Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Dr. Ravasz László uniós petíciója + tanulmánya

2018.07.21

ravasz-peticio.png

 

 

Dr. Ravasz László ezen a sajtótájékoztatón beszél …

 

 

 

….az EU Petíciós Bizottságánál 1095/2017 számon futó beadványáról. Részletek a beadványból:

 

„A magyar bíróságok már hosszú ideje, tömegesen és rendre megsértik az állampolgároknak a pártatlan ítélkezéshez és ez által a tisztességes eljáráshoz való jogát. Ez legpregnánsabban a törvényes bíróhoz való jog és az ehhez kapcsolódó ügyelosztás anomáliáiban nyilvánul meg.”

 

„A fentiek mellett a magyar bíróságok továbbra is a politikai és gazdasági elit irányítása és befolyása alatt áll, ezért a magyar bíróságok nem tekinthetők függetlennek és pártatlannak.  E vonatkozásban csatolom „Ravasz László: A BÍRÓI  PÁRTATLANSÁG ÉRVÉNYESÜLÉSE A BÍRÓSÁGI SZERVEZETI RENDSZERBEN 1972-2017 KÖZÖTT” illetve a „ Ravasz László-Szepesházi Péter: A devizahitelezés problémái, politikai és jogi „megoldásai”   (2002-2017)” című tanulmányát, amelyekben részletesen kifejtése kerül, hogy a magyar bírósági rendszer nem tekinthető függetlennek és pártatlannak. A probléma az, hogy még 2017-ben is az EU egyig tagállamában tömegesen sértik meg a bíróságok az állampolgárok tisztességes eljáráshoz való jogát, és az EU jog alkalmazása során is tömegesen sértik meg az EU Alapjogi Chartájának 47. cikkét. Kimondhatjuk, hogy Handó Tünde  és az általa 2012 után kinevezett bírósági vezetők  a jogállami és pártatlan ítélkezés legminimumát sem képesek biztosítani az állampolgárok számára, ami alapjaiban kérdőjelezi meg az egész jogállami berendezkedést Magyarországon. Itt kell megjegyezni, hogy a magyar ügyészség vonatkozásában is fennállnak a fenti problémák.”

 

„Kérem, hogy a T. Petíciós Bizottság hívja fel a Magyar Államot a jogellenes állapot megszűntetésére.

Álláspontom szerint a T. Petíciós Bizottságnak van hatásköre a kérelem elbírálására, mivel a magyar bíróságok sokszor EU jogot alkalmaznak az ítéleteik meghozatala során, ezért a jogsértő eljárásuk érinti az EU működését. Ha nem szűntetik meg a bíróságok pártirányítását, akkor az EU jog sem tud érvényre jutni Magyarországon.”

 

Mi ez az uniós petíció? Íme:

 

„Az Európai Unió bármely polgára vagy lakosa akár a saját nevében, akár másokkal együtt petíciót nyújthat be az Európai Parlamenthez, az Európai Unió tevékenységi körébe tartozó, és a nevezett személyeket közvetlenül érintő tárgyban. Bármely társaság, szervezet vagy egyesület ugyancsak élhet a petíció benyújtásának Szerződés által biztosított jogával.

 

A petíció lehet panasz vagy kérelem, és vonatkozhat közérdekű vagy magánérdekű kérdésekre.

A petíció kifejezhet egyéni kérést, panaszt vagy az EU-s jogszabályok alkalmazásával kapcsolatos megfigyelést, illetve felkérést tartalmazhat arra vonatkozóan, hogy az Európai Parlament milyen álláspontot foglaljon el egy bizonyos kérdésben. Az ilyen petíciók lehetőséget adnak az Európai Parlament számára, hogy felfigyeljen azokra az esetekre, amelyekben egy tagállam, egy helyi hatóság vagy más intézmény az európai polgárok jogait megsértve jár el.”

 

http://www.europarl.europa.eu/at-your-service/hu/be-heard/petitions

 

A beadvány tehát két mellékletet tartalmaz. A szerző hozzájárulásával közzé teszem az egyiket (a másik tanulmány egy könyvben lesz hamarosan olvasható).

 

 

A BÍRÓI  PÁRTATLANSÁG

 

ÉRVÉNYESÜLÉSE

 

A BÍRÓSÁGI SZERVEZETI

 

RENDSZERBEN

 

1972-2017 KÖZÖTT

 

 

( Biztosítható-e ma rendszer szinten

illetve egyedi ügyekben a bírók pártatlansága ?)

 

Szerző:  Ravasz László,  politológus, volt címzetes táblabíró

 

 

Bevezetés

A rendszerváltás után azonnal felmerült az a kérdés, hogy a magyar bíróságok függetleneknek és pártatlanoknak tekinthetőek-e, és ha nem, akkor milyen szervezeti és szakmai irányítási átalakítás szükséges a bírói függetlenség és pártatlan ítélkezés biztosításához.    A Pécsi Ítélőtáblán megtartott „devizahiteles”  értekezleten elhangzottak[1] illetve  Welmann Györgynek a devizahiteles ügyekben érdekelt ügyvédekkel kapcsolatos nyilatkozata[2]  újra felveti  ezen kérdések aktualitását, ezért szükséges a fenti problémákkal foglalkozni.

 

A bírói pártatlanság fogalmát és tartalmát  az alábbiak szerint határozza meg az Alkotmánybíróság:   „miszerint a »pártatlan bírósághoz való alkotmányos alapjog az eljárás alá vont személy iránti előítélet mentesség és elfogulatlanság követelményét támasztja a bírósággal szemben. Ez egyrészt magával a bíróval, a bíró magatartásával, hozzáállásával szembeni elvárás, másrészt az eljárás szabályozásával kapcsolatos objektív követelmény: el kell kerülni minden olyan helyzetet, amely jogos kétséget kelt a bíró pártatlansága tekintetében« […] [Az Alkotmánybíróság hivatkozott a Bíróság által alkalmazott ún. kettős tesztre, miszerint a szubjektív teszt keretében az eljáró bíró személyes magatartását, vagyis azt vizsgálja, hogy volt-e az eljárás során olyan megnyilvánulása, amelyből a pártatlanságának hiányára lehet következtetni. Az objektív megközelítés pedig annak vizsgálata, hogy volt-e objektíve igazolható oka a pártatlanság hiánya feltételezésének […], vagyis az adott szabályozás biztosítja-e a pártatlanság követelményét, ideértve azt is, hogy az eljárás a közösség, elsősorban a jogkeresők oldaláról nézve objektíve nem támaszthat kételyeket a pártatlanságot illetően […]. Ahogyan arra a Bíróság is rámutatott: »Továbbá a pártatlanságot biztosító nemzeti eljárások léte (mint például a bíró visszahívásának szabályai) releváns tényezőt képeznek. Ezek a szabályok a hazai törvényhozás eltökéltségét fejezik ki, hogy minden ésszerű gyanút szüntessen meg a kérdéses bíró, vagy bíróság vonatkozásában és egy arra irányuló törekvést jelentenek, hogy semmisítsék meg a gyanú alapját az ilyen aggodalmak okainak megszüntetésével. Túl azon, hogy biztosítják a konkrét elfogultság nemlétét, arra irányulnak, hogy a pártosságnak a látszatát is megszüntessék, így azt a célt szolgálják, hogy növeljék a bizalmat, amelyet egy demokratikus társadalomban a közönség felé sugároznak (Mežnarić kontra Horvátország, 2005. július 15., 27. §)« (Huseyn és mások kontra Azerbajdzsán, 162. §)” [36/2013 (XII. 5.) AB határozat]

 

A fenti fogalom meghatározás alapján egyértelműen megállapítható, hogy addig nem lehet rendszer szinten garantálni a bírók pártatlanságát, amíg  nem biztosított az egyéni bírói függetlenség és felelősség maradéktalan érvényesre jutása miden bíró tekintetében. Amennyiben pedig nincs rendszerszinten biztosítva a pártatlanság  a bírósági szervezeti rendszerben, akkor ennek  egyedi ügyekben való  garantálása  a jogszabályi és szervezeti garanciák hiánya miatt, csak és kizárólag  szubjektív tényezőkön a bíró erkölcsi állapotán, a szervezeti szocializációjának[3] és a bírósági belső szervezeti célokhoz  való alkalmazkodási hajlamának a szintjén illetve a bírói függetlenséghez  és pártatlansághoz való viszonyulásán múlik, ami bármikor kétségessé teheti a bírói pártatlanságot a perben.  A bírói pártatlansággal kapcsolatos kérdéskör csak akkor érthető meg, ha először tisztázzuk a bírói függetlenség fogalmát és kritériumait illetve annak viszonyát a tisztességes eljáráshoz való joghoz valamint a bírói anyagi és fegyelmi felelősséghez.

 

 

 A  tágabb értelemben vett bírói függetlenség kritériumai illetve az egyéni bírói függetlenségnek  és felelősségnek  egymáshoz  illetve  a bírói pártatlansághoz való viszonya

 

 

 A tágabb értelemben vett bírói függetlenségének a bírósági szervezet függetlensége mellett egy   másik objektív kritériuma is van.  Ez a  bíró egyéni függetlensége.  A bírósági szervezet függetlensége már hosszú ideje nem kétséges, és  ezért valamint terjedelmi okokból  csak az egyéni függetlenséggel fogok részletesen foglalkozni a tanulmányban. Az Alaptörvény[4] az egyéni bíróság függetlenség megfogalmazásán keresztül azt a kötelezettséget rója a bíróra, hogy a jogszabályokat kivéve mindentől és mindenkitől függetlenül hozza meg az egyedi ügyekben a döntését. Ebből adódóan a bírói függetlenség a pártatlan ítélkezés jogszabályi garanciájának tekintendő.[5] Itt merül fel az a kérdés, hogy  az egyéni bírói függetlenség megléte önmagában biztosítja-e az ügyfél számára a pártatlan ítélkezést, illetve garantálja-e azt, hogy a bíró az eljárása során nem sérti meg ezt. Garantálható-e az eljárás során, hogy a bíró  mindenféle személyes szankcióval való fenyegetettség hiányában is önként biztosítani fogja a pártatlan ítélkezéshez való jogot az ügyfél számára?  Tényként állapíthatjuk, meg, hogy ha a pártatlan ítélkezéshez való jog biztosítása az ügyfél számára csak a bíró szubjektív beállítódottságán múlik akkor, bármikor fennáll a veszélye annak, hogy a bíró megsérti a tisztességes eljáráshoz való jogot A bíróval szembeni megfelelő egyéni szankció hiányában - a kikényszeríthetetlenség miatt - a jogszabályi rendelkezés nem tekinthető „élő” jognak, mivel a bíró bármikor kontrollálatlanul, minden személyes kockázat nélkül ki tudja zárni ezen szabály érvényesülését. A bíró pártatlansága csak akkor  biztosítható ha mind a két fenti jogelv érvényesül az eljárás során. Így megállapíthatjuk, hogy az egyéni bírói függetlenség és felelősség  nem egymást kizáró, hanem egymást feltételező kritérium a pártatlan ítélkezés tekintetében. Ha nincs a bíróknak egyéni személyes,  anyagi  és fegyelmi felelőssége a tisztességes eljárást sértő ítéleteik tekintetében  ( egyéni bírói felelősség)  vagy a bírói előmenetel, külön juttatások és elismerések,  minősítés, ügyek kiosztása illetve a felelősségre vonás ( egyéni bírói függetlenség)   a bírósági vezető önkényes döntésétől függ,  akkor nem biztosítható rendszer szinten a bírói pártatlanság, mivel a  bíró döntés befolyásolhatósága és a bírói jogsértés szankcionálatlanul hagyása előbb vagy utóbb a bírói önkény kialakulásához vezet. Ennek kialakulását ebben az esetben  nagyban segíti, hogy  a tisztességtelen bíró  következmények nélkül eltérhet a jogszabály társadalmi céljától, és  egzisztenciális érdekből  bármikor érvényre tud juttatni  az ítélkezésében bírósági belső szervezeti, vezetői vagy egyéb hatalmi és magán érdeket megsértve ezzel a pártatlan ítélkezést.  Már 1871-ben, de  még ma is tudja minden mérvadó jogi szakember, hogy  sem rendszer sem egyéni bírói szinten nem biztosítható a pártatlan ítélkezés, ha a számon kérhetőség hiánya miatt a bíró bármikor visszaélhet a  függetlenségével,  illetve pont a bírói függetlenség mögé bújva  tudja  jogellenesen és büntetlenül legalizálni  a tisztességes eljáráshoz való jogot sértő ítéletét. [6] Sajnos mindig voltak és vannak olyan bírók akik egzisztenciális előnyökért hajlamosak a jogszabály társadalmi  célja helyet belső szervezeti, vezetői vagy egyéb érdekeket  érvényre juttatni az ítéleteikben. Mivel pedig kötelező automatikus ügykiosztás vagy szignálás[7] a mai naping nincs a bírósági szervezeti rendszerben, ezért bármikor kontroll nélkül kiosztható egy a bírósági vezetőnek fontos ügy az ilyen habitusú bíróra.[8] Ez azért problémás mert, az önkényesen vagy az emberi jogokat sértő módon, de akár a  jogszerűen kiszignált vagy kiosztott ügyekben is  a bíró bármikor büntetlenül meg tudja sérteni a pártatlan ítélkezéshez való jogot, mivel a jelenleg hatályos 2011.évi CLXII. tv  szerint csak akkor lehet a tisztességes eljáráshoz  és a pártatlan ítélkezéshez való jog  megsértéséért egy bírót felelősségre vonni,  ha ezt az  igazgatási vezetője  kezdeményezi. Az igazgatási vezető ezt bármikor megtagadhatja, még akár önkényes mérlegeléssel is. A bírósági vezető így bármikor ki tudja „mosdatni” a bírót a kötelezettségszegés jogkövetkezményei alól. Ezt sok esetben meg is teszik főleg akkor, ha a  bíró  olyan döntésével sérti meg a tisztességes eljáráshoz való jogot amely a vezetői iránymutatásokkal,  kimondott vagy kimondatlan elvárásaikkal egyezik. Ezen „kimosdatáskor” midig a bírói függetlenségre hivatkoznak,  annak ellenére, hogy az ilyen típusú bírói ítélkezési tevékenységnek már semmi köze  a bírói függetlenséghez, mivel a bíró  fent leírt magatartása - a bírói esküben foglalt kötelezettség megszegése következtében[9] - fegyelmi vétségnek minősül.  Általában ugyanígy szoktak eljárni a bírósági vezetők, ha olyan bíróról vagy helyi vezetőről van szó aki az „Ő embere”.  Jól példázza ezt a gyakorlatot Darák Péternek a Kúria Elnökének és Handó Tündének az OBH elnökének[10] a bírók jogellenes elbocsájtása és az ügyelosztási rendek anomáliái kapcsán tett intézkedéseik illetve a jogsértést elkövető bírókkal szembeni intézkedésük elmulasztása. [11]   

       

Az egyéni bírói függetlenség és a pártatlan ítélkezés csak akkor biztosítható rendszer szinten, ha a bíró a bírósági vezető döntésétől függetlenül felelne az emberi jogokat sértő ítéletéért. A fentiek csak akkor érvényesülhetnek , ha jogszabályi rendelkezés alapján kötelező lenne a bíró ellen a fegyelmi  és kártérítési eljárás megindítása, amikor az Alkotmánybíróság vagy az Emberi Jogok Európai Bírósága  (továbbiakban EJEB) megállapítja, hogy a bíró megsértette az ügyfélnek a tisztességes eljáráshoz vagy a pártatlan ítélkezéshez való jogát.[12] A mennyiben akár a bíróságot akár a Magyar Államot köteleznék kártérítésre a bírónak a tisztességes eljáráshoz való jogot sértő ítélete miatt, akkor kötelezően alkalmazni kellene a Bjt. 131-132. §-át, és nem lehetne mentesíteni a bírót a kár részbeni vagy teljes megtérítése alól.[13] Ehhez képest ma ott tartunk, hogy ha egy  bíró vonatkozásában az Alkotmánybíróság vagy az EJEB a határozatában megállapítja, hogy megsértette az eljárása során a tisztességes eljáráshoz és a pártatlan ítélkezéshez való jogot, és emiatt az ügyfél eljárást kezdeményez a  bíró ellen annak szolgálati felettesénél, akkor az a bíró felelősségre vonását általában minden érdemi vizsgálat nélkül azzal utasítja el, hogy a bírói függetlenség miatt nem vizsgálható a bírónak az adott ügyben való eljárása. Gyakorlatilag a bírósági vezető az Alkotmánybíróság vagy EJEB által megállapított bírói alapjogi törvénysértését azon bíró függetlenségségre hivatkozással  menti ki, amely pont a bíró által  megsértett  pártatlan ítélkezéshez való alapjog védelmét lene hivatott szolgálni, illetve annak minden bírósági eljárásban való érvényre jutását kellene biztosítania. Ez a nonszensz helyzet csak a mai jogi szabályozás, és a bírói függetlenségnek a bírók és a bírósági vezetők és a diktatúra jogi szemléletét még mindig magukban hordozó jogászok   körében megnyilvánuló ilyen abszurd felfogása teszi lehetővé. Ez is azt bizonyítja, hogy a jogsértő bírósági ítéletekért való bírói felelősség hiánya törvényszerűen vonja maga után a pártatlan ítélkezéshez való jog sérelmét és a bírói önkény kialakulását.

