Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


devizahiteles észrevételek a Sargentini jelentéshez

2018.07.19

sargentini-kep.png

 

 

 

 

 

 

 

 

Mivel a Sargentini jelentés nem tartalmazza a devizahitelezés során keletkezett jogállami sérelmeket, összeírtam a legfontosabbakat.

 

A Sargentini jelentéshez készült júliusi összeállítás:

 

 

A Sargentini jelentéshez

 

Európai Uniós alapjog a tisztességes bírósági eljárás való jog. Ez szerepel a magyar alkotmányban, a magyar törvényekben is. A szerződésekkel kapcsolatban nagyon fontos fogyasztóvédelmi előírásokat határoznak meg a magyar jogszabályok. Minden szerződésre igaz, hogy az a felek kölcsönös akaratán alapul, a feleknek egymást minden lényeges körülményről tájékoztatni kell. A bankkölcsönökkel kapcsolatban törvényi követelmény, hogy a szerződést írásba kell foglalni valamint a szerződés semmisségét okozza, ha a szerződésből hiányoznak a kötelezően előírt adatok. Az adósoknak a rendelkezésükre bocsátott pénzösszeget kell kamatostul visszafizetni. A kölcsön összege; a kamatláb és a THM; a törlesztőrészletek összege és száma; minden költség; tájékoztatás arról, mik teszik lehetővé a kölcsön díjának (kamatösszeg, egyéb költségek) megváltoztatását. Jogszabály írta elő azt is, hogy a devizahiteleknél a fogyasztókkal ismertetni kell a szerződés veszélyeit, kockázatait. Ezt árfolyamkockázat ismertetésnek nevezik.

 

Magyarországon a bankok törekedtek arra, hogy a fogyasztók a lényegesen nagyobb kockázattal járó CHF kölcsönöket vegyék fel, ne pedig a kisebb kockázatú EUR kölcsönöket. A HUF és a CHF kamatszint közti különbség olyan magas volt, hogy a fogyasztók százezrei kizárólag csak CHF kölcsön felvételére volt jogosult a jövedelme alapján. HUF kölcsön magas törlesztő részlete megfizethetetlen volt számukra.

 

Amikor a CHF árfolyama pár évnyi stagnálás után elkezdett újra emelkedni, tízezrek egyre nehezebben tudták fizetni a törlesztő részleteket. Elkezdték visszafogni a kiadásaikat, felélni a tartalékaikat, felmondani az életbiztosításaikat, el-el maradni a közműszámlák fizetésével. Mivel azt a tájékoztatást kapták, hogy a megnövekedett CHF árfolyam a 2008-as gazdasági válság oka, bíztak abban, hogy a CHF árfolyama visszatér a szerződéskötés környéki szintre (a válság elmultával). Sokan erre a várhatóan rövid „nehéz időkre” újabb kölcsönöket vettek fel (folyószámla kölcsön, hitelkártya limit kihasználás, baráti-rokoni kölcsönök). A bankok javasolták, hogy az adósaik kérjenek fizetési könnyítéseket (szerződésmódosítás), az állam törvénnyel tette lehetővé korábbi (elbocsátott) közalkalmazottaknak, hogy állami kezességvállalás mellett áthidaló kölcsönt igényeljenek a bankjuktól. A kormány ajánlotta és törvénnyel tette lehetővé, hogy rögzített árfolyamon törlesszék az adósok a kölcsönüket, miközben a különbség egy gyűjtőszámlán gyarapodik.

 

Az adósok és ügyvédeik mindeközben elkezdték alaposan vizsgálni a kölcsönszerződések tartamát, mindenben megfelelnek-e jogszabályoknak?

 

Ez a devizahiteles perek első időszaka. A perekben jellemzően három, a szerződés semmiségét okozó tételt támadtak:

1.     a szerződés nem tartalmaz minden költséget, mivel az eladási-vételi árfolyam alkalmazása (közismert neve árfolyamrés) miatti költség nem szerepel a szerződésekben. Ezen tény miatt a THM érték is valótlan adat.

