Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Helyreigazítás kérése - PORTFOLIÓ

2015.07.19

Tisztelt Portfolio.hu, 

Tisztelt Csiki Gergely Lapigazgató Úr!

 

 

2015. július 9-én az Önök online gazdasági újságja egy a magyarországi devizahitelezéssel összefüggő, lengyel eseményt valótlan megállapításokkal és összehasonlítással, a közvélemény manipulálására alkalmas módon jelentetett meg, ezért helyreigazítást kérek.

 

portfolio-helyre-2---kep.png

 

A cikk manipulatív, mert nem választja el élesen a magyar „megoldásokat” és a lengyel törvényjavaslattal összességében hasonlítja össze. Ez félreértelmezéseket tesz lehetővé.

 

  1. Elszámolás és forintosítás

 

Ha a cikknek megfelelő módon a lengyel kormány a magyar példát másolta volna (elszámolás és forintosítás), törvényjavaslatában olyan megoldást fogalmazott volna meg, amely a magyar megoldáshoz hasonlóan egyoldalúan, az ügyfeleket kifosztó és ellehetetlenítő módon, teljes egészében a károsultakra terhelte volna az árfolyamkockázatot.

 

A megjelent cikkben úgy írják, „ragadós a magyar példa”, holott a lengyel benyújtott törvényjavaslat alapelveiben különbözik attól a gyalázatos tettől (elszámolás és forintosítás), amelyet a magyar kormány a károsultakra zúdított.

 

Hiába értekeznek Magyarországon kormánytisztviselők akként, hogy súlyos problémának gondolják,

 

„hogy Magyarországon súlyos mulasztások eredményeképpen elterjedhetett ez a szerződéses konstrukció, amely az ügyletből származó valamennyi kockázatot teljes egészében az ügyfélre telepítette”

- Bodzási Balázs helyettes államtitkár Úr, 2015. július 01-én az ELTE-n tartott előadása kapcsán.

 

Hiába rögzítik tényként azt, hogy

„azokat az embereket, akik annak idején a devizahitel felvételének a lehetőségével éltek, kevés kivétellel, de gyakorlatilag megtévesztették és becsapták;”

– Rogán Antal Úr, 2011.szeptember 19-i parlamenti beszédében.

 

Hiába indokolják törvényjavaslatukat a megmentő képében tetszelegve, bizonyítva egyúttal, hogy a pénzintézetek tisztességtelenek voltak és meglopták a károsultakat:

 

„A természetes személy hiteladósok helyzetének rendezése érdekében a jogalkotó célul tűzi ki a pénzügyi intézmények fogyasztói hitelszerződéseinél a pénzügyi intézmények tisztességtelen hitelezési gyakorlatának megszüntetését és az erős fogyasztóvédelmi jogi garanciák törvénybe foglalását, továbbá ennek keretében a fogyasztók számára kockázatos devizahitelek, illetve a devizaalapú hitelek kivezetését, végül a kamatkondíciók átláthatóságát.

– dr. Trócsányi László Úr, T/2055. számú törvényjavaslatában.

 

A fenti nyilatkozatokat hiába teszik, ha közben létrehoztak és végrehajtattak egy olyan törvényjavaslatot, amely piaci árfolyamon rögzít, méghozzá hamisan, jogalap nélkül, csalást megvalósítva; a tisztességtelen pénzintézeteket nem, kizárólag - a 2011. évi CXXI. törvényhez képest diszkriminatív módon - a korábban megkárosított ügyfeleket terhelték az árfolyamkockázattal. Kötelező jelleggel. Nem úgy, mint a lengyelek.

 

A magyar bankmentő törvényjavaslatot benyújtókat kötnie kellett volna, hogy a törvényi úton kieszközölt szerződésmódosításnak mindkét fél méltányos érdekeit figyelembe kell vennie, vagyis az ilyen szerződésmódosításnak is érdekegyensúlyra kell törekednie. Ezt a védelmet nem biztosították. A meghozott jogszabályok a pénzintézetek által készített hibás és tisztességtelen konstrukcióból származó árfolyam kockázatot teljes mértékben a károsultakra terhelték. Nem úgy, mint a lengyelek.