 

A bírói egyéni felelősség tekintetében Egyébként a francia megoldás is alkalmazható lenne amely szerint a sérelmet szenvedő ügyfélnek is  joga  van a bíróval szemben fegyelmi eljárást kezdeményeznie a fegyelmi szerv előtt.  Az általános emberi viselkedésnek megfelelően a bíró százszor is meggondolná, hogy eleget tegyen-e a vezetői elvárásoknak vagy egyéb érdekeknek, ha nem kerülheti el a kötelező felelősségre vonást, és akár a bírói tisztségét is elveszítheti vagy milliós kártérítést kell fizetnie a szándékos vagy gondatlan  jogsértéséért. [14]

 

A fentiekből jól látható, hogy a bíró csak akkor tud független lenni, ha az ítéleteinek  jogszerűségéért    ezen belül is a tisztességes eljáráshoz és pártatlan ítélkezéshez való jognak az ügyfél részére történő biztosításáért  a bírósági vezetői  döntésétől független fegyelmi és anyagi  felelősséggel is tartozik.

 

Ezt a tézist a történelmi tapasztalatok is egyértelműen alátámasztják. Az 1871.évi VIII. törvénycikkben[15] már rögzítették a bírák anyagi és személyi felelősségét a jogszabálysértő ítéleteikért. Ezen a helyzeten változtatott az 1936. évi  II. tv. amely korlátozta a bírák személyi és anyagi felelősségét. Ez a korlátozás összhangban volt azzal, hogy az országban tért nyertek a fasiszta diktatórikus eszmék, és e miatt meghozandó jogszerűtlen ítéleteket meghozó bírókat mentesíteni akarták a felelősség alól. Ez a folyamat teljesedett ki a kommunista diktatúrákban elfogadott 1952. évi II. tv. és 1972. évi  IV. tv. által létrehozott bírósági szervezeti rendszerben. Ekkor vált teljessé, hogy a bírók sem személyileg sem anyagilag nem felelnek a jogsértő ítéleteikért az ügyfelek felé, és csak a bírósági vezetők korlátlan mérlegelés múlt, hogy az ilyen ítéletek meghozatala milyen hatással volt a bíró karrierjére. Ez is azt a célt szolgálta, hogy a diktatúra érdekeit szolgáló koncepciós vagy pártérdekeket megtestesítő ítéleteket meghozó bírók ne lehessenek felelősségre vonhatóak. A fentiek alapján megállapítható, hogy  a bírói függetlenséget tagadó a koncepciós és „irányított” illetve pártutasításon alapuló ítélkezés fontosságának és jogszerűségének  elvét valló diktatúrák bírósági szervezeti rendszerének a  sajátossága a bírósági vezetőnek a korlátlan mérlegelési jogán alapuló bírói személyi és anyagi felelősségi rendszer. A fenti rendszeren sajnos a rendszerváltás után meghozott bírósági szervezeti és jogállási törvények sem változtattak.[16]

 

Az egyéni bírói függetlenséghez  és felelősséghez  tartozik annak a kérdésnek az eldöntése is, hogy a bírói jogértelmezés és mérlegelés meddig terjedhet.  Itt gyakorlatilag azt kell meghatározni, hogy a bírói függetlenségből adódó jogértelmező tevékenység korlátlan, vagy annak gátat szabhat-e a tisztességes eljárásoz való jog és, hogy az önkényes jogértelmezésből és mérlegelésből eredő kárért a bíró személyes és anyagi felelősséggel tartozik-e.  Ez az önkényes, a jogalkotók eredeti céljától és akaratától eltérő bírói jogértelmezés és mérlegelés megengedhetőségének vagy tilalmának a problémáját veti fel. Már a rendszerváltáskor felmerült, hogy mit tekinthetünk hatályos jognak. Ezzel kapcsolatban kifejtésre került, hogy „az Alkotmánybíróságnak nem a normaszöveget önmagában, hanem az érvényesülő, a hatályosuló és megvalósuló normát, azaz az „élő jogot” kell az Alkotmány rendelkezéseinek tartalmával és az alkotmányos elvekkel összevetnie.” (57/1991. (XI.8.) AB határozat) A fentiek alapján a ténylegesen érvényesülő „élő” jognak azt a jogszabályi tartalmat  tekinthetjük amelyet az állandó bírói gyakorlat megállapít. Amennyiben valamely jogszabályt vagy annak egyes rendelkezéseit a bírói gyakorlat nem alkalmaz vagy azt a jogalkalmazói akarattól eltérően értelmezi, akkor az a jogszabály nem tekinthető létezőnek, mivel állami kényszereszközökkel  nem kényszeríthető ki . Ezt a folyamatot nevezzük a bírói   gyakorlat  jogszabály rontó hatályának, vagy bírói önkénynek.

 

Ezzel kapcsolatban felmerül az a kérdés, hogy a bírói jogértelmezés terjedhet-e odáig, hogy a  jogalkalmazó bíró a jogalkotó eredeti céljaitól eltérjen, és  a jogszabályok vonatkozásában  olyan tartalmat állapítson meg, amely nem tükrözi a jogszabályok társadalmi céljait.  Az Alkotmánybíróság  e vonatkozásban kifejtette, hogy „a bírói hatalom konkrét jogvitát eldöntő tevékenysége során a jogot alkalmazva azt értelmezi, sőt tovább is fejleszti, de ez a törvénynek, a jogszabályoknak való alárendeltségen nem változtat. A bírósági jogalkalmazás az adott jogvita eldöntésének keretei között természetszerűen visel magán olyan jegyeket, melyeken keresztül tevékenysége — különösen a Legfelsőbb Bíróság esetében — a jogalkotás határán járhat. A jogértelmezésre azonban vagy az adott jogvitához kötődően, vagy a tartós jogalkalmazási gyakorlat egységének biztosítására irányulóan, ezek függvényében, ezek által feltételezetten és ezek keretei között kerül sor. A bírói-ítélkezési hatalom tehát alapvetően és közvetlenül nem veheti át a jogalkotás funkcióját egyik — a hatalommegosztás rendjében erre feljogosított — szervtől sem.” (38/1993. (VI.11.) AB határozat ) A fentiekből megállapítható, hogy az Alkotmánybíróság egyértelmű álláspontja az, hogy a bíró a jogértelmezése során kötve van  a jogalkotó által a jogszabályokban megfogalmazott társadalmi célokhoz, és csak azokkal összhangban állapíthatja meg a jogszabály tartalmát. 

 

Az Alaptörvény az alkotmánybírósági állásponttal összhangban a bíró kötelezettségévé teszi, hogy a jogszabályok tartalmát az objektív teleológikus jogértelmezési[17]  elveknek megfelelően  azok társadalmi céljainak a figyelembe vételével állapítsa meg. Az alaptörvényben foglaltak szerint A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény 28. cikk szerint a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.  Az Alaptörvény rendelkezéséből is egyértelműen megállapítható, hogy a bíró számára tilalmazott az önkényes a jogszabály társadalmi céljától eltérő és ez által a bírói önkényt megvalósító jogértelmezés. Ez egyébként teljesen összhangban van a nemzetközi jogi szabályozással és bírói gyakorlattal is.[18] A német Alkotmánybíróság meg is semmisíti azon bírói ítéleteket amelyeket a bírók önkényes jogértelmezéssel vagy mérlegeléssel hoznak meg.[19]

 

Mindezek fényében megdöbbentő, hogy az Alkotmánybíróság konzekvensen visszautasítja mindazon alkotmányjogi panaszokat amelyekben  az Alaptörvény sértésként az önkényes bírói jogértelmezés és mérlegelés van megjelölve, és ez alapján kérik a sérelmezett bírói ítélet megsemmisítését. A fenti alkotmánybírósági gyakorlat azért tekinthető problémásnak, mert az önkényes mérlegeléssel és jogalkalmazással  általában a bíró valamilyen visszaélést leplez.  Legtöbbször nem azért hagyja figyelmen kívül a bíró a jogszabály társadalmi célját a jogértelmezéskor, mert jogi és szakmai felkészültsége hiányzik ennek megállapítására, hanem azért, hogy korrupciós, politika vagy egyéb hatalmi illetve belső bírósági szervezeti érdekeket tudjon érvényre juttatni az ítéletében. Gyakorlatilag itt a pártos ítélkezést valósítja meg a fenti cselekményével a bíró. Ha ennek az Alkotmánybíróság - az ilyen típusú ítéletek megsemmisítésével - nem szab gátat, akkor nagyon gyorsan ki fog alakulni a bírói önkény rendszere, amely alapjaiban kérdőjelezi meg a demokratikus jogállam hazai létezését. Véleményem szerint az Alkotmánybíróság nem tuja betölteni a jogállami funkcióját, ha  e tekintetben nem követi a német Alkotmánybíróság  és az EU Bíróságnak a                             C-173/03 határozatában megfogalmazott joggyakorlatát. Ezt a vélekedést támaszthatja alá az is, hogy pont a Kádár diktatúra bírósági szervezeti rendszerének egyik rendező elve volt az önkényes jogértelmezés és a bírói önkény.  A demokratikus rendszer látszatának a fenntartása érdekében mind az Alkotmányban mind az egyéb jogszabályokban megfogalmazásra kerültek ez időben olyan  a nyugati demokratikus kormányzatok és nemzetközi szervezetek ( Pl.: ENSZ)  által elvárt emberi jogi alapelvek, amelyeknek a tényleges érvényre jutása  a magyar társadalomban azonban szemben állt az MSZMP pártérdekekkel. Ilyenkor a megoldás az volt, hogy az Elnöki Tanács által megfogalmazott jogalkalmazás jogpolitikai irányelveiben ezzel ellentéte jogértelmezési  gyakorlat folytatását írták elő a bíróságoknak , amelyek aztán  a fenti jogszabályokat a  társadalmi céljaiktól teljesen eltérően a pártérdekeknek megfelelően értelmezték. Klasszikus példája volt ennek, hogy a nemzetközi egyezményeknek megfelelően mind az Alkotmány mind a bíróságokra vonatkozó törvények előírták a  törvény  előtti egyenlőség elvének az alkalmazását minden bírósági és egyéb eljárásban. Ezzel szemben a jogalkalmazás jogpolitikai elveiben megfogalmazásra került, hogy  ha  párttag követett el egy nem szándékos vagy nem súlyos szándékos bűncselekményt , akkor különösen nyomatékos enyhítő körülménynek kellett figyelembe vennie a bíróságoknak az elkövető   párttagságát. Még egy egyszerű állampolgár kapott ilyenkor több év végrehajtandó szabadságvesztést, addig a párttag elkövető megúszta egy rövid idejű felfüggesztett szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel. A bírói gyakorlat miatt, így egyáltalán nem érvényesült a jogszabályok által előírt törvény előtti egyenlőség emberi jogi alapelve.

 

Annak ellenére, hogy a bírói szervezeti rendszeren belül még ma sem biztosított az egyéni bírói függetlenség és felelősség elvének alkalmazása, illetve az önkényes jogértelmezéssel és mérlegeléssel megvalósuló bíró  önkény ellen semmilyen alkotmányos védelemben nem részesülnek az állampolgárok, azért még az ügyfelek szerencséjére születnek jó és törvényes bírói ítéletek is, mert  nem kis számban vannak  még olyan tisztességes bírók a rendszeren belül akik komolyan veszik a bírói függetlenséget valamint az emberi és a szakmai tisztességet illetve a tisztességes eljáráshoz való jogot. Sajnos a jelenleg  hatályos jogszabályok és bírósági szervezetirányítási jogi normák illetve az ezek alapján foganatosított  vezetői intézkedések,  kinevezések  valamint  ezeknek a  mai gyakorlata a tisztességes bírók számának a növekedése  ellen hat.  Az újabban  kinevezett vezetők között is  nem kis számban vannak olyanok, akik az országos vezetéshez a rossz értelemben vett maximális szervilitással viszonyulnak, és a bírók tekintetében pedig  a  chilling effect-et[20] is kiváltható megnyilatkozásokat  és intézkedéseket tesznek.[21]

 

Mint a fentiekben is leírtam a rendszerváltás után sem biztosították a jogszabályok a bírók részére az egyéni bírói függetlenséget, és nem tették kötelezővé a bírók személyes felelősségre vonását a tisztességes eljáráshoz való jog megsértése miatt. Ezen a szabályozáson  az 1997.  és  a 2011. évi bírósági szervezeti „reform” sem változtatott,  illetve az ehhez kapcsolódó  vezetői gyakorlat sem  vetett gátat a kontraszelekcíónak .[22] Így megállapítható, hogy az egyéni bírói függetlenség és felelősség hiánya miatt a „rendszerváltás” után is fennállt és jelenleg is fennáll annak a lehetősége, hogy egyedi ügyben a bírósági vezető által közvetített pártutasításos, vagy egyéb politikai illetve fontosabb szervezeti érdeket tükröző  ítéletet hozassanak meg egy bíróval ugyanúgy  és ugyanolyan rendszerben mint a 70-80-as években.

 

Az  egyéni bírói függetlenség és felelősség  hiánya mellett a bírói döntés befolyásolhatóságát nagyban elősegíti a bírói  szakmai irányítási rendszer felépítése és működése is. A szakmai irányításon keresztül is befolyásolható a bírói függetlenség, és az egyedi ügyekben hozott bírói döntés. Kérdés, hogy a szakmai irányítás alapján kialakulhat-e olyan tilalmazott törvényrontó hatályú bírói gyakorlat, amely megnehezíti vagy lehetetlenné teszi a pártatlan ítélkezést?  Ezért is fontos ennek a kérdésnek a tárgyalása.  Hogy válaszolni lehessen erre a kérdésre,  ahhoz az 1970-es évektől a napjainkig át kell tekinteni a bírósági  szakmai irányítási rendszert és annak változásait.

