Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy liberális bankár a devizahitelezésről

2018.02.10

liberalis-bankar---kep.png

 

Részletek a Népszava riportjából

 

A lakossági devizahitelezést még az első Orbán-kormány idején, 2001-ben befejezett devizaliberalizáció tette lehetővé. A belföldi forintmegtakarítások szintje viszonylag alacsony volt, a bankok viszont könnyen jutottak külföldi devizaforrásokhoz. A magasabb infláció miatt a forinthitelek kamatai magasak, az euró vagy svájci frank hitelek kamatai viszont lényegesen alacsonyabbak voltak. Általános volt az a feltételezés, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozást követően röviddel, 2008-ban vagy 2009-ben mi is bevezetjük az eurót, és ezzel megszűnik a forint-euró árfolyamkockázat, miközben a hiteladósok élvezik az alacsony eurókamatok előnyét éppen úgy mint a svájci frank hiteleknél, hiszen az euró és a svájci frank átváltási aránya szinte mozdulatlan volt.

 

Minden ellenkező állítással szemben az MNB éppen úgy mint a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete számtalan alkalommal és módon figyelmeztetett arra, hogy a devizahitel adósok árfolyamkockázatot vállalnak. A különösen nagy kockázatú japán jen hitelezést kifejezetten az MNB nyomására szüntették be a bankok, s bár a forintban folyósított devizahitelt mint terméket nem tiltották be, a hitelezésre vonatkozó szabályok folyamatosan szigorodtak. Ezek azonban egy liberális megközelítésen alapuló, finomszabályozó eszközök voltak, s ma már tudjuk, hogy keményebb lépésekre is szükség lett volna a válság kitörését közvetlenül követően.

 

A fordulópont a 2010-es választásokat követően volt, amikor májusban még 265 forint volt az euró árfolyama, s ez igen közel volt ahhoz, amin az euróhitelek java része keletkezett. Majd jöttek a fideszes politikusok, a Szíjjártó- és Kósa-féle őrület arról, hogy Magyarország rosszabb helyzetben van, mint a lényegében fizetésképtelen Görögország. Az országáért felelősséget érző politikus ilyet akkor sem mondana - sőt, akkor a legkevésbé - ha valóban ilyen lett volna a helyzet. Ezzel a végtelenül felelőtlen, hazardőr politikai kommunikációval sikerült az euró árfolyamát 285, majd később 311 forint körüli szintig elvinni. A forint ilyen szándékos, drámai gyengítése óriási károkat okozott a devizahiteleseknek.

 

A devizahitelesek helyzetének rontásában a felelőtlen kommunikáció, a forintgyengítés volt az első lépés. Majd megteremtették a végtörlesztés lehetőségét - az országgyűlési képviselők lényegében saját maguknak, meg a tehetősebbeknek. A végtörlesztésnél alkalmazott kedvező, 285 forintos euróárfolyam azoknak segített leginkább, akik nem voltak drámaian nagy bajban, akik saját tartalékaikból, családi vagy új banki kölcsönökből elő tudták teremteni a végtörlesztéshez szükséges összeget. A leginkább rászorulókon, a már fizetésképtelenné vált családokon, tehát a jelzáloghitel-adósok túlnyomó többségén azonban ez az álságos megoldás egyáltalán nem segített.

 