 

2.     a bank nem bocsátott devizát az adósok rendelkezésére, így ezek a kölcsönszerződések forintszerződések. Ebből adódóan a bank nem követelheti nagyobb tőkeösszeg visszafizetését, mint amit az adós számára átadott.

 

3.     A kamatlábak (és más költség elemek) megváltoztatásának a lehetősége a szerződésekben hiányos volt. A bankok ezzel a helyzettel visszaéltek és rendszeresen emelték a kamatlábakat, az árfolyamrést. Minden pereskedő adós bízott abban, hogy tisztességes és hatékony bírósági eljárások során 2-3 éven belül sikerül bírósággal kimondatni a szerződés érvénytelenségét, semmiségét.

 

 

A kormány és kormány befolyása alatt álló, elvileg független szervezetek azonban mindent elkövettek, hogy a pereskedő adósok elveszítsék a pereiket, a szerződések érvényben maradjanak. A legfontosabb fogyasztóellenes lépések:

 

1.     Egyhangúan állította a Legfőbb Ügyészség és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (valamint az összes bank), hogy az árfolyamrés nem okoz költséget az adósoknak.

 

2.     A Kúria a döntésével megállapította, hogy az árfolyamrés költséget okoz, majd azért, hogy a szerződés ne legyen semmis, a hiányzó adatot utólag beleírta a szerződésbe, arra hivatkozva, hogy az adós kérte a „jogkövetkezmény levonását”.

 

3.     Perek ezrei indultak, melyekben az adósok nem kérték a „jogkövetkezmény levonását”. Törvényt hoztak arról, hogy minden devizahiteles perben kötelező kérni kérték a „jogkövetkezmény levonását”, azért írták ezt elő, hogy a bíróságok a szerződésből hiányzó adatokat bármikor tudják pótolni. El kívánták érni, hogy semmiképpen se legyen a szerződés semmis.

 

4.     Feltárt és megismert szakmai anyagok alapján nyilvánvaló lett, hogy a bankok nem bocsátottak az adósok rendelkezésre CHF-et. A kölcsönök nem deviza kölcsönszerződések, hanem deviza elszámolású szerződések. A devizának csak a számolásban van szerepe. A bankok forint összeget bocsátottak az adósok rendelkezésére, azonban deviza összeget követelnek. Azért, hogy ezek a szerződések valamilyen módon törvényessé váljanak, a Kúria előszedte az 1930-as évekből származó „lerovó-kirovó” elméletet.

 

5.     A magyar jogszabályok lehetővé teszik, hogy a Kúria jogegységi döntéseket hozzon annak érdekében, hogy a jogszabályokat egységesen értelmezzék a különböző bíróságok. Orbán Viktor miniszterelnök személyesen rendelte meg a Kúriától, hogy készítsen jogegységi határozatot. Később a jogegységi határozatok állításait törvénybe foglalták. Törvény megállapításai ellen nem lehet perelni, így a banki károsult adósok elestek attól, hogy számukra tisztességes, fogyasztóvédelmi elveknek megfelelő döntések szülessenek. A meghozott jogegységi határozatok sajnos nem eltérő jogi álláspontokat értékelnek, nem oldják fel az értelmezési ellentmondásokat, hanem tényeket állítanak, és azok alkalmazását teszik kötelezővé a bíróságok számára.

 

6.     Törvényileg eltörölték a kamatláb emeléseket, azonban nem írták elő, hogy a bankok ügyleti kamatai kövessék a CHF LIBOR csökkenő értékét. A fogyasztóktól elvették a kamatcsökkenés lehetőségét, míg az árfolyamemelkedést meghagyták. A csökkenő kamat jelentősen ellensúlyozta volna az emelkedő árfolyam hatását, így kevesebben jutottak volna el a végrehajtásig. Ez a megoldás előnyös volt a bankoknak, és hátrányos a fogyasztóknak.

