgári perrendtartással összefüggő keresetlevél nyomtatványokat. Handó Tünde agusztus elején  javaslatcsomagot terjesztett elő az az Igazságügyi Minisztériumnak.

Javaslata szerint a most 25 oldalas nyomtatványok terjedelme 7 oldalra csökkenhetne. 

Az ügyfelek visszajelzései és a bíróságok tapasztalatai alapján készült előterjesztés másik fontos eleme, hogy illetékmentes lenne a keresetlevelek visszautasítása.

Az OBH szerint az új polgári perrendtartás (új Pp.) megalkotását Trócsányi László igazságügyi miniszter és dr. Wopera Zsuzsanna miniszteri biztos is kiemelt feladatának tekintette.

Az Országos Bírósági Hivatal emlékeztetett rá, hogy a perrendi szabályok egyik előremutató újítása lett, hogy a jogi képviselő nélkül eljáró feleknek a 2018. január 1. után induló polgári perekben a keresetlevelet egy igazságügyi minisztériumi rendeletben meghatározott nyomtatványon kell előterjeszteniük.

A jogalkotó célja az volt, hogy megkönnyítse a jogi képviselő nélkül eljáró felek bírósághoz fordulását.Az OBH Munkacsoportja év eleje óta gyűjtötte a tapasztalatokat.  Úgy vélik, Handó Tünde javaslatai segítenék az eredeti cél elérését, ha az ügyfelek közérthetőbb nyomtatványokat használhatnak, azzal  a hiánypótlások és a visszautasítások száma is csökkenhetne.

A bírósághoz fordulás jogát segítené az is, ha illetékmentessé tennék a keresetlevél visszautasítását. Handó Tünde ezt a javaslatát már többször eljuttatta a jogalkotóhoz.

 

https://24.hu/belfold/2018/08/08/trocsanyin-mulnak-a-szegenyek-perei/

 

 

 

 

Új polgári perrendtartás: ügyvédi aggodalmak

 

 

Szerző: Jogászvilág
Dátum: 2017. december 18.
Rovat:
Napi

 

A Magyar Ügyvédi Kamara polgári és gazdasági jogi elnökhelyettese komoly aggodalmakat fogalmazott meg.

Az ügyvédek tartanak a január 1-jén hatályba lépő új polgári perrendtartástól  – mondta Kovács Kázmér, a Magyar Ügyvédi Kamara polgári és gazdasági jogi elnökhelyettese az MTI-nek. 

 Kovács Kázmér elmondta: az új polgári perrendtartás célja az eljárások hatékonyságának növelése, ami elsősorban a gyorsításukat és a szakmai színvonal emelését jelenti. 

Ezekkel a célokkal általánosságban az ügyvédség is azonosul, a per hatékonysága azonban nem csupán a gyorsaságtól függ, hanem a jogvédelem szintjétől is. Kényes az egyensúly: ha az időszerűség szempontja túlsúlyba kerül, az a jogvédelem szintjét veszélyezteti. A perelhúzó trükkök mellett ez esetben garanciális jogintézmények is odaveszhetnek, ami már az ügyfelek lényeges jogvesztésével is járhat – magyarázta.

 

Az ügyvédek többsége tehát nem azért tart az új törvénytől, mert magasabb szakmaiságot vár el tőlük, hanem mert félő, hogy az eljárások gyorsítása aránytalanul szűkíti a hatékony jogvédelem lehetőségét – jegyezte meg.

Az elnökhelyettes szerint, mint annyi más törvénynek, az új polgári perrendtartásnak is erőteljesen befolyásolja a sorsát a jogalkalmazás színvonala. Az ügyvédek úgy tartják: kisebb baj egy rossz törvény jó bíróval, mint fordítva. A jogalkalmazás színvonalára azonban nemcsak a felkészültség, hanem a jogrendszer egészének viszonylagos állandósága is hatással van. Ahol az alapvető jogszabályok nagy része néhány éven belül kicserélődött, ott emiatt kevésbé kiszámítható a bírói értelmezésük, a jogbiztonság szempontjából pedig különösen aggályos, ha ezzel egyidejűleg a jogérvényesítés keretei is szigorodnak – figyelmeztetett.