 

A törvényhozás érdekeinket figyelmen kívül hagyva, kizárólag az egyik fél érdekeit érvényre juttatva, a fogyasztóvédelmi – és uniós - előírásokkal szembe menve, akaratunk és hozzájárulásunk nélkül, a jogszabályban előírt társadalmi egyeztetést teljességgel nélkülözve, törvényesíti az általunk vitatott, nagyságrendben és tisztességtelen módon megnövelt tőketartozást. Nem úgy, mint a lengyelek.

 

  1.  Végtörlesztés

A lengyel törvényjavaslat – mint ahogy a cikkíró részben kifejtette - nem hasonlítható össze a magyar végtörlesztéssel sem. Amíg a magyar megoldás „ex gratia” volt a tehetőseknek, addig a lengyel a pénzügyileg szegényebb rétegnek kedvez, mint ahogyan az egy nép képviseletét ellátó kormánytól elvárható. Itthon a végtörlesztési törvény a tehetőseket szabadította fel e teher alól azzal, hogy egzisztenciájukban és személyes sorsukban veszélyeztetett jogosultak számára feszes határidőt szabott a törvény által előírt jognyilatkozatok megtételére és a szükséges anyagi fedezet előteremtésére. Nem úgy, mint a lengyeleknél, ahol 2020 közepéig válthatják át hiteleiket.

 

  1.  Deviza a szerződések mögött

 

De a legelemibb tévedés és csúsztatás a cikkben az, hogy két olyan ország devizahitelezéssel kapcsolatos intézkedéseit hasonlítja össze, amely országok közül az egyikben minden jel szerint volt deviza az ügyletben, a másikban pedig bizonyítottan nem.

Makkos Albert 2013. október 4-án közzé adott, „Nem volt deviza a devizaalapú szerződések mögött!” című tanulmányában bemutatja többek között azt a bizonyító erejű, a Bloomberg gazdasági szakfolyóiratból származó diagramot, amelyik a magyar és a lengyel devizakölcsönöket hasonlítja össze: 

 

portfolio-helyre---kep.png

 

 

„Az alsó ábrán a zloty és a forint 2008. évi árfolyam alakulása közel azonos. A felső ábrán látható, hogy a lengyel devizakölcsönök kamatszintje követte a svájci frank kamatszintjét, mert valóban svájci frank állt a kölcsönök mögött. A magyar bankok a forint finanszírozás miatt a Magyar Nemzeti Bank alapkamat emelkedését követve emelték a svájci frank alapú kölcsönök kamatát.”

 

Amíg a lengyel példában láthatóan a valós devizakölcsönök kamatkockázatának terhét osztották meg a felek között (bár ott szintúgy kimaradt az állam felelősség vállalása és vitatott a termék hibátlansága), úgy a magyar példában nincsen semmiféle „árfolyamveszteség”, csak árfolyam szerint indexálással kiszámolt csalási összeg, jogtalan haszonszerzés céljából.

 

A 2015. július 01-én az ELTE-n megtartott konferenciáján megtudtuk, hogy hazánkban a kormány a Tisztességtelen bankokkal úgy egyezett meg, hogy fix kamatozással számolják el ezt az időszakot, nem adják oda az adósoknak a LIBOR kamatcsökkenés miatt járó összeget. Miért? Mert nem volt mögötte deviza.

 

A fenti valótlanságokat kérem igazítsák helyre és a módosított cikket, vagy a helyesbítést hozzák nyilvánosságra újságukban.