 

 

A bíróságok szakmai irányítása a 70-80-as években és annak hatása a bírói pártatlanságra

A „rendszerváltás” előtt a kommunista pártnak kiemelten fontos egyedi ügyekben általában  pártutasítás alapján hozták meg az ítéleteket. A fenti időszakban a bírósági szervezeti rendszert az egyéni bírói függetlenség és felelősség teljes hiánya jellemeze.  Így tudta rákényszeríteni a pártvezetés a bírókat arra, hogy a párt akaratának megfelelő ítéletek szülessenek a kiemelten fontos egyedi ügyekben. Mind országos és mind megyei szinten működtek úgynevezett koordinációs tanácsok amelyeknek tagjai voltak az országos és helyi  párt és igazságszolgáltatási vezetők. A kiemelt egyedi  ügyekben ezen koordinációs tanács döntött.  Az ezen  tanácsokban meghozott döntést aztán az alábbi módszerrel érvényre is juttatták az adott ügyben.  Az érintett  MSZMP párttag bírósági vezető  az automatikus szignálás hiányában minden kontroll nélkül  kijelölte azt az általában párttag bírót az ügy tárgyalására aki mindenben hajlandó volt a fenti koordinációs tanácsi döntésnek megfelelő határozat meghozatalára. Mindig volt ilyen bíró, mivel ebben az időszakban a bíró teljes egzisztenciális függésben állt a vezetőjével. Természetesen az így kijelölt meg is hozta a koordinációs bizottság határozatának megfelelő ítéletet. Még a  70-80-as években is elég gyakoriak voltak az ilyen direkt pártutasításon alapuló bírói döntések. [23]

 

A nem kiemelt egyedi ügyekben nem direkt módon, hanem  a szakmai irányításon keresztül  juttatták érvényre a pártakaratot. A bíróságok a  tevékenységük során kötve voltak és vannak a jogszabályi rendelkezésekhez, és az azokban foglalt társadalmi érdekeket érvényre kell juttatniuk az ítélkezésükben. Ezt tekintjük a bírósági szervezeti rendszer és ítélkezés  legális törvényen  és egyéb jogszabályon keresztüli befolyásolásának. A törvényhozó és végrehajtó hatalom a jogállami normáknak megfelelően ezt megteheti.  Ezzel szemben  az 1952. évi II. tv és a 1972. évi IV. tv-vel  a bírósági szakmai irányítási rendszert úgy alakították ki,  hogy a jogszabályokban valamilyen okból meg nem jeleníthető [24]kommunista pártérdekek  érvényre tudjanak kerülni a függetlennek feltüntetett bírók által egyedi ügyekben meghozott bírósági ítéletekben. A bíróságok szakmai irányítása is a pártirányítás egyik megjelenési formája volt. Azon ügyekben amelyekben nem a koordinációs bizottságokban döntöttek, a szocialista törvényességet és pártakaratot a „szakmai” irányításon keresztül juttatták érvényre. Ez a szakmai irányításnak álcázott pártirányítás több szintű volt, és a legalsóbb bírósági szintig leért.

 

A jogalkalmazás szocialista törvényességét és a pártakaratnak való megfelelőségét elsősorban a jogalkalmazás jogpolitikai irányelvei biztosították. Ezen jogpolitikai irányelveket a pártszervek közreműködésével dolgozták ki, és ezekben kerültek megfogalmazásra mindazon  a társadalom szélesebb rétegeit érintő  politikai elvek,érdekek amelyeket a kommunista párt  fontosnak tartott betartatni a jogalkalmazás során, de amelyeket jogszabályi szinten nem tudott bevinni a bírói ítélkezésbe.[25]Minden pártérdek szerint fontosabb polgári és büntető ügycsoportban kibocsájtásra került ilyen jogpolitikai irányelv. A büntető ügyszakos jogpolitikai irányelvekben például meghatározásra került, hogy a fontosabb büntető ügyekben milyen legyen a büntetés kiszabási gyakorlat, milyen ügyekben kell kiemelt szigorral fellépni a szocialista törvényességet sértő cselekményekkel szemben, illetve milyen cselekmények tekinthetők  legveszélyesebbnek a társadalomra.  A polgári ügyekben is kerültek kibocsájtásra ilyen irányelvek amelyek meghatározták, a szocialista családi modellt védő jogszabályok alkalmazási körét, a szocialista együttélés és gazdálkodás szabályinak érvényesítési körét. Tehát megállapíthatjuk, hogy a jogalkalmazás jogpolitikai irányelvei átfogták a bírósági jogalkalmazás minden jogterületét, és jogalkalmazás „fejlesztő” funkciót töltöttek be a szocialista törvényesség  a kommunista pártérdekek, és a diktatúra   érvényre juttatása érdekében. Gyakorlatilag ezek általános, nem egyedi ügyekre vonatkozó pártutasításnak voltak tekinthetők a bírósági jogalkalmazás viszonylatában.

 

Ezen  jogalkalmazás jogpolitikai irányelveket nem lehetett direkt módon alkalmazni az egyes ügyekben, mivel az azonnal feltárta volna azt, hogy a bíróságok a pártnak fontos egyes ügyekben pártérdeknek megfelelően ítélkeznek illetve, hogy pártutasítás alapján működő nem független bíróságok működtek csak ezen időszakban Magyarországon. A kommunista rezsim a  nyugati hitelek megkapása érdekében illetve a nemzetközi szervezetekben való részvétel miatt  mindig fenn akarta tartani azt a látszatot, hogy a bíróságok  és a bírók függetlenek.

 

A fentiek miatt a jogalkalmazás  jogpolitikai irányelveit nem direkt módon alkalmazták a bírósági szervezeti rendszeren belül, hanem  ez a jogegység megteremtése és egységesítése címén a Legfelsőbb Bíróság elvi szakmai  irányításán keresztül valósult meg.[26] A Legfelsőbb Bíróság ezen elvi irányítást az 1972.évi IV. tv  46.§ (1) bek. a./pontja alapján elsősorban irányelvek és elvi döntések kibocsájtásával biztosította.  Ezen irányelvekbe és elvi döntésekbe ültették át azokat  a jogszabályokba bele nem írható, de a jogalkalmazás jogpolitikai  irányelvekben foglalt politikai elvárásokat amelyeket a kommunista pár írt elő a bíróságok számára. Ezek  A bíróságok általi alkalmazását lehetővé tudták tenni azzal, hogy a meglevő jogszabályokat a pártakaratnak megfelelően sokszor a jogszabályokban megfogalmazott elvektől  eltérően értelmezték illetve alkalmazták. ( bírói önkény) A Legfelsőbb Bíróság által kibocsájtott irányelvekben és elvi döntésekben foglaltakat kötelezően alkalmazniuk kellett  a bíróságoknak. Ezen irányelvek és elvi döntéseken keresztül biztosították azt, hogy egységes legyen a bírói jogalkalmazás, és ez alapján minden bíróságon és fontos ügycsoportban érvényre jusson a pártvezetés akarata. Ezzel lehetett megakadályozni, hogy a bírók eltérjenek az ítélkezésük során a pártakarattól. Ezt szervezetileg az tette lehetővé, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnöke politikai felelősséggel tartozott az  Országgyűlésnek a Legfelsőbb Bíróságnak a  szocialista „törvényességnek”megfelelő működéséért. Az egyéni bírói függetlenség és felelősség hiánya miatt a Legfelsőbb Bíróság elnöke mindig el tudta érni, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jogalkalmazás jogpolitikai irányelveiben foglaltakat átültesse a bíróságokra kötelező irányelvekbe és elvi döntésekbe.  Ez alapján  megállapíthatjuk, hogy az 1972. évi IV. tv 45-49.§-ában   szabályozott     „jogalkalmazás       egységesítő” eljárás nem azonos    az      1912. évi III. tv. 70-77.§-ában[27] megfogalmazott jogegységi eljárással, mivel az 1972 utáni legfelsőbb bírósági elvi irányítási eljárások   nem a jogalkalmazás egységesítést hanem a pártérdeknek megfelelő, irányított és nem pártatlan  ítéletek meghozatóságát biztosították.

 

A pártérdeket kifejező elvi irányítás  gyakorlatba  való átültetésének,  és a bírók számára megismerhetővé tételének szervezeti kereteit az egyes ügyszakok (polgári, büntető)  alapján szervezett  kollégiumok biztosították. Ezek a szakmai kollégiumok a Legfelsőbb Bíróságon és a megyei bíróságokon működtek, és az azonos ügyszakban ítélkező bírók voltak a tagjaik. Az üléseiken rendszeresen megjelentek az igazságszolgáltatás többi részvevőjének vezetői is   A kollégiumok feladata a Legfelsőbb Bíróság és helyi bíróságok szakmai irányítása volt.  A kollégiumi üléseken tájékoztatták a bírókat arról, hogy milyen országos, irányelvekbe és elvi döntésekbe átültetett jogpolitikai irányelveknek,  pártérdekeknek  és elvárásoknak megfelelően kell ítélkezniük. Ezen kollégiumokon keresztül szakmai irányításnak álcázva érvényesítették a párakaratot az ítélkezésben.

 

Nem véletlen, hogy a magyar jogalkalmazástól teljesen idegen a Szovjetunióban kitalált kollégiumi rendszert az 50-es években hozták létre Magyarországon annak érdekében, hogy a szakmai irányításon keresztül is érvényre jusson az igazságszolgáltatásban a kommunista pártakarat.[28]  A kollégiumok iránymutatásai alapján az ítélkező bírók az egyes ügyekben alkalmazták is a pártakaratot kifejező irányelveket és elvi döntéseket. Jól szemlélteti a fentieket az MSZMP Városi pártbizottságának T.14./2j/1982 számú javaslata melyben kitüntetésre terjesztették fel Maráz Vilmosnét a Szegedi Járásbíróság büntető elnökhelyettesét, mert „ nagy része van abban, hogy a Szegedi Járásbíróságon az ítélkezés törvényes, igazodik a jogalkalmazás jogpolitikai irányelveihez.” Az Igazságügyi Minisztérium Államtitkára a 20.070/1984/4.IM/II/12. számú iratában is ilyen okból javasolta Maráz Vilmosnét a Csongrád Megyei Bíróság büntető elnökhelyettesi posztjára való kinevezését. A javaslat  alapján a kinevezése meg is történet. Megjegyzendő, hogy 1986-ban Maráz Vilmosné tárgyalta le a Dialógus Békecsoport büntető ügyét is.[29]

 

A nem kiemelt jelentőségű de bármely okból fontos és  az országos és  helyi pártérdekeket érintő jogalkalmazási kérdésekben a legfelsőbb bírósági és a  megyei bírósági kollégiumok állásfoglalásokat és iránymutató döntéseket hoztak. Ezen kollégiumi állásfoglalások  is kötelezőek voltak az adott bíróságra. A kommunista pártag megyei vezető  a bírók egzisztenciális függése miatt el tudta érni, hogy a kollégiumok olyan szakmai állásfoglalásokat bocsássanak ki amelyek a helyi pártérdekeknek megfelelően értelmezték a helyi jogszabályokat. ( pl.: tanácsi rendelet ) Tehát megállapítható, hogy ezen kollégiumi állásfoglalásokon keresztül  a helyi pártérdekek is megjelentek a bírói ítélkezésben és az egyes ügyekben.

 

A pártirányítást és pártbefolyást érvényre juttatni kívánó szakmai irányítás a legalsóbb bírósági szervezeti szintig elért, és azt a tanácselnöki feljegyzés rendszere  tette teljessé. A  járásbíróságok egyedi ügyben hozott ítéleteit a megyei bíróságok bírálták el másodfokon. A másodfokú bíróságok az elsőfokú  bírók ítéleteit a Legfelsőbb Bíróság sokszor pártakaratot kifejező és a helyi érdekeket megjelenítő kollégiumi állásfoglalások alapján bírálta felül. Ha az elsőfokú bíró az ítéletében eltért az ezekben foglaltaktól, akkor  a másodfokú tanácsok tanácselnöki feljegyzést készítettek amelyekben felhívták a bíró figyelmét az elkövetett jogsértésekre és az irányelvekben foglaltaktól való jogellenes eltérésre valamint tájékoztatták Őt a helyes joggyakorlatról. Ezen tanácselnöki feljegyzéseket csatolták a bíró személyi anyagához, és a bíró szakmai értékelésekor és előmenetelekor döntően estek latba ezen tanácselnöki feljegyzésekben foglaltak. Nem véletlen, hogy minden elsőfokú bíró alkalmazkodott a tanácselnöki feljegyzésekhez és az abban foglaltakat érvényre juttatták az egyéni ügyekben hozott ítéleteikben. Így ezen a szinten is mindig érvényre jutott a pártakarat.

 

A fent leírtak alapján jól látható, hogy a 70-80-as években minként tudta a kommunista párt az érdekeit érvényesíteni a bírósági ítéletekben a szakmai irányítás álcája alatt  úgy, hogy függetlennek tűnjön az igazságszolgáltatás. Itt kell megjegyezni, hogy az országos és helyi pártszerveknek nem fontos ügyek[30] esetén érvényesült a tényleges bírói függetlenség, és a bírók hozhattak jó és a jogállami normáknak is megfelelő ítéleteket. Ezen ügyekbe nem szólt bele a bírósági vezetés sem országos sem helyi szinten. A Legfelsőbb Bíróság és kollégiumok is hoztak olyan irányelveket,  állásfoglalásokat a fenti típusú perek kapcsán amelyek a mai jogállami normáknak is megfelelnének.  A törvényesség betartását pedig konzekvensen számon is kérték  a bírón ezen ügyekben . E miatt is alakult ki az a hamis képzet a társadalomban, hogy a bíróságok és a bírók függetlenek Magyarországon, és azért volt olyan magas a bíróságoknak a bizalmi indexe a „rendszerváltáskor”.  Azonban az is tény, ha bármilyen pártérdek megjelent egy ügyben[31]  akkor már nem érvényesült a bírók függetlensége, hanem a pártakaratnak vagy a pártfunkcionárius érdekeinek megfelelő nem pártatlan, irányított ítéletek születtek. Tehát kimondhatjuk, hogy az egyéni bírói függetlenség és felelősségének hiánya illetve a pártakaratot kifejező”szakmai” irányítás miatt nem volt független és pártatlan a bírói ítélkezés ebben az időben.

 

 

A bíróságok szakmai irányítása 1990-2012 között és annak hatása a bírói pártatlanságra

 

A rendszerváltást követően megkezdődött a független bírósági szervezeti rendszer és az egyéni bírói függetlenséget biztosító garanciális szabályok kiépítése a bírósági szervezeti rendszeren belül. A  pártbefolyás kizárásának érdekében bírók szakmai irányításának rendszere is kezdett átalakulni. Ennek keretében megszüntetésre került a Legfelsőbb Bíróság elnökének politikai felelőssége és a jogalkalmazás jogpolitikai irányelvei.  E mellett  sor került az önkormányzati szervek a bírói tanácsok létrehozására, és a kommunista bírósági vezetők lecserélésére. Ez a folyamat azonban a 90-es évek közepére megállt, és  a korábban leváltott kommunista bírósági vezetőknek a  hatalomba való ekkori  visszakerülésével egy időben a 70-80-as évekbeli bírósági szervezeti és szakmai irányítási rendszer is restaurálásra került.

