Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MIT ÁRTOTT NEKED? - én a devizahitelről konzultálok

2018.02.26

mit-artott-neked---kep.png

 

Kedves Judith Sargentini!

            Tisztelt Ujhelyi István!

 

 

Érdeklődéssel olvastam felhívásukat:

„Magyarország jogállamiságáról, közös hazánk megítéléséről és demokratikus gyakorlatáról alkotnak véleményt az európai közösségben: ezt leghitelesebben nem a kormány hazug propagandájából tájékozódva, hanem személyesen, közvetlenül a magyar emberek történetei alapján teheti meg az Európai Unió. Minél többen mondják el véleményüket, annál objektívebb és hitelesebb lesz a Sargentini-jelentés, amelyet így a magyar kormány sem vonhat majd kétségbe, hiszen akkor a magyar emberek szavával menne szembe...”

http://r-ed.hu/mit-artott-neked-kozossegi-konzultaciot-indit-a-red-a-magyarorszagrol-szolo-ep-jelentessel-kapcsolatban

 

 

Több százezer, de talán nem túlzás, hogy több mint egymillió sorstársam érzi saját élete kapcsán azt, hogy nagyon-nagyon komoly problémák vannak a magyarországi jogállamisággal, nem beszélhetünk demokratikus intézmények működéséről, jelentősen sérülnek az uniós állampolgári alapjogok. Ahogy az évek múlnak, egyre távolabb kerülünk az Európai Uniótól!

 

Devizahitelezés! Mi hogyan történt Magyarországon? Hol tartunk most?

 

2000-ben határozott úgy a magyar kormány, hogy a gazdaságot a lakosság eladósításával fogja felpörgetni. Innét számítva a lakosság 2008 közepéig összesen több mint 10.000 milliárd forint kölcsönt vett fel. Ebből több mint 3.000 milliárd Ft volt forint kölcsön és több 7.000 milliárd forintnyi összeg volt deviza- vagy devizaelszámolású kölcsön.

 

2000-ben változott a bankok működésével, felügyeletével foglalkozó Hpt., a Hitelintézeti törvény. Módosult a törvény egyik pontja, nagyon fontos fogyasztóvédelmi előírás került ekkor megfogalmazásra:

 

213. § (1) Semmis az a fogyasztási kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza

a) a szerződés tárgyát,

b) az éves, százalékban kifejezett teljes hiteldíjmutatót, a hiteldíjmutató számítása során figyelembe nem vett egyéb - esetleges - költségek meghatározását és összegét, vagy ha az ilyen költségek pontosan nem határozhatók meg, az ezekre vonatkozó becslést,

c) a szerződéssel kapcsolatos összes költséget, ideértve a kamatokat, járulékokat, valamint ezek éves, százalékban kifejezett értékét,

d) azon feltételeknek, illetőleg körülményeknek a részletes meghatározását, amelyek esetében a hiteldíj megváltoztatható, vagy ha ez nem lehetséges, az erről szóló tájékoztatást,

e) a törlesztő részletek számát, összegét, a törlesztési időpontokat,

f) a szükséges biztosítékok meghatározását, valamint

g) a szerződéshez kapcsolódóan a fogyasztótól megkövetelt biztosítások megjelölését.

(2) A fogyasztási kölcsönszerződésre vonatkozó szabályoktól a fogyasztó hátrányára eltérő szerződési kikötés semmis.

(3) A szerződés semmisségére csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni.

(Az évek során ez a törvényi pont több alkalommal módosult a fogyasztók javára.)

 

2005-ben a Gazdasági Versenyhivatal megállapította, hogy a bankok erőfölénnyel rendelkeznek a fogyasztókkal szemben és félő, hogy ezzel visszaélnek majd. 2006-ban kormánybizottság vizsgálta a fogyasztók helyzetét. Pontosan érzékelték, hogy beavatkozásra, szabályzásra van szükség, azonban sajnálatos módon a fogyasztók érdekében nem születtek törvények, nem születtek intézkedések.

 

Eltelt pár év, a fogyasztók és ügyvédjeik elkezdték alaposan megvizsgálni a (főként a devizahiteles) szerződések tartalmát. Betartják-e a bankok a szerződésben leírtakat; világosan, érthetően le van-e írva, hogy a szerződésben a felek mit vállaltak? Kiderült, hogy a szerződések rendkívül hiányosak, tisztességtelen pontok tucatjait tartalmazzák.