 

Az új polgári perrendtartás egyik alapvető újítása az úgynevezett osztott perszerkezet, amely szerint a feleknek már az előkészítő szakaszban fel kell fedniük kártyáikat, fel kell kínálniuk hivatkozásaikat. A per második szakasza csak akkor kezdődik, amikor a kereteket a bíró a felek felvetései alapján már meghatározta. Ezután új hivatkozásokra, új bizonyítási indítványokra csak kivételes esetekben lesz lehetőség, hogy elejét vegyék a perelhúzásnak. Ebben a perszerkezetben azonban az eddig háttérbe húzódó, elsősorban az ítéletben megnyilvánuló bírói magatartás helyett aktívabb bírói pervezetésre is szükség lesz – elemezte Kovács Kázmér.

A kamara elnökhelyettese szerint is helyeselhető a perelhúzással szembeni fellépés, ehhez szükséges, hogy a bíró a perben egyértelművé tegye, mi a vita lényege, és ezzel a valódi probléma felé terelgesse a feleket.

A polgári perrendtartás azonban több helyen indokolatlanul szűkítő szabályokat állapít meg – folytatta. Az alperesi védekezés előterjesztésére például főszabályként csak 45 nap lesz. Ez a bonyolultabb ügyekben a hozzáértő és szabad kapacitással is rendelkező jogi képviselő megtalálására sem biztos, hogy elegendő, nem beszélve az új szabályoknak megfelelő, kellően alapos ellenkérelem elkészítéséről. Az új szabály szerint ugyanis az ügyvédi felkészületlenségnek, a hiányosságoknak – akár a jogcím, a jogalap, akár a felajánlott bizonyítás terén – jogvesztéssel járó következményei lehetnek az ügyfelekre nézve. Ha mindez ráadásul merev bírói jogértelmezéssel párosul, fennáll a veszélye annak, hogy ellentétes hatása lesz a változásnak, azaz nem gyorsítja, hanem elnyújtja a jogérvényesítést. Egyes formai okokból sikertelen perek az eljárások más alapokon történő újrakezdését eredményezhetik, újabb és újabb eljárásokat generálhatnak.

Kovács Kázmér szerint az indokolatlan korlátozásra jó példa, ahogy az új polgári perrendtartás a kúriai felülvizsgálat határait leszűkítette. Ha az elsőfokú döntést a másodfok helyes indokok és jogcím alapján hagyja helyben, akkor főszabály szerint már nem is kerülhet az ügy a Kúriára. Ez azonban arra ösztökélheti a másodfokú bíróságokat, hogy a munkateher nyomása alatt a kényelmesebb megoldást válasszák, inkább a helybenhagyás mellett döntsenek. Nem a nyilvánvalóan hibás elsőfokú döntésekről, nem is az első fokon jól eldöntött ügyekről van szó, hanem a nemritkán előforduló határesetekről. Ennek a változtatásnak az indokoltságát különösen kérdésessé teszi, hogy az első és másodfokon ugyanúgy eldöntött ügyekben a kúriai felülvizsgálat gyakran derített fényt alapvető jogsértésekre, amire a jövőben már alig lesz lehetőség – hívta fel a figyelmet.

Arra a felvetésre, hogy az új polgári perrendtartás milyen hatással lehet az ügyvédi munkadíjakra, a kamara elnökhelyettese úgy reagált: az első évben még bizonyosan nem hajtja fel az árakat. Ha azonban egyre nehezebb lesz kiszámítani a perek alakulását, akkor emiatt valóban szűkülhet a peres ügyeket vállaló ügyvédek köre, ami végső fokon akár magasabb munkadíjakhoz is vezethet.

(MTI)

 

https://jogaszvilag.hu/napi/uj-polgari-perrendtartas-ugyvedi-aggodalmak/