 

Tisztelettel, Baranyai Csaba

 

 

 - - - -  - -- - - - -- - - - - -  --  - - - - - - - - - --  - - - - - - --  -- - 

 

 

Ragadós a magyar példa - Itt az újabb devizahiteles mentőcsomag

 

A 100 négyzetméter alatti lakásban élő frankhitelesek árfolyamveszteségének a felét a bankokkal nyeletné le a lengyel kormány a tegnap benyújtott törvényjavaslat szerint. A másik felét az ügyfelek viselnék az önkéntesen igényelhető konverzió során. A kormánypárt kalkulációi szerint ez 700, az Erste elemzői szerint 400 milliárd forintnak megfelelő összegbe kerülne a lengyel bankszektornak öt év alatt. Előbbi közelíti a magyar devizahiteles elszámolás egyszeri költségét.

 

Több lengyel bank részvényárfolyama is kétéves mélypontjára került a szerdai kereskedésben, miután a lengyel kormánypárt bejelentette terveit a frankhitelesek megsegítéséről.

 

A javaslat lényege, hogy az ügyfeleknek 2020 közepéig önkéntesen zlotyhitelre válthatják tartozásukat, ugyanakkor az árfolyamveszteséget nem kell egy az egyben lenyelniük. A bankoknak úgy kell újraszámítaniuk a devizahitel-tartozásokat, mintha zlotyban vették volna fel az ügyfelek, és a különbözet felét a bankoknak el kell engedniük. A kormánypárt kalkulációja szerint ez 2020-ig 9 milliárd zlotyba (csaknem 700 milliárd forintba) kerülne a bankoknak. Változatlan profittal számolva az ING számításai szerint ez a bankszektor nyereségének 11,7%-át vinné el.

 

Az Erste elemzőit meglepte a kormánypárt fenti számítása, az ő kalkulációjuk szerint ugyanis nem 9, hanem 5 milliárd zloty lehet a csomag költsége a bankok számára, ami kicsivel kevesebb mint 400 milliárd forintnak felel meg. Az ellenzékben lévő, de kormányra készülő Jog és Igazságosság (PiS) párt kritizálta a törvényjavaslatot, ugyanis:

  • azt csak a 100 négyzetméternél kisebb lakással rendelkezők vehetik igénybe, így a frankhitelek állományának mindössze 20%-át (közel 27 milliárd zloty) érintené,
  • szerintük a javaslat a bankokat védi, ugyanis hitelfedezet (LTV-mutató) alapján szelektálnának az ügyfelek között.

A fenti érvek alapján egyáltalán nem biztos, hogy a lengyel kormánypárt javaslatából törvény lesz. A PiS-es Andrzej Duda, akit néhány héttel ezelőtt választottak Lengyelország köztársasági elnökévé, vétójoggal rendelkezik. Az ellenzéki párt álláspontja inkább azt vetíti előre, hogy ha ősszel kormányra kerülnek, a bankok számára még fájdalmasabb csomag következhet. A párt korábban jelezte, hogy historikus árfolyamon konvertálnák át a frankhiteleket, ami elemzők szerint csaknem 3000 milliárd forintnak (!) megfelelő összegbe kerülne a bankszektornak. Ráadásul, ahogy beszámoltunk róla, ők a magyarhoz hasonló nagyságrendű bankadót is bevezetnének. A bankok a választási kampány legnagyobb vesztesei lettek Lengyelországban - nyilatkozta a Reutersnek egy elemző.

 

Az ismertetett lengyel devizahiteles csomag hasonlít az eddigi magyar megoldásokhoz, de több pontban is eltér azoktól:

  • a magyar végtörlesztéssel ellentétben a kevésbé tehetőseknek szól,
  • a végtörlesztéshez hasonlóan az árfolyamveszteséget a bankokra hárító pénzügyi megoldás,
  • az elszámoláshoz ugyanakkor kevésbé hasonlít abban, hogy nem általános érvényű jogi visszarendezést céloz.

 

Lengyelországban 550 ezer háztartás vett fel frankban jelzáloghitelt, helyzetüket a svájci jegybank január 15-ei döntése nehezítette meg jelentősen, az ugyanis a frank hirtelen erősödését okozta.”

 

 

http://www.portfolio.hu/finanszirozas/bankok/ragados_a_magyar_pelda_itt_az_ujabb_devizahiteles_mentocsomag.216737.html