 

A bíróságok a már ismertetett, 2000-ben bevezetett fogyasztóvédelmi törvényi előírással nem tudtak és nem tudnak mit kezdeni. Ezeket a fogyasztóvédelmi törvényi pontokat a bankok egyszerűen figyelmen kívül hagyták, amikor pedig a fogyasztók a bíróságokhoz fordultak, akkor kiderült, hogy nagy baj van a jogértelmezéssel!

 

A megoldás kimunkálása érdekében 2015. nyarán az ELTE-n egy konferenciát szerveztek „A fogyasztói kölcsönszerződések érvénytelenségének egyes kérdései” címmel. A Kúria előadója, Dr. Vezekényi Ursula azt állította, hogy a Kúria nem tudja, hogy ilyen esetben mi a megfelelő eljárás:

„a jogkövetkezményekről felállított joggyakorlat elemző csoport nagyon nagy munkával, nagyon sok energia befektetéssel végül is nem tudott egységes álláspontra jutni gyakorlatilag szinte semmilyen kérdésben… az elmúlt két évben mást sem csinálunk, minthogy erről tanácskozunk”

 

Nem sokkal később azonban, 2015. november 9-10.-én kétnapos bírói értekezleten Pomeisl András József kúriai főtanácsadó ismerteti a megoldást. A megoldással a következő hónapokban végig járták az egész országot.  Pécsett 2016. április 8.-án volt a Pécsi Ítélőtábla és Pécsi törvényszék közös szervezéseben egy megbeszélés.

Bejárta ekkor az egész sajtót, hogy a bírók arról beszéltek, miként kell a devizahiteles pereket „kilőni”, a pert visszautasítani. Ha a kilövés nem sikerül, miként kell a szerződéseket „meggyógyítani” (a hiányzó, kötelező szerződési elemek utólagos pótlásával, figyelmen kívül hagyva a fogyasztó érdekeit). Ha a bíróságnak nem sikerül minden hibát meggyógyítania, miként kell a devizahiteleseknek a „kegyelemdöfést megadni”. A kegyelemdöfés azt jelenti, ha a szerződés teljesen semmis azért, mert a bank félrevezette az adóst az árfolyamkockázattal kapcsolatban, akkor a szerződést forintkölcsönként kell elszámolni. Forintkölcsön piaci forint kamatokkal… Ez a végső kegyelemdöfés!

 

Az adósok, a fogyasztók tudják már bíróságon is bizonyítani, hogy a bankok becsapták az embereket.  Mit állítottak a bankok szerződéskötéskor? Biztonságos a devizás kölcsön. Nem kell félni. Az árfolyam csökkenhet is – emelkedhet is, azonban a mozgások kiegyenlítik egymást a hosszú futamidő alatt. Ez volt a hazugság, a megvezetés. A bankok becsapták a fogyasztókat! Szerződéskötéskor egyértelműen a forint gyengülése volt várható – ezt tartalmazzák a gazdasági alapelvek és a pénzügytannal foglalkozó egyetemi jegyzetek. Ez a tény adódik akkor is, ha határidős árfolyamokat számolunk az előttünk álló időszakokra.

 

Ezért kellett kidolgozni erre az esetre is a megoldást. Mi van akkor, ha becsapták a bankok a devizahiteleseket? A Kúria szerint legyen akkor forint kölcsön, piaci forintkamatokkal, ha már annyira nem tetszik a devizás számolás az adósnak. Miért kegyelemdöfés ez? Azért mert az adós semmivel sem kerül jobb helyzetbe (hiába nyer pert), olyan kölcsönt „kap”, amit a magas forintkamatok kamatok miatt semmiképpen sem vett volna fel.

 

Van tehát egy fogyasztóvédelmi törvényi pont, aminek a megszegése a bankoknak semmilyen hátrányos következménnyel nem jár. Még bírósági illetéket sem kell fizetniük, mert a nemzeti bíróságok az adósokra terhelik az illeték és a költségek megfizetését azért, mert a bankok megszegték a törvényt. Elképesztő!