 

Az 1994-ben hatalomra került Horn Kormány 2/3-os többséget szerzett a parlamentben, így lehetősége nyílt arra, hogy a bírósági szervezeti rendszert átalakítsa. A „reform” végrehajtása még azért is vált lehetővé, mert eddigre az igazságügyi  kormányzat személyzeti politikájának köszönhetően a bírósági vezetésbe visszakerültek a korábban leváltott  kommunista bírósági vezetők. E mellett  Vastag Pál szocialista igazságügyi miniszter jól együtt tudott dolgozni az alábbi rendszer kiépítése érdekében  a legfőbb bírósági önkormányzati szervnek az Országos Bírósági Tanácsnak a   vezetőjével  Fedor Attilával   és  Solt Pállal[32] a Legfelsőbb Bíróság elnökével.   A fenti bírósági vezetők későbbi karrierjére is nagy hatással volt a szervezeti reform, mivel  Fedor Attila korábbi kommunista bírósági  vezető a Szegedi Ítélőtábla, míg   Solt Pál a Legfelsőbb Bíróság és OIT elnöke lett.  A szocialista kormányzat által  az 1997. évi LXVI és LXVII. tv-vel ( továbbiakban régi Bszi. és Bjt.) végrehajtott bírósági szervezeti „ reformnak” a célja egyértelműen az volt, hogy a „rendszerváltóvá” vált régi kommunista elit  és utód pártja politikai befolyását biztosítsa a bírósági szervezet tekintetében.

 

Ennek elérése érdekében a rendszerváltás előtti bírósági szervezeti rendszert építették újjá. Kimondhatjuk, hogy ezzel gyakorlatilag a kommunista bírósági szervezeti rendszer restaurációját hajtották végre, bizonyos mértékig  hozzáigazítva azt a jogállami követelményekhez. A „reform” céljának megfelelően az egyéni bírói függetlenséget biztosító garanciális szabályokat leépítették. Megszüntették a bírói tanácsok és az összbírói  értekezletek mindazon jogait amelyek biztosították az egyéni bírói függetlenséget. Ekkor épült ki újra az a rendszer, hogy a bírók egzisztenciális létfeltételeiről ellenőrizhetetlenül és korlátlanul a bírósági vezető döntött. A bírók felelősségre vonását is teljes egészében az ellenőrizhetetlen vezetői döntésektől tették függővé. Tehát visszahozták a rendszerváltás előtt is érvényesülő az egyéni bírói függetlenséget és felelősséget ezáltal a független ítélkezés lehetőségét kizáró kommunista jellegű bírósági szervezeti és igazgatási rendszert.

 

A jogállami normákhoz való igazodás szlogenjét felhasználva, és a bírósági szervezeti rendszer abszolút függetlenségének biztosítása  érdekében az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot                      ( továbbiakban OIT) is létrehozták,  mint a bírósági szervezeti rendszer legfőbb igazgatási szervét. Ezen szerv létrehozásával azonban nem a bírósági szervezeti rendszer függetlenségét akarták csak elmélyíteni hanem azt is, hogy egy esetleges kormányváltás esetén ne lehessen leváltani azokat a régi kommunista bírósági vezetőket és azok „tanítványait” akiket a szocialista kormányzat juttatott vissza a vezetői posztba 1994-98 között. Ezt az OIT rendszerrel el is tudták érni, és egészen 2012-ig gyakorlatilag elmozdíthatatlanok voltak az általuk kinevezett bírósági vezetők és azok tanítványai a bírósági vezetői posztból. Ezen igazgatási rendszer felépítéséből adódóan arra számítottak , hogy ugyanúgy mint a rendszerváltás előtt a kommunista beállítódottságú bírósági vezetők a korábbi kommunista elit és utód párja iránti lojalitásból végre fogja hajtatni a bírói karral a szocialista  párti és egyéb  kommunista magán  érdekeket, elvárásokat, és emiatt ezen elvárásoknak megfelelő bírósági ítéletek fognak születni. Ennek a  célnak az elérése érdekében építették  újra a korábban érvényesülő és a pártbefolyást biztosító bírósági szakmai irányítási rendszert is. Ez alapján a bírói ítéleteket több szinten is befolyásolták megakadályozva ezzel sok esetben a pártatlan ítélkezést.

 

A korábbiakban leírtam, hogy az MSZMP-nek kiemelten fontos egyedi bírósági  ügyekről a    70-80-as években a koordinációs tanácsokban döntöttek. Az itt született döntést az egyéni bírói függetlenség és felelősség hiánya miatt a bírósági vezető végre tudta hajtatni az általa kijelölt bíróval. Gyakorlatilag ezt a rendszert hozta vissza a 97-es „bírósági reform” is. Az országos és megyei koordinációs tanácsok megszűntek, de a szocialista párt és a „rendszerváltó kommunista” elit joggal bízhatott benne, hogy a hozzájuk lojális és az azonos politikai értékeket képviselő általuk kinevezett régi kommunista  bírósági vezetők, és az ekkor még nem kis számban ítélkező ugyanilyen beállítottságú bírók a szocialista kormány és párt  sokszor nyilvánosan is megfogalmazott nézeteinek és érdekeinknek megfelelő ítéleteket fognak hozni. Ennek megvalósulását segítette elő, hogy  1997 után sem volt kötelező az automatikus szignálás,  így továbbra is bárkire korlátozás mentesen ki lehetett osztani a kérdéses ügy tárgyalását. Ennek következtében továbbra is a bírósági vezető elveit valló  „megfelelő” bíró kapta a kiemelt jelentőségű ügyet. [33] Természetesen a fenti érdekeket tükröző ítéletek sokszor meg is születtek.

 

A direkt vagy indirekt pártutasítást vagy kérést  végrehajtató bírósági vezetői magatartás mellett a szakmai irányításon keresztül  1997-et követően is befolyásolták a bírói ítélkezést ugyanúgy mint a 1989 előtt. A szocialista  korszakban meglévő általános szakmai irányítási formák közül eddigre már megszűnt a pártszervek közreműködésével kibocsájtott, az általános politikai, társadalmi érdekeket érintő és pártutasítást megtestesítő  jogalkalmazás jogpolitikai irányelvei. Így az általános szakmai irányítás tekintetében ezt a befolyásolási formát nem lehetett alkalmazni. A „rendszerváltó kommunista elit” és az utódpártja nem akart lemondani  a jogalkalmazás jogpolitikai irányelvei által megtestesített ítélkezési gyakorlat befolyásoló jogáról, és ennek fenntartására új módszert talált ki. A korábban a jogpolitikai irányelveken alapuló bírói döntést befolyásoló ténylegesen pártutasítást megtestesítő „jogalkalmazás fejlesztő”  jogát átruházta a Legfelsőbb Bíróságra. A régi Bszi. 27-33§-a bevezette  a jogegységi eljárásokat és jogegységi határozatokat. Ezek annyiban tértek el az 1972. évi  IV. tv-ben meghatározott irányelvektől, hogy ezeket már nem csak a jogegység fenntartása és megvalósítása érdekében bocsájthatta ki a Legfelsőbb Bíróság hanem akkor is, ha erre „a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében elvi kérdésben jogegységi határozat meghozatala szükséges”. Ez egy olyan gumi szabály volt, amely biztosította, hogy a Legfelsőbb Bíróság bármikor olyan a korábban megszűnt jogalkalmazás jogpolitikai irányelveinek megfelelő iránymutatást tudjon kiadni  a bírói ítélkezés vonatkozásában, amelyek a bíróságokat általánosan kötelezik a határozataik meghozatalakor. Ez nyilvánvalóan arra irányult, hogy a szocialista párt  és a kormányzat által meghatározott és valamilyen okból [34]jogszabályi szinten meg nem fogalmazható általános jogelveket és jogalkalmazási elvárásokat  a Legfelsőbb Bíróság általuk kinevezett szocialista szimpatizáns vezetői  ezen jogegységi eljárásokon és határozatokon keresztül be tudják csatornázni a bírósági joggyakorlatba. Ilyen jogi szabályozásban meg nem jeleníthető politikai és egyéb hatalmi érdeknek volt tekinthető, a felszámolási eljárásokon keresztül a  pártszimpatizánsok részére való „privatizáció” vagy a korrupciót is felvető közmű privatizálások legalizálása is. A bíróságok ezt lehetővé tudták tenni azzal,  hogy a meglevő jogszabályokat a pártakaratnak megfelelően sokszor a jogszabályokban  megfogalmazott elvektől  eltérően  önkényesen értelmezték illetve alkalmazták. ( bírói önkény) Ennek semmi sem szabott gátat, mivel még nem voltak ekkor támadhatók az Alkotmánybíróság előtt a jogegységi határozatok. Azt is meg kell itt jegyezni, hogy a bírói önkény nem csak a Legfelsőbb Bíróság, hanem az alsóbb bíróságok szintjén is megjelent.   Tehát megállapítható, hogy a jogegységi eljárások átvették a jogalkalmazás jogpolitikai irányelveinek a szerepét, és ezen keresztül biztosítva volt a rendszerváltó kommunista politikai elitnek és utód pátjának a befolyása az ítélkezési gyakorlatra. Ez a rendszer jól is működöt egészen 2012-ig.

 

A szakmai irányítás mögé bujtatott pártbefolyás  újjáéledt a fenntartott kollégiumi rendszeren keresztül is.  A kollégiumok feladata továbbra is  a Legfelsőbb Bíróság és helyi bíróságok szakmai irányítása volt. A kollégiumi üléseken tájékoztatták továbbra is a bírósági vezetők a bírókat arról, hogy milyen a Legfelsőbb Bíróság vezetése által meghatározott  jogegységi és elvi döntésekbe átültetett   pártérdekeknek, elvárásoknak megfelelően kell ítélkezniük. Ezen kollégiumokon keresztül szakmai irányításnak álcázva érvényesítették továbbra is  a párakaratot vagy egyéb hatalmi érdekeket az ítélkezésben. A nem kiemelt jelentőségű de bármely okból fontos és  az országos és  helyi pártérdekeket vagy a rendszerváltó kommunista elit érdekeit érintő jogalkalmazási kérdésekben a legfelsőbb bírósági és a  megyei bírósági kollégiumok továbbra is állásfoglalásokat és elvi döntéseket hozhattak. A kollégiumokat és a helyi bíróságokat a szocialista igazságügyi kormányzat által 1997-ben  kinevezett szocialista szimpatizáns  döntően korábbi kommunista párttag bírósági vezetők irányították akik az egyéni bírói függetlenség és felelősség hiánya miatt rá tudták kényszeríteni a kollégium bíró tagjaira az akaratukat, és a szocialista törvényességet kifejező jogalkalmazási nézeteiket. Ezen kollégiumi állásfoglalások  is kötelezőek voltak az adott bíróságra. Tehát megállapítható, hogy ezen kollégiumi állásfoglalásokon keresztül  a helyi  és országos párt és egyéb hatalmi érdekek  továbbra is meg tudtak jelenni a bírói ítélkezésben és az egyes ügyekben.

 

A helyi bírók pártérdeknek való befolyásolása is az 1972-ben bevezetett és korábban leírt rendszerben történt. Továbbra is bocsájtottak ki a másodfokú tanácsok tanácselnöki feljegyzéseket amelyekkel irányítani tudták az elsőfokú bírák gyakorlatát  az egyedi ügyekben való ítélkezésük során. Így az elsőfokú ítélkezésben is érvényre tudták  juttatni a másodfokú bíróság vezetői és „tanítványaik”  a szocialista  pártnak     a jogegységi határozatokban és kollégiumi állásfoglalásokban manifesztált elvárásait.

 

A fent leírt és a 70-es évekből átvett szakmai irányítási rendszeren  alapuló  bírói döntés befolyásolási szisztéma   alkalmazása mellett megpróbálta a szocialista igazságügyi kormányzat és a nézeteiket képviselő és általuk kinevezett kommunista beállítottságú  zömében volt MSZMP tag bírósági vezető a társadalom felé bizonyítani és kommunikálni azt, hogy a bíróságok és bírók függetlenek, és az ítéleteik meghozatala során betartják a pártalanság szabályát. Ezt ugyanazzal a módszerrel próbálták meg elérni mint  1989 előtt.  Az országos és helyi bírósági vezetőknek  nem „fontos” ügyek [35]esetén továbbra is érvényre juttatták  a bírói függetlenséget, és a bírók hozhattak jó és a jogállami normáknak is megfelelő ítéleteket.  Ezen ügyekbe nem szólt bele a bírósági vezetés sem országos sem helyi szinten. A Legfelsőbb Bíróság és a   kollégiumok ebben a szakmai irányítási rendszerben is hoztak olyan jogegységi határozatokat, állásfoglalásokat a fenti típusú perek kapcsán amelyek a jogállami normáknak is megfeleltek és a jogegységet  voltak hivatottak helyreállítani.

 

Mindezek ellenére ezen ügyek kapcsán is egyre többször merült fel a bírói ítélkezés pártossága.  A bírósági vezetők ezen időszakban lojálisak voltak a szocialista pártvezetéshez illetve nézeteikhez, de rájöttek, hogy az OIT rendszer bevezetésével olyan korlátlan hatalmat kaptak az igazságszolgáltatás  felett,  amely lehetőséget adott a saját érdekeiknek az érvényre juttatására  is az ítélkezésben. Ezen lehetőséggel sajnos sokszor éltek is a bírók és a bírósági vezetők.  A kisebb jelentőségű korábban pártatlanul elbírált ügyekben is kezdtek a saját vagy a családi, baráti köreik érdekének megfelelően a pártatlanságot megsértve ítélkezni.  Jól mutatja ezt a tendenciát a felszámolási eljárásokban folytatott bírói gyakorlat. Több ügyben is felmerült a korrupció vagy nem jogszerű döntés gyanúja.[36] De a nyílt és bizonyított korrupció is megjelent. Ez történt annak ellenére, hogy ezen anomáliákról a bírósági legfelsőbb vezetés is tudott, de nem tett semmit, mivel ezzel a korábban leírt párt és saját érdekeket is érvényre juttatható az egyéni bírói függetlenséget és felelősséget tagadó rendszer fennmaradását veszélyeztette volna.[37]

 

Az országos és helyi bírósági vezetőknek a bírósági és bírói  visszaéléseket eltussoló magatartása ellenére ezek az anomáliák napvilágra kerültek elsősorban Fleck Zoltán, Kende Péter és Jávor István[38] szociológiai munkássága folytán. A pártos ítélkezés elterjedése miatt elkezdett zuhanni a bíróságok  közbizalmi indexe és a bíróságokba vetett közbizalom.

 

 

A bíróságok szakmai irányítása 2012 után és annak hatása a bírói pártatlanságra

 

Az 1997 után kialakult és a bíróságok jogállami működését veszélyeztető állapoton  változtatni kellett. Ennek elodázhatatlanságát és szükségességét minden elméleti és gyakorlati szakember elismerte.[39] A 2011. évi bírósági szervezeti „reform” során erre lehetőség is nyílott volna, mivel a hatalomra jutott FIDESZ 2/3-os többséget szerzett az Országgyűlésben.  A  várakozások ellenére a bírósági szervezeti rendszeren belüli paradigma váltás nem történt meg. Egyértelművé vált a 2011. évi CLXII. tv ( továbbiakban Bjt. )  és a 2011. évi CLXI. tv ( továbbiakban  Bszi. ) elfogadása után, hogy a Horn kabinet alatt kialakított a Kádár-kori  „pártirányításos”   a kommunista befolyást biztosítani hivatott, és a korábbi kommunista bírósági „elit” párthűségére és a bírói döntések  fent leírt befolyásolásán alapuló  bírósági szervezeti   rendszert csak és olyan formában kívánták átalakítani, hogy az a másik oldal a FIDESZ befolyását biztosítsa a bíróságok tekintetében.