 

7.     A magyar kormány a devizahiteles törvények meghozatala előtt kizárólag csak a Magyar Bankszövetséggel egyeztetett. Nem volt társadalmi egyeztetés, a károsultakat képviselő fogyasztóvédelmi szervezetekkel, csoportokkal nem volt (és a mai napig sincs) egyeztetés. Az egyetlen elő és működő érdekegyeztetési lehetőséget, a Parlament Fogyasztóvédelmi bizottságát a 2014-es választás után megszüntették.

 

8.     Az első jogegységi határozat (6/2013) több valótlan állítást is tartalmaz. Egy adós kérte a Kúriát, hogy ismertesse azokat a szakmai anyagokat, melyek alapján meghozta a döntéseit. Mivel elutasító választ kapott, az adós beperelte a Kúriát. Az adós jogerősen megnyerte a pert, a Kúriának ki kellett adnia a hozzá beérkezett szakmai anyagot, melyet a Magyar Nemzeti Bank készített. Azonban a pervesztes Kúria jogorvoslatért a Kúriához fordult. A Kúria megváltoztatta a jogerős bíróság ítéletét. Így nem lehet tudni, hogy mire alapozza a Kúria a döntéseit.

 

9.     A jogegységi határozat meghozatala előtt kifejtette szakmai állítását a Fővárosi Ítélőtábla. A szerződéseket forintkölcsönöknek tartotta és elvetette a „lerovó-kirovó” elméletet. A Kúria meg sem említi azt, hogy az Ítélőtábla milyen állásponton van. A Magyar Bankszövetség folyóiratában viszont megtalálható az a bankok érdekeit képviselő ügyvédek által írt tanulmány, melynek állításait a Kúria egy az egyben átvett.

 

10.  Megemelték a perilleték maximális összegét, így sokan nem tudják a pereskedést vállalni a magas költségek miatt.

 

11.  Előírták, hogy az adósnak nagyon részletes számolást, számolásokat kell benyújtani, meghatározva, hogy ha pert nyer, akkor mi legyen a jogkövetkezmény számszaki része. Ilyen banküzemtani számítások elvégzésére sem az adósok, sem az ügyvédeik nem képesek (a gazdasági ügyekkel foglalkozó bíróságok sem).

 

12.  Törvény írja elő, hogy a jogerős ítéleteket a bíróságok honlapján közzé kell tenni. Az adósok számára kedvező ítéleteket nem, vagy csak jelentős késéssel teszik közzé, azért, hogy az adósok a pereikben ne tudjanak a számukra kedvező ítéletek megállapításaiból idézni.

 

13.  Egy perben a Kúria az adósnak adott igazat, kimondta a szerződés semmiségét. A Magyar Bankszövetség levelet írt a Kúriának, felhívta arra a Kúria figyelmét, hogy a Kúria tévesen értelmezi a Kúria által megalkotott jogegységi határozatot. A Kúria ezen levél hatására egy újabb jogegységi határozatot hozott, azért, hogy az adósok ne nyerhessenek a bank ellen.

 

14.  A felsoroltak miatt több ezren fordultak az Alkotmánybírósághoz, jelezve hogy sérülnek az állampolgári alapjogok. A kormánypárti alkotmánybírók minden észrevételt elutasítottak.

 

15.  A felsoroltak miatt több bíró is az Európai Unió Bíróságához fordult előzetes döntéshozatali eljárás keretében. Minden esetben a magyar kormány kifejti az álláspontját, azonban ezeket a kormány titkosítja, nem hozza nyilvánosságra. Így nem lehet tudni milyen valós és milyen valótlan állításokat tesz a kormányunk az Európai Unió Bíróságán.

 

16.  A Kúria nyomást gyakorol a devizahiteles pereket tárgyaló bíróságokra. Szakmai anyagban javasolja, hogy a benyújtott kereseteket különféle indokokkal utasítsák el (a pereket „ki kell lőni”), ha kénytelenek tárgyalni, akkor a szerződések hiányosságait utólag pótolják („gyógyítsák” meg a szerződéseket). Ezzel az intézkedéssel a bíróságok megváltoztatják a szerződő felek szerződési akaratát, az adós hátrányára, a tisztességtelen szerződést író bank előnyére. Amennyiben a bíróság megállapítja, hogy a szerződés teljes mértékben semmis azért, mert a bank az árfolyamkockázat ismertetés során becsapta és félrevezette a fogyasztót, akkor úgy kell a kölcsönszerződést számolni, mintha az adós forintkölcsönt vett volna fel piaci forint kamatokkal (a pernyertes adósnak meg kell adni a „kegyelemdöfést”).