 

Az Európai Parlament és a Tanács 2005/29/EK irányelve a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat visszaszorítása érdekében szankciókat tart szükségesnek:

„A tagállamok szankciókat állapítanak meg az ezen irányelv végrehajtásaként elfogadott nemzeti rendelkezések megsértésének esetére, és meghoznak minden szükséges intézkedést e szankciók végrehajtásának biztosítására. Ezeknek a szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.”

 

A szankció a „semmis szerződés” volt a törvényben. Ez normális esetben azt jelenti, hogy nem jön létre szerződés a nyilvánvaló törvénysértés miatt. A nemzeti bíróságaink szerint a szerződés meggyógyítható, a pervesztes az adós. A gyakorlatban a védendő fogyasztó viseli a szankciót. Miként beszélhetünk a bankok „visszatartásáról”? Arról, hogy tartsák be a törvényeket, mert különben…? Magyarországon a törvényekben hatékony és arányos szankció a bankokkal szemben, a fogyasztók érdekében? Ugyan már! A mai napig nincs ilyen!

 

A kormányzat 2011-ben felismerte, hogy súlyos társadalmi katasztrófa helyzet van kialakulóban. A kormányzat már ekkor, 2011-ben megismerte, hogy a bankok becsapták és megtévesztették a lakosságot. A kormányzat egyezkedni kezdett a bankok érdekvédelmi szervezetével a Bankszövetséggel, melynek eredményeképpen több törvény is született. (A folyamat közben a kormányzat felkérte a Kúriát, hogy hozzon jogegységi határozatot – a mai napig titok, hogy a Kúria milyen szakmai anyagok alapján hozott döntéseket, (ál)állításokat.)

 

A kölcsönszerződések semmisségét, érvénytelenségét okozták volna az alábbiak:

  1. a bankok nem közöltek minden költséget a fogyasztókkal, vételi-eladási árfolyamokat alkalmaztak a fizetendő forintösszegek meghatározásánál (a kölcsön összeg folyósításakor majd a törlesztő részletek fizetésekor), azonban ennek a költségnek a mértékét és összegét a szerződésekben nem tüntették fel;
  2. a szerződés nem tartalmazza világosan és ellenőrizhető módon a kamatláb változás (növelés és csökkenés) lehetőségét, illetve kötelezettségét;
  3. a várható devizaárfolyammal kapcsolatban a bankok becsapták és megtévesztették az embereket (a kölcsön díját a kölcsön összeg forintban meghatározott értékéhez kell mérni deviza alapú kölcsönök esetében; a forint gyengülése esetében nő a törlesztő részlet, nő a kölcsön díja, lényeges tehát: mikor és hogyan változhat a kölcsön díja; téves, félrevezető volt az árfolyamkockázat ismertetés).

 

Azért, hogy a szerződések érvényben maradjanak, tisztességtelennek minősítették törvényileg a vételi-eladási árfolyam alkalmazását, valamint fixálták a kamatlábakat a szerződéskötéskori értéken és újra számoltatták a kölcsönök lefutását. A törvényi rendezés után már nem lehetett ebben a két kérdésben bírósághoz fordulni. Még akkor sem, amikor a bank a szerződésben kötelezettséget vállalt arra, hogy a kamatláb követni fogja a pénznemhez kapcsolódó ország kamatszintjének (pl. CHF LIBOR) alakulását. Így az adósok elszenvedték a devizaárfolyam (pl. CHF árfolyam 60-70 %-os) emelkedését, viszont nem élvezhették, hogy csökkent a kamatszint (pl. CHF LIBOR 3-4%-ról 0 %-ra). Ez az elvtelen paktum a bankoknak volt kedvező – az adósoknak hátrányos (valamint ellentmond a gazdasági alapelveknek).

 

A jogszabályok szerint, mindenki indíthat bíróságon úgynevezett megállapítási keresetet. Ez azt jelenti, hogy csak a jogsértést kívánja bírósággal kimondatni, nem kéri a (jog)következmény bírósági megállapítását. Olyan törvény született a banki paktum után, mely alapján kizárólag a devizahiteles perekben kötelező, részletes számításokkal alátámasztott, jogkövetkezmény levonását kérni. A számítást az adósnak kell benyújtani, különben a per el sem indul. Korábban, a devizahiteles perek indulása után, a perilleték összegét is drasztikusan megemelték, hogy elvegyék a károsultak kedvét a pereskedéstől. Az idei évtől szinte teljesen lehetetlen végrehajtás ellen pert indítani.