 

Ezen átalakítás keretében a bírósági belső igazgatásnál bevezették az egyszemélyi központi irányítási rendszert,  és ennek kertében  létrehozásra került az Országos Bírósági Hivatal  ( továbbiakban OBH) és annak elnöki posztja. Természetesen az OBH élére olyan bírót nevezett ki a FIDESZ által uralt parlament akinél a pártlojalitás egyértelműen feltételezhető volt.  Az egyszemélyi központi vezetési rendszer kialakításával párhuzamosan azonban egyéb szervezeti  és szakmai irányítási rendszer átszervezést nem hajtottak végre. A belső bírósági szervezeti és szakmai irányítási szisztéma továbbra is a  Kádár-korszakban és a Horn Kabinet által kialakított a pártbefolyást biztosítani hivatott  rendszert tükrözi. Természetesen ezen keresztül ma is lehetőség van arra, hogy a mindenkori OBH elnökének  illetve annak  „pártbarátai” érdekeit érvényre lehet juttatni az ítélkezésben ugyanúgy mint a szocialista érában. A Magyar Bírói Egyesületben ( továbbiakban MABIE ) csoportosuló és a „reformfolyamatot” irányító és befolyásoló  Makai Lajos,  Darák Péter, Handó Tünde,  Harangozó Attila  és Hilbert Edit közreműködésével kialakított  Bszi. és Bjt. a párt és egyéb hatalmi érdekek érvényesíthetőségét lehetővé tevő, az egyéni bírói függetlenséget tagadó, és a bírósági vezetők abszolút hatalmát biztosító rendszert tartotta fenn.[40] Természetesen a fenti személyek mindegyike rövid időn belül kiemelt bírósági vezetők lettek, így OBH elnöki és elnökhelyettesi, kúriai elnöki illetve ítélőtáblai elnöki kinevezést kaptak.  Ezek alapján felmerül a gyanú, hogy a fenti személyek a hatalom megszerzése érdekében simán beáldozták a bírói függetlenséget és a bíróságok jogállami működését.

 

Az új rendszer működését nagyban befolyásolták a fenti átalakítások illetve a garanciális szabályok hiánya.  Az egyszemélyi központi igazgatási rendszer bevezetése még nem okozna problémát, ha bevezetésre került volna az egyéni bírói függetlenség garanciális rendszere illetve a tisztességes eljáráshoz való jog megsértése miatti   következetes és kötelező bírói személyes  fegyelmi és anyagi felelősségre vonás Az egyszemélyi belső igazgatás kialakításával egy időben ez nem történt meg, illetve még ma sincs kialakítva  ezen intézményi szabályozás.

 

Ennek következtében a kiemelt  párt és egyéb hatalmi érdekeket megtestesítő egyedi ügyekben hozott bírói döntéseket továbbra is az egyéni bírói függetlenség és felelősség hiányára alapítottan tudják befolyásolni ugyan úgy mint a megelőző időszakokban.  A direkt párt és egyéb hatalmi érdekek direkt  bevitelét a bírói döntésekbe a bírósági vezetői kinevezési , és utasítási rendszer biztosítja azonos módon mint a korábbiakban. A 2010 utáni hatalmi „elit”  is vélhetően ugyanazt gondolta mint a korábbi kormányzat, hogy ha olyan személy kerül kinevezésre a bírósági rendszer élére aki az Ő párérdekeikkel szimpatizál, akkor az érdekeiket meg tudják jeleníteni az ítélkezésben. Vélhetően nem véletlenül került    kinevezésre  az OBH elnökének  Handó Tünde akinek a pártszimpátiája tekintetben nem lehetnek kétségeink.  Az OBH elnökének a bírósági vezetők kinevezése, ellenőrzése és utasítása tekintetében az Bjt. és Bszi.  és OBH utasítások olyan korlátlan és ellenőrizhetetlen az önkényes eljárást lehetővé tevő jogokat biztosítanak, amelyek lehetővé teszik a bírói ítélkezés befolyásolását. [41]

 

A Bszi. 133.§ (1) alapján az OBH elnöke bármikor indokolás nélkül érvénytelenné nyilváníthat egy pályázatot, így minden kontroll nélkül megakadályozhatja, hogy a neki nem tetsző bírót ki kelljen neveznie bírósági vezetőnek. ( ítélőtáblai elnök, törvényszék elnöke, kollégiumvezető stb.)  E mellett az OBH elnöke bármikor minden kontroll és bírói önkormányzati szerv jóváhagyása illetve pályázati eljárás nélkül  1 évre kinevezhet bírósági vezetőnek egy bírót.( Bszi. 133.§ (2) bek.) A házon belül lévő elnök utána már hendikeppel indul a többi pályázóval szemben az egy év után újra kiírt pályázatnál. Ha például az összbírói értekezlet megfelelő támogatásának hiánya miatt nem tudja az OBH elnöke az új pályázat után 6 évre kinevezni a neki tetsző bírót, akkor az adott vezető tekintetében az egy éves kinevezés korlátlan számban megismételhető.  Ezt a jogát rendszeresen gyakorolja is az OBH elnöke. Itt kell megjegyezni, hogy Handó Tünde mára már teljes egészében lecserélte a korábbi vezetői réteget.

 

Az így kinevezett  bírósági elnök és kollégiumvezető fegyelmi  vétség  elkövetése nélkül nem tagadhatja meg az OBH elnök utasításának a végrehajtását, mivel akkor megsérti a Bszi. 118.§ (3) bekezdését,  119.§ m./pontját és 136.§ (4) bekezdését illetve a 6/2016.(V.31.) OBH utasítás  5.§ e./pontját. Ilyen esetben az OBH elnöke vele szemben kezdeményezhet - mint a munkáltatói jog gyakorlója  - fegyelmi eljárást a szolgálati bíróságnál. Mindezek miatt a bírósági vezetők teljes személyi és egzisztenciális függésben vannak  az OBH elnökétől. Az ilyen  függő helyzetben lévő vezetőknek lehetősége van arra, hogy az automatikus szignálás hiánya illetve az ügyelosztási rendektől  igazgatási úton való eltérésre  a Bszi. 11.§(2) bekezdésére  tekintettel  olyan bíróra szignálja ki az ügyet akiről tudja, hogy az Ő illetve az OBH elnöke   érdekeinek megfelelő ítéletet meghozza az adott ügyben. A bírósági vezetőnek nem kell itt direkt utasítást adnia a bírónak, tudni fogja az mit kell csinálnia.[42] Ezen bírói befolyásolást lehetővé teszi az elnök és kollégiumvezető számára az is, hogy az egyéni bírói függetlenség hiánya miatt a bírók egzisztenciálisan ki vannak szolgáltatva a bírósági vezetőknek.  A fentiek alapján megállapítható, hogy az OBH elnöke és a bírósági vezetők bármikor  direkt módon érvényre tudják juttatni a konkrét bírósági ítélkezésben az általuk képviselt párt és egyéb hatalmi érdekeket. A magyar sajtó is már többször felvetette, hogy néhány ügyben nyíltan látszik az összefonódás lehetősége a bírósági eljárás szereplői között, amelyre a fenti rendszer  adott lehetőséget.[43] Ez a módszer semmiben nem különbözik az elmúlt 50 évben használt az irányított bíró kijelölésen  és a bíró egzisztenciális függésén alapuló pártutasításos rendszertől.[44]              

 

A párt és egyéb hatalmi vagy magán érdekek nem csak a fent leírt direkt módon vihetők be jelenleg  az ítélkezésbe, hanem a szakmai irányításon keresztül is. A kúriai vezetés az alábbi okok miatt és módszerrel  ugyanúgy befolyásolni tudják az ítélkezést mint a többi bírósági vezető. 2012-ben a Kúria elnöke Baka András is leváltásra került, és helyébe Darák Pétert választották, akinek a pártszimpátiája feltételezhetően ugyanolyan mint az OBH elnökének. A Kúria jelenlegi elnöke aztán le is cserélte a korábbi  kúriai vezetést a neki megfelelő bírókra. Mint az előzőekben említettem a bírósági rendszer függetlenségének elve és annak az EU általi számon kérése miatt  nem lehet a jogszabályi formában meg nem jeleníthető[45] az általános és szélesebb társadalmi rétegeket érintő kormányzati, párt és egyéb hatalmi érdekeket  direkt módon bevinni az ítélkezésbe. Ennek a befolyásolhatóságnak a megoldására szolgál a bírósági szakmai irányítási rendszer. Mivel már nem lehet kibocsájtani a jogalkalmazás jogpolitikai irányelveit vagy ehhez hasonló politikai iránymutatásokat, ezért a jogszabályokban meg nem jeleníthető politikai és egyéb hatalmi illetve magán érdekeknek az ítélkezésbe való bevitele továbbra is az 1997. évi „bírósági szervezeti reform” keretében a szocialisták által kidolgozott módszerrel folyik. A Bszi.  32.§. (1) bekezdés a./pontja szerint is még mindig lehetősége van arra a Kúriának, hogy a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot nem csak az eltérő ítélkezési gyakorlat miatt szükséges jogegység megteremtése ,  hanem a jogalkalmazás fejlesztése érdekében is kibocsásson. Gyakorlatilag  továbbra is él a bírósági rendszerben a  szakmai irányításba burkoltan a  bírói ítélkezés nyílt befolyásolása és a  bírói függetlenség annulálása ugyanúgy mint  a Kádár-korszakban vagy mint  1997  és 2012 között .  A jogalkalmazás továbbfejlesztésének semmi köze a jogegységhez, és csak  arra jó, hogy a  Kúria  igazgatási és szakmai vezetése felé sokszor  nyilvánosan is közvetített és általuk is elfogadott párt, kormányzati és egyéb hatalmi érdekek ( quasi  jogalkalmazás jogpolitikai irányelvek)  becsatornázhatóak legyenek a bírói jogalkalmazásba úgy, hogy azokat kötelezően érvényre kelljen juttatniuk az egyes ügyekben eljáró bíróknak az ítéleteikben.  Ezen  jogalkalmazás fejlesztő jogegységi eljárásnak semmilyen jogállami garanciális szabályai nincsenek. Bármikor hozhatók ilyen jogegységi döntések, és az eljáró jogegységi tanács összetételéről a Kúria kollégiumvezetője vagy a kollégiumvezető-helyettese minden kontroll nélkül önkényesen dönt. Itt semmilyen törvényes bíróhoz való jog vagy egyéb jogállami garanciális szabály nem érvényesül. [46]Ez az ad hoc összetételű jogegységi tanács bármilyen a bíróságokra kötelező „jogalkalmazást fejlesztő” döntést hozhat, ami alapjaiban sérti a bírói függetlenséget. 

 

Azt, hogy a joggyakorlat fejlesztése címén meghozott jogegységi határozatok milyen formában tartalmazzák a párt és egyéb hatalmi érdekeket, illetve, menyire alkalmasak arra, hogy a valamilyen ok miatt[47]  jogszabályokba  nem foglalható párt és egyéb hatalmi érdekeknek megfelelően  befolyásolják a bírói ítélkezést jól reprezentálja a 6/2013 PJE  határozat[48] elfogadásának körülményei. 2013 évben mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy rendezni kell a devizahiteles szerződések ügyét, mivel ennek elmaradása olyan társadalmi robbanáshoz vezethetett  volna, amely a kormány társadalmi  legitimitását is veszélyeztethette.  Az utóbb kiderült tények azt bizonyítják, hogy a külföldi tulajdonba került bankok és a kormányzat között 2015. december 15. napján megállapodás született, amely szerint az ország fizetőképességének a megőrzése és a bankok pénzügyi támogatásának  és ennek egyik formájának a bankadónak fenntartása érdekében a kormányzat biztosítja a bankok számára a devizahitel szerződésekben foglaltak végrehajthatóságát.[49] Maga a Miniszterelnök  is elismerte, hogy 2011. évben az ország a fizetőképtelenség határán állt, és ezt csak a külföldi bankok segítségével tudták elkerülni. Ez a fizetésképtelenségi helyzet annak ellenére bekövetkezett, hogy az Orbán Kabinet már több mint 1.5 éve hatalmon volt.[50]

 

Az is nyilvánvaló, hogy egy fizetésképtelenség bejelentése nagyobb társadalmi elégedetlenséghez és  a Kormány azonnali  bukásához vezetett volna. ( lásd: Görögország 2014-16.)   A Kormány a paktummal vélhetően ezt akarta elkerülni.  A bankokkal az a Matolcsy György gazdasági miniszter kötötte meg az egyezséget akinek Patai Mihállyal a Bankszövetség elnökével való a szoros baráti viszonya és együttműködése  köztudomású. Az egyezség meglétét támasztja alá az is, hogy a kormányzat 2014-ig nem rendezte a devizahitelek problémáit annak ellenére sem, hogy ezt már korábban  2010-ben is  megtehette volna. Ekkor még a lakosságnak sem okoztak volna ekkora kárt a devizahitelek, mivel a svájci frank árfolyama lényegesen alacsonyabb volt a 2014. évinél.  

 