Orbánék kezdetben eltolták maguktól az egész problémát, kifejezetten bátorították, hogy az emberek bírósági úton próbálják meg semmissé tenni a hitelszerződéseket. A cél világos volt: a kormány helyett a bíróságokat szidják az emberek. Ezzel rendkívüli terhet róttak a bírósági szervezetre, s felesleges költségeket okoztak az adósoknak is. A Kúria becsületére legyen mondva, hogy ellenállt ennek a rendkívüli politikai nyomásnak, s a Polgári Kollégium megőrizte szakmai integritását, olykor személyes kockázatot is vállalva. Bár a szerződések néhány részletkérdésében a Kúria - részben saját korábbi gyakorlatát is felülvizsgálva - a hiteladósok "javára" döntött, az alapkérdésben, jelesül, hogy az árfolyamkockázat a hiteladóst terheli, egyértelműen állást foglalt. Miután a kormány belátta, hogy nem tudja a Kúriára hárítani a devizában meghatározott jelzáloghitelek miatt egyre növekvő társadalmi feszültség, súlyos szociális válság megoldásának felelősségét, a forintosítás mellett döntöttek. A forintosításnál alkalmazott 309 forintos euróárfolyam azonban igen messze volt a végtörlesztés 285 forintjától és méginkább a 2010-es 265 forinttól. Orbánék megtehették volna, hogy a forintosítást is a végtörlesztés árfolyamán hajtják végre.

 

Frankfurtban egészen pontosan értették volna, hogy ez a súlyos lakhatási, szociális válság a "döglött", nem törlesztett hitelek okán a magyar pénzintézetek stabilitását veszélyezteti, és az európai uniós anyabankok pozícióját is rontja. Ennek megelőzése sokkal fontosabb, mint hogy a magyar jegybank számvitelileg kimutatható nyereséghez jusson. Amit Orbán és Matolcsy tettek, az történelmi bűn, fontosabb volt számukra az MNB nyeresége - egy külön kis házikassza, amiben szabadon turkálhatnak -, mint a válsághelyzetbe került családok megmentése. Lényegében nem tettek mást, mint a devizahitelekben lévő árfolyamkockázatot a forintosítással átalakították kamatkockázattá, és bizony a következő esztendőkben ezt erősen meg fogják érezni a hiteladósok, ha egyszer majd az infláció kikényszeríti a kamatszint emelkedését.

 

 

Névjegy:

Bodnár Zoltán az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) végzett, ahol 1983-ban állam- és jogtudományi doktor lett, a kandidátusi fokozatot 1987-ben nyerte el. Jelenleg az egyetem Pénzügyi Jogi Tanszékének docense. Korábban dolgozott a Pénzügyminisztériumban, majd az MNB elnöki tanácsadója lett. Ezt követően a CIB Bankhoz került ügyvezető igazgatónak. Majd az MNB-be visszatárve ismét ügyvezető igazgató lett, ezt követően a jegybank alelnökévé választották. Elnöke volt az MNB londoni leánybankjának, a Hungarian International Banknak. Majd ismét CIB-ban dolgozott különböző beosztásokban vezérigazgatóként és elnökként is. Később a Nemzeti Autópálya Rt vezérigazgatói, illetve elnöki pozicíójában tevékenykedett, majd a Magyar Export-Import Bank Rt. vezérigazgatója lett.

 

A teljes riportot érdemes elolvasni:

 

Az MNB nyereségéért áldozták föl a devizahiteleseket

http://nepszava.hu/cikk/1152425-az-mnb-nyeresegeert-aldoztak-fol-a-devizahiteleseket

 

 

 

„Érthető módon” egy bankár nem vallja be, hogy a bankok szándékosan becsapták az embereket, teljesen megtévesztő információkat mondtak az árfolyam várható alakulásáról.

 

„Érthető módon” egy politikus a másik politikai oldalt támadja. Nem a teljes igazságot kívánja feltárni… csupán annyit, amennyi a saját politkai céljainak megfelel.

 

A bíróságok és a Kúria tevékenységének értékeléséről jobb ha nem is vitázunk!

 

Az viszont teljes mértékben igaz, hogy feláldoztak bennünket!

 

A bankrendszer, az MNB-PSZÁF, az Orbán kormány és a Kúria áldozatai vagyunk.

 

A polgári és a pénzügyi hatalom összefonódásáról van szó. Érthetetlen, hogy egy magát baloldalinak mondó újság ezzel a megállapítással egyáltalán nem fogalalkozik.