 

A devizahiteles törvénytervezet a kormányzat kizárólag csak a Bankszövetséggel egyeztette. A kormányzat a banki károsultak szervezeteivel nem állt szóba. A korábban létező Parlamenti Fogyasztóvédelmi bizottságot, ahol évekig civilek is aktívan részt vettek, a 2014-es parlamenti választások után megszüntették. Ezt a megszűnt konzultációs, egyeztetési fórumot a kormányzat semmi mással nem helyettesítette.

 

Törvényt hoztak a kedvezményes árfolyamú (pl. CHF esetén 180 forint árfolyamú) végtörlesztés lehetőségéről, azonban ezzel leginkább azok éltek, akik „jómódúak” voltak (megfelelő pénztartalékkal, likvid vagyontárggyal, pénzeszközzel rendelkeztek), többen alacsony áron (nagy veszteséggel) adták el ingatlanjukat, hogy tudjanak élni ezzel a lehetőséggel. Már eleve is nagyon rövid volt az idő erre a végtörlesztésre, azonban ezt az időt is lecsökkentette a kormányzat. Nagyon sokan szerettek volna forintkölcsönt felvenni azért, hogy kedvezményes árfolyamon meg tudjanak szabadulni a devizás kölcsönüktől, azonban a legtöbb esetben a bankok azt állapították meg, hogy nem jogosultak a jövedelmük alapján forintkölcsönre – így aztán maradtak a devizahitelezés csapdájában. Ezzel egy időben mindent elkövettek a bankok, hogy nehezítsék a forintkölcsönök felvételét, kartellban emelték a forintkölcsönök kamatlábát, lassították a hitelkérelmek feldolgozását, késve adtak tájékoztatást az iratokat benyújtó adósoknak (pl. hiánypótlásról) … A GVH később rekordösszegű bírságot (közel 9,5 milliárd forint) szabott ki kartell miatt a bankokra. Mindez sajnos az adósokon nem segített. Senki sem kapott kártérítést ebből a hatalmas összegből.

 

2014-ben a kormányzat megállapodott a bankrendszerrel, hogy piaci árfolyamon forintosítják a megmaradt devizás kölcsönöket (pl. CHF esetében 256 forintos árfolyamon). A legtöbb esetben egyszerre történt az említett két tisztességtelen szerződési pont semlegesítése a forintosítással. A bankoknak elszámolást kellett készíteniük az MNB előírásai szerint és el kellett juttatni az elszámolást károsultakhoz.

 

Törvényileg nehezítettek az elszámolások ellenőrzésének a vitatását – a bankok pedig olyan részletes elszámolásokat készítettek, hogy rendkívül nagy idő és erőfeszítéssel lehessen azokat csak ellenőrizni.

 

Egyetlen egy banki vezető, alkalmazott ellen sem indult vizsgálat a törvénytelenségek, a fogyasztók szándékos becsapása miatt!

 

Minden intézkedés ellenére a társadalmi katasztrófa helyzet nem szűnt meg. Jelenleg 900.000 banki követelésből származó végrehajtás van folyamatban, ezek nagy részes devizás kölcsönhöz kapcsolódik. Az elmúlt években már 350.000 végrehajtás ingatlan árverezéssel végződött, ezek nagy részes devizás kölcsönhöz kapcsolódik.

 

Az elvileg önmagát ellenőrző és szabályzó, vállalkozóként profitorientált „önálló bírósági végrehajtók” kamaráját a sok visszaélés miatt feloszlatták és új kamarát hoztak létre, más néven (Magyar Bírósági Végrehajtói Kar). A végrehajtók visszaélései azonban nem szűntek meg.

 

Az elvileg önmagát ellenőrző és szabályzó, vállalkozóként profitorientált közjegyzők, a haszon reményében nagyon jó kapcsolatot alakítottak ki a bankrendszerrel, a hivatásukból adódó feladataikat csak látszólag végezték el.  Károsult legalább százezer végrehajtás alatt álló fogyasztó.