A történtek azt erősítik, hogy a  kormányzat  ilyen körülmények között  nem akarta felmondani a bankokkal kötött egyezséget mivel ezzel  veszélyeztette volna a saját hatalmát is. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy közvetlenül a 2014. évi  a kormányzatnak létfontosságú  országgyűlési  választások előtt nem lehetett olyan jogszabályt elfogadni, amely a bankok érdekeit nyíltan szentesíti a devizaadósokkal szemben, és amely az árfolyam veszteséget minden kompenzáció nélkül teljes egészében az adósokra terheli. A bankokkal 2011. decemberében kötött paktum a választások közelsége miatt nem volt jogszabályba foglalható , mivel egy ilyen lépés a választások elvesztését is jelenthette volna a FIDESZ számára. Ennek elkerülésére a kormányzat azt a stratégiát választotta, hogy a Kúriát kereste meg a devizahiteles probléma megoldására. Gyakorlatilag felhívta a Kúria vezetését, hogy ebben a témakörben jogalkalmazás fejlesztő jogegységi határozatot hozzon. Nyíltan  ki is jelentette ekkor a miniszterelnök és az igazságügyi miniszter, hogy addig nem kezdeményez a deviza hitelek vonatkozásban jogszabály elfogadását az Országgyűlésnél, amíg  meg nem hozza a Kúria a jogegységi határozatát.[51]  A cél nyilvánvalóan az volt, hogy a Kúria hoz majd egy olyan jogalkalmazás fejlesztő jogegységi határozatot, amely szentesíti a Kormány és a bankok egyezségét, és majd erre hivatkozással tud ugyanilyen tartalmú jogszabályt hozni  a Kormány indítványára a FIDESZ többségű Parlament. Egyértelműen bíztak abban, hogy a FIDESZ által kineveztetett kúriai vezetés hajlandó lesz beemeltetni a bírósági jogalkalmazásban a Kormány által megkötött paktum rendelkezéseit.  Ezt az is megkönnyítette, hogy a Kúria a jogegységi határozat meghozatala előtt annak a MNB-nek a szakvéleményét kérte ki amelynek vezetője 2013. márciusától az a Matolcsy György lett aki a Kormány nevében 2011. decemberében megkötötte a devizahiteles paktumot  a Bankszövetséggel . Az MNB természetesen a Kormány és a Bankszövetség érdekeit tükröző szakvéleményt adott. Azt, hogy mennyire elfogulatlan volt az MNB a szakvélemény megadásakor jól bizonyítja az is, hogy több mint 200 milliárd forintot keresett az általa javasolt rendezés kapcsán, amelyet aztán Matolcsy György elnök annak közpénz jellegének elvesztése mellett  az Orbán kormány hatalmának a támogatása érdekében költött el.   Ezen szakvélemény alapján a Kúria az adósokat ellehetetlenítő 6/2013 PJE határozatban ki is mondta, hogy az árfolyam kockázat teljes egészében az adósokat terheli. Az is kimondásra került a Kormány és a Bankszövetség érdekeinek megfelelően, hogy a deviza alapú hitelszerződések nem nyilváníthatók teljes mértékben érvénytelennek. A Kúria így az MNB szakvéleményére támaszkodva   lényegében Kormány  és pártérdeket juttatott kifejezésre a jogegységi határozatában. Tehette ezt úgy, hogy a Kormánnyal ellentétben a Kúria a döntésért  az egyéni bírói anyagi és személyi felelősség hiánya miatt semmilyen felelősséggel nem tartozott a társadalom felé .  Ennek következtében kockázat nélkül mentesíteni tudta a Kúria  a Kormányt és a FIDESZ-t  a népszerűtlen döntés meghozatala alól, javítva ezzel azoknak az országgyűlési  választási esélyeit.   Természetesen ezen párt és banki érdekek meg is jelentek a bírósági ítélkezésben, mivel a jogegységi határozat köti a bíróságokat.[52] A Kormánynak ezt követően a kúrai jogegységi határozatra hivatkozással lehetősége volt elfogadtatnia egy olyan jogszabályt, amely szentesítette a kormányzat és a bankok közötti paktumban foglaltakat.  Azt is elérte ezzel a Miniszterelnök, hogy ne a FIDESZ-nek kelljen ezért vállalni a felelősséget, és a választások előtt hangoztatni tudta, hogy megmentették a devizahiteleseket. A 2014-es országgyűlési választások és a „forintosítási” törvények elfogadása után derült  csak ki, hogy milyen bagatell összegű kárpótlást kaptak az adósok annak fejében, hogy az árfolyam változásból eredő veszteségeket teljes egészében nekik kell viselniük.  Ez már nem okozott gondot a FIDESZ-nek, mivel  ekkorra már 2/3-os többséggel megnyerte a választásokat.  Még most is a Kúriára mutogatnak, és nem hajlandóak elismerni, hogy a kúriai vezetés  gyakorlatilag  egy pártutasítást hajtott végre, amikor kezdeményezte  a jogalkalmazás fejlesztő jogegységi eljárást.

 

Itt kell kiemelni, hogy az ügyben az Orbán kormány és a Bankszövetség  mellett a legfőbb vétkesnek  a Kúria elnökét  Darák Pétert  és kollégiumvezetőjét Wellmann Györgyöt tekinthetjük, mivel Ők voltak  akik a tisztségüket és az egyéni bírói függetlenség kúriai hiányát felhasználva a szakmai irányításnak álcázva végrehajtatták a bírói karral a kormányzat által a Kúriára kiosztott  a párt és banki érdekeket megjelenítő piszkos munka elvégzését. Az is tény, hogy a kialakult helyzetért nem kis felelősség terheli a 6/2013. PJE határozatot elméletileg megalapozó két előadó bírót  is.[53]A baj az, hogy a fentiek következményeit  pedig nagyon hosszú ideig  az egész bírói karnak köztük a nem kis számban ítélkező tisztességes bíróknak illetve a lakosság nem kis részének kell majd  viselniük.  Nagyrészt ezen  vezetők  embereket földönfutóvá tevő tevékenysége miatt vált a társadalom szemében „szitokszóvá” a bírói elnevezés, és vesztette el teljesen és véglegesen a közbizalmat a bírói szervezeti rendszer. Ennek hatására pedig a devizahiteles mozgalmak törvényszerű radikalizálódásnak indultak, ami  kiszámíthatatlan folyamatokat indíthat el. Ennek elkerülése végett szükség volna a devizahiteles szerződéssekkel kapcsolatos  anomáliák  törtvényi szintű orvoslására.

 

Nem csak a legfelsőbb, hanem a szakmai irányítás alsóbb szintjein sem történt változás a korábbiakhoz képest. A kollégiumok feladata továbbra is a Kúria és helyi bíróságok szakmai irányítása, és ezen keresztül azok ítélkezésének a befolyásolása.  A  kollégiumi üléseken tájékoztatják a helyi  bírókat arról, hogy milyen a Kúria vezetése által meghatározott   a jogegységi és elvi döntésekbe átültetett   párt és egyéb hatalmi érdekeknek  elvárásoknak megfelelően kell ítélkezniük.  A devizahiteles PJE határozatoknál is ez volt az eljárás.  

 

A fentiek mellett  a bírósági vezetők a  kollégiumokat felhasználva szakmai irányításnak álcázva érvényesíthetik továbbra is  a párakaratot vagy egyéb hatalmi érdekeket az ítélkezésben. A nem kiemelt jelentőségű, de bármely okból fontos és  az országos és  helyi pártérdekeket vagy a  politikai és gazdasági  „elit” érdekeit érintő jogalkalmazási kérdésekben a kúriai és a  törvényszéki bírósági kollégiumok továbbra is állásfoglalásokat és iránymutató döntéseket hozhatnak. A kollégiumokat és a helyi bíróságokat  a Kúria és az OBH elnöke által kinevezett bírósági vezetők irányítják akik az egyéni bírói függetlenség és felelősség hiánya miatt rá tudják kényszeríteni a kollégium bíró tagjaira az akaratukat, és  az őket kinevező személyek  jogalkalmazási nézeteit és hatalmi érdekeiket. A kollégiumi állásfoglalások  még mindig kötelezőek  az adott bíróságra. Tehát megállapítható, hogy ezen kollégiumi állásfoglalásokon keresztül a szakmai irányításnak álcázva  a helyi  és országos párt és egyéb hatalmi érdekek továbbra is meg tudnak jelenni a bírói ítélkezésben és az egyedi ügyekben hozott ítéletekben. Ezt a tényt bizonyítja a Pécsi Ítélőtáblán megtartott deviza hiteles konferencián elhangzottak is. Nem egyedi esetnek tekinthető ez, mivel a kollégiumi üléseken általában ilyen formában „dolgozzák” meg az egyes ügyekben eljáró bírókat azért, hogy az vezetői elvárásoknak és „szakmai” irányításnak  megfeleljenek.  Természetes ha a bírók a kollégiumokon elhangzottakat nem alkalmazzák az ítélkezési gyakorlatukban, akkor ennek következményei az egyéni bírói függetlenség hiánya miatt  jelentkezni fognak a bíró egyéni személyes egzisztenciájában. [54]Gyakorlatilag ma is  a 70-80-as évek kollégiumi rendszere él tovább annak módszereivel és céljaival egyetemben.

 

Azt, hogy a jelenleg hatályos  Bszi. és Bjt. valóban a bírói döntések befolyásolhatóságra épülő bírósági szervezeti  rendszer továbbélését biztosítja új pártkeretek között jól bizonyítja, hogy 2015-ben a járásbírók tekintetében újra jogszabályi szinten került bevezetésre a tanácselnöki feljegyzés intézménye Nyilvánvalóan ezzel kívánta a jogalkotó biztosítani azt, hogy ugyan úgy mint korábban  a járásbírók is rákényszeríthetőek legyenek a központi akarat végrehajtására.

 

A párt és egyéb hatalmi érdekeknek  a bírósági ítéletekben való megjeleníthetősége miatt bizalmatlan lakosságban a bíróságok iránti közbizalmat  továbbra is úgy kívánják fenntartani, hogy az országos és helyi bírósági vezetőknek  nem „fontos” ügyek[55] esetén érvényesül a bírói függetlenség, és a bírók hozhatnak  jó és a jogállami normáknak is megfelelő ítéleteket.  Ezen ügyekbe még mindig nem szól bele a  bírósági vezetés sem országos sem helyi szinten. Így a Kúria és a   kollégiumok továbbra  is hoznak olyan állásfoglalásokat a fenti típusú perek kapcsán amelyek a jogállami normáknak is megfelelnek.

 

Mindezek  ellenére az ilyen  típusú ügyekben is egyre többször merült fel a bírói ítélkezés pártossága.  Az új 2012 után kinevezett bírósági vezetők is már felismerték, hogy  olyan korlátlan hatalmat kaptak a kezükbe az igazságszolgáltatás  tekintetében,  amely lehetőséget ad a saját érdekeiknek az érvényre jutatására  is az ítélkezésben. Ezen lehetőséggel  sokszor élnek is a bírók és bírósági vezetők. Így a kisebb jelentőségű korábban pártatlanul elbírált ügyekben is egyre nagyobb számban kezdenek egyes bírók  egyéni érdekeknek és a bírósági belső szervezeti érdekeknek megfelelően a pártatlanságot megsértve ítélkezni. Az egyéni bírói  felelősség hiánya miatt egyre jobban tejed a bírói karon belül a „papír mindent elbír” szemlélet, és születnek önkényes mérlegelésen és jogértelmezésen alapuló ítéletek.   Ez ellen semmilyen védelmet nem kap a jogkereső állampolgár. A bírósági vezetők rendre eltussolják a bírói visszaéléseket.[56] A bíróságok ellen indított kártérítési perekben a jogsértő bíróságokat az  ügyben ítélkező bíró szolgálati felettese az OBH képviseli. Így nem véletlen, hogy az ügyfelek 94-98%-ban pervesztesek lesznek ezen perekben.  Jól mutatja ezt a tendenciát a  bírósági korrupciós ügyek elszaporodása, és a tisztességes lejáráshoz való jog megsértése miatt  az Alkotmánybíróság és EJEB által jogsértőnek ítélt ügyek számának meredek emelkedése.

 

Itt merül fel az Alkotmánybíróság 36/2013 (XII. 5.) AB határozatában megfogalmazott azon kérdés, hogy a bírói pártatlanság jelenleg  biztosítható-e a bírói kizárás megfelelő szabályozásán és alkalmazásán keresztül. Amennyiben a bírói egyéni függetlenség és felelősség hiánya miatt rendszer szinten nem biztosítható a bírói pártatlanság, akkor az törvényszerűen maga után fogja vonni, hogy egyéni bírói szinten sem biztosítható az. Az eljárási törvényekben megfogalmazott kizárási szabályoknak az a szerepe, hogy az egyedi ügyekben felmerülő pártatlansági problémákat orvosolja egy adott bíró vagy bíróság vonatkozásában, megszüntetve ezzel a pártos ítélkezés lehetőségét. Amennyiben az egyéni bírói függetlenség és felelősség hiánya miatt rendszerszinten miden bíró tekintetében merül fel a pártosság problémája, akkor hiába zárnak ki a per elintézéséből egy bírót és jelölnek ki egy másikat, mert a fentiek miatt az újonnan kijelölt bíró is törvényszerűen pártosnak lesz tekinthető. Klasszikus példa erre a bíróságok ellen indított kártérítési perekben a bíróságoknak  az OBH általi  perbeli képviselete, illetve az ennek következtében  az ország összes bírójával szemben fellépő bírói pártosság problémája.

 

A rendszer szinten jelentkező bírói pártosság illetve annak látszatának a megléte esetén az eljárási törvényekben megfogalmazott, és az  egyedi ügyekben alkalmazott kizárási szabályok megfelelő volta illetve azoknak a bírósági eljárásokban a jogszabályoknak megfelelő alkalmazása nem képes kizárni   a konkrét bírósági eljárásban a pártatlan ítélkezéshez való jogot megsértését.[57] Ennek következtében  a korábbi korszakokban és jelenleg is rendszerszintűen nem a bírói pártatlanság, hanem a bírói önkény érvényesül illetve érvényesült a bíróósági szervezeten belül, amely  sok esetben alapjaiban teszi kétségessé  az egyedi ügyekben is a jogállami ítélkezést. Ennek negatív hatása meg is jelent a bíróságok megítélésében, mivel  a lakosság bizalma a bírósági szervezeti rendszerben megingott, és a bíróságok közbizalmi indexe történelmi mélypontra 43%-ra esett .[58]

 

 

Összegzés

 

A fent leírtak alapján megállapíthatjuk, hogy az elmúlt 50 évben nem voltak függetlennek tekinthetők a bíróságok, mivel máig nincs biztosítva a bírók számára az egyéni bírói függetlenség és nem számon kérhetőek a jogsértő, a tisztességes eljáráshoz való jogot sértő ítéleteikért. Ennek következtében egyre jobban terjed a szervezeten belül a tisztességes eljáráshoz való jogot sértő eljárások,  és ez alapján rendszerszinten intézményesült a bírói önkény, amely alapjaiban ássa alá a bíróságok jogállami működését. [59]Oda jutottunk, hogy  még a rendszert saját érdekeinek érvényesítése céljából létrehozó, és annak vezetőit a saját klientúrájából kinevező FIDESZ kormányzat és a hozzá közelálló szellemi holdudvar is bírálja a bíróságokat az eluralkodó bírói önkény és a jogellenes a társadalom érdekeit sértő  ítélkezés miatt.

 

„Azt, hogy a durván és időnként ismétlődően törvénysértő bírói aktusoknak nincs megismerhető következménye a bírói karrierre. Mélyen sértő, hogy a bírói önkény és nem a törvénynek megfelelés a norma. A bírói függetlenség eme parttalan értelmezésének az eltűrése nem segíti a közvéleményt felkavaró,  hatásában a bíróságok igazság szolgáltatásába vetett hitét megtartani.”[60] Itt kell megjegyezni, hogy 2003-ban  Gyurcsány Ferenc a másik oldal képviselője is bírálta a bíróságok működését illetve a bírói önkényt, annak ellenére, hogy ez  a szocialista kormányzat által létrehozott, és  elvileg az érdekeiket szolgálni hivatott   bírósági szervezeti rendszer volt.  (OIT) Nem is választották újra a Legfelsőbb Bíróság elnökének  Lomnici Zoltánt.

 

Ezzel kapcsolatban szükséges megjegyezni, hogy pont a „rendszerváltó politikai elit” magatartása, és a politikai érdekeinek mindenáron való érvényre juttatásának szándéka idézte elő ezt a helyzetet. A bírói önkény kialakulására az adott lehetőséget, hogy  1990 után is minden politika erő a maga érdekeinek megfelelően megpróbálta befolyásolni a bírói ítélkezést, és az ezt biztosító bírósági szervezeti és igazgatási valamint  szakmai irányítási rendszert  alakítottak ki. Ezek a rendszerek mindig tagadták az egyéni bírói  függetlenségnek és felelősségnek az alapvető jelentőségét a bíróságok jogállami működésében. Ezzel ellentétben a bírói ítéletek befolyásolhatóságának reményében az abszolút bírósági vezetői hatalmat tartották szükségesnek fenntartani. Bíztak abban, hogy az általuk kinevezett és a klientúrájukhoz tartozó bírósági vezetők majd úgy fognak  ugrálnak ahogy ők fütyülnek, és majd meghozatják a bírókkal azokat az ítéleteket amelyek a párt és hatalmi érdekeiket tükrözik.  Ez részben igaz is, de a bírósági rendszer sajátosságiból adódóan az abszolút vezetői hatalmat biztosító bírósági szervezeti rendszerben törvényszerűen kialakul egy a vezetők érdekeit szolgáló belső szervezeti cél[61]  is, amely sok esetben nem egyezik meg a külső célként megjelenő párt és egyéb hatalmi érdekekkel. Arról nem is beszélve, hogy ez fényévekre van a társadalom érdekeitől a pártatlan ítélkezés érvényre juttatásától. A célja ezen abszolút hatalommal rendelkező bírósági vezetői rétegnek mindig az lesz, hogy a hatalmát mindenáron meg tudja tartani, és a bírói függetlenség mögé bújva el tudja leplezni az érdekeik megvalósítása miatt kialakuló bírói önkényt. Előbb vagy utóbb nem az fogja meghatározni a cselekvésüket, hogy milyen a párt és hatalmi szimpátiájuk, hanem az, hogy az országos és helyi viszonyok alapján melyik hatalmi rétegnek való kedvezés biztosítja  továbbra is az abszolút hatalmukat. Jól szemlélteti ezt  OIT  korábbi és az  OBH jelenlegi  működése.  A belső bírósági szervezeti célt e mentén fogalmazzák meg, és  a bírók feletti  a jogszabályok rendelkezései által biztosítot abszolút hatalmukra  támaszkodva rá is tudják ezek végrehajtását  kényszeríteni a bírókra, lehetetlenné téve ezzel a pártatlan ítélkezést.