 

 

Ez utóbbi ajánlott bírósági eljárás (kegyelemdöfés) már a devizahiteles perek második szakaszára vonatkozik. Mára mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a CHF árfolyama nem fog visszatérni a jelenlegi 280-as szintről a szerződéskötések idején lévő 150-as árfolyamszintre (miként az EUR sem lesz 250 forint újra, a jelenlegi 320-as árfolyamszint után). A még pereskedő adósok rendelkeznek azokkal a bizonyítékokkal, melyek igazolják, hogy a bankok félrevezető tájékoztatást adtak az ügyfeleiknek a CHF várható árfolyamáról, az árfolyamkockázatról. Egyre több per indul ebben a mostani szakaszban. Azonban a Kúria már jó előre „intézkedett”, hogy ha nyernek is az adósok a bank ellen, ne legyen számukra az eredmény semmiképpen sem előnyös.

 

 

A magyar kormány és a Kúria mindent elkövet, hogy ne szülessen olyan megoldás, mint amilyen 2018. július 12.-én Horvátországban. Pedig Magyarországon ugyanúgy becsapták a téves árfolyamkockázatismertetéssel a fogyasztókat, egyanazok a bankok: Erste, Raiffeisen, OTP…

 

 

Két deviza kamat-különbözete (ami miatt a CHF kölcsön kedvezőbbnek tűnt a HUF kölcsönnél) törvényszerűen megjelenik az árfolyamban, azaz a deviza alapú kölcsön hosszú távon nem lehet olcsóbb, mint a forintkölcsön. Gazdasági, pénzügyi alaptétel, hogy a kamatparitás miatt az árfolyamváltozás hosszabb távon szükségszerűen semlegesíti a kamatelőnyt.  Az árfolyamtrend egyértelműen növekvő, a pénzpiaci határidős ügyletek esetében a jövőbeni árakat is a kamatparitás elvéből származó képlettel számítják.

 

 

Több mint 50.000 devizahiteles per indult, több ezer per esetében még tart a bírósági eljárás. Nagyon sok esetben 5-6-7 éve nem születik döntés. Több esetben jogerős bírósági ítéletet változtatott meg a Kúria, az ítélethozatal után meghozott jogegységi határozatra hivatkozva. Eljutottunk oda, hogy annak, hogy a bankok tisztességtelen, semmis szerződésket kötöttek, csupán az adósok számára van hátrányos következménye, a szerződéseket „meggyógyítják” a bíróságok, kimondják, hogy a perlő adós elvesztette a pert. A károsult adós fizeti a perköltséget, fizeti a banki perlési költségeit és természetesen fizeti a saját ügyvédjét, szakértőjét (a kötelező számítási előírás miatt). Ennyit érnek 2018-ban az uniós és magyar fogyasztóvédelmi jogszabályok.

 

 

Jelenleg hozzávetőleg 120.000 végrehajtási eljárás van folyamatban. Rendkívüli módon megnehezítették 2017-ben, hogy az adósok a végrehajtás ellen pert indítsanak.

 

A felsorolt problémahalmaz nem teljeskörű.

 

Szabó József – 2018. július 14.

 

 A mai sajtótájékoztatón erről beszéltem. A teljes felvétel:

 

 

 

 

Ez a mostani már a második összeállítás. A februárban készített és akkor elküldött devizahiteles tájékoztató anyag:

 

MIT ÁRTOTT NEKED? - én a devizahitelről konzultálok

 

http://www.hitelesmozgalom.eoldal.hu/cikkek/vizsgalatok/mit-artott-neked-----en-a-devizahitelrol-konzultalok.html