 

A kormányzat számára minden probléma ismert, 2017 november 6.-án volt devizahiteles parlamenti vitanap. A kormányoldal részéről csak néhány képviselővel volt jelen, ez is jelzi, hogy a devizahitelezés problémaköre és az ehhez kapcsolódó, a devizahitelezés során felszínre került jogállami, jogbiztonsági és fogyasztóvédelmi kérdések nem érdeklik a kormány oldal képviselőit. A kormányzat nem is titkolja: a devizaadósok meg vannak mentve, további intézkedésre nincs szükség. A vitanapon a kormánypárti képviselők:

 „A több mint egymillió devizahitel-szerződés legalább 90 százalékára megoldás született. Így ma már korántsem beszélhetünk egy tömegeket érintő problémakörről, mint néhány évvel ezelőtt. Ezeknek az embereknek a lakhatása megoldott.”

„„Azt teljes egészében lenézni, hogy 1 millió 100 ezer hitelből 1 millió 50 ezerben sikeresen megoldottuk ezt a problémát, szerintem nem szabad.”

 

Nagyon fontosak, az előzmények ismeretében meglepőek az elmúlt hónapok fejleményei!

 

A bíróságok is észlelik azokat a problémákat, melyekkel mi, adósok évek óta tisztában vagyunk. A bíróságaink 10 előzetes döntéshozatali eljárással fordultak az Európai Unió Bíróságához. Hogyan kell értelmezni az Európai Unió pénzügyi fogyasztóvédelmi elveit? Mindezekről a bírósági beadványokról a lehető legkevesebb információt tesznek közzé a bíróságok a honlapjukon. Titkossá nyilvánították azt is, hogy minket érintő uniós ügyekben mi a magyar kormány hivatalos álláspontja. Attól tartunk, hogy nem az igazság utáni törekvés, hanem a bankszektorral kötött paktum az alapja a kormány álláspontjának. Szimbolikus jelentőségű, hogy az Igazságügyi miniszter nevét viselő ügyvédi iroda a devizahiteles perekben a bankokat képviseli.

 

2018 januárjában az ügyészség indított egy fogyasztóvédelmi pert egy bankkal szemben (illetve más területen is indítottak pereket különböző szolgáltatók ellen). A sajtóbeszélgetésen az ügyészség főosztályvezetője azzal érvelt, hogy:

„Elterjedtek a mintaszerződések és az úgynevezett általános szerződési feltételek, amelyeket a cégek a saját érdekeik szem előtt tartásával fogalmaznak meg. A fogyasztók azonban mégsem fordulnak a bírósághoz, mert nem ismerik eléggé a jogaikat, ráadásul a jogérvényesítés nehézkes, a peres eljárások hosszúak. Az ügyésznek azonban lehetősége van a fogyasztót hátrányosan érintő szerződés miatt bírósághoz fordulni”

 

2018 januárjában a Dr. Wellmann György, a Kúria második embere teljesen őszintén nyilatkozott egy rádióriportban:

"A devizahiteles problematika olyan, mint egy többfelvonásos dráma, az ország bíróságai 7-8 éve küszködnek ezekkel az ügyekkel - mondta a Kúria Polgári Kollégiumának vezetője.

Olyan tömegméretű társadalmi problémáról van szó, amelyet nem lehet egyedi perekben, jogalkalmazási eszközökkel kielégítő módon rendezni.”

 

Nagyjából 50.000 per indult devizahiteles kölcsönszerződésekkel kapcsolatban, körülbelül 8.000 per még nem zárult le. Nap mint nap tapasztaljuk, ha egy adós pert nyer a bankjával szemben, akkor az ítéletet a Kúria megváltoztatja. A Kúria ahogy csak tudja, titkolja ezeket a devizahiteles pereket. Ha szükséges a saját ítéletét a Bankszövetség kérésére visszavonja és új jogegységi határozatot alkot (melyet kötelező figyelembe venni minden bírónak – visszamenőlegesen is).

 

Egyértelmű, hogy a nemzeti bíróságok nem tudják értelmezni az uniós fogyasztóvédelmi elveket; az ügyészség szükségét látja annak, hogy pert indítson a fogyasztók érdekében, mivel az emberek nem állnak ki a saját érdekükért; a Kúria egyik legfőbb vezetője pedig küszködésnek értékeli azt, ami az elmúlt években a bíróságokon folyt és új törvény(ek) meghozatalát tartja szükségesnek. Közben emberek százezrei várják rettegve a végrehajtót, tízezrek az elvesztett perük után!