 

Az abszolút vezetői hatalmat biztosító az egyéni bírói függetlenséget és felelősséget tagadó bírósági szervezeti rendszereken belül a bírósági vezetők érdekei mentén megfogalmazott belső szervezeti célok és egyéb hatalmi érdekek érvényre jutása miatt törvényszerűen kialakul a bírói önkény ami rendszer szinten  teszi lehetetlenné a pártatlan ítélkezést. A rendszer a fentiek ellenére még azért nem omlott össze, mert még mindig sok olyan tisztességes bíró van aki komolyan veszi a bírói függetlenséget és a pártatlan ítélkezés követelményét.  A mai  és a  korábbi szabályozási rendszer illetve a bírósági vezetői réteg igazgatási tevékenysége azonban nem ezen bírók  és az általuk képviselt jogállami ítélkezés térnyerésének kedvezett illetve kedvez.

 

A „rendszerváltó politikai, gazdasági elitnek és a  tanítványaiknak valamint az egyéb hatalmi csoportoknak”   fel kellene már ismerniük, hogy nem vezet eredményre, és az egész demokratikus politikai rendszer stabilitását veszélyezteti , ha a politikai és egyéb hatalmi érdekeiknek  a bírósági ítéletekben való érvényesíthetőségének az illúziójától  vezérelve  létrehoznak olyan a bírósági vezetők abszolút hatalmára épülő a bírók befolyásolásának lehetőségét rendszer szinten biztosító bírósági szervezeti  és szakmai irányítási rendszert, amely a pártatlan ítélkezést megnehezíti vagy egyes esetekben ki is zárja.

 

Az elmúlt 27 év bebizonyította, hogy a fenti elvek szerint működő bírósági rendszer nem képes rendszer szinten biztosítani az állampolgárok részére a tisztességes eljáráshoz és a pártatlan ítélkezéshez való jogot. Ennek következtében szükséges volna egy paradigma váltás a bírósági szervezeten belül, és el kellene fogadni egy olyan bírósági  szervezeti és jogállási törvényt, amely következetesen érvényre juttatja az egyéni bírói függetlenséget és felelősséget, és azok korábban kifejtett garanciális szabályait. A „politikai elitnek” a bírói döntések jogállami normákat sértő befolyásolása helyett inkább a bíró döntések  legális és jogállami,  törvény általi befolyásolását kellene csak használnia. Amennyiben pedig a bírók nem tesznek eleget a jogszabályi kötelezettségeiknek, akkor az Alkotmánybíróságnak olyan jogkört kell adni, hogy lehetősége legyen minden a tisztességes eljáráshoz való jogot sértő, így  az önkényes bírói mérlegelésen és jogértelmezésen alapuló ítéletek megsemmisítésére is.[62]

 

A fentiekből jól látszik hogy a társadalmon és a jogászságon belül is egységes álláspont alakult ki a bírói fegyelmi és kárfelelősség tekintetében, amely szerint a jogellenesen meghozott ítéletekért való bírói személyes anyagi és fegyelmi felelősség hiánya miatt alakult ki a társadalom érdekeit veszélyeztető   bírói önkény .   Ezért azonnal be kellene vezetni a kötelezően alkalmazandó egyéni bírói felelősség intézményét   ( fegyelmi és anyagi ) abban az esetben, ha a bíró az eljárása során megsérti az ügyfeleknek a  tisztességes eljáráshoz való jogát és ezt bíróság, az Alkotmánybíróság vagy az EJEB jogerős határozatában megállapította. [63] Hangsúlyozom, hogy itt nem egy egyszerű és jogorvoslattal kiküszöbölhető bírói tévedésről beszélek, hanem a tisztességes eljáráshoz való jogot ezáltal a bírói esküt sértő bírói jogsértésről. A kettőnek az elhatárolása tekintetében pedig az Alkotmánybíróságnak kellene egyértelmű iránymutatást adni a rendes bíróságok számára. 

 

Teljesen téves illetve  pont a kommunista érát idéző és az 50-es évekbeli koncepciós ítélkezést megalapozó és a bírói karon belül jelenleg is általánosan elterjedt azon nézet , hogy az egyéni bírói felelősség bevezetése kizárja a bírói függetlenséget és a jogállami ítélkezést.  Gondolom, ha a bírói függetlenséget  és annak garanciális rendszerét Magyarországon megalapozó 1869. évi IV. törvénycikk és az 1871. évi VIII. törvénycikk szerint nem sérti a bírói függetlenséget a bírók anyagi és fegyelmi felelősségre vonása a jogellenesen meghozott ítéleteikért , akkor ez ma sem okoz problémát. Pont a diktatúrák és a politikai hatalom által befolyásolható bíróságok jellemzője a felelőtlen, a bíró egyéni felelősségét tagadó bírósági rendszer.  Erre figyelemmel azonnal módosítani kellene a Bjt. rendelkezéseit az alábbiak szerint:

 

 

A fegyelmi felelősség körében:

1./ A Bjt. 106.§  az alábbi bekezdéssel egészül ki:

(6) Amennyiben bíróság jogerős ítéletében, vagy az Alkotmánybíróság illetve az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapítja, hogy a bíró az eljárása során megsértette az ügyfeleknek az Alaptörvény XVIII. cikk (1) bekezdésében illetve az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogát, akkor vele szemben a fegyelmi eljárás megindítását kötelezően kezdeményezni kell.  Amennyiben a fenti  jogsértés bekövetkeztében a szolgálati felettes intézkedése vagy mulasztása is közrehatott,  akkor a fegyelmi eljárás megindítását a szolgálati felettessel szemben is kötelezően kezdeményezni kell.

2./ A Bjt.110.§ a következő rendelkezéssel egészül ki:

(3)  Ha a bíró által jogsértően meghozott határozat miatt megvalósító miatt   bíróság vagy Alkotmánybíróság illetve az  Emberi Jogok Európai Bírósága előtt eljárás indult és az a bírónak a  tisztességes eljáráshoz való jogot sértő magatartását megállapító határozattal fejeződött be, az eljárás jogerős befejezésétől számított egy éven túl nincs helye fegyelmi felelősségre vonásnak.

3./ A Bjt. 121.§ (1) bekezdése az alábbi mondattal egészül ki:

„A Bjt.106.§ (6) bekezdésének alkalmazása esetén a fegyelmi eljárás megindítása kötelező.

4./ A Bjt.124.§ (2) bekezdése az alábbi mondattal egészül ki:

„ A Bjt. 121.§ (1) bekezdés második mondatában foglaltak alkalmazása esetén a fegyelmi  eljárás nem szüntethető meg és nem alkalmazható írásbeli figyelmeztetés a bíróval szemben.”

 

 

Az anyagi felelősség körében:

A bjt 131.§ (1) bekezdése az alábbi mondattal egészül ki:

Amennyiben bíróság jogerős ítéletében, vagy az Alkotmánybíróság illetve az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapítja, hogy a bíró az eljárása során megsértette az ügyfeleknek az Alaptörvény XVIII. cikk (1) bekezdésében illetve az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogát, akkor az ebből eredő kárét felel a bíró. A fenti esetben az Állam által kifizetett kártérítés a munkáltatónak okozott kárral esik egy tekintet alá, és azt a munkáltatónak köteles megfizetni a bíró.  A Bíró gondatlan károkozása az (1) bekezdés második mondatában foglalt esetekben   csak súlyosan gondatlan magatartásnak minősíthető. A  bíróval szemben a kártérítési igény érvényesítése kötelező ha  a kár az ügyfélnek a  tisztességes eljáráshoz való jogának megsértéséből ered. Ha a kár bekövetkeztében a bíró szolgálati felettesének intézkedése  vagy mulasztása is közrehatott, akkor a szolgálati felettes a bíróval egyetemlegesen felel az okozott kárért.   

 

Álláspontom szerint a fenti rendelkezések bevezetése azonnali és az állampolgárok által is érzékelhető változást hoznának a bírói ítélkezésben, és a bírói önkény rövid időn belüli megszűnését  eredményezhetik.

 

Sajnos az elmúlt 27 év tapasztalata bebizonyította, hogy ha a  fent leírt a vezetői abszolút hatalomra épülő bírói szervezeti rendszert működtető bírósági vezetők nem kerülnek eltávolításra a bírói karból, akkor előbb vagy utóbb megpróbálják a hatalmukat visszaépíteni.  Ezen kísérleteik az elmúlt időkben mindig sikerrel jártak, és el tudták érni, hogy a bíró függetlenséget sértő rendszer állandóan újraéledjen. Emiatt szükséges volna, hogy ezen a korlátlan vezetői hatalmat gyakorló felső és közép bírósági vezetők  demokratikus eszközökkel eltávolításra kerüljenek a bírói karból.

 

A paradigma váltó bírósági szervezeti reform már továbbá nem halasztható, mivel a bírói önkény rendszerszintű megjelenése miatt, olyan elkeseredés és düh van az emberekben a bírókkal szemben, amely bármikor robbanáshoz vezethet, és ez nem csak a bírói kart, hanem az egész politikai elitet is elsöpörheti. Ezen el kellene gondolkodniuk a bíróknak illetve a politikai elitnek.

 

 

Összefoglaló

 

A rendszerváltás után azonnal felmerült az a kérdés, hogy a magyar bíróságok függetlennek és pártatlannak tekinthetőek-e, és ha nem, akkor milyen szervezeti és szakmai irányítási átalakítás szükséges a bírói függetlenség és pártatlan ítélkezés biztosításához. Ez a kérdés ma is aktuálisnak tekinthető.

 

A tanulmányban ezért kifejtésre kerül, hogy a bírói pártatlanság érvényesülésének milyen jogszabályi kritériumai vannak. Ennek keretében meghatározásra kerül a bírói egyéni függetlenségnek és felelősségnek a bírói pártatlanság biztosításában betöltött szerepe. Az értekezésben megpróbálom bebizonyítani, hogy az egyéni    bírói függetlenség és  felelősség hiánya esetén sem rendszer szinten sem egyedi ügyekben nem biztosítható a bírói pártatlanság illetve annak látszata.

 

A fenti probléma mellett az is kifejtésre kerül a tanulmányban, hogy a bírósági szakmai irányítás befolyásolhatja-e bírói pártatlanságot. A bírósági szervezeti és szakmai irányítási rendszer változásainak történeti bemutatásán keresztül adok erre választ. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a bírói szakmai irányítási rendszer is nagy hatással van a bírói pártatlanság érvényre jutásában vagy annak hiányában.

 

A tanulmány végén megoldást próbálok találni arra, hogy a jelenleg a rendszer szinten jelentkező bírói pártosságot hogyan lehetne megszüntetni.

 

 

Zusammenfassung

 

Unverzüglich nach dem Systemwechsel ergab sich die Frage, ob die ungarischen Gerichte unabhängig und unparteiisch zu betrachten sind, und wenn nein, welche organisatorische und fachliche Umgestaltung nötig ist, die unabhängige und unparteiische Gerichtsbarkeit zu gewährleisten. Diese Frage ist nach wie vor aktuell.

 Deswegen wird in dieser Studie erläutert, welche normativen Kriterien es gibt, damit die richterliche Unparteilichkeit zur Geltung kommt. In diesen Rahmen wird die Rolle der persönlichen richterlichen Unabhängigkeit und Verantwortung in Gewährleistung der richterlichen Unparteilichkeit definiert. In diesem Aufsatz versuche ich zu beweisen, dass mangels der persönlichen richterlichen Unabhängigkeit und Verantwortung ist weder systematisch noch in Einzelfällen die richterliche Unparteilichkeit bzw. ihr Anschein zu gewährleisten sind.

Neben dieser Problematik wird in der Studie erläutert, ob die fachliche Gerichtsleitung die richterliche Unparteilichkeit beeinflussen kann. Diese Frage versuche ich durch die historische Darstellung der Änderungen des organisatorischen und fachlichen Leitungssystems der Gerichte zu beantworten. Die Erfahrungen zeigen, dass das organisatorische und fachliche Leitungssystem der Gerichte stark auf die Geltung bzw. Nichtgeltung der richterlichen Unparteilichkeit wirkt.

Am Ende der Studie versuche ich die Lösung zu finden, wie die zur Zeit systematische richterliche Parteilichkeit beseitigt werden könnte.


 

Felhasznált irodalom: 

1. Lichtenstein József: A bírói hatalom, PTE doktori értekezés, Pécs, 2006. http://ajk.pte.hu/files/file/doktori-iskola/lichtenstein-jozsef/lichtenstein-jozsef-vedes-tezisek.pdf   (Letöltés ideje: 2015. 12. 10.)

2. Jávor István: A bíróság, mint felelőtlen szervezet: kínkeserves korrupció, https://www.academia.edu/8910774/b%C3%ADr%C3%B3s%C3%A1gi_felel%C5%91tlen_szervezet_k%C3%ADnkeserves_korrupci%C3%B3 (Letöltés ideje: 2015. 12. 10.)

3. Jávor István: Felelőtlen szervezetek, Szociológiai szemle, 2004/1.

4. Bakos Kitti: A tisztességes eljáráshoz való jog a jogágak határán, www.birosag.hu 

(Letöltés ideje: 2015. 12. 10.)

5. Bakos Kitti: A tisztességes eljáráshoz való jog: új jogalkotói irányok, www.jesz.ajk.elte.hu 

(Letöltés ideje: 2015. 12. 10.)

6. Borbás Beatrix: A bírói hatalom kárfelelőssége, Budapest, HVG-ORAC, 2014.

7. Eötvös Károly Közpolitikai Intézet: Bírói függetlenség, számonkérhetőség, igazságszolgáltatási reformok, Lásd: http://www.ekint.org/ekint_files/File/tanulmanyok/biroi_fuggetlenseg.pdf

 (Letöltés ideje: 2015. 12. 10.)

8. Darák Péter: Az Alkotmányjogi panasz bírói szemmel, Alkotmánybírósági szemle 2012/1.

9. Charles Perrow: Szervezetszociológia, Budapest, Osiris-Századvég 1994.

10. Fleck Zoltán: Jogállam és igazságszolgáltatás a változó világban, Budapest, Pallas, 2008.

11. John Kenneth Galbraith: Új ipari állam, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1979.

12. Gajduschek György: A bürokrácia-fogalom értelmezése a társadalomtudományokban és ennek jelentősége a közigazgatási szervezetek sajátságainak magyarázatában ELTE Phd. dolgozat  http://www.ajk.elte.hu/file/POLDI_GajduschekGyorgy_dis.pdf   ( letöltés ideje: 2017.03.01.)