 

Beszélnünk kell a pénzügyi felügyelet és a pénzügyi fogyasztóvédelem (MNB illetve PSZÁF) bő 10 éves tevékenységéről is. Talán a három legfontosabb probléma:

  1. Nem hívták fel arra a lakosság figyelmét a szerződések megkötésekor, hogy a kamatkülönbségekből nem csak az adódik, hogy a devizás kölcsön törlesztő részlete alacsonyabb, hanem az is, hogy tartós és jelentős forintleértékelődés várható. Az elmúlt években (2000-től 2008 nyaráig) a forint kevésbé gyengült, mint arra a gazdasági alapelvek szerint számítani lehetett (a forint „felülértékelt”), így az elmúlt évek stabil forint árfolyam hamis biztonságérzetet nyújt. Tétlenül nézték, hogy a bankok valótlan információkkal vegyék rá a lakosságot arra, hogy devizás kölcsönt vegyenek fel. A bankok olyanoknak adtak ilyen kölcsönt, akikről lehetett tudni, hogy a várható forintgyengülés után nem fogják tudni a kölcsönt törleszteni.
  2. A válság közeledtekor és beköszöntekor nem alakítatták át a bankokkal a CHF elszámolású kölcsönöket (legalább) EUR-ós kölcsönökké. Az MNB érzékelte a válság közeledését, felkészülve a vészhelyzetre intenzíven elkezdte növelni az MNB deviza tartalékát. A lakosságot azonban az MNB nem figyelmeztette!
  3. Az elmúlt pár évben, leginkább a forintosításkor, az MNB leépítette a devizakészletét. A forint gyengülésén az MNB-nek közel 900 milliárd forint haszna keletkezett. Mint fogyasztóvédelmi hatóság, javasolhatta volna, hogy ne piaci árfolyamon forintosítják a devizahiteleket, hanem kedvezményes árfolyamon. Így lényegesen kevesebb végrehajtás lenne most folyamatban. Az MNB azonban ragaszkodott az árfolyamnyereségéhez. A forint gyengülésén az MNB hatalmasat nyert, míg a lakosság elképesztően sokat veszített. A devizahitelezés károsultjainak jelentős része végrehajtás alatt van, elveszti az ingatlanát és még utána is hatalmas összeggel fog tartozni a bankjának.

 

A felsorolt problémákat részletesen kifejtve, megindokolva jeleztem az Ügyészségnek is és a Kúriának is. A beadott anyagokat könyvben kiadtam:

 

Devizahitel – Tisztelt Ügyészség (2016. szeptember - ISBN 978 -963-12-6442-5)

Devizahitel – A Kúria valótlan állításai (2017. február -  ISBN 978-963-12-8045-6)

 

Az elsőként említett könyv kereskedelmi forgalomban elérhető, a második letölthető az internetről:

 

https://drive.google.com/file/d/0B-taFPpeqhOzMVFnQWFlT3hiWWs/view

 

A kormányzat nem áll szóba devizahiteles civilekkel, a Kúria évek óta nem hajlandó a problémákról véleményt cserélni. Míg hét éve a Kúria saját maga szervezett konferenciát a civilek bevonásával, hogy megismerje az álláspontjukat – most mindentől elzárkózik.

 

Pár hónapja egy nagyon rövid összefoglaló kézikönyvet is készítettem, mely már legalább ötven parlamenti képviselő kezében van. Ebben a legfontosabb problémákat foglalom össze:

 

Devizahitel – Kézikönyv képviselőknek (2017. augusztus ISBN 978-963-12-9362-3)   

 

Ez a könyv is kapható a könyvesboltokban.

 

Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja. Ez 2000. december óta uniós alapjog is. Egy bíró független! Nem utasítható, nem irányítható. Kivéve Magyarországon!!!

 

Bízom benne, hogy tudják hasznosítani a magyar devizahitelesek tapasztalatait. A felsorolt problémahalmaz sajnos korántsem teljes. Remélem levelem hiányosságait sorstársaim kipótolják.

 

Remélem megtisztelnek válaszukkal, üdvözlettel:

 

Szabó József

Hiteles Mozgalom ügyvezető

Arany Liliom Alapítvány