13. Herbert Simon:  A korlátozott racionalitás Válogatott tanulmányok, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1982

14.Max Weber:  Politikai szociológia - Politikai közösségek. Az uralom Helikon Kiadó, 2009

15. Bihari Mihály – Pokol Béla: Politológia, Nemzeti Tankönyvkiadó 2009

16. Jakab András: A bírói jogértelmezés az Alaptörvény tükrében  https://www.jema.hu/article.php?c=123    ( letöltés ideje: 2017.03.02)

17.  Munka- és szervezetpszichológia /tananyag/ Készítette: Bodnár Éva, Kovács Zoltán, Sass Judit    76-78. oldal

 file:///C:/Users/L%C3%A1szl%C3%B3/Downloads/2010-0003_10_Munka_szerv_pszich.pdf

( letöltés ideje:2017.03.02.)

18.  Kende Péter: Elorzott igazság - Újabb röpirat bírókról, ítéletekről,  Budapest, Hibiszkusz 2008.

19. Elliot Aronson : A társas lény, Budapest Akadémiai Kiadó 2008.

 

 

 Egyéb források:

1. Az Alkotmánybíróság határozatai, www.mkab.hu

2. Országos bírósági honlap, www.birosag.hu

3. Kúria honlapja, www.kuria-birosag.hu

 

Szeged, 2017.03.05.

 

 

[3] Munka- és szervezetpszichológia /tananyag/ Készítette: Bodnár Éva, Kovács Zoltán, Sass Judit    76-78. oldal file:///C:/Users/L%C3%A1szl%C3%B3/Downloads/2010-0003_10_Munka_szerv_pszich.pdf

( letöltés ideje:2017.03.02.)

 

[4] Alaptörvény 26. cikk (1) A bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak. A bírákat tisztségükből csak sarkalatos törvényben meghatározott okból és eljárás keretében lehet elmozdítani. A bírák nem lehetnek tagjai pártnak, és nem folytathatnak politikai tevékenységet.

 

[5] Lásd: A bírói magatartás bangalorei alapelvei http://birosag.hu/sites/default/files/allomanyok/kozadatok/obh/a_biroi_magatartas_bangalorei_alapelvei_tel_jes_1.pdf  (letöltés ideje:2017.03.05.)

 

[6] Darák Péter mutatta be Borbás Beatrix: „A bírói hatalom kárfelelőssége " címmel megjelent monográfiáját: „A bírósági szervezet kárfelelőssége az igazságszolgáltatás jogállami működésének kiemelkedő biztosítéka. Az ítélkező bíró személyes (fegyelmi, büntetőjogi, kártérítési) felelősségre vonhatósága mellett a bíróság, mint szervezet polgári jogi felelőssége az okozott kárért a jogállamiság egyik „zárókövének” tekinthető: alkalmazására azokban a rendkívüli esetekben kerülhet sor, amikor a közhatalommal felruházott bíróság a jog érvényesítése helyett jogot sért, és jogsértő eljárásával – jogorvoslati eljárásban sem orvosolható – kárt okoz az állampolgárnak. Annak az állampolgárnak, aki – Alaptörvényünk XXVIII. Cikkében foglalt jogával élve – éppen azért fordult a bírósághoz, hogy jogait és kötelezettségeit, illetőleg az ellene emelt vádat ésszerű időn belül, tisztességes eljárásban, megalapozottan bírálják el. A bírósági jogkörben eljáró személyek károkozó magatartása – amennyiben következmények nélkül marad – az államhatalom oldaláról nézve súlyos működési zavart eredményez; rést üt a jogállamiság, a jog uralma alá vetett állam eszméjének pajzsán, teret engedve ezzel az önkénynek. Az állampolgárok oldaláról nézve a kártérítés elmaradása aláássa a bíróságokba vetett bizalmat. A közbizalom elvesztése pedig könnyen vezethet az egyéni, így szükségképpen önkényes igazságszolgáltatás térnyeréséhez az igazságszolgáltatás bírósági monopóliumával szemben. A bizalom fenntartása és folyamatos megerősítése ezért a közösség, a nemzet egészének érdeke.” 

Http://kuria-birosag.hu/hu/sajto/dr-darak-peter-mutatta-be-borbas-beatrix-biroi-hatalom-karfelelossege-cimmel-megjelent (Letöltés ideje: 2015. 12. 10.)

Lásd még:Jávor István: Bíróság mint felelőtlen kínkeserves korrupció (o.n.) szervezet, http://www.academia.edu/8910774/b%C3%ADr%C3%B3s%C3%A1gi_felel%C5%91tlen_szervezet_k%C3%ADnkeserves_korrupci%C3%B3 (Letöltés ideje: 2015. 12. 10.)

 

[7] Az automatikus szignálás vagy ügykiosztás azt jelenti, hogy nem a bírósági vezető dönti el, hogy melyik bíró fogja tárgyalni az adott ügyet, hanem számítógépes sorsolással, vagy az ügyek érkezési sorrendjében  illetve egyéb hasonló módszerrel  kerül automatikusan kiosztásra egy ügy a bíróra. Ezzel lehet megakadályozni, hogy a bírósági vezető az általa befolyásolható bíróra tudja kiosztani a neki fontos ügyet befolyásolva ezzel az ügyben való döntést.

 

[8] Lásd még: IV/2777-37/2012. AB jegyzőkönyv 5. pont Alkotmánybíróság Teljes Ülése 2013. 04.23., dr. Handó Tünde meghallgatása.

 

[9] Bjt.22.§ (1) bek. „Fogadom, hogy a rám bízott ügyeket tisztességes eljárásban, részrehajlás nélkül, lelkiismeretesen, kizárólag a törvényeknek megfelelően bírálom el; hivatásom gyakorlása során az igazságosság és a méltányosság vezérel.”

 

[10]  lásd: 21/2014.(VII.15.) AB határozat

 

[11]Lásd részletesen: Ravasz László: Bírói függetlenség és a tisztességes eljáráshoz való jog 1/1.pont http://www.debrecenijogimuhely.hu/archivum/3_4_2015/biroi_fuggetlenseg_es_a_tisztesseges_eljarashoz_valo_jog ( letöltés ideje: 2017.03.01.)

 

[12]Lásd részletesen: Ravasz László: Bírói függetlenség és a tisztességes eljáráshoz való jog , A tisztességes eljáráshoz való jog garanciái http://www.debrecenijogimuhely.hu/archivum/3_4_2015/biroi_fuggetlenseg_es_a_tisztesseges_eljarashoz_valo_jog/   (letöltés ideje:2017.03.01.)

 

[13] Bjt 131. §118 (1) A bíró a szolgálati viszonyából eredő kötelezettségének szándékos vagy súlyosan gondatlan megszegésével a munkáltatónak okozott kárért anyagi felelősséggel tartozik, továbbá tőle a munkáltató az okozott személyiségi jogsértés miatt sérelemdíjat követelhet.

(2) A bíró felelősségét, a kár bekövetkeztét és mértékét, valamint a személyiségi jogsértést a munkáltatónak kell bizonyítania.

132. §119 A bíró háromhavi illetménye erejéig felel, illetve kötelezhető sérelemdíj megfizetésére, ha a kárt, illetve a személyiségi jogsértést súlyosan gondatlan magatartásával okozta. Szándékos károkozás, illetve személyiségi jogsértés esetén a bíró a teljes kárösszegért felel, illetve a sérelemdíj megfizetésére – illetménye összegétől függetlenül – köteles.

 

[14] lásd:  Herbert Simon:  A korlátozott racionalitás Válogatott tanulmányok, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1982 120-146. oldal A szervezeti konfliktusok

Elliot Aronson : A társas lény, Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 2003. 33-70. oldal A konformitás

 

[15] 1871.évi VIII. törvénycikk 66. § Ha a bíró vagy bírósági hivatalnok eljárásában cselekvése vagy mulasztása által valakinek akár szándékosan, akár vétkes gondatlanságból kárt okozott, - a mennyiben az a törvényben meghatározott perorvoslattal nem volt elhárítható, - teljes kártérítéssel tartozik

 

[16] lásd:  1997. évi LXVI. tv, 1997.évi LXVII. tv., 2011. évi CLXI. tv, 2011.évi CLII. tv.

 

[17] lásd: Jakab András: A bírói jogértelmezés az alaptörvény tükrében  https://www.jema.hu/article.php?c=123 (letöltés ideje: 2017.03.02.)

 

[18] lásd: EU Bíróság C-173/03 határozat 33-40. pont,

 

[19]lásd:  Darák Péter: Az alkotmányjogi panasz bírói szemmel, Alkotmánybírósági szemle 2012/1. 70-72.

 

[23]  lásd : Dialógus Békecsoport 

      http://24.hu/belfold/2007/05/17/dialogus_bekecsoport_szetverese/  ( letöltés ideje:2017.03.01.)

 

[24] például:  nemzetközi szerződés tiltása vagy nagyobb társadalmi elégedetlenség kialakulása stb.

 

[25]  például.: nemzetközi szerződés tiltott, sérült volna a nem létező bírói függetlenség látszata stb. 

 

[26] 1972. évi IV. tv 45.§ (1) bekezdése: „A  Legfelsőbb Bíróság a törvényesség biztosítása és a jogalkalmazás egysége érdekében elvi iránymutatást gyakorol a bíróságok ítélkezése felett.”

 

[27] lásd: https://1000ev.hu/index.php?a=3&param=7128  (letöltés ideje: 2017.03.02.)

 

[29] A dokumentumok fellelhetőek a Csongrád Megyei Levéltárban

 

[30] például: Mari néni tyúkpere, vagy Józsi bácsi ittas járművezetése

 

[31] például.: párttag büntető felelőssége, pártfunkcionárius polgári pere, politika perek

 

[32]  például:  A vezetők kinevezésénél egyetértési jog helyett véleményezési jogot kaptak csak az összbírói értekezletek.

 

[33] lásd: Azt a bírót aki nem volt hajlandó a vezetői és pártérdeknek megfelelően ítélkezni az akár jogellenesen is elbocsájtották a bírói karból. Bónis Éva ügye, http://magyarhirlap.hu/cikk/33211/Pelikan_elvtars_biroi_esku 3070/2015. AB ügy,  2006-os tüntetések kapcsán a PKKB-n indult eljárások ,  https://civilosszefogas.hu/lovas-istvan-cikksorozata-i-iii-resz/ (letöltés ideje:2017.03.02.)

 

[34] például:  nemzetközi szerződés tiltása, társadalmi ellenállás lehetősége stb.

 

[35]  például: Mari néni tyúkpere, vagy Józsi bácsi ittas járművezetése

 

[36] például.:  Hajdú Bét , Transzelektro ügy stb. http://kmonitor.hu/kereses?gclid=Cj0KEQiAxeTFBRCGmIq_7rGt_r8BEiQANdPqUn2WZYke6iavlCTIXAFtZuGPZM0FTKWQBF5_c04InNQaArrs8P8HAQ  ( letöltés ideje: 2017.0302.)

https://kuruc.info/r/20/19348/  (letöltés ideje:2017.03.02.)

 

[37] lásd: Lomnici Zoltánnak  a Legfelsőbb Bíróság elnökének a 2005-ös Magyar Bírói Egyesület (MABIE) nagyválasztmányi ülésen tett nyilatkozatát a felszámolási eljárások során elkövetett bírói visszaélések elhallgatásának szükségességéről, bírók ellen korrupció miatti eljárások és azok megszüntetése,Hajdú Bét  ügye stb.  http://pestisracok.hu/jog-es-jogtalansag-korrupcio-a-birosagokon/ (letöltés ideje:2017.03.02.)

 

[38] lásd: felhasznált irodalom 2.,3,.1o., 18. pont

 

[39] lásd: Eötvös Károly Közpolitikai Intézet: Bírói függetlenség, számonkérhetőség, igazságszolgáltatási reformok, Lásd: http://www.ekint.org/ekint_files/File/tanulmanyok/biroi_fuggetlenseg.pdf (Letöltés ideje: 2015. 12. 10.)

 

[41] lásd:  Bszi, 133.§ (2) bek. Bszi 76.§ (6) bek., Bszi.136.§ (4) bek.,  6/2016. (V.31.) OBH utasítás, 6/2014.(IV.30.) OBH utasítás

 

[42]  lásd.:  bíróságok perbeli képviselete az OBH által , 54/2016. AB alkotmányjogi panasz 

[44] részletesen lásd:  54/2016. AB ügy indítvány kiegészítés 1-2. és 4. pont

 

[45] például: nemzetközi szerződés, tiltása, nemzetközi szervezetben való tagság stb.

 

[46] például:  Egy évre előre  a  Kúria Összbírói Értekezlete által  választott jogegységi tanács

 

[47]  például.: társadalmi elégedetlenség kialakulás, nemzetközi szerződés tiltása

 

 (letöltés ideje:2017.03.06.)

 

[53]  Kemenes István Szegedi Ítélőtábla kollégiumvezető,  Vezekényi Ursula Kúria tanácselnök 

 

[54] például:  előmenetel, szakmai értékelés, szakmai alkalmasság stb.

 

[55]  például: Mari néni tyúkpere, vagy Józsi bácsi ittas járművezetése

 

[56]   lásd pl.: ügyelosztási rendekkel kapcsolatos vezetői mulasztások, 21/2014.(VII.14.) AB határozat stb https://www.facebook.com/BiroiOnkenyEllen/posts/1290708131021917:0   ( letöltés ideje: 2017.03.01)

 

[57] Lásd részletesen: Ravasz László: Bírói függetlenség és a tisztességes eljáráshoz való jog 1.1/pont. http://www.debrecenijogimuhely.hu/archivum/3_4_2015/biroi_fuggetlenseg_es_a_tisztesseges_eljarashoz_valo_jog ( letöltés ideje: 2017.03.01.)

 

[58]  A bírósági bizalmi indexek publikálási helye: http://tenytar.blog.hu/2015/03/24/romokban_a_kozbizalom, Gfk Hungaria (Publikálás ideje: 2015. 13. 24.), Szabó I. László: Az intézményi és szervezeti bizalom helyzete Magyarországon 2014 elején, Nemzet és Biztonság 2014/3. 119-142., OBH jelentés a bíróságok 2014 évi működéséről, www.index.hu: Betegek vagyunk és tanulatlanok. (Letöltés ideje: 2015. 12. 10.)

 

[59]  lásd: Pécsi Ítélőtábla devizahiteles konferencia, Wellmann ügy, 21/2014.(VII.15.) AB határozat,  Bónis ügy http://magyarhirlap.hu/cikk/33211/Pelikan_elvtars_biroi_esku  (letöltés ideje: 2017.03.01.) ,   elme megfigyelések elrendelése büntető ügyekben, EJEB ítéletek sokasága stb.

[62]  Lásd: Darák Péter: Az alkotmányjogi panasz bírói szemmel, Alkotmánybírósági szemle 2012/1. 70-72.

 

[63] Lásd: Jávor István: Bíróság mint felelőtlen szervezet, kínkeserves korrupció (o.n.)

http://www.academia.edu/8910774/b%C3%ADr%C3%B3s%C3%A1gi_felel%C5%91tlen_szervezet_k%C3%ADnkeserves_korrupci%C3%B3 (Letöltés ideje: 2015. 12. 10.)

Lásd:Http://kuria-birosag.hu/hu/sajto/dr-darak-peter-mutatta-be-borbas-beatrix-biroi-hatalom-karfelelossege-cimmel-megjelent.   (Letöltés ideje: 2015. 12. 10.)